Pesti Hírlap, 1905. május (27. évfolyam, 121-134. szám)

1905-05-02 / 121. szám

Budapest, 1905.______________ XXVII. évf. 121. (9439.) szám.____________________________Kedd, május 2. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Megjelenik minden nap, Ünnep 'ys szétküldésére vonatkozó fel és vasárnap után is. szólalások intézendők. A válság: A mozdulatlanság jegyében kezdődik a politikai élet megújulását jelentő hét. Semmi pozitívum nincs arról, hogy a válság végleges megoldása érdekében valamely előterjesztés történjék, avagy hogy a korona engedékenység­gel igyekezzék megoldani a helyzetet. Most is csak a reménykedés marad Ik­i kísérőjéül a képviselőknek, akik a válság hosszú tartamá­nak­ hatása felől gondolkoznak­. Gúnyos kese­rűséggel beszélte nekünk a vezérlő bizottság egyik tagja (aki többek közt azzal kelt feltű­nést, hogy igen ritkán jelenik meg a bizottsági üléseken) a­­következőket: — Barabás Béla már idézte Meszlényi Lulut is, hogy nyomtatva mutatja meg a fele­letet sablonos kérdésekre s arra, ho­gy „mi új­ság?“ azt mutatja „nem tudom“. Ezen az ala­pon én valamivel többet mondhatok. Miután tudnillik vége áprilisnak, tehát vége lesz a vál­ságnak is. Máskülönben a szövetkezett ellenzék majálist fog rendezni, miként a régi római nép a szenthegyre, a római szunyogszigetre kivonult s onnan Menenius Agrippa vissza­hozta, úgy tesz a szövetkezett ellenzék is, nem jön vissza addig, amig egészen nem teljesitik a kívánságokat. Ez teljesen megegyezik egy­úttal vezérünknek, Kossuth Ferencnek, az ál­láspontjával, aki a passzív rezisztenciát aján­lotta. A király Budapestre utazásának idejét folytonosan halogatják. Eddig azt mondták, hogy május 8-án megérkezik a király, de most már ezt sem tartják bizonyosnak. Sőt je­lentik, hogy esetleg Bécsben zárja be a felirat tárgyalásának eredményét és csak azután jön Budapestre. Bár­ó Bánffy Dezső Bécsben. Báró Bánffy Dezső vasárnap Bécsbe ér­kezett s a hétfői napot is ott töltötte. Báró Bánffy bécsi utazásához a politi­kusok különböző kombinációkat fűznek. Hogy ez az utazás összefügg-e a politikai válsággal, vagy nem, az iránt nincs értesülé­sünk. Tisza Budapesten. Gróf Tisza István miniszterelnök ked­den érkezik Budapestre s innen megy aztán Bécsbe, hogy a szász király tiszteletére rende­zendő ünnepélyeken résztvegyen, de egyúttal a válság ügyében előterjesztést tegyen. Ha az ügyvezető kabinet élére új miniszterelnököt ne­veznek ki, ez is csak a szász király látogatása után történik, mert a mostani ünnepélyeik alatt­­még gróf Tisza István fogja képviselni a ma­gyar kormányt. Mielőtt azonban Tisza Bécsbe menne, megjelenik a szabadelvű pártkörben, részt vesz a párt intéző bizottságának ülésén és tájékoz­tatni fogja híveit a maga álláspontja felől, an­nál is inkább, mert szerdára összehívták a sza­badelvű párt értekezletét s akkor a felirat dol­gában nyilatkozni kell. Magának gróf Tisza Istvánnak a feliratra vonatkozólag annak in­dítványozása alkalmával az volt a nézete, hogy a feliratra szükség sem abból a szempont­ból nincs, hogy trónbeszédre válasz gyanánt szolgáljon, miután a jelenlegi kivételes körül­ményekből kifolyólag a Ház trónbeszéd nél­kül nyittatott meg. De szükségtelennek véli a feliratot abból a szempontból is, hogy azoknak a képviselőknek, akik hivatva voltak a többségi pártok kebeléből, nevében és elveinek megfe­­­­lelőleg a királyt tájékoztatni, arra bő alkal­muk volt, tehát ebben a tekintetben, abból a cél­ból, hogy a felsége tájékozódva legyen a több­ség kívánságát és hangulatát illetőleg, felirat­ra szükség nincsen. Tisza egyúttal hangoztat­ja, hogy az a vita, mely a felirat során a kép­viselőházban lefolyik, könnyen háríthat újabb nehézségeket és akadályokat azon cél elérése elé, hogy a kormányzatot mentől előbb vehesse át olyan kormány, mely a képviselőház több­ségére támaszkodik. Eddigelé a szabadelvű pártban az a meg­állapodás történt, hogy ha a többség a felira­tot megszavazza, a szabadelvű párt külön fel­iratot nem nyújt be. Újabban azonban azt halljuk, hogy ezt a megállapodást esetleg más körülményekre való tekintettel megváltoztathatják s a vita során esetleg módosításokat ajánlanak, sőt az sem, lehetetlen, hogy egy másik felirat részér­ől keresnek többséget. Ez különben csak akkor történhetik, ha a szabadelvű párt egyáltalában elhatározza, hogy a válságnak felirattal való elintézéséhez hozzájárul. A szabadelvű párt. A szabadelvű párton a húsvéti szünet változást nem okozott. A képviselők közül még kevesen tértek vissza, nagy részük csak hol­nap érkezik. A szabadelvű pártiak legkeveseb­bet időztek kerületükben, hanem inkább a ten­gerparti üdült­helyeket keresték fel. Akik már Budapesten vannak, keresik az ellenzéki csoportokkal való érintkezést. Érde­kes, hogy a szabadelvű pártnak oly hírvivői vannak, kik arról tesznek jelentést, hogy a koalíció közel áll a felbomláshoz. E hírek okozzák aztán, hogy a szabadelvű párt együtt marad. A kifelé vágyakozók nem mernek ki­lépni, mert attól félnek, hogy egyelőre nem lesz, hová belépjenek. Várják tehát a fel­irat tárgyalását, azt gondolva, hogy abból tá­jékozódást szerezhetnek s meg tudják, merre fordulni jobb, illetőleg hasznosabb. A vidéken azonban a szabadelvű körök nyugtalansága bomlásokat okoz. A társada­lom állásfoglalása érezteti hatását. Újvidékről jelentik, hogy Szalay Lajos, az újvidéki kerület szabadelvű párti képviselője, mandátumáról Szeretet az élet. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. —» — Úgy van, fiatal ember, maga még nem ismeri az újpesti leányokat. A jelszavuk: férj­hez menni mielőbb s mindenáron. Szerelem, igaz szerelem, az mellékes. Nyomorúság, pör­­­patvar a házaséletben, elválás, az­­ semmi, de leánynak lenni, leánynak, akinek legfölebb is csak egy udvarlója van, hát inkább . . . így fejezte be mondókáját egyik nőisme­rősöm, kissé hátramaradva a sétára indult hölgy társaságtól, hogy jóakaratú figyelmezteté­sét hozzám intézhesse, midőn egy nyári estén ott ácsorogtam Podruzsik vendéglője előtt, me­lyet ismer a bolgár fejedelemtől kezdve minden valamirevaló borivó ember. — No, jöjjön velünk sétálni, higgye meg, okosabban teszi, mintha itt arra a leányra le­selkedik, — szólt végezetül a hölgy s gúnymo­­solylyal ajkán sietve társai után indult, be sem várva válaszomat. Alkalmasint leolvasta arcomról, hogy semmi kedvem sincs velük tartani. A vendéglőkertből pohárcsengés, vidám hang, nevetés hallatszott. A cigány a legújabb nótákat húzta. A lámpákat is meggyújtották már, s vasárnap lévén, a helyiség tömve volt. Kívülről kezdtem szem­ügyre venni a ven­dégsereget. Lassan haladtam el a kerítés mel­lett, majd ismételten fölkerestem azt a helyet, ahonnan a bokrok egy kis nyílásán át jól lát­hattam azt a szőkefürtös főt,­­ az­t, a Giza fejét. A külső sötétség csak előnyömre volt, mert így feltűnés nélkül folyvást nézhettem őt. Hisz oly régóta nem láttam már,­­ két egész nap óta. Ott ült a hirtelen többek társaságában egy asztalnál, a lámpavilág ép az arcára esett. Mel­lette valami fiatal ember settenkedett, ha jól láttam, épen az, aki engem kiütött a nyeregből. Nem­­tudtam gyűlölni ezt az embert, hisz ez,azt se tudta, létezem-e? Épen olyan áldozat volt ez a fiatal ember, mint én, áldozata azok­nak a csodálatos kék szemeknek, melyekben valami sárgás pokoli tűz villogott, amelyekhez hasonlókat Makart fényképein láthatni, azzal a különbséggel, hogy az élőnél úgy változtatják színöket, mint a tiszta vizű réti tavak. Az a vakmerő gondolatom támadt, hogy én, aki egy napig se tudtam volna élni úgy, hogy ne lássam e szemeket, a csapodár tulaj­donosuknak soha többé feléje se nézek. Hadd lássa, hogy nem­ nagyon törjük utána ma­gunkat. Hát meg is álltam egy nap ... két nap s félrevonultam keservemmel, de tovább nem bírtam. Most is, amint asztal üresedett a köze­lében, ész nélkül siettem be a vendéglőkertbe azt elfoglalni. Ám azonnal láttam, mily boto­rul cselekedtem". Giza ugyanis csakhamar észrevett­e el­bizakodottságában, az elkapatott hölgyikék hencegésével, akik hiúságuknak készek mindent föláldozni, szinte hóbortosan beszélt rólam­ kör­nyezetének. — Nézzék, ott van az én bolondom! Az egész asztaltársaság figyelme rám irányult. Gúnyos arcok fordultak felém, bár nem minden érdeklődés nélkül, hogy milyen is az, aki bolondulásig s reménytelenül szeret. Helyzetem kezdett tűrhetetlenné válni. Szerencsémre ismerőseim érkeztek: mu­latós, jó pajtások s nagy lármával foglaltak he­lyet asztalomnál. — Halljátok, — kiabált egyikök, — ahol Bá­tki Sanyit, a szobrászt, találjátok, ott a kö­zelben valahol szép leánynak is kell lenni. — S azzal színlelte a lurkó, mintha keresné, hogy hát hol is van az a szép leány. —­No, nem mondtam? — folytatá aztán a szomszéd asztal felé kacsintva. — Csakhogy ... csakhogy ezúttal rossz helyen kopogtatsz, ked­vesem. Annak férj kell ám, nem ilyen magunk fajta udvarló, akiket­­még katonáék rángatnak. Az nem áll modellnek. — De nem ám! " - tódította a másik, mire kissé halkabban mondta: — Látjátok mellette azt a kis barna em­bert? Ma tartotta vele az eljegyzését. — És szereti is a leány? — kérdem kö­zönyt erőszakolva. — Úgy, mint engem vagy téged. Egy bi­zonyos, hogy az az ember elveszi. Gizuska rö­vid idő múlva asszony lesz, többre egyelőre nem is vágyik. E beszédre jónak láttam egy pohár bort felhajtani, mert úgy fojtogatott valami. Az első pohár bort követte második, har­madik ... a aztán több is. Pedig nem voltam borivó, de úgy hallot­tam, hogy a szerelmi bánat ellen legjobb or­vosság a bor, sok bor. Tehát egyre ittam, hogy ne is érjek rá A Festi Hírlap mai száma 13 oldal.

Next