Pesti Hírlap, 1904. szeptember (26. évfolyam, 241-270. szám)
1904-09-23 / 263. szám
■ -------- --------4 £ to«TI HIRLAB 1904. szeptember 23., péntek. A tiszai rfg. ev. egyházkerület gyűlése Nagyváradon. A tiszai ágostai evangélikus egyházkerület Szeptember 21-én kezdte meg közgyűlését, Szentiványi Árpád és Zélénka Pál püspök elnöklete alatt. Az összes egyházmegyék képviselve vannak espereseik és felügyelőik által. Glauf Pál főesperes, egyházkerületi főjegyző imája után Szentiványi Árpád állott fel és megnyitójában többek közt a következőket mondta: A különféle felekezetek között egyenlőséget és viszonosságot kíván az államtól az 1848. t. c. szellemében, azt, hogy a túlságos egyházi adózástól hívei megszabaduljanak. ’Ám az egynémely lap által hirdetett szekulalizációnak nem barátja, mert ez a forradalomra és egyházi autonómiának elvesztésére vezetne. A népoktatási törvényjavaslatot alapjában helyesli, de hangsúlyozza, hogy hazánkban a népoktatás minden izében magyar legyen. (Éljenzés.) Miután az egybegyűlteket szeretettel üdvözölte, a közgyűlést megnyitja. Ezután Zelenka püspök felolvasta kimerítő jelentését, majd bevezető beszédében a nagyváradi ev. egyház múltjáról megemlékezve kegyelettel és elismeréssel emlékezik meg lelkes újjászervezői közül Rimler Károlyról, az áldott emlékű lelkészről, gróf Blankenstein György felügyelőről és még a most is működő Winkler Lajos, negyven éve működő főjegyzőről. Sajnálattal említette, hogy az egyházkerület nagy számarányában 105 ezer lélek van, kiket misszió körökre osztani s lelkészileg gondozni nincsen mód. Az eddigi államsegélyt e célra is gyümölcsöztetik, de az 1848. évi XX. tc. végrehajtása alapján többet várnak. A közgyűlés a püspök mindenre kiterjedő jelentését egyhangúlag elfogadta és javaslatait határozattá emelte, egyben teljes elismeréséről, bizalmáról biztosította, végül a múlt évben őt ért súlyos családi csapás felett őszinte részvétét fejezte ki. Majd a püspök indítványára Wlassics volt közokt. miniszter érdemeit jegyzőkönyvbe iktatták. Dr Berzeviczy Albert közokt. minisztert őszinte bizalommal köszöntötte a közgyűlés. Üdvözli továbbá Baksay Sándor ev. ref. püspököt, a hat évre ujonan választott főespereseket és tisztviselőket. A hat szabadkirályi városi egyházmegyék feloszlására nézve dr Markó Sándor előadása alapján a közgyűlés javaslatát egyhangúlag elfogadta és annak végrehajtására 1905. évi január 1-ére az elnökséget bízták meg. Ezt elvégezvén, az esperesi, jogi, theologiai és tanítói képzői tanároknak 600—600 kor. drágasági pótlékot szavaztak meg. Glauf Pál főjegyző előadta a theológiai tanügyi szervezetre vonatkozó javaslatát, amit az összes esperességek helyeslő nyilatkozatai alapján a közgyűlés általánosságban egyhangúlag elfogadott, a részletekre tett esperességi módosításokat pedig esetleges figyelembevétel végett az egyetemhez felterjeszti. Előadta, hogy a theol. akadémiák fentartásából származó terhet aránytalannak tartja, mert helyes, igazságos arány az volna, hogy az összes fentartó költség viselésében a négy kerület egyenlően osztozzék, mert a theologiai tanügy mind a négy kerület közös ügye és érdeke. A theologiai akadémiáknál szervezendő tanári létszámra nézve ha hat tanszék rendszeresítették egyenlően mindhárom akadémiánál, az ebből származó nagyobb fentartási járulékot a közgyűlés megajánlja. A közgyűlés ezután Glauf Pál főjegyzőnek élénk elismerését fejezte ki. Elhatározta továbbá a közgyűlés, hogy a szásziesperesi theologiai intézet kapcsán 40 theológus benlakására alkalmas otthont épít, ugyanott új tanítóképző-intézetet állít. Az ezen célra egy beltelek vásárlása iránt kötött adásvételi szerződést jóváhagyta. Az 1848. t.-c végrehajtása ügyében (előadó Gerduly Henrik nyíregyházi lelkész, kerületi jegyző) a két protestáns egyháznak az állami kormányhoz benyújtott emlékiratára nézve kimondta a közgyűlés, hogy az emlékiratra vonatkozó válaszadás sürgettessék oly hatással, hogy a hívek adóterhe a lelkészek és tanférfiak igényeivel egyszerre és elválaszthatatlanul rendeztessék s követelésük nyomatékosabbá tétele végett ez ügyben sürgősen zsinat tartassák. A Luther-társaság hivatalos közlönyének támogatására a közgyűlés költségvetési tervet vár, hogy eszerint határozhassa el, mennyivel járuljon hozzá. A közgyűlés ezután még számos belügyet intézett el. Holnap folytatja ülését. Délben 160 terítékű ebéd volt, melyen Szentiványi Árpád a király ő felségére mondott gyújtó hatású áldomást. Dr Meskó László Zelenka püspököt és Szentiványi Árpádot éltette. Maternyi lelkész a vendégeket, Kinder polgármester Hevessy Bertalant köszöntötte. Kimler remek áldomásban a vendégek áldásos működésére emelte poharát. Éltették még Sulyok ref. esperest, a nagyváradi ev. egyházat, mely igazi magyar vendégszeretettel fogadta körébe a kerületi közgyűlés vendégeit. Majd Sulyok igen szép áldomást mondott a két testvér-egyház kölcsönös egyetértő működésére. Végül Geduly élénk éljenzés közben Winkler Lajost, a nagyváradi egyháznak 40 év óta főjegyzőjét éltettem. Néhány igaz szó a szerbiai viszonyokról. Belgrád, szept. 21. „Karagyorgyevics Péter szerencséről beszélhet, hogy nincs több Obrenovics az életben. Ha élne még egy Obrenovics, úgy előbb kapna egy golyót a fejébe, mint koronát a fejére " Ezt a kissé drasztikusan nyílt beszélgetést két szerbiai lakostól lestem el, akik nem Belgrádból, hanem az ország belsejéből valók voltak. De mindenesetre élénken illusztrálja a nép hangulatát, mely egészen más, mint azt egyes tendenciózus oldalról világgá akarják kürtölni. A nép Szerbiában mindenfelé elégedetlen. Péter király trónralépése óta egy új és igen nagy állami adót róttak ki s most nagy államkölcsönt akarnak fölvenni. Szerbiában sok mindent eltűrnek. De Szerbiában — fizetni, pénzt adni — a szerb nép Achillessarkát képezi. Karagyorgyevics Péter fizetett bérencei éveken át ezzel izgattak Milán király ellen. .Mentül kevesebb adót, mentül kevesebb állami kiadást“ — ilyen jelszavakat írtak a radikálisok a zászlajukra. És most a nép azt kérdi, miért kell most az újabb megterheltetés, a tetemesen nagyobb adó? Mire való az új nagy államkölcsön? A meggyilkolt Obrenovics Sándor alatt erre nem is gondoltak, ez nem is volt tervbe véve, mire valók és honnan egyszerre ezek az új terhek? Így gondolkodik a nép. Szerbiában Sándor király lemészároltatásáig három párt volt: a radikális párt, mely két része állott: mérsékelt és szélső radikális pártból. Ezek az utóbbiak köztársasági pártnak is hívta magát. Ezen pártok vezérei Karagyorgyevics Péter (akkor még herceg) évjáradékot hozó bérencei voltak. A nép persze erről mit sem tudott. A második párt: a liberális párt volt. A hardika haladópárt volt. Péter király (herceg korában) értette a liberális párt vezéreit is megvásárolni. Kettőt azonban: dr Risztics Jánost és Blasnavacz Milivojt, nem tudta megvásárolni, de egy Avakumovicsot, egy Zsivkovicsot, egy Jovanovicsot, megvesztegethette, ezeket zsebre rakhatta és minderről saját pártfeleik sem tudtak eddig. És emiatt a liberális párt eddigi elnökének, Avakumovicsnak tíz nappal előbb le kellett mondania az elnökségről. A haladópárt kevéssel Obrenovics Sándor király lemészárlása előtt feloszlott. Sándor király meggyilkoltatása után tizennégy napig az a hit és hit volt a szerb nép között elterjedve, — amelynek elterjedéséről a radikálisok gondoskodtak, — hogy Sándor királyt Braga királyaszszony s testvérei a miniszterekkel egyetértve gyilkoltatták meg, mert őket Sándor el akarta kergettetni. A tisztek erre Sándor halálát megbószálandók, Drágát, testvéreit és két minisztert meggyilkoltak. Csak amikor a forradalmi kormány megerősödött, a városok vezetőségét saját embereivel cserélte fel és Karagyorgyevics Péterből, a gyilkosság értelmi szerzőjéből, Szerbia királya lett, tudta meg a szerb nép a június 11-iki rémes gyilkosságot. De nem szabad elfeledni, hogy a királygyilkos katonatisztek a június 11-iki borzalmas éjjelen 21 szegény testőrt (svájcit) szintén lemészároltak, mert első felszólításuknak, a fegyvert letenni, nyomban eleget nem tettek. Itt van már a vérboszú! És ezt máig is már alaposan észlelték. A nisi tiszti botránytól eltekintve, egy zsandár, akinek bátyját, ki mint gárdista szolgált Sándor királynál és akit a rémes éjszakán meggyilkoltak, négy hét előtt Trifunácz csendőrszázadost agyonlőtte. Trifunácz (akkor még főhadnagy volt) Draga királyné meggyilkoltatásában vezetőszerepet játszott és Draga királyné testébe több golyó fúródott, amelyek Trifunácz revolveréből kerültek ki. Öt nap előtt egy baka egy századost (királygyilkost) meglőtt, a golyó a századost halálosan sebesítette meg, de egyúttal egy ártatlan bakát is keresztül lőtt a golyó és ez halva rogyott össze. De a királygyilkosokra nézve a legfélelmetesebb a néppárt megalakítása. (Szeljacska sztranka.) Mindazok a liberálisok és mindazok a radikálisok és majd-nem kivétel nélkül a papság, mely a királygyilkossá-got elitéli, a néppel egy párttá alakultak, újságokat adnak ki, amelyben sem többet, sem kevesebbet nem követelnek, mint: Akasztófára a junius 11-iki királygyilkosokkal.“ , Ilyen a nép hangulata abban az órában, amikor a belgrádi székesegyházban megkondul a harang, amely a koronázási aktus kezdetét jelzi, mindez akkor történik, amikor Péter király félve teszi fejére az újonan vásárolt bronzkoronát és amikor a délszláv omladinisták kongresszusa délszláv királylyá proklamálta Karagyorgyevics Pétert, kinek a nyugalmát a korona, a királylyá való felkenetés sem adja vissza. A vérboszú megkezdődött. Hullanak gyilkos golyóktól sorra a királygyilkosok. A korona presztízst adhat, de nem páncél, mely megvédi a viselőjét — sok minden ellen, ami felett Szerbiában csodálkozni nem is lehet. 4 Orosz-japán háborn. rk mukdeni nagy csatáról szóló hírek eddig még nem nyertek megerősítést. Kisebb csatározások felderítő csapatok között előfordultak ugyan, de azok semmiben sem befolyásolták a küzdő felek állásait. Mindketten úgy látszik már készen állnak a harcra. S a küzdelem bármelyik pillanatban megkezdődhetik, ha ugyan még meg nem kezdődött. Egyik táviratunk azt jelenti, Kuropatkin parancsot kapott, hogy politikai okokból védelmezés nélkül Mukdent fel ne adja. Más szavakkal, hogy ama bizonyos „magasabb sztratégiai kombinációból“ ismét meg ne futamodjék Mukdenből is. A „politikai okok“ lehetnek csak harctéri tudósítói ötletek, de lehetnek annyiban reális komolyságúak is, amennyiben Pétervárott kezdik sűrűen feszegetni nemcsak a béke kérdését, de azt is, hogy miért ne létesülhetne Oroszország és Japán között szoros szövetség, amely őket egész Kelet-Ázsia uraivá tehetné. A békehajlam annyira fejlődött, hogy a nagytekintélyű Grashaninban a még nagyobb tekintélyű orosz publicista Mescserszki herceg minden tartózkodás nélkül azt ajánlja, hogy Oroszország tegye meg az első lépést, amit minden szégyenkezés nélkül megtehet, mert,s ez elég furcsa indokolás, Oroszország voltaképen nem győzetett le, csak a túlerő elől fokozatosan visszavonult Azt Mescserszki herceg, persze, nem említi, hogy e visszavonulás 40,000 orosz katona hulláján át történt, ami némiképen mégis csak legyőzetésnek is vehető. Avagy 40,000 ember veszteséggel vad futásban menekülő hadsereg nem leveretést jelent a hadi szakkritika előtt? No, de ezen ne akadjunk meg. A fődolog, hogy Oroszországban óhajtják a békét Japánnal azon az alapon, hogy az eddigi csaták és ütközetek--------— nem számítanak. Mert, mint Mescserszki herceg kijelenti: „az eddigi események Oroszország becsületét és méltóságát nem tették tönkre.“ Mescserszki herceg azután így folytatja! „Oroszország nem szorul rá mindenáron a békére, hanem folytathatja a háborút és ezért méltósága megengedi, hogy ép oly vitéz ellenfelének békét ajánljon fel. Ha Japán elfogadná a békefeltételeket, annál jobb, akkor Oroszország fellélegzik, a háború helyébe a béke lép és az orosz nép áldani fogja a békeszerző cárt. De ha a békefeltételeket Japán nem fogadná el, akkor őt terheli minden felelősség a jövőben kioltandó vérért és az összes száznegyven millió orosz egy seregbe sorakozik, amely követi császárját a háborúban és le nem teszi addig fegyverét, amíg az ellenséget le nem győzte. Megnyílik előttem a perspektívája egy őszinte és tartós szövetségnek, melyet Japánnal kötnénk a Csendes-tenger uralmára vonatkozólag és ha ezt a szövetséget, mint a Japánnal kötendő béke célját elismernék, akkor mindkét államra nézve üdvösebb volna, ha mentői előbb létre jöhetne.“ Szóval Oroszország szeretne föllélegzeni és erre nézve Mescserszki herceg vállalkozott kis tapogatózásra. Itt gyökerezhetnek ama „politikai okok“, amelyek miatt a „nagy sztratégiai hírbe“ keveredett Kuropatkin urnak Mukdennél verekednie kell, akár van kedve hozzá, akár ninpa.