Pesti Hírlap, 1903. december (25. évfolyam, 344-358. szám)

1903-12-28 / 355. szám

— (Kőnek Ida tárlata.) Berzeviny Albert közoktatásügyi miniszter vasárnap meglátogatta Kő­nek Ida VI. Kmetty­ utca 27 sz. alatti műtermében lévő karácsonyi és újévi tárlatát és igen dicsérőleg nyilatkozott a szépen festett virág és csendélet ké­pekről, valamint a hollandi gedroképekről. A tár­latot állandóan szép számú közönség látogatja. ( A szocialisták és a délszlávok.) A ma­gyarországi szociáldemokrata párt vezetősége plaká­tokon a fővárosban tartózkodó horvátokat, szerbeket, oláhokat a dohány­utcában lévő Fülöp-féle vendéglőbe gyűlésre hívta össze vasárnapra, délutáni 3 órára. Ám még fél 5­ órakor is oly kevesen voltak, hogy a vezetőség kénytelen volt a gyűlést elhalasztani.­­­ (Véres mozdonykerekek.) Vasárnap reg­gel a Szolnokról Cegléden keresztül a fővárosba ér­kező személyvonat kerekei embervértől befestve ro­bogtak be az állomásra. Az útvonalon ugyanis, ahol a gyömrői út keresztezi a vasúti síneket, a sínpár kanyarulatot csinál s a vonat ott ért egy tejeskocsit, melynek kocsiját s a lovát darabokra roncsolta, a kocsit pedig széttörte. A kocsis nyomban meghalt. Az eset részletei a következők: Gémesi József budapesti születésű 19 éves majoros vasárnap korán reggel Kőbányáról hajtatott a fővárosba. Elötte hajtott egy másik kocsin a fe­­lesége. Amikor a sorompóhoz értek, a főváros felé törtető kocsik itt megtorlódtak és gyors egymásután­ban hajtattak keresztül a vágányon. Gémesi kocsija épen akkor ért oda, amikor Hegedűs Lukács József sorompóőr le akarta ereszteni a sorompót és elkiáltotta magát: „Álljanak meg !“ Gémesi ennek dacára a lovak közé vágott és gyors vágtatásban hajtott át a sorompó alatt. A felesége előtte még áthajtatott, de az épen akkor arra ro­bogó vonat Gémesi kocsiját elkapta. A ma­joros lezuhant a bakról és nyomban meghalt. A lo­vat és kocsit a vonat darabokra zúzta. Gémesi holt­testét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték, a so­rompóőr ellen pedig a rendőrség megindította a vizs­gálatot. — (Ügyetlen betörök.) Schem Lajos kávé­­pörkölő, Klauzál­ utca 21. szám alatt levő lakását — míg ő feleségével együtt látogatásokat tett — isme­­retlen tettesek feltörték s szörnyű módon megron­gálva a bútorzatot, minden ruha- és ékszerneműt el­vittek magukkal. A károsult felesége, miközben rendbe igyekezett hozni a szobákban szétszórt holmikat, ru­hái között egy fátyolt talált, holott neki semminemű fátyla nem volt. Alaposan megvizsgálva a fátyolt, arra a felfedezésre jutott, hogy az a cselédje Kacsó Katalin tulajdona volt. A cselédnek épen kimenője volt, s ez is ellene bizonyított. A detektívek ezen a nyomon gyorsan eljártak a dologban. Kikutatták a lány szeretőjének a kilétét s a lakását, így megtud­ták, hogy az Kácser Márton szobafestő. Mikor a de­tektívek betoppantak hozzá, épen nála volt a barát­nője, Kacsó Katalin. Azonnal vallatni kezdték őket. Eleinte tagadták a dolgot, csak mikor a lánynak meg­mutatták a fátylát, törtek meg a bűnösök. A kihall­gatás után foganatosított házkutatásnak is szép ered­ménye lett, amennyiben az elvitt holmik nagy részét megtalálták. — (filszögezték a halott szivét.) A legsö­tétebb babona megrázó példáját jelenti nagyváradi levelezőnk. Biharmegye egyik kis községében, a be­lényesi hegyek közé dugott Terpesten történt, hogy a minap eltemették Vigyikán Tógyer oláh gazdát. ..Temetése után pár nappal sugni-dugni kezdtek a fa­luban, hogy a halott lelke éjjelenként följár és meg­rontja a teheneket. Több gazda esküdözött, hogy lát­ták is a szellemét az istállók körül, a tehenük pe­dig azóta véres tejed ád. Hogy a bajon segítsenek, kapták magukat és éjnek idején ásóval, kapával ki­mentek a temetőbe, fölásták a halottat, kivették a szivét és odaszegezték a temető közepén álló feszü­letre. A hatóság nyomára jött a rémes cselekedetnek és megindította a sírbontók ellen a vizsgálatot.­­ (Vörkeny egy hataprasi­ iskolában.) Sopronból érkezett jelentés szerint a kőszegi katonai al­­reáliskolában a növendékek közt újra pusztít a már egy ízben elfojtott vörheny. Az iskola parancsnoksága a legerélyeseb­b rendszabályokkal intézkedett, hogy a járványt csírájában elfojtsák. A járvány miatt a nö­vendékeket a karácsonyi ünnepekre sem bocsátották haza.­­ (Vakmerő rablótámadás.) Kovács Mihály szobafestő segéd a József­ köruton vasárnap délelőtt Adamiska Julia szakácsnő kezéből kikapta a pénztár­cát, amelyben 7 korona volt és azzal tatásnak eredt. A járó­kelők üldözőbe vették és a Rigó-utcában si­került elfogni. Azt mondja, hogy az éhség vitte a rablásra. x International szervasztó. Egyszeri hasz­nálat után arcról és kézről a szőrt észrevétlenül el­távolítja. Tégelye 6 kor. dr Kovács gyógytárában Bpest, gyár­ u. 17. x Kávé- éa tea különlegességek Vratelli Deisinger cégnél kaphatók. Budapest, királyi bér­palota. Vidékre közvetlen Fiuméból is szállítunk. PESTI HÍRLAP , 1903. december 28., hétig( x Gebauer Károly debreceni érckoporsó­­gyáros intézeteiben temetések osztály szerint 150 fí-tel. Bpest, VII., Erzsébet-körut 26., IV. Kigyó-tér 1. lyil­-tér. *) T­eljesen pótolják a francia ««piacot „ mami­n­ istvál utódai hírneves promosttori csgnac-gyár (alapítva 1883.) mindenütt kapható gyártmányai. Központi iroda, és gyártelep : Bodafok, 19998 H­itel-ígérvények Hozás január 2-án. Főnyeremény 300,000 kor. Ára 16 kor. MERCUR-BANK Budapest, IV., (Mercur-palota) Váci«utca 37. szám. Alapíthatott 1^78. _ ^IJTTKE PaH ”CASINO“ wwt. V Mim I Külön töltés. M­­fiX Budapesti főraktár, IV., Szép-u- 3. E VIFTWbSnS a beteges gyermekek leg­­l­­­ajH jobb erősítő itala. Súlyuk IKALAJiJLlal­il hamar megnő, arcuk piros­pozsgás lesz tőle. 37838 A keresztkérdések. (Egy nagy ember életpályájából!.) A bíróságok előtt játszódnak le a legha­talmasabb drámák, amelyeknek megrázó ereje nem a színész mesterkedésében, hanem a való­ságban rejlik. Ezeknek a bíróságok előtt leját­szott drámáknak legmegkapóbb jelenetei a „ke­resztkérdések“. Aki már látott bűnügyi tárgya­lást, amely a tanúk vallomásaiból igyekszik az igazság tiszta képét megalkotni, a keresztkér­dések fontosságával is tisztában van. Ez az élet-halál harc a szavakkal, amelyben a bűnös és bírája állanak szemközt egymással, mint a legádázabb, bár látszólag higgadt küzdőlelek. Rendkívül érdekes könyv jelent meg most a londoni karácsonyi piacon Francis L. Wellman tollából ezzel a címmel: The art of cross-exa­mination (A keresztkérdések művészete.) Ebben a könyvben csupa megrázó tragédia van fel­halmozva. De valamennyi közt legmegkapóbb az a kihallgatás, amelynek hőse az amerikai Egyesült­ Államok históriájának egyik legnagyobb embere volt: Lincoln Abrahám. Lincoln Abrahám, a későbbi elnök, akkor még igen fiatal ember volt; kezdő ügyvéd, aki­nek lángesze még titokba volt burkolva és senki sem sejtett a szikár, hosszú legényben rendkívüli észt. Az a tárgyalás, amelyet most Wellman megörökít, terelte reá az általános figyelmet és alapította meg egyszerre a jövőjét a fiatal ügyvédnek. A dolog megértésére előre kell bocsáta­nunk, hogy az amerikai igazságszolgáltatás rendje szerint nem a bíró vezeti a tanúkihall­gatást, hanem az ügyész és a védő. Mind a kettő természetesen a maga hasznára irányította a keresztkérdések élét s igyekezett, hogy a má­siknak tanúját a furfangos kérdésekkel za­varba hozza. Ebben a bűnperben Van Grayson nevű embert azzal vádolták, hogy „Camp Meeting“ mellett megölte egy éjszaka Lockwood keres­kedőt. A perben főtanúként valami Lovine nevű ember volt beidézve, aki különben maga volt­­ a feljelentő is A súlyos tanút az ügyész a tárgyalás vé­gére hagyta, hogy annak a vallomásával döntse el a vádlott sorsát. A terem zsúfolásig telve volt kiváncsiak­kal, akiket a bonyolult per érdekfeszítő titokza­tossága vonzott oda. A padsorokban valósággal lázongott a düh és felháborodottság a vádlott ellen, akit két ízben csaknem meglinckeltek. Rosszul állott a pere nagyon s ezért az anyja nem nyerhetett meg a védelemre egyetlen jeles ügyvédet sem s kénytelen volt megelégedni az­zal a védővel, akit a bíróság rendelt ki. Ez a védő a fiatal Lincoln volt, akkor még névtelen ügyvédecske, akinek létezését nem is sejtette a világ. A tárgyalás gyors menetben haladt. Egy­más után hallgatták ki a tanukat, akiket minél az ügyész faggatott, míg a védő nem is látszott törődni a dologgal. Lincoln nyugodtan, szinte egykedvűen ült a székén, mintha nem is tar­toznék hozzá az egész dolog, amelyet előtte be­szélnek. Végre rákerült a sor Levine koronatanúra. Előbb az ügyész végzett vele; a vallomása ter­helő volt s immár napnál is világosabb volt, hogy a gyilkosságot csakugyan a vádlott kö­vette el. Ekkor felállott Lincoln. Hosszú, vékony alakját kissé előre hajlítva, csöndesen és min­den póz nélkül megkezdette a keresztkihallgatást. Lincoln: És mondja csak, maga épen a gyilkosság előtt Lockwoodnál volt és látta, ho­gyan történt a tragédia? A tanú: igen. —­ És egészen közel állott hozzájuk? — Nem, körülbelül húsz lépésnyire onnan. — Nem volt talán csak tíz lépésnyi a tá­volság ? — Nem , húsz lépés volt, vagy esetleg több is. —• Szabad téren? — Nem, erdőben. —­ Miféle erdő volt az ? — Tölgyfaerdő. — Akkor hát augusztus havában megle­hetősen sürü volt a lomb. — Igen, meglehetősen sürü. — És ez volt az a fegyver, amelyet hasz­nált a gyilkos? — Igen, ilyennek láttam. — Hogyan ? maga láthatta, amikor a vád­lott lőtt? láthatta, amikor célzott? szóval min­dent látott? — Igen. — Minő távolágban volt ez Camp Meet­ingtől ? — Körülbelül háromnegyed mértföldnyire.­ — Hol állottak a lámpások? —­ Ahol rendesen szoktak állani: a pász­torok aklainál. — Ezek természetesen szintén háromne­gyed mértföldnyire voltak a bűntény színhelyétől ? — Persze, hiszen mondtam már egyszer magának. — Hát akkor ki tartotta a gyertyát: Lock­­wood, vagy Grayson? — A gyertyát? miféle gyertyát? Egyik sem tartott gyertyát a kezében, azt csak el­képzelheti ! — Akkor hát hogyan láthatott maga min­dent olyan részletesen, ha senki sem világította meg maga számára a jelenetet? A tanú megdöbbent, pillanatig ámulva né­zett a védőre, aztán hirtelen, indulatosan fe­lelte : — Hát egyszerűen azért láttam, mert hold­fény volt! Lincoln: Maga tehát azt állítja, hogy látta estel­ tíz órakor egy tölgyfaerdőben, háromne­gyed mértföldnyi távolban minden lámpástól — látta, amint egy ember felemelte a pisztolyát és lőtt, — látta pedig mindezt a holdfény mellett, húsz lépésnyi távolságban ? Tanú (türelmetlenül): No igen, hiszen már elégszer elmondtam! A fiatal ügyvéd hideg komolysága a leg­nagyobb feszültségre fokozta a bíróság figyelmét. Mindenki előre hajolt, hogy egyetlen hangot se szalaszszon el a keresztkérdésekből. Ekkor Lincoln pillanatra abbahagyta a kérdéseket és lassan elővett a zsebéből egy kék füzetet, és egy kalendáriumot. Felcsapta a la­pokat azon a helyen, ahol a gyilkosság dátuma volt, aztán kemény hangon így szólt:

Next