Pesti Hírlap, 1905. június (27. évfolyam, 165-179. szám)

1905-06-16 / 165. szám

___________________________________ PESTI HIRLA_________ 1905. junius 16., péntek, meg elmaradó stációknak mondanak a magyar n­emzet életének útján. Százszor boldogok, mert vigaszuk a jövő, a Mátyás korabeli, hatal­mas, újjálett Magyarország Ez ábrándok, melyek — bármennyire is valószínű megvalósulásuk — ma még ábrán­dok csupán, 48-iki szabadságharcunk óta föl­­följárnak kísérteni. Világos után meg kell ta­nulnia felejteni a magyarnak, s felejteni csak akkor lehet, ha van mi újért élni, küzdeni és­­ újra felejteni. Az emigráció szítja a hamvadó tüzet: nincs meg­veszve Magyarország, sőt az igazi most van csak születőben, mint világerős dunai állam, szövetségben minden népével a Balkánnak. Az eszmét aztán elűzheti ideig­­óráig a Deák Ferenc nagy alkotása, de el nem temletheti soha. 38 éven át visszatér az nem egyszer. 38 éven át a perszonális-unió pártja élesztgeti egyre a nemzetben; s 38 éven át a perszonális-unió pártja az országházban meg­­tolazad a rideg ellentmondás politikai elvénél; független Magyarországot akar, de ami köze­lebb vinne ahoz, az, az kívül esik küzdelmei kö­rén. És 38 éven át szembeszáll e párttal a min­denkori kormány többsége; a párt, melynek elve a biztos, a rázkódtatás nélküli haladás, de amely emellett soha sem­ viszi előbbre a nemzetet; a párt, melynek vágya szinte nem más, mint Magyarország függetlensége, ami­nek eljöttét szerinte sem akadályozhatja meg többé senki és semmi. Legfölebb késleltetheti a bécsi kéz, mely el-elragadja egy ideig még, egy mértföldre még, de rohanásunkban el fog­juk érni bizton, mert a magyar nemzet fej­lődése csodás és mert a magyar nép lábai fáradhatatlanok. 38 éven át csalja e párt önmagát a Zeno híres szetizmájával, hogy a futó Achilles sem érhette el a cammogó tek­nősbékát egyszeribe, bár tízszer akkora utat szaladt is meg ugyanannyi időn belül, mint az. Mert amikor arra a pontra ért volna, amelyen a béka állott elébb, a haszontalan állat egy ti­­zedrész úttal újra odá­bb vitte irháját; s mikor a dicső Achilles a tizedrész utat is behozta az­tán, a béka egy századrész úttal megint csak elébe kerül. De türelem! Achilles meg fogja ten­ni most már e századrész is s akkorra majd csupán egy ezredrészszel lesz hátrább a béká­nál. Ezredrész után tizezredrész százezredrész... a különbség mindig kisebbedig, a cél mindig közelebb, ki tehet róla, hogy sosem érjük el? A szofizma tehet róla. A szofista politika tehet róla, mely 38 éven át jobboldalt, baloldalt, pártokban, pártok fölött egyaránt virult. A magyar politikusok tehetnek róla, akik jóhi­szeműen bár, de csalták és megingatták ma­gukban a magyar embert és csalták és megin­gatták a nemzetet politikusai iránt való bizal­mában. 38 év kellett ahhoz, hogy ez év januárjá­val a magyar parlament eddig legnagyobb pártjai elbukjanak s romjaikon s a koalíció átmeneti ideje után megszülessenek a magyar parlament új pártjai. Mert, tessék bár para­doxonnak, de a januári választásokkal nem­csak a szabadelvű párt bukott el. Elbukott a f­üggetlenségi párt is, mely 38 éven át a politi­kus feladatát sohasem ismerte fel teljesen. El­bukott, mert belátta, hogy a parlamentnek, a többségnek, a kormánynak nem csupán esz­mék, célok tisztázása a feladata, de elsősorban is a célok felé vivő útnak egyengetése. Elbu­kott, hogy föltámadjon új köntösben, mint olyan párt, mely magáévá tette s nyugodtan tehette magáévá egy nálánál tízszerte kisebb pártnak elveit és egész programmját. Tehát csak semmi programmfentartás és semmi hátsó gondolat többé! A jövő magyar parlament pártalakulásaiban el kell tűnnie a­­régi értelemben vett szabadelvű­ pártnak és füg­­get­elmiségi pártnak egyaránt. Nem szabad, hogy az ország házában, melyben annak napi életét intézik, a magyar nemzet halhatatlansá­gáról folyjék örökös vita ezentúl s akár oly el­vek legyenek benne irányadók, melyek minden nemzeti haladást a titkos jövőre s a királyi kegyre voltak készek bízni a múltban, akár pe­dig oly elvek, melyek egy új nemzeti élet má­ról-holnapra való megvalósításához a király­ival való örökös harc árán is képesek rögtön s a legsúlyosabb rázkódtatásoknak is semmibe ve­télével hozzálátni. A politikusok csináljanak politikát; mun­kájukból a jövő történelme alakul úgy is. De a politikusok ne akarjanak mingjárt történel­met csinálni. Magyarország teljes független­ségének, hiszszük, hogy eljön az ideje valaha. Politikusaink higgyenek velünk, de tegyenek is hozzá, hogy eljöjjön. A harminc millió ma­gyarról, Nagymagyarországról, a Mátyás ki­rály világbirodalmáról álmodni fogunk tovább. Politikusaink töröljék ki az álmot szemeikből s menjenek le a dunaparti palotába. Egyelőre még csak arról van szó, hogy a magyar baka magyar szóval ajakán hullhasson el a harc­mezőn. Ezer megúnja cipelni a terhét. Egy pisztolydur­ranás s vége! . . . Igyál, pajtás! Kacagva kocintotta poharát a Szakállé­­hoz s azután elhajította, fölkapta a tele üveget s mindaddig ivott belőle, mig a főhadnagy erő­szakosan ki nem csavarta a kezéből. — Ez őrültség — szólt Szakáll összevont szemöldökkel. — Te részeg vagy, Krasznay! — Nem is törekszem egyébre, — mosoly­gott az ittas ember. — Az egész életben csak a mámor ér valamit. Mi mind a ketten iszunk, Litkovits is, én is. Mit is tehetnénk egyebet? Lit­kovits utálja önmagát és a világot, én csak őt utálom a világban. Pfuj, micsoda mesterség! — Hát hagyd itt, — viszontá a főhad­nagy, akit kezdett ingerelni ez a beszéld s már szeretett volna künn lenni ebből a házból. — Itt hagyni! — nevetett gúnyosan Krasznay. — S szeretném tudni, hogy miből fogok megélni? Szakáll felugrott s utálattal nézett végig az ittas emberen. — Hát te — szólt fojtott hangon s a szája szöglete reszketett az undortól — te ezen az em­beren élősködői? Krasznay lehajtotta a fejét s nem szólt semmit. Szakáll párszor végigment a szobán, azután a sapkája után nyúlt s rátette kezét a másik ember vállára. — A viszonyaid olyanok, Krasznay — mondta komolyan — amihet közelebbről meg­ismerni sem kedvem, sem fogom hozzá. Krasznay közömbösen rázogatta a fejét. — Megismerheted, — mondta ittas aka­dozással. — Úgy, csak véletlenül került elibem ez a Li­kovits . . . Két év előtt, mikor elcsap­tak a vasúttól, feljöttem ide Pestre, egy krajcár nélkü­l. Tél volt, nagy hideg s egyik piszkos ká­véházból ki, a másikba be, igy éltem. Lakásom nem volt, fekete kávén ts kiflin élősködtem, de ezekért is elblicceltem a fizetést . . . Egy éj­szaka az éhségtől összeestem valamelyik kávé­házban. Li­kovits, aki ott volt, felismert, kocsira tett s a lakására vitt . . . Hat hétig feküdtem nála hagymázban s ő gyógyított. Éjjel-nappal az ágyam mellett volt. Így maradtam nála ... Ha most se érted, majd megérted, ha te is éhe­zel, Szakáll ... Ha téged is kilöknek . . . A­­főhadnagy kábultan állt a részeg ember előtt, aki újra fölvette a cognacos-üveget s még erősebben akadozva folytatta: — Ez az ember nagyon ragaszkodik hoz­zám . . . Talán magamért, talán nem magam­ért, nem tudom . . . Emlékszem, hogy suhanc­­fiú koromban, Litkovits, aki akkor már orvos­növendék volt, járt a házunkhoz és szerelmes volt Annuskába, a testvérnénémbe, aki tizenkét éves korában meghalt. És ez, ez a Li­kovits, pe­dig jómódú fiú is volt, nem házasodott meg. Úgy mondták, hogy Annuska miatt ... Én nem hiszem . . . Egy ilyen elzüllött pára, egy börtönt ült ember . . . hogy csak egyszer sze­ressen az életben? . . . Egy ilyen . . . Már nem forgott a nyelve, a széken alig tudott ülni s egyszer csak leesett róla és végig­nyúlt a szőnyegen. Szakáll megütközve, tétován állt a részeg ember előtt, aki a szőnyegen nyomban elaludt­­, nem tudta mit tegyen vele. Egyedül nem akarta hagyni s különben is valami erős vágyat érzett ahhoz, hogy kezet szorítson az elzüllött orvossal. És egy percnyi gondolkodás után be­kopogtatott a szomszéd ajtón. Lux Terka. A válság. Báró Fejérváry a királynál. Báró Fejére­ám Géza, az uj miniszterel­nök, ma reggel Bécsbe utazott. Elutazása előtt ma háromnegyed nyolc órakor báró Fejérváry Géza a nyugati pályaudvaron a miniszteri vá­róteremben találkozott gr. Tisza Istvánnal, aki ma érkezett Gesztről, áthajtatott a nyugati pálya­udvarra, ahol már várta öt báró Fejérváry, Tisza és Fejérváry egy negyed óráig tanácskoz­tak s aztán gróf Tisza István a miniszterelnök­séghez hajtatott, mig báró Fejérváry Géza a bécsi vonatra szállott. Ugyancsak elutazása előtt báró Fejérváry Géza tanácskozott leendő minisztertársaival, akikkel a kinevezésükre s hi­vataluk átvételére vonatkozó további teendőket beszélte meg. Itt állapították meg ama nyilat­kozatokat is, amelyeket az uj kormány a király jóváhagyásával a képviselőház elé fog terjesz­teni. Báró Fejérváry Géza délben érkezett Bécsbe s a Meissl és Schadn szállodába szállott. Már ott találta a kabinetiroda értesítését, mely arról szólott, hogy a király őt délután fél két órakor fogadja. Előzőleg azonban báró Fejérvá­ry­nak épen az adminisztracionális teendők miatt dolga volt a kabinetirodában s ezért már egy órakor a Burgba ment s ott a kabinetirodá­ban körülbelül egy­­fél óráig foglalatoskodott. Fél két órakor jelentették be báró Fejér­váry Gézát a királynak, aki őt nyomban fogadta. A kihallgatás másfél óráig tartott, fél két órától három óráig időzött báró Fejérváry, Géza a király dolgozószobájában. Báró Fejérváry Géza a mai kihallgatáson formális jelentést tett a királynak a kabinetala­­kítás befejezéséről. Erre azután ő felsége formá­lisan megbízta báró Fejérváryt a kormány ve­zetésével, az általa előterjesztetteket a miniszté­riumok ügyeinek vezetésével és aláírta a kine­vezési okmányokat. Báró Fejérváry Gáza egyúttal, ez alka­lommal bemutatta az uralkodónak ama dekla­rációt, melyet az új kormány nevében a képvi­selőházban­ szándékozik előterjeszteni. Hir szerint ez a deklaráció, míg az új kormány alakulásának céljaira rámutat, han­goztatni fogja a kormány átmeneti jellegét, de egyenesen felhívást tartalmaz az országgyűlés valamennyi pártjaihoz, hogy az állami szük­ségletekről való gondoskodást a költségvetés és újoncjavaslat megszavazásával tegyék lehetővé. Ugyanez a felhívás egyúttal az ország közönsé­­­géhez is szól és azt is tervezik, hogy hasonló de­klarációt a hivatalos lapban is tegyenek közzé. A király báró Fejérvári Géza előterjesz­téseit jóváhagyta. A király utazási programmja képezte meg a mai kihallgatás tárgyát s ennek során az uj miniszterek eskületétele idejének megálla­pítása s az ott szereplő méltóságok meghívása iránti intézkedések. Délután három órakor báró Fejérváry Géza mint tényleg kinevezett miniszterelnök hagyta el a király dolgozószobáját. A kihallgatás után báró Fejérváry Géza, vejét, báró Burián István közös pénzügymi­­nisztert látogatta meg s családja körében pi­hente ki az utazás és a kihallgatás fáradalmait. Az uj kormány fogadtatása. Báró Fejérváry Géza ez idő szerint há­rom minisztériumnak, a miniszterelnökségnek, a pénzügyinek és a király személye körüli mi­nisztériuminak a vezetésével van megbízva,­ mindamellett báró Fejérváry nem költözik be a miniszterelnökségi palotába. Az új miniszter­

Next