Pesti Hírlap, 1903. június (25. évfolyam, 163-176. szám)

1903-06-16 / 163. szám

P903„ jurnus 16., kedd. PE ST I H I R LAP 3 BCbaloldalon.) Oda jutottunk már, hogyha megszűnnék­­ a Ház munkaképtelensége és ha azonnal a legna­gyobb szorgalommal látnánk is hozzá a függön­gyek elintézéséhez, még akkor is igen kétessé vált már­­az a kérdés, hogy az összehalmozódott ügyeket kellő időben és kellő lelkiismeretességgel elintézni képesek lehetnénk. (ügy van ! Úgy van ! a szélső­­baloldalon.) Holló Lajos : Szép makacskodás! Kossuth Ferenc: Egyetlenegy törvényjavas­lathoz ragaszkodik a kormány s ezt úgyszólván ide szegezte a Ház padlójára és nem engedi, hogy a Ház bármi más országos ügyet tárgyaljon, mielőtt ezt a javaslatot meg nem szavazta. Barabás Béla: Abból semmi sem lesz! Kossuth Ferenc : A katonai javaslattal na­gyobb pénz és véradót akarnak kicsikarni az ország­itól még­pedig szerintünk a legrosszabbul választott­­időben, (úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) ,akkor midőn az ország a legszegényebb. A t. kormány előrelátáshiányban szenvedett ak­kor, amikor előzetes előkészítés nélkül egyetlenegy­­javaslattal egyenesen útját állta minden más alkotás lehetőségének és kimondta, hogy minden más alko­­­tás előtt ezt a javaslatot szavazza meg a Ház, tehát­­ne álljon ellent ennek a Háznak az a része sem, amelynek egyetlen életfeltétele és létjogosultsága az, ■hogy megvédelmezze a magyar nemzeti eszméket, gondolatot és követelményeket. A kormány ezt az egyet­lenegy javaslatot akarja mindenáron keresztül erő­szakolni, anélkül, hogy ezért tényleges és nemcsak papiroson maradt nemzeti engedményeket adna; s l­zért szólok tényleges engedményekről, mert eddig nem láttuk jelét és nem halljuk hírét annak, hogy teljesítette volna a kormány a­zolt a nemzeti párt­inak tett ígéreteket, amelyek azonban még ha telje-­esíttetnének is, még akkor sem elégítenék ki a mi pár­­­tunk és szerintünk a nemzet kívánságait. Odajutot­tunk, hogy teljes negációval találkozunk a kormány­zás terén; a mi rezisztenciánkkal szemben passzív rezisztenciát állít a miniszterelnök, pedig tény az,­­hogy a passzivitás és a passzív rezisztencia nem lehetnek kormányzási elvek. (Igaz! ügy van­ a szélsőbaloldalon!) Nincs költségvetés, s a többi fon­tos gazdasági javaslat is mind késik. A kormány el­lenben, ha magába szállna és engedné, mást nem tenne, mint elismerné azt, hogy az eszélyesség min­den kormánynak első kötelessége és a törvények végrehajtása is az, azt pedig a magyar törvény ha­tározottan követeli, hogy mielőtt akármiről másról lehessen ebben a Házban a szó, ha kész a költségve­tés, ennek megszavazása nélkül kormányozni nem szabad. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Már áprilisban pártom nevében és megbízásából volt sze­rencsém beadni egy határozati javaslatot. Ha a kor­mány azt elfogadta volna, már rég rendben lenne az országnak minden ügye. (Igaz! ügy van­ a szélső­­baló­dalon.) De a kormány ezt a határozati javaslatot akkor visszautasította, ennek dacára tiszta hazafiság­­ból indulva ki, mi nem vontuk vissza, ott van még mindig a Ház asztalán, már most, a helyzett fatális voltában sem fogadja el e javaslatot a kormány és tovább is megmarad azon az úton, amelyen megin­dult, illetőleg makacsul rászegez a Ház mellére egyet­len törvényjavaslatot és nem engedi meg, hogy a Ház előbb elintézze az ország legsürgősebb ügyeit,­­akkor a függetlenségi párt kénytelen lesz ezentúl erősebb akcióhoz nyúlni. (Éljenzés és taps a szélső­­baloldalon.) Széll válasza: Széll Kálmán miniszterelnök, T. képviselőház ! Én még mielőtt csak hallottam volna is arról, hogy Kossuth Ferenc t. képviselőtársam a Ház elnökétől engedélyt kért, hogy a napirend előtti felszólalásában­­a politikai helyzetet megbeszélje, el voltam határozva, hogy a t. Háznak magam is spontán megteszem azon po­litikai nyilatkozatokat, amelyeket a magam szempontjá­ból most megtenni szükségesnek tartok. Ezt meg is fo­gom tenni, azonban már Kossuth Ferenc képviselő úrral is közöltem, hogy nem ma, hanem holnap szán­dékozom a politikai nyilatkozatot előterjeszteni. Ezért arra kértem az ön­t, képviselőtársamat, hogy — mi­után én neki ebből a székből úgyszólván hivatalosan notifikáltam, hogy holnap kívánok a politikai hely­zetről nyilatkozni, ne hozzuk ma szóba a dolgot, mert fölöslegesnek tartom, hogy ma intézze ezt a kérdést hozzám. (Halljuk! Halljuk!) ! De miután mégis megtette, nem tehetem, hogy egy pár rövid észrevétellel ne kísérjem azokat, amiket 1. képviselőtársam mondott (Halljuk! Hall­juk!), ámbár tartózkodni fogok a hosszú polémiától,­­egyfelől azért, mert holnap szándékozom nyilatko­zatot tenni, másfelől pedig azért — s ezt ne vegye tőlem rossz néven a t. képviselő úr — mert azok­ban, amiket mondott, amiket tőle hallottam — pe­dig nagy érdeklődéssel és figyelemmel kisértem — s én valóban újat nem hallottam semmit. (ügy van­ a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: Újat nem is mondott, csak régi igazságot. (Nagy zaj. Elnök csönget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Önök szerint ezek régi igazságok. Megjegyzem azonban, nem akar szemrehányás lenni, hiszen inkább csak gyen­gítése az álláspontnak, ha újat valaki nem­­ tud mellette előhozni, nem csak azért hoztam ezt föl, hogy megmotiváljam, hogy miért nem tartom szük­ségesnek tételről-tételre, állításról-állításra követni fölszólalásában az én igen­t, képviselőtársamat.­­Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) És mert újat nem hallottam, mert nem hallottam olyat, amire már ismételten fölszólalásaimban, különösen ami a dolognak érdemi részét illeti, április 27-iki hosszú fölszólalásomban és május 1-ei és 2-iki beszédeimben különösen nem reflektáltam volna, nyilatkoztam ekként, (ügy van­ a jobboldalon, Zaj a szélsőbal­­oldalon.) Önök szerint régi igazságok azok, amiket Kossuth képviselő úr mondott a maga szempontjából, az én szempontomból pedig régi igazságok azok, amiket ismételve terjedelmesen és behatóan annak idejében fejtegettem és a Háznak előadtam, (ügy van­­ a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.­ Nem lehet tehát azt mondani, hogy helyes a hozzám intézett fölszólítást azzal kezdeni, hogy végre valahára nyilatkozzam a politikai helyzetről, hiszen én ismételve és határozottan nyilatkoztam, ha nem nyilatkoztam és nem nyilatkozhattam az önök kedve szerint. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) ez azért történt, mert nagy nézetkülönbség van köz­tünk és nem bírom azon nézet jogosságát elfogadni, amelyet önök kifejtettek. (Helyeslés jobbfelől.) Ma is ebben a helyzetben vagyok. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Én mutattam rá elsőnek és pedig nagyon részletesen, nagyon behatóan mindazon következé­sekre, amelyek politika és gazdasági, valamint al­kotmányjogi és parlamentáris szempontból is a meg­teremtett helyzetből folynak, (ügy van­­ a jobbolda­lon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mindazokat, amiket a t. képviselő úr most felho­zott, én hoztam föl-érvül és ütközetbe, t. i. hogy a meg­teremtett situáció odavisz bennünket, hogy összetor­lódik minden, amit az ország érdekében elin­tézni kell. Megakasztják és megakadályozzák a leg­fontosabb és a legnagyobb érdekű kérdések megoldá­sát, a nagy gazdasági kiegyezést Ausztria és Magyar­­ország közt, az autonóm tarifát, a valutát, az állami tisztviselők fizetésének rendezését, a beruházásokat. (Úgy van­­ a jobboldalon. Zaj és fölkiáltások a szél­sőbaloldalon . Tessék a napirendről levenni a katonai javaslatokat!) Amit az ország érdekeinek és szükségeinek szempontjából teljes meggyőződésében a kormány jónak látott megállapítani, azt nem akarják elfogadni, hanem a kisebbség a többség jogait arrogálja magá­nak. (Így van­ jobbfelöl. Nagy zaj a szélsőbalolda­lon.) a kisebbség akarja előírni, hogy mit nem akar és ha a többség . . . (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: Majd megtörjük azt a többsé­get. (Szűnni nem akaró zaj.) Kínok (Csenget.): Csendet kérek. Széll Kálmán miniszterelnök ... és ha a többség törvényes jogainak birtokában azt mondja, hogy neki az alkotmány szerint joga van megnyilat­kozni ebben a képviselőházban, mint a nemzet tör­vényesen megválasztott gyűlésén, ha a kormány azt mondja, hogy javaslatai fölött ítéletet kér, de nem ellenállással, hanem szavazással a képviselőháztól. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) akkor csak törvényesen, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) mert törvényes jogát nem gyakorolja, (ügy van­ jobbfelől.) akkor azt állítom, hogy én állok a törvényesség, meg az alkotmányosság alapján és nem önök. (Élénk he­­é­lyeslés a jobboldalon. Ellentmondás és folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: Ez nem törvényesség, hanem törvénytelenség! Széll Kálmán miniszterelnök: Buktassanak engem meg, buktassák meg ezt a kormányt, buktas­sák meg ezt az előterjesztést, amely önöknek annyira­­ ellenzésével találkozott, de alkotmányos módon és eszközökkel, a nemzet képviseletének szavazatával, s amely egyedül illetékes, mert senkinek nincsen joga, sem Istentől, sem embertől, sem alkotmánytól magát másnak dekretálni, mint amivé megválasztatott. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Önök a kisebbség által kisebbségnek választottak és nem többségnek. (ügy van­ a jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: A törvény az első és nem a többség! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . az maga magát többségnek meg nem teheti, az maga magát autosuggestióval vagy önámítással, többségnek nem deklarálhatja, mert el kell ismernie, hogy alkotmány értelmében a többségnek van joga határozni .Úgy van! jobbfelől.) és mi egyebet nem kívánunk. (Úgy van! a jobboldalon.) Tessék a többséggel, ezen or­szággyűlés többségének határozatával azt a törvény­­javaslatot megbuktatni, mert az egyedül legitimus, ez egyedül alkotmányos. (Élénk helyeslés a jobbolda­lon. Nagy zaj és mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) És azért hiába akarják önök azt mondani, hogy mi minden marad el mi miattunk! (Úgy van! jobbfelől.) Megfordítom a tételt teljes tisztelettel, de határozottsággal: önök miatt marad el minden ! (Úgy van! a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szél­sőbaloldalon.­ Önök nemcsak a véderő javaslatokat obstruálják, hanem önök obstruálják az indemnitást is, önök obstruálnak mindent, hát nincs joguk azt mondani, hogy miattunk marad el, mert önök aka­dályozzák meg azt is, ami az államügyeknek veze­tésére föltétlen szükséges eszköz, magának a provi­zórikus budgetnek létesítését, (ügy van­ a jobbolda­lon. Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Kossuth Ferenc 1. barátom tehát hiába mondja nekem, hogy nem kormányzati elv a rezisztencia és önmaga felelt meg magának, midőn azt mondta, hogy a többség nem tud egyebet, mint passzív re­zisztenciát állítani, a rezisztencia ellen. A valóság az, hogy az önök rezisztenciájának az csak követ­kezése, amit én csinálok, (ügy van! a jobboldalon.) Az egy reám, a kormányra­­is­ a többségre kénysze­rített állapot, (ügy van! a jobboldalon. Nagy zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon.­ Nem mondjuk mi azt, hogy ez a kormányzati elv, hanem azt állítják, hogy ez olyan helyzet, ami abból folyik, mert önök rezisz­tálnak. Ha engem az én utamban, az én működésem­ben, ha akárkit, mint embert, mint törvényhozót, mint funkcionáriust valaki megállt és nem e­ged tovább menni, engedelmet kérek, minden regulája szerint a logikának, ez az oka annak, hogy meg­állott minden, ha kitérni, előre menni nem tudok, nem vagyok, mert megkötik kezemet, lábamat a re­zisztenciával. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobb­oldalon. Nagy zaj és mozgás a bal- és szélsőbal­­oldalon.) Barabás Béla: Tessék kitérni. (Nagy zaj a jobboldalon.) Meg fogjuk törni azt a többségi akara­tot. (Hosszantartó nagy zaj és mozgás a jobbolda­lon.) Meg bizony, megmutatom én, hogy meg fogjuk törni. (Nagy zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hiába gúnyol­nak önök, mert én azzal az öntudattal bírok, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) azzal az öntudattal állottam itt meg és azzal az öntudattal vettem fel a küzde­lem odadobott kesztyűjét, hogy én állok a parlamen­táris és a törvényes téren. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Nagy zaj és ellentmondás a bal- és a szél­sőbaloldalon, amidőn nem megyek bele abba, hogy Magyarország törvényhozásában nem az egyedül arra jogosult faktor, a törvényhozás és a nemzetgyűlés többségének, hanem egyeseknek akarata érvényesül­jön. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szél­sőbaloldalon.) Én ezt a diktatúrát el nem fogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Én ezt a diktatúrát vesze­delmesnek tartom és előttem sötétek azok a képek, amelyek annak következéséből származhatnak. (Úgy van­ a jobboldalon.) Önök gúnyolják azt, hogy én­­kénytelen vagyok itt megállani. Hát jobb szeretnék, ha én erőszakot erőszakkal viszonoznék ? (Élénk tet­szés a jobboldalon. Hosszantartó nagy zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Próbálják csak meg! (Hosszan­tartó nagy zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én megálltam a törvényes, (ügy van­ a jobboldalon,) a nézetem szerint egyedül törvényes alkotmányos téren. Erről letérni egy percig nem akartam, nem bírtam. (Foly­tonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Öntudatosan. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Ha épen azért, mert ön a kisebbségnek ezt az eljárását , , , (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. Elnök (Csenget: Csendet kérek! " Széll Kálmán miniszterelnöki ... indokolt­nak nem tartom, lehetetlen, hogy én, aki a törvény és az alkotmány bázisán állok és állottam mindig, annak magamat megadjam és azelőtt egyszerűen kapituláljak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Folytonos zaj a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Ez az, amit én nekem már ismételve meg kellett mondanom és és meg kellett mondanom ez alkalommal is. (Helyes­­­­lés jobbfelől.) Ezt lelkiismeretem diktálja és én csak azt mondom, amit lelkiismeretem erejéből érzek és amit meggyőződésem diktál. Ezt mondtam és ezzel végzek is. (Halljuk! Halljuk! Elnök többszörösen csenget.) Nem egyszer fejtettem ki ezeket az igaz­ságokat majdnem ugyanezen szavakkal, vagy ha nem is ugyanezen szavakkal, de ugyanezen eszmemenettel Ugyanezeket voltam kénytelen szembeállítani most ismételten azokkal, amiket Kossuth J. képviselőtársam mondott. És ha ő felkér arra, hogy én térjek ma­gamba és adjam meg magamat, erre azt felelem, hogy térjen magába ő és térjenek meg társai (Élénk he­lyeslés a jobboldalon, ügy van!) és maradjanak meg annak, aminek megválasztottak, hogy ők nem többség, hanem kisebbség, (Élénk helyeslés a jobbol­dalon) amelynek feladata és hivatása küzdeni minden telhető módon, ellenőrizni, de azt, hogy útját állja a törvényhozásban megnyilatkozó többségi akarat meg­nyilvánulásának, az sehol a világon, amióta parlament van, amióta alkotmányos, élet létezik, az semmiféle nemzet történelmében nem volt sem alkotmányos, sem parlamentáris, sem törvényes. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellentmondások a szélsőbaloldalon.) hanem annak mindenütt, akárhogy nevezik is, parla­menti erőszak a neve az egész világon. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon. Folytonos zaj a néppárton­­ és a szélsőbaloldalon.) Különben holnap leszek szerencsés a­­ kép­viselőház előtt azt a politikai nyilatkozatot megtenni, amelyet ígértem, szíveskedjék a t. képviselő úr addig­­ türelemmel lenni. Én holnap spontán — mert úgy

Next