Pesti Hírlap, 1904. február (26. évfolyam, 47-60. szám)
1904-02-16 / 47. szám
Budapest, 1904. XXVL évf. 47. (9054.) szám. Kedd, február 16. ...... ........................- .................. .1, IIII.W.'IP .lll.)|' ......................................................IIIII II 1.11 I - '■■■»"» ILI .1 ■■ 1.111 ■ II WHI'jlJ > I Ilii il II UH II' ■" - ' ■■»"•. I • ""»fi Előfizetési árak: Szerkesztőség s ( , oc, . Budapest, váci körút 78., egész évre------2S k. ■ £ I? emelet, ) Félévre...............14, a iE |||f hová a lap szellemi részét: S Lb a kp' megjelenik minden nap, ünnep ') szétküldésére vonatkozó feles vasárnap után is. V szólalások intézendők. — ~ ——————— A bíró. Egy éven belül a magyar bírói karnak két tagja felett kellett pálcát törnie az igazság, szolgáltatásnak és a közvéleménynek egyaránt. A bírói karnak nagy tekintélyére vall, hogy két méltatlan tagjának leleplezése egy pillanatra sem ragadta a közvéleményt általánosító gyanakodásra. Meg vagyunk győződve bíráink megközelíthetetlenségéről s tiszta, ideális jelleméről. Ez a két eset s különösen az utóbbi, a Soós Kálmán esete nem is való arra, hogy bírói karunknak defektusairól elmélkedjünk, hanem épen ellenkezőleg: a kivételes erényeiről. Valljuk be őszintén: nagy igazságtalanság voltaképen, ha embertől emberfölötti erényeket követelünk. A bíró legyen megközelíthetetlen, de megközelíthetetlensége ne legyen rendkívüli és ne követeljen rendkívüli qualitásokat. A bírói pálya is kenyérkeresők pályája s aki ezen a hivatáson akar megélni, nem követelhetjük, hogy egytől-egyig magasabbrendű qualitásokkal legyen ellátva. A bírók között is vannak középszerűségek elmebeli képességek, akaraterő és erkölcsi diszpozíció dolgában. A középszerű ember mint bíró épúgy megállja helyét, mint a középszerű ügyvéd, orvos, újságíró vagy kereskedő. Képességei korlátoltsága legfölebb egyéni boldogulásának vet határt, nem pedig sem a jognak, hogy boldogulását keresse, sem az ügykörnek, melyet szolgál. És minden pályán vannak középszerűségek és élnek középszerű egyéniségek és a bírói kartól nem lehet kívánni, hogy csupa Werbőczy és csupa puritán Deák Ferenc üljön a bureauban-És mégis — kalapot kell emelnünk bíráink előtt. Tőlük a lehetetlent kívánják és ők a lehetetlent megteszik. Az ő megközelíthetetlenségük elengedhetetlen követelmény, de semmit se tesznek meg, hogy e követelmény teljesítésében segítségükre legyünk a morális erőnek. A megközelíthetetlenségnek másutt két tényezője van; az egyik: a bíró egyéni becsülete, a másik: az anyagi ellátás, mely természetessé teszi a megközelíthetetlenséget. Nálunk azonban a bíró tisztán az erkölcsére van bízva. Anyagi ellátása olyan silány, hogy még a társadalmi méltóság köteles díszét sem fedezi. Bíróink között csak kettő bukott el, de majd valamennyien küzdenek a szegénységgel. Márpedig óriási különbség, ha a harmincezer koronával javadalmazott angol járásbíró megvesztegethetetlen, vagy a nyolcezer koronával dotált magyar királyi táblabíró megközelíthetetlen. Amaz könnyen lehet becsületes, ha morális qualitásai nem is elsőrendűek, ez pedig egyre kénytelen megküzdeni a kisértéssel, ha becsülete az egeket veri is. S a bírói függetlenségnek nem leggyengébb attribútuma, hogy alacsony szándékkal a kisértés meg sem meri környékezni. Az angol bíró nemcsak ítélő felsége nevében, hanem anyagi függetlensége és méltósága által szinte részese annak a felségnek, melynek funkcióját gyakorolja. Nálunk a fizetési táblázatok közkézen forognak s az árverési rovatnak is meglehetős a publicitása. Nálunk az emberek a bíróban is a kisfizetésű alkalmazottat látják elsősorban, aki bármily magas emelvényen dolgozik is, mégis gondokkal küzd és pénzre szorul. A társadalmi tekintély díjával is kell megküzdenie a magyar bírónak s magánügyeinek összes nyomorúságait szinte nyilvánságosan magával hordja. S tessék így megközelíthetetlennek lenni, tessék kötelességet teljesíteni A fiatal hölgy nehezen tudta bevárni a lakás gazdáját. Felkelt a bőr karosszékből, odalépett az ablakhoz, kitekintett a hűvös, felhős nyári délután borongásába. Úgy leste, ha jön-e, feltűnik-e már az utcán a várva várt alak ? Egyszerre föltárult mögötte az ajtó s egy magas, szikár férfialak jelent meg a küszöbön. Arca oly sovány, hogy szete a csontjára volt száradva a bőr. Acélszürke szemeinek nézése éles és hideg. S ez a hideg tekintet most még fagyasztóbbá változott, mikor Hamvas Károly vendégét megpillantotta. Az elvált felesége állott előtte, s amellett az összes egyéni erőt megfeszíteni Tessék kikelni önmagából s minden perbers emberi kötelességteljesítés helyett Krisztusi önmegtagadást gyakorolni. Ez a magyar bíró helyzete s ezt rikítóan, a bírói karra fönséges magasztosságot sugározva világítja meg az el-, bukott bíró esete. Igaz, más nemzet jobban is láthatja el a maga bíróit, mint Magyarország. Azonban a tényen, hogy sokkalta kedvezőtlenebb helyzetben ugyanakkora erkölcsi követelésnek kell megfelelniük, ez nem változtat. A gazdag államok igazságszolgáltatása nem lehet igazságosabb és a szegényebb államé sem lehet igazságtalanabb. Az emberanyagban sincs különb,ség, mégis megkívánjuk a különbséget a szegényebb államban. Minél kevesebbet keres a bíró, annál kiválóbbnak kell lenni a moralitásának. Ebből kénytelen-kelletlen ráterül a figyelem a birói kar anyagi helyzetére. Nem lehet, nem szabad a legderekabb embereket derékségük örökös önsanyargatásának kitenni. A birói becsület örökösen a próbakövön van —• ez annál igazságtalanabb és ennek következtében sürgősen megváltoztatandó állapot, mentül fényesebben állja meg a próbát. A jogszolgáltatás tisztaságánál is életbevágóbb érdek: e tisztaságnak látszata és minden kétségen felül való helyezése. A bírói függetlenségnek nem elég az általános ténye, meg kell lenni annak a meggyőző momentumnak is, hogy semmi oka sincs a bírónak nem függetlennek és nem megközelíthetetlennek lennie. A mai silány bírói fizetéseket gyökeresen kell megjavítani : a mostani eset tanulságául ez ép oly kérlelhetetlen megismerés, amilyen a szinlig-meddig hozzá is tessékelték a szerető rokonai, akik biztosítani akarták a jövőjét — én pedig mihamarább, hogy leszakadjon a nyakukról. Az alispán árvája hát felesége lett a kisváros hírességének — s elfelejtette azt az incifinei tisztecskét, aki annyi éjjeli zenét adott neki. A tisztnek ugyanis a kutyáján és adósságán kívül semmije se volt — ezért húzatta hát a lány ablaka alatt a reménytelen szerelem nótáit . . . Hamvas Károly, akinek a szíve olyan volt, mint a befagyott tó: mélységes és hideg, csodás átváltozáson ment keresztül, amikor házát egy rózsás szöszi fiúcska kacagása verte fel. A szófukar, komoly férfi, aki épen nem értett az érzelmei kifejezéséhez, valósággal gyermekké változott most a gyermek kedvéért. Mikor a törvényszéken elvégezte a dolgát, ahol heves csatát vívott a maga igazáért, nem tudott hazatérni, hogy előbb be ne forduljon valami játékos vagy valami cukrosságos boltba. És Pistuka már a virágos folyosóra elébe futott, s a gyermekkor önzésével nevetett föl reá:’ mit hoztál, apuskám? Egyszer aztán az történt, hogy Hamvai Károly valami csekélység miatt összekapott ama szerenádos tiszttel a kaszinóban. A segédek mindent elkövettek, hogy békésen intézzék el az ügyet , de csodálatoskép mindkét fél a legkeményebb feltételekhez ragaszkodott. A dolog vége egy hatalmas vágás volt, amelyet a hadnagy úr az arcára kapott. A hadnagy aztán sierett magát elhelyeztetni Boszniába, ugyanakkor az ügyvéd felesége egészsége helyreállítása’ Piszuka. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Hamvas Károly igen igen csöndes emberré változott, mióta családi életében az a szomorú fordulat történt. Magányt keresett, ahol nincsen az ember egyedül — s errre a célra legalkalmasabbnak találta a főváros emberrengetegét. Gyönyörűen ellakhatunk ott valamelyik bérkaszárnyában, anélkül, hogy az épületszörnyeteg harminc-negyven lakója közül csak egy is érdeklődnék utánunk. Tragédiák és örömünnepek közt jár az ember mindennap s mindezt oly közönyösen fogadja, akár csak a ház hideg falai, hogy mi megy végbe köztük ? Hogy milyen titokzatosság vette körül az új lakót, legjobban jellemzi az, hogy még az inasa sem tudott róla semmi pletykát mondani a többi cseléd gyönyörűségére. Hamvas Károly inasa sokszor azt gondolta, hogy ura talán beszélni is elfelejtett, oly szótalan volt. Soha látogatót nem fogadott, többnyire otthon ült, eltemetkezve tudományos könyvei közé. Annál nagyobb volt a derék cseléd meglepetése, amikor egy délután koromsötét ruhás, sűrűn lefátyolozott fiatal hölgy csengetett be a lakásba és Hamvas Károly urat kereste. — Sétálni ment. De mindjárt hazajön. Tessék megvárni a dolgozószobájában, — mondta az inas, aki szívből örvendett, hogy végre akadt valami, amit roppant érdekesen lehet majd előadni a bérkaszárnya cselédtársalgójában, a házmesternő szalonjában. II. : Évekkel ezelőtt Hamvas Károly egy felvidéki kis városban lakott. Keresett, nevezetes ügyvéd volt, valóságos félelmes nagyhatalom. Félelmes a városka zöld asztala mellett s félelmes a törvény sorompói előtt. Jaj volt annak a szónoknak, akinek beszédét ez a borotvaéles és kegyetlen elme tépte ízekre! S jaj volt az ő pörbeli ellenfelének is; ha ő szállott síkra ellene, a panaszos is vádlottá zsugorodott öszsze, aki kegyelmet kért a védőügyvédtől. Természetes, hogy a városka asszonyai és leányai titokban édes borzongással gondoltak erre a férfira — azzal a vonzódással, amelylyel a nálunk sokkal felsőségesebb lényekhez ragaszkodnak. És sokan irigyelték Kovách Margitot, a vagyontalanul elhunyt alispán árváját, aki nagybátyja házánál kegyelemkenyeret élvesett. A világos szőke hajú lány nem is mert volna ellenmondani a férfinak, amikor az a kezét megkérte. — de fé~ w ~ A Pesti Hírlap mai száma 32 oldal*