Pesti Hírlap, 1903. július (25. évfolyam, 192-207. szám)
1903-07-16 / 192. szám
2» -ESTI HIRLAt* 1903. július 16., csütörtök. godjanak, egyértelmű a hazaárulással, bűn és törvényekbe ütköző bűn, mert mindenki tudja, hogy véres összeütközések keletkeznek az elkeseredett küzdelemben, amikor a nemzet érdekeit alá akarják rendelni a hatalom érdekeinek és elnyomni a hatalom eszközeivel. Mindenki tisztában van vele, hogy a választások most csak a közszabadság eltiprásával és a nemzet lealacsonyításával hozhatnák létre azt az eredményt, amit gróf Khuen vár. De beleütközik a törvény rideg betűjébe is az a terv, hogy a képviselőházat ex-lexben feloszlathassák. Az 1867. X. törvénycikk, amelynek erre vonatkozó része igy szól: . . . „oly esetben, midőn ő felsége az országgyűlést bármi okból előbb föloszlatja, vagy annak üléseit előbb elnapolja vagy berekeszti, mint a befejezett számadások beadása és a jövő évi költségvetés előterjesztése a minisztérium által teljesíttetett s az országgyűlésen e tárgyak iránt határozat hozathatott volna, az országgyűlés még azon év folytán és pedig oly időben összehívandó, hogy mind a befejezett számadások, mind a jövő évi költségvetés az évnek végéig országgyűlésileg tárgyaltathassanak.“ Tehát még ha a jelenlegi év költségvetése megvolna, akkor is csak úgy lehetne föloszlatni a házat, hogy a jövő évi költségvetés tárgyalására gondoskodás történjék. Azonban most még az 1903-iga költségvetés sincs meg, tehát exlexben a képviselőház föloszlatására gondolni a legnagyobb képtelenség. Amikor gróf Tisza István foglalkozott e tervvel és a szabadelvű pártkörben a Deák-szobába hívta meg a törvénytudókat, azok is azt vallották, hogy a Ház föloszlatása exlexben nyílt törvénysértés, ezt a királynak proponálni bűn. És TiszaIstván belátta a fölfogás igazságát és visszaadta a megbízatást. A politikai tisztesség és a törvénytisztelet minimális fogalmai szerint is, gróf Khuennak a mostani helyzetben csak ahoz van joga, hogy a királynak jelentést tegyen megbízatása sikertelenségéről és megbízatását letévén, azt javasolja, hogy a korona bízzon meg mást. Becsületesen be kell vallania, hogy nem ő az az ember, aki a kibontakozást létesítheti. És következnie kell, amíg még nem késő, olyannak, aki egyéniségével is bizalmat kelt, aki nem veres posztó sem az egyik, sem a másik oldal szemében. És csak a következő közölhetné a szándékot, de tisztán és világosan: a katonai javaslatokat visszavonja, a költségvetést és a sürgős javaslatokat elintézteti és mindezeknek a megszavazását előre bejelentve arra a célra kéri, hogy az országgyűlést föloszlathassa és a nemzet elé terjeszthesse a véderő ügyét, annyi reformmal, amennyit adhat becsületesen, tisztességesen. Akkor dönthet a nemzet, akkor keletkezhetnek új pártalakulások, a helyzet megtisztulhet és a nyugalom helyreáll. Amire különben már felette nagy szükség van. Egyelőre meg kell értetni gróf Khuennal, hogy ez a fontos és lényeges. Nem pedig az ő szakálla, amelyet nyírni lehet. Ellenben a nemzet megelégelte azt a birka sorsot, hogy őt nyírják. B. J. ítéli gyermekmélységbe. Akkor valami ösztökél, hogy a keblemre öleljem, megsimogassam a haját és suttogjam neki : Isten veled, édes gyermekem, elmegyek tőled, itt hagylak, futok előled és a boldogság és az ígéretek és álmok teljesedése elől, mert olyan boldogok, mint most, nem lehetünk soha és úgy érzem, hogy aki igazán szeret egy nőt, annak nem szabad azt örökre a magáévá tenni. Ugye, hogy őrület ? Nem is fogom megtenni. Nem is veszem másnak ezeket az impulzusokat, csak hangulatrohamoknak. És mégis — és mégis! Érzem, hogy ha nem szabad is így cselekednem, vak volnék, ha nem így gondolkodnám. Mert nem áltat engem a szerelmeseknek az a jótékony káprázata, hogy a szerelmet ők találták föl, hogy az az élet, melyet ők fognak élni, merőben különös, sem előttük még ilyen nem volt, sem utánuk ilyen nem következik. Nem szabadulhatok a tudattól, hogy természeti és társadalmi törvények sablonja szerint megy, minden, az életünk is, a szerelmünk is e sablonokba vannak szorítva és menekülés nincs, kivétel nincs! Nem az olcsó skepticizmus motoszkál bennem, mely azt mondja, hogy a legszebb tavasznak is vége szakad, vége szakad a legforróbb szerelemnek is, hervad a legtökéletesebb szépség is és mi lesz, ha kedvesem arcán nem ragyog oly üdén szépség, mint sok más arcon, mely naponta kísérti a férfi szenvedélyét. Isten és ember előtt, én, a mindenben kételkedő, hitet teszek róla, hogy az én szerelmem örökké az övé lesz, szeretni fogom, ha vén, ha csúnya lesz, szeretném változatlan, ha ma elpusztulna is a szépsége. De egyet tudok, könyörtelen bizonyosssággal és ez a tudat tántorít meg és szinte indít a menekülésre, életem legszebb álmának a lerontására. Tudom, bizonyosan tudom, hogy érzelmeim teljes változatlansága mellett is kivész belőlünk az együttlétnek az a tavaszi varázsa, mely most oly kimondhatatlanul édes. Megszűnik érzelmeinknek az ünnepélyessége, mely most oly kimondhatatlanul fölemelő, hogy a valóságnál többnek nemcsak őt tartom, hanem magamat is. Tudom, hogy el fog következni, mégpedig nem is olyan későn az idő, amikor magától érlelődő lesz, hogy hazatérve, őt találom otthon. Hogy minden emóció nélkül nyitok be abba a lakásba, ahol ő van. Hogy közönséges, alantos dolgokról fogok vele beszélni. Hogy tanújává teszem rossz kedvemnek, hogy tanúja leszek apró fogyatékosságainak. Hogy érzés nélkül fogok hozzá szólani. Hogy kurtán és közönségesen a feleségemnek fogom nevezni. Hogy boszantani fog, hogy korholni fogom, hogy veszekedni fogunk, — ez a legborzasztóbb — azért mégis szeretni fogom, végtelen szerelemmel. Édes barátom, angyalom lesz ő mindig, de ezzel az angyallal együtt fogok ebédelni! Szóval édes barátom, hogy szerelmemből kivész az, amit a legértékesebbnek tartok, az áhitat. Olykor elviselhetetlen a gondolat, hogy én majdan közömbösen az íróasztalom mellett tudok ülni és plasmodiumokat vizsgálni, amikor ő a szomszéd szobában ül és foghatnám a kezét és nézhetnék a szemébe. Hogy amennyire semlegesítve vagyok most az általános szerelem irányában, annyira közömbösítve leszek a hozzá való szerelemben is. Ez pedig holt bizonyosság, mert az igaz szerelem a sírig is ég, de nem lángol a végén úgy, mint az elején. Az üdítő forrást megbecsüli mindenki és tudja, hogy nem élhet nélküle, de máskép élvezi a tikkadt vándor az első kortyot, mint a megpihent ember a tizedik poharat. Látod, édes barátom, az örökkévaló szer I velemben így siratom én a csak rövid ideig tartó költészetet. Tudom és mondom magamnak, ezt a költészetet föl fogja váltani a másik. De mikor épen ez a költészet olyan végtelen finom és mély és arról a másikról egyebet se tudok, csak azt, amit látok: a prózai elemeket, a másodvirágzást, a bizonytalanságot és az illúziók helyett csak a pozitív teljes leírást! Édes barátom, ha örökké vőlegény lehetnék! Ha sohse válnék belőle asszony! Ha mindig csak ígéret maradna minden, ami szépet, boldogítót a jövőtől várhatunk ! A jó isten vezéreljen utadon, magam is járok majd azon az úton, mely csak jóra, nyugalomra vezet, de az oltár előtt is meg fog rendíteni a gondolat, hogy az örök hűség fogadalmával, az első hitvesi csókkal magam voltam hóhéra annak az időnek, melyet az ember életében a legdrágábbnak és legkedvesebbnek tartottam. Kóbor Tamás, ORSZÁGGYŰLÉS. Mozgalmas és szenzációs ülése volt ma a képviselőháznak. Azok a képviselők, akik elhatározták, hogy a gróf Khuen kormányzása ellen folytatják az obstrukciót, mára tűzték ki, hogy a miniszterelnökkel szemben megjelölik föltételeiket és feleletre szorítják, mielőtt nyíltan bejelentenék az obstrukciót. A sort Barabás Béla kezdte, kinek lakásán tartották volt az obstrukciós gyűlést. Megállapította a feltételeket: a magyar vezényleti nyelvet, a magyar zászlót, a magyar katonai oktatást és a magyar tisztek hazahozatalát. Azután Polonyi Géza fejtegette az ellenzék harcának a jogosságát erős argumentumokkal indokolva, majd Bakonyi Samu, Mezőssy Béla és Rátkay László mondtak tüzes beszédeket. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök azonnal válaszolt. De nyilatkozatai nem voltak megnyugtatók. Csak ismételte, amit már többször elmondott, hogy vállalkozását a Kossuth-párt támogatására alapította. A katonai kérdésekre nézve az előző kormány nyilatkozatait ismételte, kissé részletesebben, mint eddig, de célszerűségi szempontokat is emlegetett, amikor a magyar nyelvnek a hadseregben való érvényesítéséről volt szó. Ezt úgy értelmezték, hogy kevesebbet jelent az ígérete, mint az előző kormányé. Egyúttal azt is megmondta, hogy arról, vajon a korona beleegyezésével tesz-e ígéreteket vagy nem, nem nyilatkozik. Beszéde akkor vált szenzációssá, amikor kijelentette, hogy a nemzettel akarja a számadást tisztázni, sőt azt a reményét is kifejezte, hogy Kossuth Ferenc és akik vele megegyeztek, őt ebben is támogatni fogják. Az új választásokra való ezen hivatkozás rendkívüli mozgalmat keltett. A képviselőházban puskaporos lett a levegő. Beöthy Ákos felkelt és bejelentette, hogy a küzdelmet folytatják. Ugyanezt tette Bartha Miklós, aki arra is hivatkozott, hogy a Kossuth Ferenc ígérete nem jelenti az összes függetlenségiek ígéretét. Gróf Khuen ismételte, hogy a harcban a nemzettel fognak találkozni. Végül Kossuth Ferenc bejelentette a miniszterelnök nyilatkozatával szemben, hogy az új választásoknál a kormány ellen fog harcolni. Még többen akartak felszólalni, de a Ház izgatott hangulatára való tekintettel, az elnöklő Dániel Gábor az ülést bezárta. . I. A képviselőház ülése július 15-én. Elnök : Dániel Gábor. Jegyzők: Szőcs Pál, Dedovics György, Endrey Gyula. A miniszterek közül jelen vannak: Gróf Khuen-Héderváry Károly, Lukács László, Flósz Sándor, Wlassics Gyula, Láng Lajos, Darányi Ignác. Ülés kezdete d. e. tiz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után Elnök elparentálja Fluger Károlyt, a besztercei kerület elhunyt képviselőjét A Ház jegyzőkönyvileg ad részvétének kifejezést (Helyeslés.) és megbízza az elnökséget az új választási Intézkedések megtételével. Jelenti továbbá, hogy Kállay Béni közös pénzügyminiszternek holnap délután 4 órakor lesz a temetése az Akadémia palotájából. Bemutatja Kolozsvár város közönségének feliratát az önálló magyar hadsereg felállítása iránt. (Élénk éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Napirend előtt Ugrón Gábor, Barabás Béla, Polonyi Géza, Bakonyi Samu, Mezőssy Béla és Rátkay László kértek szót Egy kerület védelme. Ugrón Gábor: A múltkor Veress József beszédében fölemlítette, hogy az a kerület, amely báró Bánffy Dezsőt választotta képviselőjévé, az később egyhangúlag választotta meg Ugrón Gábort képviselőjévé. A szilágysomlyói kerület becsületének megóvása érdekében szólal föl. Ez a kerület mindig ellenzéki volt. (Éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) Bánay első választásakor Győry Elek volt az ellenjelöltje, de ő visszalépett és így a zavarban választották meg Bánfyt. A második választásnál ő tanácsolta a kerületben, hogy ne álltsanak Bánffyval szemben jelöltet, tegyenek úgy, mint az arab, várják csöndesen, míg a pusztító homokvihar elvonul. Amint lehetett, a kerület újra megragadta és diadalra vitte a függetlenségi zászlót. Másodszor is megválasztotta őt képviselőjévé anélkül, hogy ez neki egy krajcár költségbe is került volna. Ennek a kerületnek a tiszta meggyőződését, becsületérzését kétségbe vonni nem lehet, nem azért, mert ő van ott megválasztva, de bárki lenne, hasonló módon egy kerületből megválasztva, annak a kerületnek csak dicsőségből fonhat koszorút és nem engedheti, hogy rossz és helytelen összehasonlítással balvéleményt keltsenek. Amely kerületben még a becsületességnek, a politikai tisztességnek, az önfeláldozásnak megvannak az erényei, azt becsüljük meg. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.)