Pesti Hírlap, 1905. május (27. évfolyam, 135-150. szám)

1905-05-16 / 135. szám

Vád alá helyezés. A jó gazda mindennel előre számol s megcsinálja magának a politikai előirányza­tot minden eshetőségre. Naivitás csak a jóban bízni. Gyengeség a rossztól félni. Készítsünk tervet és programmot bármely elképzelhető ese­ménynyel szemben s akkor nem érhet váratlan meglepetés. A tervek között, amelyek kivitelre kerülhet­nek, ott áll még mindig készenlétben a kormány vád alá helyezése. A koalíció egyelőre nem vette alkalmazásba, mert kerülni kívánta még a lát­szatát is annak, hogy a politikai helyzetet még jobban kiélesíteni akarja. De ma is úgy állanak még a dolgok, hogy bármely percben az elé a kényszerhelyzet elé állíthatják a parlamenti többséget, hogy ehez az eszközhöz kell nyúl­nia az ország érdekében. Ismételjük­ e kifejezést: kényszerhelyzet elé állíthatják a koalíciót, mert hiszen senki sem tételezi tán föl a győztes koalícióról, hogy jókedvvel s csupa hoszúállási kedvtelésből for­dulna ily kellemetlen eszközhöz, amelynek al­kalmazása igen kínos konzekuenciákkal járna. Csak kényszerhelyzetben tenné. De ebbe a hely­zetbe azonnal belefut már a legközelebbi idő­ben, ha a király föl nem menti végleg az alkot­mány ellen még mindig fennálló kormányt s új alkotmányos kormányt ki nem nevez. Miután a parlamenti többség épen azért leitt többség, hogy az alkotmányt visszaállítsa, hisz erre kapott a nemzettől mandátumot, a legelső kötelessége a kisebbségi kormány eltávo­lítása. S ha a király nem teszi ezt meg, úgy a koalíció szinte automatice jut abba a helyzetbe, hogy vád alá kell helyeznie a kormányt s így törvényes úton kell elmozdítania. Még az is­ nyílt kérdés azonban, hogy a koalíció megszabadul-e ettől a kellemetlen hi­vatástól az esetben, ha a király fölmenti ugyan végleg ezt az inparlamentáris kabinetet, de a helyébe épen ilyent nevez ki s az alkotmányos útra nem térünk vissza? Az igazság tudniillik az, hogy az alkot­mány megtámadásáért, a törvény megsérté­séért a koalíciónak joga és kötelessége volna minden föltétel és időhaladék nélkül a mai kor­mányt vád alá helyezni. De ha a király ren­delkezése folytán az alkotmányos élet minden vonalon visszatér, úgy a koalíció elállhat e joga s kötelessége gyakorlásától, mert ez akkor fő­ként a retorzió jellegével bírna. Ha azonban az alkotmányos és törvényes élet nem tér vissza, úgy ennek előidézésére a leghatásosabb eszköz a vád alá helyezés s akkor kímélet nélkül elő is kell azt venni. A túlságos vérmes ember jól teszi, ha a gutaütés fiziológiájával foglalkozik egy kissé így legalább elkerülheti annak súlyos következ­ményeit. Az illetékes magas és legmagasabb kö­­rök, kedvéért, akiket ilyen politikai veszedelem környékez mostanában, foglalkozzunk a vád alá helyezés fiziológiájával, mert ha túlságos vérmesen fogják föl az udvari, katonai és kor­mánykörök a maguk helyzetét s a mi gyenge­ségünket, akkor a gutaütés gyorsaságával fog bekövetkezni ez a politikai vivisectio, aminek aztán nagyon furcsa következései lesznek. A jogi helyzet teljesen tiszta. Az elkövetett törvénysértés eklatáns. A követendő eljárás kodifikálva van. Az ítélet föltétlenül szabadság-­ vesztés lenne a király egyes minisztereire. Azért haszn­áljuk tudatosan e kifejezést, hogy a királyi minisztereire, mert ezek a miniszterek csak­ugyan nem­ a nemzetnek, hanem forma szerint és lényegileg is csakis a királynak miniszterei. Az 1899-iki XXX.­­törvény 4. szakasza vi­lágosan kimondotta, hogy amennyiben 1903-ig az 1867. XII. törvény értelmében Ausztriával nem jön létre az új vám- éfo kereskedelmi szö­vetség, akkor nemzetközi szerződések hosszabb időtartamra, mint 1907, nem köthetők. A Tisza­­kormány ezt a törvényt világosan megszegte, mikor Németországgal szerződést kötött. Ennélfogva előállott az 1848-ik évi III-ik törvénycikk 32—33—34—35-ik szakaszai alkalmazásának szüksége, mely szakaszok a miniszterek felelősségre vonásáról rendelkeznek. E törvény szerint a miniszter felelősségre vonható hivatalos minőségében minden oly tet­tért vagy rendeletért, amelylyel az alkotmány biztosítékait s a törvények rendeletét sértette. A miniszterek vád alá helyezését az „alsó tábla“ általános többséggel szavazza meg s a bírásko­dást a „felső tábla“ által saját tagjai közül vá­lasztott bíróság végezi. Még­pedig 36 bírót választ­ a főrendiház, akik közül tizenkettőt a képviselő­­ház ál­tal a vádper vitelére kiküldött biztosok, ti­zenkettőt pedig a vád alá vont miniszterek vet­hetnek vissza. Az így megmaradt 12 tag egy va­lóságos főrendiházi esküdtszéket képez, amely­nek ítélete ellen még a királyi kegyelmezési jog is „csak általános közbocsánat esetében gyako­rolható.“ Az a kínos helyzet állana be tehát, hogy a felsőház bíróságának kellene elítélni a kor­mányt, látja. Ránéz a pajkos diákra és rágyújt a tolvaj kecske adomájára. Volt egyszer egy­ szatócs, Jörgli volt a ne­ve. A Jörgli szatócs kicsiben szemes feleséget is árult s ezt azzal tudatta, hogy boltajtajában kis rekeszes szekrényke volt kiakasztva, minden rekeszben más-másféle eleség, borsó, bab, búza, rozs, árpa, lencse, köleskása, zab. De amikor estem­en a nyáj hazajött a legelőről, a kecske odament s a zabot mindig megette. Hiába ma­gyarázták neki a tízparancsolatot, hogy a másét nem szabad bántani,­­ a kecske nem hallgatott rá, céda volt. Mit csinált a törgli szatócs? A törgli szatócs azt cselekedte, hogy a zabos szekrény­két magasra akasztotta. Az emberek még lát­hassák, de a kecske ne láthassa. Szegény Jörgli szatócs! Mintha a kecske nem tudna szagolni, nem tudna bakra állni, nem tudna még az embernél is magasabbra nyújtózkodni! De bi­zony a kecske még kényelmesebben lopta el a zabot. Hát most mit csinált a törgli szatócs?. Most azt csinálta a Jörgli szatócs, hogy a re­­kesztékbe zab helyett istentelen erős tört pap­rikát tett. Aki csak megszagolta is, leszédült a torony tetejéről. Nesze neked tolvaj kecske! Most légy vitéz! Ezt a zabot edd meg! Bizony megette azt is. Hanem hideg-k­­ ! Jókai Mór édes apja.­­ — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta • EÖTVÖS KÁROLY.' ■ IV. A következő 1816-ik évben Jókay József házát újra meglátogatta istennek áldása. Igazi áldás. Ekkor született február 15-én Eszter leánya. Fölséges asszony. Én már mint, asszonyt ismertem meg ezelőtt ötvenkét esztendővel. Vály Ferenc kedves emlékű hires jó tanácsos fele­sége volt Pápán. Sokat lehetne és sokat kellene róla írnom. Hires jó tanár: Vály Ferencről nem mondhatok kevesebbet. Nem tudományát ér­tem. Talán az a rendes mértéknél nem volt se mélyebb, se eredetibb. Nem is elméjének erejét éltem. Talán az se volt rendkívüli. Nem is iro­dalmi műveit értem. Itt ugyan, de iratai­nak nagy része nem került sajtó alá. Én a kémiát, geológiát és geognóziát De az ő előadásában elevenné vált a kő is. Adomái, észlelései, hasonlatai csodála­tos szépek és elevenek voltak. Arcvonásainak tökéletes ura volt. Hangjának és arcvonásai­nak mozdulataival minden jelenetet és minden gondolatot tökéletesen tudott ábrázolni. Nem volt kövér, de arca telt és piros volt. Mindig úgy jött az előadó terembe, mintha istentiszteletre jött volna. Előkelő komolysággal, fekete öltöny­ben. Piros arcáról, mosolygó szemeiről, szür­külő bajuszáról és szakálláról nem tudtuk sze­münket levenni. Állatvilágból eredeti t adomái páratlanok voltak. Mik azokhoz képest Aesopus mesét? Különösen az állatok humora, vidámsá­ga, pajkosságai: ezekről szeretett adomákat al­kotni. Minden adomájának erkölcsi éle és fon­tossága volt. Pajkos és rakoncátlan a diákgye­rek. Előadása közben sasszemmel kisérte min­den diák arcát s keze mozdulatát. Észrevett minden pajkosságot s helytelenséget nyomban. A gondolatot, is kitalálta. Rögtön készen volt az adomával és példabeszéddel. Nem nevezte meg a diákot, nemi is szidta könnyedén össze, hanem folyton rá nézve mondta el tanulságos adomá­ját. Ebből azután az egész osztály diáksága mindjárt megtudott mindent. A rovására tör­tént kacagást nem feledte el a pajkos diák.­ Például a nagy melegben elszunnyadt a diák. Szomszédja mókából el akarja orozni mellényzsebéből a krétát ,vagy irónt, vagy po­rti­cill­ust. De a penicillus­ egyik kis pengéje nem jól záródik, hegye kifelé áll, az orozó diák be- ■ leüti ujját, megszúrja magát, fölszisszen, torz­képet vág és sebzett ujját szájába kapja. Mindezt senki se látja, de a tanár jól , I7­­ Budapest, 1905. Kedd, május 16. XX. ért 135. (0503.) szám. --- ------ • . _________•________ ' ' ■» ................. ■ ■w""."" ........... 'h-.wji. ' i­muL.w-m- ...........................»y Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évTo .... 28 k. — f. Budapest, Váci­ körút 78. Félévre..............li , — m Cj|J KJ *• emelet, Negyedévre • 7 _— 9 hová a lap»^ szellemi részét / ^ h­ová az előfizetések és a lap Megjelenik minden nap, ünnep ki­­ szétküldésére vonatkozó fél-és vasárnap után is­ szólalások intézendők. A Festi Hírlap mai száma 32 oldal.

Next