Pesti Hírlap, 1905. február (27. évfolyam, 33-60. szám)

1905-02-01 / 33. szám

1905. február 1., szerda. PESTI HÍRLAP hatvanhete alakulást, mely az ő nézetének meg­felel, együttesen tá­mogatniok kell, hogy az or­szág érdekében a békés megoldás lehetővé té­tessék. Azonban Tisza kapacitálása ma még nem tudta meggyőzni a párt tagjait. — Olyan pártban, — szóltak többen, — amelyben az egyházpolitikai revíziós néppárt tagjai helyet foglalnak, mi nem vehetünk részt és olyan kormányt, melynek néppárti tagja is lenne, mit nem támogathatunk. — Ez még későbbi kérdés, — hangzott a felelet. Egynehányan azért agitáltak, hogy men­jenek az ellenzékbe, de Tisza türelemre intette őket. Egyelőre várakoznak is, amíg a válság dolgában fordulat következik be A Tisza-párt valószínűleg pénteken érte­kezletet tart s akkor beszéli meg a további te­endőiket. Az új-pártból. Az új-párt végrehajtó bizottsága a követ­kező sorokat teszi közzé. A megválasztott országgyűlési képviselők pártok szerinti csoportosításánál a napi­lapok tévedéseit rektifikálandó, tudatjuk, hogy úgy a szóbeli, mint írásbeli kijelentések szerint Barta Ignác és dr Várady Imre képviselők az új­ párt tagjai, és így az új­ párt tagjainak tényleges száma nem 11, hanem 13. A végrehajtó­ bi­zottság. A függetlenségi párt álláspontja. A legilletékesebb helyről nyert felhatalma­zás alapján a Politikai Értesítő a következőket jelenti: A függetlenségi párt álláspontjáról min­denféle híresztelések láttak napvilágot, továbbá egyes nyilatkozatok és hírlapi cikkek jelentek meg. Ezek mind teljesen nélkülözik a hivatalos jelleget és nem képviselnek mást, mint a cikk­írók és nyilatkozók egyéni véleményét. A párt állásfoglalására nézve a legköze­lebbi értekezletén fog határozni, amely kellő idő­ben meg fog tartatni. Ezt az értekezletet azon­ban meg fogja előzni a szövetkezett ellenzéknek közös értekezlete, amit valószínűleg vasárnap, február hó 5-én, reggel fognak megtartani. Az értekezlet helyét és idejét kellő időben közzé teszik. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága minden valószínűség szerint szombaton délelőtt fog összehivatni a függetlenségi pártkor helyi­ségébe. — Magának — mondja ilyenkor — úgy kell vigyázni a megjelenésére, mint a fiatal primadonnának a fogaira. Egy párszor már kérdezősködött az anyagi helyzetem felől is. Hogy most miből élek. Csak finoman, alig érintve szóval, de szemével kifejezően adta érzésemre, hogy bizalommal fordulhatok hozzá. Nem tehetek róla és ostobaságnak tar­tom, de erre mindig elpirulok. Habár egyszer megjegyezte: — A maga segítése bárki részéről is, csak kölcsön­számba mehet. Igaz, egy-két esztendő múlva, visszafizet­ném. De ő tőle! Habár majd megbolondulok a pénzgondok miatt. Eddig anyámat pumpoltam, de ez már nem tarthat soká. Amint észrevettem, nagyon szűken lehet szegénynek a pénze, a múltkor a fehérneműs szekrényben egy levelet találtam a vén bárótól, melyben nagyon hide­gen utasít el valami pénzkérés félét. Hát pénz, az bizony kellene. Soha job­ban, mint most. Honnan kerítsek? A szabónak is fizetni kellene, azután olykor kocsi, vacsora Dinivel, a portugállal, vagy más művészekkel, haj! A gondok szaporodnak. Szerelem és pénz! Mit tegyek? . . . Van egy ötletem! Kérek a háziasszony ő nagyságától. Vagy ne? ... Ez komiszság. Udvarolni az egyik asszonynak, hogy megnyerjem tetszését a másiknak. Pfuj! Majd gondokozom rajta . . . Lux Terka. A függetlenségi párt és a kormányképesség. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt hivata­los lapjának a Budapestnek szerdai számában Szat­mári Mór képviselő első helyen cikket tesz közzé, amelyben azt hangoztatja, hogy a függetlenségi párt­nak részt kell vennie az alakítandó koalíciós kor­mányban. Erről a közleményről azt beszélték a tartal­mát eleve ismerő függetlenségi pártkörben, hogy a cikk a pártban irányadó nézetet fejezi ki. Közöljük belőle az alábbi részleteket: A függetlenségi párt a maga programmjának egész teljességével ment bele a választási harcba. Hiszen a választásokat közvetlenül előzte meg gr. Apponyiéknak a függetlenségi Kossuth-pártba való belépése. Ez a belépés és a függetlenségi­­párt pro­gram­jának kardinális pontja alapján történt. A függetlenségi párt közjogi programmjának a 48-nak ünnepies elfogadása és a 67-nek, mint az állam és nemzet jövendő boldogulhatására teljesen alkalmat­lanná vált alapnak egyenes megtagadásával ment végbe a korszakos esemény. A függetlenségi és 48-as prát választási küzdelmében mint legerősebb és leg­­hathatósabb fegyver ép a függetlenségi programm közjogi része szerepelt. Ez volt a domináló kérdés. Ez volt az igazi ütköző­pont. És azt értette meg a nemzet, hogy Magyaror­szág alkotmányát megvédelmezni, az egységes ma­gyar nemzeti államot kiépíteni, az ország államjogi és gazdasági érdekeit üdvösen fejleszteni a 67-es ala­pon nem lehet, s ez okból kell a függetlenségi törek­vések alapjára helyezkedni. Képtelenség tehát arról beszélni, hogy a választások eredménye a 67-et nem érinti. A nemzeti akarat kifejezésre jutott. Ezt az akaratot respektálni tartozik minden alkotmányos tényező. Ennek az akaratnak érvényesülnie kell a mostani zavaros politikai helyzetből való kibontako­zásnál. És ez a nemzeti akarat egyenesen megköve­teli, hogy egyfelől a megalkotandó kormányáért pro­gramm a fügetlenségi politika törekvéseinek szelle­mében készüljön el, másfelől, hogy e programm vég­rehajtásában aktív része legyen a függetlenségi pártnak. Ez pedig máskép nem képzelhető, mint úgy, ha koalíciós kormány alakul. Abszolút többsége nem lévén egyetlen pártnak sem, egészen természetes, hogy a nemzeti akarat egyenes és közvetlen nyilvánulásának eredményeké­­pen a parlamentbe küldött legnagyobb parlamenti párt, a függetlenségi párt részese legyen a végrehajtó hatalomnak. A függetlenségi párt nem a hatalomért köve­teli ezt. Hanem azért, hogy a kormányzat rendsze­rében és az intézmények megalkotásában biztosítsa az állam és nemzet érdekeit. Ezzel tartozik a maga tiszta nemzeties törekvéseinek, ezzel tartozik önma­gának és ezzel tartozik a nemzetnek, mely neki a függetlenségi politika érvényesítésére mandátumot adott. A 67-eseknek az a mesterkedése, hogy a füg­getlenségi pártot a kormányzásból kiszorítsák, me­rőben ellenkezik minden becsületes alkotmányos fel­fogással, mert merőben ellenkezik a kifejezésre jutott nemzeti akarattal. De haszontalan is, mert eredményre nem ve­zethet. Nem vezethet eredményre még akkor sem, ha a híres és folyton kürtört szabadelvüség megalkud­nék a néppárttal s a Lloyd-klub álarcos liberálisai a hatalom kedvéért keblükre zárnák azokat, akijétől eddig irtóztak mint az ördög a tömjénfüsttől. Még ily politikai erkölcstelenség révén se tudnának olyan többséget teremteni, mely megállhatna a kormány­zásból mesterségesen és cselszövésekkel kiszorított függetlenségi párttal szemben — ennek mai hatal­massága mellett. Nem lehet és nem szabad, hogy más megoldás legyen, mint oly koalíciós kormány alkotása, melynek programmja a függetlenségi párttal együttesen álla­pítandó meg s melynek végrehajtásában része legyen a függetlenségi pártnak, mint a parlament legna­gyobb pártjának. Nemcsak az alkotmányos felfogás és nemcsak a nemzeti akarat és nemcsak a korona alkotmányos kötelessége követeli ezt, hanem az ország és nemzet érdeke is. Mert máskép eredményes parlamenti mun­kálkodás nem képzelhető. A függetlenségi párt tisztában van azzal, hogy a maga programmját teljes egészében átmenet nélkül nem valósíthatja meg. De föntartván azt teljes egé­szében, a meglévő törvényes és alkotmányos alapon akarja intézmények révén törekvéseinek érvényesítése számára a talajt előkészíteni. Ezt pedig nem bízhatja másra. Nem bízhatja rá olyanokra, kik mereven el akarnak zárkózni a 48-tól. Legelső feladat a gazdasági függetlenség meg­teremtése. Ennek meg­van a most összeülő parla­mentben az abszolút többsége. És ennek meg­van a törvényes alapja és az 1899. XXX. t.-cikkben, mely záros határidőkhöz köti a közös vámterület fentartá­­sát. Csak a törvényt kell ennek igazi szószerinti ér­telmében végrehajtani. A katonai kérdések terén a függetlenségi párt hajlandó lesz áldozatokra megfelelő rekompenzá­­ciókért — de természetesen ezeknek intézményesek­nek kell lenniök. A választási reform kérdésének rendezése egy­formán kötelez minden pártot. A választói jog kiter­jesztésének csak a mértéke az, amelyre nézve nézet­­eltérések lehetnek. A progresszív adózási rendszer megteremtése is egyformán kötelez minden pártot. A kibontakozást meg lehet találni, de csak úgy, ha ennek keresésénél nem alattomosság, nem tat ha­talmi érdek, nem politikai haszonlesés, hanem iga­­zán a nemzet szentséges érdeke és jövendőbeli üd­vösségének szempontja vezeti az elméket és szíveket. Ha valaha szükség volt egyenes, nyílt, becsü­letes, hamisítatlanul hazafias politikára, úgy most van szükség erre. A függetlenségi párt ily igaz és becsületes politikára kapható, de másra nem. Any­­nyira nem, hogy minden alattomos, farizeuskon, a hatalmi érdekbe kapaszkodó politika — akárhonnét jöjjön is, szemben találja magát a függetlenségi párt egységes táborával, mely a legnagyobb hatalom­ra, a nemzeti akaratra támaszkodik. Választások. A fővárosban.­­ Az új­ pártból. A II. kerületi új­ párt hétfőn este dr Krieszhaber Adolf elnöklete alatt értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy a pártot szélesebb alapon szervezik és a legközelebbi választások alkal­mával jelöltet is állítanak. Híre járt ugyanis a kerü­letben, hogy Nyíri lemond a mandátumról, ha a mi­niszteri tárcát le kell tennie, s így a párt tagjai most a legnagyobb buzgalommal fognak a szervezkedéshez, hogy az előreláthatólag márciusban bekövetkezendő választások alkalmával már a biztos győzelem remé­nyével mehessenek a harcba. Vidéken. A választások hatodik napja. A hétfői választások közül az orosháziról és a gyomairól ma kaptunk hírt. Orosházán Veress József volt képviselő és Bi­­kády Antal függetlenségiek, meg Farkas István szo­cialista voltak a jelöltek. A küzdelem a két függet­lenségi jelölt között meglehetősen heves volt. Este 7 órakor Veressnek 1010, Bikádynak 733, Farkasnak 37 szavazata volt. Veress József függetlenségi jelölt győzött 333 szótöbbséggel. Gyom­án, ahol Fábry Károly függetlenségi, Zsi­linszky Endre szabadelvűpárti és Várkonyi István szocialista jelölt állott egymással szemben, — mint már jeleztük — nagyon izgalmas volt a választás, amely kedden hajnalban ért véget. Fábry Károly füg­getlenségi jelöltet választották meg 1636 szavazattal. Várkonyi szocialista 624, Zsilinszky Endre szabadel­vű jelölt 363 szavazatot kapott. A keddi választások eredménye a következő: Az újegyházi kerületben Döri Soma szász sza­badelvű jelöltet egyhangúlag képviselővé választot­ták. Nagydisznódon ugyancsak egyhangúlag vá­lasztották meg Trauschenfels Emil szász szabad­elvű jelöltet. A miskolci választások iránt legnagyobb az érdeklődés. A választás az északi és déli kerületben kedden reggel kilenc órakor kezdődött. A város rend­kívül mozgalmas és élénk volt. Katonaságot nem rendeltek ugyan ki, de mindkét választási hely köze­lében készenlétben állott néhány század gyalogos. Az északi kerületben Molnár Gyula választási elnök kilenc órakor nyitotta meg a választást, azt jelentve, hogy képviselőjelöltnek gróf Tisza Istvánt és Bizony Ákost jelölték. Sorshúzás szerint a válasz­tást a Tisza-párttal kezdték. A déli kerületben Koz­ma Elek választási elnök jelentette Soltész Nagy Kál­mán szabadelvű és Leitner Adolf demokrata jelölését. Mindkét kerület szavazatszedő bizottsága ötvenes cso­portokban bocsátotta szavazásra a választópolgárokat. Déli fél tizenkettőkor gróf Tisza Istvánnak 150 és Bizony Ákosnak szintén 150 szavazata volt. A másik kerületben Leitnernek 110 és Soltész Nagy Kálmán­nak szintén 110 szavazata volt. Déli tizenkét órakor gróf Tisza Istvánnak 180 s Bizony Ákosnak is 180 szavazata volt. A választás eredménye délután 1 órakor a kö­vetkező volt: Az északi kerületben: Tisza 230, Bi­zony 230; a déli kerületben: Soltész 140, Leitner 140. A zárórát az északi kerületben­­5 órára várják. Dél­után 3 órakor az északi kerületben Tisza 340, Bizony 3

Next