Pesti Hírlap, 1903. július (25. évfolyam, 177-191. szám)

1903-07-01 / 177. szám

ORSZÁGGYŰLÉS. i. Azóta, hogy június 16-án Széll Kálmán hivatalosan elbúcsúzott a képviselőházban, köz­ben egy rendkívüli ülés volt, de van volt az első ülés, amikor ismét felelős kormány fog­lalhatta el a miniszteri bársonyszékeket. A mai ülésen mutatkozott be gróf Khuen-Héderváry Károly, az új miniszterelnök. A külső érdek­lődés minden eddiginél nagyobb volt. A be­mutatkozás részletei pedig olyanok voltak, hogy még egyetlen kormány bemutatkozását sem lehet a mostanihoz hasonlítani. Ez a­­ kabinet tarso­lyában hozta a szemfedőt. A Ház minden része megtelt. Aránylag legritkábbak a jobboldal azon sorai voltak, ahol a régi szabadelvű pártiak szoktak helyet fog­lalni. Erősen tömött lett ellenben a horvát kép­viselők mezeje. A néppárton és a függetlenségi oldalon alig maradt üres hely. A karzatokon szinte életveszélyes zsúfoltság volt. Féltizenegy órakor nyitotta meg gróf Apponyi Albert elnök az ülést. A szünet közben érkezett irományok előterjesztésével kezdte. Harsány derültséget kel­tett, amikor Apponyi bejelentette. — Zmeskál Zoltán képviselő úr hat heti szabadságot kér. — Ki az? — kérdezték meglepetve. — Hisz Zmeskál nem tagja már a Háznak. Tudniillik, már hat hónapja nem is látták és tudták, hogy Zmeskál azért maradt távol, mert felesége, a grófnő, félti a t. Ház izgalmai­tól, a különben egykor lármás néppárti honatyát. Még a katonai javaslatok ellen is került kérvény. Amikor az irományok bemutatásával az elnök végzett, intett a terembiztosnak, az jelen­tést tett Csávossynak és Csávossy Béla háznagy bevezette az új kormány tagjait. Elől jött Héder­­váry és legvégén az új horvát miniszter, Toma­­sics Miklós. Éljenzést nem lehetett hallani, ellenben nagy zaj keletkezett a szélsőbaloldalon, amikor meglátták Tomásics Miklóst, aki múlt­koriban mint horvát képviselő itt magyarellenes beszédével nagy ellenszenvet keltett maga iránt. — Zsivió ! Zsivió! — zúgott az új fajta gúnyos kiáltás. — Szégyen-gyalázat, hogy ebből a To­­masicsból miniszter lett! — kiáltotta Pichler Győző. Gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök át­adta a királyi kéziratokat, melyek az új kor­mány kinevezését tartalmazták. Mindjárt ezek felolvasása után gróf Khuen- Héderváry miniszterelnök hozzáfogott miniszter­­elnöki program­ja elmondásához. De olyan akadályokkal találkozott, aminekre senki sem számított. A legszenvedélyesebb obstrukcói nap­jaira emlékeztető jelenetek keletkeztek. Amikor a miniszterelnök azt mondta, hogy az újonc­­létszám fölemelésére vonatkozó javaslat tárgya­lása egyelőre f­elfüggesztenie, az ellenzéken rette­netes lárma keletkezett. A függetlenségi párt megcsalatva és kompromittálva érezte magát, mert úgy értelmezte volt az egyezséget, hogy a javaslat visszavonatik. — Szószegés! — kiáltották. — Most már ne is beszéljen tovább! — Tehát egyelőre folytatjuk az obstruk­ciót! — Menjen vissza Zágrábba! — Kucséber! Egy negyed óránál tovább tartott a lárma és a miniszterelnök nagy nehezen folytathatta aztán a beszédét. Igyekezett enyhíteni a mon­dottakat azzal, hogy a véderőrevíziónál nyújt­ják be a javaslatot, de már minden mondatában találtak kifogásolni valót. A beszédet olvasta és ha egy pillanatra föltekintett az írásból, már za­varba jött. Új és új lárma keletkezett, amikor a monarchiát emlegette, még egyszer, amikor kiszalasztotta a száján : „közös haza.“ Kü­lönben egész programmja száraz és nagy részben üres volt. Ismételte, hogy az előző kor­mány politikáját folytatja, de megdöbbenést keltett a Jobboldalon is, amikor azt jelentette be, bár burkoltan, hogy az 1899. XXX. t. cik­ket meg akarja változtatni. Általában a jobbol­dal hidegen fogadta az egész programmot. Él­jenzés és helyeslés szinte tüntetőleg itt akkor keletkezett, amikor az új miniszterelnök Széll Kálmánt dicsérte. Amikor nagy bajjal befejezte a beszédet, a jobboldalon csak az udvariasság­ból keletkező éljenzések hallatszottak, gratuláló csoportok nem alakultak és az új miniszterel­nök az enyészet szelét érezhette, mely vállalko­zását csírájában öli meg. Az ellenzéki pártok részéről elsőnek a füg­getlenségi Kossuth- párt nevében beszélt Kossuth Ferenc. Az ő mérsékelt modorában ugyan, de mégis rámutatott arra, hogy a miniszterelnök a katonai javaslatok visszavonását ígérte és most nem ezt tette. Továbbá hangoztatta, hogy nem­zeti követelményekért fog küzdeni a független­ségi párt élén, míg a többi függetlenségiek biz­tatták. — Miért a jövőben? — Miért nem most? Végre még Kossuth Ferencből is kitört az indulat és izgatottan fejezte be a beszédét az­zal, hogy ő mindig a küzdők közt lesz. Most gróf Apponyi Albert azt javasolta, hogy függeszszék föl a tanácskozást egy fél órára, mert az új kormányelnöknek a főrendiházban is be kell mutatkoznia s a főrendiház tizenkét órára össze van híva. Az indítványt helytelenítették nemcsak a baloldalon, de a jobboldal szélső részén is. Előbb Holló Lajos szólott ellene, majd Eötvös Károly fejtegette, hogy ez a terv a képviselő­ház méltóságával ellenkezik s addig a főrendi­ház nem tárgyalhat, amíg itt e kérdést elintéz­ték. Olay Lajos azt is felhozta, hogy hátha már itt megbukik a miniszterelnök a programmja miatt , akkor nincs mit keresnie a főrendiház­ban. Ugron Gábor és Polonyi Géza kiválóan erősen helyeselték az Eötvös Károly állás­pontját. Nagy Ferenc védte az elnök indít­ványát. Gróf Apponyi Albert ebben a szorult helyzetben felfüggesztette az ülést. A szünet rendkívül hosszú ideig tartott s abban állapodtak meg, hogy délután két óráig elhalasztják a főrendiház ülését, hátha addig itt bevégzik a miniszterelnöki programja feletti vitát. A szünet után a volt nemzeti párthoz tar­tozó Ivánka Oszkár állott fel és egyenesen föl­szólította a miniszterelnököt, hogy a nemzeti követelmények teljesítéséről nyilatkozzék rész­letesen és pontosan. Ez a felszólalás már a szabadelvű­ párt egy részének a bizalmatlanságát dokumentálta. A néppárt elnöke, gróf Zichy János be­e­­szélt most. Meglepetést, keltett az a kijelentése, hogy az udvarral szemben konstatálta, hogy Magyarországon mindent föláldoz, csakhogy nem­zeti vívmányokat ne kelljen adnia.* Fejtegette szép beszédében, hogy konzervatív pártalaku­lásra nyi­lt most kilátás. Szederkényi Nándor a volt tigrán­ párt ne­vében jelentette be, hogy ők küzdenek tovább is, ezen kormány ellen is. A jobboldalon most Nagy Ferenc a sza­­badelvű irány megmaradását törekedett bizonyta­­tani, oly szellemben, ami a gazdasági élet fej­lődését és tisztaságát jelenti és elismeréssel szó­lott az új miniszterelnökről. A következő felszólaló, a függetlenségi Ba-­­rabás Béla, a Kossuth-párt alelnöke, beszédének holnapra halasztását kérte, mert pártjának az új helyzettel szemben meg kell beszélnie állásfog­­­lalását. , A Ház beleegyezett az elhalasztásba s így ama szintén példa nélküli eset következik be, hogy a miniszterelnöki programm fölött még­­másnap is folytatják a vitát. Az ülés végén gróf Khuen miniszterelnök­ benyújtotta a quota-bizottság jelentését és Bus­záth Ferenc konstatálta, hogy bekövetkezett a quota-ex-lex. Kolossváry Dezső, az új honvédelmi mi­niszter, benyújtotta a rendes újonclétszámról szóló törvényjavaslatot. Ezzel a mai ülés véget ért. A főrendiházban délután két órakor mu­tatkozott be az új miniszterelnök, de programm­­ját nem mondta el, hanem azt a legközelebb tar-» tandó ülésre halasztotta. De gróf Csáky Albin ma enélkül is üdvözölte. f~T~----—rrrr-----———------riT^-iBBnrirnn^jElS folyásában, annak leszámításával,, hogy senkin még egy karcolást sem ejtettek, Erzsébet carevna vállalata egészen hasonlatos a belgrádi merény­­hez. Éjjel történt az is, alig egy-két óra lefo­lyása alatt; tiszta és állandó munkát végeztek; reggel Szent-Pétervár s a roppant orosz biro­dalom arra virradt, hogy új uralkodója van. Maga Erzsébet vezette a katonákat gyalog, tér­dig gázolva a havat a távoleső kaszárnyából a cári palotába. A régens-carevnát ágyban kapták; akkor is nála volt Menghen Julia. Elfogták őt, a cse­csemő cárt, a palota-hölgyet, aki a pásztorórákra rendezte az alkalmakat; a régens-hercegnő urát, Brunszvik Antalt, az orosz hadsereg főve­zérét, Münichet és Ostermannt. Biront pár hét­tel korábban küldték Szibériába. Reggel min­denki hűséget esküdt az új carevnának; senki sem re­vol­­ált az ellen, amit a katonaság hirdetett, hogy cédát foga azmis : most a kard s nem a palást diktál. A vértelen forradalomnak mégis voltak áldozatai. Münich és Ostermann csak hatalmukkal fizettek. Rosszabbul járt a régens­­hercegnő, az ura, a kis cár; ezek a rövid ural­kodásért örökös fogsággal fizettek. Fogságban is haltak meg; előbb az asszony, aztán a férfi. A kis cárt azonban nem Erzsébet gyilkoltatta meg, hanem negyedszázad múltán, amikor már ifjúvá serdült, II. Katalin. Ha az orosz újságok bestialitásnak mondták a belgrádi koncolást, volt rá joguk. Az orosz tudja, mi a palota­for­radalom, históriájában mindenik fajtájára van fölös példa. Volt nagyon véres lefolyású sok, de volt egy vértelen is. De a véres forradalmak sem voltak olyan oktalan nekivadulások, olyan céltalan taglózás, aminőt Belgrádiban Péter király érdekében rendeztek, akár az ő tudtával, akár, amint állitja, tudtán kivül. Zilahi-Kiss Béla: PESTI HÍRLAP 1903. julius 1., szerda. 3 NI. A képviselőház ülése junius 30-án. Elnök : Gróf Apponyi Albert. Jegyzők : Nyesre László, Her­elendy László, Rátkay László, Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök : Az ülést megnyitom. Bemutatom a belügyminiszter átiratát, melylyel értesít, hogy V. Ferdinánd király emlékére holnap, július 1-én, d. e. 10 órakor a budavári koronázó templom­ban gyászmise lesz. Tudomásul szolgál. Bemutatja báró Fejérváry Géza, Temesvár városi választókerület képviselőjének levelét, amely szerint képviselői mandátumáról lemond. Tudomásul vétetik és az elnökség megbiza­­tik, hogy a megüresedett választókerületben a­ választás megejtése iránt intézkedjék. Bemutatja Zmeskál Zoltán levelét, melyben hat heti szabadságot kér. (Derültség.) A Ház megadja. •­ Bemutatja Vlad Aurél Hunyad vármegye dobrai választókerületében megválasztott ország­­gyűlési képviselő megbízólevelét. Az igazoló állandó bizottsághoz utasittatik. Bemutatja a szü­net alatt érkezett kérvényeket. Elnök intézkedik az uj kormány megjele­nése iránt. Az új kormány bevonulása. Csávossy Béla háznagy bevezeti a terembe az új kormány tagjait. A kormány részéről megjelennek : gróf Khuen-Héderváry Károly, Lukács László, Plósa Sándor, Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter, Wlassics Gyula, Darányi Ignác, Láng Lajos, Tamasics Miklós horvát miniszter. (Nagy zaj és felkiáltások balfelől !) — Zsiv­ó ! Zsiv­ó! Pichler Győző : Hogy Tomásics miniszter lett, ez szégyene a többségnek ! (Nagy zaj.) Elnök : Pichler Győző képviselő urat rendre utasítom. (Hosszantartó nagy zaj a szélsőbal­oldalon.) Pichler Győző: Tomásics kinevezése gya­lázat. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Gróf Andrássy Tivadar: Üljön le Pichler! (Nagy zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zsivió!) Elnök: (Csenget.) Figyelmeztetem a kép­viselő urakat, hogy ebben a Házban egyedül a horvátországi képviselőknek szabad a horvát nyelvet használni. (Folytonos nagy zaj a szélső­­baloldalon.) Gabányi Miklós : Szíjja vissza Tomásics­­ beszédjét. Papp Zoltán: Héderváry megbukott! Azt hiszik, hogy mindent szabad már ebben az or­szágban. Elnök : Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Kubik Béla: Szíjjá vissza Tomasics kine­vezését. Elnök: Csendet kérek! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk Tomasicsot személyei

Next