Pesti Hírlap, 1903. december (25. évfolyam, 329-343. szám)
1903-12-01 / 329. szám
Kompromisszum-tervek. Megint a két parasztember régi anekdotája válik aktuálissá a politikai élet komoly válságai között. Azt mondta azegyik paraszt a másiknak : milyen sok pénzed van pajtás, de irigylem. A másik ajánlatot tett: neked adom a tíz forintomat, ha megeszel egy békát. A paraszt hajlott rá, fogott egy békát, megette és megkapta a tiz forintot. A másik szomorúan nézte, hogy most annak van tíz forintja, neki meg nincs, holott az imént még az övé volt. Megszólalt aztán: Pajtás, add vissza a tiz forintomat. A paraszt nagylelkűen felelt: Visszaadom, de csak akkor, ha te is megeszel érte egy békát. Az se volt rest, fogott egy békát és megette. Erre visszakapta a tíz forintot, így ballagtak aztán egymás mellett mélyen elgondolkozva a történteken. Pálnak volt tíz forintja, azt megkapta Péter, mert megevett egy békát, de aztán viszszakapta a tíz forintot Pál, miután ő is megevett egy békát. A végén ott voltak, ahol legelőször, de azzal a különbséggel, hogy a béka mindkettőjüknek a gyomrát nyugtalanította és megdöbbenve kérdezték egymástól: „Hát tulajdonképen miért is ettük mi meg a békát?“ Széll Kálmánnak meg kellett buknia, mert folytonosan kompromisszumos és paktumos politikájával a közéletet tönkre tette, a becsületes parlamentáris kormányzást lejáratta, a kezét önmaga az ellenzékkel való állandó kontaktusban megkötötte, úgy hogy egész kormányzása poshadt volt, minden alkotásba a rothadást oltotta, ahelyett hogy az egészséges fejlődést biztosította volna. Gróf Khuen szintén békés irányú vállalkozása kudarcot vallott. Kinevezték tehát gróf Tisza Istvánt, aki erős dübörgéssel jött. Nagyokat kurjantott és ijesztgetett mindenkit minden képzelhető mumussal, de csak ijesztgetett, golyót, akasztófát s más hasonló legkevésbbé sem kellemes jelentőségű tárgyneveket emlegetett, csirkefogóknak, elemeknek és naplopóknak nevezte az obstruáló ellenzékieket. Minden ijesztgetés után azonban nyájas arcot vágott, az „erős kéz“ barátsággal nyúlt az obstrukciós kezek után. S úgyszólván a függetlenségi obstruálóknak kellett, hogy rákergessék gróf Tisza Istvánt az ő eredeti programmjának útjára: az erőszakos intézkedések területére. Mert hát különben az ellenzék elpenészedik és nem tudja, mivel számoljon be a választóknak, de ezenkívül nem is lett volna oka, hogy valami ellen ünnepélyesen tiltakozva félreálljon, hogy az újoncozás és az adófizetés megszavazását most már ne akadályozza. Volt is egy-két keserves nap. Az elnöki rendreutasítások úgy zúdultak, mint a záporeső. Egy délutánon csaknem verekedtek, más napon este nyolc óráig kellett, hogy együtt maradjanak, hoott rettenetesen utálják egymást, különösen az egy párton levők. Ezenkívül teljes technikai obstrukciót kellett kitalálni, rendezni és kiállani. Mikor aztán Tisza egészen rákészült, neki ment a falnak, nagyot koppant s azután visszatért oda, ahol Széll Kálmán elhagyta. A mai napon, tudniillik a technikai obstrukció második napján, egyszerre csak az előzetes összebeszélés minden ismertető jeleivel, de a szabadelvű párt részére meglepetés gyanánt előállott az ezen tulajdonságáról híres Kossuth Ferenc és a képviselőház nyílt színén kompromisszumot ajánlott. Békefeltételeket szabott, a választói jog kiterjesztéséről, a magyar nyelvnek az iskolákban (nem a katonaiakban) érvényesítéséről és a szegény emberek bajairól téve említést. Gróf Tisza István természetesen akceptálta. Mert a békefeltételekben nincs benne sem a magyar vezényleti és szolgálati nyelv, sem az önálló vámterület, sem a közös képviseletek magyarságára nézve a paritás. Csak épen frázisok vannak benne, hát Tisza könnyen felelhetett frázisokkal. Egyszeribe meg is tették az első lépést, tudniillik már a ma délutáni ülésről lemondtak és holnap sem tartanak ülést, hogy teljes erővel hozzáláthassanak a paktum-tárgyalásokhoz. És tele van a fórum kompromisszum-csinálókkal, tervezőkkel, egyeztetőkkel. Amit pedig látva, a parasztemberrel kell kérdezni, hogy tulajdonképen miért ettük meg a békát ? Lesz-e paktum, vagy nem lesz, e pillanatban nem tudhatjuk. De hogy ilyen formában, ahogy most akarjuk, a paktum veszedelmeket rejt magában, az bizonyos. Először is tönkre teszi a függetlenségi párt hitelét az ország előtt. Mert a függetlenségi párt becsülettel lemondhatott volna a harcról, ha úgy látta az ország érdekében lévőnek, lemondhatott volna anélkül, hogy a maga programmja ellen árulást kövessen el a békeajánlatban. Mert ha nem ajánl békét feltételek precizírozásával a függetlenségi párt, akkor nem tűnik ki, hogy lemond programmjának sarkalatos elveiről, lemond a magyar vezényszóról és az önálló vámterületről, így, azonban önmagát, pártjának hitelét adja el a legválságosabb időben. Mondják, hogy gróf Tisza István a köznek akar szolgálatot tenni, amikor a kompro- Négytől hatig. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Minden második szerdán, négytől hatig, úgy a Kabókné, mint a Nagy Jánosné inasa azzal a kijelentéssel nyitja ki az előszoba ajtaját a látogatók előtt: — A nagyságos asszony nincs idehaza. Ezek a szerdai két órák az Isten negyedik parancsolatának tiszteletére vannak. . Ebben az időben Nagy Jánosné eljön Kabóknéhoz, aki a rendes, szenzációsnál szenzációsabb elfogadó toiletteben ül más napokon ilyenkor odahaza a kisebbik szalonjában, amely páratlan a maga nemében. Szerdán azonban négytől hatig egy öt esztendős pettyes batiszt pongyola van rajta, a leánykori pongyolája. Szerény kis húszkrajcáros batiszt, a matróz gallérján olcsó csipke, az ujjai csak könyökig érnek, — hogy minél kevesebb batisztot „egyenek“ meg az ujjak — és Nagy Jánosnén ugyanilyen pongyola van. Kabóknéhoz érve leveti drága toilettejét s magára veszi a leánykori pongyoláját. És úgy várják a mamát. A páratlan kis intim szalonban pazarul van uzsonnához teritve, mindenféle drága csemege várja a mamát, de a két asszony csemegéje a leánykori menüből van kiollózva. Ez a menü pedig a Kabókné szakácsnője előtt nagyobb rejtély, mint a nem épen kiváncsi természetű sphynx előtt az a probléma, hány '""kendőtől hány ezerig fog még élni ?,..z a két csodálatosan előkelő ízlésű és mágnásos allarú asszony minden második szerdán négytől-hatig édesmásét eszik, továbbá a sparheid tetején sütött krumplipalacsintát és némelykor piritós-kenyeret is. S ezek a délutánok a beszámolók és tanácsadások ideje. A két asszony elmondja sikereit, terveit a mamának, ez viszont kikéri tanácsaikat : a papára, a fiúkra, jövőkre és karrierekre nézve s minderre különösen Kabókné felel, aki okosabb a lyoni püspöknél, a dalai lámánál és mindenkinél okosabb. És a mama jön. Csekőgidói Csekey Ferencné, szül. borzsáki Borzsák Erzsébet ma is abban a szituációban van, mint három esztendő előtt. Előkelő, csak kissé szenvedő arckifejezésű, amit ő harmadik leányának „végzetes” házasságával szokott indokolni. Kabókné és Nagy Jánosné azonban a féloldali reuma gyakori felújulásának tudják be. S a mama jön. Kabókné a karjába repül s a mama könyezik. — Gratulálok, garatulálok, Sárka — mondja meghatva. — Gratulálok! S asztalhoz ülnek. Kabókné behozatja a kávét és a másfél esztendős fiát, a dadát kiküldi s a kisebbik szobalány szolgál fel, egy kis francia lány, aki egy szót se ért magyarul. A mama elégedetten tekint szét a mesés kis szalonban s megcsókolja a kis Kabók pufók, rózsás pofácskáját. Kabókné boldogan ülteti ölébe a fiát, tejet önt neki, csak a Nagy Jánosné érdekesen árnyalt szemeiben van egy- egy pillanatnyi elborulás, amint a gyerekre néz. — S a francia lány behozza az édesmásét. Kabókné beleharap egy darabba és diadalmasan néz a mamára. — Ugye megmondtam, hogy nem nyugszom addig, mig az uram képviselő nem lesz ? — Gratulálok — mondta a mama negyedszer is s az asztalon keresztül ismét megszorította a lánya kezét. — Nem kis munka volt, — beszélt tovább Kabókné. — A sima felszín alatt milyen stratégia, mennyi furfang, mennyi ámítás, hány szenzációs toilette, micsoda mozgósítások, jaj! Kedves mama, én ünnepélyesen kijelenthetem magának, hogy az élet még a jómódú asszonyokra nézve is igen nehéz! — Én aláírom ezt a kijelentést, — szólalt meg Nagy Jánosné, bizonyos borongós tónussal a hangjában. — Igen, ha jómódú asszonyok egész éjszakákat virrasztanak át ágyaikban egy új toilette különlegessége miatt, ha az életük mottója fölött tovább gondolkoznak, mint Herczeg Ferenc egy történelmi vonatkozású drámán, akkor bizony igen nehéz. Én részemről nem is hiszem, hogy sokáig képes legyek lépést haladni veled, Sári. Csodálom a te energiádat és kedvedet. Szép eredményeket értünk el, az igaz, de engem azért mintha nem elégítene ki mindez. -- Ejha! — mondta Kabókné csípősen — talán olyanforma óhajaid volnának, de ' -öt hétre vendége légy Ktotild főhercegnő alcsuthi kastélyban? A danceaink !.. nyernek. Jövő őszszel olyan bizonyos szer kettő négy, hogy meg leszünk ! A Pesti Hirlap mai száma 32 oldal, . Budapest 1903 XXV. évf. 329. (8338.) szám. Kedd. december I. Előfizetési árak: Szerkesztőség:: _ . . . , Budapest, váci körút 73. . Egész évre.... 28 k. — ^ I. emelet, Félévre^...........14. » n W hová a lap szellemi részét ' ^ hová előfizetések és alap Megjeleni! minden nap, ünnep) szétküldésére vonatkozó fel- és vasárnap után is szólalások intézendők.