Pesti Hírlap, 1904. július (26. évfolyam, 181-211. szám)
1904-07-23 / 203. szám
1904. július 23., szombat PESTI HÍRLAP' 7 ■■■■■ ...................................................................—■ 1 30 Párizs, júl. 22. A Figaro egyik látszólagos félhivatalos cikkelyében kiemeli, hogy a francia diplomácia, mint a semlegesség éber őre, úgy Londonban, mint Pétervárott igyekezni fog a Malacca-ügyben keletkezett nehézségek enyhítésére. Néhány laptól elterjesztett híresztelést, hogy Delcassé külügyminiszter Pétervárra utazik és találkozik Lamsdorff gróffal, félhivatalosan teljesen alaptalannak mondják. Német hajón lefoglalt japán posta. Berlin, júl. 22. A Nordd. Alig. Zrg jelenti. Az adeni német konzul távirata szerint a következőképen foglalta le a Szmolenszk a Prinz Heinrich postáját: A Prinz Heinrichet Abuaile magasságában nyilt tengeren tartóztatták fel. A Szmolenszk két tisztje és húsz embere ment át a hajóra. Az összes postát átvizsgálták és a Japánnak szánt postadarabokat elvitték. Miután a Szmolenszk kapitánya levelet írt a Perzsia kapitányához, amelynek továbbítás végett adták át a visszatartott postát, ebből a postából két csomagot elvettek, melyet egy német lövőszergyár adott fel nagaszakii japán címre. A vladivosztoki flotta, London, júl. 22. A vladivosztoki hajóraj szerdán reggel egy kis, SIS tonna tartalmú japán gőzöst az Eran előhegységnél fenékbe fúrt. A hajó kapitánya és legénysége megmenekült. Egyidejűleg jelentik, hogy egy orosz páncélos cirkálóhajó egy angol tehergőzöst feltartóztatott és átkutatott. Tokio, júl. 22. — Saját tudósítónktól. — Egy halászhajó azt hozza hírül, hogy a vladivosztoki hajóraj tegnap Miyako előtt volt, de délkeleti irányban tíz csomó sebességgel tovább ment. Ha a hajóraj ezt az irányt megtartotta, akkor ma este Yokohama előtt kellett lennie. Japán keleti partján a hajózás mindaddig, míg az orosz hajók tartózkodási helyét meg nem tudják, szünetel. Port-Artur ostroma, Róma., júl. 22. Tokiói magántáviratok hozzák hírül, hogy a japán sereg kénytelen volt Port-Artur ostromát elhalasztani, mert Nodzu tábornok e hó 12-én lebukott lováról és karját törte. Nodzu állapota már annyira javult, hogy ismét átvehette a parancsnokságot. Port-Artur általános ostroma még e héten meg fog kezdődni. London, júl. 22. — Saját tudósítónktól. — A Daily Mail levelezője, aki a Mandzsúria fedélzetén mint a japán kormány vendége hajózott a Liaotung félsziget körül, jelenti, hogy amikor Port-Artur közelébe értek, távcsövön át látta, hogy az orosz csapatok hatalmas erődítési műveken dolgoznak. Később a gőzös többi utasaival együtt meglátogatta a Mikasa zászlós hajón Togo tengernagyot. Togo fehér vitorlavászon ruhában, mellén egyedül afelkelő napirenddel fogadta vendégeit. A tengernagy kijelentette, hogy a héthónapos kampány dacára ép oly jól érzi magát hajóján, mintha odahaza volna. Csak azon panaszkodott, hogy munkával való túlhalmozottsága miatt alvásra kevés ideje jut. A Mibasa fedélzetén, mely csinos volt és tiszta, mintha csak díszszemlére készült volna, két híres japán festő is tartózkodott: Hurata Etano és Togo Sotaro, kiket a mikádó azzal bízott meg, hogy a legutolsó nagy támadást Port-Artur ellen festményben örökítsék meg. Togo hajója elegendő élelmiszerrel, különösen mindig elég friss hússal rendelkezik. Curson háborús nyilatkozata, London, júl. 22. Lord Curso indiai alkirály kijelentette tegnap, hogy világháború esetén a döntés nem Doverben, sem Londonban, hanem Ázsiában következnék be. Egyébként azt hiszi, hogy a benszülött államok fenn fognának maradni. Kitchenerre pedig nagy feladatok várnak. Szerinte nagy események küszöbén állunk. Az angol hajózás szabadsága, London, Int. 22. A Daily Telegraph jelenti, hogy a tegnapi kétórás kabinetülés eredménye az volt, hogy nem engedik meg, hogy a Malacca orosz kikötőt érjen el. Nem lehetetlen, hogy az angol kormány megengedi a semleges kikötőbe való behajózást, hol megvizsgálhatnák a hajó tartalmát és megállapíthatnák, hogy a lőszerek az angol hajóhad számára valók voltak-e. A lapok továbbra is kijelentik, hogy az orosz kormánynak kifejtették, hogy az orosz cirkálóhajókká átalakított kereskedelmi hajóknak semmi körülmények között sem engedik meg azt a jogot, hogy az angol hajózásba avatkozzanak. Hírek a mandzsuriai harctérről, Párizs, július 22. A Havas-ügynökségnek a moszkvai Ruszki Liszto egy jelentését táviratozzák, mely szerint Kuroki tábornok keleti hadserege áttörte az oroszok seregének balszárnyát és a japánok Mukden -tek vonulnak előre. London, jul. 22. Kuropatkin tábornok főhadiszállásáról jelentik, hogy Kancsiatunnál, a Motien-szorostól északi irányban 43 mértföldnyire, ütközet folyt, melyben az oroszokat előbb visszaverték, de azután erősítéseket kaptak, mire a harcot tovább folytatták. Az eredményt még nem tudják. London, júl. 22. A Daily Telegraph jelenti Mukdenből 19- éről. Heves ütközet dúl két nap óta, mely még most is tart. A japánok túlnyomó erővel és nagy bátorsággal támadták meg az oroszokat akik kitűnően védekeznek. Az oroszok visszavonulásának tulajdonképen való oka, hogy a japánok az oroszokat keleti irányban megkerülik. Súlyos veszteséget jelentenek. Az idézett lap hozzáteszi, hogy a cenzúra a táviratot erősen megcsonkította. Párizs, júl. 22. A Newyork Herald jelenti, hogy Kuroki több hadosztálylval és nagyszámú tüzérséggel nyomul előre Liaojang irányában. Kuropatkin csapatokat küldött ellene, melyek hétfőn megütköztek a japánokkal. Eddig Kurokinak még nem sikerült, hogy Kuropatkin visszavonulási útját elvágja. Azt hiszik, hogy már a megerősített Liaojang birtokáért folyik a harc. Tokió, júl. 22. — Saját tudósítónktól. — Ideérkezett hírek szerint kedden egész nap heves csata folyt a Motien szorostól északra. Dasicsao előtt minden nap döntő ütközetet várnak. Tokió, júl. 22. — Saját tudósítónktól. — Azt hiszik, hogy kedden Kaitaunál, a Motien-szorostól északra kemény ütközet folyt. Egy későbbi távirat jelenti, hogy az oroszok a japán hadállásokat Hsihapejnél, Kaitautól északra, a Moltien-szoros közelében megtámadták, de visszavetettek. A japánok több, mint kétszáz embert, köztük egy őrnagyot és egy hadnagyot vesztettek. Az oroszok vesztesége igen jelentékeny. Pétervár, júl. 22. — Saját tudósítónktól. •— Gróf Keller július 19-én a Lando folyón át újabb támadást intézett a japánok ellen és őket kemény küzdelem után nagy veszteségekkel visszavonulásra kényszerítette. Ugyanaznap Herschelmann tábornok a japán elővédet a fősereghez vetette vissza. Az oroszok 200 halottat és sebesültet vesztettek, gróf Keller tíz japán ágyút elfoglalt, úgy gróf Kéler, mint Boris nagyherceg hajnaltól estig a legerősebb tűzben harcoltak. Amikor a japánok jelentékeny erősítéseket kaptak, Keller régi hadállásába vonult vissza. A japánok állítólag igen nagy veszteségeket szenvedtek, mert egyes japán ezredek a hegyszakadékokban két tűz közé kerültek. A visszavonulásnál az oroszok az elfoglalt ágyukat, miután azokat használhatatlanokká tették, hátra hagyták. Kurokirról az hallatszik, hogy maláriában szenved és hordszéken viteti magát a csapatok után. Dasicsaonál a japánok és oroszok öt kilométernyi távolságban állanak egymással szemben. Július 18-án az oroszok az egész homlokvonal mentén erős kémszemlét tartottak, mert éltek a gyanúperrel, hogy a japán csapatok egy részét elvonták Port-Arturba. Hogy mi volt a kémszemle eredménye, még nem tudják, snkan még az oroszok kezében van. Harc Mukden közelében. London, JL 22. — Saját tudósítónktól. Rómán át sürgönyzik Csifuból. Azt hiszik, hogy Kuroki csapatai kedden Cheliho közelében összetűztek az oroszokkal. Cheliho Mukden és Liaojang között fekszik. Az oroszok csakhamar erősítéseket kaptak, de a japánok, kiknek a célja nyilván csak felderítés volt, a hegyekbe vonultak vissza. A japánok közül két ember és egy tiszt elesett, tíz ember megsebesült. Az oroszok veszteségeit nem tudják. A SZÍNHÁZ JIS ZENE. A Pénz bemutatója Budán. Heijermans Hermannak, mint sok ezer más okos embernek is, felötlött, micsoda legázolása a legelemibb emberi jogoknak, ha a szülő kizsákmányolja a gyermeki szeretetet a maga javára, magzatának egyenes megrontása árán is. Ez a téma fogas, bátor ember legyen, aki hozzá mer nyúlni egészbátorsággal. Magyar íróink közül csak egyet tudunk: Kőbor Tamást, aki egy legutóbb megjelent regényében, Az élet órában, igazán üstökén ragadta. Heijermans a végiggondolásban megállott a félúton. Eldugta egy képnek nevezett színdarabjának harmadik, legutolsó felvonásába. Az eldugás azonban nem sikerült. Konstatálnunk kell, hogy a Pénz premierejének közönségét csak a harmadik felvonás kapta meg, bilincselte le igazán, ahol Belke, Vatze parasztember fia, csak hogy szülein segíthessen, hát eladja magát kétszáz forintért katonának. Ebből a pénzből százötvenet ad szüleinek, akik imigyen megszabadulnak egy pörös ügyből kifolyó elárverezéstől, ötvenet pedig imádottjának, Szitszke szüleinek szán. Eddig úgy fest a dolog, mintha a fiú önként adóznék: testével Szüleinek, sőt mintha tettének egyik rugója szerelme lenne, segíteni akar Szitszkén. Ám egy- kettőre kitűnik, hogy a szerző hamiskodott. Az eldugott téma eget kér. Az anya, amikor megtudja, hogy ha fia nyugatra megy, száz forinttal többet kap, egyre azon sopánkodik, vajha fia nyugatra menne! Mikor pedig látja, hogy fia csak a kétszáz forintos keletre megy katonának, hát elszontyolodva, majd hogy meg nem átkozza fiát. Hát még amikor kijelenti, hogy ötven forintot kedvese szüleinek szánt! Hm, a szenynyes indulatoknak micsoda tömege kavarog felénk. Átkozódik. Rendelkezni kezd a pénzzel. Hiszen ő szülte a fiát, övé a lelke, övé a teste. No, a pénze meg épen az övé! Még férjét, az eleinte emberségesen gondolkodó Vatzet is magával ragadja. Sziszke szülei búcsúzni jönnek, mert a nyomor más vidékre kergeti őket. Belke, a fia, az anya leírhatatlan megdöbbenésére csakugyan odakínálja a pénzt. Azok huzódzkodnak tőle. A férfi azt mondja, ha még kevesebbet, mondjuk tíz forintot, ajánlott volna föl, úgy talán elfogadta volna. Gyönyörű jelenet.Ám az anyai furia, épen nem honorálja ezt a ritka szerénységet. Koldús pereputtynak nevezi őt családostul. Erre aztán végképen kitör a fiú. Szemébe vágja:„Szégyelje magát, anyám! Éa a közönség tapsolni szeretett volna. De jön Sziszke se. No, ez meg épen nem akar tudni a pénzről; ő szerelmesét, a fiút akarta és nem egy részt a teste-lelke árából Haragosan távozik a leány szüleivel. Vissza se néz. A fiú, mialatt szülei boldogan simogatják bankóikat, sírva rogy le a padozatra. A harmadik felvonásnak, a tulajdonképeni darabnak vége. Az előtte való két felvonás igazán fölösleges. Mert hát a hollandus népéletből valami jelleg , wiest épen nem ad Heijermans. Az elsőben kétségbe, esik a család, mert megdöglött az utolsó tehene is. Hát istenem, az utolsó Riska gyászos kimultát csak igy siratja a mi paraszt népünk is; sőt a mi Riskánk halálában még különb állat is, mert tudtunkkal egy népszinmű-írónktól sem kívánta, hogy tisztán vég-, teájára, kimultára építsenek fel egy egész felvonást.1