Pesti Hírlap, 1904. április (26. évfolyam, 92-120. szám)

1904-04-22 / 112. szám

___________________ _____PESTI HIRLAP 1904. április 22., péntek. fejlődni, és élénk köszönet értelmétől áthatva ő királyi fenségeik, a walesi herceg és hercegné egészségére ürítem poharamat. A walesi herceg a következő felköszöntővel válaszolt: A walesi hercegné nevében és a magaméban teljes szívemből köszönetet mondok felségednek azokért a jóakaratú szavakért, amelyekkel felséged bennünket Bécs szép városában oly kegyesen üdvözölt. A legélénkebb örömmel teszek tanúságot arról a szoros barátságról, amely a mi családjainkat és országainkat egybeköti és a legnagyobb készséggel ragadtuk meg, a hercegné és én, ezt az alkalmat, hogy a nagyrabecsült uralkodónak érzelmeink adóját lerójjuk. Mélyen meg vagyok hatva ama szives szavak által, amelyekkel felséged megemlékezett arról a látogatásról, amelynek a király, szeretett atyám, becses emlékezetét őrzi. Midőn köszönetet mondok felségednek a szép fogadásért, amelyben felséged bennünket részesíteni kegyes volt, ő felsége Ferenc József császár és király egészségére ürítem poharamat. Bécs, ápr 21. A walesi hercegi pár Mária Jozefa főhercegnővel ma este jelen volt az udvari opera előadásán az inkognitó páholyban. Később Frigyes főhercegnél és nejénél bál volt, amelyen a walesi hercegné, Lipót Szalvátor, Ferenc Szalvátor főhercegek, Mária Jozefa, Mária Annunciata, Blanka, Mária Henriette főhercegnők, Wiltrud bajor hercegnő, Illés pármai herceg, Lajos orleansi herceg, Fülöp, Lipót és Ágost koburgi hercegek, Karolina koburgi hercegnő, a kíséretek, az udvari főméltóságok, a közös miniszterek, Körber miniszterelnök, Welserheimb honvédelmi miniszter, Khuen-Héderváry őfelsége személye körüli miniszter, a polgári hatóságok fejei, a tábornoki kar és a főnemesség vett részt. A walesi herceg távolmaradását a nonbergi vadászkirándulással mentette ki. SZÍNHÁZ ÉS ZENE. A főkonzul. — Bemutató a Király-színházban. — A Király-színház megkapta a szezon végére különösen a kasszának igen becses slágert. „A főkonzul“, Reinhardt operetteje, a mai bemutató estén rendkívüli sikert aratott. A főpróba után kevésbbék bíztak benne, de a premiere estéjén már a második felvonás alatt megmozgatták a nagy reflektort, hadd éraszszon teljes fényt a színpadra, mivelhogy már bizonyos volt, hogy „kifizeti magát.“ Az operette-siker titkai az utóbbi időben Budapesten szinte kifürkészhetetlenek. Néha kárba vész a legpazarabb költekezés és a legbecsületesebben komponált darab és zene, máskor pedig sablonok és olcsó díszletek, még olcsóbb dallamokkal, váratlanul beütnek. „A főkonzul“ például olyan operette, amelyikben minden előfeltétel meg van arra, hogy bukást jósolhassanak neki és mégis előadás közben a legkritikusabb néző is egyszer csak azt veszi észre, hogy pompásan mulat, a helyzeteken, ötleteken nevet és az énekszámokat megelégedéssel, szívesen hallgatja és újráztatja. A mese Schiller budapesti gyárosnak, a sanmarinoi köztársaság főkonzulának és fiának, Gusztávnak, valamint magának a köztársaság elnöke családjának és a szabadlegények budapesti klub gazdájának a kalandos dolgai körül forog. A bécsi mesét lokalizálták Budapestre rendkívül szabad szellemmel és bátorsággal. A sanmarinoi konzult sajtóhiba nélkül Schiller Samunak nevezik, de a maszkjában nincs sajtóhiba. A cselekmény első része a Városligetben, Gerbeandnál játszódik, a második rész San-Marinoban, a kormányzó palotájában, a harmadik felvonás szintén San-Marinoban a rendőrségnél. Schiller a budapesti konzul a san-marinoi konzulságot örökbe akarja hagyni fiának Gusztávnak s ebből a célból a fiút össze akarja házasítani a kormányzónak a leányával. A szülők már meg is egyeztek, de a fiú nem tud róla. A fiú pedig, aki Gerbeaudnál könnyű vérű asszonyoknak kurizál és kalandokat hajerol, nem utazik el San Marinoba, hanem maga helyett Pétert, a szabadlegények klubjának a gazdáját küldi. Ebben az időben Gusztáv épen a Péter feleségének kurizál, anélkül, hogy tudná kicsoda az aszszony, akit a férje titokban tart. Ellenben az aszszony szereti az urát és amikor arról van szó, hogy a konzuli helyett utazó Péter nevelőnőt is vigyen San Marinóba a kormányzó leánya mellé, hát Péter elviszi magával a feleségét. A dupla bonyodalom akkor következik, amikor Péterhez hozzá akarják adni a kormányzó leányát. Eközben azonban megérkezik Gusztáv és kiderül, hogy ő a kormányzó leányát már régebben megszerette Biarritzban 0 viszont. San Marínóban a bonyodalmak folytán már azt hiszik, hogy mind a kettő svindler (ilyen becsülete van a külügyi képviseletnek) és viszik Pétert is Gusztávot is a rendőrségre. A félreértések és svindlik tisztázódnak s a végén Schiller Gusztáv elveheti aköztársasági kormányzó leányát. Akármilyen egyszerűen is, de kacagtató jelenetek bőven vannak, a helyzet komikum eszközeinek ügyes felhasználása folytán. Az első felvonásban, amikor 3 férj nem tudja, hogy a gavallér az ő feleségének az elcsábítási metódusát magyarázza neki. A második felvonásban az együgyű Péter igen mulatságos figura, amikor azt hiszi, hogy a köztársaság kormányzója arra akarja rábírni, hogy fiút szerezzen neki a felesége segítségével, holott arra gondolt, hogy a leányát vegye el és így tovább .. . Az operette sikerét leginkább az előadás érdekessége szerezte meg. Hosszú pihenő után fellépett Komáromy Mariska úrnő, aki gyönyörű hangjának fényét, gazdagságát és lelkét teljes pompájában hozta vissza. A klub gazdájának a feleségét személyesítette, de nem a szerep, hanem a hálás énekszámok egész sorozata, melyekben művészetét csillogtathatta, juttatta olyan diadalhoz, aminőben igen kevés művésznőnek van része. Új szereplő volt Mihályi, a Budapesten oly kedvelt tenorista, aki egy idő óta a vidéken működött és aki szintén képességei teljességével jött vissza; a konzul fiát adta. Vágó, akiben a Király-színháznak megbecsülhetlen ereje van, a Péter szerepében olyan remek kabinetalakítást nyújtott, hogy ez maga biztosíthatná a darab sikerét. A zene- és énekszámok nem nagy igényűek. De kellemesek, fülbemászóan dallamosak, érzéssel és hangulattal teljesek. Egész sor van olyan, mely hamar népszerű lesz. Az első felvonásban Mihályi valzere, melyhez a táncot a budapesti színpadok egyik kautéeja, Magay Anna és Szentgyörgyi Györgyike járja, három-négy előadás után már minden zenekar programmszáma lesz. Komáromy Mariska belépője „Mondja hát még valaki . . nagy hatást keltett, de frenetikus volt a hatása a „Szűnj meg, szűnj meg, te csúnya kétkedés . . kezdetű valzernek. Ezt háromszor megismételtették. A többek közül egy duettese Mihályival, egy tercelt, amit Komáromy, Szathmáry Zs. és Bánó Irén énekeit, azután egy quartett, majd egy tréfás dal „Az bizony Péter . . megtalálták már a bemutató alkalmával a népszerűség útját. A többi szereplők: Gyöngyi (a köztársaság kormányzója), Bánó Irén (a leánya), Ferenczy (a sanmarinoi rendőrfőnök), Körmendy (a konzul) s a városligeti Gerbeaud hölgyvendégei, az elegáns táncával és pikáns kosztümjével feltűnést keltő Magay Panna, Szentgyörgyi Györgyike és Hídvégi Margit, Cseh Iván (a rendőrkáplár) nagyon ambiciózusan működtek közre az előadás sikere érdekében. A zenekart Vincze Zsigmond olyan precíze vezette, hogy a jelenlévő zeneszerző leginkább meg lehetett elégedve vele. A közönség, mely zsúfolásig megtöltötte a nézőtért, rendkívül sokat tapsolt és ismételtetett. A felvonások végén a szereplőket gyakran hívták s az első felvonás után a függönyt felvonták, amikor aztán a szereplők virágerdő között mutatkoztak. A legsűrűbb az erdő Komáromy Mariska körül volt, Btk. * (Színészek dolga.) A színészek országos gyűlését ma délelőtt berekesztették. A képviselő urak, már akik erre a vasúti sztrájk dacára módot találtak, hazautaztak, sokan pedig várják a jószerencsét, mert hát modern színészek már nincsenek arra berendezkedve, hogy az apostolok lorán tegyenek hosszabb utazásokat. A délelőtt folyamán folyó ügyeket intézték el és miután megszavazták a költségvetést, kölcsönös köszönetek és elismerések szavazása után véget ért a közgyűlés. Délután négy órakor a tanács tagjai gyülekeztek egybe Somogyi Károly korelnöksége alatt. Az ülés elején meghatók kis versengés támadt Ditrói Mór és Molnár László között. Ditrói ugyanis kifejtette, hogy ő akkor vállalta el az elnökséget, amikor Molnár Kolozsvárra szerződött, és emiatt lemondott az elnökségről, de most, hogy Molnár a Nemzeti Színháznál működik, kéri a tanácsot, hogy válaszszák meg őt újra elnökké. Molnárt kellemesen lepte meg Ditrói felszólalása, de nem maradt adósa a válaszszák Hivatkozott arra, hogy Ditróinál különb elnököt az egyesület nem talál, Ditrói megalkotta az ügynökséget és a színésziskolát, ezeket az alkotásokat még szilárdítania kell és nem szabad megengedni, hogy Ditrói elhagyja a helyét. Erre aztán egyhangúlag megválasztották Ditróit elnökké, Molnárt alelnökké. Ugyancsak alelnökké lett Rónaszéki Gusztáv, a volt alelnök, aki jövő hónapban ünnepli tanácsosságának húsz éves jubilleumát. — Megválasztották azután az egyes szakbizottságokat és végül egy pár apró ügyet intéztek el. * (BE. kir. operaház.) Amina, a holdkóros molnárleány hat évi távollét után ma ismét megjelent operánk színpadján , és mi ép olyan kevéssé örvendtünk jöttének, amint nem sajnáltuk hat esztendőn át elmaradását. A Bellini muzsikája, amilyen kedves és népszerű volt a múlt század első felében, ma már ósdinak, elavultnak tetszik; még a kintornák világában is már elvesztette létjogosultságát. Hiába, rohamosan változik az ízlés, minden nemzedéknek más a művészi hitvallása s ma már naivnak és gyermekiesnek tartjuk azt, ami apáinknak magasztos volt. Bellini nevét és emlékét megőrizte a történelem és megőrizte Catania, szülővárosa a szép Theatro Bellinivel és a giardino Bellinivel, ellenben művei lassan és biztosan belemerülnek a feledés tengerébe. A mi közönségünk régebben igen kedvelte az Alvajárót, még az újabb időben is Risley Lelia, Ábrányiné, Bianchi Bianka a címszerepben, Pauli, Broulik, Arányi az Elvino szerepében, Odry, Ney és Beck Rodolfoja fentartották a mű népszerűségét Az utolsó két előadása 1893. okt. 26-án és 1898. jan. 5-én volt, ezt követte, ismét hat esztendő múlva, a mai repriz, voltaképen Bond kedvéért, aki az ő csudás művészetét és énektudását Elvinonak nem, épen hálás szerepében is tudta ma ragyogtatni és főleg a második fináléban és a harmadik felvonás áriájával nyílt színen is viharos tapsot keltett. A többi szereplőről is csak jót mondhatunk : Blatterbauer Gizella sima, csaknem kifogástalan koloratúrával énekelte Amina bravúros nehézségű áriáit és poétikus játékával szintén illúziót keltett. Beck előkelő művészi ízléssel adta Rudolfot és Palóczyné csinos, szemrevaló korcsmárosné volt. A zenekart Benkő karmester igen finoman, kiséretszerűen vezette, teljesen alárendelvén magát és zenészeit az énekeseknek. A dalmű után (talán célzásképen) a Művész furfangot adták. * (A rikkancs) bemutatóját, az operett nagyarányú előkészületei miatt a Magyar színház igazgatósága péntekről szombat estére halasztotta. Holnap, pénteken, este a rendes esti előadás is elmarad s helyette főpróba lesz a sajtó képviselői előtt. A főpróba este 7 órakor kezdődik. A pénteki bemutatóra váltott jegyek A rikkancs szombati első előadására érvényben maradnak s így április 23-án, szombaton, az április 22-iki jelzésű, zöld szinti jegyek érvényesek. A szombatra előreváltott jegyeket kívánatra visszaváltják vagy átcserélik a színház pénztáránál, illetőleg a Bárd testvérek jegyirodáiban. * (A Vígszínházban) vasárnap, e hó 24-én, két előadás lesz. Délután három órakor mérsékelt helyárakkal a Takaródét adják 33-adszor. Este A királynő térre kerül színre. A királyné férjét holnap, pénteken, adják tizenötödször. Az énekes vígjáték minden előadására megtelik a nézőtér és a közönség kiváltképen Küry Klárát ünnepli, aki Zitta királynő szerepét játszsza. Dalai közül a Nem bűn, szived ha lángra gyűl refrénü, továbbá a Medve és a méz románca, a Ki hitte volna kezdetű keringő már is rendkívül népszerűek. * (Hírek a Népszínházból.) Konti „Suhanova, holnapután, szombaton, ismét a Népszínház műsorára kerül. Szentmiklóssy Irén betegsége folytán Margó Zelma fogja vendégkép eljátszani a bárónő szerepét. A főszerepeket különben Hegyi Aranka, Szamosi Elza, Komlóssy Emma, Kovács Mihály, Szirmai Imre, Raskó Géza, Újvári Károly és Pázmán Ferenc játszszák.