Pesti Hírlap, 1904. február (26. évfolyam, 47-60. szám)

1904-02-29 / 60. szám

2 PESTI HÍRLAP 1904. február 29., hétfő ház, amíg a sürgős javaslatokat el nem intézik. Sokat beszélnek erről a tervről és részleteiről is, de nem valószínű, hogy Tisza megkísérelje a keresztülvitelét. Bécsben biztatják rá, de Tisza gyanakszik, hogy azok sugalmazzák a biztató­kat, akik szeretnék, hogy katasztrófa keletkez­zék a képviselőházban , ennek a vége Tisza mikása lenne. Másfelől meg azt mondják, hogy ebben a parlamentben addig béke nem lesz, a­míg Tisza le nem mond. Épen ezekből logiku­san az következik, hogy Tisza menteni igyek­szik, ami menthető. Ha tudja, hogy erőszakos rendszabállyal maga ellen zúdítja az egész or­szággyűlést és nem ér el vele egyebet, mint azt, hogy a Házat nagy zavarok közt kell felosz­latnia, akkor nem fogja megkísérleni a terv ke­resztülvitelét. És mivelhogy akár így, akár úgy a bonyo­dalmakból csak új választásokkal tud kiszaba­dulni, természetes hogy inkább választat békes­ségben, mint háborúban. Ennek pedig az a módja, hogy a sürgős javaslatoknak és a költségvetésnek a megszava­zását kérje abból a célból, hogy a képviselőhá­zat törvényesen feloszlassa és az új választáso­kat törvényesen rendelje el Belpolitikai hírek. Az értekezleten résztvettek még Andreánszky István báró pénzügyi államtitkár, Biró Tamás (keres­kedelemügyi minisztérium), Lestyánszky Sándor és Ottlik Iván (földmivelésü­gyi minisztérium) miniszteri tanácsosok, továbbá Stibral és Rössler lovag osztály­főnökök az osztrák kereskedelemügyi minisztérium részéről, Suzzarst lovag osztályfőnök és Mihalovich udvari és miniszteri tanácsos a külügyminisztérium részéről és Beck báró osztályfőnök az osztrák föld­­mivelésügyi minisztérium részéről. A jegyzőkönyvet Princig lovag külügyminisztéri­umi miniszteri titkár vezette. A magyar miniszterek vasárnap este vissza­utaztak Budapestre. A Kossuth-párt értekezlete. Az országos függetlenségi és 48-as Kossuth-párt március 1-én, kedden, este 6 órakor Erzsébet­ körúti párthelyiségé­ben értekezletet tart. Bedőházy János beszámolója. Marosvásár­helyről jelentik, hogy Petri Zsigmond pártelnök va­sárnap a második kerületi függetlenségi pártot a Transsilvánia nagytermében gyűlésre hívta egybe, a­melyen Bedőházy János képviselő beszámolót tartott. Bedőházy a Kossuth-pártból való kilépését indokolta másfél órás beszédben és támadta a 67-es alapon álló kormányok működését, amelyek mindenben túl­­nagy befolyást engednek a bécsi kéznek. Foglalko­zott a politikai helyzettel és a hadsereg kérdésével, mely minden pénzt elnyel, úgy hogy nem marad pénzünk népiskolákra. A gyűlés nagy érdeklődés mellett folyt le és végül bizalmat szavaztak Bedő­­házynak és Petrinek a Kossuth-pártból való kilé­pésükért. A nagylaki kerület bejárása. M­agyiakról jelentik, hogy a nagylaki kerületben a képviselője­löltek most járják be a kerületet. Húsz szabadelvű­­párti jelölt Csanádra érkezett és kedvező fogadtatásra talált. Csanádpalotára Szű­cs János ellenzéki és Nagy­lakra Nagy Sándor Kossuth-párti jelölt érkezett. A nemzetiségiek dr Suciu aradi ügyvédet léptetik fel s támogatására Weszelovszky képviselőt is várják. Közös miniszteri értekezlet Bécsben. Mint Bécsből sürgönyzik, Tisza István gróf minisz­terelnököt a király vasárnap délelőtt magánkihallga­táson fogadta. Délután 9 órakor a külügyminisztériumban kö­zös miniszteri értekezlet volt Golueh­otvski gróf közös külügyminiszter elnöklésével. ’Az értekezleten, amely 31/8 óráig tartott s amelyen Tisza István magyar és Körtér osztrák miniszterelnök, Hieronymi Károly magyar és Call báró osztrák kereskedelemügyi mi­niszter, Klallidn Béla magyar és Giovanelli báró osztrák földmivelésügyi miniszter, Lukács László ma­gyar és Böhm-Bawerk lovag osztrák pénzügymi­niszter, valamint Szécsény-Alarich László, a berlini osztrák-magyar nagykövet vettek részt, beható meg­vitatás után azokat az irányelveket állapították meg, amelyeket német birodalommal kötendő kereskedelmi szerződés dolgában szerdán délután 3 órakor össze­ülő vámértekezlet elé tűztek. gélre, jelentse a főnöknének, hogy mégis csak elmentem a beteghez. Jó éjt, Ferenc. — Jó éjt, Magdolna nővér. Künn sűrűn hüllött a hó. Fagyos szél ro­hant át az utcán. Magdolna nővér nem érzett ebből sem­mit. Csak folyton azokat a szavakat hallotta: „az egyik ott fekszik gyalázatba kergetve, a másik a halálos ágyon.“ Csak azt tudta, hogy neki most haza kell menni, bármi történjék is. Hát csak rohant minden erejét megfeszítve előre. A sarkon beleütközött valakibe. Ki akart előre térni, de az melléje állt és megfogta a karját. — Én vagyok, Jolán. Tudtam, hogy az a szomorú dolog, amit reggel elmondtam, haza fogja kergetni. Nem hagyhattam el épen most, amikor szüksége van rám. Jöjjön, menjünk ! A leány szívében megmozdult egy húr. A hála volt az. De nem tudott szólni egy hangot sem. Hangtalan zokogás szorította össze a torkát. —­ Jöjjön, — folytatta a férfi. — De most lá­tom, hogy még csak elég melegen sincs öl­tözve. Hát majd kocsin megyünk, legalább előbb érünk haza is. A leány összerázkódott erre az ajánlatra. A férfi észrevette ezt és szomorúan mondta: — Talán nem elég még a bajból? Maga is el akar pusztulni ? Vagy talán attól fél, hogy­ velem kell egy kocsiban ülnie ? Megnyugtatha­tom. Jó lesz nekem a bakon is! A leány nem tudott ellenkezni. Az akarat­ereje teljesen megtörött és szó nélkül engedte, hogy a férfi besegítse egy kocsiba. Ő maga csakugyan a kocsis mellett foglalt helyet. Csendesen ülve még hosszabbnak tetszett az út. Kinézett az ablakon és úgy figyelte, hogy merre járnak már. Minél közelebb jutot­tak a célhoz, annál izgatottabb lett és amikor a kocsi megállt, alig tudott kiszállani abból. Azelőtt mennyire örült mindig, amikor meglátta ezt a kis sárga házat. Most szinte megrémült tőle. A becsukott ablaktáblák repe­désén átszűrődött belülről egy kis világosság. A leány borzadva gondolt arra, hogy ahonnan ez a világosság látszik, ott esetleg az édes­anyja hideg testével fog találkozni. Reszketett ettől a viszontlátástól. A férfi kinyitotta a kaput és beléptek a házba. Magdolna nővér, bármennyire félt is, sie­tett előre. A férfi kétszer is ráfordította a kul­csot arra az ajtóra, ahol beléptek a szobába. Magdolna nővér keresztül sietett az első szobán, azután a másodikban rémülten meg­állt. Egyikben sem volt senki sem. A férfi elnevette magát, azután megra­gadta a leány kezét. — Hiába keresel, nem fogsz találni sen­kit. A tieid elköltöztek innen és utánuk én vet­tem ki a lakást, hogy megtarthassam az eskü­met. Mert emlékszel úgy­e, hogy megesküdtem, hogy az enyém leszel. Nohát, most itt vagy, most az enyém vagy! A leány megdermedve állott a helyén. Sem szólni, sem gondolkozni nem tudott. Még csak azt érezte, hogy két erős kar átöleli őt. Azután fekete lett előtte a világ. * * * Másnap, amikor visszatért a kórházba, a fejedelemnő bevezette őt a szobájába. Ott azu­tán szelíden megkérdezte tőle: — Hol voltál leányom ? Magdolna nővér erre csak vetni kezdte le magáról azt a f­ehér főkötőt és azt a kék apáca ruhát. A fejedelemnő megfogta a kezét: — Mit csinálsz? — Méltatlan vagyok e ruhák viselésére, anyám! — Véghetetlen az Úr irgalma! De előbb vezekelj ! Hol jártál ? Magdolna nővér ekkor elmondott mindent Az öreg fejedelemnő arca lassan kint lángba borult és amikor a leány befejezte a szavait, megfogta a kezét, mélyen a szemébe nézett és azt kérdezte tőle: — És te mit csináltál, amikor feléd köze­ledett a sátán? — Isten kezébe ajánlottam a lelkemet — És most ? — Most elmerülök a gyalázatban, ami­ért. A fejedelemnő ekkor Magdolna nővér ke­zét rátette a saját fejére és azt mondá: — Áldj meg engem, leányom! Mert én mondom neked, hogy nem bűnös vagy te, ha­nem mártír. Egyetlen mindnyájunk között, akit az Úr magának kiválasztott. Amit te bűnnek hi­szel, az a legnagyobb erényed. A szenvedésed pedig az a tűz, amely megtisztít téged a földi szennytől Magdolna nővér arcán a köny lassan kint összefolyt a mosolylyal. És amikor ránézett a Mária képre, amely ott függött a kis oltár fe­lett, úgy tetszett neki, mintha az Isten anyja jóságos nézése megáldaná őt. Ettől az áldástól azután egészen visszanyerte a lelke nyugalmát és felemelt fővel indult a fejedelemnő oldalán a kápolnába Peregrinus. Orosz-japán háború. Eddig legérdekesebb mozzanata ennek a há­borúnak a japán-koreai szerződés, amelynek pontjait tegnapi számunkban közöltük. Az európai kabineteket mindenesetre meglep­hette Korea császárjának amaz ünnepélyes nyilatko­zata, illetve jegyzéke után, amelyben a legteljesebb neutralitást jelenti ki. A Japánnal kötött egyezség természetesen megdönti ezen nyilatkozatát, mert a Japánnal kötött szerződés Koreát Japán szuzerenitása alá helyezné, ha ugyan a hatalmak azt elismernék. De Franciaország például, úgy látszik, hogy a koreai császárnak előbbi nyilatkozatát tartja érvény­ben és nem lehetetlen, hogy a többi hatalmak is azt fogják cselekedni. A végleges döntés egyáltalában csak a háború után fog formát találni. Akkor válik el, hogy Japán a Koreában most teremtett állapotot fentarthatja-e vagy sem.­­ Japán különben tagadhatlanul eredeti módon ütötte nyélbe a Koreával való egyezséget. Először is Korea miniszterelnökét, Yiyongiket, elfogatta és Tokióba vitette. Yiyongik a koreai csá­szárnak teljes bizalmát bírta, de mivel ismeretesek voltak Oroszország iránt való rokonszenvei, jobbnak látta eltávolítani. Yiyongik különben Szöulban bizony eddig is fogoly volt, mert a legnagyobb ellenőrzés alatt tartották az ottani japán elemek. Ő voltaképen Om császárnénak volt az embere és a császári háremnek. Om császárnét erős akaratú, magas szellemi erővel megáldott nőnek mondják, aki­nek feltétlen befolyása van a császárra. Alacsony származású, szegény hivatalnoknak a leánya, aki még akkor került a hárembe, amikor a császárnak első felesége az arisztokrata Jií­n-házból élt. Ezt tudvalevőleg a hatvanas évek elején egy japánoktól­­ szervezett összeesküvés alkalmával agyonütötték. A­­ jelenlegi Om császárné 1865-ben lett a császár fe­lesége. A japánok belátták, hogy Om császárné ural­mának leggyökeresebben úgy lehet véget vetni, ha bizalmas miniszterétől elválasztják. Így került azután Yiyongik Szöulból Tokióba. Om császárné visszaemlékezvén elődje szomorú sorsára, bizonyára csendesen fogja viselni magát, míg a vihar elvonul, ha egyáltalában a koreai csá­szári dinasztiára nézve még valaha elvonul. * * * A helyzet Port-Arturban. Pétervár, febr. 28. (Orosz távirati ügynökség.) Pflug vezérőrnagy táviratozza mai kelet­tel. Az e hó 27-ére virradó éj Port-Arturban nyugodtan folyt le. Az ellenséges hajóraj Port- Artur közelében tartózkodik. Jelentések érkez­nek a chinai csapatoknak a Liau folyótól nyu­gatra végrehajtott mozdulatairól. Híresztelések szerint 10,000 ember Ma tábornok vezetése alatt a Tungsu és Csaoja közötti úton van. A Saimitiu vasút mentén megerősítették az őrsé­get. Minden állomáson 40—50 chinai katona

Next