Pesti Hírlap, 1905. április (27. évfolyam, 92-106. szám)
1905-04-01 / 92. szám
1905. április L, szombat. _______FESTI HÍRLAP ugyanis, hogy gróf Andrássy Gyula néhány nappal ezelőtt Szőgyény-Marich László berlini nagykövetnek, mások előtt úgy nyilatkozott, hogy bár jobban szerette volna, ha a kabinetalaknál az ő általa előterjesztett alapon lett volna lehetséges, de kötelességének fogja tartani, hogy ha ő felsége megbízást adna neki az új alapon álló kabinet megalakítására, a megbízás alól, bármily nehezére esnék is, ki ne vonja magát. A pénzügyminiszterrel való tanácskozás előtt Pitreich lovag hadügyminisztert gróf Montecuccoli tengerészeti parancsnokkal együtt ő felsége hosszabb kihallgatáson fogadta. A pénzügyminisztériumban folytatott tanácskozás után Pitreich lovag a honvédelmi minisztériumba hajtatott. A hadügyminiszter és a minisztérium többi tagjai pénteken elhagyják Budapestet, de Pitreich lovag a legrövidebb idő alatt ismét visszatér a tárgyalások befejezése céljából. Mindezekből kiviláglik, hogy egy új miniszterelnök kinevezése csak több nap múltával történhetik meg. Ez volt a helyzet ma délben. Az összes politikai körök a fordulattal foglalkoztak és hangoztatták, hogy ha ilyen megoldási módhoz folyamodtak, akkor ennek okvetlen támasztéka van a szövetkezeti ellenzék egyes vezéreinél, mert az ő előzetes hozzájárulásuk nélkül az előmunkálatokat sem lelték volna meg. Kossuth Ferenc beharangozása. Hogy ilyen fajta előzetes megbeszélések történtek, amellett bizonyít Kossuth Ferencnek, a függetlenségi párt elnökének, nyilatkozata, melyet a kompromisszum-terv anyagának nyilvánosságrajutásával körülbelül egyidejűleg tett közzé, melyben a maga pártját és a szövetkezeti pártokat egyáltalában az egyezkedésre szólítja fel. A nyilatkozat ezen része így hangzik: „Mindeddig a korona nem tartotta lehetőnek azt, hogy egy meghatározandó időre lemondjon minden újonclétszámemelésről és a katonai teher növeléséről, mégpedig oly időre, mely elégséges legyen arra, hogy a szövetkezeti pártok többi programpontjait keresztülvihessék, ha kormányt vállalnak s a közgazdasági önállóságra nézve megalkossák a törvényhozási határozatot és széles alapon lássanak hozzá a gazdasági különválás rázkódtatás nélküli előkészítéséhez, oly intézkedések létesítésével, melyeknek elmulasztása az 1899-iki XXX-ik törvénycikk valóságos kijátszását képezte. Ha azonban a korona, e felfogásában tényleg változás állna be, akkor, bár a nagy kérdés elodázása nem lenne távolról sem oly előnyös megoldás, mint az, ha teljesittetnének a nemzet kívánságai, azért mégis e megoldás. szerintem■, vármegyék seregeit. Minden sereg menjen saját vármegyéje székvárosába s a rendek kezébe tegye ló fegyverét és lobogóját. JókayJózsefet szívesen marasztották komáromi bajtársai. Úgyis komáromi, ne menjen Győrbe a győriekkel. De ő bizony elment tiszttársaival. Minden parádét végigmulatott és végigfut. Te Deum a templomban, díszszemle a piacon, háromszoros üdvlövés az egeknek és a vármegye urainak. Azután a fegyverek és a lobogó átadása a vármegye rendei előtt. Pompás szónoklatok. Ölelkezés, csókolódzás, végtelen búcsúzás. És az áldomás. Gróf Zichy Ferraris Ferenc volt akkor a vármegye főispáni kormányzója, — édesapja gróf Zichy Károly főispán mellett. Zichy, Ferenc maga is inzurgens alezredes s a győri csata egyik hőse. Ő hívta meg áldomásra, búcsúlakomára a tisztikart. Hetedhét országra szólt a mulatság. Ott voltak mind a vármegye urai is. Annyi felköszöntőt kellett kiállani az asztal mellett, ahány ágyúgolyót a csatában. Jókay József szerény és józan férfiú volt teljes életében. Talán először és utoljára itt ivott egy pohárral több bort, mint amennyi szükséges. Amint haza indulóban kocsira ült, menten elszunyadt. Itt végezte katonapályáját. . . Í Eoljt. böv.)a kívánatosnak lenne tekinthető, mert eloszlatná '.azon nehéz felhőket, melyek édes hazánk egén tornyosulnak. Tényleg lehetetlen lenne végtelenül nem aggódnunk efelett, hogy mi lenne a következése annak, ha extra-parlamentáris vagy kisebbségi, vagy hosszú időre ügyvivő kormány venné át az állam ügyeit s ez arra vetemednék, hogy a képviselőházat többszörösen feloszlassa, ami az országot veszélyes izgalomba hozná és az ellentétet a nemzet és a korona közt annyira fokozná és kiélesítené, hogy oly kitörésektől lehetne tartani, amilyenektől (Kossuth Lajos is intőleg írta) Isten óvja meg a nemzetet. A szövetkezeti pártok és ezek közt a legnagyobbik (tehát az, mely jogosan követelheti a befolyás oroszlánrészét) — az összeütközést pont egy bizonyos hosszabb időre kiszabott kikapcsolásával vállalkozhatnának a kormányzásra azzal a tudattal, hogy ezen idő alatt a nemzet ügyét jó előre viszik s a nemzet megerősítésére s a nép boldogítására üdvös, áldásos alkotásokat létesíthetnének, az uralkodó pedig mindinkább meggyőződhetnék, ha a szövetkezeti pártok kormánya által lenne környezve, hogy a magyar nemzet és állam erősbödése s önállóságának kiépítése nemcsak nem képeznének az ő trónjára veszélyt, hanem ellenkezőleg, ennek egyetlen, feltétlenül biztos alapját és támaszát teremtenék meg“. A nyilatkozat ellenzéki körökben rendkívüli feltűnést keltett, mert azt látták belőle, hogy már előzetesen bizonyos feltételekhez hajlandóságról nyilatkozott Kossuth Ferenc, mielőtt még a pártok tagjai a föltételeketismerték volna. Magyarázatok. Hirtelenében ahoz a közleményhez, hogy gróf Andrássy Gyula hajlandónak nyilatkozott új alapon is vállalkozni kormány alakítására és hogy Kossuth Ferenc az uj terv támogatására biztatja az ellenzéki pártokat, számos kombinációt fűztek. Mindenekelőtt fölmerült az a kérdés, hogy vajon az „új alap“ megegyezik-e a koalíciós pártok programotjával, vagy legalább azon részszel, amelyre hivatkozás történik. Amikor tudniillik a vezérlőbizottságban a katonai kérdések kikapcsolásának a terve fölmerült, erre nézve nem hoztak végleges határozatot és csak tervnek maradt. Eldöntendőnek vélték tehát azt a kérdést, hogy vajon a szövetkezett ellenzék az új alapot elfogadja-e és e szerint gróf Andrássy Gyula a szövetkezett ellenzékre támaszkodva alakíthat-e kormányt? Kérdésnek maradt, hogy ha nem is fogadja el a szövetkezeti ellenzék az új tervet, hajlandó lesz-e legalább arra, hogy ne akadályozza gróf Andrássy Gyulát a kormányalakításban. Végül kérdésnek maradt, hogy gróf Andrássy Gyula vállalkozhatik-e a szövetkezett ellenzék nélkül oly kormány alakítására, mely ne a koalició összességéből kerüljön ki. Mindenképen azonban azt hitték, hogy gróf Andrássy Gyulával az illetékes körök már megegyeztek és hogy ezen az alapon fog a szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága holnapra hirdetett ülésén a kérdéssel foglalkozni. Hirtelen terjedt az optimista hangulat, de szerint vele aztán szintén gyorsan hidegebb széláramlat keletkezett. Míg az ellenzék egy részénél már a miniszteri névsort tervezgették és számítgatták, hogy kik kerülnek be a függetlenségi pártból az uj kabinetbe, addig ugyanazon párton egyszerre talpra állott az a labor, amely a magyar vezényleti nyelvet nem engedi elküdni s a magyar nyelv jogainak a hadseregben való érvényesitése nélkül nem járul hozzá az egyezséghez. Andrássy nem vállalkozik. Nagyon korai volt az optimisták öröme, nagyon korai Kossuth Ferencnek a leszerelésre nógató nyilatkozata, időelőtti a miniszteri névsor kombinálgatása. Az „új alapon“ a kibontakozás nem fog a szövetkezett ellenzéki pártok segítségével létesülni. Teljesen megbízható forrásból értesülünk, hogy gróf Andrássy Gyula a legutóbbi tanácskozásokon megállapított új alapon kabinetalakításra nem vállalkozik. Gróf Andrássy Gyula környezetéből kaptuk az információt, hogy minden olyan hír, mely az ő vállalkozásra való hajlandóságáról szól, nem felel meg a valóságnak. A félhivatalos Bud. Tud. azt mondja, hogy „gróf Andrássy Gyula néhány nappal ezelőtt Szögyény-Marich László berlini nagykövet" és mások előtt úgy nyilatkozott, hogy bár jobban szerette volna, ha a kabinetalakítás az ő általa előterjesztett alapon lehetett volna lehetséges, de kötelességének fogja tartani, hogy ha ő felsége megbízást adna neki az uj alapon való kabinet alakítására, a megbízás alól bármily nehezére esnék is, ki ne vonja magát“. Ezzel szemben ugyanazon forrásból, ahonnan a gróf Andrássy Gyula vonakodásáról szóló hírt kaptuk, azt közlik velünk, hogy gróf Andrássy Gyula ily értelmű nyilatkozatot nem tett s vagy tévedés vagy félreértés történt, amikor oly határozottan megállapították, hogy ő új alapon vállalkozik. Gróf Andrássy Gyula, másképen, mint olyan programmal, melyet a szövetkezett ellenzéki pártok megállapítottak, vagy megállapítanak, nem vállalkozik kabinetalakításra. Főképen nem vállalkozik más alapon kabinetalakításra, mint amely a szövetkezett ellenzék programmjának megfelel. Márpedig a disszidensek körében úgy tudják, hogy gróf Andrássy Gyula sem találhatja kielégítőnek a fölmerült tervet. Azt a véleményt hangoztatják, hogy még a 450 milliós követelés elhalasztása sincs biztosítva, illetőleg nem jelent lényeges engedményt, mert az összeg jelentékeny részét már elköltötték, sőt olyat is elköltötték, ami még meg sem volt szavazva. Inkább tehát a hadügyi kormány, még intézkedéseinek utólagos jóváhagyását kéri és ebben rászorul a parlamentre. De a helyzet szanálását egyáltalában nem jelenti, hogy két évre lemondanak az újonclétszám fölemeléséről és a többköltség követeléséről, mert az viszont nincsen megállapítva, hogy két év múlva a magyar államnyelv jogainak a hadseregben való érvényesítését biztosítják. Ellenben meg van állapítva, hogy a király a vezényszóra vonatkozó kívánságot nem teljesíti Ez tehát nem lenne megoldás, hanem, ellenkezőleg állandó háborúságra maradnának okok s a halasztás csak arra volna alkalmas, hogy az alatt az idő alatt a nemzeti jogokért küzdők táborában rést üssenek. Ami Kossuth Ferenc nyilatkozatait illeti, azokról ugyanitt az a vélemény, hogy az ügynek nem tesznek jó szolgálatot és azt hiszik, hogy Kossuth Ferenc a vezérlő-bizottság holnapi ülésén nyilatkozatait korrigálni fogja. A leglényegesebb azonban az, hogy gróf Andrássy Gyula az új alapot nem tartja a koalició programjajával megegyezőnek és ezen az alapon kabinetalakításra nem vállalkozik más vállalkozó. Lehetségesnek tartják azonban, hogy az agitációt azon a részen, ahol okvetlen a katonai kérdések kikapcsolásával akarják a válságot megoldani, folytatni fogják. Az agitáció folytatása arra terjed majd ki, hogy különválaszszák pártokra való tekintet nélkül azokat, akik az ily megoldást létesíteni akarják s az ő soraikból alakítsanak kormányt. Ily kormány alakítására fognak keresni vállalkozót. Ki lesz az: Széll Kálmán, Wekerle Sándor, vagy Lukács László. Ez idő szerint Széll Kálmánról azt halljuk, hogy nem hajlandó vállalkozni, Lukács Lászlóról tudjuk, hogy nem vállalkozik, mert képtelenségnek tartja, hogy valamire mehessen. Marad tehát a Wekerle Sándorhoz is- 3