Pesti Hírlap, 1904. július (26. évfolyam, 181-211. szám)

1904-07-23 / 203. szám

1904. július 23., szombat PESTI HÍRLAP' 7 ■■■■■ ...................................................................—■ 1 30 Párizs, júl. 22. A Figaro egyik látszólagos félhivatalos cikkelyében kiemeli, hogy a francia diplomácia, mint a semlegesség éber őre, úgy Londonban, mint Pétervárott igyekezni fog a Malacca-ügy­­ben keletkezett nehézségek enyhítésére. Néhány laptól elterjesztett híresztelést, hogy Delcassé külügyminiszter Pétervárra utazik és találkozik Lamsdorff gróffal, félhivatalosan teljesen alap­talannak mondják. Német hajón lefoglalt japán posta. Berlin, júl. 22. A Nordd. Alig. Zrg jelenti. Az adeni német konzul távirata szerint a következőké­pen foglalta le a Szmolenszk a Prinz Heinrich postáját: A Prinz Heinrichet Abuaile magassá­gában nyilt tengeren tartóztatták fel. A Szmo­lenszk két tisztje és húsz embere ment át a hajóra. Az összes postát átvizsgálták és a Ja­pánnak szánt postadarabokat elvitték. Miután a Szmolenszk kapitánya levelet írt a Perzsia kapitányához, amelynek továbbítás végett ad­ták át a visszatartott postát, ebből a postából két csomagot elvettek, melyet egy német lövő­szergyár adott fel nagaszakii japán címre.­ ­ A vladivosztoki flotta, London, júl. 22. A vladivosztoki hajóraj szerdán reggel egy kis, SIS tonna tartalmú japán gőzöst az Eran előhegy­ségnél fenékbe fúrt. A hajó kapitánya és legény­sége megmenekült. Egyidejűleg jelentik, hogy egy orosz páncélos cirkálóhajó egy angol tehergőzöst fel­tartóztatott és átkutatott. Tokio, júl. 22. — Saját tudósítónktól. — Egy halászhajó azt hozza hírül, hogy a vladivosztoki hajóraj tegnap Miyako előtt volt, de délkeleti irányban tíz csomó sebességgel to­vább ment. Ha a hajóraj ezt az irányt megtar­totta, akkor ma este Yokohama előtt kellett lennie. Japán keleti partján a hajózás mind­addig, míg az orosz hajók tartózkodási helyét meg nem tudják, szünetel. Port-Artur ostroma, Róma., júl. 22. Tokiói magántáviratok hozzák hírül, hogy a japán sereg kénytelen volt Port-Artur ostro­mát elhalasztani, mert Nodzu tábornok e hó 12-én lebukott lováról és karját törte. Nodzu állapota már annyira javult, hogy ismét átve­hette a parancsnokságot. Port-Artur általános ostroma még e héten meg fog kezdődni. London, júl. 22. — Saját tudósítónktól. — A Daily Mail levelezője, aki a Mandzsúria fedélzetén mint a japán kormány vendége ha­józott a Liaotung félsziget körül, jelenti, hogy amikor Port-Artur közelébe értek, távcsövön át látta, hogy az orosz csapatok hatalmas erő­­dítési műveken dolgoznak. Később a gőzös többi utasaival együtt meglátogatta a Mikasa zászlós hajón Togo tengernagyot. Togo fehér vitorlavászon ruhában, mellén egyedül a­­fel­kelő napirenddel fogadta vendégeit. A tenger­nagy kijelentette, hogy­­ a héthónapos kam­pány dacára ép oly jól érzi magát hajóján, mintha odahaza volna. Csak azon panaszkodott, hogy munkával való túlhalmozottsága miatt alvásra kevés ideje jut. A Mibasa fedélzetén, mely csinos volt és tiszta, mintha csak dísz­szemlére készült volna, két híres japán festő is tartózkodott: Hurata Etano és Togo Sotaro, kiket a mikádó azzal bízott meg, hogy a leg­utolsó nagy támadást Port-Artur ellen fest­ményben örökítsék meg. Togo hajója elegendő élelmiszerrel, különösen mindig elég friss hússal rendelkezik. Curson háborús nyilatkozata, London, júl. 22. Lord Curso indiai alkirály kijelentette tegnap, hogy világháború esetén a döntés nem Doverben, sem Londonban, hanem Ázsiában következnék be. Egyébként azt hiszi, hogy a benszülött államok fenn fognának maradni. Kit­­chenerre pedig nagy feladatok várnak. Szerinte­­ nagy események küszöbén állunk. Az angol hajózás szabadsága, London, Int. 22. A Daily Telegraph jelenti, hogy a teg­napi kétórás kabinetülés eredménye az volt, hogy nem engedik meg, hogy a Malacca orosz kikötőt érjen el. Nem lehetetlen, hogy az angol kormány megengedi a semleges kikötőbe való behajózást, hol megvizsgálhatnák a hajó tartal­mát és megállapíthatnák, hogy a lőszerek az angol hajóhad számára valók voltak-e. A lapok továbbra is kijelentik, hogy az orosz kormány­nak kifejtették, hogy az orosz cirkálóhajókká átalakított kereskedelmi hajóknak semmi körül­mények között sem engedik meg azt a jogot, hogy az angol hajózásba avatkozzanak. Hírek a mandzsuriai harctérről, Párizs, július 22. A Havas-ügynökségnek a moszkvai Ruszki Liszto egy jelentését táviratozzák, mely szerint Kuroki tábornok keleti hadserege áttörte az oro­szok seregének balszárnyát és a japánok Muk­den -tek­ vonulnak előre. London, jul. 22. Kuropatkin tábornok főhadiszállásáról je­lentik, hogy Kancsiatunnál, a Motien-szorostól északi irányban 43 mértföldnyire, ütközet folyt, melyben az oroszokat előbb visszaverték, de azu­tán erősítéseket kaptak, mire a harcot tovább folytatták. Az eredményt még nem tudják. London, júl. 22. A Daily Telegraph jelenti Mukdenből 19- éről. Heves ütközet dúl két nap óta, mely még most is tart. A japánok túlnyomó erővel és nagy bátorsággal támadták meg az oroszokat a­kik kitűnően védekeznek. Az oroszok visszavo­nulásának tulajdonképen való oka, hogy a japá­nok az oroszokat keleti irányban megkerülik. Súlyos veszteséget jelentenek. Az idézett lap hoz­záteszi, hogy a cenzúra a táviratot erősen meg­csonkította. Párizs, júl. 22. A Newyork Herald jelenti, hogy Kuroki több hadosztálylval és nagyszámú tüzérséggel nyomul előre Liaojang irányában. Kuropatkin csapatokat küldött ellene, melyek hétfőn meg­ütköztek a japánokkal. Eddig Kurokinak még nem sikerült, hogy Kuropatkin visszavonulási útját elvágja. Azt hiszik, hogy már a megerősí­tett Liaojang birtokáért folyik a harc. Tokió, júl. 22. — Saját tudósítónktól. — Ideérkezett hírek szerint kedden egész nap heves csata folyt a Motien szorostól északra. Dasicsao előtt minden nap döntő ütkö­zetet várnak. Tokió, júl. 22. — Saját tudósítónktól. — Azt hiszik, hogy kedden Kaitaunál, a Mo­­tien-szorostól északra kemény ütközet folyt. Egy későbbi távirat jelenti, hogy az oroszok a japán hadállásokat Hsihapejnél, Kaitautól északra, a Moltien-szoros közelében megtámadták, de vissza­vetettek. A japánok több, mint kétszáz embert, köztük egy őrnagyot és egy hadnagyot vesztet­tek. Az oroszok vesztesége igen jelentékeny. Pétervár, júl. 22. — Saját tudósítónktól. •— Gróf Keller július 19-én a Lando folyón át újabb támadást intézett a japánok ellen és őket kemény küzdelem után nagy veszteségek­kel visszavonulásra kényszerítette. Ugyanaznap Herschelmann tábornok a japán elővédet a fősereghez vetette vissza. Az oroszok 200 halot­tat és sebesültet vesztettek, gróf Keller tíz ja­pán ágyút elfoglalt, úgy gróf Kéler, mint Boris nagyherceg hajnaltól estig a legerősebb tűzben har­coltak. Amikor a japánok jelentékeny erősítéseket kaptak, Keller régi hadállásába vonult vissza. A japánok állítólag igen nagy vesztesé­geket szenvedtek, mert egyes japán ezredek a hegyszakadékokban két tűz közé kerültek. A visszavonulásnál az oroszok az elfoglalt ágyu­kat, miután azokat használhatatlanokká tették, hátra hagyták. Kurokirról az hallatszik, hogy maláriában szenved és hordszéken viteti magát a csapatok után. Dasicsaonál a japánok és oro­szok öt kilométernyi távolságban állanak egy­mással szemben. Július 18-án az oroszok az egész homlokvonal mentén erős kémszemlét tar­tottak, mert éltek a gyanúperrel, hogy a japán csapatok egy részét elvonták Port-Arturba. Hogy mi volt a kémszemle eredménye, még nem tudják, snkan még az oroszok kezében van. Harc Mukden közelében. London, J­L 22. — Saját tudósítónktól.­­ Rómán át sürgönyzik Csifuból. Azt hi­szik, hogy Kuroki csapatai kedden Cheliho kö­zelében összetűztek az oroszokkal. Cheliho Muk­den és Liaojang között fekszik. Az oroszok csak­hamar erősítéseket kaptak, de a japánok, kiknek a célja nyilván csak felderítés volt, a hegyekbe vonultak vissza. A japánok közül két ember és egy tiszt elesett, tíz ember megsebesült. Az oroszok veszteségeit nem tudják. A­ ­ SZÍNHÁZ JIS ZENE. A Pénz bemutatója Budán. Heijermans Hermann­ak, mint sok ezer más okos embernek is, felötlött, micsoda legázolása a legelemibb emberi jogoknak, ha a szülő kizsákmá­nyolja­ a gyermeki szeretetet a maga javára, mag­zatának egyenes megrontása árán is. Ez a téma fo­gas, bátor ember legyen, aki hozzá mer nyúlni egész­­bátorsággal. Magyar íróink közül csak egyet tudunk: Kőbor Tamást, aki egy legutóbb megjelent regényé­ben, Az élet órá­ban, igazán üstökén ragadta. Heijer­­mans a­ végiggondolásban meg­állott a félúton. El­dugta­ egy kép­nek nevezett színdarabjának harma­dik, legutolsó felvonásába. Az eldugás azonban nem­ sikerült. Konstatálnunk kell, hogy a Pénz premiere­­jének közönségét csak a harmadik felvonás kapta meg, bilincselte le igazán, ahol Belke, Vatze paraszt­­ember fia, csak hogy szülein segíthessen, hát eladja magát kétszáz forintért katonának. Ebből a pénz­ből százötvenet ad szüleinek, akik imigyen megszaba­dulnak egy pörös ügyből kifolyó elárverezéstől, ötve­­net pedig imádottjának, Szitszke szüleinek szán. Eddig úgy fest a dolog, mintha a fiú önként adóznék: testével Szüleinek, sőt mintha tettének egyik rugója szerelme lenne, segíteni akar Szitszkén. Ám egy-­ kettőre kitűnik, hogy a szerző hamiskodott. Az eldu­gott téma eget kér. Az anya, amikor megtudja, hogy ha fia nyugatra megy, száz forinttal többet kap, egyre azon sopánkodik, vajha fia nyugatra menne! Mikor pedig látja, hogy fia csak a kétszáz forintos keletre megy katonának, hát elszontyolodva, majd hogy meg nem átkozza fiát. Hát még amikor kijelenti, hogy öt­ven forint­ot kedvese szüleinek szánt! Hm, a szeny­­nyes­ indulatoknak micsoda tömege kavarog felénk. Átkozódik. Rendelkezni kezd a pénzzel. Hiszen ő szülte a­ fiát, övé a lelke, övé a teste. No, a pénze meg épen az övé! Még férjét, az eleinte emberségesen gondolkodó Vatzet is magával ragadja. Szi­szke szü­lei búcsúzni jönnek, mert a nyomor más vidékre ker­geti őket. Belke, a fia, az anya leírhatatlan megdöb­benésére csakugyan odakínálja a pénzt. Azok huzódz­­kodnak tőle. A férfi azt mondja, ha még kevesebbet, mondjuk tíz forintot, ajánlott volna föl, úgy talán elfogadta volna. Gyönyörű jelenet.Ám az anyai furia, épen nem honorálja ezt a ritka szerénységet. Kol­­­dús pereputtynak nevezi őt családostul. Erre aztán végképen kitör a fiú. Szemébe vágja:„Szégyelje ma­gát, anyám! Éa a közönség tapsolni szeretett volna. De jön Szi­szke se. No, ez meg épen nem akar tudni a pénzről; ő szerelmesét, a fiút­ akarta és nem egy részt a teste-lelke árából Haragosan távozik a leány szüle­ivel. Vissza se néz. A fiú, mialatt szülei boldogan si­mogatják bankóikat, sírva rogy le a padozatra. A harmadik felvonásnak, a tulajdonképeni da­rabnak vége. Az előtte való két felvonás igazán fölös­leges. Mert hát a hollandus népéletből valami jelleg­ , wiest épen nem ad Heijermans. Az elsőben kétségbe, esik a család, mert megdöglött az utolsó tehene is. Hát istenem, az utolsó Riska gyászos kimultát csak igy siratja a mi paraszt népünk is; sőt a mi Riskánk halálában még különb állat is, mert tudtunkkal egy népszinmű-írónktól sem kívánta, hogy tisztán vég-, teájára, kimultára építsenek fel egy egész felvonást.1

Next