Pesti Hírlap, 1903. szeptember (25. évfolyam, 238-267. szám)

1903-09-01 / 238. szám

V«7. ---v ------' l­­-- . .........._........ . .. ___ ___... . ______ . Budapest 1903. XXV. évf. 230. (8246.) szám. Kedd, szeptember 1. * — ' ■1 ' ' ‘ ' - " " 1 ' - - - ■ " ~ Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre____28 k.­­ f. Budapest, váci­ körut 78. ° tveti X * * * ^ * * ||| ]|| hová a lap szellemi részét 'V­l , szétküldésére vonatkozó fel­­szólalások intézendők.­­ Az angol király Bécsben, VII. Ed­várd angol király látogatása Bécs­ben fényes ünnepélyességek színhelyévé teszi a császárvárost. Falai közt Bécsnek büszke vára angol uralkodók közül csak Oroszlánszívű Ri­­chardot látta. De csak olyan vendégeskedés volt az övé, hogy a keresztes hadjáratokból jőve vonult keresztül Bécsen, mikor is Habsburg Lipót herceg elfogatta és börtönbe vetette. A barátkozás Anglia és az osztrák-magyar mon­archia közt sohasem volt feltűnő meleg. A két nagyhatalom érdekei nem igen találkoztak. Csak most kezd aktuálissá lenni az a kérdés, hogy a többi nagyhatalom közt Anglia milyen állás­pontot foglal el a keleti politikában. Mivelhogy a Balkán sokáig nem kerülheti el sorsát, az európai nagyhatalmak osztozkodásának tárgyává kezd válni. Ennélfogva Angliára szüksége lehet a monarchiának, ha Oroszország féktelen ter­jeszkedése elé akadályokat kell állítani. Máskülönben Anglia királya és India csá­szárának látogatása csak udvariassági tény­nek volna tekinthető. Edvárd Marienbad­­ban időzött, tehát tisztelegnie kellett a monarchia uralkodójánál, kinek egyik or­szága területén keresett üdülést és ifjító erőt. A diplomácia azonban, ha csupán ennyi benne is a cél, fölhasználja a látogatást az uralkodók barátsága megerősítésének hirdeté­sére, a közvéleménynek pedig hasznára válik, hogy ebből az alkalomból a belpolitika éles sziklái közül egy kissé félrevonulva, a mon­archia és Anglia közt lévő viszonyról elmél­kedhetne. Ami Ed­várd király személyét illeti, Bécs­ben is, Budapesten is szimpatikus. Nagy uraink személyes ismeretségével dicsekesznek abból az időből, amikor mulatni járt trónörökös korában Magyarországon. Persze ő is leginkább a mágnás­kaszinó termeiben tanulmányozta az országot s ha csak innen szerzett volna benyomásokat, azt­ konstatálhatná, hogy Magyarországon ló, kutya, kártya és asszony a legfőbb javak és az ambíciók ezek körül csoportosulnak. Amint­hogy gavallér barátját, gróf Károlyi Istvánt tényleg most is a lova gyors futásáért üdvö­zölte. A magyar lélek mégis vonzódik Edvárd­­hoz a kegyelet révén, mert az egyetlen magyar trónörökösnek, Rudolfnak legbensőbb ba­rátja volt. De az idők fordultak. A divatkirályból deresedő fővel a leghatalmasabb uralkodó lett. Sokat tapasztalt, tanult. A népek erejét már más szemmel kell megítélnie, valamint, hogy királyok sorsa is a gondviselés kezében van. A búr háború megkutatta, hogy a népszabadság ereje zsoldos tömegeket tipor el. Koronázására való előkészületei között a halál szárnya su­hogván mellette, a császárokénál is nagyobb hatalom erejét érezhette. A mi királyunk a sors és a végzet csapásaitól sokkal többet szenvedett, mint bármelyik igénytelen alattva­lója. Találkozása Anglia királyával föl kell hogy ébreszsze a tanulságot, hogy királyok boldogságát csak népeik boldogítása képezheti. Most is az a gond gyötri uralkodónkat, hogy hatalmát alá kell rendelnie a nemzet hatalmá­nak, avagy megosztani vele. Anglia alkotmánya példaképen szokott szerepelni mi előttünk, min­dig hangoztatván, hogy Európa nemzetei kö­zött csak a magyar tiszteli úgy alkotmányát, mint az angol. A magyar parlamentben folyton hallani lehet az angol példákat, mint követésre érdemeseket és néha egy egész napon át angol alkotmányjogi kérdések fölött vitatkoznak a t. Házban, míg a nép ínségben senyved és vándor­tarisznyát akasztva vállára, a tengerre igyek­szik. Vajha elérkeznék már az idő, amikor nem az alkotmányjogi magyarázatok dolgában lenne irányadó Magyarország részére Anglia. Lássuk meg, hogy azt a nemzetet gazdasági ereje tette nagggyá és népének józansága, szorgalma, szí­vós kitartása. Ott az ipar és kereskedelem az ország legelőkelőbbjeinek dicsőséget szerez a vagyonosság mellett. Nálunk még most sem egészen szalonképes és főleg nem föltétlenül „párbajképes“ foglakozás. Itt a mágnás-ka­szinói tagság előkelő pozíció, csak születés és kártya kell hozzá, ott munka nélkül nincs ér­dem. Minálunk a politikai pálya a stréberkedés lép­csője, ott a munkás élet tapasztalatai folytán meg­erősödött férfiak szolgálattételét jelenti. Minálunk a képviselői foglalkozással igyekeznek még so­kan javakat és előnyöket szerezni. Angliában előbb anyagilag és erkölcsileg függetlenséget szerez magának az, aki politikai pályán akar használni nemzetének. Csak a diplomaták nagyzási hóbortja ne nyerjen új tápot a látogatás folytán. Hogy újra előtérbe ne lépjenek a monarchia nagyhatalmi állásának a fitogtatásával. Be kellene látni, hogy a nagyhatalmi hóbortok csak gúny tárgyát ké­pezhetik, ha ezekért országok uralkodói fölál­dozzák a népek jólétét. A nemzetek gazdasá­gát, iparát és kereskedelmét kell előbb termé­­kenynyé és gazdaggá tenni, mielőtt ebből az Nővérek. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — A százház egyikében. Tessék egyenesen a kapuból a lépcsőre menni, föl, ameddig csak lehet, ott baloldalt a félember magasságú, repedt, barna ajtóba nyitni, úgy, ahogy az én elegáns, suhogó selymű hölgyem tette. Az ajtóból először is a kályha füstje köszönti, aztán belebotlik egy másfél éves mesztelenségbe, akire a kályha mel­lett köhögő rongytömeg rákiált: — Nem mész onnan ? Megállj, úgy meg­ugratlak a seprőnyéllel, hogy a derekad is ketté törik. No, te vagy? Az elegáns hölgy: Én hát, itt van az urad ? A k­ályha melletti rongytömeg: Nincs, bát­ran bejöhetsz. Az elegáns : Szervusz, Lizi, hogy vagy ? Lizi: Nem olyan jól, mint te, még sem cserélnék veled. Az elegáns: Jól van, jól van, azért nem kell prédikálni. A lóversenyen voltam, aztán szépszerével letettem a barátomat s idenéztem, hogy mit csináltok. Lizi: Becsületben nyomorgunk. Az elegáns: Hallod, Lizi, nagyon szép volna tőled, ha nem emlegetnéd mindig a be­csületet. Lizi: Az ember azzal henceg, ami van. Az elegáns: Nekem van pénzem, még­sem hencegek vele. Aztán testvérek között. .. Lizi: Te meg, Matild, tedd meg nekem azt a szívességet és ne emlegesd a testvéri vi­szonyunkat. Az ember végre nem tehet róla, hogy kinek a testvérekép születik. Az elegáns (kacagva): Ha tehetne róla, első­sorban az apját válogatná meg. Minden­nek az oka­ az apa. Ha a mi apánk gróf volna, akkor az én grófom is feleségül venne, mert eléggé bolondul utánam. A te urad sem volna az urad, hanem ha szerelmes volnál belé, hát megfogadnád kocsisnak vagy komornyiknak. Mert ott, ahol minket kirúgnak, ez a szokás. Hát hogy vagytok? Van-e munkája az urad­nak ? Lizi (sóhajtva): Nincs. (Észbe kapva.) De holnap már lesz. Matild: Ideje, mert ugyan miből is él­nétek ? Lizi (csípősen): Tán a levegőből, de tisz­tességben. Matild: Megint a tisztesség! Igazán, Lizi, kegyetlen vagy. Hiszen igazságod lehet. Nincs örömöm a jólétben, mert hiányzik a tisztesség. A grófom csak a grófom, egyebem semmi. Az­tán következik utána más, gróf-e vagy báró, vagy börzeágens, aztán többen, aztán senki, az­tán a kórház, vagy a szemétdomb. Tudom én azt nagyon jól. De te is nagyon jól tudhatod, hogy az egész véletlenség. Együtt táncoltunk, csaknem együtt botlottunk. A tiéd becsületes ember volt és elvett, az enyém svihák volt és otthagyott. Verje meg az Isten, gondolom oly­kor, mikor nagyon alább kell húzódnom a tisz­tesség rácsától, áldja meg az Isten, gondolom, mikor téged látlak. És ha megfordítva történik, akkor tán én állanék most a krumplis fazék mellett és rajtad suhogna a selyem alsó s a becstelenség brillántos gyűrűje a te ujjadon ra­gyogna. De én nem néznélek le, mert tudnám, hogy az egész csak szerencse dolga. Lizi: Ezt kikérem magamnak, nem vetem szemedre életmódodat, de legalább ne mond szerencsének a gyalázatot. Matild (kacagva): Félreértesz, azt mondom szerencsének, ami téged ért. A biztos házassá­got, a facér férjet, a pálinkát, amitől ő berúg és a verést, amivel téged traktál. Lizi: Hazudsz ! Matild : Szegény húgom, elfelejtetted, hogy a múltkor épen rajtakaptalak az ilyen szerel­meskedésen. De az is tisztesség, minden tisz­tesség amin a pap áldása van. Az is tisztesség, hogy rád se néz, az is, ha utálod őt, mert kín, nyomor és hazugság. De ha megszöknél tőle, az tisztességtelenség volna, mivelhogy ■őszinte volnál és hogy ha ő itthagyna, mivel­hogy rád nézve szerencse volna. Lizi: Savanyú a szőlő, úgy-e ? Matild: Igazad van. Nagyon szeretnék hitesasszony lenni. De tisztességes ? Soha. Ahoz pénz kell, barátom, az a finom embereknek való, ahol az ember megbecsüli az asszonyt, vagy ha kom­iszkodik vele, hát finoman komisz­­kodik. S ahol a tisztességnek arca van. De te ? Ha kimegy az utcára, senki sem mondja: ni, egy tisztességes asszony! Hanem mindenki azt látja, hogy rongyos asszony vagy, akinek föl van marva a keze és kékre ütve az arca. Lizi, szegény Lizi, emlékszel még a szépségedre ? Két évvel ezelőtt szép voltál, utánad néztek az emberek, a finom urak is. Hova lett a szép­séged, szegény Lizi? Nem siratod? Nem saj- A Pesti Hírlap ipár száma 28 oldal.

Next