Pesti Hírlap, 1904. május (26. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-01 / 121. szám

904. május 1., vasárnap» 4 PESTI HIV­A - nak arra illetékes közegei a lehet­őség szerint támo­gassák és e végből nemcsak a közönség használa­tára szabad közlekedés céljából átengedett utakról, átjárókról és ösvényekről való letérés, a lövöldözés, zajongás megakadályozása végett a hercegi uradalmi igazgatóság részéről kiadandó és az utakon felállí­tandó jelző táblákon közhírré teendő tilalmak, mint különben is a magántulajdonból következő jogok vé­delmét célzó intézkedés ellen nem tesznek majd ki­fogást, hanem ily tilalmak kiadhatását, valamint a tilalmak megszegők ellen alkalmazható pénzbünteté­sek kiszabását megállapító és a tátravidéki erdőbir­tokokra egyáltalán kiható érvénynyel bíró, már kü­lönben is tervbe vett megyei szabályrendelet mielőbbi megalkotását és megerősítését — amennyiben ez a törvény keretén belül lehetséges — a magyar kir. kormány illetékes közegei lehetőleg elősegítsék. V. Kijelenti továbbá a magyar, kir. földmíve­­lésügyi miniszter, hogy oda fog hatni, miszerint herceg Hohenlohe Keresztély Kraft urat a magyar kir. kormány közegei nemcsak a Magas-Tátra északi lejtőjén fekvő és nevezetesen az ide tűzött térképen zöld színnel jelzett területek megszerzésére irányuló, hanem a tátrai birtokát érdeklő egyéb közérdekű törekvéseiben is a fennálló törvények határain belül tőlük telhetőleg támogassák és elősegítsék. Ezen megállapodás, annak aláírása, illetőleg a magyar királyi földmivelésü­gyi miniszter úr által történt jóváhagyás után lép hatályba. Kifejezetten megjegyeztetik azonban, hogy azon esetben, ha az I-es pont a), b) és c) alatt kö­­rülírt és a herceg által tervezett birtokvételek jelen megállapodás aláírását követő három hónap alatt keresztülvihetők nem volnának, jelen megállapo­dás alapján a herceg által elvállalt kötele­zettségek végleges rendezése és különösen a III. pont c) alatt körülírt bekebelezési okirat kiállítása csak az I. pont a), b) és c) alatt körülirt rendelkezések, illetve birtokvétel keresztülvitelét követő egy hónap múlva fog a herceg által történni. Kelt Berlinben 1902. febr. 25-én. Chr. Kraft Fürst v. Hohenlohe. Gróf Csáky Zenó, s. k. Szepes vármegye főispánja, mint a földmivelés­­ügyi miniszter ur ő excellenciájának meghatal­mazottja. Jelen okmányt azzal a megjegyzéssel hagyom jóvá, hogy annak utolsó bekezdésében foglalt kikö­tés c­supán az okmány Ib­. pont p) alpont­jában értett telekkönyvi bekebelezésre szolgáló nyilatkozatnak kiállítására vonatkozhatik, mely kikötés azonban ha­tályát veszti, mihelyt az okmányban megjelölt és herceg Hohenlohe Keresztély Kraft­er által meg­vásárolni kívánt, a Magas-Tátra északi lejtőjén lé­tező és az idetűzött térképen zöld színnel jelzett fekvőségek legalább fele részben megszereztettek. Fennebbi kikötés vonatkozik még továbbá a jelen okmányban felemlített turista­ utak használatának és kiépítésének végleges rendezésére, valamint a men­­házak felépítésére is. A jelen záradékban említett birtokszerzés meg­történtéig — a jelenlegi turista utakra vonatkozó status quo fentartása mellett — az új turista­utak ideiglenes használata meg lesz engedve, valamint ideigleneseknek tekintendők addig a turista- és egyéb tartom, fölteszem önről azt is, hogy gondolko­zott a jövőről, mely nekem sok töprengésbe, sok álmatlan éjszakába került . . . Milyen jövő várna ránk, ha együtt maradnánk ? Kérem, ne szakítson félbe . . . Most benne vagyok — el­mondom ... Nem bizonyos, hogy máskor el tud­nám-e mondani így . . . mint most. Bizonyos lelki gyávaság, álszemérem, a formák tisztelete lenyűgöz minket és visszarettent. Ebben a pil­lanatban azonban elég erősnek érzem magam, hogy a nevelés összes szigorú és ferde sza­bályait összetörjem és nyíltan kimondjam, ami szívemen fekszik. Mert arról van szó, hogy há­zasságunk öt éve alatt egyre nehezebb és ne­hezebb lett a szívem. Mondhatnám úgy is, hogy üresebb, nem túloznák. Mindent meguntam, mert a társaság, színház, utazás, fürdők és a többi hasonló élvezet csak egy darabig gyönyörköd­tet, — később, bizonyos időn túl, azt hiszem, minden ép női lélek halálosan elunja ezt a pénzen megszerezhető gyönyörűséget és a lényé­vel összefüggő mélyebb és igazabb örömökre vágyik. — Világosabban, édes Dóra ! — Nincs gyermekünk, kedves barátom, ez a szerencsétlenség, — felelte határozott han­gon az asszony. Fölemelkedett a keresetről s ismét a tükör elé állott, hátat fordított férjének, hogy ne kell­jen arcába tekintenie. Igazaiban: a férfit akarta megkímélni tőle, hogy szemei közé tekintsen és kiolvassa belőlük azt a megmérhetetlen érzést, mely a megaláztatás és a szégyen között való­ságos borotvaélen táncol. Fővárosi ügyek. Élelmiszer-vizsgálatok a vásár­csarnokokban. A budapesti vásárcsarnokok Igazgatója a kö­vetkező ügyelemreméltó cikket küldte be hozzánk: Azon alkalomból, hogy Balló Mátyás úrnak, a szék­­sőv. vegyészeti és élelmiszer vizsgáló intézet igazgatójának, ezen hivatal működéséről szóló 1901 —1903-iki évkönyve megjelent, a hírlapok ezen év­könyv tartalmának kivonatos közlése alapján nagyon sötét színben festik le Budapest piacaira kerülő élelmi­szerek hamisítását.­­ Tekintve, hogy a fogyasztó közönség a vásárcsarnokokban leli legnagyobb pia­cait, a kemény megrovást önkénytelenül a vásár­­csarnokokra is vonatkoztathatják. Minthogy e körül­ményből származható félreértés eloszlatására a hírlapok­ban egy árva szót sem írtak , minthogy a helyte­lenül és hiányosan közölt számadatok megtévesztő­­leg és elriasztólag hathatnak a vásárcsarnokot láto­gató közönségre, hivatalos kötelességemnek tartom a csarnoki intézmény reputációja érdekében a szó­ban forgó évkönyv statisztikai adatait és eredmé­nyeit hűebben és szabatosabban visszaadni. Ugyanis a hírlapok általánosságban ezt írják : a vegyészeti intézetbe küldött tejnek 1901-ik évben 27'9%-a, 1902-ben 27'0%-a és 1903-ban 30’2®/o-a volt hamisított; míg a tejfölnek 1901-ben 25'4%-a, 1902-ben 20’4®/o-a és 1903-ban 42'8%-a volt kifogá­solt. Ezen adatokból nem tűnik ki, hogy a hamisí­tások hány esete vonatkozik a vásárcsarnoki élelmiszerekre, pedig erre az évkönyv V. és VI. táb­lázata világosan felel. E kimutatás szerint az elöljá­róságoktól, I—X. kerületi piacekről és kereskedések­­ből (tehát nem a vásárcsarnokokból) az intézetbe kül­­dött tejnek 1901-ben 2836 eset közül 724 : 26 ö®, 1902-ben 2766-ból 722 : 26%, 1903-ban 2771-ból 791 : 28*5% volt a hamisított. Összesen megvizs­gáltatott a három évben: 8373 tej; míg ellenben a csarnokokból összesett 1901—1903. évben csak 344 tej küldetett be az intézetbe. Ugyanis, miként ezen évkönyv írója is felvilágosít „a csarnokokból csakis a csarnoki vegyész ál. — Szemrehányásnak vegyem? ‘ — Vegye igazságnak. — Más szóval, ön azt hiszi, hogy irtózom a gyermektől . . . Az asszony megragadta a szal maszálat, melybe a férj veszélyben forgó férfiassága hir­telen belekapaszkodott. »— Igen . . . Azt hiszem, hogy nem sze­reti a gyermeket. — Hát ... lehet ... — mormogta elfor­dulva a férj s a földre nézett. — lehet, hogy igaza van ... — Bizonyos vagyok benne, hogy igazam van és abban is bizonyos vagyok, hogy lelkének ez az ellenszenve sohasem fog megváltozni. Azt gondoltam tehát, hogy mivel ebben a dologban nem vagyunk egy véleményen, legjobb, ha el­válunk, nem haragszunk egymásra és nem csi­nálunk egymásnak szemrehányást. Véleményét és meggyőződését nem kutatom : az én vélemé­nyem az, hogy gyermek nélkül a házasság üres formaságnál alig egyéb. Micsoda örömtelen, si­vár és ijesztően magányos öregség várna rám, ha örökre le kellene mondanom a gyermekek­ről. Férfiak ezt nem érzik annyira. Inkább él­hetnek kifelé, mint mi. Más érzések, más ambí­ciók, más célok hevíthetik önt is. Messze elszár­­nyalok az otthontól, a hitvestől és a bölcsőtől. Főleg a bölcsőtől, mely önöket még büszkévé sem teszi mindig — minket azonban fölma­­gasztal egy új életre. A férj heves mozdulattal szakitotta félbe. —­ Köszönöm — mondotta indulás­osan — ékesszólása elragadó i­nrázisai gyönyörűek . . .. Jól megvizsgált és gyanúsnak talált cikkek küldet­nek be ; ezeknek apadása szintén a viszonyok javas­lását jelenti, így állván a dolog, ama 344 hamisí­tásra gyanita tej legtöbbje kifogásoltatott is. Ép igy áll a tejfölnél is. Az I—X. kerületi piacokról kereskedésektől beérkezett 1901-ben 467 tejfölt 18®/o hamisított; 1902-ben 409 , 13'4®/e 1903-ban 386, ezek közül 36*2% kifogásoltatott, összesen 1262 tejfölt küldtek be a kerületekből, míg a vásárcsarnokból mindössze 3 év alatt 238 tejföl­ mint hamisításra gyanúsakat. Hogy teljes képet alkothassunk a vásárcsarno­­kok élelmiszereinek minőségéről, tekintetbe kell ven­nünk a vásárcsarnoki vegyész által végzett ősszes vizsgálat eredményét, melyek közül a kifogástalanok, mint az élelmiszer vizsgáló intézetbe be nem küldöt­­tek, nem képezik a vegyészeti hivatal statisztika adatait, így a vásárcsarnoki vegyész által megvtalo­gáltatott,­­1901- ben 5781 tej és tejtermék, abból 327 ha­misított 3,9%. -1 1902- ben 5801 tej és tejtermék, hamisított 2-9%.­­ 1903- ben 5800 tej és tejtermék, hamisított 2-7®/o. Ezen kedvező eredmény oka azon­ban rejlik, hogy miként az évkönyv Mátyás igazgató helyesen kifejti, a vásárcsarnokban az élelmiszerek vizsgálatát szakszerűen végzik, csak a hamisításra gyanúsakat küldik be az intézetbe, megkímélvén az árusokat az indokolatlan zaklatástól, az élelmiszervizsgáló intézetet pedig a fölösleges munkától. ebből 168 V ' '|$|' ebből 158 intézkedés* Írója Balló utak használatával kapcsolatos összes kedvezmé­nyek is. Budapesten, 1902. évi március hó 24-én. Darányi g. k. Einverstanden. . .. Chr. Kraft Fürst v. Hohenlohe. Gróf Csoll­y Zenó s. k., Tavi Gusztáv s. k., mint tanú, mint tanú. — A hús drágasága és a ló vágói id. A főváros tanácsa a marhahús árának ijesztő megdrágu­­lásával szombati üllésén foglalkozott. Dr Melly Béla közélelmezési tanácsos megállapította, hogy április második felében a bús ára 4,22 fillérrel emelkedett. Az emelkedő tendencia már két év óta észlelhető. A mészárosok szerint ennek oka az ólomsika árának emelkedése és az export fokozódása, ezenkívül a helyi fogyasztás is napról-napra emelkedik. A kivitel egy év alatt 30.000 darabbal emelkedett. Az élő állat ára és a hús ára között nem talál aránytalanságot az ügyosztály, de konstatálja, hogy a marhahús ára erősen megdrágult és azért a Hústáplálékok szuper la­fásáról kíván gondoskodni. Fogyasztásra akarja vinni a lóhúsi és a házi nyu­.hust. Javasolja, hogy kérjék a kormánytól az állattenyésztés fejlesztését, a növen­dék­ állatok levágatásának korlátozását, a tej- és vaj­termelés szabályozását, a borjúnevelés érdekében a vadhús fogyasztási adójának leszállítását, a szalonna- és zsírkereskedelem szervezését, a galíciai és horvát sertés behozatalát, a marhakonzumvásár létesítését, a — Igazak. És ez a fődolog. — ízlés dolga. — Téved! A becsület és a szív dolga. Az egész ember dolga! Minden tisztességes asz­­szony dolga, aki nem akarja megcsalni férjét, hanem nyílt válást ajánl, mert erkölcsi értéke tiltakozik a gyermektelen házasság ellen. — Mi köze az erkölcsnek az érzéki­séghez ! — .Jól tudja, hogy ezt a méltatlan gyanú­sítást nem érdemlem, különben már rég meg­csaltam volna. Ne kockáztassa, kedves bará­tom, eddigi jó véleményemet az ön okosságáról és ne kényszeresen, hogy fenyegessem. Ilyesmi nem méltó hozzánk. Az igazi okot még a mama előtt is elhallgatjuk. Azt fogjuk mondani, hogy meggondoltuk a dolgot . . . nem rokonszenve­zünk egymással, vagy más ilyesmit. Akármit. Mindenbe beleegyezem. Még abba is, hogy há­zasságunkat az én hibámból bontsák föl. Akarja ? — Nem, — felelte gyorsan a férfi s anél­kül, hogy visszatekintett volna, így szólt: — ma­gamra vállalom a hibát. Elhagyom önt. — És ígérje meg, hogy nem neheztel. — Nem. A nyíltság, mely arcul csapja a szemérmet, még mindig jobb, mint a titkolód­zás, mely megbecsteleníti a férjet. Ezzel ? »méla akkord­­ dal, gondolom, úgy válhatunk­­hogy nem fogjuk sajnálni egymást. Abonyi Árpád.­ ­«

Next