Pesti Hírlap, 1905. április (27. évfolyam, 92-106. szám)

1905-04-01 / 92. szám

1905. április L, szombat. _______FESTI HÍRLAP ugyanis, hogy gróf Andrássy Gyula néhány nap­pal ezelőtt Szőgyény-Marich László­ berlini nagykövetnek, mások előtt úgy nyilatkozott, hogy bár jobban szerette volna, ha a kabinetala­­kn­ál az ő általa előterjesztett alapon lett volna lehetséges, de kötelességének fogja tartani, hogy ha ő felsége megbízást adna neki az új alapon álló kabinet megalakítására, a megbízás alól, bármily nehezére esnék is, ki ne vonja magát. A pénzügym­­in­isz­terrel való tanácskozás előtt Pitreich lovag hadügyminisztert gróf Monte­­cuccoli tengerészeti parancsnokkal együtt ő felsége hosszabb kihallgatáson fogadta. A pénz­ügyminisztériumban folytatott tanácskozás után Pitreich lovag a honvédelmi minisztériumba hajtatott. A hadügyminiszter és a minisztérium többi tagjai pénteken elhagyják Budapestet, de Pitreich lovag a legrövidebb idő alatt ismét visszatér a tárgyalások befejezése céljából. Mind­ezekből kiviláglik, hogy egy új miniszterelnök kinevezése csak több nap múltával történhetik meg. Ez volt a helyzet ma délben. Az összes politikai körök a fordulattal foglalkoztak és han­goztatták, hogy ha ilyen megoldási módhoz fo­lyamodtak, akkor ennek okvetlen támasztéka van a­ szövetkezeti ellenzék egyes vezéreinél, mert az ő előzetes hozzájárulásuk nélkül az elő­munkálatokat sem lelték volna meg. Kossuth Ferenc beharangozása. Hogy ilyen fajta előzetes megbeszélések történtek, amellett bizonyít Kossuth Ferencnek, a függetlenségi párt elnökének, nyilatkozata, melyet a­ kompromisszum-terv anyagának nyil­ván­osságraj­utásával körülbelül egyidejűleg tett közzé, melyben a maga pártját és a szövetkezeti pártokat egyáltalában az egyezkedésre szólítja fel. A nyilatkozat ezen része így hangzik: „Mindeddig a korona nem tartotta lehető­nek azt, hogy egy meghatározandó időre le­mondjon minden újonclétszámemelésről és a ka­tonai teher növeléséről, még­pedig oly időre, mely elégséges legyen arra, hogy a szövetkezeti pártok többi program­­pontjait k­eresztülvihes­­sék, ha kormányt vállalnak s a közgazdasági önállóságra nézve megalkossák a törvényhozási határozatot és széles alapon lássanak hozzá a gazdasági különválás rázkódtatás nélküli elő­készítéséhez, oly intézkedések létesítésével, me­lyeknek elmulasztása az 1899-iki XXX-ik tör­vénycikk valóságos kijátszását képezte. Ha azonban a korona, e felfogásában tényleg vál­tozás állna be, akkor, bár a nagy kérdés el­odázása nem lenne távolról sem oly előnyös megoldás, mint az, ha teljesittetnének a nemzet kívánságai, azért mégis e megoldás. szerintem■, vármegyék seregeit. Minden sereg menjen sa­ját vármegyéje székvárosába s a rendek kezébe tegye ló fegyverét és lobogóját. Jókay­­Józsefet szívesen marasztották ko­máromi bajtársai. Úgyis komáromi, ne men­jen Győrbe a győriekkel. De ő bizony elment tiszttársaival. Minden parádét végigmulatott és végig­fut. Te Deum a templomban, dísz­szemle a piacon, háromszoros üdvlövés az egeknek és a vármegye urainak. Azután a fegyverek és a lobogó átadása a vármegye rendei előtt. Pom­pás szónoklatok. Ölelkezés, csókol­ódzás, végte­len búcsúzás. És az áldomás. Gróf Zichy Ferraris Ferenc volt akkor a vármegye főispáni kormányzója, — édes­apja gróf Zichy Károly főispán mellett. Zichy, Fe­renc maga is inzurgens alezredes s a győri csata egyik hőse. Ő hívta meg áldomásra, búcsú­lakomára a tisztikart. Hetedhét országra szólt a mulatság. Ott voltak mind a vármegye urai is. Annyi felkö­­szöntőt kellett kiállani az asztal mellett, ahány ágyúgolyót a csatában. Jókay József szerény és józan férfiú volt teljes életében. Talán először és utoljára itt ivott egy pohárral több bort, mint amennyi szüksé­ges. Amint haza indulóban kocsira ült, menten elszunyadt. Itt végezte katonapályáját.­­ . . Í Eoljt. böv.)a kívánatosnak lenne tekinthető, mert eloszlatná '.azon nehéz felhőket, melyek édes hazánk egén tornyosulnak. Tényleg lehetetlen lenne végtele­nül nem aggódnunk efelett, hogy mi lenne a kö­vetkezése annak, ha extra-parlamentáris vagy kisebbségi, vagy hosszú időre ügyvivő kormány venné át az állam ügyeit s ez arra vetemed­nék, hogy a képviselőházat többszörösen felosz­lassa, ami az országot veszélyes izgalomba hoz­ná és az ellentétet a nemzet és a korona közt annyira fokozná és kiélesítené, hogy oly kitöré­sektől lehetne tartani, amilyenektől (Kossuth Lajos is intőleg írta) Isten óvja meg a nemzetet. A szövetkezeti pártok é­s ezek közt a leg­­nagyobbik (tehát az, mely jogosan követelheti a befolyás oroszlánrészét) — az összeütközést pont egy bizonyos hosszabb időre kiszabott ki­kapcsolásával vállalkozhatnának a kormány­zásra azzal a tudattal, hogy ezen idő alatt a nemzet ügyét jó előre viszik s a nemzet meg­erősítésére s a nép boldogítására üdvös, áldá­sos alkotásokat létesíthetnének, az uralkodó pe­dig mindinkább meggyőződhetnék, ha a szövet­kezeti pártok kormánya által lenne környezve, hogy a magyar nemzet és állam erősbödése s önállóságának kiépítése nemcsak nem képezné­nek az ő trónjára veszélyt, hanem ellenkezőleg, ennek egyetlen, feltétlenül biztos alapját és tá­maszát teremtenék meg“. A nyilatkozat ellenzéki körökben rend­kívüli feltűnést keltett, mert azt látták belőle, hogy már előzetesen bizonyos feltételekhez hajlandóságról nyilatkozott Kossuth Ferenc, mielőtt még a pártok tagjai a föltételeket­­is­merték volna. Magyarázatok. Hirtelenében ahoz a közleményhez, hogy gróf Andrássy Gyula hajlandónak nyilatkozott új alapon is vállalkozni kormány alakítására és hogy Kossuth Ferenc az uj terv támogatá­sára biztatja az ellenzéki pártokat, szám­os kombinációt fűztek. Mindenekelőtt fölmerült az a kérdés, ho­gy vajon az „új alap“ megegyezik-e a koa­líciós pártok progr­amotjával, vagy legalább azon részszel, amelyre hivatkozás történik. Amikor tudniillik a vezérlő­bizottságban a ka­tonai kérdések kikapcsolásának a terve fölme­rült, erre nézve nem hoztak végleges határo­zatot és csak tervnek maradt. Eldöntendőnek vélték tehát azt a kérdést, hogy vajon a szö­vetkezett ellenzék az új alapot elfogadja-e és e szerint gróf Andrássy Gyula a szövetkezett ellenzékre támaszkodva alakíthat-e kormányt? Kérdésnek maradt, hogy ha nem is fogadja el a szövetkezeti ellenzék az új tervet, hajlandó lesz-e legalább arra, hogy ne akadályozza gróf Andrássy Gyulát a kormányalakításban. Vé­gül kérdésnek maradt, hogy gróf Andrássy Gyula vállalkozhatik-e a szövetkezett ellenzék nélkül oly kormány alakítására, mely ne a koalició összességéből kerüljön ki. Mindenképen azonban azt hitték, hogy gróf Andrássy Gyulával az illetékes körök már megegyeztek és hogy ezen az alapon fog a szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága hol­napra hirdetett ülésén a kérdéssel foglalkozni. Hirtelen terjedt az optimista hangulat, de szerint vele aztán szintén gyorsan hide­gebb széláramlat keletkezett. Míg az ellenzék egy részénél már a miniszteri névsort tervez­gették és számítgatták, hogy kik kerülnek be a­ független­ségi pártból az­ uj kabinetbe, addig ugyanazon párton egyszerre talpra állott az a labor, amely a magyar vezényleti nyelvet nem engedi elküdni s a magyar nyelv jo­gainak a hadseregben való érvényesitése nél­kül nem járul hozzá az egyezséghez. Andrássy nem vállalkozik. Nagyon korai volt az optimisták öröme, nagyon korai Kossuth Ferencnek a leszere­lésre nógató nyilatkozata, időelőtti a miniszteri névsor kombinálgatása. Az „új alapon“ a ki­bontakozás nem fog a szövetkezett ellenzéki pártok segítségével létesülni. Teljesen megbízható forrásból értesü­lünk, hogy gróf Andrássy Gyula a legutóbbi tanácskozásokon megállapított új alapon ka­­binetalakításra nem vállalkozik. Gróf Andrássy Gyula környezetéből kap­tuk az információt, hogy minden olyan hír, mely az ő vállalkozásra való hajlandóságáról szól, nem felel meg a valóságnak. A félhivatalos Bud. Tud. azt mondja, hogy „gróf Andrássy Gyula néhány nappal ezelőtt Szögyény-Marich­ László berlini nagy­követ" és mások előtt úgy nyilatkozott, hogy bár jobban szerette volna, ha a kabinetalakítás az ő általa előterjesztett alapon lehetett volna lehetséges, de kötelességének fogja tartani, hogy ha ő felsége megbízást adna neki az uj alapon való kabinet alakítására, a megbízás alól bármily nehezére esnék is, ki ne vonja magát“. Ezzel szemben ugyanazon forrásból, ahonnan a gróf Andrássy Gyula vonakodásá­ról szóló hírt kaptuk, azt közlik velünk, hogy gróf Andrássy Gyula ily értelmű nyilatkoza­tot nem tett s vagy tévedés vagy félreértés tör­tént, amikor oly határozottan megállapították, hogy ő új alapon vállalkozik. Gróf Andrássy Gyula, másképen, mint olyan programmal, melyet a szövetkezett ellenzéki pártok megál­lapítottak, vagy megállapítanak, nem vállalko­zik kabinetalakításra. Főképen nem vállalko­zik más alapon kabinetalakításra, mint amely a szövetkezett ellenzék programmjának meg­felel. Már­pedig a disszidensek körében úgy tudják, hogy gróf Andrássy Gyula sem talál­hatja kielégítőnek a fölmerült tervet. Azt a véleményt hangoztatják, hogy még a 450 mil­liós követelés elhalasztása sincs biztosítva, il­letőleg nem jelent lényeges engedményt, mert az összeg jelentékeny részét már elköltötték, sőt olyat is elköltötték, ami még meg sem volt szavazva. Inkább tehát a hadügyi kormány, még intézkedéseinek utólagos jóváhagyását kéri és ebben rászorul a parlamentre. De a helyzet szanálását egyáltalában nem jelenti, hogy két évre lemondanak az újonc­­létszám fölemeléséről és a többköltség köve­teléséről, mert az viszont nincsen megállapítva, hogy két év múlva a magyar államnyelv jo­gainak a hadseregben való érvényesítését biz­­tosítják. Ellenben meg van állapítva, hogy a király a vezényszóra vonatkozó kívánságot nem teljesíti Ez tehát nem lenne megoldás, hanem, ellenkezőleg állandó háborúságra maradnának okok s a halasztás csak arra volna alkalmas, hogy az alatt az idő alatt a nemzeti jogokért küzdők táborában rést üssenek. Ami Kossuth Ferenc nyilatkozatait il­leti, azokról ugyanitt az a vélemény, hogy az ügynek nem tesznek jó szolgálatot és azt hi­szik, hogy Kossuth Ferenc a vezérlő-bizottság holnapi ülésén nyilatkozatait korrigálni fogja. A leglényegesebb azonban az, hogy gróf Andrássy Gyula az új alapot nem tartja a koalició program­jajával megegyezőnek és ezen az alapon kabinetalakításra nem vállalkozik más vállalkozó. Lehetségesnek tartják azonban, hogy az agitációt azon a részen, ahol okvetlen a kato­nai kérdések kikapcsolásával akarják a válsá­got megoldani, folytatni fogják. Az agitáció folytatása arra terjed majd ki, hogy különválaszszák pártokra való tekin­tet nélkül azokat, akik az ily megoldást léte­síteni akarják s az ő soraikból alakítsanak kor­mányt. Ily­ kormány alakítására fognak keresni vállalkozót. Ki lesz az: Széll Kálmán, Wekerle Sándor, vagy Lukács László. Ez idő szerint Széll Kálmánról azt hall­juk, hogy nem hajlandó vállalkozni, Lukács Lászlóról tudjuk, hogy nem vállalkozik, mert képtelenségnek tartja, hogy valamire mehessen. Marad tehát a Wekerle Sándorhoz is- 3

Next