Pesti Hírlap, 1905. április (27. évfolyam, 107-120. szám)
1905-04-30 / 120. szám
4 Belpolitikai hírek. Kecskemét város felirata a képviselőházhoz. A politikai válság mesterséges huzavonása ellen síkra szállt törvényhatóságok sorába lépett Kecskemét is. E hó 29-én közgyűlést tartott Kada Elek polgármester elnöklete alatt s óriási lelkesedéssel, egyhangúlag elhatározta, hogy a nemzeti követelések érdekében törvényadta jogánál fogva a képviselőházhoz feliratot intéz, elfogadva Tömöri Jenő törvényhatósági bizottsági tag következő indítványát: „Szomorú aggódással figyeli az egész magyar nemzet, hogy milyen veszélyes és bűnös játékot űznek bizonyos udvari körök ezeréves alkotmányunkkal s e gonosz, romlásunkra törő intrikák szálai a koronát is napról-napra mindjobban behálózzák. Egész nemzeti létünket végveszélylyel fenyegeti a bécsi komplot, amelynek, sajnos, vannak magyar szövetségesei is. Egyetlen reményünk, hitünk, bizalmunk a magyar képviselőháztörhetetlen ellenállásában lehet s a nemzeti jogokért derekasan harcolóknak biztató, erősítő szavunkkal mindnyájan segélyére kell, hogy legyünk, akik nemcsak magyarok, de Árpád országának hű fiai vagyunk és méltók akarunk maradni a dicső ősök nagy és szent tradícióira. Lelkes, egyöntetű elszántsággal kelnek síkra az alkotmány védelmében a megyei és városi törvényhatóságok s nem szabad a küllők között utolsónak maradni Kecskemét városának sem, amely a nemzeti ügy lobogója alatt ősidőktől fogva vezérként járt elől. Ke kell emelni tiltakozó szavát az ország törvénytelen kormányzása, idegen politikusoknak és indiferens katonáknak belügyeinkbe való belekontárkodása ellen és követelnie kell, hogy a nemzeti sérelmek lehető rövid időn belül orvosoltassanak. E nemzeti óhajok teljesítését elősegítendő, mondja ki a t. törvényhatósági közgyűlés. A hosszasan húzódó politikai válságot Magyarországra mindenféle tekintetből károsnak és veszélyesnek tartja. Feliratilag a képviselőházat fölkéri, hogy a rendelkezésére álló alkotmányos eszközökkel a gyors és a törvényeknek megfelelő kibontakozást sürgesse a legfelsőbb helyen, úgyszintén a legjogosabb nemzeti követeléseknek, mint az önálló vámterület és a magyar vezényleti nyelvnek a hazai ezredekben csorbítatlanul érvényt szerezzen. A szövetkezett ellenzéknek eddigi hazafias munkájáért hálás köszönetét s jövőbeli kitartásához bizalmát fejezi ki.“ Érdekes pontja volt még a tárgysorozatnak Beniczky Ferenc volt főispánnak a város közönségéhez intézett bucsulevele. A közgyűlés jegyzőkönyvileg örökítette meg az érdemes főispán emlékét s elhatározta, hogy egyik nagyobb utcáját Beniczky Ferenc-utcának nevezi el. „A magyar hadsereg előkészítése.“ Eleven tollal, nagy készültséggel tárgyalja ezt a nagyon is aktuális kérdést egy névtelen szerző, akinek röpirata praktikus szempontból világítja meg a hadsereg tényleges állapotait s egyúttal konkrét törvénytár- vezetet is mutat be a megoldás alapjául. Négy kérdést állít föl munkája elején, amelyekre válaszol, és válaszaiban egyúttal mindjárt megmutatja a helyes utat is a hadsereg kérdésének végleges rendezésére. Az első kérdésre: —• „mi a nemzet joga és kívánsága? — törvényeinkből megfelel azzal, hogy a hadsereg mai szervezetével túl mentünk a „közös-» ség“ érdekében azokon a határokon, amelyekig áldozatkészségünk az 1867: XII. értelmében igénybe vehető. Ennek megfelelően a megoldás első feltétele a kiegyezés megcsinálása (helyesebben: végrehajtá- sa) lenne, amikor is a nemzet jogai és kívánságai teljesen fednék egymást. A második kérdést: — „mi a király joga és kívánsága?“ — szép érveléssel úgy dönti el a szerző, hogy ha igaz lett volna is, — aminthogy nem az, — hogy a 67 :XII. 11. §-ban a kommandó nyelvének megállapítási joga is benne van, ezt a jogot a kiegyezés értelmében a nemzet bármikor visszaveheti, illetőleg csak ily föltétel mellett szavazza meg az újoncokat. A harmadik kérdésre: — „mi a hadsereg joga és kívánsága?“ — negatív módon felel a névtelen, s bebizonyítja, hogy a „hadsereg egysége“ se az egységes vezényleti, se az egységes szolgálati nyelvet nem követeli; sőt ellenkezőleg: mind a kettő a hadsereg egységének a rovására megy, mert míg egyfelől csak mélyebbre ássa a nemzetiségeket, amúgy is elválasztó faji el-lentétek árkát, addig másfelől, a tisztek és a legénység nem érthetvén meg egymást, csökken a hadsereg harckészsége is. Itt különösen sok, a gyakorlati életből vett epizóddal tarkítja érvelését, amelynek során egész csomó fejtetőre állított, helyzetet citál annak megvilágítására, mennyire káros harcászati szempontból is az, hogy a csapattiszt nem érti az alája rendelt legénységet, ez pedig nem képes végrehajtani fölebbvalója parancsait. Legértékesebb része a füzetnek a negyedik rész, amelyben szerző arra felel meg, hogy a nemzet, a király és a hadsereg jogainak és kívánságainak összevetéséből, mely eszközök vezetnek a megoldáshoz, ezeket az eszközöket konkrét törvénytervezetben foglalja össze, és a 42. §-ban csakugyan sikerül is meghatároznia azokat a módozatokat, amelyeknek megvalósításával egyszerre vége szakadna a mai áldatlan állapotoknak. Külön ki kell emelnünk szerzőnek azt a törekvését, hogy a kis röpirat, — noha tételes törvényeinknek alapos ismeretével készült, — kiváltképen a laikus közönség fölvilágosítását célozza, s mint ilyen a gyakorlati életre támaszkodik, megesett példákkal bizonyít, úgy hogy még olvasmánynak is érdekes, mert eleven képekben tükrözi a közös hadseregnek — fájdalom! — nagyon is fonák belső világát. A röpirat Kilián Frigyes bizománya. PESTI HÍRLAP 1905. április 30., vasárnap. A középiskola kritikája. — A Társadalomtudományi Társaság vitája. — Tegnap este újra folytatták a középiskoláról szóló vitát. Ezúttal még egy idegorvos szólott a kérdéshez, mire az iskolaorvosok jutottak szóhoz. A budapesti leánygimnáziumnak és a főváros legnagyobb középiskolájának orvosa szólott a dologhoz s mind akettő bizony kevés dicsérni valót talált ezen a mai rendszeren. Értesülésünk szerint az iskolaorvosok után következnek a pedagógusok. A mostani felolvasásokról ezek a tudósításaink . Dr Schaffer Károly elmegyógyász olvasott fel ma elsőnek. Abból indult ki, hogy a mai középiskola nem általános műveltséget ad, hanem csak halmozza az ismeretanyagot, mi több, az életrevaló természettudományi ismeretek még hiányoznak is ebből az anyagból. Helyes képzetek szerzésére keveset tesz az iskola, pedig ez adna a szellemnek helyes alapot, nem pedig a grammatizálás. Idézi a szomorú ismert adatot, hogy a tanulók 57 százaléka ideges. A maga volt iskolatársaira visszaemlékezve, igaznak találja ezt a megfigyelést. Az agynak szüntelen való elfoglalása az iskolában és otthon végre is felmondja a szolgálatot. Az ifjú álmatlanságban kezd szenvedni, fejfájás kínozza, szívdobogást kap és kész a nagy baj. A következő előadó már az iskolaorvosok közül került ki. Dr Schuschny Henrik leánygimnáziumi iskolaorvos szintén konstatálja az idegességet, azonban már az I. osztályosoknál, az osztályok számárak emelkedésével pedig emelkedik az idegesek százalékos aránya. Tapasztalta, hogy akinek hajlama sincs az idegességre, neuraszténiás lesz az iskolában. Oka a sok mageltatás, pedig a kombinatív képességet kellene a diákban fejleszteni. Másik oka a zsúfoltság, ami nem engedi a gyermek kiismerését. A szaktanárrendszer is túlterhelésre vezet. Sok szerinte az ideális célokat szolgáló tantárgy, pedig a praktikus stúdiumok nem erőltet, nék meg a diákot. Sokalja a nem alkalmazott matematikát is. A száraz latin tanulást is elitéli és rámutat a leánygimnáziumra, ahol négy év is elegendő a latin elsajátítására. Szeretné a tanárképzést gyakorlati irányban megreformálni. A bőbeszédű tankönyveket sutba dobná, hanem e helyett gyűjteményekben és múzeumokban oktatna. Dr Juha Adolf iskolaorvos volt az utolsó előadó, aki be sem fejezhette ma előadását. Szerinte nem igazolták sem a mi idegorvosaink, sem a külföldi tekintélyek, hogy a túlterhelés okozta az idegességet. Bemutat erre nézve számos ellentmondó véleményt. Bizonyos, hogy az iskola még mindig nem értette meg a higiénikus ismeretek szükséges voltát. E tekintetben, azt hiszi, kedvező fordulat előtt állunk. A latin nyelvet szerinte a középiskola el nem hagyhatja, mert a gimnáziumi tanulók 67 százaléka lép a jogi és teológiai pályákra, amelyeken a latin nyelv ismerete szükséges. Az érettségit sem látja olyan rémesnek, amilyennek azt sokan mondják. Az idevágó adatok szerint több ezer érettségizett ifjú közül csak 17—25 bukik meg véglegesen. (Konstatáljuk, hogy ez csak 2 százalékos bukás lenne, de az egy és két, tárgyból bukottakkal együtt ez az arányszám gyakran felmegy 30—40 százalékra is.) Dr Juha Adolf jövőre még folytatni fogja előadását. Metrók to vámok. Egy -két főispán emlékezete. Sepsiszentgyörgyön Háromszékvármegye szombaton tartotta gróf Haller főispán elnöklete alatt rendes közgyűlését, amelyen néhai Potsa József főispán életnagyságú arcképét a családtagok jelenlétében ünneplésén leleplezték. Az emlékbeszédet dr Bodor Tivadar tartotta színház és zene. * (Hírek a m. kir. operaházból.) Holnap, vasárnap, az Operaházban 100-adszor kerül színre Wagner „Tannhäuser“-je. Az Operaház újdonsága, a Bohémélet hétfőn, május 1-én kerül színre harmadszor az első bemutató előadás szereposztásában. A dalmű színrehozatala alkalmával Puccini Giacomo a következő sürgönyt intézte az Operaház igazgatójához:, A Bohémélet nagy sikere igen boldoggá tett. Fogadják hálás köszönetemet fáradozásukért, úgyan, mint a kiváló közreműködő művészek. Az Operaház e heti műsora a következő vendégszerepléseket hirdeti: Bertram Tódor bajor kir. kamaraénekes szerdán, május 3-án lép fel „A bolygó hollandi“ címszerepében, pénteken, május 5-én „Faust“ Mefisto szerepében és hétfőn, május 8-án „Parasztbecsület“ Alfio és „Bajazzók“ Tonio szerepében. Bertram fellépéseivel hirdetett előadásokra felemelt helyárak (elővételi díj nélkül) érvényesek. Csütörtökön, május 8-án Ivonne de Treville francia koloratúr énekesnő lép fel a „Lakme“ címszerepében.. Hétfőn, május 8-án pedig Váradi Emil fiatal magyar tenorista mutatkozik be a „Parasztbecsület“ Turiddu szerepében. A m. kir. operaház előadásait május 1-től rendszerint fél nyolc órakor kezdik. * (A takácsok.) A Vígszínház német vendégei szombaton előadták Hauptmann Gerhart híres szocialista drámáját, „A takácsok“-at. Németül is, magyarul is több színtársulat eljátszotta már Budapesten ezt a színdarabot, mely tulajdonképen egy darab élet. Az igazságnak ezt a dramatizálását sok helyen megkisérelte elnyomni a hatalom, de mégis mindenütt érvényesült s diadalt szerzett nem csak a szerzőnek, de azoknak a keserű igazságoknak is, amelyek a szereplők ajkán hangot találtak. Az eleven nyomor, a munka szegénysége jajgat segítségért a drámában s végül kitör a vulkán, mely a gazdag társadalmi rétegek alatt lappangva állandóan forr. Minden jóravaló színháznak ambíciója volt a kontinensen, hogy erejét megpróbálja ezen a realistikus drámán s e nemzetközi művészi versenyben nem az utolsó helyet foglalja el a berlini Lessing-színház társulata, mely ma nálunk eljátszotta. Szín, erő, élet éslendület volt ez előadásban. Az összjáték dominált, amelynek sikeréhez majdnem az egész társulat hozzájárult. Mégis külön kell megemlítenünk Bertens Itóza, Bassermann, Stieler Kurt, Patry, Forest, Sauer stb. kitűnő játékát. A közönség egészen megtöltötte a színházat. József Ágost magyar királyi herceg és neje ismét ott voltak. * (Egy szál mirtusz.) Ez a címe annak az egyfelvonásos színműnek, amely a jövő héten szerdán, május 3-ikán, kerül bemutatóra a Nemzeti színházban. Szerzője Dezső József, a Nemzeti színház tagja. Az újdonságban D. Ligeti Juliska, Paulay Erzsi, Paulayné, K. Demjén Mari, Munkácsy Mariska és Odry játszanak. Utána 4-edszer kerül szinre Géczy István és Hegedűs Gyula „Enyészet“ című új társadalmi színműve, amelynek pénteken volt a bemutató előadása. * (A népszínházi karszemélyzet jutalomjátéka.) A színpad névtelen hősei számára, jutalomjátékot rendezett a népszínház igazgatója szombaton délután. Vahot Imre Tündérlak Magyarhonban című népszínművét adták, de a darab tulajdonképen csak keret volt egy hangverseny számára, melyen a karszemélyzet iránti szívességből a fővárosi színházak művészei közül többen működtek közre. A darab első felvonásában Blaha Lujza és Fintér remek alakítását élvezhette a közönség, a másodikat pedig csaknem teljesen a hangverseny töltötte be. Pálmai Ilkát már beléptekor zajos taps fogadta. Sárga-kék costume-je, valamint minden mozdulata a megtestesült chick és elegancia volt. Kellemes meglepetésként a jelzett angol és francia dalok helyett magyarul énekelt. Graciozus táncával alig tudott betelni a közönség s újra és újra meg akarta ismételtetni. Orkánszerüleg zúgott fel a taps, amikor Pálmai Blahánéhoz ment s kezet csókolt neki. Komlóssy Emma és Ledofszky Gizella Farkas Pali és Rácz Laci által kisérve, magyar népdalokat énekeltek annyi érzéssel és oly gyönyörűen, hogy mindent ismételniük kellett. Ferenczy Károly és Bory Margit a Toreador egy kettősével keltettek nagy hatást. Baumann Károly sikerült kupléit egy újsághír különböző feldolgozásának bemutatásával toldotta meg. Székely Irén a Bajazzóból a madárdalt énekelte. A sok szép dal arra indította Pintért, hogy a nemzet csalogányát felkérje egy dal eléneklésére. Pintér ötletét Szirmai és a közönség a legmelegebben karolta fel s Blaháné némi hazódozás után „beugrott“ és dalolt, ahogy csak ő tud. Ez egyszersmind kárpótlás is volt Petrás Sári fellépésének elmaradásáért. A befejezést Kovács Mihály és Pázmán egy cakewalk paródiája képezte, mely állandó kacagásban