Pesti Hírlap, 1903. december (25. évfolyam, 329-343. szám)

1903-12-01 / 329. szám

4 11103. über 1., kedd PES­TI HÍRLAP volna szembeszállni Magyarország összességével. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Igen, t. Ház, ez nagy mulasztás volt. De önök még egy másik nagy hibát is követtek el, mégpedig azt a hibát, hogy magukévá tették azt, hogy a magyar parlament többsége nem akarja a magyar vezényszót a magyar hadseregben érvényesíteni. (Igaz ! Úgy van ! a szél­sőbaloldalon.) Ez nagy hiba volt. (Felkiáltások a jobboldalon : Mi akarjuk !) Holló Lajos: Ha akarják, tessék akarni. Népképviselők vagyunk mi, nem udvarképviselők, mondjuk meg, hogy akarjuk. Boncza Miklós : Hát mi mik vagyunk ? Holló Lajos: Önök is azok ! De tessék meg­mondani, hogy akarják ! (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferenc : Nagy hiba volt azért, mert így a királylyal szemben s az egész világgal szem­ben Magyarország úgy áll, mint hogyha nem a ma­gyar nemzet többsége kívánná a magyar nyelv jogai­nak érvényesítését, hanem ez csak egy kisebbségnek kívánsága lenne. (Igaz ! ügy van­­ a szélsőbaloldalon.) Már­pedig hagyje el a t. képviselőház, hogy az egész világ előtt a magyar nemzet meg van alázva, ha úgy néz ki, hogy csak a kisebbsége kívánja a nemzet nyelvének érvényesítését. (Helyeslés és laps a szélsőbaloldalon.) Benedek János : Kivánja azt minden becsüle­tes ember ! Kossu­h Ferenc: És, t, képviselőház, még egy hibát említek meg, amit a többség elkövetett. (Halljuk ! Halljuk!) Ha már megtörtént az, hogy a többség passzív magatartása a király idegen taná­csosait arra bátorította fel, hogy a királyt oly hatá­rozott állásfoglalásra bírják, amilyent mindnyájan ismerünk és remény­em, hogy mindnyájan fájlalunk,­­ ha megtörtént ez és ennek folytán kétessé vált, amint már többször is megemlítettem, vajon a hazafias küzdelemnek, amely most folyik, lehet-e ez alkalom­mal eredménye — mondom ez alkalommal, mert előbb-utóbb eredménye lesz —,­ nagy mulasztást kö­vet el a t. túloldal, ha útját állja annak, hogy a közszellem felébredése, legalább a szabadság eszmé­jének, az emberi jogok érvényesülésének gyümöl­csözzön valamit. E hó­bán voltam bátor felszólalni és megem­líteni azt, hogy az országban igen élénk az az óhaj­tás, az a kívánság, mondhatnám, az a követelés, hogy a választói jog jelentékenyen kiterjesztessék.­­Igaz! ügy van­ a szélsőbaloldalon.) Nincsen egész Európában olyan alkotmányos állam, melyben 55 év alatt a választói jog ki ne lett volna terjesztve. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyetlenegy ország van, ahol ez így van és ez éppen a szabadságszerető Ma­gyarország. Sőt tovább megyek, nálunk 55 év előtt 300.000 választóval több volt, mint ata. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez így van!) Ezt a tényt lehe­tetlen összeegyeztetni azzal a föltevéssel, hogy ha­zánk az emberi haladás útján járt, mert nem lehet azt eltagadni, hogy az emberiség haladása a polgári és emberi jogoknak kiterjesztését kívánja. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Igenis t. Hát, nagy hiba tehát az, hogy a nemzet szellemének felébredé­sét nem gyümölcsözteti az országgyűlés oly alkotás­ban, ami az országnak s a magyar nemzetnek hasz­nára lenne. (Úgy van! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Ilyen alkotás lenne, mint már említettem, a választói jog jelentékeny kiterjesztése, ilyen lenne a választási jogban létező nagy aránytalanságok megszüntetése, ilyen lenne­­ a választókerületek új beosztása, hogy eltöröltessenek a létező nagy visszásságok; ilyen lenne az, amit nov. 8-iki felszólalásomban szintén felemlítettem, s am­i közelről érinti a magyar nyelv jogát, vagyis az, hogy a magyar nyelv az iskolákban feltétlenü­l érvényesüljön. (Úgy van , ügy van­­ a szélsőbaloldalon.) Lehetne gyü­mölcsöztetni a közvé­lemény felbuzdulását abban is, hogy szociális téren oly reformok létesíttessenek, a­melyekre az ország régóta vár és amelyeknek részletezésébe előbb emlí­tett beszédem után újra belebocsátkozni nem akarok, de amelyek mind oda jönnének irányítva, hogy a sze­gény ember sorsán segítsünk. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobboldalon.) Higgye el t. túloldal, hogy az a mulasztás, a­melyről most tettem említést, igen nagy mulasztás, mert annak, amit a közszellem felébredésének impe­­tusa alatt így alkothatnánk, nem áll útjában semmi császári akarat, semmi idegen beavatkozás, hanem egyszerűen a magyar kormány jóakaratától és a ma­gyar parlamenti többség házasságától függ. (Hosszan­tartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbalol­­dalon. Élénk helyeslés a jobboldalon.) Midőn bocsánatot kérek azért a kitérésért, a­melyre egyébiránt engedelmet nyertem, óva intem önöket, t. túloldal, ne éljenek vissza a többség ere­jével, ne igyekezzenek megtörni, legyőzni azt a ma­gyar szenvedelmet, amely e padokon lángol, hanem­ igyekezzenek bennünket meggyőzni arról, hogy jobb az emberi szabadság érdekében az alkotáshoz fogni, mint erőnket egy esetleg meddő küzdelemben kime­ríteni és ha a jó és tiszta szándék kimutatásával erről minket meggyőzni tudnak, higyjék el, hogy szolgálatot tesznek a hazának. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. É jelzés a jobb­oldalon.) ’ * ~ ■ Gr. Tisza István miniszterelnök : T. képvise­­lőház. Azt hiszem, mulasztást követnék el, ha a most hangzott felszólítás után azonnal meg nem ra­gadnám az alkalmat bizonyos kijelentések megtéte­lére. (Halljuk! Halljuk!) Mert én azt gondolom, hogy abban sem lehet közöttünk eltérés, hogy azt a har­cot, amelynek utolsó fázisai felé rohamos gyorsaság­gal haladunk, kerüljük el, hacsak lehet és azt csak égető szükség esetében, minden m­ás út kimerítése után vívjuk meg. (K­iénk helyeslés a jobboldalon.) És megvallom — adja Isten, hogy ne legyen illúzió ré­szemről — az előttem szólt­­. képviselőtársu­ nyi­latkozatából azt a reményt merítem, hogy igenis le­het objektív támpontokat találni, (ügy­ van­ a szé­­lőbalollalon. Helyeslés a jobboldalon.) amelyek ta­lán . . . Holló Lajos: Mimiig lehetett! (Fe kiáltások a szélsőbaloldalon : Csak akarni kell !) Gr. Tisza István miniszterelnök. . . amelyek talán megérlelik azt a hangulatot minden oldalról, amely azután a végletektől visszatarthat bennünket. (Helyeslés a jobboldalon.) Az ön­­. képviselőtársam a fősúlyt a választói jog kérdésére fektette. (Ellenmondások és helyeslések a baloldalon. Felkiáltások : Azon kezdte ! Folytonos zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Nekem legalább az az impresszióm, mert hi­szen az a két másik csoportja az ügyeknek, amelyet 1. barátom felemlített, azok, gondolom, akadályt nem képezhetnek. Ami a szegény ember közterheinek könnyítésére és helyzetének javítására vonatkozó cso­portját a kérdéseknek illeti, hiszen ott abszolúte nincs elvi nézeteltérés közöttünk, ott a konkrét intézkedé­sek terén, úg­y gondolom, mindig meg fogják találni az egyetértő működésnek alapját. (Úgy van ! Úgy van­­ a jobboldalon.) Ezt merném állítani az iskolákban a magyar nyelv kérdésénél is. Mert ha t. képviselőtársaim a kormány programútját annak minden részében szíve­sek lesznek kellő figyelemmel átolvasni, meg fogják benne találni, hogy ott egy új gondolat nyert kife­jezést, az a gondolat, hogy a magyar nyelv kötelező tanítása a népiskolákban az eddiginél szigorúbb mó­don ellenőriztessék. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj bal­felöl.) Ez egy sarkalatos álláspontja a kormánynak s azt gondolom, hogy konkrét intézkedések által is le­hetséges lesz ezt a kérdést egy lényeges lépéssel előbbre vinni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Így te­hát bátran állíthatom, hogy igenis mi abban az irány­ban, amelyet J. képviselőtársam felemlített­, egy je­lentékeny lépést kívánunk tenni előre. (É­snk helyes­lés jobbfelől.) Ezek után a választói jog kérdésére térek át. (Hall­juk ! Halljuk !) Mindenekelőtt kijelenthetem, hogy t. barátaimnak premisszáival és elvi kiindulási pont­jával teljesen egyetértek. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Felemlítette­­. barátom azt, hogy a vá­lasztói jog az utolsó félszázad alatt mindenütt széles e világon, Magyarország kivételével, kiterjesztetett (Úgy van ! Úgy van ! a baloldalon.) s hogy az embe­riség haladásának iránya a választói jog kiterjedése felé halad. (úgy van! Úgy van­ a baloldalon.) Ezt én m­indenben aláírom és hozzáteszem azt is, hogy minden liberális politika végcélját nem képezheti egyéb, mint elérése azon állapotnak, hogy a nemzet egyeteme lehetőleg ruháztassék fel politikai jogokkal. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Krasznay Ferenc: Itt kezdődik a demokrati­kus kormányzás! Nessl Pál: Ezt a hangot megértjük! (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Halljuk ! Halljuk!) Gróf Tisza István miniszterelnök : Ez a libe­rális politika végcélja, amely felé törekednie kell kö­vetkezetesen, öntudatosan . . . Hock János : És intézményesen ! Gróf Tisza István miniszterelnök: . . . első­sorban az által, hogy a népnek mind szélsőbb és szélesebb rétegeit tegyük alkalmassá a politikai jo­gok gyakorlására. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) de egyúttal . . . Báró Kaas Ivor: Jogot a népnek most! (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások Jobbfelől: Hallgasson most! Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Gróf Tisza István miniszterelnök: . . . de egy­úttal kellő óvatossággal is, mert egy ugrás a sötétbe (Ellenmondások balfelől,­ minden ilyen kérdésben megboszulhatja magát mindenütt a világon, de külö­nösen Magyarországon, ahol — felesleges volna bő­vebben fejtegetnem, hogy minő fontos létérdeke a nemzetnek és kívánalmai a nemzeti politikának fű­ződnek ahoz, hogy a magyar társadalom intelligens elemeinek szupremáciája kockára ne tétessék. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ez a kijelentés,­­, képviselőház, korántsem je­lenti azt, hogy a kormány elzárkóznék a választói jog kiterjesztése elől. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ellenkezőleg, bátran azt állíthatnám, hogy a kormány működési programmjába a választói jog kiterjesztése beletartozik. Bakonyi Samu: Az legyen az irány ! (Hall­juk ! Halljuk! jobbfelől. Elnök csenget.) Gróf Tissa miniszterelnök : . . . Mert hiszen az a javaslat, amelyet a választói eljárás és a válasz­tói jog reformjára nézve a lány nevében kilá­tásba helyezni szerencsém természetszerűleg a választói jog kiterjesztés fogja tartalmazni. (Élénk helyeslés a jobb-éslsőbaloldalon.) Én kijelenthetem, (a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Kaptom ehhez, t. kép­viselőhöz, hogy ezen jörvoslat előkészítésének előmunkálatait nyomban miom­ indítani. (Élénk helyeslés a jobb- és a sztoldalon) és a­mint a kérdés annyira megérett, skedni fogok, hogy a kérdés egy ankétszerű­ tár alá bocsáttassák, a­mely ankéten megjelenésűm pártkülönbség nél­kül felkérni közéletünknek Báró Hans Ivor: Nnkót kell ide, hanem intézmények . . . (Nagy a jobboldalon. Felkiáltá­sok jobbfelől: Vizet neki ijuk ! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon. Elnök őse Gróf Tisza István Merelnök: . . . amely ankéten pártkülönbség­­ fogom megjelenésre felkérni közéletünknek a kitűnőségeit, akiknek szava természetszerűleg hogy nagy súlylyal es­sék ily kérdés előkészítetHelyeslés a szélsőbal- és a jobboldalon.­ A törv­aslatot olyan időben szándékozzunk a Házban trjeszteni, hogy azon három évi idő alatt, mely országgyűlés életéből még hátra van, letárgyalegyen, (Élénk helyes­lés a jobb- és szélsőbalt),­ hogy, amennyiben közbenjövő körülmények­nak időelőtti feloszla­tását nem tennék szükség (Mozgás.) már a leg­közelebbi általános válassz új törvény alapján ertessék meg. (Élénk herc és éljenzés a jobb­oldalon, Helyeslés a szélodalon.) T. Ház! Ezeket sziknek tartottam kijelen­teni abban a reményben, ezen kijelentéseim a helyzet tisztázását meg­­ könnyíteni. . . Báró Kaas Ivor : a házszabálysértések! (Magy­­ar a jobboldalonak felkiáltások: Vizet! Elnök csenget. Halljuk! !k ! a jobb- és a szélső­baloldalon.) Gróf Tisza István szerelnök: ... és azt hiszem, bármilyen vérzealmat is okozok vele Kaus Ivor képviselő­társa • ♦ • Báró Kaus Ivor h­ázszabálysértésről be­széljon ! Gróf Tisza Istvániszterelnök: . . . akkor járok el helyesen, ha­­semmiféle más kérdés taglalásába nem bocsátk. (Élénk helyeslés éljen­zés a jobboldalon. Egy bt szélsőbaloldalon: Sem­mit sem mondott!) Polonyi Géza íája Horánszky Nándor nyilatkozatát, melyből marja bizonyítani, hogy a házszabályok megtartá az összes pártok köte­lezték magukat. A válaságról szólva, azt tartja, hogy azoknak jogot ad, kik a hazát megta­gadják. Az alkotmány két eskü utján kellene biztosítani. Elnök az ülést trere felfüggesztette. Szünet után. Gróf Zichy Alad úgy tudom, mindnyájan ismerik ezen pártnak egységét, működését és nem kell­nekünk különimentálnunk azt, hogy a mindezen súlyos bonyoluóból kivezető utat szor­galmasan és állandóan sstik. (Úgy van! Úgy van! a néppárton.) Kós Ferenc t. képviselőtár­sam felszólalása azonban látom, nem a helyes irányba vezetett, (Úgy Úgy van ! balfelől,­ mert előránt egy kérdést, a zrási törvény megváltoz­tatásának kérdését, amivics a napirenden s nem is képezi a mai vitaanyagát, tárgyát. Nem lehet kielégíteni az ellenfelein dologgal, amit nem is kívánt, (úgy van ! Úgy ! balfelöl.) Magunk ré­széről programmunkbaljétől fogva a választói jogunk kiterjesztését féltük, sürgettük (ügy van ! ügy van ! a néppárton büszkén mondhatják, hogy előbb sürgettük azt, s­ét erre nézve Széll Kál­mán miniszterelnök úr kéretet kaptunk és már akkor is megkaptuk a azokat az ígéreteket, ame­lyeket gróf Tisza Istv miniszterelnök úr tett. (Úgy van ! Úgy van ! balfel£ttöl tehát el akarok te­kinteni s áttérek arra, tulajdonképpen a mai nagy bonyodalomnak szülő­­ házszabályoknak súlyos megsértésére. (ügy vágy van! a bal- és szélső­­baloldalon.) Visontal­­an Alkotmánysértés! (Zaj a bal- és szélsőbaloldali Gróf Zichy Abi: Azon meggyőződésben vagyok, hogy additndenféle békülési kísérlet hiábavaló, (Hosszantartás a bal- és szélsőbalolda­­lon.) amig azt a napsziklát el nem távolítja a miniszterelnök urb­an ezt az áradatot okozta. (Ugy van ! ügy van fal-és szélsőbaloldalon. Nagy mozgás jobbfelől.) itt a miniszterelnök úrnak azon javaslatát, hogy után ismételt üléseket­­ fog tartani, vissavonni. (E helyeslés a bal- és szélsőbal­­oldalon.) Mert kérem, ám térhetnek az elől, az ob­struáló ellenzék ténye fogja bebizonyítani, hogy az a házszabály-magyar nem felel meg a valóság­nak. (Úgy van ! Ügyi! a bal- és szélsőbalolda­­lon.S mert ahányi sikerülni fog — s ez nem lesz nekik nehéz az első ülést a kitűzött órán túl kihúzni, mindaszor kénytelen lesz a ház­elnök az ülést betenni, nehogy abba a hibába essék, hogy permannülések legyenek, mert azt nem hiszem, t. képyőház, hogy elkövetnék azt.

Next