Pesti Hírlap, 1904. január (26. évfolyam, 16-31. szám)
1904-01-16 / 16. szám
_ _______________________________ pesti in i r 1904. január 16., szombat. gte figyelmeztet arra a nehézségre, amely a német nyelv nemtudásából ered, aztán hozzáteszi, hogy ezen a nehézségen akkor lehet segíteni, hogy azokban az alreáliskolákban tulajdonképen minden tantárgy előadásának a német nyelvű oktatás jellegével kell bírnia. Báró Kaas Ivor : Nagyon megnyugtató ! (Egy hang balfelől: Tiszta germanizálás !) Gróf Apponyi Albert: Ha ennek a rendszernek fentartásáról van szó, akkor értem a hadügyminiszter úr nyilatkozatának ezt a részét, ha azonban a szabadelvű párt katonai programmjának öszszeállításában mindnyájunk előtt mint cél lebegett ennek a rendszernek átalakítása, reformálása, akkor a reáliskolákra vonatkozó ezen kijelentések egyszerűen érthetetlenek. T. Ház! Végigmentem azokon az ismert nyilatkozatokon. Kimutattam, gondolm, teljes tárgyilagossággal a t. Ház előtt azok mindegyikének tarthatatlanságát. (Ügy van balfelől.) Bemutattam az alapvető nyilatkozatot, amely a közös hadsereg közjogi természetére nézve a magyar törvény álláspontjával, nem az én egyéni nézetemmel, nem X-nek vagy J- nak aspirációival, hanem a magyar törvény álláspontjával homokegyenest ellenkező álláspontra helyezkedik. Bemutattam a nyilatkozatnak azt a részét, amely a magyar törvénynek azon követelményével szemben, amely szerint magyar csapatoknál magyar tisztek alkalmazandók, a principális negáció és az opportunisztikus dilukció terére helyezkedett. Bemutattam a nyilatkozatnak azt a részét, amely a katonai oktatásra vonatkozott és rámutattam arra, hogy annak épen legkényesebb, az elnemzetlenedés szempontjából legfájóbb részében, t. I. az alreáliskolákra vonatkozó részében, ezek a nyilatkozatok nemcsak nem fedik a szabadelvű párt programmját, hanem a maguk horderejében ellentétben állnak azzal. (Ugy van! ügy van! balfelől.) És ezek után nem csodálkozom azon, hogy azok az osztrák pártok, melyek az osztrák delegáció költségvetési albizottságában összegyűltek s legnagyobb lelkesedéssel és elragadtatással szavaztak bizalmat a hadügyminiszternek, (úgy van! ■ balfelöl.) hogy különösen megnyugtatottnak mondta magát, ámbár mégis még némely aggodalom fentartásával, egy szintén nagyon tiszteletreméltó nagyjelentőségű férfin, a volt osztrák igazságügyminiszter, (Mozgás balfelől.) akinek közjogi kezdeményezése odáig indult, hogy szerinte a hadseregnek tagjai polgári életükben (Halljuk! Halljuk! balfelől.) lehetnek ugyan nemzet szerint állampolgárok, (Élénk, derültség és mozgás a bal- és szélsőbalon.) összes polgári vonatkozásaikban : »in allen zivilen Beziehungen, dass jedoch in der Armee bei allen zuständigen, allen gegebenes militärisches Bürgerrecht existiert* . . . (Mozgás és élénk derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor : Kitömni való! Legelőre kell küldeni ! Pap Zoltán : Az osztrákok már egészen megbolondultak! (Mozgás a jobboldalon.) Báró Kaas Ivor: Így van ez! Rákosi Viktor: Ez a döntő körök gondolkozássá ! Az osztrák császár is így gondolkozik! (Mozgás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Buzath Ferenc : De meg lehet nyugodni, lesz új Választási törvény! Rákosi Viktor: Az osztrák császár is így gondolkozik ! Kedves embere különben az igazságügyminiszter ! (Mozgás a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget. Halljak!) Gróf Apponyi Albert : T. Ház ! Mondom, nem csodálkozom annyira azon, hogy azok, (Halljuk ! Halljak !) akik ilyen felfogásokból kiindulva abból a mínálunk reményként derengő új napból, hogy Magyarország nemzeti és közjogi igényei nagyobb méretű kielégítést fognak találni a hadsereg intézményeiben, csak aggodalmat merítettek, hogy azok ezen aggodalmaikban magukat megnyugtatva érezhetik. De én azt találom, t. Ház, hogy ebben a megnyugvásban nem osztozhatunk mi, hogy a logikának egyszerű törvényei szerint lehetetlen, hogy amiben annak a nemzetnek, annak az álláspontnak kifejezői megnyugvást találnak, abban megnyugvást találjuk mi, mert ha ez lehetséges volna, akkor ez csak kétértelműség alapján volna lehetséges, a kétértelműség pedig az, amiben legkevésbbé találok megnyugvást. (Élénk helyeslés balfelei,) T. képviselőház ! A legégetőbb érdeke tehát az országnak az, hogy ezek a kérdések dűlőre hozassanak, hogy ezekben a kérdésekben nem egyes, többé-kevésbbé szerencsésen formulázott, a milien hangulatához alkalmazott, többé-kevésbé illetékes nyilatkozatokból nyerjenek felvilágosítást, hanem hogy lássák a tényeket. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás. Elnök csenget.) Ezután szónok röviden a küzdelem médiáiról és a rendes parlamentáris eszközök használatáról mondotta el ismert nézeteit. (Felkiáltások balról . A rendes eszközökkel semmire se megyünk !) Rakovsny István : Kézi zálogot kérünk ! Holló Lajos: Ilyen harcot nem lehet élülről kezdeni! (Általános nagy zaj. Elnök ismétlen esetget.) B. Hans Ivor : Tényeket ! Tényeket ! Tényeket kérünk ! Rosenberg Gyula: Helyeselni és obstruálni nem lehet. Rakovszky István: Azt az uj báróktól tanuljuk majd meg ! Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. Szünet után Gróf Tisza István beszéde. Gróf Tisza István miniszterelnök: Gróf Apponyi Albert abból a megjegyzésből indult ki, hogy azok a nyilatkozatok, amelyek az osztrák delegációban nem felelős faktorok részéről történtek, bárminő tiszteletreméltó egyes személyiségektől eredjenek is azok, reánk nézve közjogi szempontból irrelevánsak. És épen ezért én még azon pár rövid megjegyzés terére sem követem t. képviselőtársamat, amely ezen faktorok nyilatkozataira vonatkozik. Felszólalásomnak célja kizárólag az, hogy a közös hadügyminiszter úr tegnapelőtti beszédére vonatkozólag még egy pár rövid megjegyzést vagy kijelentést tegyek. Az én képviselőtársam kiemeli azt a tényt, hogy a közös hadügyminiszter úr tegnapelőtti nyilatkozatával meg volt az osztrák delegáció elégedve és én is megnyugvással vettem azt. Ezután konstatálja, hogy közjogi kérdések körül mennyire különbözők a felfogások az osztrák delegációban és minálunk és azután kérdi , hogy lehet tehát az, hogy ilyen különböző felfogással bíró tényezők egyaránt megnyugvással fogadják valakinek nyilatkozatát ? Nos, képviselőtársam itt figyelmen kívül hagyja azt a körülményt, hogy a közös hadügyminiszter úr nem közjogi elveket fejtegetett, nem közjogi kérdésekről beszélt. Közjogi téren kétségtelenül van divergencia, van először magában a két állam közjogában, amint ma is igen helyesen jelezte. képviselőtársam, a fejedelmi jogokra vonatkozólag a magyar közjog álláspontja az osztrák közjogétól különbözik. (Úgy van jobbfelöl.) Ebben magában véve nem volna semmi baj és semmi veszedelem, ha azzal a gyakorlati hátránynyal nem járna, hogy azután némelyek Ausztriában saját közjogi felfogásukat kívánnák a magyar közjog terére átvinni. (Így van! jobbtelöl.) Ez meg vagyok róla győződve, egy átmeneti baj (Halljuk! Halljuk!), mert én hiszem és remélem, hogy Ausztriában minden komoly faktor meg fog győződni arról, hogy valamint mi nem kívánjuk a mi közjogi alapelveinket óránok oktrojálni. Ugyanúgy lehetetlenség és Ugyanúgy szemben találná magát az egész magyar nemzettel bárki is, aki az osztrák közjog elvei alapján kívánná a magyar közjog felfogását érvényesíteni. (Felkiáltások balfelől: Pitreich azt akarja!) De mondom, ez a sajnálatos tény ma megvan. (Mozgás balfelől: Halljuk! Halljuk! a jobboldalom.) s éppen ennélfogva nagyon nehezen volna képzelhető, hogy valami közjogi fejtegetés egyaránt fogadtassák helyesléssel az osztrák és a magyar törvényhozó testület kebelében, de ismétlem, már tegnap és tegnapelőtt kiemeltem azt és ma ismétlem azt, hogy a közös hadügyminiszter úr egyenesen ki óhajtott zárni minden közjogi vonatkozású fejtegetést a beszédéből, hogy elfogadva a törvényes alapot, azt amelyet az 1867: XII. t.-c. teremtett, az összes felmerülő kérdésekkel tisztán és kizárólag a katonai szakszerűség és célszerűség szempontjából akart foglalkozni. (Mozgás a baloldalon.) Ivánka Oszkár: Ezzel nem egyezik az, amit Apponyi mondott. (Mozgás. Halljuk jobbfelől. Elnök csenget.) Tisza István gróf miniszterelnök: És hogy a képviselőtársamnak ez a félreértése végighúzódik megjegyzéseinek egyéb részein is, erre nézve még két körülményre hívom fel a t. Ház szives figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam visszatér arra a passzusra, amelynek kifejezéseiről tegnapelőtt én is nyilatkoztam, amelyben tudniillik a hadseregről azt mondja a hadügyminiszter úr, hogy az nem lehet sem német, sem magyar, sem cseh, — és azt mondja, hogy a közös hadügyminiszter úr itt a hadsereg jogi természetét definiálja. Meg vagyok győződve róla, hogy a hadügyminiszter úrnak esze ágában sem volt a közös hadsereg jogi természetét definiálni, mert ezt definiálja a törvény. Ő beszélt arról, hogy a közös hadsereg kebelén belül az egyes ellentéteket és súrlódásokat eliminálni kell, éspedig azáltal, hogy a közös hadseregben egyenlő elbánásban részesüljön a hadseregnek minden tagja, hogy ott egyik nemzet se akarja a másikat elnyomni, tehát egészen más eszmeláncolatnak mondotta ezt. (Mozgás és ellentmondások balfelől.) Ugró a Gábor: De a német nyelv utján elnyomás történik. (Halljuk ! Halljuk jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.) Tisza István gróf miniszterelnök: Anélkül tehát, hogy én az egyes kifejezéseket, vagy azt, hogy itt a nemzet és nemzetiség közötti különbség elmosódott, védeni akarnám, ismételve konstatálom, hogy itt az a jogsérelem egyáltalában nem fordul elő, amely beállott volna akkor, ha az egy közjogi fejtegetés során történt velda. Hans Ivor báró: Pedig végzetes sérelem történt. (Zaj: Halljuk jobbfelől.) Tisza István gróf miniszterelnök , T. képviselő,társam továbbá a vezénynyelv kérdésére nézve is kiemeli azon nagy különbséget, amely a közös hadügyminiszter úr nyilatkozata és a szabadelvű párt programmja közt van. Én azt tartom, hogy a közös hadügyminiszter úr állásfoglalása a szabadelvű párt állásfoglalásával abban teljesen azonos, hogy mind a két állásfoglalás a nyelvre vonatkozó jelenlegi állapot fentartását tisztán célszerűségi okokkal indokolja. Ugron Gábor: Azt a visszaélést. Tisza István gróf miniszterelnök: A közös hadügyminiszter katonai természetű célszerűségi okokkal, a szabadelvű párt pedig politikai természetű célszerűségi okokkal indokolja, de a helyzet súlypontja ebben van és a kétértelműségek eloszlatása erre nézve volt szükséges, hogy konstatáltassék az, miszerint igenis a magyar törvényhozásnak joga van itt változást előidézni, de ezzel a joggal nem él célszerűségi okokból és nem jogi lehetetlenség folytán. (Élénk ellentmondások a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk jobbfelől. Elnök csenge.) Ez után az Apponyi Albert grt. képviselőtársam beszédében foglalt részletkérdésekre ezúttal nem terjeszkedem ki azért, . . . Ivánka Oszkár: Majd a választások után. (Mozgás. Tisza István gr. miniszterelnök:... mert magam is azt kívánom, hogy mentül előbb legyen meg az alkalom mindezekkel a részletkérdésekkel ex asse foglalkozni. Ivánka Oszkár: A választások után! Tisza István gróf miniszterelnök: Úgy látom, a t. képviselő úr monomániában szenved és a választás rögeszméjétől sehogy sem tud megszabadulni. Én azt gondoom, hogy nem válik az ügy javára és nem válik a magyar parlament nívójának előnyére, ha ilyen komoly, ilyen fontos kérdések taglalalásánál és akkor, amiden a kormány nevében egy gróf Apponyi Albert beszédére kell válaszolnom, akkor ilyen magas színvonalú politikai közbeszólás történik. Ivánka Oszkár: Hiába itt a frázis és a csavarás. (Zaj. Elnök csenget.) Gróf Tisza István miniszterelnök: Ismétlem, a reformmunkával összefüggő összes részletkérdések megbeszélése ex asse kell, hogy megtörténjék, mindeniké a maga helyén. Én most ebbe belemenni nem akarok, (Zaj a baloldalon.) de bele fogok menni nagyon szívesen, valahányszor itt lesz annak helye és ideje. Csávolszky Lajos: Most van a helye! Gróf Tisza István miniszterelnök: Most csak azt engedje meg nekem a t. Ház, hogy felolvassak egy rövid passzust abból a beszédből, amelyet a közös hadügyminiszter úr épen egy órával ezelőtt tartott az osztrák delegáció albizottságában. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Zaj a baloldalon.) B. Kana Ivor: Kölcsön biztosítás. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Gróf Tisza István miniszterelnök: Nem kívánom az egész nyilatkozatot felolvasni, hiszen a t, képviselő uraknak alkalmuk lesz erről rövid idő alatt tudomást szerezni. Az egész nyilatkozat tenorja, amint nem is kételkedtem, hogy így lesz ez, hogy a közös hadügyminiszter úr kijelenti, hogy a törvényes állapotot, az ország jogait respektálja és tisztán katonai . . .Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, ez nem csoda. De ha ezt kétségbe vonták, (ügy van a jobboldalon.) ha ennek lapokban és beszédekben az ellenkezőjét állították, úgy nemcsak joga, de kötelessége minden becsületes embernek magára nézve az igazságot helyreállítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezen fejtegetései közben (Zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) a közös hadügyminiszter úr kijelenti, hogy távol áll tőle:die Staatsrechte Ungarns und die Staats-Sprache Ungarns berühren, beziehungsweise beeinträchtigen zu wollen.“ (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Elnök csenget.) Ez a teljesen korrekt és teljesen precíz nyilatkozat megerősít engem abban a feltevésben, hogy akkor jártam helyes úton, mikor nem egyes kiragadott kifejezéseket, de a közös hadügyminiszter úr állásfoglalásának egészét . .. Ugron Gábor: Az is rossz és gonosz! Gróf Tisza István miniszterelnök: . . . és az abban nyilvánuló korrekt és helyes Intenciót tekintettem irányadónak; megerősít engem abban a tudatban, hogy akkor teszek az országnak szolgálatot, ha ezen az úton haladok tovább. És ha itt egy közbeszóló úr jónak látta az imént erre vonatkozólag megjegyezni, hogy védtem a hadügyminiszter urat, mert muszáj, én erre csak ezt mondom, hogy én egyetlen muszájt ismerek csak magamra nézve: azt, amelyet lelkiismeretem parancsol, de ezt a muszájt aztán követni fogom, akár tetszik a t. képviselő úrnak, akár nem. (Helyeslés a jobboldalon.) A vita folytatása. Darányi Ferenc: Az obstrukciót senki sem vezeti s mindenki törekszik annak megszüntetésére. (Úgy van , ügy van a baloldalon.) De ha az obstrukciót akarjuk megszüntetni, akkor legelsőbb az