Pesti Hírlap, 1904. március (26. évfolyam, 76-91. szám)

1904-03-17 / 77. szám

12 PESTI HÍRLAP 1904. március 17., csütörtök. Maróczy ünneplése. Nem panaszképen mondjuk, mert nálunk megszokott dolog, hogy míg egy-egy kecses­­ikrású táncosnő — a versenylovakról ne is beszéljünk — mozgósítani tudja még a legfel­sőbb tízezreket is, addig azok, akik genialitá­­sukkal világszerte dicsőséget szereznek a ma­gyar névnek, vállveregető elismerésnél aligha számíthatnak egyébre addig, amíg elérkezik az első osztályú temetés — ingyen sírhelylyel.­­ Maróczy Géza ez a tüneményes genialitású sakkmester, ki a legutóbbi monte-carloi verse­nyen is az első díjat nyerte el, olyan dicsősé­gére válik a magyar névnek, melynek hordere­jét nálunk csak vajmi kevesen tudják megérteni. Ment, játszott és győzött. Ki törődnék vele tovább ? Ha Hazafi, vagy Nabukodonozor 11. megnyerné a nagy párisi dí­­jat, bizonyára ott várnák a hivatalos körök a pályaudvaron, megkoszorúzva sörényét és bol­dogan hallgatnák elsőrendű nyerítését De hagyjuk ezt. Ez igy volt, igy van s­­ talán igy lesz, mig »áll Buda, és magyar még“. De azért legszűkebb köre, hogy úgy mondjuk: családja olyan meleg ünneplésben ré­szesítette a dicsőségesen hazatért mestert, mely fölér minden rideg külsőséggel. A budapesti sakkot, melynek körében Ma­­­róczy mint kezdő sakkjátékos legelső tanuló­éveit töltötte, ahol tehetsége kifejlődött, kormo­­sodott, megragadta az alkalmat, hogy legkivá­lóbb tagjának dicsőségét méltó módon ünne­­pelje meg. A hazatért mester tiszteletére társasvacso­­rát rendezett ma este a „Kereskedők és iparo­­­­sok“ akadémia­ utcai termeiben, melynek ünnepi hangulata valóban méltó volt a kiváló alka­lomhoz. Az estélyt dr Kanyurszky György egye­temi tanár felolvasása vezette be, aki „Sakk­játék és szerelem“ címmel egy költői lendületű arab mesét ismertetett, melyben a kelet ragyogó nyelvén meg vagyon írva, hogy mint jutott a szerelmes ifjú a sakkjáték révén szerelmes höl­gyének birtokába. A tudós tanár az arab mesét egy magyar mesével toldotta meg e képen: Eddig az arab mese. Most pedig elmondom a kedves magyar törté­netet. Az est ünnepeltje, Maróczy Géza is szerzett a sakk­játék által Monte-Carlóban meg egyebütt nem ugyan me­sés kincseket, csak szerény néhány ezer frankocskát- Hogy az ő Kotremnedáját, Irankejét ugyancsak földi­jét a sakk művészetével is vagy csak egyéni kedves sze­­retetreméltóságával vagyis a szerelmével hódította és szerezte-e meg, avagy mind a kettővel , a sakkjá­tékkal is meg szerelmével, azt nem tudom. Tudom azonban, hogy Maróczy barátunk a sakk játék által olyas­valamit is szerzett, ami Zeydnek nem jutha­tott: világra szóló dicsőséget, mert ő neki, hogy leküzdje ellenfeleit, nem volt arra szüksége, hogy Kotrennedája megzavart azok hadállását avagy el­csenje döntő szerepet játszó bábjukat, neki csak arra volt szüksége, hogy Kotrennedája lelkesítse. A monte-carlói frankokat és trénkójót hadd bírja, élvezze ő maga; de az ő nagy dicsőségéből juttasson valamit mindenkinek, aki magyar. És amint én ismerem Maróczy nemes szívét és jellemét, ő szívesen meg is osztja dicsőségét, külö­nösen a budapesti sakkörnek, ahol első debut-ji vol­tak minden tagjával, első sorban dr Jacoby és dr Vidtor urakkal, kikkel legszívesebben játszott és kik­­rtel, mint ő maga is többször mondta, sokat tanult is­ ,dr Jacobitól az energiát, erőt, alaposságot, biz­­­­tonságot, tehát jól játszani tanult; Vidtortól pedig a kombinációkat, merészséget, tehet zseniálisan ját­szani. Ez a karaktere Maróczy játékának, a titka győ­zelmének, hogy megtanult és tud jól és zseniálisan játszani; míg mások jól, de szárazon, unalmasan, vagy zseniálisan, de rosszul játszanak. Adja Isten, hogy Maróczy dicsősége még nagyon soká tartson, diadalainak láncolatja meg ne szűnjék, hogy hirdesse tovább is azt, hogy: van még Magyarország! A nagyhatású és lelkes éljenzéssel fogadott fölolvasás után a fehér asztalhoz ültek a vendégek, kik között helyet foglaltak a sakkvilág előkelőségei,­­köztük:­ Sándor Pál orsz. képv., elnök, dr Vidor Zsigmond, dr Jakobi Samu, Plathy, Hoffer, Horen­stein Mór, Halála Péter egyetemi tanár, So.by Géza orsz. képv., Ábrányi Kornél, Weber Ottó kir. táblai bíró, dr Kepessy József, Ordódy Vilmos, Smittka honv. százados, Héczey István tanár, dr Fóliák Manó, Diner Hugó, stb. Az első felköszöntőt Hatala Péter mondotta, aki szintén keleti regékből kiindulva, Maróczyt üd­vözölte, utána dr Vidor abban az értelemben szólalt fel, hogy neki, mint orvosnak, kötelessége figyelmesz­tenni a mestert, hogy óvakodjék a túlságos megeről­tetéstől, s egészségére üríti poharát. Dr Jacobi szellemes és humoros lelköszöntő­ben dr Kanyurszky Györgyöt élteti. Sándor Pál el­nök hosszabb és lendületes beszédben Üdvözli a nagy számban megjelent vendégeket, akik eljöttek a mester ünneplésére. Maróczy egyszerű és kere­setlen szavakban mondott köszönetet a róla való megemlékezésért s háláját fejezte ki azok iránt, akik érdemesnek tartották az ö­n szerény működését, tudomásul venni. Asztalbontás után a Herok Ferenc, Farkas Bandi, Varga Lajos és Fásy Ferenc-féle specialista úri quartett adott elő néhány gyönyörű dalt s a Vi­dám társaság a hajnali órákig együtt maradt. IRODALOM. * (Beksics Gusztáv regénye.) Beksics Gusz­táv, a legelső magyar publicista, akinek poli­tikai és nemzetgazdasági cikkei és röpiratai akárhányszor irányt szabtak, körülbelül egy évi hallgatás után újra megszólalt és pedig mint regényíró. A nagy meglepetésszámba menő műnek, amely most jelent meg, „Ködös problé­mák“ a címe. És ámbár az író csak regényes képnek nevezi, mégis regényszámba megy az s egyike a legjelesebb e nemű alkotásoknak. El­tekintve azonban attól, hogy Beksics irta és hogy bravúrosan irta, még inkább nyer érdekességé­ben az által, hogy annak tervezetét a feleségé­vel együtt csinálta s azzal együtt akarta is megírni. A két iró lélek szép terve azonban nem teljesülhetett, mert Beksics Gusztávné (írói néven Bogdánovics György) ma egy éve meg­halt, így hát az együttesen tervezett regényes kép megírása Beksicsre maradt, aki a, kész könyvet felejthetetlen neje halála évforduló­jának küszöbén, őt gyászolva, közreadja. Hogy a regény tárgya mi, hogy a kérdés, melynek megoldására törekszik, miből áll és hogy az olvasó mit talál ebben a felette érdekes és be­cses könyvben, azt az író maga mondja el az előszóban s igy ismertetésünk csak úgy lehet teljes és jó, ha ezt az előszót idenyomatjuk. A szerző előszava: E munkát, mely a modern nő-neveléssel és nő-kérdéssel foglalkozik, felejthetetlen nem drága emlékének szentelem. Halála első évfor­dulójának küszöbén, őt gyászolva, közzé teszem. Velem együtt tervezte s tudományos ré­szei miatt, velem együtt akarta megírni azt. Azon nézetben volt, hogy a létért való modern küzdelemben a tudományokkal felfegy­verzett nő­nek sötét problémák vizsgálata által, nem sza­bad elveszítenie lénye költészetét s illúziója zo­máncát.Vagy hogy a létért való küzdelemnek, melynek harcterére viszi a modern gazdasági és társadalmi élet a nőt, nem szabad őt kihe­lyeznie valódi elméből és igazi köréből, a csa­ládi életből. A halál meggátolta, hogy együtt írjuk meg e munkát s rám maradt a szent hagyo­mány átvétele és teljesítése. Így jutottam abba a helyzetbe, hogy évtizedeken át tartó publi­cisztikai tevékenység után, most határsértést követek el a szépirodalom mezején. Lehetőleg szemem előtt tartottam az Ő iratai közt hátramaradt eredeti tervünket. Még ott is, ahol a képzelet merészebb szárnyalásra kel. Az ő nemes szívére és magas gondolko­zására vall, hogy a pesszimista világnéz­etet az ember fényes jövendőjére pillantó derült világnézettel akarta helyettesíteni. Hol van a bizonyíték arra, hogy a földi­ lét céltalan s a vége pusztulás ? Ellenben hol van a bizonyí­téka­ annak, hogy nem lehetséges a végtelen fejlődés ? Olga, a regényes rajz főalakja, a pesszi­mista filozófia hatása alatt, céltalannak találván az életet, nem akar férjhez menni. Arthur küzd Olga pesszimizmusa ellen s optimizmussal igyek­szik gyógyítani kedélyét. Azon hitet, végelem­­zésben illúziót, törekszik támasztani, hogy a földi lét a fejlődés útján az ember szellemi és testi tökélyesedésére, a természet nyers erőinek leküzdésére s végül a szellemnek az anyag fe­lett való diadalára vezet. A legújabb tudomány és filozófia tényleg hirdeti, hogy az ember ma­gasabb rendű lénynyé fejlődhetik. Ez a tudo­mányos illúzió (mert az végre sem más, mint illúzió) eloszlatja Olga pesszimizmusát. A „tudományos mese“ csak Olgának szól, de mások is szebb és nemesebb eszmekört me­ríthetnek abból. ‘­­ E szebb és nemesebb világnéz­et vagy illúzió való a nőnek, sőt mindenkinek, nem pe­dig a pesszimizmus. A munka e tanulságát megerősíti a napokban megjelent több más mű, különösen Stein bölcsészeti műve. Ez azonban, valamint Halévy regénye, akkor jelent meg, midőn a „Ködös problémák“ már sajtó alatt­­ voltak. A mű végén, a záró megjegyzésekben azonban foglalkozom különösen Stein optimista bölcsészetével. A munkának a „Regényes kép“ címet ad­­tam, mert tulajdonkép való regénynek nem ne­vezhetem. Hátránya, hogy egyedül s nem mint tervezve volt, nemmel együtt írtam meg. Ha ő nemcsak a tervezésben vesz részt, hanem egy-­­szersmind a gyakorlati kivitelben, a regényes és szépirodalmi elem bizonyára erősebb volna ab­ban a komolyabb elemnél, így tán az utóbbi domborodik ki az előbbinek hátrányára. De ma már, szerencsére, annyira előrehaladt Ma­gyarországon a magas színvonalú nőnevelés, hogy az ily komolyabb tartalmú munka is szá­míthat jelentékeny női olvasó­közönségre. Elapi hírek. — (Személyi hír.) Báró Bánffy Dezső szer­dán este Kolozsvárra utazott az erdélyi ref. egyház kerületi ülésére, ahol csütörtökön elnökölni fog. —­­Nyíregyházáról jelentik, hogy gróf Paar Alajos lo­vassági tábornok, főfelügyelő a dandáriskola és a 14. huszárezred megszemlélésére Nyíregyházára ér­­­kezett. — (Thaly Kálmán üdvözlése.) Thaly Kál­mánt a parlamenti béke létrejötte alkalmából Po­zsony város szerdán díszpolgárává választotta. A vá­ros határozatáról Thalyt első­sorban a főispán érte­sítette a következő táviratban . — Pozsony város díszpolgárává történt megválasztásodhoz őszintén gratulál: Bartal Au­rél főispán. Thaly az országgyűlési függetlenségi párt Erzsébet-körúti párthelyiségében vette kézhez a táv­iratot és értesült Pozsony város határozatáról. A pártkörben jelenlevő képviselők mindannyian siettek üdvözölni az ősz kuruc vezért és zajos ovációban részesítették a pártnak közszeretetben és tisztelet­ben álló alelnökét. Nemsokára érkezett egy másik távirat, amely így szól: Törvényhatóságom most tartott rendkívüli közgyűlésében Méltóságodat elévülhetetlen ha­zafias érdemei elismeréséül és városunk körül szerzett érdemeiért való hálájának jeléül egy­hangú lelkesedéssel megválasztotta Pozsony vá­ros díszpolgárává. Midőn erről Méltóságodat ér­tesítem, őszinte igaz örömmel üdvözlöm, mint díszpolgárunkat Brolly Tivadar polgármester. Thalyhoz különben még egyre érkeznek az üd­vözlő iratok és táviratok, ezenkívül személyesen is sokan keresik fel politikai és társadalmi életünk ki­tűnőségei közül. Kedden Perczel Dezső, a képviselő­­ház elnöke, szerdán báró Feilitzsch Arthur és Ja­­kabffy Imre, a képviselőház alelnökei, gróf Apponyi Sándor v. k. t. t. és Justh Gyula képviselő. Távira­tok és üdvözlő iratok érkeztek szerda folyamán : Ér­sekújvárról Kokány Imre polgármester városa nevé­ben üdvözli Thalyt, mint Érsekújvár díszpolgárát a március 15-iki ünnepélyről. A tolnamegyei Facíd köz­ségből, mint a béke megteremtőjét, a somogymegyei Iharos-Kelényes ünneplő közönsége hazafias fellépé­séért. A nádudvari választó­polgárság nevében ’ Bodl pártelnök, mint nemzetünk nyugalmának helyreállító­ját. Turóc­zi­ Mártonból Justh György főispán és Be­­niczky Kálmán alispán. Turócmegye közönségének közgyűléséből, a béke megteremtőjeként és a maros­­vásárhelyi függetlenségi párt. Ezeken kívül Drezdá­ból, Meránból és a külföld számos városából is érke­zett az öreg kuruc vezérhez üdvözlő levél és távirat. — (Kitüntetés.) A király özvegy Grósz Jó­­zsefné szü­ltett Guttmann Borbálának, a miskolci izraelita nőegylet elnöknőjének, a közjótékonyság terén szerzett érdemei elismeréseül, a koronás arany érdemkeresztet adományozta. — (Uj királyi tanácsos.) A király pávai dr Vájna Gábornak, a pozsonyi állami kórház főorvo­sának, a közegészségügy terén szerzett érdemei el­ismeréséül, a királyi tanácsosi donit díjmentesen adományozta.

Next