Pesti Hírlap, 1904. augusztus (26. évfolyam, 212-240. szám)

1904-08-06 / 217. szám

8_________________________ PEST­I_H­IRLAP _ 1904 augusztus 6., szombat Kis komédiák. Állami pipitér-kölcsön. Miniszterelnök {Nagyot sóhajt'): Na, istennek hála, ezen a gondon túl lennénk valahogy. Tik­ári Micsoda gondon? Miniszterelnök: A koronázás elhalasztásán, tisztelt barátocskám ... Még tegnap úgy volt, hogy a rossz szilvatermés miatt nem kenhetjük fel a­ őfelségét, de a szilva miatt most már nyugodtan al­tatunk. Titkár: Mi történt? Miniszterelnök: Az történt, hogy két hét óta jóformán nem aludtam egy szemhunyást. Mit ér a koronázás, ha a parasztoknak nem terem szilvájuk s igy nem jöhetnek Belgrádba, hogy ő felsége mel­lett tüntessenek? ... A koronázás, barátom, csak ugy ér valamit, ha elegendő szilva terem. Na, de most már könnyen nevethetünk ... Titkár: Ki tetszett talán bocsátani egy ukázt a szilvafákhoz, hogy büntetés terhe alatt minél több gyümölcsöt hozzanak? Miniszterelnök: Azt nem, de kieszközöltünk a külföldön egy úgynevezett állami szilva­kölcsönt. Minden paraszt akkora kölcsönt kap, amennyit ta­valy a szilvaterméséből bevett. Titkár: Nagyszerű! Miniszterelnök: Meghiszem, hogy nagyszerű, ő felsége, szegény, már két hét óta egyebet se tett, mint a szilvafákat nézegeti a szőlőhegyekben. Elkép­zelheti a lelkiállapotát, amikor a fákon a csenevész gyümölcsöt látta ... No de mindegy, most már túl vagyunk minden gondon ... (Rágyújt egy cigarettára. A táviratkihordó Sürgős telegrammot hoz.) Miniszterelnök :Fölbontja a táviratot. Elsá­pad.) : Tyúk, az árgyélását! Titkár (Ijedten): Mi az? Miniszterelnök: Rettenetes hír! Nisből azt je­lentik, hogy az egész környéken nem terem vörös répa. Titkár: Vörösrépa? Az is baj? Miniszterelnök: Barátom, magának, ugy látszik, fogalma sincs a nagy politikáról. A vörösrépa megint beláthatatlan külügyi bonyodalmakat okoz .. Titkár: Hogy-hogy? Miniszterelnök: Ha vörösrépa nem terem, a nisi parasztoknak sincs pénzük s akkor megint csak el kell halasztanunk a koronázást, ő felsége is­mét nem teheti fejére a szent koronát s a külföldön kutyába se vesznek bennünket . . . Nem hiába, hogy már annak idején a nagy Talleyrand meg­mondta: „Ha jó politikus akarsz lenni, mindig szá­molj a vörösrépával!“ Titkár (Félénken): Nem lehetne kijárni a külföldön egy állami vörösrépa-kölc­sönt is? ■Miniszterelnök­­Megöleli a titkárt): Fiatal­ember, ön megmentette az országot . . . Rögtön tel­e­­grafálni fogok a Rotschild-csopportnak.­­Egy szolga által feladatja a táviratot s ismét cigarettára gyújt. "Alig tesz azonban pár szippantást, már ismét meg­jelenik a táviratkihordó.) Titkár (Aggódva): Rossz sejtelmeim vannak! Miniszterelnök {Reszkető kézzel felbontja a táviratot. Felsikolt.) Titkár :Résztvevően hozzája siet.) Miniszterelnök (Aléltan): Még ez is! Még ez is! . Titkár: Új bonyodalmak merültek föl? Miniszterelnök: De milyenek! Szegény felséges úr, szegény felséges úr! Titkár: Mi történt? Miniszterelnök: Az ország keleti részeiből azt telegrafálják, hogy ... hogy ... Titkár: Bátorság, kegyelmes úr! Legyen férni Miniszterelnök: Azt telegrafálják, hogy a m­idling meg a sárga pipitér-termésnek is visszavon­hatatlan vége... Minden elszáradt, elégett a rettene­tes forróságban . .. Titkár: Talán lehetne táviratozni a Rotschild-Csoportnak, hogy folyósítson egy állami snidling- és pipitér-kölcsönt is? Miniszterelnök: Nem, a Rotschich-csoport béke­­tűrésének is megvan a határa ... Szegény uram, most már végkép lemondhat arról, hogy a koronát az idén a fejére tehesse . . . Oh, milyen rettenetes végzet, milyen rettenetes végzet . . . Titkár: Micsoda? Miniszterelnök: Hogy valaki szent korona he­lyett közönséges lóden­ kalapot kénytelen viselni a fején . . . Csak legalább elegendő pipitér termett volna!­­Búsan távozik, hogy a leverő hirt ő felségé­vel kíméletesen közölje.) Pán.­ i KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Petőfi szobra Pozsonyban.) Édes anya­­nyelvünk legszebb énekesének emlékét nemsokára szobor hirdeti abban a városban, mely egykor Ausz­­triához kérte csatolását. A derék pozsonyi polgárság azonban kezdi már, úgy látszik, restelni azoknak a szomorú időknek emlékét s e kegyeletes tényével ragaszkodását akarja kifejezni a magyar nyelvhez és a hazafias érzelmekhez, ami különösen ott a határ­szélen, Bécs közvetlen közelében igen derék s di­­cséretreméltó dolog. A szobor pályázata — mint ér­tesülünk — pénteken délben fél egykor dőlt el. A Petőfi-szobor­bizottság a szoborpályázat ügyében következőkép döntött: az első díjat Radnay Béla kapta és így a pályázat értelmében őt bízzák meg a szo­­bor megalkotásával. Radnay Béla pozsonyi születésű és ő készítette a Családon felállítandó gyönyörű Lenan-szobrot is. A második díjat Ligeti Miklósnak, Viszontlátó — Nyári jelenet. — A férj: No, csakhogy megjött, drága angyalom! Már majd megöl itthon az unalom. Képzelje csak: korcsmában vacsorázni, Otthon magamban, árván megb­eázni, izzadni, futni baj meg gond között . . . Ezer szerencse, hogy már visszajött! . ", A feleség: A fürdőt már én is meguntam. Óh, szebb a lét kis otthonunkban. Úgy vágytam én is ezt a nagy napot. Bértetlen élni — súlyos állapot. Szerencse, hogy magányom ott zavartalan volt és nyugodt. A társaság sohase látott És én se láttam jó barátot. Maga járt mindig az eszemben, Hogy nem csal-e meg otthon engem ? A férj: Megcsalni? Én? Mily balga vád! Még nem szerettem soha úgy magát, Mint épen akkor, mikor messze volt. Este, mikor kibúj­­ a szende hold S én és ... izé az ismerőseimmel, A vendéglőbe mentem ámmal-immel, Szerelmesen gondoltam önre, Hogy bárcsak holnap visszajönne! A feleség: No látja, én is igy voltam, barátom, Ha ott ültünk a hűvös esplanade-on S a kapitá . . . lis nyári levegőben A viszontlátás álmait ha szőttem, Nem tudtam inni és nem enni, Otthon szerettem volna lenni! Ennyit egy férj tán nem is érdemel. A férj: Magának ezt sohasem felejtem el. S mig szűmön át a hálaérzés rezzen, Engedje meg, hogy angyalnak nevezzem. Ki léha nőkről mond hazug mesét, Magára nézzen, mint a­ feleség! A feleség: És én tovább minek dicsérjem, Hogy legpéldásabb férj a férjem! {Egymás nyakába borulnak.) A férj (magában): Ha bizonyosat tudnék, meglakolna! A feleség (magában): Úgy hazudik, mintha nyomtatva volna! — Függöny. — Ella, a harmadikat Füredi Richárdnak, a negyedik díjat pedig Vass Jánosnak ítélte oda a bizottság. A bizottság azonkívül megvételre ajánlotta Szász Gyula, Margó Ede, Weil, Boray, Rigele és Lu­kácsi szobrászok műveit: színház és zene.­ ­(Az „éjjeli mened­ékhely“ felújítása.) A budai nyári színházban holnap, szombaton lesz Gor­kij Maxim „Éjjeli menedékhely“ című rendkívül ér­dekes tárgyú drámájának a felújítása. A holnapi re­­prisének nagy érdekességet kölcsönöz Karaszthy Herminnek, a Vígszínház művésznőjének, továbbá Kiss Mihálynak, Follinusz Aurélnak és Ternyei La­josnak vendégjátéka. A főbb szerepek kiosztása a következő : Kosztilev — Follinusz, Vaszilissza — Haraszthy Hermin, Natasa — K. Kápolnay Julia, a rendőr — Kiss Mihály, Pepel — Kesztler Ede, Kiesz — Tábori, Anna — Bera Paula, Nasztja — Med­gyaszai Vilma, Kvasnya — Krecsányiné, Bubnov — Sáfrány, Szatin — Ternyel, a színész — Izsó Mik­lós, a báró — Réthey, Luka zarándok — Bartos, Aljoska — Ujváry, Vízfej — Kövesi, a tatár —­ Marosi. — Az „Éjjeli menedékhely” szombati elő­adása iránt úgy irodalmi körökben, mint a közönség minden rétegében nagy az érdeklődés. * (Városligeti nyári színház.) Szombaton 4-edszer adják Tanay és Vendrey, a Vígszínház művé­szeinek vendégfelléptével „Az áldozati bárány” című bohózatot. Vasárnap délután félhelyárakkal Tanay Frigyes és Ferenczy Károly, a Király színház komi­kusának felléptével 41-edszer adják „A hét Slézinger“ c. újdonságot. Este az “Áldozati bárány“ 5-ödször kerül színre. * Felvétel az orsz. színészegyesü­let szí­nésziskolájában. Az orsz. színészegyesület iskolájá­ban Lipót­ körút 1. a másodévesek beiratkozása 28- án, az új jelentkezőké 29, 30 és 31-én lesz. Ennek­ az iskolának végzett növendékei vizsgálat nélkül az egyesület tagjaivá lesznek. A tanfolyam 2 év, tandíj a drámai szakon havonta 20 korona, énekeseknek 30 ko-’­rona. A felvételi vizsgálat díja 5 korona. Jelentke­zésnél szükséges a születési és iskolai bizonyítvány és azoknál, akik szülők vagy gyám nélkül jelennek meg, szülői vagy gyámi beleegyezés is. * (Színészet Buziáson.) Zsúfolt házak előtt játszik Buziáson Kunhegyi Miklós színtársulata. A színházat nemcsak a magyarok, hanem a külföldiek és nemzetiségiek is lelkesen támogatják, ami a ki­tűnő műsornak és a jó erőknek tudható be. * (Magyar hangszer sikere Wagner ott­honában.) Hát mégis csak van igazság Eötvös Ká­roly magyaros szókimondásaiban. Nemcsak a magyar zenének van nagyrahivatottsága. Az ősi tárogató szó­lalt meg a minap Bayreuthban s elragadta többek közt a nagy Wagner fiát is. Mint onnan írják, a most Bayreuthban tartott díszelőadás alkalmával dr Rich­ter János kezdeményezésére bemutatták a jelenlevő zenekapacitásoknak és magának Wagner Siegfried-­nek is a Sehunda ndv. hangszergyáros által újonnan konstruált tárogatót, amelyen a budapesti szerepléséből is előnyösen ismert Hickisch Artúr zenedei tanár a „Tristán és Izolde“ és a „Tetemrehívás“ című ope­rákból egyes részleteket, valamint több magyar dalt adott elő. A tárogatónak különösen szép hangszine­­zete a jelenlevőket a legnagyobb mértékben meg­lepte s e becses nemzeti hangszerünk ott is nagy tetszést aratott. Schunda pedig, a hangszer rekonst­­ruálója, általános elismerésben és üdvözlésben része­sült e speciális magyar hangszeren eszközölt javítása­iért, amelyek által a közel 200 éve feledésben levő nemzeti hangszerünk a mai zenei kívánalmaknak megfelelő hangszerré lett.­ ­ IRODALOM. * (Utasok könyve) cím alatt Serény Aladár hírlapíró szerkesztésében megjelent a budapesti Bae­deker augusztusi kötete. E vállalat a főváros idegen­­forgalmának emelését célozza s e téren valóban ki­váló szolgálatokat tesz, amennyiben minden hóban egy díszesen kiállított s képekkel tarkított kötetet ad ki s ezt tízezer példányban a pályaudvarokon in­gyen oszlatja szét az érkező utasok között, a könyv­kereskedésekben és trafikokban pedig húsz fillérért kapható. Három nyelven: magyarul, németül és fran­ciául van írva a szövege, mely Budapestet ismerteti nemcsak a Baedekerek alaposságával és megbízható­ságával, hanem élvezetes szépirodalmi formában. Nagy mértékben hozzá fog járulni e könyvecske ah­­­hoz, hogy a hozzánk érkező idegenek országunk ön-­­állóságáról, nemzeti küzdelmeinkről s kulturális és gazdasági haladásunkról alapos tájékoztatást merítse­nek. Az utazásról szóló általános útmutatás előzi meg az ismertető részt, mely leírja egyes intézmé­nyeinket, középületeinket és az összes budapesti látnivalókat. Az üzleti vállalatokról is tájékoztatást nyújt a könyv, melyhez a főváros térképe van csa­k (A Magyar Döntvénytárnak) most jelent meg második kötete. Ez a kötet a váltó- és csőd­­ügyekben hozott felsőbírósági határozatokat tártál­

Next