Pesti Hírlap, 1904. augusztus (26. évfolyam, 212-240. szám)

1904-08-01 / 212. szám

Belpolitikai hírek. A képviselőház ülése. A képviselőház legköze­lebbi ülését hétfőn délelőtt 10 órakor tartja s annak napirendjére a vallás- és közoktatásügyi tárca költ­ségvetése van kitűzve. A kultuszbudgethez szólásra vannak feliratkozva: Eötvös Károly, Bedőházy Já­nos, Lendl Adolf és Gál Sándor. A kultuszminiszter a hétfői ülésben fog válaszolni az elhangzott beszé­dekre. Tisza Héderváron. Gróf Tisza István minisz­terelnök a vasárnapot Héderváron, gróf Khuen-Hé­­derváry Károly, a király személye körüli miniszter családja körében töltötte. A miniszterelnök hétfőn reggel ismét Budapestre érkezett. Országos önálló vámterületi liga. Az egész or­szág restelli, úgy látszik, azt a szégyenletes állapotot, amelyben a politikai elernyedés minden vitális érde­künket már-már végpusztulással fenyegeti. Mikor a kormány épen végleg el akarja odázni a nemzeti va­gyont eg­yedül megmenteni képes önálló vámterüle­tet, azok a független, mondhatnék becsületesebben és főleg hazafiasan érző polgárok, akik már undorod­nak a kormány előtt való hajlongástól s a hazafiatlan struccpolitikától, belátják, hogy az egyesülésben van erő. Már vasárnapi számunkban hirt adtunk a Fe­rencvárosban alakult hazafias körről s már is azt az üdvös hirt veszszük, hogy vidéken is, és pedig Szepes­m­­egyében is megmozdult a választó­polgárok becsü­leten, meggyőződése. Vasárnap volt ugyanis az egész Szepes megyére kiterjedő szabad polgárok egyesülésé­­nek előkészítő gyűlése, melyen a megye minden ré­széből számos derék választópolgár jelent meg, „Sza­bad polgárok“ név alatt alapítanak egyesületet. Ha­talmas szószólói akarnak ezentúl lenni a községi, me­gyei érdekeknek, de főleg az országos politikának kí­vánnak ezentúl figyelmes és hathatós ellenőrzői lenni. Mint önérzetes „Szabad polgárok“ zászlajukra írták el nemzet legfőbb két kívánságát, amiknek szünet nélkül való hangoztatása és a mai kormány alatt leg­indokoltabb : az önálló vámterületet és nemzeti köve­telmények kivívását. S mivel Szepes megyében is,­­úgy látszik tűrhetetlenné váltak már a „klikkek“ ter­rorizmusa és szemérmetlen zsákmányolásai a közva­gyonból, a klikkek uralmának megtörése is első cél­juk lesz a „Szabad polgároknak.“ Mindenesetre ajánl­juk az ország elfogulatlan közvéleményének figyel­mébe a szepesi hazafias példát, mert valóban a jól szervezett klikkek ültetik nyakába az egyes megyék­nek és városoknak s igy az egész országnak is a mondvacsinált ü­resfejü nagyságokat. A rendszer túl­kapásának meggátlása végett a nagy alakuló közgyű­lést is már legközelebb megtartják. Az előkészítő gyű­lésen száz választópolgár volt jelen, közelebb leszek magához, — mondta s láttam, hogy belecsillogott a szeme. Aztán elsápadt, egy kicsit lehűlt, mikor gőgösen, egész közömbösen válaszoltam: — Szép, szép, , de mit érdekel ez engem, Samu? . . .* Új szerepet kaptam. Nem sok, pár szó az egész. Egyik helyen kilépek a kórusból és pár szót mondok: mindössze ennyi a szerep. Azért bizonyos, hogy sokan irigyelnek érte. A kollé­gák ... Furcsa nép vagyunk. A múltkor például a fekete Nusi „beugrott“ egy kis szerepbe. Sze­gény, mikor megtudta, hogy este játszani fog, egész délután olyan boldognak látszott, örült, szinte lázas volt, mindenkit sorba ölelt. Persze, este aztán rosszul ment a dolog. Nem tetszett. Egy mozdulata se sikerült s a hangját is mintha kicserélték volna. Alig láttunk tapsolni mást, csak a monokli­s, hebegő bárót lenn az első sor­ban, akitől virágot is kapott. Nusi vörösre sírta szemeit az öltözőben és széttépte a csokrot. Be­jött az igazgató s látszott rajta, hogy dühös. — Ugyan mi lelte magát? . . . Hisz olyan volt, mint egy iskolás gyerek a vizsgán. Mond­hatom, szép dolgot csinált, szinte kínos volt ma­gát nézni. Jobban restellem, mintha magam ját­szottam volna! ... Pedig szegény Nusi tehetséges lány s ezt mindenki tudja róla. Nagyon is jó akart lenni s ezért volt olyan rossz. Aki ahoz szokott, hogy a színpad demokrata helyén, a kórusban ját­szik, megérti, hogy milyen dolog az, mikor ön­álló szerepet kap, akármilyen kicsit is. Ettől sok függ. Ha a kísérlet sikerül, úgy előrukkol a név­telenségből. Ez nálunk az előléptetés. Nusinak Pétervár, júl. 31. A hivatalos lapnak Liaojangból jelentik, hogy Haicsengnél tegnap komoly eseményeket vártak. Petervar, iul. 31. Szaharov tábornoknak a vezérkarhoz intézett tegnapi keletű távirata jelenti: Ma délig a mandsurországi hadsereg harcolén mi sem változott. Hadseregünk déli arcvonalával szemben jelentékeny japán had­erők összpontosulnak. 29-én japán csapat vo­nult előre dél felől, de csak a Kaicsiantungtól keletre lévő vasúti vonal közelében lévő útszo­­rost szállotta meg. Vinncsen irányában meg­állapították, hogy ellenséges csapatok vonulnak előre az arcél közepéből és a kahualingi állá­sunk baloldala felől. Az ellenség előrevonulását, mely portyázás jellegével brit, állásunkból inté­zett fegyver- és ágyutűzzel tartóztattuk fel. A londoni követség Oku tábornok egy táv­iratát közli, amelyben arról tesz jelentést, hogy a japán hadseregnek Dasics kpra 24-én intézett támadásakor részünkről mintegy öt hadosztály száz ágyúval vett volna részt a küzdelemben és­­ hogy a japánok állásainkra intézett támadás­­ után kiűztek volna benünket állásainkból Dasi­cz az első próbálkozása rosszul ütött ki s most várhat jó ideig, míg hasonló helyzetbe kerül. A kollégák sajnálkoztak és vigasztalták Nusit. De én tudom, hogy köztünk­ lányok közt sokan örültek úgy titokban a Nusi dolgán, mert így több remény van számukra, akik még névtele­nek. Ugyanis nincs senki, áld nem volna meg­győződve, hogy ő többet ér Nusinál s csak alka­lom kell, hogy ezt megmutassa . . . Persze, leg­többen hosszú időn át várnak az alkalomra. Mindig másnak sikerül valami, az alkalom nem akar jönni, de ők várnak . . . Most már értem, hogy nappal, mikor a színpadon nem gyúl ki a fény s a falak közt nem árad az a különös zsongás, meg a zene izgató melódiái, a­miért látok embereket, kik kedvte­­lenül, unottan néznek maguk elé, fáradtan lép­nek s az arcukon valami elrejteni akart szomo­rúság ül . . . Este felvidul ez az arc: a festett illuziólovagok ilyenkor mások, mint a józan nap­fényben, a mámor és öröm látszik rajtuk, élet költözik a kárpitok közé, mindenki szomjas —­­tetszés után s mikor a százfejű isten megmozdúl s jön a taps, mint egy zúgó áradat, — ezek az ismétlődő, de hamar múló percek elfelejtetnek mindent: az ember játszik s nem jut eszébe, hogy a lakbérrel még adós a háziasszonynak. Fél nyolc van s mindenki a helyén áll, mint a jó katona. Várják a jelt: berreg a csengő élesen, a ragyogó, festett sereg megmozdul s kezdődik a komédia. Ezernyi szem mered ránk a nézőtérről, mely olyan, mint egy nagy, ijesztően sötét lyuk. És akik e fényben fürdő világot nézik, hol mi tán­colunk, mókázunk, csókolódzunk, — elgondol­ják, hogy ez a mi mesterségünk milyen szép s milyen jó dolog színésznek lenni .»» Párizs, júl. 31. A hivatalos lap közli a francia kormány és a vatikán között, váltott iratokat a lavali és a dijoni püspökök ügyében. Különösen említésre méltó Combes miniszter­­elnök egy leirata, amelyben Delcassé külügymi­nisztert értesíti, hogy a legközelebb tartandó mi­nisztertanács foglalkozni fog azokkal az intéz­kedésekkel, amelyek a kormány méltóságának bent jártam a titkárnál. Egy kövér úr is ott volt az irodában, akit a színház barátjának ne­veznek, mert nagyon sok a pénze s amint mon­dani szokta: rajong a színművészeiért. Föltétle­nül megjelenik minden premieren, a huszon­ötödik előadáson egész virágkereskedést küld a nyakunkra, olykor benéz a próbákra is, mert igen szeret bennünket. A múltkor megsúgta Nusi, hogy ha pénzre volna szükségem, csak forduljak a színház barátjához- ő tudja, hogy a boh­émnép nem tud bánni a pénzzel és szívesen ad. Foglalkozására nézve ügyvéd, ami nekem most épen kapóra jött. Ugyanis bepöröltek. A­ fehérnemüs követeli rajtam a számlát, amit még akkor csináltam, mikor iskolába jártam a Kor­délia, mamához. Emlékszem: Kordél­a mama sokszor emlegette, hogy élhetetlen lány vagyok,­ mert az ilyen szegény lánynak, mint én, valami, gavallér barát után kell néznie, mert másként nyakig merül az adósságba. Azt is mondta,, hogy a színésznői karrier tulajdon­kép már a színiisko­­lában kezdődik: az embernek minél több az is­­­merőse, annál jobb, mert nem tudhatni, hogy, később ki protezsálhatja, s rajtuk keresztül lehet felfelé jutni. Én persze nem hallgattam ezekre a tanácsokra, aminek most itt az ára. Csak egy évig járhattam az iskolába, mert az anyám is meghalt s tizennyolc esztendős koromban be­szűnt az a kis pénz, mi az apám nyugdíjából megilletett. Ide kerültem a színházhoz s egyre gyűltek az apró adósságok. A fehérnemüs mán nem vár tovább. Fizessek! De hát miből? Abból a harmincöt forintból, amit a színháznál ka­pok? ... Megkérdeztem a színház barátját, hogy mit i­s csináljak ebben a dologban,­­ feltette a monok-1 PESTI HÍRLAP 1904. augusztus 1., hétfő.* 2 TÁVIRATOK Bécs, júl. 31. Hieronymi kereskedelmi miniszter ma reggel Budapestről ideérkezett. Cettinje, jul. 31. Marconi Solari marquis kíséretében Antivariba érkezett. Néhány nap múlva megnyílik a Bari és Antivari között­­való drótnélküli távirati összeköttetés. Innsbruck, jul. 31. Ma nyitották meg nagy ünnepséggel a szuhaivölgyi vasutat Jenő főherceg jelenlétében. Madrid, jul. 31. Itt és a környéken péksztrájk tört ki. A rendőrség többeket letartóztatott. Madrid, jul. 31. A minisztertanács a Melilla külső területének gyarmatosítását tárgyaló tör­vényjavaslatot elfogadta. Bécs, jul. 31. Távirati jelentés szerint a Tau­­rusz hadihajó tegnap Jenikenybe érkezett. A hajón minden jól van. Kopenhága, jul. 31. Ma délelőtt két orosz torpedónaszád és két nagy gőzhajó vonult át a Nagy-Belten orosz hadi lobogó alatt, észak felé ha­józva. Trieszt, júl. 31. Az idevaló Jaspics nevű hajó­­tulajdonosnak Kate nevű hajója tegnap Tenedos­­ban zátonyra került. A hajó állapota egy északi vi­har következtében rosszabb lett, amennyiben a víz a gépházba is behatolt. Orosz-japán háború, csap felé. Valósággal azonban részünkről sok­kal kisebb hadsereg ütközött meg. Állásunkat csak ama szándékkal foglaltuk el, hogy az ellen­séget feltartóztassuk, nem pedig, hogy nyaka­sam védekezzünk. A japánok tényleg több táma­dást intéztek, de azokat este beszüntették, bár a puskatűz késő éjjelig tartott. Állásainkat meg­tartottuk és csak azért vonultunk ki azokból, mert a parancsnok nem tartotta lehetségesnek, hogy küzdelembe bocsátkozhassunk, mivelhogy, 16 kilométer kiterjedésű állást kellett neki védel­meznie. Csapatainknak állásaikból való vissza­vonulása nagy meglepetés volt a japánok szá­mára. Frankfurt, jul. 31. A Frankfurter Zeitung jelenti Tokióból, hogy a vladivosztoki hajóraj visszatér Vladivosztokba. London, jul. 31. A Reuter-ügynökség je­lenti Csifuból. Egy idevaló japán kereskedő egy szavahihető chinaitól azt az értesítést kapta, hogy a japánok Port-Artur előtt, az Arany Szarv kivételével, az összes állásokat elfoglal­ták, miközben mindkét fél óriási veszteségeket szenvedett. Bár az orosz hírszerző iroda ta­gadja, hogy Port-Artúr elesett volna, mégis hi­szi, hogy a japánok erősen előrenyomultak. Más részről chinaiak, akik Port-Arturt pénteken hagyták el, azt a hírt terjesztik tovább is, hogy a japánok a várost bevették. A bombázás, amely kedden kezdődött, csak pénteken csökkent, ami­kor a japánok az utolsó erődítményeket is meg­rohanták. Meggyilkolt orosz miniszter: Pétervár, jul. 31. (Az orosz távirati ügy­nökség jelentése.) A cár és a cárné távirati után fejezték ki őszinte részvétüket Plehve öz­vegyének. Pétervár, jul. 31. Ma gyászistentisztele­tet tartottak Plehve miniszterért, a cár, az öz­vegy cárné, a nagyherceg trónörökös, a nagy­hercegek és nagyhercegnék, az összes minisz­terek és a diplomáciai testület jelenlétében. Az egyházi szertartás után, amelyet Antonio metropolita végzett, a holttestet a temetőbe szállították. Franciaország és a Vatikán.

Next