Pesti Hírlap, 1903. július (25. évfolyam, 177-191. szám)
1903-07-01 / 177. szám
ORSZÁGGYŰLÉS. i. Azóta, hogy június 16-án Széll Kálmán hivatalosan elbúcsúzott a képviselőházban, közben egy rendkívüli ülés volt, de van volt az első ülés, amikor ismét felelős kormány foglalhatta el a miniszteri bársonyszékeket. A mai ülésen mutatkozott be gróf Khuen-Héderváry Károly, az új miniszterelnök. A külső érdeklődés minden eddiginél nagyobb volt. A bemutatkozás részletei pedig olyanok voltak, hogy még egyetlen kormány bemutatkozását sem lehet a mostanihoz hasonlítani. Ez a kabinet tarsolyában hozta a szemfedőt. A Ház minden része megtelt. Aránylag legritkábbak a jobboldal azon sorai voltak, ahol a régi szabadelvű pártiak szoktak helyet foglalni. Erősen tömött lett ellenben a horvát képviselők mezeje. A néppárton és a függetlenségi oldalon alig maradt üres hely. A karzatokon szinte életveszélyes zsúfoltság volt. Féltizenegy órakor nyitotta meg gróf Apponyi Albert elnök az ülést. A szünet közben érkezett irományok előterjesztésével kezdte. Harsány derültséget keltett, amikor Apponyi bejelentette. — Zmeskál Zoltán képviselő úr hat heti szabadságot kér. — Ki az? — kérdezték meglepetve. — Hisz Zmeskál nem tagja már a Háznak. Tudniillik, már hat hónapja nem is látták és tudták, hogy Zmeskál azért maradt távol, mert felesége, a grófnő, félti a t. Ház izgalmaitól, a különben egykor lármás néppárti honatyát. Még a katonai javaslatok ellen is került kérvény. Amikor az irományok bemutatásával az elnök végzett, intett a terembiztosnak, az jelentést tett Csávossynak és Csávossy Béla háznagy bevezette az új kormány tagjait. Elől jött Héderváry és legvégén az új horvát miniszter, Tomasics Miklós. Éljenzést nem lehetett hallani, ellenben nagy zaj keletkezett a szélsőbaloldalon, amikor meglátták Tomásics Miklóst, aki múltkoriban mint horvát képviselő itt magyarellenes beszédével nagy ellenszenvet keltett maga iránt. — Zsivió ! Zsivió! — zúgott az új fajta gúnyos kiáltás. — Szégyen-gyalázat, hogy ebből a Tomasicsból miniszter lett! — kiáltotta Pichler Győző. Gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök átadta a királyi kéziratokat, melyek az új kormány kinevezését tartalmazták. Mindjárt ezek felolvasása után gróf Khuen- Héderváry miniszterelnök hozzáfogott miniszterelnöki programja elmondásához. De olyan akadályokkal találkozott, aminekre senki sem számított. A legszenvedélyesebb obstrukcói napjaira emlékeztető jelenetek keletkeztek. Amikor a miniszterelnök azt mondta, hogy az újonclétszám fölemelésére vonatkozó javaslat tárgyalása egyelőre felfüggesztenie, az ellenzéken rettenetes lárma keletkezett. A függetlenségi párt megcsalatva és kompromittálva érezte magát, mert úgy értelmezte volt az egyezséget, hogy a javaslat visszavonatik. — Szószegés! — kiáltották. — Most már ne is beszéljen tovább! — Tehát egyelőre folytatjuk az obstrukciót! — Menjen vissza Zágrábba! — Kucséber! Egy negyed óránál tovább tartott a lárma és a miniszterelnök nagy nehezen folytathatta aztán a beszédét. Igyekezett enyhíteni a mondottakat azzal, hogy a véderőrevíziónál nyújtják be a javaslatot, de már minden mondatában találtak kifogásolni valót. A beszédet olvasta és ha egy pillanatra föltekintett az írásból, már zavarba jött. Új és új lárma keletkezett, amikor a monarchiát emlegette, még egyszer, amikor kiszalasztotta a száján : „közös haza.“ Különben egész programmja száraz és nagy részben üres volt. Ismételte, hogy az előző kormány politikáját folytatja, de megdöbbenést keltett a Jobboldalon is, amikor azt jelentette be, bár burkoltan, hogy az 1899. XXX. t. cikket meg akarja változtatni. Általában a jobboldal hidegen fogadta az egész programmot. Éljenzés és helyeslés szinte tüntetőleg itt akkor keletkezett, amikor az új miniszterelnök Széll Kálmánt dicsérte. Amikor nagy bajjal befejezte a beszédet, a jobboldalon csak az udvariasságból keletkező éljenzések hallatszottak, gratuláló csoportok nem alakultak és az új miniszterelnök az enyészet szelét érezhette, mely vállalkozását csírájában öli meg. Az ellenzéki pártok részéről elsőnek a függetlenségi Kossuth- párt nevében beszélt Kossuth Ferenc. Az ő mérsékelt modorában ugyan, de mégis rámutatott arra, hogy a miniszterelnök a katonai javaslatok visszavonását ígérte és most nem ezt tette. Továbbá hangoztatta, hogy nemzeti követelményekért fog küzdeni a függetlenségi párt élén, míg a többi függetlenségiek biztatták. — Miért a jövőben? — Miért nem most? Végre még Kossuth Ferencből is kitört az indulat és izgatottan fejezte be a beszédét azzal, hogy ő mindig a küzdők közt lesz. Most gróf Apponyi Albert azt javasolta, hogy függeszszék föl a tanácskozást egy fél órára, mert az új kormányelnöknek a főrendiházban is be kell mutatkoznia s a főrendiház tizenkét órára össze van híva. Az indítványt helytelenítették nemcsak a baloldalon, de a jobboldal szélső részén is. Előbb Holló Lajos szólott ellene, majd Eötvös Károly fejtegette, hogy ez a terv a képviselőház méltóságával ellenkezik s addig a főrendiház nem tárgyalhat, amíg itt e kérdést elintézték. Olay Lajos azt is felhozta, hogy hátha már itt megbukik a miniszterelnök a programmja miatt , akkor nincs mit keresnie a főrendiházban. Ugron Gábor és Polonyi Géza kiválóan erősen helyeselték az Eötvös Károly álláspontját. Nagy Ferenc védte az elnök indítványát. Gróf Apponyi Albert ebben a szorult helyzetben felfüggesztette az ülést. A szünet rendkívül hosszú ideig tartott s abban állapodtak meg, hogy délután két óráig elhalasztják a főrendiház ülését, hátha addig itt bevégzik a miniszterelnöki programja feletti vitát. A szünet után a volt nemzeti párthoz tartozó Ivánka Oszkár állott fel és egyenesen fölszólította a miniszterelnököt, hogy a nemzeti követelmények teljesítéséről nyilatkozzék részletesen és pontosan. Ez a felszólalás már a szabadelvű párt egy részének a bizalmatlanságát dokumentálta. A néppárt elnöke, gróf Zichy János beeszélt most. Meglepetést, keltett az a kijelentése, hogy az udvarral szemben konstatálta, hogy Magyarországon mindent föláldoz, csakhogy nemzeti vívmányokat ne kelljen adnia.* Fejtegette szép beszédében, hogy konzervatív pártalakulásra nyilt most kilátás. Szederkényi Nándor a volt tigrán párt nevében jelentette be, hogy ők küzdenek tovább is, ezen kormány ellen is. A jobboldalon most Nagy Ferenc a szabadelvű irány megmaradását törekedett bizonytatani, oly szellemben, ami a gazdasági élet fejlődését és tisztaságát jelenti és elismeréssel szólott az új miniszterelnökről. A következő felszólaló, a függetlenségi Ba-rabás Béla, a Kossuth-párt alelnöke, beszédének holnapra halasztását kérte, mert pártjának az új helyzettel szemben meg kell beszélnie állásfoglalását. , A Ház beleegyezett az elhalasztásba s így ama szintén példa nélküli eset következik be, hogy a miniszterelnöki programm fölött mégmásnap is folytatják a vitát. Az ülés végén gróf Khuen miniszterelnök benyújtotta a quota-bizottság jelentését és Buszáth Ferenc konstatálta, hogy bekövetkezett a quota-ex-lex. Kolossváry Dezső, az új honvédelmi miniszter, benyújtotta a rendes újonclétszámról szóló törvényjavaslatot. Ezzel a mai ülés véget ért. A főrendiházban délután két órakor mutatkozott be az új miniszterelnök, de programmját nem mondta el, hanem azt a legközelebb tar-» tandó ülésre halasztotta. De gróf Csáky Albin ma enélkül is üdvözölte. f~T~----—rrrr-----———------riT^-iBBnrirnn^jElS folyásában, annak leszámításával,, hogy senkin még egy karcolást sem ejtettek, Erzsébet carevna vállalata egészen hasonlatos a belgrádi merényhez. Éjjel történt az is, alig egy-két óra lefolyása alatt; tiszta és állandó munkát végeztek; reggel Szent-Pétervár s a roppant orosz birodalom arra virradt, hogy új uralkodója van. Maga Erzsébet vezette a katonákat gyalog, térdig gázolva a havat a távoleső kaszárnyából a cári palotába. A régens-carevnát ágyban kapták; akkor is nála volt Menghen Julia. Elfogták őt, a csecsemő cárt, a palota-hölgyet, aki a pásztorórákra rendezte az alkalmakat; a régens-hercegnő urát, Brunszvik Antalt, az orosz hadsereg fővezérét, Münichet és Ostermannt. Biront pár héttel korábban küldték Szibériába. Reggel mindenki hűséget esküdt az új carevnának; senki sem revolált az ellen, amit a katonaság hirdetett, hogy cédát foga azmis : most a kard s nem a palást diktál. A vértelen forradalomnak mégis voltak áldozatai. Münich és Ostermann csak hatalmukkal fizettek. Rosszabbul járt a régenshercegnő, az ura, a kis cár; ezek a rövid uralkodásért örökös fogsággal fizettek. Fogságban is haltak meg; előbb az asszony, aztán a férfi. A kis cárt azonban nem Erzsébet gyilkoltatta meg, hanem negyedszázad múltán, amikor már ifjúvá serdült, II. Katalin. Ha az orosz újságok bestialitásnak mondták a belgrádi koncolást, volt rá joguk. Az orosz tudja, mi a palotaforradalom, históriájában mindenik fajtájára van fölös példa. Volt nagyon véres lefolyású sok, de volt egy vértelen is. De a véres forradalmak sem voltak olyan oktalan nekivadulások, olyan céltalan taglózás, aminőt Belgrádiban Péter király érdekében rendeztek, akár az ő tudtával, akár, amint állitja, tudtán kivül. Zilahi-Kiss Béla: PESTI HÍRLAP 1903. julius 1., szerda. 3 NI. A képviselőház ülése junius 30-án. Elnök : Gróf Apponyi Albert. Jegyzők : Nyesre László, Herelendy László, Rátkay László, Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök : Az ülést megnyitom. Bemutatom a belügyminiszter átiratát, melylyel értesít, hogy V. Ferdinánd király emlékére holnap, július 1-én, d. e. 10 órakor a budavári koronázó templomban gyászmise lesz. Tudomásul szolgál. Bemutatja báró Fejérváry Géza, Temesvár városi választókerület képviselőjének levelét, amely szerint képviselői mandátumáról lemond. Tudomásul vétetik és az elnökség megbizatik, hogy a megüresedett választókerületben a választás megejtése iránt intézkedjék. Bemutatja Zmeskál Zoltán levelét, melyben hat heti szabadságot kér. (Derültség.) A Ház megadja. • Bemutatja Vlad Aurél Hunyad vármegye dobrai választókerületében megválasztott országgyűlési képviselő megbízólevelét. Az igazoló állandó bizottsághoz utasittatik. Bemutatja a szünet alatt érkezett kérvényeket. Elnök intézkedik az uj kormány megjelenése iránt. Az új kormány bevonulása. Csávossy Béla háznagy bevezeti a terembe az új kormány tagjait. A kormány részéről megjelennek : gróf Khuen-Héderváry Károly, Lukács László, Plósa Sándor, Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter, Wlassics Gyula, Darányi Ignác, Láng Lajos, Tamasics Miklós horvát miniszter. (Nagy zaj és felkiáltások balfelől !) — Zsivó ! Zsivó! Pichler Győző : Hogy Tomásics miniszter lett, ez szégyene a többségnek ! (Nagy zaj.) Elnök : Pichler Győző képviselő urat rendre utasítom. (Hosszantartó nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Pichler Győző: Tomásics kinevezése gyalázat. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Gróf Andrássy Tivadar: Üljön le Pichler! (Nagy zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zsivió!) Elnök: (Csenget.) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy ebben a Házban egyedül a horvátországi képviselőknek szabad a horvát nyelvet használni. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós : Szíjja vissza Tomásics beszédjét. Papp Zoltán: Héderváry megbukott! Azt hiszik, hogy mindent szabad már ebben az országban. Elnök : Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Kubik Béla: Szíjjá vissza Tomasics kinevezését. Elnök: Csendet kérek! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk Tomasicsot személyei