Pesti Hírlap, 1904. június (26. évfolyam, 151-180. szám)
1904-06-01 / 151. szám
Budapest, 1904. XXVI. évf. 151. (9158.) szám. Szerda, junius 1./ Előfizetési árak: Egész évre.... 28 k. — f. Félévre..............11 » — » Negyedévre . . • 7 , — , Egy tóra..........2 „40 . Egyes szám ára 8 f. Vidéken 10 f. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. ---------------------------------.-H Szerkesstőség:: Budapest, váci-Iiörutc 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény inttézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A nemzet büszkesége. A szegedi Kossuth-szobor talapzatán kőbe van vésve Kossuthnak ez az elismerő mondata: „Szeged népe nemzetem büszkesége.“ A szabadságért és a nemzeti eszméért lelkesedő független szegedi nép, úgy látszik, meg akarta érdemelni ezt a kitüntető mondatot, visszatért a régi szabad szellemhez, amit nem sikerült agyonrekonstruálni. Szegednek abban a kerületében, amely eddig utánvét mellett szállította a kormánypárti képviselőket, amelyről úgy beszéltek, hogy az a „hivatalnok-kerület“, ma megválasztottak képviselőnek egy politikust, aki már nem miniszterelnök. Megválasztották báró Bánffy Dezsőt, aki nem a „központtól“ hozta a programmját, hanem maga csinálta magának, meg az országnak. Pártkülönbség nélkül meg kell dicsérni ezért a tiszta választásért Szeged választóközönségét. Ismételjük, pártkülönbség nélkül. Mert annak a kerületnek elvesztése a szabadelvű pártra nézve nem oly veszteség, amily nagy személyes nyereség magára a parlamentre nézve Bánffy belépése a tisztelt Házba s amily politikai nyereség az egész magyar közéletre egy tisztán elvi alapon megvívott választási küzdelem. Gróf Tisza Istvánról azt mondják, hogy igen lelkiismeretes és takarékos gazda. De azért nem hiszszük, hogy nagyon sokat törődnék vele, hogy hány telivér van a geszti ménesében "? Bocsánatot kérünk a hasonlatért, ha a xnamelukokat telivérekhez hasonlítjuk. De azt hiszszük, hogy nem nagyon húsos azon a mirg-Tzir~iz...zzi-xzizizriniszterelnök úr, hogy egy mamelukkal kevesebb van a szabadelvű pártban. Neki könnyű a dolga: behr egyet a disszidens tartalékból s ismét helyreáll a profint fogyasztó békelétszám a táborában. Az az egyetlen mandátum, amit a szegedi választók egy új politikai irány számára úgyszólván előlegeztek, dicsőség Szegedre és nyereség az egész országra. Az az „új párt“, amely vezérével, Bánffyval, most diadalt aratott, tulajdonképen ezután fog csak konstruálódni a parlamentben. Amily szokatlan, és oly szép és nemesen ideális az a mód, ahogyan ez az új politikai irány fejlődik. Mi meg voltunk ahoz szokva, hogy konstruált pártjaink voltak, amelyeknek csak szervezetük volt a parlamentben is, meg az országban is, de hiányzott az eszmei tartalmuk és semmiféle kapocs sem kötötte őket a nemzet szelleméhez. S íme, megszületik egy új párt, amely előbb eszmei tartalmat vesz magába, megalkot egy programmot, ez a program új életet nyer a közvéleményben, szárnyat kap az elfogulatlan sajtóban, gondolataival megtermékenyíti a választókat s midőn már összeforrott a nemzet szellemével, akkor nyer külő testet kap törvényhozói mandátumot s szervezkedik parlamenti párttá. A politikai fejlődésnek ez a természetes és ideális kialakulása imponál a közvélemény előtt. Aminthogy báró Bánffy Dezső is most inkább fog imponálni a független közvélemény előtt, mint eddig. Eddig a miniszterelnöktől sokan nem láthatták meg benne az embert. Most domborulhatott fel az egyéniségei igazán. Az erős magyar ember igazi típusa. A régi nemes, aki nemzetiségéhez egész lelkével ragaszkodik, aki a magyarságért életét szüntelenek, mint az imádságos könyvbe zárt rózsa s a hangja nyugodt és tompa csengésű, amint kiszól a veranda ablaka alatt álló fiatal parasztasszonyhoz. — Mit csinál a fia, Sára ? A szikár, csontos arcú, szomorú szemű asszony elmosolydott. — Tessen csak kinézni! Rossz gyerekkocsiban, nagy, ducos kenyérre hajtott fejjel, másfélesztendős fiúcska szunnyadt. A feje féloldalt billent a kenyér ducos hátán, az arca ki volt pirulva s a délutáni meleg napsugár az arcába sütött. A vén kisasszony elmosolyodott. — Jó párnája van a gyereknek ! Hány kenyér van a kocsiban ? — Négy, — felelt az asszony. — Kettő megy a hátamon. Tetszik látni ? Anikó kisasszony bólintott a fejével s elkomolyodott. — Magának is kijutott a bajból, Sára! Legalább boldogul ezzel a kenyérsütéssel? Az asszony keserűen vállat vont. — Csakhogy épen éhen nem halunk. A búza drága, a helypénz sok, a strapa nagy, de hát mit tegyek ? Ezelőtt egy kenyérnél többet nem dagasztottam be, most meg tizet, tizenkettőt is bedagasztok egyszerre. — Hát a szülei ? — kérdezte Anikó kisasszony. Az asszony a földre nézett és szomorúan rázogatta a fejét. — A szüleim most se akarnak rólam tudni. Igen, ha . . . Itt elhallgatott s a szája széle keserűen rándult meg, áldozza, de akit modernné tesz a kor szelleme s aki a nemzeti aspirációk közé odaiktatja a kereskedelem és ipar önállóságát is. Úgy lép be Bánffy most egymaga a parlamentbe, amint egykor Rómában a Caesarok cirkuszába a keresztény apostol, hirdetni az új igét. A szabadelvű párt csak egy kerületet vesztett. De a parlament nyert egy új eszmeáramlatot. A nemzeti eszmének, a magyarság érvényesülésének, az önálló vámterületnek, egy erős magyar politikának új éltető áramlata ömlik be a parlamentbe azon a kis résen, amit a szegedi választás ütött a szabadelvű párt chinai falán. Egészséges friss szegedi levegő jut be a dohos parlamentbe. Ne fintorítsa el tőle az orrát senki; tágul a friss levegőtől a tüdő, tágulni fog a friss eszmeáramlattól a parlament látóköre. Oly párt, mely elvi tartalommal s eszmei magaslaton, a nemzeti szellem szárnyán röppen be a politikai küzdőtérre, tiszta fegyverzettel harcol. A tiszta fegyver pedig nem mérgez. Még azok is, akik a kormánypárton mindent csak kicsinyes pártpolitikai szempontból ítélnek meg, csak örülhetnek egy új kormányképes elronzás alakulásán: megnövekedik a számbeliértésük és becsük. Mert ezek így okoskodnak: „Alakunl egy új párt? Ismét van egy politikai „Durchhaus“, amin veszély esetén kényelmesen át lehet járni.“ A személyi és pártpolitikai jelentőségén kívül még nagyobb a súlya a szegedi választásnak abból a szempontból, hogy az ország egyik legelőkelőbb választókerülete épen a legkritikusabb időben nyílt és határozott állást foglalt Bánffy személyében egyrészt az önálló vámterület, másrészt az erélyes nemzeti politika mel— Hát még mindig azt akarják a szülei, hogy hagyja el az urát ? E percben egy piros napernyővel kinyitották az alacsony utcaajtót s egy fehérruhás fiatal nő a verandának tartott. Sára nagyot sóhajtott az ablak alatt. — Azt birta, kérem! Pedig hát a világ kincséért sem hagynám el. Az utolsó mondatot a piros napernyős is hallotta s mosolyogva állt meg a veranda lépcsőjén. — Kit nem hagyna el a világ kincséért sem, Tóthné? — nézett vissza a lépcsőről s lehajolt, hogy a keblére tűzött rózsát megszagolja. — Az uramat, — szólt az asszony. A fiatal nő szép halvány arca hirtelen kipirult s lassan megfordult a lépcsőn s lement a veranda ablaka alá. Anikó kisasszony is letette a tűjét és sóhajtva nézett maga elé. — Pedig sok a baja, Sára ! — mondá halkan. — Gondoljon csak arra, hogy milyen kikapós az ura. Iszik is, meg magát is el-elhagyja. Talán jobb is volna úgy, Sára. Az asszony megütközve nézett fel Anikó kisasszonyra. — Jobb ? Hogy jobb volna elhagyni az uramat ? Miért ? Mert néha iszik egy kicsit ? Melyik férfi ember nem iszik ? Meg hogy elelhagy olykor? Hát . . . ez . . . — Az aszszony lesütötte a szemét és elvörösödött. A három nő hallgatott és Sára zavartan duzgálta a köténye sarkát. Azután dacosan fölvetette a fejét és kihivólag villant meg a szeme. A fekete királyfi. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — A Szűcs Anikó kisasszony kertjére melegen sütött le az áprilisi napsugár s a barackfa hullatta virágát. Minden fehér volt a földön. A törpe pöszmétebokrok, a tüzesliliom széles, kardformájú levelei, az alacsony, rossz kis deszkakerítés s túl a kerítésen Werther, a német kertész kis leánya mesélgetett egy hat esztendős fiúnak, hogy a Szűcs Anikó kisasszony kertjében, éjjel tündérek hintáznak a fehér barackfákon. A két gyerek a kút mellett, egy dézsára fektetett deszkaszálon hintázott s valamelyik barackfán egy feketerigó fütyült időnkint. Szűcs Anikó kisasszony a verandán ült és hímezett. Egész skálája a hímzőselymek színeinek feküdt előtte az asztalon s a vén kisasszony tűje alatt soha nem látott alakú és szinű virágok teremtek az elefántcsontszinű, rámára feszített nagy darab selymen. Csodálatos formájú vízililiomok, vékony, hullámosan hajló karcsú szárakon, hervadó, bágyadt fűszálak, agyoncsókolva a nap szerelmétől, amint színtelen sápadtsággal hajoltak meg a merengő liliomok lábainál. Anikó kisasszony negyven esztendősnél több lehetett, de a haja még fekete volt és simára fésülve, szoros fonatokban simult a tarkójára. Az ajka szigorú, de a lelke titkait nem tudja megőrizni: selyem oltárterítőkre rakja le. Amint végigsimítja ujjával a selymet, ahogy belefűz a tűjébe, a mozdulatai mind olyan A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal.