Pesti Hírlap, 1904. szeptember (26. évfolyam, 241-270. szám)
1904-09-24 / 264. szám
1904. szeptember 24., szombat. ______________ - _____..------PESTI VIKLAE kivándorló zsidóval már Triesztben szállott a hajóra. "Kis vörös szakálla, fekete, beesett, csillogó szeme s törődött, hajlott termete van. Mellény nincs rajta, csak ráncos mellű, magasnyaku fekete orosz ing. Odesszában sikerült neki hajóra kelnie. Körülötte mindenféle orosz menekült zsidók. — Négy évig szolgáltam a cár hadseregében, uram" mondta Biznics Salamon. És mikor leteltett az utolsó napom, azt se engedték meg, hogy felsóhajtsak, már összeszedtek és vittek haza, mert abban a városban, ahol szolgáltam, zsidónak nem szabad laknia . . Mentem, kóboroltam, bujdostam családommal . . Rézmetsző vagyok. Munkát kapnék, de mester nekem munkát nem adhat. Már miből éljek ! Ngyy évig szolgáltam a cárért és most a fejem se hajthatom le sehol Ha megtalál a paraszt, az ver, s ha segítségül hívom a kozákot, az ver. Mit tudják azt künn a világban? Gyilkolnak, vérbe fullasztanak minket. ' ' Most pedig újra behívtak, mert csata van. Mind elszöktünk, de nem mert féltünk a haláltól, hisz ki tudja, mi történik velünk az íráságban, de mert utáljuk az oroszokat. De az Isten nagy és hatalmas . . A japánok győznek és győzni fognak! Ugye, fiam? és maga felé fordította egy kis fiú fejét, aki ládáján ült apja lába előtt s homlokán a tiilemmel imádkozott a szentirásból « * * Benn a fedélzeten pedig a sürgés, forgás, zaj, lárma, dobogás közepette harminc-negyven ember ült ki itt, ki ott, ahol csak helyet talál 63 levelet ir az otthonvalóknak. Néhányba betekintettem és csaknem kicsordult a könyem. Úgy írom, ahogy láttam: „Édes feleségem, egyedül maradtál, vigyázz hát a mi két kis árvánkra, és ti kis árváim segitsétek édesanyátokat Imádkozzatok értem, mert nagy útra adtam magamat s csak az Isten segíthet meg. Ha odabünn majd megtaláltam magamat küldök nektek is pénzt, hogy apátokat felkeressétek . . Azok a nagy, íráshoz nem szokott újak, gyámoltalanul fogják a ceruzát tollal s nagyobb munkával, mintha egy ugart kapálnának fel. Írják szomorú, bucsúzkodó levelüket. Sietni kell, mert délután indul a hajó. Még csak néhány óra s nem ragaszthat többé fecskés bélyeget levelére. S valami különös, szomorú érzés fogott el, mikor láttam a sok, sok búcsúlevelet írót s hallgattam a tilinkó szavát, melyet egy kötélcsomón üldögélve fujdogált a magyar hegyek egy békességes tótja. * * * És délután hat óra felé az abbáziai partokra sétáló budapestiek vegyes sokassága kíváncsian fordul a tenger felé, ahol egy nagy, fekete hajó megy teljes gőzzel Veglia és Cherso felé. — Vajon miféle hajó lehet? kérdik a kiváncsiak . . — Kisasszony, az az Ustonia . . Ebben a pillanatban ezerhatszáz ember vára, hite, reménysége és bizodalma . . Még vagy tíz-tizenöt percig látszik, aztán mint kis fekete pont vész el a messzeségben. Távozó,testvéreink, sok szerencsét! Isten vetetek ! . . . Pásztor Árpád, viselők korpótlékára és a vármegyei tiszti és vármegyei közjegyzői nyugdíjalap gyarapítására, az 1905. évi január 1-től fogva a korpótlékok megszűnnek s az egész pótadót a két nyugdíjalap javára fordítják. Torontál vármegye virilistái. Torontálvármegye igazoló választmányának — mint Nagybecskereki levelezőnk írja — időst állította össze 1905-re a legtöbb adót fizető megyebizottsági tagok névsorát. E szerint a legtöbb adót fizetik: Gr. Csekonics Sándor 213.021, gr. Harnoncourt Felix 89.980 korona, Robert pármai herceg 48.871 korona, gróf Karácsonyi Jenő, 47.765 korona, gróf Batthyány László 37.322 korona, gróf Zichy Ágoston 30.020 korona, Csávossy Gyula,26.565 korona, gróf Wimpfen Simon 22.589 korona, gróf KarácsonyiAladár 20.006 korona, gróf Nákó Sándor 19.964 korona, báró Daniel Ernő 19.240 korona, Karácsonyi Andor 17.814 korona, gróf Szapáry Pál 17.124 korona, József kir. herceg 17.014 korona, báró GerliczyFerenc 14.717 korona, Dungyevszky Lázár 13.617 korona, herceg Odescalchy Géza 11.316 korona, Kohner Henrik 10.864 korona, báró Nikolics Fedor 10.824 korona, báró Lipthay Frigyes 10.756 korona. Azonkívül 22-en fizetnek 5000 koronán felüli adót. .Jegyzőválasztás: Székesfehérvárról jelenti tudósítónk, hogy a váci jegyző elhalálozásával megüresedett jegyzői állást csütörtökön töltötték be. Jegyző lett Perl Jenő zámolyi segédjegyző szótöbbséggel, Jandrók Viktor soponyai segédjegyzővel szemben. A választás nagy érdeklődés mellett folyt le. Keszthely város képviselőtestülete csütörtökön tartotta közgyűlését Nagy István városbíró elnöklésével. A gyűlés főbb tárgya volt az 1905. évre szóló költségelőirányzat, mely 45% pótadót tüntetett fel. A közgyűlés, tekintettel az év szomorú gazdasági és anyagi nehéz viszonyaira, nem fogadta el a költségvetést, hanem utasította az elüljáróságot, hogy a múlt évi pótadó-százalék (42%) maradjon s ennél fogva törüljön abból több térést. Végül a közgyűlés kimondotta, hogy a város a nemrégiben alakult Balaton-szövetség pártoló tagjának sorába lép. Megyék és városok. Zala megye törvényhatósági bizottsága a napokban tartotta közgyűlésen a meghalt sümegi főszolgabíró helyébe a megyei élet egy érdemes tagját, Solyomy Tivadart, aki 15 év óta szolgálja a megyét, mint szolgabíró, választotta meg erős küzdelem után Body Zoltán megyei Illad aljegyzőjével szemben. A megüresedett perlaki szolgabirói állásra Farkas Kálmán tiszteletbeli szolgabirót választották meg Töreky Istvánnal szemben 42 szavazattöbbséggel, a megüresedett I. ős- szolgabirói helyre pedig dr Ságváry Jenő tapolcai Il-od osztályú szolgabirót Molnár János alsólendvai Il-od oszt. szolgabiróval szemben 46 szavazattöbbséggel. A közgyűlés a vármegyei főszolgabirák közül Gaál Miklós pacsai, Szentmikdóssy Gyula tapolcai, Takách Imre keszthelyi és Thassy Lajos zalaegerszegi járási főszolgabirákat a Vil-ik fizetési osztályba választás útján előléptette. A vármegye 1905. évi költségvetését 423.955 K kiadással, 428.334 K 59 f. bevétellel elfogadta a közgyűlés Az 1908. év végéig már közgyűlésileg megszavazott IVI. vármegyei pótlékra nézve a közgyűlés kimondotta, hogy a I. 1094. év végéig fordittassék a tiszt Lujza hercegnő ügyének fejleményei. Míg Bécsben alaposan elhallgattak a megegyezésre vonatkozó tárgyalásokkal, Párizsban észlelhető jelekből arra lehet következtetni, hogy az elmegyógyintézetből megszökött hercegasszony ügye talán jelentős fordulat előtt áll. Lehet ugyan, sőt nagyon valószínű, hogy találgatásukon alapulnak a feltevések, de nem lehetetlen, hogy van valami komoly alapjuk a találgatásoknak. Berlinben ugyanis Bécsből érkező tudósítások azt a valószínűtlenül hangzó hírt röpítették szét, hogy Lónyay grófné Ferenc József király megbízásából utazott Párizsba, hogy Lujza hercegnő ügyében a békés megegyezés útját egyengesse. Bár aligha adhatunk hitelt e feltevésnek, anynyit meg kell állapítanunk, hogy a két nővér kibékülése a legteljesebb. Lujza hercegnő és Lónyay grófné bárója óra hosszán át beszélgettek egymással. Lónyay grófné könyekig meg, volt hatva s nagy szomorúsággal beszélt testvére sorsáról s azokról a szenvedésekről, amelyeket el kellett viselnie. Később pedig gyöngéd szavakkal fejezte ki örömét, hogy testvére immár szabad s hogy jól érzi magát. Biztosította egyben arról, hogy segítségére lesz mindig, ha erre szüksége lenne. Lónyay grófné még néhány napig marad Párizsban s ezen idő alatt még találkozik a hercegnővel. A testvérek kibékülése nincs befolyással a tárgyalások kielégítő eredményére. A találkozás nagyon kedvezően hatott Lujza hercegnő lelkiállapotára- Lónyay grófnénak volt alkalma meggyőződni arról, hogy a hercegnő teljesen egészséges, normálisan gondolkodik s hogy éles eszét a szenvedés s a tapasztalatok csak gazdagították. Mint Párizsból jelentik, Lujza hercegnő nagy méltatlankodással beszélt az úgynevezett barátnők rosszakaratú pletykálkodásáról, amely a két nővér között elidegenedést akart teremteni s Lipót király ellenszenvét, irányukban felidézni. Lónyay grófné a beszélgetés folyamán teljes tájékozást nyert Lujza hercegnőnek a nyilvánosságra szánt közlendőiről. Nincs kizárva,hogy a két nővér tegnapi találkozása módot nyújt a Koburg Fülöp herceggel való tárgyalások megindítására. Olyan hír is érkezik Párizsból, melyből arra lehet következtetni, hogy Koburg herceg környezetében ismét erőszakos lépésekre gondolnak. A Matin is tudni véli, hogy Koburg Fülöp herceg a felesége ellen törvényes eszközöket akar igénybe venni. A Malin most tudvalevőleg a francia kormány szócsöve s így Lujza hercegnő esetére vonatkozó álláspontja , különös érdekkel bir. Fontos tehát a hercegasszony biztonságára nézve a Matin állásfoglalása, mely határozottan kedvező reá nézve. A nagy világlap szerint Koburg herceg üldözési szándékaival egyáltalában nem fog célt érni, sőt szerinte könnyen megtörténhetik az is, hogy a legközelebbi napokban olyan rettenetes botrány történik a herceggel, ami azutá megérteti, hogy sokkal helyesebb lett volna, ha a józan ész szavára hallgat s nyugodtan maradt volna az affaire teljes elsimulásáig, ami épen az ő legfőbb érdeke. Dr Pierson urat alaposan kompromittálta mindenkép a hercegasszony esete. Sorsába sehogy se tud belenyugodni s mindenáron tisztára szeretne mosakodni a csúnya affaireból, melyben oroszlánrésze vojfi mint börtönörnek. A vádaskodás útjára lépett hála és pedig a nagy nyilvánosság előtt a Berliner Local Manzeiger hasábjain. Annak idején ismertettük a hercegnő gyengeelméjűségéről irt szakszerű, de valósággal gyermekei érveléseit s közöttük Lujza hercegnő meglepő elmeéllel irt válaszát is. Pierson maga is érezhette, hogy ismét csatát vesztett, mert tovább folytatta vagdalkozását, de most már erős eszközökkel. Vérig sértő a hangon irt Mattasichról, hogy a becsületesség s jóhiszeműség mázát levakarva róla, állítsa pelengérig mint érdekhajhászó asszonyszöktetőt. No, hát ez ss sikerült a jeles elmegyógyásznak. El van ő már ítélve a dologban, akárhogy is igyekszik szépíteni a dolgát. Alkalmunk van most közölni Mattasich és a hercegnő válaszát Pierson okoskodásaira, de már ők is tárgyilagosan ugyan, de a maró gúny éles fegyverével élnek dr Piersonnal szemben. Mattasich Géza szerint Pierson sokkal helyeseb-ben cselekednék, ha hallgatna. Mert csak nem gondolja, hogy akad ember, aki elhiszi neki, hogy a hercegnőnek Párizsban ma kevesebb a szabadsága, mint annak idején nála Lindenhofban s ezzel félreérthetetlenül azokra az „érdekelt börtönőrökre“ céloz, akiki jelenleg a hercegnő közelében vannak. Pierson beszél érdekhajhászó emberekről? Hát vajon ő, aki többször kijelentette a hercegnő előtt, hogy nem elmebajos, s mégis ott tartotta Lindenhofban, talán teljesen érdek nélkül cselekedett? Miért tartotta házi gyógyintézetben az épelméjű hercegnőt? No, de vegyük tekintetbe Pierson urnái is az „enyhítő körülményeket“. ő, a nagyhírű psychiáter, aki olyan sokat tart emberismeretéről, csúnyán felsült. A hercegnő, akit olyan nagyon jól ismerni látszott, rászedte s fölmondta neki a barátságot. Ezért haragszik s ezért nincs is rost csodálkozni! S miután a hercegnő be- tegsége — amint mondta — Mattasich, csak temészetes, hogy a betegség előidézőjére szörnyű mód ha-' ragszik! Ne bocsátkozzék Pierson jóslásokba, ezekkel nincs szerencséje. Emlékezzék csak arra, hogy Drezdában azt mondta nekem: a hercegnő olyan jól érzi magát Lindenhofban, hogy esze ágában sincs meg- szökni onnan. Ne is törjem magam, hogy megszöktessem a hercegnőt, nagyon pórul járnék, mert hercegnő semmi szín alatt sem követne engem. Sokkal helyesebb lenne, ha nem törődnék azzal, mi fog történni a hercegnővel. Az üzlet— az ő üzlete — csődöt mondott s az üzlettel együtt az ő elmegyógyász híre is. Lujza hercegnő is érdekesen nyilatkozik Pierson újabb keletű kifakadásairól. Szerinte is Pierson megint csak állít valamit, ahelyett, hogy bizonyítanak. Hol marad az orvosi vélemény, mely tudományos érveken alapul ? Hol vannak azok a bzonyítékai, amelyek az állítólagos őrültség mellett szólnak? Aztán hol van hát tulajdonképen dr Pierson orvosi titoktartása? Vajon nyilvánosságra hozta volna-e ezeket a pletykákat akkor is, ha egy polgári szárma-zású asszonyról lett volna szó, akit az ő gondjaira: bíztak? Tisztességes emberek nem szoktak magánleveleket nyilvánosságra hozni, pedig dr Pierson ezt is megtette szeptember 18-án a Berliner Localanzeigerben. Egyébiránt — mondja a hercegnő — ítéljen a világ most s különösen dr Pierson viselkedése folytán, azon emberek felett, akiknek több mint hat éven keresztül a kezei között voltam. Dr Pierson előbbi említett levelemet annak bizonyítására akarja felhasználni, hogy kezdetben milyen nagyra tartottam őt, nagyon szerettem s most más a véleményem. Természetesen! Hiszen én bolond vagyok! De vajon du Pierson úr sohasem tévedett, amikor mások felől ítéletet mondott? És vajon az elmegyógyász úr, akinek pedig háromszor akkora emberismeretének kellene lennie, mint más embernek, nem fogadott szolgálatába embereket, akiket a legfontosabb teendőkkel bízott meg, holott tudnia kellett volna, hogy ezek érdemtelenek a bizalmára? Hiszen annak idejében ód magam figyelmeztettem őt ily tévedéseire. ^ * * *