Pesti Hírlap, 1903. december (25. évfolyam, 329-343. szám)

1903-12-01 / 329. szám

Kompromisszum-tervek. Megint a két parasztember régi anekdotája válik aktuálissá a politikai élet komoly válságai között. Azt mondta az­­egyik paraszt a másiknak : milyen sok pénzed van pajtás, de irigylem. A másik ajánlatot tett: neked adom a tíz forin­­tomat, ha megeszel egy békát. A paraszt haj­­lott rá, fogott egy békát, megette és megkapta a tiz forintot. A másik szomorúan nézte, hogy most annak van tíz forintja, neki meg nincs, holott az imént még az övé volt. Megszólalt aztán: Pajtás, add vissza a tiz forintomat. A pa­raszt nagylelkűen felelt: Visszaadom, de csak akkor, ha te is megeszel érte egy békát. Az se volt rest, fogott egy békát és megette. Erre visszakapta a tíz forintot, így ballagtak aztán egymás mellett mélyen elgondolkozva a történ­teken. Pálnak volt tíz forintja, azt megkapta Péter, mert megevett egy békát, de aztán visz­­szakapta a tíz forintot Pál, miután ő is meg­evett egy békát. A végén ott voltak, ahol leg­először, de azzal a különbséggel, hogy a béka mindkettőjüknek a gyomrát nyugtalanította és megdöbbenve kérdezték egymástól: „Hát tulaj­donképen miért is ettük mi meg a békát?“ Széll Kálmánnak meg kellett buknia, mert folytonosan kompromisszumos és paktumos poli­tikájával a közéletet tönkre tette, a becsületes parlamentáris kormányzást lejáratta, a kezét ön­maga az ellenzékkel való állandó kontaktusban megkötötte, úgy hogy egész kormányzása poshadt volt, minden alkotásba a rothadást oltotta, ahelyett hogy az egészséges fejlődést biztosította volna. Gróf Khuen szintén békés irányú vállalkozása kudarcot vallott. Kinevezték tehát gróf Tisza Istvánt, aki erős dübörgéssel jött. Nagyokat kur­jantott és ijesztgetett mindenkit minden képzel­hető mumussal, de csak ijesztgetett, golyót, akasztófát s más hasonló legkevésbbé sem kelle­mes jelentőségű tárgyneveket emlegetett, csirke­fogóknak, elemeknek és naplopóknak nevezte az obstruáló ellenzékieket. Minden ijesztgetés után azonban nyájas arcot vágott, az „erős kéz“ barátsággal nyúlt az obstrukciós kezek után. S úgyszólván a függetlenségi obstruálóknak kellett, hogy rákergessék gróf Tisza Istvánt az ő eredeti programmjának útjára: az erő­szakos intézkedések területére. Mert hát különben az ellenzék elpenészedik és nem tudja, mivel számoljon be a választóknak, de ezenkívül nem is lett volna oka, hogy valami ellen ünnepélyesen tiltakozva félreálljon, hogy az újoncozás és az adófizetés megszavazását most már ne akadályozza. Volt is egy-két keserves nap. Az elnöki rendreutasítások úgy zúdultak, mint a zápor­eső. Egy délutánon csaknem verekedtek, más napon este nyolc óráig kellett, hogy együtt maradjanak, ho­ott rettenetesen utálják egymást, különösen az egy párton levők. Ezenkívül tel­jes technikai obstrukciót kellett kitalálni, ren­dezni és kiállani. Mikor aztán Tisza egészen rákészült, neki ment a falnak, nagyot koppant s azután­­ visszatért oda, ahol Széll Kálmán elhagyta. A mai napon, tudniillik a technikai obstrukció második napján, egyszerre csak az előzetes összebeszélés minden ismertető jeleivel, de a szabadelvű párt részére meglepe­tés gyanánt előállott az ezen tulajdonsá­gáról híres Kossuth Ferenc és a képviselőház nyílt színén kompromisszumot ajánlott. Béke­feltételeket szabott, a választói jog kiterjesztésé­ről, a magyar nyelvnek az iskolákban (nem a katonaiakban) érvényesítéséről és a szegény emberek bajairól téve említést. Gróf Tisza Ist­ván természetesen akceptálta. Mert a békefelté­telekben nincs benne sem a magyar vezényleti és szolgálati nyelv, sem az önálló vámterület, sem a közös képviseletek magyarságára nézve a paritás. Csak épen frázisok vannak benne, hát Tisza könnyen felelhetett frázisokkal. Egy­szeribe meg is tették az első lépést, tudniillik már a ma délutáni ülésről lemondtak és hol­nap sem tartanak ülést, hogy teljes erővel hoz­záláthassanak a paktum-tárgyalásokhoz. És tele van a fórum kompromisszum-csinálókkal, ter­vezőkkel, egyez­tetőkkel. Amit pedig látva, a parasztemberrel kell kérdezni, hogy tulajdonké­pen miért ettük meg a békát ? Lesz-e paktum, vagy nem lesz, e pillanat­ban nem tudhatjuk. De hogy ilyen formában, ahogy most akarjuk, a paktum veszedelmeket rejt ma­gában, az bizonyos. Először is tönkre teszi a függetlenségi párt hitelét az ország előtt. Mert a függetlenségi párt becsülettel lemondhatott volna a harcról, ha úgy látta az ország érdeké­ben lévőnek, lemondhatott volna a­nélkül, hogy a maga programmja ellen árulást kövessen el a béke­ajánlatban. Mert ha nem ajánl békét feltételek precizírozásával a függetlenségi párt, akkor nem tűnik ki, hogy lemond programmjá­­nak sarkalatos elveiről, lemond a magyar ve­zényszóról és az önálló vámterületről, így, azon­ban önmagát, pártjának hitelét adja el a leg­válságosabb időben. Mondják, hogy gróf Tisza István a köz­nek akar szolgálatot tenni, amikor a kom­pro- Négytől hatig. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Minden második szerdán, négytől hatig, úgy a Kabókné, mint a Nagy Jánosné inasa azzal a kijelentéssel nyitja ki az előszoba ajta­ját a látogatók előtt: — A nagyságos asszony nincs idehaza. Ezek a szerdai két órák az Isten negye­dik parancsolatának tiszteletére vannak. . Ebben az időben Nagy Jánosné eljön Kabóknéhoz, aki a rendes, szenzációsnál szen­­zációsabb elfogadó toiletteben ül más napokon ilyenkor odahaza a kisebbik szalonjában, amely páratlan a maga nemében. Szerdán azonban négytől hatig egy öt esztendős pettyes batiszt pongyola van rajta, a leánykori pongyolája. Szerény kis húszkrajcáros batiszt, a matróz­ gallérján olcsó csipke, az ujjai csak könyökig érnek, — hogy minél ke­vesebb batisztot „egyenek“ meg az ujjak — és Nagy Jánosnén ugyanilyen pongyola van. Kabóknéhoz érve leveti drága toilettejét s ma­gára veszi a leánykori pongyoláját. És úgy várják a mamát. A páratlan kis intim szalonban pazarul­­ van uzsonnához teritve, mindenféle drága cse­mege várja a mamát, de a két asszony cse­megéje a leánykori menüből van kiollózva. Ez a menü pedig a Kabókné szakácsnője előtt nagyobb rejtély, mint a nem épen kiván­csi természetű sphynx előtt az a probléma, hány '""kendőtől hány ezerig fog még élni ?­­,..­z a két csodálatosan előkelő ízlésű­­ és mágnásos allarú asszony minden második szerdán négytől-hatig édesmásét eszik, to­vábbá a sparheid tetején sütött krumplipala­csintát és némelykor piritós-kenyeret is. S ezek a délutánok a beszámolók és ta­nácsadások ideje. A két asszony elmondja sike­reit, terveit a mamának, ez viszont kikéri ta­nácsaikat : a papára, a fiúkra, jövőkre és kar­­rierekre nézve s minderre különösen Kabókné felel, aki okosabb a lyoni püspöknél, a dalai lámánál és mindenkinél okosabb. És a mama jön. Csekőgidói Csekey Ferencné, szül. bor­­zsáki Borzsák Erzsébet ma is abban a szituá­cióban van, mint három esztendő előtt. Előkelő, csak kissé szenvedő arckifej­ezésű, amit ő har­madik leányának „végzetes” házasságával szo­kott indokolni. Kabókné és Nagy Jánosné azon­ban a féloldali reuma gyakori felújulásának tudják be. S a mama jön. Kabókné a karjába repül s a mama kö­­nyezik. — Gratulálok, garatulálok, Sárk­a — mondja meghatva. — Gratulálok!­­ S asztalhoz ülnek. Kabókné behozatja a kávét és a másfél esztendős fiát, a dadát kiküldi s a kisebbik szobalány szolgál fel, egy kis francia lány, aki egy szót se ért magyarul. A mama elégedetten tekint szét a mesés kis szalonban s megcsókolja a kis Kabók pu­­fók, rózsás pofácskáját. Kabókné boldogan ül­teti ölébe a fiát, tejet önt neki, csak a Nagy Jánosné érdekesen árnyalt szemeiben van egy- egy pillanatnyi elborulás, amint a gyerekre néz. — S a francia lány behozza az édesmásét. Kabókné beleharap egy darabba és dia­dalmasan néz a mamára. — Ugy­e megmondtam, hogy nem nyug­szom addig, mig az uram képviselő nem lesz ? — Gratulálok — mondta a mama ne­gyedszer is s az asztalon keresztül ismét meg­szorította a lánya kezét. — Nem kis munka volt, — beszélt to­vább Kabókné. — A sima felszín alatt milyen stratégia, mennyi furfang, mennyi ámítás, hány szenzációs toilette, micsoda mozgósítások, jaj! Kedves mama, én ünnepélyesen kijelenthetem magának, hogy az élet még a jómódú asszo­nyokra nézve is igen nehéz! — Én aláírom ezt a kijelentést, — szólalt meg Nagy Jánosné, bizonyos borongós tónussal a hangjában. — Igen, ha jómódú asszonyok egész éjszakákat virrasztanak át ágyaikban egy új toilette különlegessége miatt, ha az életük mottója fölött tovább gondolkoznak, mint Her­czeg Ferenc egy történelmi vonatkozású drámán, akkor bizony igen nehéz. Én részemről nem is hiszem, hogy sokáig képes legyek lépést ha­ladni veled, Sári. Csodálom a te energiádat és kedvedet. Szép eredményeket értünk el, az igaz, de engem azért mintha nem elégítene ki mindez. -- Ejha! — mondta Kabókné csípősen — talán olyanforma óhajaid volnának, de ' -öt hétre vendége légy Ktotild főhercegnő­ alcsuthi kastélyban? A d­anceaink !.. nyernek. Jövő őszszel olyan bizonyos szer kettő négy, hogy meg leszünk ! A Pesti Hirlap mai száma 32 oldal,­ ­ . Budapest 1903 XXV. évf. 329. (8338.) szám. Kedd. december I. Előfizetési árak: Szerkesztőség:: _ . . . , Budapest, váci­ körút 73. . Egész évre.... 28 k. — ^ I. emelet, Félévre^...........14. » n W hová a lap szellemi részét ' ^ hová előfizetések és alap Megjeleni! minden nap, ünnep­­) szétküldésére vonatkozó fel- és vasárnap után is­ szólalások intézendők.

Next