Pesti Hírlap, 1904. július (26. évfolyam, 181-211. szám)
1904-07-01 / 181. szám
– 1901. július 1., péntek. PESTI HÍRLAP 3. után a Kovácsevics beszédével is foglalkozott, hozzálátott ahoz, hogy a gróf Apponyi Albert támadásai ellen védekezzék. Fejtegette, hogy a gyermekvédelemről gondoskodni kíván. A katonai kiadások ügyében az eddigi érveket ismételte, a civillista emeléséről pedig azt mondta, hogy ezt a javaslatot a Széll-kormány 161 vette át. Beszédének legfontosabb része az volt, melyben az 1899. évi XXX. törvénycikkről s ezzel kapcsolatosan a kereskedelmi szerződésekről szólott. Fejtegetéseiből kitűnt, hogy a kereskedelmi szerződéseket Tisza az eddigi törvények megkerülésével is kész megkötni. A baloldalon ez nagy mozgalmat keltett. Ezután azígéretekről szólva, újra fogadta, hogy a választási refomra vonatkozó ígéreteit beváltja s eközben kijelentette azt is, hogy, ha csak nem okvetlen szükséges, a rendes terminus lejárta előtt nem csinál új választásokat. Ez jó kis mézes madzag volt s az ellenzék már ezután nyugodtabban hallgatta, hogy a maga kormányzásának eredményeit dicsérte. Az ülés végén Polonyi Géza két sürgős interpellációt terjesztett elő. Az egyikre Tallián földmivelésügyi minisztertől, a másira grófTisza miniszterelnöktől megnyugtató választ kapott. A holnapi ülésen a költségvetés általános tárgyalását folytatják. II. A képviselőház ülése június 30-án. Elnök: báró Feilittsch Artúr. Jegyzők : Hertelendy László, Dedovics György, Rákosi Viktor. A miniszterek közül jelen vannak: gróf Tisza István, Plósz Sándor, Nyíri Sándor, Berzeviczy Albert, Tallián Béla, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A quota. A jegyzőkönyv hitelesítése után Elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát a Iquotának királyi döntés útján egy évre való megállapítására vonatkozólag. Ugron Gábor kéri az átirat kinyomatását, szétosztását és tárgyalásra kitűzését. Elnök: Az átirat kinyomatik, szétosztatik ésannak idején tárgyalásra kitüzetik; egyébként pedig a Ház tudomásul veszi. Olay Lajos: Az elnöki enuneráció helytelen, mert tudomásul venni nem lehet addig, míg le nem tárgyalják. Ugron Gábor : Az elnök tévedésben van, mert ha az ő indítványa a kinyomatásra, szétosztásra és napirendre tűzésre elfogadtatik, tudomásul venni az látiratot nem lehet, mert az ő indítványa kizárja atudomásulvételt. Itt az elnök teendője csak az, hogy az elfogadott indítványra vonatkozó határozatát a Háznak kimondja, de nem az, hogy ezt meg is toldja. Kéri az elnököt, hogy ezt ez enunciációt módosítsa. (Helyeslés balfelől.) Gróf Tisza István miniszterelnök : A királynak a quota ügyében hozott döntését kritika tárgyává tenni nem lehet, mert az ügy sem változtatható meg. (Tiltakozás balfelöl.) Különben is az eddigi gyakorlat szerint így járt el a Ház elnöke ebben a kérdésben. Ha a királyi döntés nem törvényen alapul, a miniszterelnök felelősségre vonható. Neki nincs kifogása a napirendre tűzés ellen, de a tudomásulvétel ezt nem zárja ki. Polonyi Géza: Ha a királyi kézirat megfelel a törvényeknek, akkor igaz, nem változtatható meg. IDe az a kérdés, megfelel-e ? Ez a Házban megvitatható s ha nem alapszik törvényeken a döntés, a Háznak intézkedési joga fenmarad. De itt nem erről van szó, hanem az elnök eljárásáról. Kéri az elnököt, mellőzze a tudomásulvételre vonatkozó enunciációt. (Helyeslés balfelől.) Gróf Tisza István miniszterelnök: Egyetért a felszólalókkal, hogy a királyi kézirat vizsgálat tárgyává tehető. A dolog érdemére tehát nincs eltérés. Az elnök kijelentése nem értelmezhető úgy, hogy vita tárgyává ne tétethessék az átirat. Elnök: A határozatot ebben az értelemben mondja ki. Jelenti, hogy Polonyi Géza két sürgős interpellációt jegyzett be. A Ház háromnegyed 2 órakor tér át az interpellációkra. Következik az 1904 ik évi- Költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Pintér Sándor a jelenlegi kormányt nemzetietlennek tartja, amely el akarja vonni a fajmagyar nemzet éltető elemét, a magyar nyelvet, mint azt a jgalaci eset bizonyítja. Helyteleníti, hogy a hadseregben nem érvényesül a magyar vezényleti nyelv, holott kételkedik abban, hogy a magyar katona bátrabban rohanna a halálba idegen vezényszó hallatára. Aki a magyar nyelvet megtagadja, az nem lehet magyar, mert az a fajmagyar nemzet árulója. (Helyeslés balról.) És nem hiszi azt sem, hogy a magyar király e minőségben, vagyis mint legelső magyar ember, a magyar nyelv ellen lehetne. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) És így rosszalandó az is, hogy a kormányzat az ősi nemzeti lobogót, a piros-fehér-zöld háromszint háttérbe engedi szorítani a fekete-sárga zászló által. Ez a fajmagyar nemzet elintézietlenedésére, elbontására fog vezetni. Követeli a fajmagyar nemzet minden irányban való megválásét külbefolyások ellen, amelyek magyar voltunkat veszélyeztetik. A költségvetéshez ilyen nemzetietlen kormány alatt, amelynek kezében a fajmagyar nemzeti érdekeket megvédve nem látja, — sőt ezt a kormányt a nemzeti irányra nézve egyenesen veszedelmesnek tartja — szavazatával hozzá nem járul, mint jó magyar ember, hozzá nem is járulhat. (Helyeslés a balközépen.) " Gróf Tisza miniszterelnök beszéde. Gróf Tisza István miniszterelnök kijelenti, hogy röviden kíván nyilatkozni, mert hát így is késő nyárig fognak húzódni az országgyűlés tárgyalásai. A költségvetési vitát oázisnak tartja a sok elméleti és közjogi vita után, mely a katonai kérdésben folyt. Elismeréssel szól Horánszky Lajos beszédéről, melynek hallatára megemlékezett Horánszky Nándorról is. Ugron Gábor: Mindig ellene küzdött! Gróf Tisza István : De mikor egy párton voltak, barátságával tisztelte meg őt Horánszky. Az az ügy, amelyet Horánszky Lajos előadott, a kisbirtokosok ügye, már Horánszky Nándort is sokat foglalkoztatta. A kisbirtokosok hitelügyéről már valóban gondoskodni kell. Sok helyen a kisbirtokosok előbbre való törekvése, földvásárlása okozta a kisbirtok megterhelését. Ezen a terhen lehetőleg segíteni kell. Nem tudja azonban, hogy miként? Mert egész sereg törvényhozási intézkedésre s a társadalom közreműködésére is szükség van. Legelőször is olcsó, könynyen hozzáférhető jelzáloghitelről kellene gondoskodni. Az orvoslás útjára a hitelszövetkezetek racionális reformjával kell rálépni; a személyi hitelképesség igen alacsony fokon áll s magasabb fokra juttatni csak szövetkezeti alapon lehet. A szövetkezetek és nagyobb takarékpénztárak között benső kapcsolatot kell teremteni. Végül telepítési és birtokvásárlási kölcsönalapot kell létesítenie,, az államnak. A minap Vietorisz Miklós szóba hozta a nemzetiségi kérdést. A felvidéken a nemzetiségi határvonal nem egyezik a felekezeti határvonallal, ez kedvező ránk nézve; de hogy ott mégis van felekezeti izgatás, annak az a magyarázata, hogy nem minden pap teljesíti hazafias kötelességét. A főpapoknak szívesen segítségére volna a kormány abban, hogy a hazaellenes papokat ártalmatlanná tegye. Az izgató nemcsak az államnak ellensége, hanem saját nemzetiségének is. Nem ütközik meg rajta, ha a hazai szerbek és románok szimpátiával nézik a szerb és a román állam fejlődését, de viszont a balkáni államok létét is csak az biztosíthatja, ha itt a Duna völgyében van egy nagyhatalom. Felkiáltások balról: Amely magyar ! Amely nem német! (Nagy zaj.) Gróf Tisza István : Az az igazság, hogy Itt a magyar érdek egy a nemzetiségek érdekével, mielőbb utat fog törni magának. Ez az állam más, mint nemzeti állam nem lehet és kultúrája más, mint magyar nem lehet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy megfosztjuk a nemzetiségeket nyelvüktől s azoktól a jogoktól, amelyeket a magyar törvény biztosít nekik. Ha valahol bajt tapasztalunk, meg kell keresni és orvosolni kell a baj forrását, nem pedig röpke jelszavakkal a nemzetiségeket vádolni. A népoktatásügyi reformról szóló új törvény biztosítani fogja a magyar állam érdekeinek érvényesülését. Fölmerül a büntetőtörvény revíziója is, amit azonban nagyon meg kell fontolni, mert a politikai élet eleven lüktetését megakadályoznánk, ha nem jól disztingválnák az izgatás fogalmát. A mai törvény azonban védtelenné teszi az államot minden támadás ellen. A kormány épen ezért tervbe vette az állami és társadalmi rend elleni izgatásról szóló törvényszakaszok módosítását. Mi eddig nagyon is gavallérosan kezeltük ezt a kérdést; a magyar állam leggyöngébb Európában a tekintetben, hogy nem tudja fölfedezni és megtorolni az izgatást. Másrészt a nemzetiségeknek becsületes és célszerű közigazgatást kell adni s gazdasági érdekeiket is istápolni kell. Sohasem volna szabad elfeledni, hogy a nemzetiségekre vonzóerőt kellene gyakorolnunk, úgy hogy rokonérzést és szeretetet tanítsanak irántunk s hogy tiszteljenek bennünket és tekintélyünk legyen előttük. Tapasztalhattuk, hogy mikor itt a központban bizonyos fejetlenség és anarchia van, mindig ugyanakkor ütik fel a fejüket a nemzetiségi agitátorok is. így volt ez Horvátországban is. Elismeréssel szól Kovácsevics István minapi beszédéről is, s ez a beszéd hiven kifejezte azt a politikát, amelyet minden igaz horvát hazafinak követnie kell. Apponyi bizonyos antiszociális irányt lát a költségvetésben s ennek bizonyságául azt hozza föl, hogy a gyermekvédelemre szánt összeget törölte a kormány a költségvetésből. Apponyi téved, mert a hét éven felüli elhagyatott gyermekek védelméről is gondoskodni kíván úgy, hogy ezeket a társadalomra bízza s a társadalom vállairól leveszi a cse,csemők gondozásának terhét. Aggodalmasnak tartja Apponyi a beruházási törvényjavaslatot; a kormány a Széli-féle beruházási javaslat lényegén mit sem változtatott: csodálkozik rajta, hogy Apponyi épen egy Széli-féle javaslatot tartott gyanús szimptómának. Aggódik Apponyi a tiszt-,viselők fizetésének rendezése miatt is. Ha a kormány e kérdésben megmaradt volna a Széll-kormány álláspontján, akkor öt millióval még többe került volna évenkint a fizetésrendezés. Apponyinak tehát legföljebb a Széll-kormány javaslata miatt lehetne aggód- nia, de nem a mai kormány javaslata miatt. Az ujj katonai teher szintén nem olyan jelentékeny, mert, hiszen már ismert, költségvetésünkben már eddig is szereplő szükséglet további fedezéséről van szó. A tarackok és hegyi ütegek első szükségletét már 1903-ban megszavazták ; az új ágyuk költsége bennevan az 1904. évi költségvetésben; a többi uj követelés mindennek csak logikai következése. (Zaj a bal- oldalon.) Apponyi a delegációban maga is elodázhatatlannak mondotta azt, hogy a régi ágyukat utakkal pótoljuk. Miért szóljak hát ezért is a szegény Tisza- kormányt ? (Zaj.) . Báró Kaas Ivor : Széli ellen beszél, vagy Apponyi ellen ? (Derültség.) Gróf Tisza István: Elvi ellentét nincs köztünk, de egyes részletkérdésekben a mai kormány eltért a Széli-kormány eljárásától, olyan Irányban, amint azt azelőtt Apponyi kívánta. A civillista ügyében a mai kormány egyszerűen fentartja a Széll-kormány javaslatát ; csodálatos, hogy Apponyi aggodalmai akkori támadtak fel, mikor Szél helyét ő foglalta el. Szól ezután az 1899. XXX. törvénycikkről as erről és a gazdasági és kereskedelmi politikai kérdé-sekről,a következőket mondja: Az 1899 : XXX. törvénycikket én helyeseltem, megszavaztam, mert abban igen helyes akció, igen helyes közgazdasági törekvés nyilvánult meg s annak segélyével egy igen fontos közgazdasági érdeket lehetett megóvni, t. i. hogy a magyar nemzetnek; szabad kéz biztosíttassék a közgazdasági politika teírén az egész vonalon, hogy a magyar nemzet csak azon esetben kösse meg ezen szabad kezet, ha en-nek előfeltétele gyanánt egy olyan új vámtarifa jön létre, amely teljesen megóvja a magyar termelés jogosult érdekeit is, úgy, hogy azután minden további gazdasági akciónak alapját az az új autonóm, vámtarifa képezhesse. Ismétlem, ezt a gazdasági célt és ezt a politikai gondolatot helyeseltem, helyeslem: ma is örülök rajta, hogy ez a törvény annak idején meghozatott, örülök rajta, mert megteremtette lénye gileg gyümölcsét s elértük vele azt a gazdasági célt, amely mindnyájunknak szeme előtt lebegett, mert habár nem is törvényerőre emelve, de mint kész operátum itt fekszik előttünk az autonóm vámtarifának egy olyan szerkezete, amelyet tényleg alapul vehetünk, veszünk és fogunk is venni minden a jövőre vonatkozó tárgyalásnak Polonyi Géza: Törvény nélkül? (Zaj a jobb-, és baloldalon. Elnök csenget.) Báró Kaas Ivor: Hátha Ausztria nem fo. gadja el! (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk!! Halljuk! jobbfelől. Elnök csenget.) Gróf Tisza István miniszterelnök: Hogy alalkultak a viszonyok 1899 óta napjainkig? Beállott a parlamentarizmusnak teljes megrekedése Ausztria- ban, egy bizonyos időpontban beállott az minálunk is és hosszú időn keresztül egyik parlament sem volt ij abban a helyzetben, hogy az 1899: XXX. t.-c.-ben!! említett javaslatokat letárgyalhassa, elvethesse, vagy elfogadhassa (Zaj a szélsőbalon.) s habár hosszú idői után — nagyon szívesen elismerem, hogy a képviselő urak hazafiságának köszönhető — a magyar par-lament munkaképességét visszanyerte, de, fájdalom, Ausztriában ma sincs semmi reménység arra, hogy, ezek a kérdések most sürgősen elintézhetők legyenek. Báró Kaas Ivor: Hát mi lesz? Nagyon érdekes! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gróf Tisza István miniszterelnök: Ha érde-kes, méltóztassanak türelemmel lenni. Márpedig a világ nem teszi meg azt a szívességet, sem a magyar, sem az osztrák obstrukció kedvéért, hogy megálljon addig, amíg megelégeltük az obstrukciót, nem várja meg, hogy a mi érdekeink szempontjából szükséges törvényhozási lépéseket megtehessük. A világ maga (Folytonos zaj a szélsőbalolda. Ion. Elnök ismételten csenget.) súlyos, kérlelhetetlen!' elefántlépéseivel keresztülgázol mindazokon, akik elég könnyelműek, elég meggondolatlanok, hogy an-’ nak útján keresztbe feküdjenek. Ily körülmények köz zött eminens és kardinális fontosságú kötelesség mindazokra nézve, akik felelősek ennek az ország- nak sorsáért, akik felelősek ennek az országnak ér- dekeiért, eminens és kardinális fontosságú köteles- ség, hogy ugyanazt a gazdasági politikát, amely az 1899: XXX. törvénycikkben le van rakva, igyekez- zenek megvalósítani, igyekezzenek elérni, de az utat, a módot és az eszközöket illetőleg alkalmazkodjanak a megváltozott gazdasági helyzethez. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem lehet!) ; Olay Lajos: Alkotmány és törvényszegés! (Zaj.) Igen! Alkotmány és törvényszegés! (Nagy