Pesti Hírlap, 1904. augusztus (26. évfolyam, 212-240. szám)
1904-08-06 / 217. szám
8_________________________ PESTI_HIRLAP _ 1904 augusztus 6., szombat Kis komédiák. Állami pipitér-kölcsön. Miniszterelnök {Nagyot sóhajt'): Na, istennek hála, ezen a gondon túl lennénk valahogy. Tikári Micsoda gondon? Miniszterelnök: A koronázás elhalasztásán, tisztelt barátocskám ... Még tegnap úgy volt, hogy a rossz szilvatermés miatt nem kenhetjük fel a őfelségét, de a szilva miatt most már nyugodtan altatunk. Titkár: Mi történt? Miniszterelnök: Az történt, hogy két hét óta jóformán nem aludtam egy szemhunyást. Mit ér a koronázás, ha a parasztoknak nem terem szilvájuk s igy nem jöhetnek Belgrádba, hogy ő felsége mellett tüntessenek? ... A koronázás, barátom, csak ugy ér valamit, ha elegendő szilva terem. Na, de most már könnyen nevethetünk ... Titkár: Ki tetszett talán bocsátani egy ukázt a szilvafákhoz, hogy büntetés terhe alatt minél több gyümölcsöt hozzanak? Miniszterelnök: Azt nem, de kieszközöltünk a külföldön egy úgynevezett állami szilvakölcsönt. Minden paraszt akkora kölcsönt kap, amennyit tavaly a szilvaterméséből bevett. Titkár: Nagyszerű! Miniszterelnök: Meghiszem, hogy nagyszerű, ő felsége, szegény, már két hét óta egyebet se tett, mint a szilvafákat nézegeti a szőlőhegyekben. Elképzelheti a lelkiállapotát, amikor a fákon a csenevész gyümölcsöt látta ... No de mindegy, most már túl vagyunk minden gondon ... (Rágyújt egy cigarettára. A táviratkihordó Sürgős telegrammot hoz.) Miniszterelnök :Fölbontja a táviratot. Elsápad.) : Tyúk, az árgyélását! Titkár (Ijedten): Mi az? Miniszterelnök: Rettenetes hír! Nisből azt jelentik, hogy az egész környéken nem terem vörös répa. Titkár: Vörösrépa? Az is baj? Miniszterelnök: Barátom, magának, ugy látszik, fogalma sincs a nagy politikáról. A vörösrépa megint beláthatatlan külügyi bonyodalmakat okoz .. Titkár: Hogy-hogy? Miniszterelnök: Ha vörösrépa nem terem, a nisi parasztoknak sincs pénzük s akkor megint csak el kell halasztanunk a koronázást, ő felsége ismét nem teheti fejére a szent koronát s a külföldön kutyába se vesznek bennünket . . . Nem hiába, hogy már annak idején a nagy Talleyrand megmondta: „Ha jó politikus akarsz lenni, mindig számolj a vörösrépával!“ Titkár (Félénken): Nem lehetne kijárni a külföldön egy állami vörösrépa-kölcsönt is? ■MiniszterelnökMegöleli a titkárt): Fiatalember, ön megmentette az országot . . . Rögtön telegrafálni fogok a Rotschild-csopportnak.Egy szolga által feladatja a táviratot s ismét cigarettára gyújt. "Alig tesz azonban pár szippantást, már ismét megjelenik a táviratkihordó.) Titkár (Aggódva): Rossz sejtelmeim vannak! Miniszterelnök {Reszkető kézzel felbontja a táviratot. Felsikolt.) Titkár :Résztvevően hozzája siet.) Miniszterelnök (Aléltan): Még ez is! Még ez is! . Titkár: Új bonyodalmak merültek föl? Miniszterelnök: De milyenek! Szegény felséges úr, szegény felséges úr! Titkár: Mi történt? Miniszterelnök: Az ország keleti részeiből azt telegrafálják, hogy ... hogy ... Titkár: Bátorság, kegyelmes úr! Legyen férni Miniszterelnök: Azt telegrafálják, hogy a midling meg a sárga pipitér-termésnek is visszavonhatatlan vége... Minden elszáradt, elégett a rettenetes forróságban . .. Titkár: Talán lehetne táviratozni a Rotschild-Csoportnak, hogy folyósítson egy állami snidling- és pipitér-kölcsönt is? Miniszterelnök: Nem, a Rotschich-csoport béketűrésének is megvan a határa ... Szegény uram, most már végkép lemondhat arról, hogy a koronát az idén a fejére tehesse . . . Oh, milyen rettenetes végzet, milyen rettenetes végzet . . . Titkár: Micsoda? Miniszterelnök: Hogy valaki szent korona helyett közönséges lóden kalapot kénytelen viselni a fején . . . Csak legalább elegendő pipitér termett volna!Búsan távozik, hogy a leverő hirt ő felségével kíméletesen közölje.) Pán. i KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Petőfi szobra Pozsonyban.) Édes anyanyelvünk legszebb énekesének emlékét nemsokára szobor hirdeti abban a városban, mely egykor Ausztriához kérte csatolását. A derék pozsonyi polgárság azonban kezdi már, úgy látszik, restelni azoknak a szomorú időknek emlékét s e kegyeletes tényével ragaszkodását akarja kifejezni a magyar nyelvhez és a hazafias érzelmekhez, ami különösen ott a határszélen, Bécs közvetlen közelében igen derék s dicséretreméltó dolog. A szobor pályázata — mint értesülünk — pénteken délben fél egykor dőlt el. A Petőfi-szoborbizottság a szoborpályázat ügyében következőkép döntött: az első díjat Radnay Béla kapta és így a pályázat értelmében őt bízzák meg a szobor megalkotásával. Radnay Béla pozsonyi születésű és ő készítette a Családon felállítandó gyönyörű Lenan-szobrot is. A második díjat Ligeti Miklósnak, Viszontlátó — Nyári jelenet. — A férj: No, csakhogy megjött, drága angyalom! Már majd megöl itthon az unalom. Képzelje csak: korcsmában vacsorázni, Otthon magamban, árván megbeázni, izzadni, futni baj meg gond között . . . Ezer szerencse, hogy már visszajött! . ", A feleség: A fürdőt már én is meguntam. Óh, szebb a lét kis otthonunkban. Úgy vágytam én is ezt a nagy napot. Bértetlen élni — súlyos állapot. Szerencse, hogy magányom ott zavartalan volt és nyugodt. A társaság sohase látott És én se láttam jó barátot. Maga járt mindig az eszemben, Hogy nem csal-e meg otthon engem ? A férj: Megcsalni? Én? Mily balga vád! Még nem szerettem soha úgy magát, Mint épen akkor, mikor messze volt. Este, mikor kibúj a szende hold S én és ... izé az ismerőseimmel, A vendéglőbe mentem ámmal-immel, Szerelmesen gondoltam önre, Hogy bárcsak holnap visszajönne! A feleség: No látja, én is igy voltam, barátom, Ha ott ültünk a hűvös esplanade-on S a kapitá . . . lis nyári levegőben A viszontlátás álmait ha szőttem, Nem tudtam inni és nem enni, Otthon szerettem volna lenni! Ennyit egy férj tán nem is érdemel. A férj: Magának ezt sohasem felejtem el. S mig szűmön át a hálaérzés rezzen, Engedje meg, hogy angyalnak nevezzem. Ki léha nőkről mond hazug mesét, Magára nézzen, mint a feleség! A feleség: És én tovább minek dicsérjem, Hogy legpéldásabb férj a férjem! {Egymás nyakába borulnak.) A férj (magában): Ha bizonyosat tudnék, meglakolna! A feleség (magában): Úgy hazudik, mintha nyomtatva volna! — Függöny. — Ella, a harmadikat Füredi Richárdnak, a negyedik díjat pedig Vass Jánosnak ítélte oda a bizottság. A bizottság azonkívül megvételre ajánlotta Szász Gyula, Margó Ede, Weil, Boray, Rigele és Lukácsi szobrászok műveit: színház és zene. (Az „éjjeli menedékhely“ felújítása.) A budai nyári színházban holnap, szombaton lesz Gorkij Maxim „Éjjeli menedékhely“ című rendkívül érdekes tárgyú drámájának a felújítása. A holnapi reprisének nagy érdekességet kölcsönöz Karaszthy Herminnek, a Vígszínház művésznőjének, továbbá Kiss Mihálynak, Follinusz Aurélnak és Ternyei Lajosnak vendégjátéka. A főbb szerepek kiosztása a következő : Kosztilev — Follinusz, Vaszilissza — Haraszthy Hermin, Natasa — K. Kápolnay Julia, a rendőr — Kiss Mihály, Pepel — Kesztler Ede, Kiesz — Tábori, Anna — Bera Paula, Nasztja — Medgyaszai Vilma, Kvasnya — Krecsányiné, Bubnov — Sáfrány, Szatin — Ternyel, a színész — Izsó Miklós, a báró — Réthey, Luka zarándok — Bartos, Aljoska — Ujváry, Vízfej — Kövesi, a tatár — Marosi. — Az „Éjjeli menedékhely” szombati előadása iránt úgy irodalmi körökben, mint a közönség minden rétegében nagy az érdeklődés. * (Városligeti nyári színház.) Szombaton 4-edszer adják Tanay és Vendrey, a Vígszínház művészeinek vendégfelléptével „Az áldozati bárány” című bohózatot. Vasárnap délután félhelyárakkal Tanay Frigyes és Ferenczy Károly, a Király színház komikusának felléptével 41-edszer adják „A hét Slézinger“ c. újdonságot. Este az “Áldozati bárány“ 5-ödször kerül színre. * Felvétel az orsz. színészegyesület színésziskolájában. Az orsz. színészegyesület iskolájában Lipót körút 1. a másodévesek beiratkozása 28- án, az új jelentkezőké 29, 30 és 31-én lesz. Ennek az iskolának végzett növendékei vizsgálat nélkül az egyesület tagjaivá lesznek. A tanfolyam 2 év, tandíj a drámai szakon havonta 20 korona, énekeseknek 30 ko-’rona. A felvételi vizsgálat díja 5 korona. Jelentkezésnél szükséges a születési és iskolai bizonyítvány és azoknál, akik szülők vagy gyám nélkül jelennek meg, szülői vagy gyámi beleegyezés is. * (Színészet Buziáson.) Zsúfolt házak előtt játszik Buziáson Kunhegyi Miklós színtársulata. A színházat nemcsak a magyarok, hanem a külföldiek és nemzetiségiek is lelkesen támogatják, ami a kitűnő műsornak és a jó erőknek tudható be. * (Magyar hangszer sikere Wagner otthonában.) Hát mégis csak van igazság Eötvös Károly magyaros szókimondásaiban. Nemcsak a magyar zenének van nagyrahivatottsága. Az ősi tárogató szólalt meg a minap Bayreuthban s elragadta többek közt a nagy Wagner fiát is. Mint onnan írják, a most Bayreuthban tartott díszelőadás alkalmával dr Richter János kezdeményezésére bemutatták a jelenlevő zenekapacitásoknak és magának Wagner Siegfried-nek is a Sehunda ndv. hangszergyáros által újonnan konstruált tárogatót, amelyen a budapesti szerepléséből is előnyösen ismert Hickisch Artúr zenedei tanár a „Tristán és Izolde“ és a „Tetemrehívás“ című operákból egyes részleteket, valamint több magyar dalt adott elő. A tárogatónak különösen szép hangszinezete a jelenlevőket a legnagyobb mértékben meglepte s e becses nemzeti hangszerünk ott is nagy tetszést aratott. Schunda pedig, a hangszer rekonstruálója, általános elismerésben és üdvözlésben részesült e speciális magyar hangszeren eszközölt javításaiért, amelyek által a közel 200 éve feledésben levő nemzeti hangszerünk a mai zenei kívánalmaknak megfelelő hangszerré lett. IRODALOM. * (Utasok könyve) cím alatt Serény Aladár hírlapíró szerkesztésében megjelent a budapesti Baedeker augusztusi kötete. E vállalat a főváros idegenforgalmának emelését célozza s e téren valóban kiváló szolgálatokat tesz, amennyiben minden hóban egy díszesen kiállított s képekkel tarkított kötetet ad ki s ezt tízezer példányban a pályaudvarokon ingyen oszlatja szét az érkező utasok között, a könyvkereskedésekben és trafikokban pedig húsz fillérért kapható. Három nyelven: magyarul, németül és franciául van írva a szövege, mely Budapestet ismerteti nemcsak a Baedekerek alaposságával és megbízhatóságával, hanem élvezetes szépirodalmi formában. Nagy mértékben hozzá fog járulni e könyvecske ahhoz, hogy a hozzánk érkező idegenek országunk ön-állóságáról, nemzeti küzdelmeinkről s kulturális és gazdasági haladásunkról alapos tájékoztatást merítsenek. Az utazásról szóló általános útmutatás előzi meg az ismertető részt, mely leírja egyes intézményeinket, középületeinket és az összes budapesti látnivalókat. Az üzleti vállalatokról is tájékoztatást nyújt a könyv, melyhez a főváros térképe van csak (A Magyar Döntvénytárnak) most jelent meg második kötete. Ez a kötet a váltó- és csődügyekben hozott felsőbírósági határozatokat tártál