Pesti Hírlap, 1903. június (25. évfolyam, 163-176. szám)

1903-06-23 / 170. szám

1903. június 23., kedd. P E JS T 1 H 1 It L A P 11 — (A bán.) Khuen-Héderváry — azt mondják — nem jól érezte magát Budapesten, mert nélkülöz­nie kellett azt, amit Zágrábban hosszabb időn át megszokott és ami nélkül meglenni igen nehezen tud. Az erőszakos urat a magyar fővárosban ugyanis barátságosan fogadták, vagy nem vették észre, ami az ő szempontjából mindegy és egyaránt kellemetlen. Megérkezett és sem a vasútnál, sem az utcákon nem tüntettek ellene. Itt tartózkodott és sem szóval, sem írásban nem inzultálták. Gyalázó szavak el nem hangzottak, kocsiját meg nem dobálták és még ab­­lakait sem verték be, noha mindezek szükségesek ahoz, hogy jó kedve és jó étvágya legyen. És mert úgy kezelték, mint egy olyan angliust, aki az idegen­forgalmat emeli, hát rendes passzióit sem gyakorol­ háttá. Kedvenc foglalkozásától, hogy a rendőrséget a katonasággal együtt kivonultassa és az ordító csőcseléket széjjel kergettesse, teljesen elesett. Nem láthatta, hogy az ellene tüntetőket megkardla­­pozzák és letartóztatják, öklökkel lökdösve arra­felé, ahol a börtönök vannak. A megszokott kedves világ kisebb és nagyobb gyönyöreiből semmi, de semmi sem jutott neki, aminél fogva abba a hely­zetbe sem juthatott, hogy az újságokat cenzúra alá vétesse, avagy betiltassa, ami pedig kedves szórako­zása szokott lenni. Elesett attól a mulatságtól, hogy a fő­­város területére a statáriumot elrendelje, rendbehozva a rögtöníté­lő bíróságot, amelynek nagyobb súlyt a hó­hér fölvonulása ad. Tessék hát elképzelni, hogy egy olyan erőszakos természetű, viharokhoz szokott az, mint amilyen ő, mennyire boldogtalan lehetett Buda­pesten és hogy ez az állapot mennyire elvehette a kedvét attól, hogy itt miniszterelnökösködjék, ahol még a kétfejű sasos címerek látása sem idéz elő zág­rábi jelenetet. Nem, igazán nem ide való­s, legalább­­ó mai viszonyok között. Azért mondjuk, hogy a mai viszonyok között, mert nem lehetetlen, hogy később, ha itt miniszterelnökösködik, már egészen zágrábia­kon érzi magát, így érzi pedig magát azért, mert si­kerülni fog a budapestieket, no meg a vidékieket is, fölélénkíteni és kegyes, ismert módszerű intézke­déseivel arra bírni, hogy a rendőrökkel, meg a ka­­­tonasággal szembe kerüljenek. Ha ez az eset bekö­­­etkezik, akkor a bánnak csakugyan érdemes volt jó miniszterelnökségre pályázni s Budapest, meg Bécs között utazgatni. Egyébként, hogy mint érzi magát a jövőben, az ez idő szerint mellékes s most­­csak azt kostatálhatjuk, hogy a fővárosban, ahol még holmi rongyos statáriumot sem tudott kihirdettetni, nem érezte magát kellemesen és otthoniasan.­­ (A kassai múzeum ünnepélyes megnyí­ltába.) Kassa város kulturális fejlődése vasárnapon­­egy nagy lépéssel haladt előre. Ekkor nyitották meg a város új múzeumát, melynek diszes új épülete, a korszerű berendezése és értékes kincsei egyaránt a Város társadalmának áldozatkészsége mellett szó­gál­tatnak bizonyságot. Az ünnepélyes megnyitásra az­­ország minden részéből érkeztek küldöttségek a lo­­mbogódíszt öltő kuruc városba. Az ünnepély reggel 9­­órakor a dómban tartott ünnepi istentisztelettel vette kezdetét. Mise után a közönség a Fő-utca végén lépült múzeumhoz ment, ahol a múzeumi választmány­­díszközgyűlést tartott. A díszközgyűlésen többek köz­rösött részt vettek: a vallás- és közoktatásügyi minisz­­­ter képviseletében Berzeviczy Albert v. b. t. t. Münsz­, Her Tivadar Kassa város polgármestere, Bubics Zsig­­­m­ond püspök, Szalay Imre a Nemzeti Múzeum igaz­gatója, Péchy Zsigmond főispán, Radisics Jenő mi­niszteri tanácsos, Fraknói Vilmos püspök, Fittler Ka­­smill, Takács Menyhért jászói prépost, Rakovszky­­Endre alispán, gróf Zichy Jenő, Clair Gyula és Gais­­iler altábornagyot és még számos szereplő személyi­­­ség. A diszközgyűlést Münsz­ter Tivadar üdvözlő be­széddel nyitotta meg ; utána Mihalik József, a mű- szeum igazgatója, ismertette a m­úzeum megalapításá­nak történetét, majd Fraknói Vilmos üdvözölte az új­­kulturintézményt és annak megteremtőit. Beszéltek­­még Miskolczy Viktor a Magyar Tudományos Akadé­mia nevében és Szalay Imre a Nemzeti Múzeum kép­viseletében. Befejezésül Berzeviczy Albert a kultusz­­miniszter helyett tartalmas beszéd kíséretében meg­nyitotta a múzeumot. A szép beszédek elhangzása­­után az egybegyült vendégek megtekintették az uj­jmúzeuma máris gazdag gyűjteményét s általános ér­­­deklődéssel szemlélték a szakszerűen elrendezett­­anyagot. Az ünnepélyes megnyitás után a vendégek­­a Schalkház-szálló nagy termében diszlakomáva­l ültek össze. . . (Elfogott budapesti betörő.) A temes­vári rendőrség hétfőn elfogta Szándits Bogdán­­ hírhedt budapesti betörőt. Négy temesvári betörésből­­ eredő egész halom ékszert találtak a lakásán és 12.000 korona becsértékű ékszerről szóló budapesti zálogcédulát.­­ (Az idei hadgyakorlatok.) Bécsből érke­zett jelentés szerint az idei nagy hadgyakorlatok programmja már meg van állapítva. E szerint a fő­hadgyakorlatokat aug. 22. és Sz-ika közt lovassági csapatgyakorlatok előzik meg Bécs közelében, amelye­ken a 8., 10. és 17. lovasdandárok vesznek részt. A király, miután a gyakorlatokat megtekintette, szep­tember 6-án Radna-Lippára utazik, mert azon a kör­nyéken fognak a 7. és 12. hadtest hadgyakorlatai le­folyni. A király a gyakorlatok alatt Zselenski Ró­bert gróf temesújfalusi kastélyában fog lakni. Ferenc Ferdinánd főherceg, aki a gyakorlaton szintén részt vesz, már szeptember 5-én Lippára érkezik. A király­­ember 10-én visszautazik Bécsbe és még ugyancsak szeptember elején a Kamarnában (Galicia) tartandó lovassági gyakorlatokon is részt vesz.­­ (A Lipótvárosi kaszinó akciója.) Amióta báró Bánffy Dezső áll a Lipótvárosi kaszinó élén, a magyarosítás terén egyre több, mélyrehatóbb sikert tud felmutatni. Eredményesnek ígérkezik az az akció is, amelyet a budai hegyvidék megmagyarosítása ér­dekében indított. Ugyanis dr Szécsi Ferenc indítvá­nyára mintegy 100 darab hazafias tartalmú könyvet osztottak ki a labanc­ úti, zugligeti és hidegkúti­ úton levő községi elemi népiskolák azon németajkú ta­nulói között, akik a magyar nyelvet az iskolában és otthon a legjobban és legszívesebben beszélik. Vajha a kaszinó példáját több más társaskörünk is követné ! — (Halálozások.) Lovag Leierer Sándor, az Adria Tengerhajózási Részvénytársaság elnöke és is­mert sportsman — mint Ausseeből jelentik — ott hétfőn délelőtt hosszas szenvedés után meghalt. Az elhunyt a közgazdasági életben számottevő tényező volt, nagy tudásával kiváló szerepre jutott kereske­delmi világunkban. Az Adria tengerhajózás, mely je­lenleg Közép-Európa egyik leghatalmasabb közleke­dési vállalata, az ő vezetése mellett fejlődött virágzó vállalattá s szolgálta a hazai érdekeket. Léderer lo­vag 1878-ban Zichy Jenő gróffal egyetemben a szé­kesfehérvári kiállítás rendezésében vett kiváló részt, majd a nyolcvanas évek elején az Országos Bank megalapítása után néhány esztendeig e pénzintézet igazgatója volt. 1885-ben az országos kiállítás alkal­mával a kiállítási nagy Sorsjátékot szervezte, mely tudvalevőleg fényes eredménynyel végződött. Azóta egész tevékenységét az Adria Tengerhajózási Rész­vénytársaságnak szentelte. Az elhunyt azonkívül ala­pítója volt az Észak-Magyarországi Kőszénbánya-vál­­lalatnak, a Fonpiere Pesti Biztosító Intézet s még számos más nagyobb intézetnek. Igazgatósági tagja volt a „Vörös Kereszt" egyletnek. Érdemeit számos külföldi rendjellel jutalmazták. A lóverseny­sport terén is hosszú éveken át előkelő szerepet játszott. Aranysárga szalagos, vilá­goskék dressze számos nagy versenyben aratott dia­dalt s többek között az ő lova, Ritka II. nyerte meg a két év előtti Szent István-díjat is. Jobb lovai közé tartozott még Timár is, utóbb pedig Carte Blanche, a tavalyi Kárpát-díj győztese. Lederer Sándor lovag igen rokonszenves alakja volt a túrinak, halála a magyar versenyügynek is veszteség. Az utóbbi évek­ben szívbaja annyira elgyöngítette, hogy önfeláldozó feje és az orvosi tudomány minden erejének dacára hosszas és kínos szenvedés után ma jobb létre szén­­derült. — A halálhír általános és mély rész­vételt keltett. A szélrózsa minden irányából érkez­nek részvéttáviratok az igazgatósághoz, mely azokat Ausseeba továbbítja a mélyen lesújtott özvegyhez. — Az Adria hajózási részvénytársaság elnöksége kedden délre sürgős ülést hívott egybe, hogy a temetés részleteit megbeszéljék. Temetése csütörtökön lesz. Dénesfal Börzsöny Lajos, nyug. uk­. járásbiró életének 70-ik évében, Pakson meghalt. A Király-utcai Rémi-mulató volt igazgató-tulaj­donosa Berni Tivadar hétfőn délelőtt meghalt.­­ (az élelmezés hamisítói.) A haladó tu­­dománynyal halad a visszaélések tökéletesedése is. A kereskedelemben immár egész művészetté emelkedett a mindenféle életszükségletek hamisítása s ha végig pillantunk a különböző iparvállalatok címjegyzékén, azt látjuk, hogy a nem tehén adja a legtöbb tejet, ha­nem a tej­gyár, amely persze vajat is csinál. A mo­dern bor sem venyigén terem, sőt lisztet is már nem egyedül a búza ad. Ezeket az élelmicikk-hami­­sítókat mindenütt üldözi a törvény. Franciaországban egész hadjárat indult meg a hamis tej ellen. A mi bíráink azonban nagyon enyhén ítélkeznek az ilyen hamisítók fölött, azért érdekesnek tartjuk összeha­­sonlításképen egy párizsi bíróságnak az ítéletéről megemlékezni, amely valami Henri Tallen nevű lej­árást azért, mert vízzel hamisította a tejet, négy hónapi börtönnel sújtott. Ez a szigor mindenesetre többet is használ, mintha 10—15 koronára ítélnék a hamisítót, mint nálunk szokás. — (Akinek teher az élet.) Felbert Ferenc 20 éves fényképész hétfőn éjjel Gát­ utca 28. szám alatti lakásán mellbe lőtte magát. A súlyosan sérült ifjút a mentők a János-kórházba szállították.­­ (Furfang.) Nyilvánvaló, hogy azóta, amióta a Széll Kálmánt megbuktató ex-lex beköszöntött, adót behajtani nem szabad. Az is köztudomású, hogy azóta az állami végrehajtók édesdeden pihennek, sem fogla­lást, sem pedig licitálást nem teljesítve, nagy örö­mére azoknak a polgároknak, akiknek az adófizetés­ben gyönyörűségük épen nem telik. Ám, ha a végre­hajtók pihennek is s az adóhivatalokban a munka megcsappant, az élelmes fináncnép, vagy a finánc­­érdekeket előmozdítani igyekvő hatóság itt-ott fúró láng segítségével kívánja a tudatlan népet arra bírni, hogy adóját az ex-lex dacára is megfizesse. Ezek a furfangban dolgozók úgy okoskodnak, hogy ha végrehajtani nem is szabad, a jámbor és tájékozatlan népre ráröccsenteni igen üdvös dolog. Ennek az észjárásnak a következménye az, hogy egyes túlbuzgó jegyzők a falvakban kidoboltatják, hogy az adót min­denkinek meg muszáj fizetni és hogy az ellen, aki nem szet, végrehajtást vezetnek. Igen természetes, hogy az ilyen kidobolásnak rendszerint van eredmé­nye, mert a megijesztett paraszt a kidobott fenyege­tést komolyan veszi és fizet igen helyén volna tehát, ha a hatóság az ijesztgetés eme nemének véget vetne s arra törekednék, hogy a nép tudatlanságát a finánc ki ne használhassa. Különösen pedig azért is véget kellene vetni egy némely jegyző ilyetén garázdálkodásának, mert az adófizetésre való fölhívás a végrehajtásnak egyik faja s Így ex­ lexes időben föltétlenül tilos.­­ (Gyászünnepély a paksi kompszeren­­csétlenség emlékére.) Paksról írják: Az 1887-iki hajókatasztrófa emlékére, amelynél 200-nál több lakos a paksi komp hibája miatt életét vesztette, hétfőn gyászünnepélyt rendeztek és azon a helyen, ahonnan a komp elindult, díszemléket állítottak fel. Az emlékmű Jézust ábrázolja, mint a századok kirá­lyát, aki jobbját a Duna felé áldásra emeli, baljában keresztjét tartja, melyet a domborművűn szent szív ékesít közepett. Az emlékmű öt méter magas és már messziről látható. Az ünnepi felszentelés reggel 7 órakor kezdődött, amikor precesszió ment a hely­szín­re, ahol prédikáció és tábori mise volt, amelyet fényes segédlettel Streicher József paksi apátplébános tartott. Az ünnepélyre Paks környékéről számos köz­ség volt képviselve.­­ (Rákóczi-ünnep Sárospatakon.) II. Rá­kóczi Ferenc emlékének tiszteletére Sárospatakon ha­zafias ünnepet ült a főiskola és Zemplén megye kö­zönsége. A nagy fejedelem szabadságharcának 200 éves évfordulója alkalmából a református templom­ban istentisztelet volt, melyen Novák Lajos főiskolai lelkész tartott egyházi beszédet. Majd a közönség a Hymnuszt énekelte. Thaly Kálmán ország. képviselő Rákócziról és az ő Sárospatakhoz való viszonyáról tartott szabad előadást. Zoványi Jenő theologiai tanár pedig emlékbeszédet mondott. Majd Rohoska József tanár és Farkas István szenior szavaltak, majd a fő­iskolai énekkar énekelt kurucdalokat. Az ünnepélyen jelen voltak Zemplén megye küldöttsége Dokus Gyula alispánnal, továbbá Kiss Áron, Kun Bertalan püspö­kök, Dókus Ernő és Ballag­ Géza. Délben 300 terí­tékű bankér volt. Délután a főiskola ifjúsága tartott Rákóczi-ünnepet, este pedig táncmulatság vol.­­ (Mérsékelt áru menettérti jegyek kia­dása az iparművészeti kiállítás alkalmából.) A magyar kir. államvasutak igazgatóságától vett értesí­tés szerint az országos iparművészeti m­úzeum igaz­gatósága által rendezendő iparművészeti kiállítás alkalmából a központi menetjegyiroda (IV., Vigadó­­tér 1.) rendkívül mérsékelt áru menettérti jegyek ki­szolgáltatása mellett folyó évi június hó 27-én, szep­tember hó 5. és 10-én társasutazásokat rendez Buda­pestre és vissza, ha ezen a társasutazáson együttesen legalább is 50 utas vesz részt. Ezen kirándulásra vonatkozó mindennemű felvilágosítást készséggel megad a központi menetjegyiroda, valamint a központi a következő vidéld fiókirodák : Arad (Deák Ferenc­ utca 42.), Brassó (Ferenc-József-tér 1.­, Debrecen (Piac­utca 2143.), Eger (Fő-utca), Fiume (via Alessandria), Győr (Baross-utca 4.), Kaposvár (Fő-utca 16.), Kassa Fő-utca 51.), Kecskemét (Nagy-kőrösi-utca 20.), Ko­lozsvár (Belmonostor-utca 1.), Miskolc (Széchenyi-utca 91.), Nagy-Becskerek (Eötvös-utca), Nagyvárad (Új­város, Nagyteleki-utca 3/534.), Orsova (Dunarakpart), Pécs (Irgalmas-utca 1.), Pöstyén (Fü­rdőigazgatóság), Pozsony (Vásár-tér 20.), Sopron (Széchenyi-tér 16.), Szatmár-Németi (Deák-utca 13.), Szeged (Kelemen­utca), Székesfehérvár (Ligetsor 1.), Szolnok (Kossuth­­utca 8.), Szombathely (Széll Kálmán-utca), Temesvár (Deák-utca 3.), Újiidéx (Uri-utca), Zágráb (Jelasics­­tér 13.), Zombo­r (Bajai-utca 19/20.) . (Gyilkosság 20 fillér miatt.) Az újaradi országúton hétfőn reggel egy Mateics Iván nevű réz­öntő legény 20 fillérnyi tartozás miatt összeveszett társával, Kékes Ferenccel, akit egy késsel leszúrt. A szerencsétlen ember elvérzett. Egy arra kocsizó fuvaros már csak a hulláját találta meg. A gyilkos megszökött.

Next