Pesti Hírlap, 1904. december (26. évfolyam, 332-361. szám)
1904-12-23 / 354. szám
■v v _ — (Báró Fejérváry Géza) volt honvédelmi miniszter, tudvalevőleg a bárvárpalota magyar Darabont-testőrségének lett nemrég a kapitánya ésebben a minőségben ismét aktiv katonai szolgálatot teljesít. Ennek tulajdonítjuk, hogy a daliási tábornok ismét fölvehette egyenruháját, melyet ő már oly rég nem hordott. Fejérváron az uniformis 176 éves kora dacára még mindig úgy feszül. Akárcsak valami fiatal tisztecskén és ha a haj és a bajusz el nem árulná, bizony senki sem tudná, hogy a délceg katonatiszt részt vett a solferinói csatábanés tizenöt évnél tovább a miniszteri bársonyszékre is viaskodott. — (Az uj báró.) A hivatalos laptegnapi Száma közölte, hogy Kuffner Károlynak a király magyar báróságot adományozott. Számos oldalról flött kérdezősködésre felelünk, amikor kijelentjük,hogy a méltósága báró Kuffner Károly ur ma*feyar honos, bécsi lakos, vallására nézve izraelita, különös kvalifikációja a magyar báróságra pedig ja, hogy — nem tud magyarul. Az uj báró egyébként eddig a szesz-, cukor- és élesztőgyártás terénfejtett ki nagyarányú működést. t. — (Kitüntetések.) Mint értesülünk, ő felsége Jakóy Géza uradalmi jószágigazgatónak a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a (Ferenc József-rend lovagkeresztjét, Herkenrath Kierkwentinánál, a" Szent Vincéről nevezett irgalmas"testvérek főnöknőjének a budapesti országot első gyermekmenedékhely-egyesilet központi intézeténél, sok évi buzgó tevékenysége elismeréséül az arany ér- Hem keresztet, adományozta. (Sven Hedin az orosz cárnál.) Dr Svenedin, a híres utazó a napokban Zarskojp Selofcan fölkereste II. Miklós cárt, abból az alkalomtól, hogy azon nagy műve, amelyben utazásait írta meg, orosz nyelven is megjelent. Művét személyesen adta át a cárnak. Egyben újra köszönetét "[fejezte ki Hédin ama támogatásért, amelyben a Cár középázsiai útja alkalmával részesítette. Mint [Stockholmból írják, Sven Hédin látogatásáról cikkfceit irt a „Svenska Dagbladet“-ba, amelyben többek között igy emlékezik meg a cárral való , találkozó, ,teáról": :— A cár dolgozószobájában fogadott s mint. Elegy félóra hosszat társalgott, velem. Epen olyanfriss és eleven, mint évekkel ezelőtt volt. Most is-némi félénkség és szerénység észlelhető rajta* A riki nem ismeri a cárt, nem hinné, hogy ő a minden oroszok uralkodója, akinek rettegett neve van messze, földeken. Olyan szerény és kedves, mint bármilyen hétköznapi ember. Semmi feszesség, tartózkodás vagyis ágyasság, sem észlelhető viselkedésében. Müvein első kötetéről nagy elismeréssel, szólott s megjegyezte, hogy a cárné is sokat lapozgatta a könyvet. Azután indiai utazásairól beszélt s sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy sohasem ismerkedhet (tett meg Carzon lorddal, akit korunk legnagyobb ,államférfinak tart. Későbbi beszélgetésünk folyamán közölte velem, hogy a jövőben is annyi kozákot bocsát ázsiai utamon rendelkezésemre, amenynnyire szükségem lesz. A háborúról szólván, a cár újra kijelentette, hogy senki sem kívánja jobban a háború mentői előbbi befejezését, mint ő maga. A mostani politikai mozgalmakban a cárnak rendkívül súlyos a helyzete s jól tudja, hogy ennek felszínre vetését a kelet-ázsiai háború sürgette. Épen fezért kívánja annyira a háború befejezését. . . (Halálos baleset a vívóteremben.) Brünn ből jelentik: Batz Rikárd, az itteni német technikai főiskola asszisztense, sajnálatos balesetnek lesett áldozatul. E hó 3-án az itteni vivóklub tornacsarnokában egy assautnál megsérült és sérült ősébe e hét hétfőjén belehalt. Ratz a vivógyakorlat alkalmával, mint az orvosnak maga mondta, a tágkötésü maszkot hordott, aminek használatát a 7 hrivómester el is tiltotta. Ratz egy technikussal ,’tilearett assaut-t vivott és ez alkalommal az ellenfél rapirja a tágkötésü maszk miatt Ratz orrányát a szembe hatolt és az agyvelőt is megsértette. [Az orvosi tudomány nem volt képes a szerencsétlen fiatalembert megmenteni. A hatóság a holt-test boncolását rendelte el. .. (Kroze Dietrich megőrült.) Berlinből táviratozzák: Kotze Dietrich őrnagy, Kotze udvari írőszertartásmester unokaöcscse, aki a hírhedt Kotze-ügyben a főszerepet vitte, az őrültek házába került. Valószínűleg ő irta azokat a névtelen leveket, melyekben néhány évvel ezelőtt az udvartartás tagjait megrágalmazták és a főúri hölgyeket gyalázták. (Razzia a városligetben.) A rendőrség Csütörtök éjszaka razziát tartott a városligetben, sehol mostanában nagyon elszaporodtak az útonálló csavargók. A razziának fényes eredménye volt, mert 35 csavargót, munkátlan és lakásnélküli embert sikerült összefogdosni. Nagy részüket a fák tetejéről kellett leráncigálni. Több veszedelmes tolvajt is találtak közöttük. Ezeket átadták az ügyészségnek, a többit a toloncházbavitték, ahonnan elttoloncolják.' *-»U.-fit—‘ — (Mi az ára?) A következő sorokat kaptuk: „Közeledvén a karácsony, magamnak is gondolnom kellett arra, hogy egy s más karácsonyi ajándékot vegyek. Mikor azután körülbelül megállapodtam abban, hogy mily tárgyak lesznek legmegfelelőbbek, meg is indultam, hogy a cikkekhez hozzájussak. Igen ám, de mindjárt nagy akadályok gördültek elém. Azzal ugyan tisztában voltam, hogy ajándéktárgyakra mily összeget fordíthatok, de azt, hogy azoknak mi az ára, már nem tudtam. Hogy tehát az üzletben ne tegyem ki magam a kínálgatásnak és hogy ne azokban tájékozzam magam, a kirakatokat vettem szemügyre. A kirakatokat, amelyek ilyenkor fényesek és tartalmasak. Fájdalom azonban, fáradtságom kárba veszett, mert a legtöbb üzlet kirakatában a cikkek árai jelezve nem voltak. Az ugyan ki volt írva, hogy olcsó karácsonyi áruk kaphatók, meg hogy a Cikkek enynyi és ennyi percenttel olcsóbbak, de más nem, amiből természetszerűleg következik, hogy tájékozottsághoz nem juthattam. És amíg kirakatról kirakatra jártam, sehogy sem tudtam megérteni, hogy a budapesti kereskedők egy része miért titkolja az árakat és miért csak azoknak mondja meg, akik belépnek és egyes darabokat megnéznek ? Hiszen az elvégre nem járhatna kárral a szolid és becsületes kereskedőre, ha a kirakatok darabjaira is ráírná a rendes árt és így már azokat is tájékoztatná, akiknek vásárló szándéka még nincs. Azt tudom ugyan, hogy a tisztességes elveket valló kalmár nem kér magasabb árt, de Holnnan tudtam én azt, hogy melyik a megbízható, mikor már anynyi minden csalódás ért. És honnan tudja a többi száz és ezer vevő, aki a kereskedői világban nem jártas? Ha a kirakatban levő cikkeken az árak följegyezve vannak, az ember kérdezősködés nélkül is megtudja, hogy a pénzéért mit kap, mit vehet, ami a vevőre is, meg a kereskedőre is csak hasznos lehet. Vajmi gyakran megtörtént, hogy ilyen vagy olyan darabot akartam venni, de hosszú ideig nem vásároltam, mert attól féltem, hogy drága és igy nem nekem való. Később azután, mikor valamelyik kirakatban már az ár megnevezésével láttam, arra jöttem rá, hogy nem is drága s igy megszereztem. Valóságos : oktalanság , tehát a kalmároktól, hogy csak cikkeiket ismertetik, de azok árait nem. Miért nem jelzi azt a kirakatban, mikor bent az üzletben megmondja s ezzel még időt is veszit? Igazán csodálatra méltó észjárás ez, amelyet közönséges halandó meg nem ért. De nemcsak csodálatra méltó, hanem balga is, mert az ár eltitkolása bizalmatlanságot szül és gyanút ébreszt. Ohé — gondolja a vevő — ez az ár azért titkolózik, hogy bent méregdrágán, kétszeres áron sózza rám. Pedig ha így gondolkozik, nincs mindig igaza. A budapesti kereskedők karácsony után rendesen panaszkodnak, hogy rossz üzletet csinálnak, de az nem jut eszükbe, hogy az ár eltitkolása is közrejátszott. Az a kalmár, aki a kirakatban az árakat is jelzi, bennem határozott bizalmat kelt. Nyugodt vagyok, hogy amikor ott a kirakatban tájékoztat, nem számít arra, hogy tudatlanságommal visszaéljen. Nem akarja, hogy odabent félrevezethessen és esetleges szemérmetességemnek hasznát lássa azzal, hogy vásárlásra kényszerítsen. Erős a hitem, hogy ha a kereskedők az egész vonalon árakkal együtt csinálnák kirakataikat, nagyobb üzleteket kötnének és a vásárlók számát is megszaporítanák, amely esetben azután nem lenne annyi okuk a panaszra, mint most van.“ (Elhunyt követ.) Tougher W. P. van Hoeven, aki Pétervárott, Berlinben és Bécsben volt Hollandia követe, szerdán ,Velencében hirtelen meghalt. (Elfogott rablótámadók.) E hónap 19-én történt, hogy a Baross-parkban három csavargó megtámadta Bayer Ferenc vendéglőst, összeverte, azután elrabolta 90 korona készpénzét, arany óráját és láncát és 500 koronáról szóló takarékpénztári könyvét. A szerencsétlen korcsmáros még most is súlyos betegen fekszik Csömöri út 25. szám alatti lakásán. A rendőrség csütörtökön kinyomozta és letartóztatta a rablókat. Ezek: Sultheisz Lajos, Kocsis Sándor és Takács Kálmán rovott múltú napszámosok. Az orgazdájukat is letartóztatta a rendőrség. Ez Bányai Béla építési rajzoló, akinél albérletben lakott az egyik rabló, Kocsis Sándor. Az órát megtalálták nála, de a pénz és a takarékpénztári könyv még nem került meg. (Botrány az alsó-ausztriai tartománygyűlésen.) Csütörtökön Bécsben a tartománygyűlésen nagy botrány történt. Már Hertz beszéde alatt, ki a Bécsben felállítandó új tanítóképez idéről szóló törvényjavaslat ellen beszélt, a karzat beleszólt a tárgyalásba és Seitz felé sértő szavakat kiáltozott. Seitz hideg megvetéssel tett megjegyzéseket a karzat magatartására, amivel szemben a keresztényszocialisták védelmükbe vették a karzatot. Ebből nagy lárma kerekedett, miközben a karzat is nagyon hangosan viselte magát. Az elnök ekkor a karzatot kiürítéssel fenyegette. Ezután Kalisko német néppárti beszélt, aki a keresztény-szocialistáknak a kormányhoz való viszonyát kritizálta. A keresztény-szocialisták nagy dühbe jöttek erre és hevesen megtámadták a szónokot és pártját. Egyikük Derschattot azzal gyanúsította, hogy titokban összeköttetésben áll a kormánynyal Völkl (közbeszól): Mit akarnak Derschattától, hiszen becsületes ember. Nincs rendjele, de címe nincs, mint Gossmann kormánytanácsos urnak, pedig már udvari tanácsos lehetne! Felkiáltások a keresztény-szocialistáknál: Völkl rendjelet akar! Bielohlavek: A daxli (Völkl gúnyneve) rendjelet fogja megkapni! Erre néhány másodpercig ugatás hallatszott a teremben a keresztény-szocialisták csoportja felöl. Völkl: Ugassatok csak! Hisz úgy viselitek magatokat, mint a kutyák! Erere a szavakra nagy kavarodás és lárma támadt. Több keresztény-szocialista Völklnek rohant és öklével fenyegette. Kern képviselő e szavakkal: „Leütlek, te nyomorult!“, rárohant, de idejekorán megakadályozták. Óriási zűrzavar és lárma támadt erre, miközben a keresztény-szocialisták közül többen szinte elkeseredetten kiáltották: — Fenn mi ugattunk! A karzaton ugattak! !A nagy zűrzavarban az az ember, aki karzaton a kutyaugrást utánozta, eltávozott. A zajongás úgy a teremben, mint a karzaton tovább tartott, Julie a tartományi marshall az ülést felfüggesztette. Az ülés újabb megnyitása után az elnök a keresztény-szocialisták tapsai közt kijelenti, hogy Volkkeine kijelentése miatt: „úgy viselitek magatokat, mint a kutyáid’, az ülésből kirekeszti. Amint Völkl a termet elhagyta, a karzaton felemelkedett egy ember és kijelentette, hogy ő volt az, aki ugatott. Ezt az embert óriás zajban kidobták. —* (Syveton halála.) Mint Párizsból táviratozzák, a vizsgálóbíró ma kihallgatta Menardnét, Syveton mostoha leányát. Mivel az asszony betegen feküdt, a vizsgálóbíró elment lakására. Druront és Rochefort most már határozottan álltak, hogy Syvetonné ölte meg a férjét. (Ködtölte.) Ezt a furcsa szót egy angol rémregényt fordító magyar ember csinálta a holdtölte mintájára. A londoni ködnek azt az elhatalmasodását akarta vele kifejezni, amelylyel szemben a legvakítóbb villamos reflektor is a mécsesnél is gyengébb, semmitére pisla fény. Ilyen tíz esztendő óta nem volt „ködtölte” dühöngött szerdán Londonban. Ezen a napon a karácsonyi forgalom végképen szünetelt és az utcák teljesen járhatatlanok voltak. A kocsik néha két óra hosszáig voltak kénytelenek egy helyen vesztegelni. A külvárosokban annyira megakadt a forgalom, hogy a tegnap este elindított vonatok csak ma reggel tudtak a városig eljutni. A kereskedők óriás veszteséget szenvednek. A királyné a sűrű köd miatt má volt kénytelen elhalasztani Szandringhamba való elutazását. — Egy sikkasztó levélhordó öngyilkossága. Kolozsvárit tudósítónk telefonozza: Privaldszky János kolozsvári magyar királyi postalevélhordó egy hét előtt kilencszáz forintot tartalmazó levelet kapott kézbesítés végett. A levelet Schlesinger Adolf adta fel Budapesten és a Kolozsvári Kis- és Középkereskedők Hitelszövetkezetének volt címezve. Privaldszky a levelet nem kézbesítette, hanem az intézet egyik tisztviselőjének aláírását hamisította az átvételi könyvben, a pénzt pedig elmulatta. Az intézet Schlesinger Adolf reklamációja folytán rájött a sikkasztásra és a rendőrségen megtette a feljelentést. A rendőrség azonnal Priváldszky keresésébre indult, de az már négy napja megszökött lakásáról és Kolozsvár környékén bujdosott. Szerdán éjszaka azonban visszatért feleségéhez. A rendőrségtudomást szerzett a dologról és Priváldszky lakása elé ment, de nem sikerült őt elfogniok, mert Priváldszky revolverre fejbe lőtte magát és azonnal meghalt. *1904. december 23., péotesc _____PE S T I HÍRLAP_______ 11