Pesti Hírlap, 1905. május (27. évfolyam, 121-134. szám)

1905-05-02 / 121. szám

______________________ PESTI HÍRLAP 1905. május 2., kedd, de helyesebbnek tartotta franciául beszélni és a kö­vetkezőket mondta: Németországnak mindinkább növekedő szük­séglete, hogy helyet nyerjen fejlődése számára, okát lakosságának gyors szaporodásában találja, amely­nek érdekében a gondos kormány igyekszik megél­hetési módról gondoskodni. Másodsorban a német kereskedelem és ipar terjedése megköveteli, hogy megvédjék amaz akadályok ellen, amelyeket a kül­föld akar eléjük gördíteni. Más államoknak nagy­ gyarmataik vannak, hol kereskedelmüknek rendkí­vüli tarifák útján tudnak kiváltságos helyzetet te­remteni. A német gyarmatok száma csekély és ki­terjedésük sem nagy. Ha Németország az említett kísérletre vállalkozott, bizonyára oly hatalmak ko­­alíciójával találta magát szemben, amelyek tervét meghiúsították és aminek okát lehetetlenség volt megtalálni. Németország magatartása ennek dacára helyes és lojális volt. Németország a délafrikai há­­ború idején szigorúan semleges maradt, aminek az volt az eredménye, hogy Anglia, mihelyt Transz­várt meghódította, ott a német érdekek rovására kiváltságos tarifát létesített, így volt ez Tuniszben és egyebütt is. Ami Marokkót illeti, Németország is aláírta a madridi egyezményt, miért is a legna­gyobb kedvezménynyel bíró nemzetek jogát élvezi. Különben a német kereskedelem erős állást foglalt Marokkóban. Lehetetlenség volt ebből hasznot nem húzni. Ezért, amidőn megláttuk, hogy Marokkóban is hasonló politikát akartak kezdeni, kénytelenek voltunk az ellen tiltakozni. Ita Franciaország Né­metországgal megegyezett volna, sok nyugtalanság­nak elejét vették volna. Szomszéd népeknek el kell kerü­lniök minden félreértést. Németország kifej­tette volna Franciaországnak, hogy nem helyén­való magánegyezségeket kötniök az egyes hatalmaknak­ ott, hol nemzetközi egyezség létezik, melyhez a szul­tán is csatlakozott. Németország eljárása világos. Ugyanazokat a jogokat igényli, mint a többi nem­zet és ragaszkodik a mór birodalom sérthetetlenségé­hez. Fezi küldetésem célja, megköszönni a szultán­nak ama fogadtatást, amelyben a német császárt részesítette és a császárnak ez értelemben való bizto­sításait ismételni. Kereskedelmi egyezségi előterjesz­­téseim nincsenek és nem forog fenn a szándék arra nézve, hogy bárminemű engedményeket követeljünk. ■Németország nem kezdeményez nemzetközi tanács­­kozmányt, de ha ilyet javasolnának, még­sem zár­kóznék el, ha a szultán a jelen érdekösszeütközés megoldásának egyedül való módjául ezt ajánlaná. Gróf Tattenbach megjegyzéseiből kiviláglik, hogy Németország politikája azt az állapotot akarja elő­állítani, amely az angol-francia e­gyezmény előtt­­ létezett. Közben halasztja a tárgyalást és bevárja a német küldöttség megérkezését. Combes nyilatkozata, Párizs, április 30. A Charente-folyón épített híd megnyitása alkalmával Combes volt miniszter­­elnök beszédet mondott, amelyben többek között kijelentette, hogy támogatni fogja a kormányt mindaddig, amíg a baloldallal kormányoz és az ő programmjához hű marad. Mindazonáltal úgy találja, hogy úgy a kormány, mint a kamara bi­zottsága a legmesszebbmenő jóakarattal kezeli az egyháznak az államtól való elválasztására vonat­kozó kérdést. Combes felhívja a kormányt, hogy a bal többséggel tartsa fenn a szükséges jó egyet­értést, hogy a demokrata reformokra vonatkozó együttes programmjá­t keresztülvihesse. Párizs, május 1. Combes már jelzett tegnapi charenti h­idavató lakomái beszédében kormány­zatát védte és ama meggyőződésének adott kifeje­zést, hogy a mérsékelt" köztársaságiak és naciona­listák nagyon csalódnak, ha azt remélik, hogy a mostani miniszterelnökben olyan embert találnak, aki alkalmazkodik terveikhez. A mostani minisz­térium csak a baloldallal kormányozhat és azzal állandó érintkezésben kénytelen maradni. Kéri a baloldal köztársasági pártjait, hogy maradjanak egységesek és egységük megtartása végett tegyék meg egymásnak a legmesszebbmenő engedménye­ket. Az egyházjavaslat tárgyalása során ne aka­dályoztassák magukat mellékes feszege­tésekkel, mert ennek az lehetne a következése, hogy a tör­vényjavaslat nem kerülne idejében a szenátus elé. Minden időveszteség nagy kárt okoz. Ha a tör­vényjavaslat legkésőbb hat hétre nem kerül a szenátus elé, akkor zátonyra futásától lehet tar­tani. Hús­vét Pét­ervér ún. Pétervár, május 1. A tegnapi és a mai ün­nep itt teljesen nyugodtan folyt le. Az utcákon a gyönyörű időben nagy néptömeg sétált. A rend­őrség közbelépésére sehol sem volt szükség. A hadsereg köréből. Béce, április 30. A hadsereg rendeleti köz­lönyének ma megjelent száma a következő kine­vezéseket teszi közzé: ő felsége Frigyes Ágost szász királyt a 3. dragonyos ezred tulajdonosává, József Ferdinánd főherceget a 45. gyalogezred és József Ágost főherceget a 15. gyalogezred tulaj­donosává nevezte ki. Ottó főherceg lovassági fő­felügyelő lovassági tábornokká, József Ferdinánd főherceg a 27. gyalogezred ezredesévé és Péter Ferdinánd főherceg az 59. gyalogezredben alezre­dessé neveztetett ki. Jubiláló porosz tábornok. Berlin, május 1. Planitz lovassági főfelügye­lő 50 éves szolgálati jubileuma alkalmából a Kreutzzeutung jelentése szerint üdvözlő levelet ka­pott Vilmos császártól Messinából azzal a közlés­sel, hogy a császár a porosz korona érdemrendet adományozta neki. Ferenc József ő felsége, aki tulajdonosa a 16. porosz huszárezrednek, melyhez Planitz á la suite be vant osztva, táviratilag üdvö­zölte a tábornokot­ A lovasezredek száz tisztjéből álló küldöttség a jubilánsnak ezüst asztaldíszt nyúj­tott át, amelynek költségéhez Vilmos császár is hozzájárult. A német császár Olaszországban. Bari, május 1. A német császári család ma délután automobil kirándulást tett Altamurába és azután visszatért a Hohenzollernre. Bari, május 1- Vilmos császár és a császári család a Hohenzollern yachton a közönség ovációi közt este 146 órakor Velencébe utaztak. A Ruggie­ro di Lauria olasz hadihajó üdvlövéseket tett. Munkás-zavargások, Censtobhati, április 30. Munkások, akik egy külvárosból a város felé tartottak, összeütköztek a katonasággal. A csapatok három óra hosszat ellentálltak a tömegnek és elállták a város felé vezető utakat. Mikor végre a munkások a szétosz­­lásra szóló parancsnak nem engedelmeskedtek, a katonaság sortüzet adott. Négy munkás meghalt, sok megsebesült. Párizs, május 1. A munkástőzsdén tartott gyűlés viharos lefolyású volt. Határozatot fogadtak el, melyben a 8 órai munkaidőt és hetenkint egy pihenő napot követelnek. A gyűlés után a tömeg és a rendőrség közt kisebb összeütközések voltak, miközben 12 embert elfogtak. Saint-Étienne, május 1. Némi tüntetések voltak, miközben a rendőrség és a tüntetők közt összeütközésre került a dolog és lövéseket is vál­tottak. Két rendőr és három tüntető megsebesült, több embert letartóztattak. London, május 1- A Sleuter-ügynökség jelen­ti Varsóból. Ma a katonaság és munkások között összeütközés történt, miközben 31 munkást megöl­tek és sokat megsebesítettek. Varsó, május 1. A Witkowski-téren ma dél­után a katonaság és vagy 5000 munkásból álló tö­meg között összeütközés történt. A katonaság tüzi­­fegyverét használta. Az egészségügyi kirendeltség 31 halottat és 15 sebesültet számlált össze. A rend­őrség azonkívül még 60 halottat és sebesültet szál­lított el. A Jeruzsálem-utcában a tömeg megtá­madta a katonaságot- 25 munkást megöltek és ugyanannyit megsebesítettek. A bécsi munkások ünnepe, Bécs, május 1- A mai munkásséta a Práter­ben, ahol a résztvevők szakok szerint beosztva 46 vendéglőben telepedtek meg, a tömeges részvétel mellett is teljesen rendben folyt le. Csak az keltett egy kis izgalmat, hogy két zászlót ezzel a felirattal: „Éljen a 8 órai munkaidő“ elkoboztak, eközben egy munkást, aki egy rendőrt bottal megütött, elfogtak, de a jegyzőkönyv felvétele után ismét szabadon bocsátották. A Práterből való kivonulás­nál három teher és bútorkocsi, amelyeken sztráj­koló szállítómunkások ültek, nagyobb csoportosu­lást idézett elő, melynek a rendőrség azáltal ve­tett véget, hogy az illető kocsikat mellékutcákba te­relte. A Práter-séta résztvevőinek számát 40— 60,000-re teszik. Merénylet kozákok ellen, London, május 1- A Reuter-ügynökség je­lenti Varsóból. Ma este a bécsi pályaudvarnál egy kozák járőr közé három bombát vetettek. Három kozák és egy rendőr életét vesztette és két hölgy súlyosan megsebesült. A katonaság sortüzeket adott. Hír szerint több ember megöletett és meg­sebesült. Tűz egy múzeumban. Moszkva, május 1. Tegnap a természettani gyűjteményben nagy tűz volt, mely reggel 4 óra­kor keletkezett a negyedik emeleten és egy osztályt teljesen megsemmisített. Nagy kárt vallott egy másik osztály is, úgyszintén a könyvtár. A gyűj­temények, amelyeknek valódi értéke több millió, csak 150.000 rubelre voltak biztosítva. Abonyi Lajos szobrának leleplezése. — Saját tudósítónktól. — Ritka, lelkes ünnepélyességgel ment végbe va­sárnap délelőtt Abonyi Lajos kiváló népies írónk szobrának leleplezése Abony város Piac-terén. A szobor leleplezésére a fővárosi irodalmi tár­saságok, a Petőfi- és a Kisfaludy-társaság, a Nép­színház és a Nemzeti színház küldöttek képviselőket. A Petőfi társaság képviseletében megjelentek: Szana Tamás, Prém József, Endrődy Sándor, Ágai Adolf. A Kisfaludy társaságot dr Wargha Gyula képviselte. A Nemzeti színháztól Somló Sándor igaz­gató, Mihályfy Károly és Odry ment el; míg a nép­színháztól, ahol Abonyi Lajos legszebb írói sikerét aratta, Reiter gazdasági főnök hozott koszorút. Az ünnepélyen ott volt Abony város és a kör­nyék szine-java, a mezei munkásnép, vasárnap lévén, ünneplőben sereglett a piactéren, várva a leleplezés ritka látványosságát. Tizenegy óra után a szószékre lépett Lévay Mihály apátplébános és megtartotta emelkedett, köl­tői szellemű, emlékbeszédét Abonyi Lajos felett, aki­nek költészetét és nemes tulajdonságait magasz­talta. Az emlékbeszéd közben lehullott a lepel Jan­­kovich Gyula szobrász jeles alkotásáról. A magas terméskő-talapzatra állított bronz­­mellszobor Abonyi La­jos (családi nevén Márton Ferenc) arcvonásait híven örökíti meg- közadako­zásból állították. Wargha Gyula a Kisfaludy-társa­ság megbízásából, az irodalmi társaságok nevében, meleg szónoklatot tartott. Következett ezután a koszorúk elhelyezése. Dí­szes koszorúkat helyeztek a szoborra: a Kisfaludy társaság, a Petőfi-társaság, a Népszínház. Somló Sándor igazgató a Nemzeti színház koszorúját tette le rövid beszéddel a talapzatra­. Koszorúkat küldöt­tek még: Blaha Lujza, Felekiné Munkácsy Flóra, gróf Keglevich Gáborné. Az abonyi állami polgári iskola, a szoborbizottság, amelynek élén Lévay Mi­hály apátplébános és Véli Miksa legtöbb érdemet szerezték, úgy a szobor létesítése, mint az ünnepség rendezése körül; az abonyi irodalmi társaság; Ceg­léd város, a körösi református iskola szintén­ képvi­seltették magukat a szobor-leleplezésen. Kiss Zsigmond ref. lelkész Lévay Mihálynak, a kiváló költőnek, igen szép alkalmi költeményét nagy hatással szavalta el. Máté István jegyző átadta a szobrot a város közönségének. A dalárda elénekelte a Szózatot, amelylyel a magasztos ünnep első része, Isten szabad ege alatt, a napsütötte téren, véget ért. Az új városháza dísztermében azután lakomá­ra jöttek össze. A tágas teremben 140-en voltak. Az első felköszöntőt Lévay Mihály apátplébános Abonyi Lajos nemesszivü, áldott lelkű feleségére mondotta, aki a költőnek nemcsak élettársa, hanem segítőtársa is volt és gondolatainak szárnyakat kölcsönzött. Gul­­ner Gyula, Abony város képviselője, azt mondotta, hogy Abonyban, ahol a családok passzióval törnek egymás ellen, abban, valamennyien­ megegyeztek, hogy Abonyi Lajost, a felejthetetlen Márton Feri bá­csit, valamennyien szerették és tisztelték. Érdekes és eszmékben bővelkedő pohárköszön­­töket mondottak még Rakovszky István, Endrődy Sándor, aki Abonyi Lajos összes műveinek közelebb megjelenő díszkiadását­ jelentette be, Kiss Zsigmond abonyi és Takács ceglédi református pap, báró Har­kányi Frigyes, Teszéry főszolgabíró, Prém­y József, aki Jankovich szobrászt és Thury festőművészt üd­vözölte, Ágai Adolf Véli Miksát éltette. Beszélt még Somló Sándor igazgató és még többen az illusztris

Next