Pesti Hírlap, 1904. június (26. évfolyam, 151-180. szám)
1904-06-01 / 151. szám
tett. Szegedet méltán tartják az igazán magyar kereskedelem egyik emporiumának. S íme, ép ez a város áll az önálló vámterület mellé. Az idők fele. Fölébred végre álmaiból a magyar. Seszébe jut nemcsak a nemzeti lobogóval, hanem a nemzeti ipar és kereskedelem érdekeivel is foglalkozni. A nemzeti ébredésnek egy szimptómája a szegedi választás. A magyar nemzet veszélyeztetve látja magát magyarságában s mozognikezd. Idefönn Budapesten Berzeviczy miniszter rendez nemzeti tornajátékot, melyben a magyar kultúra apostolai napokon át birkóznak a román főpapok nemzetiségi arroganciájával; volt miniszterek, papok, tanárok és politikusok leleplezéseket közölnek a magyarság szégyenletes állapotáról s ime, Szegedről megjön a visszhang: a választók szankcionálják az erélyes nemzeti politika új programmját. Figyelmeztetés j ez a kormánynak is. Veheti bátorításnak, ha elvan határozva a magyar nemzeti eszme határozott és becsületes érvényesítésére. Ez esetben mögötte áll az egész magyarság. Veheti fenyegetésnek is, ha az opportunizmus kényelmesebbútjára tér s a nemzeti politikának csak frázisaait puffogtatva folyton megalkuszik a nemzetiségekkel. Ez esetben el fogja söpörni előbbutóbb a nemzet föltámadt önérzete. Annak a szédelgésnek, amit a nemzetipolitika frázisaival éveken keresztül űztek, véget kell végre vetni. Szédelgés volt az igengyakran nemcsak a kormányon, hanem sokszor az ellenzéken is. Annak a nemzeti politikának, mely a magyarság érdekeit csak a kaszárnyák fölírásainak meg a bolti cégéreknek megmagyarosításán találja meg, divatja múlt. Az ilyen nemzeti politikából megélhettek nemzeti politikusok és pártok, de a nemzet nem tudott megélni! Pozitív alkotásokra van szükség s nem szemfényvesztésre. A magyarságot pozitív intézményekkel s garanciális törvényekkel kell védelmezni és biztosítani: a kultúrában, az iskolában, a közigazgatásban, a gazdasági önállóságban és a hadseregben. De van a szegedi választásnak még egy örvendetes oldala: íme, egy választás, mely egy pillanatra ismét visszaállítja a képviselőválasztások varázsát. íme, vannak még választók, akik elvek és eszmék fölött döntenek! Van még választókerület az országban, ahol ideális fegyverekkel lehet mandátumot szerezni . A parlament kétségbeejtő lesülyedése a választókerületek sülyedéséből származott. A képviselői hivatásból képviselői hivatal, egyszerű kereseti pálya lett, amelyre a qualifikációt a vidéki atyafiság vagy a pesti protekció adja meg. A képviselők tekintélyét már igen nagy részben csak az immunitás extra kiváltságai s az egyéni arrogancia nyújtják. S íme, vannak még választópolgárok, kik nemcsak mint tömeg, hanem mint önérzetes emberek is szerepelnek, kik eszmék és elvek szerint szavaznak és egyéni érték szerint válogatnak a képviselőjelöltek között. Milyen szép perspektívát nyújtana ez az egy szegedi választás a jövőbe, ha példáját követnék másutt is. Mivé változnék egész parlamentünk s az ország jövője, ha eszmék és elvek fegyverzete elegendő volna a választási harcra, ha egyéni kiválóság és tehetség elegendő, qualifikáció lenne a képviselőségre! — Ahoz pedig — mondta nyomatékkal — senkinek semmi köze, hogy én szeretem az uramat. Még az anyámnak sincs köze. Senki se felelt az indulatos szavakra, csak a feketerigó kezdett újra fütyölni valamelyik hulló virágos barackfán s a hirtelen támadtcsöndben hallani lehetett, amint a kertész kis leánya magyarázta a fiúnak: * — Épen olyan a tündér haja, mint az ezüst s a fekete királyfi minden éjszaka levág belőle egy szálat a nyilára. — S miért engedi a tündér? — kérdezte a fiú. — Mert szereti a fekete királyfit — mondta fontoskodó komolysággal a kis leány. A piros napernyős hölgy lehajtott fővel felment a verandára. Tóth Sára megigazította a gyerek fejét, megkérdezte Anikó kisasszonyt, hogy mikor hozzon kenyeret s aztán a kocsit tolva, lehajtott fejjel elment. A piros napernyős leült a verandán. Letette a kalapját, napernyőjét s behúzódott egy rózsaszínű kertiszékbe. A két nő hallgatott. A vénkisasszony dolgos keze tétlenül pihent ölében s rá ránézett a másik nőre, aki lehunyt pillákkal, összehúzódva, mint egy nagy fehér, ázott pillangó simult aszék rózsaszínű hátához. Ezt a nőt alig ismerte, de azért nagyon szerette a szigorú arcú vén kisasszony. Három hónap előtt, egy lucskos januárusi délután, laikust jött keresni egy verőfényes mosolygású,álmodozó szemű fiatal teremtés s a nagy tiszteletben álló, szigorú erkölcsű vén kisasszony, s anélkül, hogy kérdezte volna kinek, oda adta az ismeretlen nőnek a két kis kertre nyíló szobát. Azt se tudta, hogy a lakója asszony-e, vagy a leány, még a nevét se kérdezte meg s csak főnyit tudott róla, amennyit titokzatos asszonyi ösztöne megsúgott, hogy a szép álmodozó szemeivel a szerelem költözik a kék kárpitos, fehér függönyös szobákba. Csakhogy a verőfényes mosoly nem sokáig tartott a rejtélyes lakó szép ajakán s alig két hónap múlva, egy reggel, haldokolva, életunottan találták ágyában. A tavaszi napsugár akkor kezdte először csókolni a földet, a fák ágai rügyektől hajlongva himbálóztak s a levegőben ibolya öntötte szét illatát. Ilyenkor nehéz megtagadni az élet szépségét s a szigorú ajkú Anikó kisasszony értett hozzá, hogy kell a szív elzárt ajtaját megnyitni a reménytelen örömök számára. S ma először, rózsát tűzött keblére a piros napernyős haldokló s megpróbálta azt, ami alapjában ép oly könnyű, mint amilyen nehéz: az életnek örülni. A vén kisasszony egy idő múlva felemelte a fejét, belehúzott egy szál selymet a tűjébe s végre hozzáfogott a munkájához. A szomszédban a kertész vizet merített a kútból az esteli locsoláshoz s a kutágas csikorgásába némelykor kakas kukorékolás s kutyaugatás vegyült. Zsibongó, zöld szárnyú, nagy legyek csapódtak a veranda nyitott ablakához s valahol az országút mellett, a réten, huszárok tartottak gyakorlatot s fel-fel hangzott a trombiták hangja. Orgona-illat röpködött a levegőben, a kerítések mellett nagy pirosszinű, jégcsöppes Krisztus-szivek nyíltak sűrű leveleik között s a rózsaszínű kertiszékben csöndesen zokogott a fehérruhás asszony.. . S a szomszédben, a kis Werther Lizi még mindig mesélt az ezüsthajú tündérről s a fekete királyfiról, aki minden éjjel levág egy szál hajat a nyilára a tündér fejéről. Lux Terka. PESTI HÍRLAP 1904. június 1., szerdai Belpolitikai hírek. Minisztertanács. Kedden délután minisztertanács volt, amelyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának újra való megállapítására küldött magyar országos albizottság ma délután 5 órakor tartotta alakuló ülését, amelyen részt vett a kormány részéről gróf Tisza István miniszterelnök. Harkányi Frigyes korelnölete alatt elnökké megválasztatott gróf Dessewffy Antal, előadóvá Fáik Miksa. Fáik Miksa megköszönve a választást, utal arra, hogy már évtizedek óta viseli az előadói tisztet, ennélfogva talán fiatalabb erőre kellene most azt bízni; a miniszterelnök és a bizottság kérésére élénk éljenzés közben kijelentette, hogy az országos bizottság egyhangú kívánságának engedve készséggel áll ezúttal is rendelkezésre. A miniszterelnök bejelenti, hogy hivatalos értesítést vett az osztrák quota-bizottság megalakulásáról, mire elhatározza a bizottság, hogy megalakulásáról az osztrák quota-bizottságot értesíti. Fálk Miksa előadó tett ezután előterjesztést azon adatokra nézve, amelyekre a bizottságnak szük___./rear»«TM—ajűsége van raeg érdemleges munkájának megkezdése előtt. Hosszabb eszmecsere után, melyben egyes bizottsági tagok a bemutatandó adatokra vonatkozólag nézeteiket és kívánságaikat előadták. Gróf Tisza István miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány azon adatokon kívül, melyeket eddig már rendelkezésre bocsátott, a vita során kívánt összes adatokat rövid uton még a legközelebbi napokban a bizottság tagjainak megküldi. A bizottság ezt tudomásul vette és elhatározta, hogy első érdemleges ülését június hó 7-én, kedden, d. n. 5 órakor fogja megtartani. A népoktatás reformja. (Enquéte a képviselőházban.) Ma befejezték a Berzeviczy törvényjavaslatának általános tárgyalását a népoktatási enquéte-en s a részletes vita is megkezdődött. Nagy napi, eszmékben gazdag vita eredményét összegezte ma a miniszter egy igen tartalmas beszédben. Részünkről is örömmel és elégtétellé összegezzük az eredményt, amennyiben a felszólalók többsége ugyanazon aggodalmaknak és óhajoknak adott kifejezést, amiknek mi, min elismertük, hogy Berzeviczy kezdeményezése teljes elismerést érdemel s javaslata az állam nyelvének érvényesítésében a múlttal szemben igen nagy haladást mutat, mindazonáltal igen messze marad az ideális állásponttól, amely felé törekedni kell s ahoz az óhajunkhoz, hogy legalább a tanítóképző intézetek tannyelve tétessék magyarrá, mert enélkül a képesítő vizsgák nyelve sem lehet magyar, az egész enquéte — leszámítva a román nemzetiségi felszólalókat — csatlakozott. A miniszter mai beszédében bizonyos tartózkodással beszélt e kérdésről, de annyit már ma is koncedált, hogy megfontolás tárgyává fogja tenni, miként lehetne összhangzásba hozni a tanítóképzők tannyelvét a tanítói vizsga nyelvével ? Sajnálattal kell konstatálnunk a miniszterrel együtt, hogy ez a javaslat is, mely a magyar nemzet jogos érdekei és a nemzetiségek jogtalan érzékenysége között igazán a középúton halad, felkeltette a nemzetiségek egy részének, a románoknak ellenzését, így a miniszter két tűz közé szorult , nem elégítette ki a magyar kívánságokat s nem nyerte meg a nemzetiségek tetszését sem az engedékenységével. Abban a kényes és felelősségterhes állásban, amiben a közoktatásügyi miniszter van, természetesen óvatosan nyilatkozott Berzeviczy, de talán nem tévedünk, ha azt hiszszük, hogy a törvényjavaslat végleges sürgetésénél mégis a magyar álláspontnak fog nagyobb érvényt szerezni. Ma kétségkívül az enquete után sokkal inkább teheti ezt, mint a javaslat első szövegezésénél, mert ma már egy erősen és határozottan megnyilatkozott közvéleményre hivatkozhatik, mely a magyar állam nyelvének erősebb érvényesítését egyhangúlag követelte tőle. Az összes politikai pártok, sőt — a román egyházat kivéve — az összes felekezetek képviselői is ezen az állásponton állottak. A miniszter beszédéből, mely a mai ülés kiemelkedő pontja volt, ki kell emelnünk azt a szigorú szabatosságot, melylyel az állam jogait minden kétséget kizárólag körülírta az iskolával, a felekezetekkel és a nemzetiségekkel szemben, továbbá azt a kiváló jártasságot és szakszerűséget, amelylyel a külföld intézkedéseinek ismertetésével is megvilágította teljesen azt a terrénumot, amelyen a közoktatási kodifikálás mozoghat. Az enquétenek az a haszna mindenesetre meglesz, hogy a közvélemény érdeklődését felkeltette a kultúra kérdései iránt, a nemzeti érdekek iránt növelte az értéket s magát a tervezett népoktatási törvényt is jobbá és egységesebbé tette. A mai ülés délelőtt 10 órakor kezdődött. Első szónok volt Nedeczey János országgyűlési képviselő . Ismerteti a felvidéki viszonyokat, itt reá utal különösen a görög katholikusokra is. Ott semmi panasz nínos amiatt, hogy a magyar nyelvű oktatást minden iskolafentartó be nem hozta volna. De kötelessége is a kormánynak módot adni a magyar nyelv tanulására és azt ezért ingyenesen tanítani. Beöthy Zsolt: A politikai tapintat azt követeli, hogy ne tegyük meg a végső lépést a teljes államosítás felé, mielőtt meg nem kísértettük, hogy nem érünk ezért kevesebbel is. Meg van győződve arról, hogyha a most tervezett intézkedéseket kellőképen foganasítjuk, a továbbmenő lépésre nem lesz szükség. Egyébként sohasem volt a népoktatás teljes