Pesti Hírlap, 1905. április (27. évfolyam, 107-120. szám)

1905-04-30 / 120. szám

4 Belpolitikai hírek. Kecskemét város felirata a képviselőházhoz. A politikai válság mesterséges huza­vonása ellen síkra szállt törvényhatóságok sorába lépett Kecske­mét is. E hó 29-én közgyűlést tartott Kada Elek pol­gármester elnöklete alatt s óriási lelkesedéssel, egy­hangúlag elhatározta, hogy a nemzeti követelések érdekében törvényadta jogánál fogva a képviselőház­hoz feliratot intéz, elfogadva Tömöri Jenő törvény­­hatósági bizottsági tag következő indítványát: „Szomorú aggódással figyeli az egész magyar nemzet, hogy milyen veszélyes és bűnös játékot űz­nek bizonyos udvari körök ezeréves alkotmányunk­kal s e gonosz, romlásunkra törő intrikák szálai a koronát is napról-napra mindjobban behálózzák. Egész nemzeti létünket végveszélylyel fenyegeti a bécsi komplot, amelynek, sajnos, vannak magyar szövetségesei is. Egyetlen reményünk, hitünk, bizalmunk a ma­gyar képviselőház­­törhetetlen ellen­­állásában lehet s a nemzeti jogokért derekasan harcolóknak biztató, erősítő szavunkkal mindnyájan segélyére kell, hogy legyünk, akik nemcsak magyarok, de Árpád orszá­gának hű fiai vagyunk és méltók akarunk maradni a dicső ősök nagy és szent tradícióira. Lelkes, egyöntetű elszántsággal kelnek síkra az alkotmány védelmében a megyei és városi törvény­­hatóságok s nem szabad a küllők között utolsónak maradni Kecskemét városának sem, amely a nemzeti ügy lobogója alatt ősidőktől fogva vezérként járt elől. Ke kell emelni tiltakozó szavát az ország tör­vénytelen kormányzása, idegen politikusoknak és indiferens katonáknak belügyeinkbe való belekontár­­kodása ellen és követelnie kell, hogy a nemzeti sé­relmek lehető rövid időn belül orvosoltassanak. E nemzeti óhajok teljesítését elősegítendő, mondja ki a t. törvényhatósági közgyűlés. A hosszasan húzódó politikai válságot Magyar­­országra mindenféle tekintetből károsnak és veszé­lyesnek tartja. Feliratilag a képviselőházat fölkéri,­­ hogy a rendelkezésére álló alkotmányos eszközökkel­­ a gyors és a törvényeknek megfelelő kibontakozást sürgesse a legfelsőbb helyen, úgyszintén a legjogo­sabb nemzeti követeléseknek, mint az önálló vámte­rület és a magyar vezényleti nyelvnek a hazai ezre­­dekben csorbítatlanul érvényt szerezzen. A szövet­kezett ellenzéknek eddigi hazafias munkájáért hálás köszönetét s jövőbeli kitartásához bizalmát feje­zi ki.“ Érdekes pontja volt még a tárgysorozatnak Be­­niczky Ferenc volt főispánnak a város közönségéhez intézett bucsu­levele. A közgyűlés jegyzőkönyvileg örökítette meg az érdemes főispán emlékét s elha­tározta, hogy egyik nagyobb utcáját Beniczky Fe­­renc-utcának nevezi el. „A magyar hadsereg előkészítése.“ Eleven­­ tollal, nagy készültséggel tárgyalja ezt a nagyon is­­ aktuális kérdést egy névtelen szerző, akinek röpirata­­ praktikus szempontból világítja meg a hadsereg tényleges állapotait s egyúttal konkrét törvénytár-­­ vezetet is mutat be a megoldás alapjául. Négy kér­­­­dést állít föl munkája elején, amelyekre válaszol, és­­ válaszaiban egyúttal mindjárt megmutatja a helyes­­ utat is a hadsereg kérdésének végleges rendezésére. Az első kérdésre: —• „mi a nemzet joga és kívánsága? — törvényeinkből megfelel azzal, hogy­­ a hadsereg mai szervezetével túl mentünk a „közös-» ség“ érdekében azokon a határokon, amelyekig ál­dozatkészségünk az 1867: XII. értelmében igénybe vehető. Ennek megfelelően a megoldás első feltétele a kiegyezés megcsinálása (helyesebben: végrehajtá-­­ sa) lenne, amikor is a nemzet jogai és kívánság­a­i teljesen fednék egymást. A második kérdést: — „mi a király joga és kívánsága?“ — szép érveléssel úgy­­ dönti el a szerző, hogy ha igaz lett volna is, —­­ aminthogy nem az, — hogy a 67 :XII. 11. §-ban a­­ kommandó nyelvének megállapítási joga is benne­­ van, ezt a jogot a kiegyezés értelmében a nemzet bármikor visszaveheti, illetőleg csak ily föltétel­­ mellett szavazza meg az újoncokat. A harmadik­­ kérdésre: — „mi a hadsereg joga és kívánsága?“ — negatív módon felel a névtelen, s­ bebizonyítja, hogy a „hadsereg egysége“ se az egységes vezényleti, se az egységes szolgálati nyelvet nem követeli; sőt ellenkezőleg: mind a kettő a hadsereg egységének a rovására megy, mert míg egyfelől csak mélyebbre ássa a nemzetiségeket, amúgy is elválasztó faji el-­­­len­tétek árkát, addig másfelől, a tisztek és a legény­ség nem érthetvén meg egymást, csökken a hadsereg harckészsége is. Itt különösen sok, a gyakorlati élet­ből vett epizóddal tarkítja érvelését, amelynek so­rán egész csomó fejtetőre állított, helyzetet citál annak megvilágítására, mennyire káros harcászati szempontból is az, hogy a csapattiszt nem érti az alája rendelt legénységet, ez pedig nem képes végre­hajtani fölebbvalója parancsait. Legértékesebb része a füzetnek a negyedik rész, amelyben szerző arra felel meg, hogy a nemzet, a király és a hadsereg jo­gainak és kívánságainak összevetéséből, mely eszkö­zök vezetnek a megoldáshoz, ezeket az eszközöket konkrét törvénytervezetben foglalja össze, é­s a 42. §-ban csakugyan sikerül is meghatároznia azo­kat a módozatokat, amelyeknek megvalósításával egyszerre vége szakadna a mai áldatlan állapotok­nak. Külön ki kell emelnünk szerzőnek azt a törek­vését, hogy a kis röpirat, — noha tételes törvénye­inknek alapos ismeretével készült, — kiváltképen a laikus közönség fölvilágosítását célozza, s mint ilyen a gyakorlati életre támaszkodik, megesett példákkal bizonyít, úgy hogy még olvasmánynak is érdekes, mert eleven képekben tükrözi a közös hadseregnek — fájdalom! — nagyon is fonák belső világát. A röpirat Kilián Frigyes bizománya. PESTI HÍRLAP 1905. április 30., vasárnap. A középiskola kritikája.­ ­— A Társadalomtudom­ányi Társaság vitája. — Tegnap este újra folytatták a középiskoláról szóló vitát. Ezúttal még egy idegorvos szólott a kérdéshez, mire az iskolaorvosok jutottak szóhoz. A budapesti leánygimnáziumnak és a főváros leg­nagyobb középiskolájának orvosa szólott a dolog­hoz s mind akettő bizony kevés dicsérni valót talált ezen a mai rendszeren. Értesülésünk szerint az iskolaorvosok után következnek a pedagógusok. A mostani felolvasásokról ezek a tudósítá­saink . Dr Schaffer Károly elmegyógyász olvasott fel ma elsőnek. Abból indult ki, hogy a mai kö­zépiskola nem általános műveltséget ad, hanem csak halmozza az ismeretanyagot, mi több, az életrevaló természettudományi ismeretek még hiányoznak is ebből az anyagból. Helyes képzetek szerzésére keveset tesz az iskola, pedig ez adna a szellemnek helyes alapot, nem pedig a gramma­­tizálás. Idézi a szomorú ismert adatot, hogy a ta­nulók 57 százaléka ideges. A maga volt iskolatár­saira visszaemlékezve, igaznak találja ezt a megfi­gyelést. Az agynak szüntelen való elfoglalása az iskolában és otthon végre is felmondja a szolgá­latot. Az ifjú álmatlanságban kezd szenvedni, fej­fájás kínozza, szívdobogást kap és kész a nagy baj. A következő előadó már az iskolaorvosok kö­zül került ki. Dr Schuschny Henrik leánygimnáziumi is­kolaorvos szintén konstatálja az idegességet, azon­ban már az I. osztályosoknál, az osztályok számá­rak emelkedésével pedig emelkedik az idegesek százalékos aránya. Tapasztalta, hogy akinek haj­lama sincs az idegességre, neuraszténiás lesz az iskolában. Oka a sok mageltatás, pedig a kombi­­natív képességet kellene a diákban fejleszteni. Másik oka a zsúfoltság, ami nem engedi a gyermek kiismerését. A szaktanárrendszer is túlterhelésre vezet. Sok szerinte az ideális célokat szolgáló tan­tárgy, pedig a praktikus stúdiumok nem erőltet­, nék meg a diákot. Sokalja a nem alkalmazott matematikát is. A száraz latin tanulást is elitéli és rámutat a leánygimnáziumra, ahol négy év is elegendő a latin elsajátítására. Szeretné a tanár­képzést gyakorlati irányban megreformálni. A bő­beszédű tankönyveket sutba dobná, hanem e helyett gyűjteményekben és múzeumokban oktatna. Dr Juha Adolf iskolaorvos volt az utolsó előadó, aki be sem fejezhette ma előadását. Sze­rinte nem igazolták sem a mi idegorvosaink, sem a külföldi tekintélyek, hogy a túlterhelés okozta az idegességet. Bemutat erre nézve számos ellent­mondó véleményt. Bizonyos, hogy az iskola még mindig nem értette meg a higiénikus ismeretek szükséges voltát. E tekintetben, azt hiszi, kedvező fordulat előtt állunk. A latin nyelvet szerinte a középiskola el nem hagyhatja, mert a gimnáziumi tanulók 67 százaléka lép a jogi és teológiai pá­lyákra, amelyeken a­ latin nyelv ismerete szüksé­ges. Az érettségit sem látja olyan rémesnek, ami­lyennek azt sokan mondják. Az idevágó adatok szerint több ezer érettségizett ifjú közül csak 17—25 bukik meg véglegesen. (Konstatáljuk, hogy ez csak 2 százalékos bukás lenne, de az egy és két, tárgyból bukottakkal együtt ez­ az arányszám gyak­ran felmegy 30—40 százalékra is.) Dr Juha Adolf jövőre még folytatni fogja előadását. M­etrók to vámok. Egy -két főispán emlékezete. Sepsiszent­­györgyön Háromszékvármegye szombaton tartotta gróf Haller főispán elnöklete alatt rendes közgyű­lését, amelyen néhai Potsa József főispán élet­­nag­yságú arcképét a családtagok jelenlétében ün­neplésén leleplezték. Az emlékbeszédet dr Bodor Tivadar tartotta­ színház és zene. * (Hírek a m. kir. operaházból.) Holnap, vasárnap, az Operaházban 100-adszor kerül színre Wagner „Tannhäuser“-je.­­ Az Operaház újdon­sága, a Bohémélet hétfőn, május 1-én kerül színre harmadszor az első bemutató előadás szereposztásá­ban. A dalmű színrehozatala alkalmával Puccini Giacomo a következő sürgönyt intézte az Operaház igazgatójához:, A Bohémélet nagy sikere igen bol­doggá tett. Fogadják hálás köszönetemet fáradozá­sukért, úgy­an, mint a kiváló közreműködő művé­szek. Az Operaház e heti műsora a következő vendég­­szerepléseket hirdeti: Bertram Tódor bajor kir. ka­maraénekes szerdán, május 3-án lép fel „A bolygó hollandi“ címszerepében, pénteken, május 5-én „Faust“ Mefisto szerepében és hétfőn, május 8-án „Parasztbecsület“ Alfio és „Bajazzók“ Tonio sze­repében. Bertram fellépéseivel hirdetett előadásokra felemelt helyárak (elővételi díj nélkül) érvényesek. Csütörtökön, május 8-án Ivonne de Treville francia koloratúr énekesnő lép fel a „Lakme“ címszerepé­ben.. Hétfőn, május 8-án pedig Váradi Emil fiatal magyar tenorista mutatkozik be a „Parasztbecsület“ Turiddu szerepében. A m. kir. operaház előadásait május 1-től rendszerint fél nyo­lc órakor kezdik. * (A takácsok.) A Vígszínház német vendé­gei szombaton előadták Hauptmann Gerhart híres szocialista drámáját, „A takácsok“-at. Németül is, magyarul is több színtársulat eljátszotta már Buda­pesten ezt a színdarabot, mely tulajdonképen egy darab élet. Az igazságnak ezt a dramatizálását sok helyen megkisérelte elnyomni a hatalom, de mégis mindenütt érvényesült s diadalt szerzett nem csak a szerzőnek, de azoknak a keserű igazságoknak is, amelyek a szereplők ajkán hangot találtak. Az eleven nyomor, a munka szegénysége jajgat segítségért a drámában s végül kitör a vulkán, mely a gazdag társadalmi rétegek alatt lappangva állandóan forr. Minden jóravaló színháznak ambíciója volt a kon­tinensen, hogy erejét megpróbálja ezen a realistikus drámán s e nemzetközi művészi versenyben nem az utolsó helyet foglalja el a berlini Lessing-színház társulata, mely ma nálunk eljátszotta. Szín, erő, élet és­­lendület volt ez előadásban. Az összjáték do­minált, amelynek sikeréhez majdnem az egész tár­sulat hozzájárult. Mégis külön kell megemlítenünk Bertens It­óz­a, Bassermann, Stieler Kurt, Patry, Forest, Sauer stb. kitűnő játékát. A közönség egé­szen megtöltötte a színházat. József Ágost magyar királyi herceg és neje ismét ott voltak. * (Egy szál mirtusz.) Ez a címe annak az egyfelvonásos színműnek, amely a jövő héten szer­dán, május 3-ikán, kerül bemutatóra a Nemzeti színházban. Szerzője Dezső József, a Nemzeti szín­ház tagja. Az újdonságban D. Ligeti Juliska, Paulay Erzsi, Paulayné, K. Demjén Mari, Munkácsy Maris­ka és Odry játszanak. Utána 4-edszer kerül szinre Géczy István és Hegedűs Gyula „Enyészet“ című új társadalmi színműve, amelynek pénteken volt a bemutató előadása. * (A népszínházi karszem­élyzet jutalomjá­­téka.) A színpad né­vtelen hősei számára, jutalom­­játékot rendezett a népszínház igazgatója szomba­ton délután. Vah­ot Imre Tündérlak Magyarhonban című népszínművét adták, de a darab tulajdonképen csak keret volt egy hangverseny számára, melyen a karszemélyzet iránti szívességből a fővárosi szín­házak művészei közül többen működtek közre. A da­rab első felvonásában Blaha Lujza és Fintér remek alakítását élvezhette a közönség, a másodikat pedig csaknem teljesen a hangverseny töltötte be. Pálmai Ilkát már beléptekor zajos taps fogadta. Sárga-kék costume-je, valamint minden mozdulata a megtes­tesült chick és elegancia volt. Kellemes meglepetés­ként a jelzett angol és francia dalok helyett ma­gyarul énekelt. Graciozus táncával alig tudott be­telni a közönség s újra és újra meg akarta ismétel­tetni. Orkánszerüleg zúgott fel a taps, amikor Pál­mai Blahánéhoz ment s kezet csókolt neki. Kom­­lóssy Emma és Ledofszky Gizella Farkas Pali és Rácz Laci által kisérve, magyar népdalokat énekel­tek annyi érzéssel és oly gyönyörűen, hogy mindent ismételniük kellett. Ferenczy Károly és Bory Margit a Toreador egy kettősével keltettek nagy hatást. Baumann Károly sikerült kupléit egy újsághír kü­lönböző feldolgozásának bemutatásával toldotta meg. Székely Irén a Bajazzóból a madárdalt énekelte. A sok szép dal arra indította Pintért, hogy a nem­zet csalogányát felkérje egy dal eléneklésére. Pintér ötletét Szirmai és a közönség a legmelegebben ka­rolta fel s Blaháné némi hazódozás után „beugrott“ és dalolt, ahogy csak ő tud. Ez egyszersmind kárpót­lás is volt Petrás Sári fellépésének elmaradásáért. A befejezést Kovács Mihály és Pázmán egy cake­walk paródiája képezte, mely állandó kacagásban

Next