Pesti Hírlap, 1904. február (26. évfolyam, 47-60. szám)
1904-02-29 / 60. szám
2 PESTI HÍRLAP 1904. február 29., hétfő ház, amíg a sürgős javaslatokat el nem intézik. Sokat beszélnek erről a tervről és részleteiről is, de nem valószínű, hogy Tisza megkísérelje a keresztülvitelét. Bécsben biztatják rá, de Tisza gyanakszik, hogy azok sugalmazzák a biztatókat, akik szeretnék, hogy katasztrófa keletkezzék a képviselőházban , ennek a vége Tisza mikása lenne. Másfelől meg azt mondják, hogy ebben a parlamentben addig béke nem lesz, amíg Tisza le nem mond. Épen ezekből logikusan az következik, hogy Tisza menteni igyekszik, ami menthető. Ha tudja, hogy erőszakos rendszabállyal maga ellen zúdítja az egész országgyűlést és nem ér el vele egyebet, mint azt, hogy a Házat nagy zavarok közt kell feloszlatnia, akkor nem fogja megkísérleni a terv keresztülvitelét. És mivelhogy akár így, akár úgy a bonyodalmakból csak új választásokkal tud kiszabadulni, természetes hogy inkább választat békességben, mint háborúban. Ennek pedig az a módja, hogy a sürgős javaslatoknak és a költségvetésnek a megszavazását kérje abból a célból, hogy a képviselőházat törvényesen feloszlassa és az új választásokat törvényesen rendelje el Belpolitikai hírek. Az értekezleten résztvettek még Andreánszky István báró pénzügyi államtitkár, Biró Tamás (kereskedelemügyi minisztérium), Lestyánszky Sándor és Ottlik Iván (földmivelésügyi minisztérium) miniszteri tanácsosok, továbbá Stibral és Rössler lovag osztályfőnökök az osztrák kereskedelemügyi minisztérium részéről, Suzzarst lovag osztályfőnök és Mihalovich udvari és miniszteri tanácsos a külügyminisztérium részéről és Beck báró osztályfőnök az osztrák földmivelésügyi minisztérium részéről. A jegyzőkönyvet Princig lovag külügyminisztériumi miniszteri titkár vezette. A magyar miniszterek vasárnap este visszautaztak Budapestre. A Kossuth-párt értekezlete. Az országos függetlenségi és 48-as Kossuth-párt március 1-én, kedden, este 6 órakor Erzsébet körúti párthelyiségében értekezletet tart. Bedőházy János beszámolója. Marosvásárhelyről jelentik, hogy Petri Zsigmond pártelnök vasárnap a második kerületi függetlenségi pártot a Transsilvánia nagytermében gyűlésre hívta egybe, amelyen Bedőházy János képviselő beszámolót tartott. Bedőházy a Kossuth-pártból való kilépését indokolta másfél órás beszédben és támadta a 67-es alapon álló kormányok működését, amelyek mindenben túlnagy befolyást engednek a bécsi kéznek. Foglalkozott a politikai helyzettel és a hadsereg kérdésével, mely minden pénzt elnyel, úgy hogy nem marad pénzünk népiskolákra. A gyűlés nagy érdeklődés mellett folyt le és végül bizalmat szavaztak Bedőházynak és Petrinek a Kossuth-pártból való kilépésükért. A nagylaki kerület bejárása. Magyiakról jelentik, hogy a nagylaki kerületben a képviselőjelöltek most járják be a kerületet. Húsz szabadelvűpárti jelölt Csanádra érkezett és kedvező fogadtatásra talált. Csanádpalotára Szűcs János ellenzéki és Nagylakra Nagy Sándor Kossuth-párti jelölt érkezett. A nemzetiségiek dr Suciu aradi ügyvédet léptetik fel s támogatására Weszelovszky képviselőt is várják. Közös miniszteri értekezlet Bécsben. Mint Bécsből sürgönyzik, Tisza István gróf miniszterelnököt a király vasárnap délelőtt magánkihallgatáson fogadta. Délután 9 órakor a külügyminisztériumban közös miniszteri értekezlet volt Goluehotvski gróf közös külügyminiszter elnöklésével. ’Az értekezleten, amely 31/8 óráig tartott s amelyen Tisza István magyar és Körtér osztrák miniszterelnök, Hieronymi Károly magyar és Call báró osztrák kereskedelemügyi miniszter, Klallidn Béla magyar és Giovanelli báró osztrák földmivelésügyi miniszter, Lukács László magyar és Böhm-Bawerk lovag osztrák pénzügyminiszter, valamint Szécsény-Alarich László, a berlini osztrák-magyar nagykövet vettek részt, beható megvitatás után azokat az irányelveket állapították meg, amelyeket német birodalommal kötendő kereskedelmi szerződés dolgában szerdán délután 3 órakor összeülő vámértekezlet elé tűztek. gélre, jelentse a főnöknének, hogy mégis csak elmentem a beteghez. Jó éjt, Ferenc. — Jó éjt, Magdolna nővér. Künn sűrűn hüllött a hó. Fagyos szél rohant át az utcán. Magdolna nővér nem érzett ebből semmit. Csak folyton azokat a szavakat hallotta: „az egyik ott fekszik gyalázatba kergetve, a másik a halálos ágyon.“ Csak azt tudta, hogy neki most haza kell menni, bármi történjék is. Hát csak rohant minden erejét megfeszítve előre. A sarkon beleütközött valakibe. Ki akart előre térni, de az melléje állt és megfogta a karját. — Én vagyok, Jolán. Tudtam, hogy az a szomorú dolog, amit reggel elmondtam, haza fogja kergetni. Nem hagyhattam el épen most, amikor szüksége van rám. Jöjjön, menjünk ! A leány szívében megmozdult egy húr. A hála volt az. De nem tudott szólni egy hangot sem. Hangtalan zokogás szorította össze a torkát. — Jöjjön, — folytatta a férfi. — De most látom, hogy még csak elég melegen sincs öltözve. Hát majd kocsin megyünk, legalább előbb érünk haza is. A leány összerázkódott erre az ajánlatra. A férfi észrevette ezt és szomorúan mondta: — Talán nem elég még a bajból? Maga is el akar pusztulni ? Vagy talán attól fél, hogy velem kell egy kocsiban ülnie ? Megnyugtathatom. Jó lesz nekem a bakon is! A leány nem tudott ellenkezni. Az akaratereje teljesen megtörött és szó nélkül engedte, hogy a férfi besegítse egy kocsiba. Ő maga csakugyan a kocsis mellett foglalt helyet. Csendesen ülve még hosszabbnak tetszett az út. Kinézett az ablakon és úgy figyelte, hogy merre járnak már. Minél közelebb jutottak a célhoz, annál izgatottabb lett és amikor a kocsi megállt, alig tudott kiszállani abból. Azelőtt mennyire örült mindig, amikor meglátta ezt a kis sárga házat. Most szinte megrémült tőle. A becsukott ablaktáblák repedésén átszűrődött belülről egy kis világosság. A leány borzadva gondolt arra, hogy ahonnan ez a világosság látszik, ott esetleg az édesanyja hideg testével fog találkozni. Reszketett ettől a viszontlátástól. A férfi kinyitotta a kaput és beléptek a házba. Magdolna nővér, bármennyire félt is, sietett előre. A férfi kétszer is ráfordította a kulcsot arra az ajtóra, ahol beléptek a szobába. Magdolna nővér keresztül sietett az első szobán, azután a másodikban rémülten megállt. Egyikben sem volt senki sem. A férfi elnevette magát, azután megragadta a leány kezét. — Hiába keresel, nem fogsz találni senkit. A tieid elköltöztek innen és utánuk én vettem ki a lakást, hogy megtarthassam az eskümet. Mert emlékszel úgye, hogy megesküdtem, hogy az enyém leszel. Nohát, most itt vagy, most az enyém vagy! A leány megdermedve állott a helyén. Sem szólni, sem gondolkozni nem tudott. Még csak azt érezte, hogy két erős kar átöleli őt. Azután fekete lett előtte a világ. * * * Másnap, amikor visszatért a kórházba, a fejedelemnő bevezette őt a szobájába. Ott azután szelíden megkérdezte tőle: — Hol voltál leányom ? Magdolna nővér erre csak vetni kezdte le magáról azt a fehér főkötőt és azt a kék apáca ruhát. A fejedelemnő megfogta a kezét: — Mit csinálsz? — Méltatlan vagyok e ruhák viselésére, anyám! — Véghetetlen az Úr irgalma! De előbb vezekelj ! Hol jártál ? Magdolna nővér ekkor elmondott mindent Az öreg fejedelemnő arca lassan kint lángba borult és amikor a leány befejezte a szavait, megfogta a kezét, mélyen a szemébe nézett és azt kérdezte tőle: — És te mit csináltál, amikor feléd közeledett a sátán? — Isten kezébe ajánlottam a lelkemet — És most ? — Most elmerülök a gyalázatban, amiért. A fejedelemnő ekkor Magdolna nővér kezét rátette a saját fejére és azt mondá: — Áldj meg engem, leányom! Mert én mondom neked, hogy nem bűnös vagy te, hanem mártír. Egyetlen mindnyájunk között, akit az Úr magának kiválasztott. Amit te bűnnek hiszel, az a legnagyobb erényed. A szenvedésed pedig az a tűz, amely megtisztít téged a földi szennytől Magdolna nővér arcán a köny lassan kint összefolyt a mosolylyal. És amikor ránézett a Mária képre, amely ott függött a kis oltár felett, úgy tetszett neki, mintha az Isten anyja jóságos nézése megáldaná őt. Ettől az áldástól azután egészen visszanyerte a lelke nyugalmát és felemelt fővel indult a fejedelemnő oldalán a kápolnába Peregrinus. Orosz-japán háború. Eddig legérdekesebb mozzanata ennek a háborúnak a japán-koreai szerződés, amelynek pontjait tegnapi számunkban közöltük. Az európai kabineteket mindenesetre meglephette Korea császárjának amaz ünnepélyes nyilatkozata, illetve jegyzéke után, amelyben a legteljesebb neutralitást jelenti ki. A Japánnal kötött egyezség természetesen megdönti ezen nyilatkozatát, mert a Japánnal kötött szerződés Koreát Japán szuzerenitása alá helyezné, ha ugyan a hatalmak azt elismernék. De Franciaország például, úgy látszik, hogy a koreai császárnak előbbi nyilatkozatát tartja érvényben és nem lehetetlen, hogy a többi hatalmak is azt fogják cselekedni. A végleges döntés egyáltalában csak a háború után fog formát találni. Akkor válik el, hogy Japán a Koreában most teremtett állapotot fentarthatja-e vagy sem. Japán különben tagadhatlanul eredeti módon ütötte nyélbe a Koreával való egyezséget. Először is Korea miniszterelnökét, Yiyongiket, elfogatta és Tokióba vitette. Yiyongik a koreai császárnak teljes bizalmát bírta, de mivel ismeretesek voltak Oroszország iránt való rokonszenvei, jobbnak látta eltávolítani. Yiyongik különben Szöulban bizony eddig is fogoly volt, mert a legnagyobb ellenőrzés alatt tartották az ottani japán elemek. Ő voltaképen Om császárnénak volt az embere és a császári háremnek. Om császárnét erős akaratú, magas szellemi erővel megáldott nőnek mondják, akinek feltétlen befolyása van a császárra. Alacsony származású, szegény hivatalnoknak a leánya, aki még akkor került a hárembe, amikor a császárnak első felesége az arisztokrata Jiín-házból élt. Ezt tudvalevőleg a hatvanas évek elején egy japánoktól szervezett összeesküvés alkalmával agyonütötték. A jelenlegi Om császárné 1865-ben lett a császár felesége. A japánok belátták, hogy Om császárné uralmának leggyökeresebben úgy lehet véget vetni, ha bizalmas miniszterétől elválasztják. Így került azután Yiyongik Szöulból Tokióba. Om császárné visszaemlékezvén elődje szomorú sorsára, bizonyára csendesen fogja viselni magát, míg a vihar elvonul, ha egyáltalában a koreai császári dinasztiára nézve még valaha elvonul. * * * A helyzet Port-Arturban. Pétervár, febr. 28. (Orosz távirati ügynökség.) Pflug vezérőrnagy táviratozza mai kelettel. Az e hó 27-ére virradó éj Port-Arturban nyugodtan folyt le. Az ellenséges hajóraj Port- Artur közelében tartózkodik. Jelentések érkeznek a chinai csapatoknak a Liau folyótól nyugatra végrehajtott mozdulatairól. Híresztelések szerint 10,000 ember Ma tábornok vezetése alatt a Tungsu és Csaoja közötti úton van. A Saimitiu vasút mentén megerősítették az őrséget. Minden állomáson 40—50 chinai katona