Pesti Hírlap, 1903. november (25. évfolyam, 299-313. szám)
1903-11-01 / 299. szám
1903. november 1., vasárnap! PESTI HIR LAP ......................................................... 31 . A képviselőházi elnökválasztás. Mint említettük, gróf Apponyi Alért, a képviselőház elnöke, lemondott a Ház elnöki giállásáról. A levél, melyet ebben a tárgyban Tallián Béla alelnökhöz intézett, így hangzik: Nagyméltóságú Alelnök úr ! A képviselőház elnöki tisztéről ezennel lemondok. Kérem szíveskedjék a lemondásomat a Ház elé terjeszteni és azzal együtt mély hálám nyilvánítását azért az elnéző bizalomért, amelylyel a Ház összes tagjai engem hivatalos működésemben támogatni kegyesek voltak. Kiváló tisztelettel gróf Apponyi Albert országgyűlési képviselő, a képviselőház elnöke. Budapest 1903 októbver 30. Gróf Apponyi Albert, a lemondott elnök, ma délelőtt megjelent a képviselőházban s az elnöki szobában Andor Gyula elnöki tanácsost utasította, hogy a még hátra lévő aktákat intézze el s ezeket gróf Apponyi aláírta. Gróf Apponyi Albert ma este elutazott Eberhardra s onnan csak kedden tér vissza Budapestre. Gróf Tisza István a királynál. Gróf Tisza István, a dozignált miniszterelnök, szombaton reggel érkezett Bécsbe. Tisza Istvánt délelőtt tíz órakor a király magánkihallgatáson fogadta. Ez alkalommal gróf Tisza István beszámolt megbízatása eredményéről, a szabadelvű párt helyzetéről, a Programm megállapításáról, az ellenzék hangulatáról és előterjesztette a kabinetalakításra vonatkozó javaslatát. A király a jelentést kegyesen fogadta s a javaslatot helybenhagyta. Eszerint az uj kabinet tagjaivá kineveztettek a következők: Miniszterelnök és belügyminiszter : gróf Tisza István. Pénzügyminiszter Lukács László. Honvédelmi miniszter: Nyiry Sándor. Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Berzeviczy Albert. Földmivelésügyi miniszter: Tallián Béla. Igazságügyminiszter : Plósz Sándor. Kereskedelemügyi miniszter : Hieronymi Károly. Horvát miniszter : Cseh Ervin. Az új miniszterek kinevezéséről szóló királyi kéziratok a hivatalos lap keddi számában jelennek meg. Ugyancsak kedden teszik le az új miniszterek gróf Tisza István miniszterelnökkel együtt a király kezébe az esküt. Ugyancsak kedden jelennek meg a gróf Khuen-kabinet kimentéséről szóló királyi kéziratok. Az új kabinet kedden este mutatkozik be a szabadelvű pártban, hol gróf Tisza István előterjeszti programmját és szerdán a képviselőházban. Tervek a jövőre. Gróf Tisza István mindenekelőtt arra számít, hogy az ellenzék nem fogja most már obstrukcióval akadályozni a parlamenti munkásságot, de arra az eshetőségre is készül, hogy obstrukció lehet. Az első esetre a terve ez. Szerdán bemutatkozik az uj kormány a képviselőházban, mely alkalommal gróf Tisza István elmondja a kormány programmját. Az ülésen Daniel Gábor alelnök fog elnökölni. Amennyiben a programai fölött nagyobb vita indulna is meg, az ülés végén Daniel Gábor alelnök azt fogja indítványozni, hogy a következő ülésre tűzzék ki az elnökség megválasztását és pedig az elnök és a két alelnök választását. Napirendi indítvány lévén, ehez csak négy szónok szólhat és egyszerű szavazással döntik el. Az elnökválasztás után pedig szintén tekintet nélkül arra, hogy azon az ülésen a Programm fölötti vitát befejezik-e vagy nem, másnapra indítványozni fogják az indemnitás és az újoncjutalékról szóló javaslatok kitűzését. Ez is napirendi indítvány lévén, szintén csak négyen szólhatnak hozzá és egyszerű szavazással döntenek fölötte. Miután pedig ezeknek a javaslatoknak a tárgyalását megkezdik, hát gróf Tisza Istvánnak lesz gondja rá, hogy az ülések ne legyenek nagyon kényelmesek a függetlenségi párt részére. Előbb egy órával hosszabbítják meg az üléseket, azután parallel ülések tartását mondják ki, sőt módot találnak arra is hogy egy illést kinyújtsanak napokig is. Ezzel azonban alkalmat akarnak nyújtani a függetlenségi pártnak, hogy igazolja magát valahogyan az ország előtt, hagyja ott a végtelen ülést és akkor a kormánypárt megszavazza az indemnitást és az újoncjutalékot és rátér a rendes ügyek tárgyalására. De arra az esetre, hogyha az ellenzék nem törik meg és az obstrukciót folytatja, gróf Tisza Istvánnak ez a terve. Fel fogja tárni az országgyűlés előtt az ex-lex következményeit, a parlament munkaképtelenségének okait és az indemnitás megszavazását fogja kérni arra a célra, hogy az országgyűlést feloszlassa és új választásokat rendeljen el. Ebben az esetben a szabadelvű párt a most megállapított katonai programmal lép a választó Geográfia dolgában is igen pontosan, hogy ne mondjam: kiszámítva! Kezet szorítottunk. S öt körmöm alatt napokig piroslott az aláfutott vér. Megnézem ezt az öt körmöt most . . . Oh be boldogan csókolnám meg, ha nem volnának ilyen sápadtak! Remek, gyönyörű férfiú volt a piedesztálról szobámba lépett hatalmas kuruc. Feje nem oroszlánfej, mint nekrológusai mondják mostanában, hanem hatalmas, nagy, konok akaratú fekete bivalyfej. Tökéletesen az. Zordonságában szépséges. Durván nemes. S hogy a bivalyanalógia tökéletes legyen: e tömör, sötét arcból ártatlan, világoskék, szinte fehér nefelejtsszem ragyogott ki. Nem tehetek róla : tüstént eszembe jutottak a kékszemű bivalyok, akiket a Balaton mellékén láttam. S az a szép, szelíd, az erő mogorvaságát enyhítő két szem kancsal volt egy kicsit. Istenem, hát az is ferdén látja a világot, aki ilyen tökéletesen látja ! . . . Alig telt el egy negyed óra, én azon a csodálatos változáson estem át, hogy a pozsonyiszobor egészen eltűnt az elmémből , de rabul ejtett, mert elbűvölt, szerelmessé tett egy hatalmas, bájos férfiúi én. A nagyeszű, a roppant tudású ember, ki a kényelmesebb forma kedvéért nem irtózik az aleneri cigánybeszédtől sem, és örömest mosolyog, hogy eltitkolja a szemében fel-felcsillanó könnyet. Különben olyan művésze a beszédnek, amilyet Herczeg Ferencen kívül eddig nem ismertem. Legegyszerűbb mesélése is víziókat keltett az emberben. Mikor már pajtások lettünk , anekdotái mind olyanok voltak, hogy kezem tapintotta a szereplő kutya nedves orrát, az emberek régi ismerőseim voltak egy szálig és ráismertem a hangjukra. Akkor, első, szinte még idegen találkozásunkon, Mária Terézia koráról beszéltünk. És Fadrusz János egy-két perc alatt lerombolta szobám f aközönség elé, de egyben szintén az ex-lex állapottal fogja indokolni a parlamenti rend helyreállításának szükségét. Gróf Tisza azt reméli, hogy oly többséget lehet így szerezni, amely az új országgyűlésen biztosítja a rendet és az el-lenzék sem fogja folytatni az ellenállást. . .■ J a ; 1 ' *i A szabadelvű pártkörből. 1,, 1 A szabadelvű pártkörben ma este kevesebb számban voltak jelen a képviselők, mint az előző estéken. A főbbek közül ott voltak: Széll Kálmán, Hieronymi Károly és Plósz Sándor, kik közül a két utóbbi a miniszterségért való gratulációkat fogadta. A régi kabinet azon tagjai, akik az újban nem foglalnak helyet, nem jöttek el, ők a bécsi utazásra készülnek, tudniillik a király kedden fogadja búcsukihallgatásán a régi kabinet tagjait. A pártkörben este egynegyed nyolc óra után megjelent gróf Tisza István, aki hét órakor érkezett Bécsből, már mint kinevezett miniszterelnök, de aki a hivatalát úgy a miniszterelnökségben, mint a belügyminisztériumban csak szerdán foglalja el. Addig vasárnap és hétfőn a leltározás és az ügyek rendezése folyik. Gróf Tisza Istvánt a pártkörben élénk ovációval fogadták. Az új miniszterelnök az új miniszterekkel nemsokára tanácskozásra vonult vissza. Sok beszédre szolgáltak alkalmul a klubban az új választások. Nem az általános választások még, hanem azok, amelyek amiatt válnak szükségesekké, hogy az uj miniszterek új választásoknak kötelesek magukat alávetni, így új választást kell kiállania gróf Tisza Istvánnak, akinek az ugrai kerületben esetleg két ellenjelöltje is lesz, egy magyar és egy oláh. Hieronymi Károly a szatmári kerületben kerül új választás alá. A legutóbbi választások alkalmával Hieronyminak két kerülete is volt, a szatmári és a csacai. Akkor a csacairól mondott le, holott a szatmári most a nehezebb kerület, mert azóta Szatmáron erősen állást foglaltak a nemzeti követelések mellett. No, de Szatmáron is szeretik az olyan képviselőt, aki miniszter. Nyiry Sándornak, a honvédelmi miniszternek, kerületet kell keresni és Temesvár valószínűleg nagyon sajnálja, hogy nem ajánlhatja föl a mandátumot, de hát arról gróf Khuen már csak boszúból sem mond le. Berzeviczy Albertet a Józsefváros biztosan újra megválasztja, sőt, ha tetszik, utcát is elnevez róla. Az összeférhetetlenségi bizottság precedenst csinált arra, hogy a horvát minisztert, eltüntette a bútorokat, el engemet, el magát. Kedves, barátságos, kicsinyablakú bécsi szobában, anno 1760 vagy hány, két liszteshajú, selyemruhás bácsi suttogott a sakktábla mellett arról, hogy mi történhetik most a Burgban. És tudtak mindent. Varázslat volt ez. S mikor az ajtó bezárult Fadrusz János hatalmas alakja mögött, én mély gondolatokkal maradtam magamra. Bensőmben szemléltem a tüneményt, akit most látnom adatott. Óriás a művész, de nagyobb az ember és még nagyobb a magyar. Megismertem őt amaz egy óra alatt. A szegénység szalmáján született, iskolába csak ábécét tanulni járt, s ez az átok vagy áldás megadta neki az emberlátás dicső erejét. Azt az erőt, mely nélkül az életnek egész szemlélete csak holmi in usum delphini gyártott, ostoba, hazug képeskönyv nézegetése; önismeretünk meg a legüresebb lap a buta albumban. Állítsuk egymás mellé az úgynevezett kitűnő nevelésben részesült, eximio modo moturus úri gyereket és a vele egyívású mesterregényt. Amaz százszor többet tud, de mégis ez az okosabb, az emberebb, mert százszor jobban tudja, mi az élet. Ez a különbség a gazdagok iskolázottsága és a szegények iskolázatlansága között. Fadrusz János, a lakatoslegény, életének harminc évén keresztül épp úgy hányódott, szenvedi, peregrinuskodott, mint amaz öreg mesterember fia, Petőfi Sándor. S hogy a hasonlóság még teljesebb legyen : a zöldhajtókás, sárgapitykés katonáskodás is elvette három esztendejét. De nem kár azért az időért sem: az is tapasztalatokban telt el. Izmosítani segített ezt a nagy embert az ő emberi nagyságában. Hogy a benne élő hallatlan művészi hatalom miként győzedelmeskedett minden akadályon, még az időn is, hogy rövid élete mini *hliríiirrrírni^iiii»iii!»■!ii.ii iiiiiMiViT.iiVii'»TwwliTwi^g:rifVM»^iwogpagEW zista koromban! . . . Huszár Adolf, az én aranyszívű, nemes barátom, ez az erős tehetség, akit az akkor uralkodó szerencsétlen művészi régire kényszerített a legakadémiaibb banalitásokra! . . . Sült német volt és rendületlen sörházi polgár. Igaz, néha kikívánkozott belőle, szóval is, a gondolat. A legsötétebb Terézváros korcsmáiban, hajnal felé, mikor kettesben korhelykedtünk, komolyan is kezdett beszélni, a rendes weist, lieba Béla helyett bécsi közgyűlési hangon per meini Mean kezdett titulálni, s hatalmas hangon, de gyarló lelki dadogással adta elő művészi terveit, szándékait, álmait. „Ta muss man was ungrisches schaffen, wast tu, watt sagn, meini Mean !“ Épp oly homályosan kavargott elméjében a gondolat, mint ajkán a szó. De tele volt derék, jó szándékkal. Még egyszer mondom : hiszem, hogy valamirevalót is kaptunk volna tőle, ha nem szegi szárnyát a Keleti-uralom. Mikor Fadrusz Jánost először láttam, az a félelem lepett meg, hogy mint preschpungi emberrel németül kell vele beszélnem — mivelhogy nem vagyok király — s ez a gondolat nekem mindig aggasztó, mert a német szó bizony úgy ropog a fogam alatt, mint a homokos szőlő. De féltettem a legbensőbb dolgaimat is. Imhol az az ember, akiben én a nagy gondolkodót is csodálom — hiszen műve a legdicsőbb történet-filozófia! — de most és itt nincsen vele az az emberfölötti ihlet, álom, elragadtatás vagy mi, ami akkor és ott munkált benne, és prédenxségemet sebezni fogja az örökké eltörülhetetlen — érettségi nemtevés. — Ismer ön engem ? Így szólott a jövevény, tökéletes magyarsággal. . . — Hát hogyne ismerném jön a kuruc! — S tudja, merre nézek? Becsélés