Pesti Hírlap, 1904. április (26. évfolyam, 92-120. szám)
1904-04-01 / 92. szám
2 ■ ο-■ I ... . - —. ■■■■..ο■..........——- ■■ ' ■ — JT JCi - oK JÓL 1 14 b A it/o-i. ttprms 1., peméni. ----------------------————-----— -----------—*-—.— érték nélkül letette a fegyvert, feladta a küzdelmet, melyet, ha ereje, bátorsága, kitartása és meggyőződéséhez való szigorú ragaszkodása hiányzott, megindítania nem volt szabad. Nagy politikai kérdéseknél, midőn elveken alapuló nagy nemzeti jogokról van szó, időszerűtlenül a végső eshetőségek számbavétele nélkül harcot megindítani nem szabad. De ha a harc megindult , csak győzni vagy legyőzetni szabad, letenni a fegyvert, kompromittálja az ügyet, veszélyezteti a célt. De itt nem állhatunk meg. Fokról-fokra sülyedünk lefelé. A főrendiházban báró Prónay Dezső veszi fel újra a kérdést. Elmondja, hogy a magyar hadsereg fejlesztésének kérdése közjogilag tisztázandó. Elmondja, hogy Magyarországon az uralkodó akaratában csak a magyar király felségjoga érvényesülhet és ez is csak a magyar alkotmány szellemében. Elmondja, hogy a magyar államiságnak feltétlenül érvényesülni kell a hadseregben is ; elmondja, hogy Magyarországnak joga van ahoz, hogy a maga ifjúságát minden pályán, tehát a katonáin is, magyar nyelven neveljék.És báró Prónay Dezsőnek igaza van. Elannyira igaza van, hogy távolról sem lehet elég, ha a tisztképzés tekintetében némi fogyatékos eredményeket értünk el: a magyar nemzetnek joga van ahoz, hogy a hadsereg zömét képező legénység is magyar nyelven neveltessék, illetve, hogy a vezény- és szolgálati nyelv magyar legyen. Prónay Dezsőnek felelve gróf Tisza István, még eddigi álláspontjából is engedve, mégegy fokkal alább szállt. Azt mondja: „nézetem szerint minden kételyenfelül áll, hogy az a tényleges állapot, amely 1868-ban a véderőtörvény elfogadása által elfogadtatott, teljes összhangban áll az 1867. III. t.-c. szellemével és betűjével.“ Tehát a „tényleges állapot“ —mint mondja Tisza István — megfelel az 1867 : XII. t.-c. szellemének ,és betűjének és ezen kijelentésével enged azon álláspontjából, mely szerint a hadsereg vezény- és szolgálati nyelveeamutt szakadozott. Az apjuk nadrágjából rótta össze éjjel, mikor egymást melegítve aludtak a gyermekek és már akkor is hitványos, elviselt volt a posztó. Talán mégis megesne a lelke rajtuk, ha most meg ide nem varázsolná szerető szíve elé a féltékenység és az aggodalom azt a vékony szál gyertyát, ami a télen vándorolt az utcában egyik ablakból a másikba. Oda, ahová az öreg kaszás bement, hogy kiválaszszon magának egy fehérképű angyalt és vigye az ő mosolygó gyermektáborába . . . Olyan furcsa is volt az a sárga gyertyaláng a kis ablak mögött. Nézte az ember és úgy érezte, hogy valami a szívére nehezedik . . Most azonban, hogy a tavaszelő lágy, szellője útra kelt és kisütött a nap, megváltozott az utca képe. A fák barna ágain gyöngyök gyanánt lényük a fakadó élet. A rügy, melyet lassan csókol széjjel a napsugár s ami napok múltával üde zöld palástba öltözteti a bokrokat, a cserjéket és a vékony faágakat. A föld is magára terítette selymes fószőnyegét. Ragyog, fénylik minden szála és reszket, hajlik, majd meg lesimul, ha pajkoskodik vele a bujdosó szellő. A fák alatt emberek mozognak. Egy része ás, másrésze nyeseget, nyitja a szőlőt, metszi a vesszőt ... A vizeken is föltámadt az élet. Hajók járnak az apró hullámokon. Malmok lapátolják a szőke folyóvizet. És keskeny csónakokon barna arcú emberek mártogatják erre is, amarra is az evezőt. A házak előtt begyepesedett, orgonabokros közkert azonban , a legnépesebb. És a legérdekesebb is. A tél rabságából fölszabadult, vidám, gyermekek lármája, kacagása hangosítja be a levegőt. Ketten-hároman lapdával dobálják egymást, négyen-öten meg , fogócskát“ játszanak . . . Pajkos sikoly, éles nevetés a játékuk zenéje. Emitt bukfencet vet egy kipirosodott arcú gyerek, amott a kalapjátdobálja föl a másik, a harmadik, negyediknők kérdésével csak a nemzet nagy érdekeit illető fontos politikai okokba nem kíván foglalkozni. Íme 1903. október végén még elburkoltan hinni engedi, hogy a jog nincs feladva, ma már 1904. március végén az állapot teljesen megfelel a törvény szellemének és betűjének. Lejebb megyünk tehát ismét egy fokkal. Azután tovább, midőn Tisza István dr. Prónay beszédét „érdekes elmefuttatásnak“ nevezi, hipokrízisnek bélyegzi azt a követelést, hogy a királyra lévén ruházva véleménye szerint a vezény- és szolgálati nyelv feletti intézkedés joga, a nemzet meri törekvéseit a hadseregben érvényesíteni akarni. íme, fokról-fokra lefelé sülyedve, már bizony nagyon alant vagyunk. Dehát gróf Tisza Istvánnak joga van kevéssel is megelégedni, de a nemzetnek nincs joga jogokat tettei és letenni olyan törekvésekről, melyek szükségesek azért, hogy magunkat nemzetnek nevezhessük. Nincs a világon állam, mely, ha magát államnak akarja tartani és nemzet kíván lenni, megengedhesse, hogy épen az állam védelmére és biztosítására elsősorban hívatott hadsereg idegen szellemű, idegen nyelvű legyen. Ha Mária Terézia királyné idejében a nagy királynő veszélyeztetett trónját magyarul vezényelt magyar hadsereg védhette meg és ha magyar szóval lelkesített magyar huszárok hozhatták el a berlini híres keztyűket a királynő számára, akkor lehetséges kell hogy legyen ma is, hogy a magyar állam biztonságát, a király trónját és törvényileg biztosított jogait magyar vezényszó mellett védje meg az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg. Ha lehetséges, hogy a mi dualisztikus viszonyainknak megfelelő államjogi viszonyban levő Svéd- és Norvégországok külön-külön és egymástól eltérő vezény- és szolgálati nyelv mellett tartsák fenn hadseregüket, akkor nem lehet mondani, hogy a magyar államnak és abban a politikailag egységes magyar nemzetnek azon törekvése, hogy tételesen a koronára át nem ruházott jogával a magyar hadsereg, vezényleti és szolgamegugrál, nem tudja mit tegyen féktelen jókedvében. Szaladó édes apróságok színes képe kavarog a zöld fűben. Nincs most már féltés, elnémult a tilalom , tovaröppen a gyermekarcokról a szomorúság, az ajkak pedig fölnyílnak. Hamvas képükről elűzi az odazóduló vér a sápadtságot és a karikák is eltűnnek egyszerre a szemek körül . . . A nevető, kacagó kis emberkék az élet fakadását jelképezik most a legfenségesebb képben. Télen, mint a szunnyadó élet, ők is csöndesek voltak és csak elvétve csengett ajkukon a vidámság; most, mikor nyílik az idő, lehányják magukról a szülői gondviselés fehér kérgét és kiröppennek az üde, illatos napsugaras szabadságba. És nyílnak. Ajkukon, mint a dal, szól a beteljesedett vágynak szava : ez kell nekünk, a napsugár, a levegő, a mindent éltető, a mindent megtermékenyítő levegő ! Valami csodás érzés, öröm és az örök természetben való megnyugvás rezgi át a szívünket, amíg nézzük az életnek ezt a szépséges tiszta képét. És szinte együtt röpdös a lelkünk a gyermekekével, együtt nevetünk, együtt kacagunk velük. Ha sírnánk, talán könyeink is lennének. ... A padon öreg ember ül és nézi a szívet gyönyörködtető színes képet. A haja ezüst-fehér, az arca ráncos, a ruhája barna és vörös zsinórral van ékesítve. Esetlen görbe bottal vonalakat duzgál a földre . . . Fénytelen szemeiben föl-fölcsillan a múlt tüze és gondolkozik a félszázad előtti időkön. A gyerekek, akik nem ismerik az öreg embert, távolról találgatják. . — Ki az? — Nézd, milyen ruhája van. — Ki? — mondja egyik. — Honvéd bácsi. A tél már tűnőben van, csak egy darabja jelentkezik a tavaszban. Homoklati nyelvének megállapítási jogával élni akarjon, hipokrizis volna. Mindennek dacára a dr. Prónay és gr. Tisza közöttiszóharc visszhang nélkül hangzott el. A kormányt támogató többség hallgat és nem akarja észrevenni, hogy ■ vezérének kijelentése nem fedi a 9-es bizottság gróf Tisza által módosított és általa is elfogadott álláspontját. A megújult nemzetipárt tétovázva gondolkozik, le- és felfelé egyaránt tekintve, hogy vajon észrevegye-e az újabb értelmezésben az újabb sülyedést; a néppárt hallgat, mert nem akarja helyzetét felfelé nehezíteni; a két függetlenségi párt pedig annyira beleélte magát a békébe és annyira igyekszik magával és híveivel egyaránt elhitetni, hogy a nemzeti jogokért való küzdelem meddő küzdelem, hogy a sérelmet észrevenni sem akarja vagy nem is tudja; az új párt pedig a képviselőházban csak alig lévén képviselve, bizalmát ez idő szerint úgyis csak a választókba vetheti, így sülyedünk lejebb fokról-fokra, így hitetjük el magunkkal, hogy elég, ha elméletileg egyszer-másszor nemzetijogokról beszélünk, de állami jogokért küzdeni, azok kivívásáért, nemzeti létünk alapjait képező nemzeti fejlődésünkért és gazdasági önállóságunkért kitartó harcba menni meddő küzdelem, tehát nem érdemes. Mi magunk működünk közre öntudatosan vagy öntudatlanul, de mindenesetre tehetetlenül arra, hogy nemzetien fejlődöttek és államilag önállóak ne lehessünk. Fokrólfokra sülyedünk lefelé. Az új nemzedék talán már azt is elhiszi, hogy elég, ha mint: Ausztriának csak autonómiával felruházott tartománya tengődünk tovább. Mert hát gróf Tisza István és társai a köztudatba viszik, hogy lehetetlen azt kívánni, amit a magyar nemzet akar. Ide jutottunk! Az igaz hazafiak keble dagadott a reménységtől, hogy a nemzeti érdekben való küzdelem eredményre fog vezetni. Nem volt a hazában hazafiasan gondolkodó ember, aki hitte volna, hogy a nagy lelkesedéssel, nagy buzgalommal megindult küzdelem végeredményében egy Thaly—Tisza-békekötés folytán nevetséges béka-egérharccá minősül, melynek még íregéneklő Csokonaija sem fog akadni. Most nagypénteken utólagosan mondottuk el ezeket, talán még akad itt-ott egy-egy aggódó hazafi, ki a Megváltó halálának szomorú emléknapján az ilyetén, fokról-fokra való, komoly és gyászos sülyedés felett is gondolkozni hajlandó. Belpolitikai hírek. A miniszterelnök a temesvári szabadelvű párthoz. A temesvári szabadelvű pártnak gróf Kh.vén tiszteletére rendezett lakomájáról táviratban üdvözölték gróf Tisza István miniszterelnököt, aki most — mint tudósítónkjelenti — a következő levelet intézte Gesztről Plaussch Mátyás pártelnökhöz: Geszt, március 27. Nagyságos pártelnök úr! A temesvári szabadelvű párt nevében pártunk jelöltjének tiszteletére rendezett lakomáról hozzám és a vezetésem alatt álló kormányhoz intézett meleghangú üdvözletért és bizalmuk kifejezéséért fogadják hálás köszönetemet. Azon fényes győzelem, melyet temesvári lelkes pártfeleink kitartó buzgalma is törhetten, elvhűsége ez alkalommal ismét aratott, a szabadelvű párt minden hívét ez országban élénk örömmel és mély hálával tölti el. Hazafias üdvözlettel lista s.k. A horvát regnikoláns küldöttséget — mint Zágrábból jelentik — április 12-én déli 12 órára hívták egybe. Munkálatainak befejezése után összegyűl a horvát országgyűlés a pénzügyi kiegyezés tárgyalására.