Pesti Hírlap, 1904. szeptember (26. évfolyam, 241-270. szám)

1904-09-23 / 263. szám

■ -------- --------­4 £ to«­T­I HIRLAB 1904. szeptember 23., péntek. A tiszai rfg. ev. egyházkerület gyű­lése Nagyváradon. A tiszai ágostai evangélikus egyházkerület Szeptember 21-én kezdte meg közgyűlését, Szentivá­­nyi Árpád és Z­élénk­a Pál püspök elnöklete alatt. Az összes egyházmegyék képviselve vannak espereseik és felügyelőik által. Glauf Pál főesperes, egyházkerületi főjegyző imája után Szentiványi Árpád állott fel és megnyi­tójában többek közt a következőket mondta: A külön­féle felekezetek között egyenlőséget és viszonosságot kíván az államtól az 1848. t. c. szellemében, azt, hogy a túlságos egyházi adózástól hívei megszabaduljanak. ’Ám az egy­némely lap által hirdetett szekulalizáció­­nak nem barátja, mert ez a forradalomra és egyházi autonómiának elvesztésére vezetne. A népoktatási törvényjavaslatot alapjában helyesli, de hangsú­lyozza, hogy hazánkban a népoktatás minden izében magyar legyen. (Éljenzés.) Miután az egybegyűlte­ket szeretettel üdvözölte, a közgyűlést megnyitja. Ezután Zelenka püspök felolvasta kimerítő je­lentését, majd bevezető beszédében a nagyváradi ev. egyház múltjáról megemlékezve kegyelettel és elis­meréssel emlékezik meg lelkes újjászervezői közül Rimler Károlyról, az áldott emlékű lelkészről, gróf Blankenstein György felügyelőről és még a most is működő Winkler Lajos, negyven éve működő főjegy­zőről. Sajnálattal említette, hogy az egyházkerület nagy számarányában­­ 105 ezer lélek van, kiket misszió körökre osztani s lelkészileg gondozni nin­csen mód. Az eddigi államsegélyt e célra is gyümöl­­csöztetik, de az 1848. évi XX. t­c. végrehajtása alap­ján többet várnak. A közgyűlés a püspök mindenre kiterjedő jelentését egyhangúlag elfogadta és javas­latait határozattá emelte, egyben teljes elismeréséről, bizalmáról biztosította, végül a múlt évben őt ért sú­lyos családi csapás felett őszinte részvétét fejezte ki. Majd a püspök indítványára Wlassics volt közokt. miniszter érdemeit jegyzőkönyvbe iktatták. Dr Berzeviczy Albert közokt. minisztert őszinte bizalom­mal köszöntötte a közgyűlés. Üdvözli továbbá Bak­­say Sándor ev. ref. püspököt, a hat évre ujonan vá­lasztott főespereseket és tisztviselőket. A hat szabad­­királyi városi egyházmegyék feloszlására nézve dr Markó Sándor előadása alapján a közgyűlés javas­latát egyhangúlag elfogadta és annak végrehajtására 1905. évi január 1-ére az elnökséget bízták meg. Ezt elvégezvén, az esperesi, jogi, theologiai és tanítói kép­zői tanároknak 600—600 kor. drágasági pótlékot sza­vaztak meg. Glauf Pál főjegyző előadta a theológiai tanügyi szervezetre vonatkozó javaslatát, amit az összes espe­­rességek helyeslő nyilatkozatai alapján a közgyűlés általánosságban egyhangúlag elfogadott, a részle­tekre tett esperességi módosításokat pedig esetleges figyelembevétel végett az egyetemhez felterjeszti. Előadta, hogy a theol. akadémiák fentartásából szár­mazó terhet aránytalannak tartja, mert helyes, igaz­ságos arány az volna, hogy az összes fentartó költség viselésében a négy kerület egyenlően osztozzék, mert a theologiai tanügy mind a négy kerület közös ügye és érdeke. A theologiai akadémiáknál szervezendő tanári létszámra nézve ha hat tanszék rendszeresítet­ték egyenlően mindhárom akadémiánál, az ebből származó nagyobb fentartási járulékot a közgyűlés megajánlja. A közgyűlés ezután Glauf Pál főjegyző­nek élénk elismerését fejezte ki. Elhatározta továbbá a közgyűlés, hogy a szász­iesperesi theologiai intézet kapcsán 40 theológus benlakására alkalmas otthont épít, ugyanott új taní­tóképző-intézetet állít. Az ezen célra egy beltelek vá­sárlása iránt kötött adásvételi szerződést jóváhagyta. Az 1848. t.-c végrehajtása ügyében (előadó Ge­­rduly Henrik nyíregyházi lelkész, kerületi jegyző) a két protestáns egyháznak az állami kormányhoz be­nyújtott emlékiratára nézve kimondta a közgyűlés, hogy az emlékiratra vonatkozó válaszadás sürget­­tessék oly hatással, hogy a hívek adóterhe a lelké­szek és tanférfiak igényeivel egyszerre és elválaszt­hatatlanul rendeztessék s követelésük nyomatéko­sabbá tétele végett ez ügyben sürgősen zsinat tartas­sák. A Luther-társaság hivatalos közlönyének támo­gatására a közgyűlés költségvetési tervet vár, hogy eszerint határozhassa el, mennyivel járuljon hozzá. A közgyűlés ezután még számos belügyet inté­zett el. Holnap folytatja ülését. Délben 160 terítékű ebéd volt, melyen Szentiványi Árpád a király ő fel­ségére mondott gyújtó hatású áldomást. Dr Mesk­ó László Zelenka püspököt és Szentiványi Árpádot él­tette. Maternyi lelkész a vendégeket, Kinder polgár­­mester Hevessy Bertalant köszöntötte. Kimler remek áldomásban a vendégek áldásos működésére emelte poharát. Éltették még Sulyok ref. esperest, a nagy­váradi ev. egyházat, mely igazi magyar vendégsze­retettel fogadta körébe a kerületi közgyűlés vendé­geit. Majd Sulyok igen szép áldomást mondott a két testvér-egyház kölcsönös egyetértő működésére. Vé­gül Geduly élénk éljenzés közben Winkler Lajost, a nagyváradi egyháznak 40 év óta főjegyzőjét éltette­­m. Néhány igaz szó a szerbiai viszonyokról. Belgrád, szept. 21. „Karagyorgyevics Péter szerencséről beszélhet,­­ hogy nincs több Obrenovics az életben. Ha élne még egy Obrenovics, úgy előbb kapna egy golyót a fejébe, mint koronát a fejére " Ezt a kissé drasztikusan nyílt beszélgetést két szerbiai lakostól lestem el, akik nem Belgrádb­ól, ha­nem az ország belsejéből valók voltak. De minden­esetre élénken illusztrálja a nép hangulatát, mely egészen más, mint azt egyes tendenciózus oldalról világgá akarják kürtölni. A nép Szerbiában mindenfelé elégedetlen. Pé­ter király trónralépése óta egy új és igen nagy állami adót róttak ki s most nagy államkölcsönt akarnak fölvenni. Szerbiában sok mindent eltűrnek. De Szer­biában — fizetni, pénzt adni — a szerb nép Achilles­­sarkát képezi. Karagyorgyevics Péter fizetett béren­cei éveken át ezzel izgattak Milán király ellen. .Mentül kevesebb adót, mentül kevesebb állami kiadást“ — ilyen jelszavakat írtak a radikálisok a zászlajukra. És most a nép azt kérdi, miért kell most az újabb megterheltetés, a tetemesen nagyobb adó? Mire való az új nagy államkölcsön? A meggyilkolt Obrenovics Sándor alatt erre nem is gondoltak, ez nem is volt tervbe véve, mire valók és honnan egy­szerre ezek az új terhek? Így gondolkodik a nép. Szerbiában Sándor király lemészároltatásáig három párt volt: a radikális párt, mely két része állott: mérsékelt és szélső radikális pártból. Ezek az­ utóbbiak köztársasági pártnak is hívta magát. Ezen pártok vezérei Karagyorgyevics Péter (akkor még herceg) évjáradékot hozó bérencei voltak. A nép persze erről mit sem tudott. A második párt: a liberális párt volt. A har­­dik­­a haladópárt volt. Péter király (herceg korában) értette a liberális párt vezéreit is megvásárolni. Ket­tőt azonban: dr Risztics Jánost és Blasnavacz Mili­­vojt, nem tudta megvásárolni, de egy Avakumovi­­csot, egy Zsivkovicsot, egy Jovanovicsot, megvesz­tegethette, ezeket zsebre rakhatta és minderről saját pártfeleik sem tudtak eddig. És emiatt a liberális párt eddigi elnökének, Avakumovicsnak tíz nappal előbb le kellett mondania az elnökségről. A haladópárt kevéssel Obrenovics Sándor ki­rály lemészárlása előtt feloszlott. Sándor király meggyilkoltatása után tizennégy napig az a hit és hit volt a szerb nép között elter­jedve, —­ amelynek elterjedéséről a radikálisok gon­doskodtak, — hogy Sándor királyt Braga királyasz­­szony s testvérei a miniszterekkel egyetértve gyilkol­­tatták meg, mert őket Sándor el akarta kergettetni. A tisztek erre Sándor halálát megbószálandók, Drá­gát, testvéreit és két minisztert meggyilkoltak. Csak amikor a forradalmi kormány megerősö­dött, a városok vezetőségét saját embereivel cserélte fel és Karagyorgyevics Péterből, a gyilkosság értelmi szerzőjéből, Szerbia királya lett, tudta meg a szerb nép a június 11-iki rémes gyilkosságot. De nem sza­bad elfeledni, hogy a királygyilkos katonatisztek a június 11-iki borzalmas éjjelen 21 szegény testőrt (svájcit) szintén lemészároltak, mert első felszólítá­suknak, a fegyvert letenni, nyomban eleget nem tet­tek. Itt van már a vérboszú! És ezt máig is már alaposan észlelték. A nisi tiszti botránytól eltekintve, egy zsandár, akinek bátyját, ki mint gárdista szol­gált Sándor királynál és akit a rémes éjszakán meg­gyilkoltak, négy hét előtt Trifunácz csendőrszázadost agyonlőtte. Trifunácz (akkor még főhadnagy volt) Draga királyné meggyilkoltatásában vezetőszerepet játszott és Draga királyné testébe több golyó fúró­dott, amelyek Trifunácz revolveréből kerültek ki. Öt nap előtt egy baka egy századost (királygyilkost) meglőtt, a golyó a századost halálosan sebesítette meg, de egyúttal egy ártatlan bakát is keresztül lőtt a golyó és ez halva rogyott össze. De a királygyilkosokra nézve a legfélelmetesebb a néppárt megalakítása. (Szeljacska sztranka.) Mind­azok a liberálisok és mindazok a radikálisok és majd-­­­nem kivétel nélkül a papság, mely a királygyilkossá-­­­got elitéli, a néppel egy párttá alakultak, újságokat adnak ki, amelyben sem többet, sem kevesebbet nem követelnek, mint: Akasztófára a junius 11-iki ki­rálygyilkosokkal.“ , Ilyen a nép hangulata abban az órában, ami­kor a belgrádi székesegyházban megkondul a harang, amely a koronázási aktus kezdetét jelzi, mindez ak­kor történik, amikor Péter király félve teszi fejére az újonan vásárolt bronzkoronát és amikor a dél­szláv omladinisták kongresszusa délszláv királylyá proklamálta Karagyorgyevics Pétert, kinek a nyugal­mát a korona, a királylyá való felkenetés sem adja vissza. A vérboszú megkezdődött. Hullanak gyilkos golyóktól sorra a királygyilkosok. A korona presztízst adhat, de nem páncél, mely megvédi a viselőjét — sok minden ellen, ami felett Szerbiában csodálkozni nem is lehet. 4 Orosz-japán háborn. rk mukdeni nagy csatáról szóló hírek ed­dig még nem nyertek megerősítést. Kisebb csatározások felderítő csapatok között előfor­dultak ugyan, de azok semmiben sem befo­lyásolták a küzdő felek állásait. Mindketten úgy látszik már készen állnak a harcra. S a küzdelem bármelyik pillanatban megkezdőd­hetik, ha ugyan még meg nem kezdődött. Egyik táviratunk azt jelenti, Kuropatkin parancsot kapott, hogy politikai okokból védel­­mezés nélkül Mukdent fel ne adja. Más sza­vakkal, hogy ama bizonyos „magasabb sztra­­tégiai kombinációból“ ismét meg ne futamod­­jék Mukdenből is. A „politikai okok“ lehetnek csak harctéri tudósítói ötletek, de lehetnek annyiban reális komolyságúak is, amennyiben Pétervárott kez­dik sűrűen feszegetni nemcsak a béke kérdé­sét, de azt is, hogy miért ne létesülhetne Orosz­ország és Japán között szoros szövetség, amely őket egész Kelet-Ázsia uraivá tehetné. A békehajlam annyira fejlődött, hogy a nagytekintélyű Grashanin­ban a még nagyobb tekintélyű orosz publicista Mescserszki herceg minden tartózkodás nélkül azt ajánlja, hogy Oroszország tegye meg az első lépést, amit minden szégyenkezés nélkül megtehet, mert,­s ez­ elég furcsa indokolás, Oroszország voltaké­­pen nem győzetett le, csak a túlerő elől foko­zatosan visszavonult Azt Mescserszki herceg, persze, nem említi, hogy e visszavonulás 40,000 orosz katona hulláján át történt, ami némiké­­pen mégis csak legyőzetésnek is vehető. Avagy 40,000 ember veszteséggel vad fu­tásban menekülő hadsereg nem leveretést je­lent a hadi szakkritika előtt? No, de ezen ne akadjunk meg. A fődolog, hogy Oroszországban óhajtják a békét Japán­nal azon az alapon, hogy az eddigi csaták és ütközetek--------— nem számítanak. Mert, mint Mescserszki herceg kijelenti: „az eddigi események Oroszország becsületét és méltóságát nem tették tönkre.“ Mescserszki herceg azután így folytatja! „Oroszország nem szorul rá mindenáron a bé­kére, hanem folytathatja a háborút és ezért méltó­sága megengedi, hogy ép oly vitéz ellenfelének békét ajánljon fel. Ha Japán elfogadná a békefeltételeket, annál jobb, akkor Oroszország fellélegzik, a háború helyébe a béke lép és az orosz nép áldani fogja a bé­keszerző cárt. De ha a békefeltételeket Japán nem fogadná el, akkor őt terheli minden felelősség a jö­vőben kioltandó vérért és az összes száznegyven mil­lió orosz egy seregbe sorakozik, amely követi császár­ját a háborúban és le nem teszi addig fegyverét, amíg az ellenséget le nem győzte. Megnyílik előttem a perspektívája egy őszinte és tartós szövetségnek, me­lyet Japánnal kötnénk a Csendes-tenger uralmára vonatkozólag és ha ezt a szövetséget, mint a Japán­nal kötendő béke célját elismernék, akkor mindkét államra nézve üdvösebb volna, ha mentői előbb létre jöhetne.“ Szóval Oroszország szeretne föllélegzeni és erre nézve Mescserszki herceg vállalkozott kis tapogatózásra. Itt gyökerezhetnek ama „politikai okok“, amelyek miatt a „nagy sztratégiai hírbe“ ke­veredett Kuropatkin urnak Mukdennél vere­kednie kell, akár van kedve hozzá, akár ninpa.

Next