Pesti Hírlap, 1905. február (27. évfolyam, 33-60. szám)
1905-02-01 / 33. szám
1905. február 1., szerda. PESTI HÍRLAP hatvanhete alakulást, mely az ő nézetének megfelel, együttesen támogatniok kell, hogy az ország érdekében a békés megoldás lehetővé tétessék. Azonban Tisza kapacitálása ma még nem tudta meggyőzni a párt tagjait. — Olyan pártban, — szóltak többen, — amelyben az egyházpolitikai revíziós néppárt tagjai helyet foglalnak, mi nem vehetünk részt és olyan kormányt, melynek néppárti tagja is lenne, mit nem támogathatunk. — Ez még későbbi kérdés, — hangzott a felelet. Egynehányan azért agitáltak, hogy menjenek az ellenzékbe, de Tisza türelemre intette őket. Egyelőre várakoznak is, amíg a válság dolgában fordulat következik be A Tisza-párt valószínűleg pénteken értekezletet tart s akkor beszéli meg a további teendőiket. Az új-pártból. Az új-párt végrehajtó bizottsága a következő sorokat teszi közzé. A megválasztott országgyűlési képviselők pártok szerinti csoportosításánál a napilapok tévedéseit rektifikálandó, tudatjuk, hogy úgy a szóbeli, mint írásbeli kijelentések szerint Barta Ignác és dr Várady Imre képviselők az új párt tagjai, és így az új párt tagjainak tényleges száma nem 11, hanem 13. A végrehajtó bizottság. A függetlenségi párt álláspontja. A legilletékesebb helyről nyert felhatalmazás alapján a Politikai Értesítő a következőket jelenti: A függetlenségi párt álláspontjáról mindenféle híresztelések láttak napvilágot, továbbá egyes nyilatkozatok és hírlapi cikkek jelentek meg. Ezek mind teljesen nélkülözik a hivatalos jelleget és nem képviselnek mást, mint a cikkírók és nyilatkozók egyéni véleményét. A párt állásfoglalására nézve a legközelebbi értekezletén fog határozni, amely kellő időben meg fog tartatni. Ezt az értekezletet azonban meg fogja előzni a szövetkezett ellenzéknek közös értekezlete, amit valószínűleg vasárnap, február hó 5-én, reggel fognak megtartani. Az értekezlet helyét és idejét kellő időben közzé teszik. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága minden valószínűség szerint szombaton délelőtt fog összehivatni a függetlenségi pártkor helyiségébe. — Magának — mondja ilyenkor — úgy kell vigyázni a megjelenésére, mint a fiatal primadonnának a fogaira. Egy párszor már kérdezősködött az anyagi helyzetem felől is. Hogy most miből élek. Csak finoman, alig érintve szóval, de szemével kifejezően adta érzésemre, hogy bizalommal fordulhatok hozzá. Nem tehetek róla és ostobaságnak tartom, de erre mindig elpirulok. Habár egyszer megjegyezte: — A maga segítése bárki részéről is, csak kölcsönszámba mehet. Igaz, egy-két esztendő múlva, visszafizetném. De ő tőle! Habár majd megbolondulok a pénzgondok miatt. Eddig anyámat pumpoltam, de ez már nem tarthat soká. Amint észrevettem, nagyon szűken lehet szegénynek a pénze, a múltkor a fehérneműs szekrényben egy levelet találtam a vén bárótól, melyben nagyon hidegen utasít el valami pénzkérés félét. Hát pénz, az bizony kellene. Soha jobban, mint most. Honnan kerítsek? A szabónak is fizetni kellene, azután olykor kocsi, vacsora Dinivel, a portugállal, vagy más művészekkel, haj! A gondok szaporodnak. Szerelem és pénz! Mit tegyek? . . . Van egy ötletem! Kérek a háziasszony ő nagyságától. Vagy ne? ... Ez komiszság. Udvarolni az egyik asszonynak, hogy megnyerjem tetszését a másiknak. Pfuj! Majd gondokozom rajta . . . Lux Terka. A függetlenségi párt és a kormányképesség. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt hivatalos lapjának a Budapestnek szerdai számában Szatmári Mór képviselő első helyen cikket tesz közzé, amelyben azt hangoztatja, hogy a függetlenségi pártnak részt kell vennie az alakítandó koalíciós kormányban. Erről a közleményről azt beszélték a tartalmát eleve ismerő függetlenségi pártkörben, hogy a cikk a pártban irányadó nézetet fejezi ki. Közöljük belőle az alábbi részleteket: A függetlenségi párt a maga programmjának egész teljességével ment bele a választási harcba. Hiszen a választásokat közvetlenül előzte meg gr. Apponyiéknak a függetlenségi Kossuth-pártba való belépése. Ez a belépés és a függetlenségipárt programjának kardinális pontja alapján történt. A függetlenségi párt közjogi programmjának a 48-nak ünnepies elfogadása és a 67-nek, mint az állam és nemzet jövendő boldogulhatására teljesen alkalmatlanná vált alapnak egyenes megtagadásával ment végbe a korszakos esemény. A függetlenségi és 48-as prát választási küzdelmében mint legerősebb és leghathatósabb fegyver ép a függetlenségi programm közjogi része szerepelt. Ez volt a domináló kérdés. Ez volt az igazi ütközőpont. És azt értette meg a nemzet, hogy Magyarország alkotmányát megvédelmezni, az egységes magyar nemzeti államot kiépíteni, az ország államjogi és gazdasági érdekeit üdvösen fejleszteni a 67-es alapon nem lehet, s ez okból kell a függetlenségi törekvések alapjára helyezkedni. Képtelenség tehát arról beszélni, hogy a választások eredménye a 67-et nem érinti. A nemzeti akarat kifejezésre jutott. Ezt az akaratot respektálni tartozik minden alkotmányos tényező. Ennek az akaratnak érvényesülnie kell a mostani zavaros politikai helyzetből való kibontakozásnál. És ez a nemzeti akarat egyenesen megköveteli, hogy egyfelől a megalkotandó kormányáért programm a fügetlenségi politika törekvéseinek szellemében készüljön el, másfelől, hogy e programm végrehajtásában aktív része legyen a függetlenségi pártnak. Ez pedig máskép nem képzelhető, mint úgy, ha koalíciós kormány alakul. Abszolút többsége nem lévén egyetlen pártnak sem, egészen természetes, hogy a nemzeti akarat egyenes és közvetlen nyilvánulásának eredményeképen a parlamentbe küldött legnagyobb parlamenti párt, a függetlenségi párt részese legyen a végrehajtó hatalomnak. A függetlenségi párt nem a hatalomért követeli ezt. Hanem azért, hogy a kormányzat rendszerében és az intézmények megalkotásában biztosítsa az állam és nemzet érdekeit. Ezzel tartozik a maga tiszta nemzeties törekvéseinek, ezzel tartozik önmagának és ezzel tartozik a nemzetnek, mely neki a függetlenségi politika érvényesítésére mandátumot adott. A 67-eseknek az a mesterkedése, hogy a függetlenségi pártot a kormányzásból kiszorítsák, merőben ellenkezik minden becsületes alkotmányos felfogással, mert merőben ellenkezik a kifejezésre jutott nemzeti akarattal. De haszontalan is, mert eredményre nem vezethet. Nem vezethet eredményre még akkor sem, ha a híres és folyton kürtört szabadelvüség megalkudnék a néppárttal s a Lloyd-klub álarcos liberálisai a hatalom kedvéért keblükre zárnák azokat, akijétől eddig irtóztak mint az ördög a tömjénfüsttől. Még ily politikai erkölcstelenség révén se tudnának olyan többséget teremteni, mely megállhatna a kormányzásból mesterségesen és cselszövésekkel kiszorított függetlenségi párttal szemben — ennek mai hatalmassága mellett. Nem lehet és nem szabad, hogy más megoldás legyen, mint oly koalíciós kormány alkotása, melynek programmja a függetlenségi párttal együttesen állapítandó meg s melynek végrehajtásában része legyen a függetlenségi pártnak, mint a parlament legnagyobb pártjának. Nemcsak az alkotmányos felfogás és nemcsak a nemzeti akarat és nemcsak a korona alkotmányos kötelessége követeli ezt, hanem az ország és nemzet érdeke is. Mert máskép eredményes parlamenti munkálkodás nem képzelhető. A függetlenségi párt tisztában van azzal, hogy a maga programmját teljes egészében átmenet nélkül nem valósíthatja meg. De föntartván azt teljes egészében, a meglévő törvényes és alkotmányos alapon akarja intézmények révén törekvéseinek érvényesítése számára a talajt előkészíteni. Ezt pedig nem bízhatja másra. Nem bízhatja rá olyanokra, kik mereven el akarnak zárkózni a 48-tól. Legelső feladat a gazdasági függetlenség megteremtése. Ennek megvan a most összeülő parlamentben az abszolút többsége. És ennek megvan a törvényes alapja és az 1899. XXX. t.-cikkben, mely záros határidőkhöz köti a közös vámterület fentartását. Csak a törvényt kell ennek igazi szószerinti értelmében végrehajtani. A katonai kérdések terén a függetlenségi párt hajlandó lesz áldozatokra megfelelő rekompenzációkért — de természetesen ezeknek intézményeseknek kell lenniök. A választási reform kérdésének rendezése egyformán kötelez minden pártot. A választói jog kiterjesztésének csak a mértéke az, amelyre nézve nézeteltérések lehetnek. A progresszív adózási rendszer megteremtése is egyformán kötelez minden pártot. A kibontakozást meg lehet találni, de csak úgy, ha ennek keresésénél nem alattomosság, nem tat hatalmi érdek, nem politikai haszonlesés, hanem igazán a nemzet szentséges érdeke és jövendőbeli üdvösségének szempontja vezeti az elméket és szíveket. Ha valaha szükség volt egyenes, nyílt, becsületes, hamisítatlanul hazafias politikára, úgy most van szükség erre. A függetlenségi párt ily igaz és becsületes politikára kapható, de másra nem. Anynyira nem, hogy minden alattomos, farizeuskon, a hatalmi érdekbe kapaszkodó politika — akárhonnét jöjjön is, szemben találja magát a függetlenségi párt egységes táborával, mely a legnagyobb hatalomra, a nemzeti akaratra támaszkodik. Választások. A fővárosban. Az új pártból. A II. kerületi új párt hétfőn este dr Krieszhaber Adolf elnöklete alatt értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy a pártot szélesebb alapon szervezik és a legközelebbi választások alkalmával jelöltet is állítanak. Híre járt ugyanis a kerületben, hogy Nyíri lemond a mandátumról, ha a miniszteri tárcát le kell tennie, s így a párt tagjai most a legnagyobb buzgalommal fognak a szervezkedéshez, hogy az előreláthatólag márciusban bekövetkezendő választások alkalmával már a biztos győzelem reményével mehessenek a harcba. Vidéken. A választások hatodik napja. A hétfői választások közül az orosháziról és a gyomairól ma kaptunk hírt. Orosházán Veress József volt képviselő és Bikády Antal függetlenségiek, meg Farkas István szocialista voltak a jelöltek. A küzdelem a két függetlenségi jelölt között meglehetősen heves volt. Este 7 órakor Veressnek 1010, Bikádynak 733, Farkasnak 37 szavazata volt. Veress József függetlenségi jelölt győzött 333 szótöbbséggel. Gyomán, ahol Fábry Károly függetlenségi, Zsilinszky Endre szabadelvűpárti és Várkonyi István szocialista jelölt állott egymással szemben, — mint már jeleztük — nagyon izgalmas volt a választás, amely kedden hajnalban ért véget. Fábry Károly függetlenségi jelöltet választották meg 1636 szavazattal. Várkonyi szocialista 624, Zsilinszky Endre szabadelvű jelölt 363 szavazatot kapott. A keddi választások eredménye a következő: Az újegyházi kerületben Döri Soma szász szabadelvű jelöltet egyhangúlag képviselővé választották. Nagydisznódon ugyancsak egyhangúlag választották meg Trauschenfels Emil szász szabadelvű jelöltet. A miskolci választások iránt legnagyobb az érdeklődés. A választás az északi és déli kerületben kedden reggel kilenc órakor kezdődött. A város rendkívül mozgalmas és élénk volt. Katonaságot nem rendeltek ugyan ki, de mindkét választási hely közelében készenlétben állott néhány század gyalogos. Az északi kerületben Molnár Gyula választási elnök kilenc órakor nyitotta meg a választást, azt jelentve, hogy képviselőjelöltnek gróf Tisza Istvánt és Bizony Ákost jelölték. Sorshúzás szerint a választást a Tisza-párttal kezdték. A déli kerületben Kozma Elek választási elnök jelentette Soltész Nagy Kálmán szabadelvű és Leitner Adolf demokrata jelölését. Mindkét kerület szavazatszedő bizottsága ötvenes csoportokban bocsátotta szavazásra a választópolgárokat. Déli fél tizenkettőkor gróf Tisza Istvánnak 150 és Bizony Ákosnak szintén 150 szavazata volt. A másik kerületben Leitnernek 110 és Soltész Nagy Kálmánnak szintén 110 szavazata volt. Déli tizenkét órakor gróf Tisza Istvánnak 180 s Bizony Ákosnak is 180 szavazata volt. A választás eredménye délután 1 órakor a következő volt: Az északi kerületben: Tisza 230, Bizony 230; a déli kerületben: Soltész 140, Leitner 140. A zárórát az északi kerületben5 órára várják. Délután 3 órakor az északi kerületben Tisza 340, Bizony 3