Pesti Hírlap, 1904. február (26. évfolyam, 47-60. szám)

1904-02-17 / 48. szám

12 PESTI HÍRLAP 1904. február 17.. szerda. —(Ebéd a királynál.) Ő felsége mai ebédjén több tábornokon és törzstiszten kívül , jelen volt a német katonai attasé, az orosz ka­­­­tonai attasé segédje és Serbu román kapitány. — (Kitüntetések.) A király a közlekedésügy terén szerzett érdemeik elismeréséül: csákányi Marx János miniszteri tanácsos, a magyar államvasutak igazgatójának és Il­aly Emil miniszteri tanácsos, a mohács-pécsi vasút forgalmi igazgatójának a Lipót-rend lovagkeresztjét, Kuranda Emil, az­­Adriai ten­­gerhajózási részvénytársaság vezérigazgatójának a magyar királyi udvari tanácsosi címet, végül szepes­­földi ét majdani Maléter Zoltán, a szamosvölgyi va­sút igazgatójának a III. osztályú vaskorona-rendet, mindnyájuknak díjmentesen adományozta, özv. Stein Nátháné született Sváb Katalinnak, a pesti izraelita hitközségi flárvaház elnöknőjének, a közjótékonyság terén szerzett érdemei, Simon István Mestalusi la­kosnak, a közügyek terén szerzett érdemei elismeré­séül, a koronás arany érdemkeresztet adományozta.­­ (Királyi tanácsos.) A király Brolly Ti­vadar, Pozsony szabad királyi város polgármesterének, közszolgálata alatt szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozta. — (új csillagkeresztes hölgy.) Mária Jo­zefa főhercegnő 1904 évi február 8-án kelt elhatáro­zásával herceg Thurn és Taxis Erikné született wchinitzi és tettaui gróf Kinsky Gabriella grófnőnek a csillagkereszt-rendet adományozta.­­ (Az Ifjúság Kossuth gyászünnepe.) Ez évben lesz tíz éve annak, hogy Kossuth Lajos meg­halt és a nagy hontalan földi maradványait hasai földben örök nyugalomra helyezték. A főiskolai ifjú­ság hatalmas, az egész nemzetre szóló gyászünne­­pélylyel akarja megünnepelni az emlékezetes napot. Az ifjúság országos Kossuth gyászünnepének előké­szítő bizottsága most felhívást bocsátott ki a magyar ifjakhoz, amelyben az ünnepélyre vonatkozólag többek között ezeket mondja: Hordjuk össze filléreinket a kegyelet oltárára szerető szívvel. Avassuk fel az ifjúság Kossuth ser­legét. Vándor serlege lesz ez az ország főiskoláinak, melylyel minden év március 20-án más-más egyetem vagy akadémia ifjúsága esküszik meg arra a sza­badságra, amelyért Kossuth Lajos született, dolgozott, harcolt, száműzetésbe ment, hontalanul meghalt s dia­­dalútán hazajött. Minden tizedik esztendőben vissza­kerül hozzánk az ország szivébe. Érzi nemzetünknek minden igaz fia, hogy meg kellene ismét harsannia a tárogató hatalmas hangjának, melyet a magyarok hatalmas istene az ő kezébe adott félszázaddal eze­lőtt, »hogy felkiáltsa a halottakat, hogy ha vétkesek vagy gyöngék, örök halálba sülyedjenek; ha pedig van bennük életerő, örök életre ébredjenek.« Mutas­­s­suk meg, hogy nem vagyunk sem vétkesek, sem gyöngék és kérjük a magyarok Istenét, hogy adja újra Kossuth tárogatóját valakinek a kezébe! Mu­tassuk meg, hogy érdemes nemzetünk az örök életre! Jöjjetek és ünnepeljetek ! Ha ég még szivetekben a kegyelet lángja, velünk kell éreznetek!­­ (Fellázadt katonák.) A három évet ki­szolgált és még mindig visszatartott katonák között egyes helyőrségeknél egyre tart a forrongás, azai az utóbbi időben nem egyszer nyílt elégedetlenségbe­­ tör ki. Mint említettük, a hamburgi 12. huszár­­i ezred négy altisztje 16 közlegénye fellázadt, mert a három évet régen kiszolgálták és még mindig nem­­ szabadságolják őket. A katonai parancsnokság fogságra vetette a zendülő huszárokat.­­ (The house of Theck.) Teck Sándor an­gol hercegnek Albany hercegnővel kötendő házas­­sága alkalmából Londonban élő hazánkfia, Felberman Lajos ily cím alatt angol nyelven díszes kiállítása kis könyvet adott ki a Teck hercegi családról, mely­ben főleg a herceg magyarországi családjával foglal­kozik. Tudvalevő ugyanis, hogy a Theck-család rokon­ságban van a magyarországi Rhédey-családdal, mely­nek családfáját Aba Sámueltől származtatják s mely­nek utolsó sarja mint Bihar vármegye főispánja halt meg. A róla elnevezett Rhédey-kertben Nagyváradon aluszsza örök álmát, minekutána a százados fákkal beültetett kertet azzal a kikötéssel ajándékozta a városnak, hogy oda temessék el. Felberman a díszes könyvecskében ismerteti a Rhédey-család származá­sának történetét Aba Sámueltől, egyszersmind több arcképet közöl a Theck hercegi család egyes tagjai­ról s ugyancsak arcképben bemutatja Rhédey Ferenc erdélyi fejedelmet és Rhédey Claudiát, Teck herceg szépanyját.­­ (Visszautasított kitüntetés.) Königs­­bergből írják, hogy az ottani Kant-ünnep alkalmából , Arnoldt Emil tudóst és Kant-kutatót egyetemi tanári címmel tüntették ki, melyet azonban a 76 éves tu­dós visszautasított. Arnoldt a hetvenes években több ízben lett előterjesztve a königsbergi egyetem tanári állására, a minisztérium azonban az előterjesztést­­ mindannyiszor visszautasította, mert a kormánykö­­­­rökben rossz néven vették, hogy a demokratikus ellenzékhez tartozott. A tanári címre — úgymond — mint kegyadományra most öregségére semmi szük­­s­­ége sincsen.­­ (A Mi­a ki katonai zendülés mártyrjai.) Székesfehérvári levelezőnk Írja: Messze idegenben, a bilekt garnizonban most egyébről sem esik a szó, mint a trebinjei fogságban szenvedő magyar bakák szomorú sorsáról. Most már nem sokáig maradnak ott A haditörvényszék meghozta az újévkor hitek­­­ben kitört katonai zendülés ügyében a szigorú íté­letet s igy erős fedezet mellett elszállítják őket a josefstadti vagy a péterváradi katonai fegyházba, ahol a keserű rabkenyér mellett, magánzárkában sirva gondolnak vissza szép Magyarországra. A szé­­kesfehérvári gyalogsági laktanya tágas udvarára hét­főn lerendelték a 69. gyalogezrednek itt állomásozó 3. zászlóalja összes legénységét s felolvasták előttük azt a szigorú ítéletet, melyet a Trebinjében össze­gyűlt haditörvényszék hozott a bileki katonai zendü­lés ügyében. A 69. gyalogezred Budapestről átkül­dött ezred napiparancsa a maga rideg valóságában a következő­ ítélet: A cs. és kir. haditörvényszéktől Trebinje- Elítéltettek: 1. Pánczél Lajos őrsvezető 2. század. Zendü­lésért és a katonai fegyelem súlyos megsértéséért le­fokozásra és három évi nehéz börtönre ítéltetett. Szigorítva: havonta kétszeri böjttel, böjtnapokon ke­mény fekhely. Minden évben a második, hatodik és kilencedik hónapban magánzárka. 2. Molnár Károly közlegény 4. század. Fel­ségsértésért és a császári ház megsértéséért és zen­dülésért három évi nehéz börtönre ítéltetett. Szigo­rítva: havonta háromszori böjttel, böjtnapokon ke­mény fekhely. Minden évben az első, ötödik és nyol­cadik hónapban magánzárka. 3. Kuczka Mihály címzetes őrsvezető 4. szá­zad. Felségsértésért, a császári ház megsértéséért, zendülésért, biztonsági szolgálat megszegéséért és szolgálatonkivüli részegségért lefokozásra és 3 évi nehéz börtönre ítéltetett. Szigorítva, mint Molnár Ká­roly büntetése. 4. Peterdi János közlegény 2. század. Zendü­lésért egy évi nehéz börtönre ítéltetett. Szigorítva böjttel, kemény fekhelylyel és magánzárkával. 5. Poor Ferenc közlegény 2. század. Zendü­lésért tíz hónapi nehéz börtön. Szigorítva böjttel, ke­mény fekhelylyel és magánzárkával. 6. Kellner Viktor címzetes örvezete 2. század. Zendülésért 10 hónapi nehéz börtön. Szigorítva böjttel, kemény fekhelylyel és magánzárkával. 7. Kiss Imre közlegény 2. század. Zendülésért kilenc hónapi nehéz börtön. Szigorítva böjttel, keméy fekhelylyel és magánzárkával. 8. Klotzbücher Frigyes címzetes örvezető 2. század. Zendülésért nyolc hónapi nehéz börtön. Szi­gorítva böjttel kemény fekhelylyel és magánzár­­kával. 9. Székely István közlegényt. század. Zendü­lésért három hónapi szigorított helyőrségi fogház. 10. Virányi Ferenc, 11. Kovács Lajos, 12. Katl István, 13. Tanyogi János, 14. Horváth Mátyás köz­legények 2. század. Zendülésért egyenként két-két hónapi szigorított helyőrségi fogházra ítéltettek. Az elítéltek közül Kuczka Mihály, Soór Fe­renc és Kiss Imre székesfejérvári üak, a többiek fe­­hérmegyeiek. Valamennyien leszolgálták a három évü­ket. A rendkívül szigorú ítéletet a katonák megdöb­benve hallgatták végig s olyan levertem szomorúan oszlottak széjjel, mintha valamelyik bajtársuk teme­téséről tértek volna vissza. Tudósítónk felkereste az egyik súlyosan elítéltnek, Kuczka Mihálynak a szü­leit, ahova elég hamar befurakodott a lesújtó hír. A kicsiny, ragyogó tiszta szoba népes volt a vigasztaló rokonoktól. Szegény édes­anyja sírva panaszkodott, hogy nem hiszi, hogy fia királysértést követett volna el. A kis szoba egyik talán díszes köreiben egymás mellett két életnagyságú arckép függ; az egyik a királyt, a másik a királynét ábrázolja. Fölötte a szent­­szűz képe van elhelyezve. — Gyermekkora óta maga előtt látta ezeket a képeket — mondta zokogva a boldogtalan asszony — megtanulta tisztelni királyát! Dehogy is vétett ő ellene . . . Dehogy . . . Kuczka Mihályt áld címfestő, mindenki szorgal­mas, békés természetű fiatal­embernek ismerte, aki­nek e mellett szép tehetsége is van a festészetben. Sok szép munkát végzett már. Érdekes, hogy a bi­­leki kápolnát is ő festette ki pompásan, amiért az ezredtől külön dicséretet kapott. Az ottani katonai lelkész dr Dobrozemszky Henrik, akihez a zendülés ügyében Kuczka Mihály szülei felvilágosításért for­dultak, a következő szép levélben válaszolt: Btkk, 1904. 11/1. Kedves Kuczka úr! Bizony sajnos nem a legörvendetesebb hírt közölhetem önnel. Fia jelenleg Trebinjében van vizsgálati fogság alatt. A karácsonyi ünnepek alatt ugyanis néhány részeg katona egy itteni korcsmában letépte a tálról a felségének képét és kiszúrta mindkét szemét! Három katona volt a kép mellett ezek között, sajnos, Mihály fia is. A tanúk azt vallják, hogy ő csinált mindent, ő persze azt állítja, hogy annyira be volt rúgva hogy semmire sem emlékszik! Ha ez csakugyan úgy volt, akkor nagyon enyhe büntetés vár reá, de ha nem volt egészen részeg, akkor bizony súlyosabb büntetést kell esetleg elszenvednie! Reméljük a legjobbat! Talán csak nem feledke­zett meg magáról annyira, hogy józanul követett volna el ily csúnya dolgot. Nyugodjanak meg azért odahaza, nem kell kétségbe esni ; ha nem volt hibás, akkor a jó Isten, kinek dicsőségére az itteni kápolnát olyan szépen kifestette, majd megsegíti őt! Isten önökkel! Legyenek türelem­mel, ha valamit hallok, mindjárt megírom! szí­vélyes üdvözlettel dr Dobrozemszky Henrik cs. és kir. katona lelkész. A trebinjei fogságban sínylődő szerencsétlen fialj ember január 26-iki kelettel levelet írt Székes­­fehérvárra bátyjának, amelyben erősen hangoztatja ártatlanságát. Többek közt így ír: „A képekről egyáltalában nem tudok semmit. Elgondolhatod-e rólam, hogy aljas cselekedetre képes vagyok, én, aki otthon is mindig a legszolidabb éle­tet folytattam, s csak jövömnek s szüleimnek éltem. Én felségsértő! ? én, aki még ellenségemet szóval sem tudom megbántani, nem hogy királyom ellen vétsek, ezt nem tudja rám fogni senki sem. Hisz királyom s hazámért kész vagyok mindenkor élete­met­­idézni.“ Majd így folytatja­­ .Nagyon szeret­ném a szegény szüleimet megvigasztalni, de Kisz én sem tudok mit csinálni, oly nagyon fáj, hogy én miattam ők is szenvednek s oly nagy szükségem van nekem is vigaszra.“ A szegény asszony reménykedik, hogy meg­változtatják súlyos ítéletet, mely nem egyedül as­zi szerető szivét, hanem sok, nagyon sok anyaszivet tett boldogtalanná. Érdekes, hogy a nehéz rabságra ítélt katona, Kuczka Mihály, az 1849-ben vértanú­halált szenvedett Kuczka Mihály székesfehérvári nem­zetőrnek az unokája.­­ (Hanna amerikai szenátor meghalt.) Newyorkból érkezett távirati jelentés szerint Hanna Márk szenátor, az Egyesült­ Államok egyik legnép­szerűbb férfia, aki az elnökválasztásnál legkomolyabb ellenfele lett volna Rooseveltnek, influenzából eredő tüdőgyulladás következtében meghalt. Az amerikai magyarok lelkes pártfogójukat vesztették el az el­hunyt szenátorban, aki nagy tisztelője volt Kossuth Lajosnak a részt vett a clevelandi Kossuth-szobor leleplezésén is, ahol szép beszédet mondott. Hanna Márkus Alonzo Ohio államban Lisbon­­ban született 1837. szeptember 24-én s 1852 óta Clevelandban élt. Iskolai tanulmányainak befejezése után egy nagykereskedésbe lépett mint segéd s ké­sőbb a cég üzlettársa lett. Nemsokára azonban a hajózásra és a szén keres­kedésre adta magát, majd pedig az Union National Bank, valamint a Cleveland City Railway Company elnöke lett. Kiváló politikai szereplése 1896-ban kezdődött, amikor szervezte azt a pártot, mely Mao Kinley elnökké választását tűzte ki célul. 1897-ben Ohióban az Egyesült­ Államok szenátorává választották. Hanna családos ember volt, leánya, Ruth múlt nyáron ment férjhez Mac Cormick­­nak, a mostani pétervári nagykövetnek legidősebb fiához. Az elhunyt szenátor óriási vagyont hagyott hátra.­­ (Megdrágult a kenyér.) A kenyér újra megdrágult Budapesten. A pékek elhatározták, hogy felemelik az árakat, még­pedig a fehér és barna­kenyér árát 4 fillérrel, a sütemények árát pedig olyképen, hogy húsz fillérért az eddig szokásos 9 zsemlye helyett csak nyolcat adnak. Az áremelke­dés a háború és elmaradhatatlan következménye a lisztdrágulásnak tudható be.­­ (Nagy templomrablás.) Madridból jelen­tik a berlini „Lokalanzeiger“-nek, hogy nagy izgal­mat keltett egy vakmerő templomrablás, melyet a santanderi Santi­lena alapítványi templomban követ­tek el. Az ismeretlen tettesek feltörték a templom ajtaját és automobilokon mintegy 450 kilogramm súlyú arany és ezüst templomi ékszereket vittek ma­gukkal. Az ellopott tárgyak között megbecsülhetlek értékű antik­ tárgyak is voltak. A kárt két millió márkára becsülik.­­ (Rablógyilkosság.) Salzburgból jelentik, hogy Oberndorfban vasárnap este, amikor Felber Fe­renc, volt pénzváltó, lakására tért, feleségét meggyil­kolva találta. A holttest nyakán két tátongó sebbel a földön feküdt. Az ismeretlen gyilkos, aki több érté­kes tárgyat is elrabolt, elmenekült. Az illetőről si­kerül megállapítani, hogy egy magas erős ember, aki hat óra tájban sietve hagyta el Felberék házát.­­ (Halálos elgázolás.) Kedden reggel­­ az Aréna­ út és Fodmaniczky­ utca sarkán egy teher­kocsi elgázolta Bajza Mihály 54 éves kocsist, aki nyomban meghalt. A szerencsétlen négy gyermek atyja volt. Holttestét a törvényszéki orvostani inté­zetbe vitték. A vigyázatlan kocsis a szerencsétlen­ség után gyorsan elhajtott. A rendőrség nyomozza.­­ (Életunt leány.) Kedden reggel 5 óra­kor Szvoboda Kati 22 éves cselédleány a Kádár­ utca 6. számú ház H. emeletéről az udvarra ugrott. Sú­­lyos sebesülésével a Rókusba vitték.

Next