Pesti Hírlap, 1903. november (25. évfolyam, 314-328. szám)
1903-11-16 / 314. szám
1903. november 16. hétfő. PESTI HÍRLAP négy ökrös szekereken viteti, de az utak oly rosszak, hogy a négy ökör elé még bivalyokat is kell útközben fogni. Olcsó vasutak építéséről akar gondoskodni és a megyékről levenni a terheket, hogy a hozzájárulás helyett megyei útmunkákra maradjon a pénz. Az Ausztriával való viszonyra nézve Hieronymi a közös vámterület pártolására hozott fel meglehetősen gyenge érveket. ■ A programmbeszéd a kereskedelmi szerződésekre is kiterjedt és aggodalmas volt az a jelentés, hogy Németország megkezdvén a tárgyalásokat Oroszországgal, most már nem lehet kilátásunk oly kedvező szerződésre, mintha mi lettünk volna az elsők, akikkel a tárgyalást kezdik. Hieronymi programraja minden esetre alkalmas arra, hogy ennek egyes részeit az ellenzék szóvá tegye. És ha az obstrukció tovább folyik, hát akkor a vita anyagának növelésére az ellenzéknek tett szolgálatot. Azzal az eshetőséggel számolva, hogy az ellenzék az obstrukciót addig folytatja, hogy az idén nem lehet megtartani a sorozást, a hadvezetőség megállapította a terveket. A hadvezetőségnek az a terve, hogy ha a magyar törvényhozás nem szavazza meg kellő időben az újoncjutalékot, akkor 120,600 tartalékos katonát von be tényleges szolgálatra. A miniszterelnök már célzott arra, hogy a kormány a véderőtörvény értelmében az első korosztálybeli tartalékosokat behívhatja vagy benntarthatja, tehát a most harmadévüket kiszolgált katonákat — ezen fölfogás szerint — visszatarthatja még egy esztendeig, akik így aztán három esztendő helyett szolgálnak n°gy esztendőt. Erre vonatkozólag idézik az 1888. XVIII. t.-c. 1. §-át, mely a tartalékosok szolgálat tételére vonatkozólag a következőképen intézkedik: Az első évfolyambeli tartalék és a három utolsó sorozási évfolyambeli póttartalék legénysége — amennyiben ezt , különös körülmények követelik — az elkerülhetetlen szükség mérve szerint és annak tartamára ő felsége parancsára lényeges szolgálattételre visszatartható, illetve behívható, azonban tényleges szolgálatban csak addig tartható, amíg a tartalék említett évfolyamába, illetőleg a póttartalék megjelölt sorozási évfolyamaiba tartozik. Ez alól az intézkedés alól kivételt képeznek, tehát be nem hívhatók azok, akik törvényes kedvezmény folytán jutottak a póttartalékba. Ehez képest így számítanak. Ha nem lesz megszavazva az ez évi újoncjutalék, akkor a Magyarországon besorozott és harmadévüket kiszolgált katonákat még visszatarthatják egy évig, ami kitesz 44.000 embert. Miután Magyarországon minden évben 40.000 ember, vonul tartalékba, de miután a tartalékosok közül egy rész föl van mentve törvényes kedvezmény alapján mindenféle tényleges szolgálat alól, egy rész pedig időközben szolgálatképtelenné válik, ez a rész tizenötezer emberre tehető évenként. De ennek dacára a térség parancsára behívható a három utolsó évfolyam póttartalékából, nevezetesen: az 1903. évi évfolyamból három évi szolgálatra 25.000 ember, az 1902. évi évfolyamból két évi szolgálatra 25.000 ember, az 1901. évi évfolyamból egy évi szolgálatra 25,000 ember. Ez össszesen kitenne a visszatartott katonákkal együtt 119,000 embert. Ha az ujoncállításnak minden reménye elmarad az idénre, akkor a hadügyminiszternek a terve az, hogy élni fog az 1888. XVIII. t.-c. 1. §-ában foglalt fölhatalmazással. * Az ellenzék további magatartása bizonytalan. Készül, amint említettük, új terv, új egyezkedés alapjára, de nem igen bíznak benne, hogy sikert eredményezzen. A függetlenségi oldalon többen vannak, akik határozottan azt hiszik, hogy még most is kivívhatják a magyar vezényszót és enélkül nem akarnak leszerelni. A most következő napokban erős kapacitálások lesznek s ezeknek az eredményétől függ, hogy lesz-e megoldás vagy nem lesz. A függetlenségi párt és különösen a néppárt várja az erőszakot, de Tisza István halogatja. Az ellenzék azért várja, mert ha Tisza István erőszakkal hajtja keresztül az újoncjavaslatot és az indemnitást, hát bizonyos, hogy a parlamentben lehetetlenné teszi magát és ez „eredmény“ után nem maradhat a kormány élén. Tisza pedig épen emiatt keres más megoldást, hogy az ex-lex is megszűnjék és ő is miniszterelnök maradhasson. A szabadelvű pártkörben vasárnap este kevesen voltak. A függetlenségi pártkörökben a vitarendezők a további teendők felől tanácskoztak. Belpolitikai fairek. ugrál választás. Az ugrai kerületet vasárnap járta be a 48-as függetlenségi párt jelöltje — Barabás Béla és Lengyel Zoltán orsz. képviselők, valamint Szokoly Tamás, a nagyváradi 48-as függetlenségi párt elnökének társaságában. A nép mindenütt lelkesen fogadta őket. Ugrán, ahol többek között Barabás Béla is beszélt, érdekes jelenet történt. Barabás ugyanis beszédében arra intette a népet, hogy bármint is erőszakoskodjanak velök a közigazgatás hivatalnokai, viseljék magukat méltóságosan és tartsanak ki a függetlenségi lobogó mellett. Mire a jelenlevő főszolgabíró, Beöthy Pál, odaszólt, hogy a szólás jogát megvonja tőle. Barabás fölháborodva szólt a főszolgabíró felé, hogy inkább örüljön, hogy a népet csendesíti, amely a közigazgatási hivatalnokok pressziója miatt nagyon is el van keseredve. Egyébként a kerület nagyon lelkes hangulatú és Tiszának erős küzdelemre van kilátása. Hieronymi programmbeszéde, Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter — mint tudósítónk jelenti — vasárnap reggel 8 órakor érkezett meg Szatmárra Bay Lajos, Dobrecky Sándor, Domahidy Elemér, Gajári Géza, Kiss Ferenc, Kubinyi Géza, Lator Sándor, Nyegre László, Lachvary György, Szentiványi Gyula és Szulyovszky Dezső orsz. képviselők és Holtan Sándor miniszteri titkár társaságában, hogy programmbeszédjét megtartsa. A pályaudvaron nagy közönség várta. A minisztert gróf Hugonnay Béla főispán üdvözölte, mire a kíséretével együtt hosszú kocsisor élén a föllobogózott városba hajtatott, ahol a Pannóniában szállt meg. Nemsokára a városházára ment, s ott számos küldöttség tisztelgését fogadta. Hieronymi a fogadás után a betegeskedő Meszlényi Gyula püspöknél tett látogatást. A választók a Pannonia-szálloda dísztermébe gyülekeztek. A gyűlést 11 óra után nyitotta meg dr Keresztszeghy Lajos ügyvéd, a szatmári szabadelvű párt elnöke. Hieronymit küldöttségileg hívták meg a gyűlésre, ahol aztán megtartotta programmeszédét. Bevezetésül az obstrukció ellen kelt ki, amely az ország elszegényedésére vezet, majd a sok tekintetben „féktelen magaviseletét“ tanúsító sajtót s a tele torokkal lármázó izgatókat ostorozta, megjegyezve, hogy ez nem riasztja vissza a kormányt. Azok lármáznak — hondá — akik a zavarosban halászni akarnak. Ezután a nemzeti követelésekre tért át. A magyar tisztképzés, illetve a magyar tisztek hiányát a katonai intézetekben tett alapítványokra vezeti vissza. Az új kormány egyik programmpontja ezen a bajon segíteni fog. Ségít is, mégpedig úgy, hogy a törvényhozás és a kormányzás minden tényezőjének hozzájárulásával ezentúl oly számú alapítványt tesz, hogy az akadémiákban az ingyen ellátásban részesülő magyar ifjaknak száma megfeleljen annak a számnak, amelylyel mi hozzájárulunk a közös hadsereghez. Ha abban az akadémiában száz Aura 42 magyar fia esik, akkor annak az akadémiának nem lesz osztrák, német, vagy cseh a szelleme, hanem magyar lesz. Mert a száz között az a 42 magyar fiú az akadémiában össze fog tartani, de veszekedni fog egymással az a cseh, német, karintiai, amint veszekszik ma is. (Zaj. Egy hang: Későn fog történni.) — Kérem, én sohasem hallottam még, hogy ha valami későn történik, de jól történik, az baj volna. Az a baj, ha sohasem történik, az a baj, ha a múltakon nem okulunk. (Egy hang : Most is az ellenzék kérte !) — Igen, az ellenzék kérte, de nem az ellenzék csinálta,,hanem mi csináltuk, az a különbség. Ha ők szóval kérték, mi megcsináltuk és így tessék elfogadni azt, amit mi keresztülvittünk. A 67-es törvénybe bele van írva, hogy a magyar hadsereg a közös hadseregnek kiegészítő része. Ha a reformok a nevelés terén keresztülvitetnek, akkor elérjük majd azt, hogy ami az 1867: XII. t.-cikkben 35 esztendő óta meg van írva, hogy t. i. a magyar hadsereg a közös hadsereg kiegészítő része, hogy ez a magyar hadsereg nemcsak a legénységében, hanem a tisztjeiben is magyar lesz, mert hiszen világos, hogy egynéhány év múlva annyi magyar tiszt fog rendelkezésre állani, hogy az ottani hézagokat magyar tisztekkel ki lehet majd pótolni. (Igaz, úgy van ! Zaj. Egy hang. Puszta ígéret ! Halljuk, halljuk!) A katonaság érintkezése a polgári hatóságokkal ezentúl egyedül és kizárólag magyar lesz. Nem teljesedik az ellenzéknek a magyar vezényleti nyelv iránti kívánsága. De hisz ez ellen az állapot ellen 200, sőt 300 év óta nem merült fel panasz. Ezt most momentán nem lehet keresztül vinni. A harc tökéletesen meddő. Az iskolákat kell előbb megmagyarosítani. A legokosabb dolog, amit most az ország lehet, az, ha ezeket a kérdéseket félretéve oly munkához lát hozzá, amely eredményes, amely hasznot hajt. És a gróf Tina István elnöklete alatt megalakult kormány harmnda is erre. A mostani kormány tagjai nem a díszéért vállalták el a hivatalt, hanem magukra vettek egy nagy terhet azzal az eltökélt szándékkal, hogy a legjobb erejüket, legjobb tehetségüket feláldozzák a haza oltára egy becsületes munkásság érdekében. A kormány helyesen cselekedett, hogy programmját csak általános nagy vonásokban jellemezte. Elég az, ha a kormány igazán mindig liberális irányban akar kormányozni. Ez a liberalizmus ma természetesen nem mehet annyira, mint a 40-es években, amikor még azok, akik a mai liberalizmus megteremtői voltak, abban a vélekedésben voltak, hogy ha csak mindenkinek a teljes egyéni szabadságát biztosítják, akkor ezen a világon a legszebb és a legteljesebb harmónia fog kifejlődni. Bizony, sajnos, az életben nem így van. A tisztviselők fizetésrendezésére térve át, hivatkozott a miniszterelnöknek a tisztviselők küldöttsége előtt szombaton tett nyilatkozatára. Miképen áll a fizetésrendezési törvényjavaslat sorsa ? Akár legyen azon változtatva, akár egy betű se legyen változtatva rajta, a dolog természete ugyebár az, hogy először le kell tárgyalni az újoncjavaslatot, le kell tárgyalni az indemnitási javaslatot, le kell tárgyalni a költségvetést, le kell tárgyalni az Ausztriával kötendő vám- és kereskedelmi szövetséget — mert a körmünkre égtek a kereskedelmi szerződések — és akkor kerülhet csak napirendre a fizetésrendezési javaslat; tehát mondjuk, a legjobb esetben 1904. augusztus havában, de valószínűleg csak az őszi ülésszakban. Egy ravasz miniszterelnök nem szólt volna a fizetésrendezésről egy szót sem, hanem a jövő őszszel, amikor napirendre kerül ez a dolog, előterjesztette volna a megyei tisztviselők fizetésére vonatkozó módosításokat vagy pótlásokat és célt ért volna anélkül, hogy az ország egy igen nagy részének, a tisztviselőknek jogos igényeire nézve már most aggodalmat keltő mozgalmat maga ellen felidézett volna. De az a becsületes őszinteség, ami a miniszterelnökben megvan, aki fál nemcsak attól, hogy igazat ne mondjon, hanem mindig fél attól is, hogy ne az egész igazságot mondja meg, még ha rá nézve talán kellemetlen is, ez talán senkiben sem támaszthat az ő jóakarata iránt kételyt. A kormány szükségesnek tartja, hogy a megyei tisztviselők fizetésrendezése egyidejűleg történjék az állami tisztviselők fizetésrendezésével. 1904. év folyamán ezt az ügyet rendezni fogja. Mivel pedig az 1903. évi költségvetésben már egy bizonyos összeg felvétetett a fizetésrendezés címén, a kormány elhatározta, hogy azzal míg a fizetésrendezési javaslat életbe nem lép, a költségvetésben már felvett tétel terhére ideiglenesen segít a tisztviselőkön. Csak ezek után tért át annak az általános jelzésére, hogy micsoda Irányt akar követni saját tárcája vezetésénél. Tárcája köréből a bürokratikus formaságokat ki akarja küszöbölni. Közlekedési eszközeink nagyon egyoldalúlag vannak kifejlesztve. Csak vasutakat építettek. Legelőször a törvényhatóságokat akarja abba a pénzügyi helyzetbe hozni, hogy a közutakat kiépíthessék. És pedig vagy azáltal, hogy azokat a terheket, amelyeket a helyiérdekű vasutak építése érdekében egyes törvényhatóságok elvállaltak, vállaikról leveszik, hogy így ezeket a pénzeket a törvényhatóságok a maguk utaik építésére fordíthassák, vagy azáltal, — úgy, amint az a beruházási törvényjavaslatokban már előre látható, — hogy a törvényhatóságokat az állam jelentékeny összeggel segélyezi abból a célból, hogy a maguk feladatának megfelelhessenek. Szükséges különösen ebben a tekintetben az, hogy az útról a vasútra, az útból a hajóra, a hajóról a vasútra való átszállítás megkönnyíttessék. Magyarországon, ha még 10.000 kilométer vasút épül, az se lesz sok. Olcsó vasutakat kell építeni. Előtérbe helyezi a csatornák kérdését s ezek között elsősorban a Duna és a Tisza összekötését egy keletről nyugat felé haladó csatornával. A vám és kereskedelmi ügyekről szólva, az Ausztriával való vámközösséget olyannak tartja, amit az ország viszonyai parancsoló szóval diktálnak. Védvámos politikát nem követhetünk — jelenti ki kategorikusan. — Azt nem mondja, hogy a védvámnak semmiféle hatása sincs az iparfélesztésre, de a védvám még nem arkánum egy szegény országra nézve. Előbb az ipar előfeltételeit kell megteremteni. Vasiparunk mellett a textiliparban látja a jövő zenéjét. A kereskedelmi szerződések megkötését égetően szükségesnek tartja, ez az országnak elsőrendű létérdeke. Beszédét a következő szavakkal végezte : Ha az Önök ítéletében én megütöm a mértéket, ha Önök meg vannak győződve arról, hogy megvan bennem a becsületes jóakarat, legjobb tehetségem szerint tenni minden mertéktekintet nélkül azt, amit az ___________________________ _