Pesti Hírlap, 1905. július (27. évfolyam, 180-210. szám)

1905-07-01 / 180. szám

1905. julius 1., szombat. PESTI HÍRLAP tett. .végrehajtani, akkor a miniszter felhatal­mazza a főispánt, hogy maga rendelkezzék a törvényhatósági közegtetelel és mag­a gondos­kodjék a miniszteri rendeletek sürgős végrehaj­tása tekintetében. 5. Ha pedig a tisztviselők és közegek nem engedelmeskednének a főispánoknak, akkor azokkal szemben a kormány a 65. § büntető rendelkezéseit akarja alkalmazni. Ez a 65 § így hangzik: ... „A főispán a nem engedelmeskedő tisztviselőket és köze­geket vizsgálat alá vonhatja, hivataluktól fel­függesztheti vagy elmozdíthatja, mely utóbbi esetben másokkal véglegesen helyettesítheti. Az eként helyettesített tisztviselők és közegek a kö­vetkező általános tisztujitásigl megmaradnak állásukban s jogok és kötelezettségek tekinteté­ben a többi tisztviselőkkel teljesen egyenlők. Az elmozdított tisztviselővel szemben a nyugdíj­igényre nézve ugyanazon eljárás követendő, melyet az illető törvényhatóság szabályrende­lete a fegyelmi útán elmozdított tisztviselő nyugdíjigényére nézve megállapított.“ A kormány e kívánságainak teljesítése elől természetesen a főispánok túlnyomó része elmenekült és a szabadságolást választotta, mig az előbb említettek végleg lemondtak. Ezeknek egyike hevesen vitatkozott s vé­gül azt mondta, hogyha a kormány ilyenre gondol, akkor ő maga fog élére állani oly moz­galomnak, mely a kormány törekvéseit meg­akadályozza. Ezzel az illető főispán sarkon for­dult. — Akkor én magát elcsukatom­! — kiál­tott a távozó után báró Fejérváry. De bizonyosan korábban bűnhődnek a nemzetellenes kormány tagjai, semmint ők bár­kit is a nemzeti ügy harcosai közül elcsukathat­­nának. A király enged. Pénteken politikai körökben a király egy mondását portálták. Komolyan beszélték, hogy a király engedni készül és hogy ezt mondta volna: — Der Széli hat recht gehabt. Ich hätte auf ihn hören sollen. (Szélinek igaza volt. Hall­gatnom kellett volna reá.) Persze arra értik, hogy Széll mindig kom­promisszumos tanácsokat adott. Ámbár, ha ő kellő időben visszavonatja vala az újonclétszám fölemeléséről szóló törvényjavaslatot, akkor a válság maga is elmaradt volna. A függetlenségi pártból. A függetlenségi párt klubhelyisége szokat­lanul élénk volt péntek­en este, ami báró Fe­jérváry Géza miniszterelnök meg­hívó levelei­nek tudható be. Mindenekelőtt megjelent a pártkörben Kossuth Ferenc elnök, aki hosszabban beszél­getett gróf Batthyány Tivadarral és gróf Zichy Jenővel, akik a hét órás esti vonattal jöttek meg Bécsből és igen érdekes információkat hoz­tak a béketárgyalásokra vonatkozólag. Fenn volt a klubban Polonyi Géza és báró Kaas Ivor is, továbbá Kubik Béla és még vagy nyolc szélsőbali képviselő. Sok szó esett a vidék hangulatáról is, amire nézve különösen megemlítésre méltók a nyugat-magyarországi hírek. Nyugat-Magyar­ország idegen ajkú lakossága is a legradikáli­sabb elveket vallja és képviselőit kivétel nélkül arra buzdítja, hogy ne engedjenek és tartsanak ki a nemzeti követelések mellett. Olybá fogják fel a helyzetet, hogy az erőmérkőzés a hatalom és a nemzet köz­ött és tudják, hogy életbe, a nemzet életébe vágó kérdés, hogy ki győz. Rendkívül­­harcias a hangulat Zalában. Itt azt mondják, hogy csak szóljanak, s ők vagy negyvenezeren rendelkezésre állanak. A független­ségi pártban szó volt arról, hogy a vezette­ bizottság a sztr­áijkoló mezei munkásokhoz felhívást intéz a sztrájk abbaha­gyására és a munkaadókat is felszólítja méltá­nyos egyezkedésre. Báró Bánffy nyilatkozata. A Berliner Tageblatt mai száma báró Bánffy Dezsővel folytatott beszélgetést közöl, melyet a lapnak alkalmi tudósítója küldött. Báró Bánffy Dezső többek közt ezeket mondotta: — Fejtegetéseimből világosan, kitűnik, hogy helytelen, ha német részről és Németor­szág álláspontjából kedvezőtlenül ítélik meg a mi törekvéseinket. Nem arról van szó egyéb­ként, hogy­ Németországban kedvező színben tűnnek-e föl Magyarország törekvései, hanem arról, hogy ha a német illetékes körök érdekük­ben állónak tartják a régi monarchia életképes­ségének fenmaradását, rokonszenvezniük kell a magyar aspirációkkal. Elismerem, hogy a magyar követelések látszólag fenyegetik a mon­archia fennállását és nagy bonyodalommal is fenyegetnek, de ez csak látszat. Ilyen nagy re­formtörekvések igen természetesen éles ellen­állást váltanak ki s azt diplomáciai simaság­gal elintézni nem­ lehet. E bonyodalmakból győzedelmesen fogja kivezetni a monarchiát az a hatalmas lüktető hajtóerő, amely a magyar nemzeti öntudatot eltölti. A dualizmus, amely Magyarország erején épült fel, erős küzdelmek árán jött létre. Mi még meg fogjuk élni, hogy azok, akik most olyan hevesen ellenzik a kato­nai reformokat, el fogják ismerni, hogy azokra Magyarországnak feltétlenül joga van s akkor a megtérte fognak legerősebben hivatkozni a magyar nemzet öntudatára, mint a monarchia fentartásának legbiztosabb tényezőjére. Justh é­s Fejérváry. Szegedi tudósítónk jelenti, hogy Justh Gyula szerdáról-csütörtökre virradó éjjel Sze­gedről egy óra hosszáig telefonbeszélgetést folytatott báró Fejérváry Gézával. A képviselő­­ház elnöke azután tovább utazott tornyai bir­tokára. Bécsi jelentés, Bécs, jan. 30. (Saját tudósítónktól ) Báró Fejérváry magyar miniszterelnök, ki dél­ben ideérkezett és a magyar minisztérium Bankgassei palotájában vett lakást, 172 órakor a Hofburgba ment, hol mindenekelőtt a kabi­netirodába ment és egy darabig ott időzött. Két órakor a miniszterelnököt a király kihallgatá­son fogadta. A kihallgatásról, mely másfél óra hosszáig tartott, következőket jelentik: Fejér­váry miniszterelnök, noha brucki kihallgatása óta még nem sok idő telt el, mégis szükségesnek látta, hogy a királynak Ischlbe való elutazása előtt a legutóbb történtekről kimerítő jelen­tést tegyen. A jelentés főképen a magyar mi­nisztertanácsnak a kereskedelmi szerződésre vonatkozó határozatai és Gautsch osztrák mi­niszterelnöknek a Derschatt a bizottságiban tett idevágó jelentése körül forgott. Fejérváry a mai audiencián jelentette, hogy a magyar mi­nisztertanács megegyezett abban, hogy gondos­kodni fog a bolgár és svájci kereskedelmi szer­ződés időleges meghosszabbításáról, továbbá pedig referált a főispánok magatartásáról és utalt a koalícióval megindítandó tárgyalásokra. A jelek arra vallanak, hogy Fejérváry ezeket a tárgyalásokat maga fogja vezetni és már leg­közelebb megindítja. Apponyi levele. Gróf Apponyi Albert a következő levelet intéz­te a zsombolyai polgársághoz: Kedves Polgártársaim, régi barátaim! Nagy sajnálatomra nem lehetek jelen azon a lélekemelő ün­nepélyen, mely a ti hazafiságtoka­t dicséri. Családi, gazdai kötelességem tartanak távol. De legalább ez­zel a levéllel akarom bizonyítani, hogy gondolatban veletek vagyok, ma inkább, mint valaha és hogy részt veszek lelkileg mindenben, ami titeket jóban, rossz­ban érinthet. Azután német nyelven így folytatja: Mind a kettőről, a jóról és a rosszról ma nagyon sokat lehet beszélni. Aggodalmas alkotmányunk jelenlegi hely­zete vagy jobban mondva, azon állapot, mely már régen létezik, de amelyről a titkos lepel csak most hullott le, amit azonban mindig jobbnak tartok, mint az önáltatás folytonosságát. Jó a mi népünk lelkes hazafisága, azon nyugodt elszántság, melyet a haza minden részében megnyilatkozni látok: az alkot­mányt szigorúan törvényes alapon megvédeni, az abszolutisztikus kísérletekkel szemben egy lépéssel sem hátrálni. Es ti kedves, szeretett barátaim, akik ma Magyarország legnagyobb fiának, megszabaditó­­toknak, valamint magyarul beszélő testvéreiteknek szobrot emeltek, ti a hazafiság seregének legelső so­raiban álltok. Istennek legyen hála, áldassék és dicsőittessék azon napért, amelyen a ti elődeitek a magyar föld­nek ezen részét birtokukba vették, hogy nekünk drá- I ga testvéreket adjanak, nektek pedig hazát, amelyet S mi, ha a jelenleg f­eltorg­y­osuló fekete felhők elvonul­ A nemzeti ellenállás. Pénteken a megyék és városok alkotmányvédő küzdelméről a következő jelentéseket kaptuk: Szabadka. Szabadka város törvényhatósági bizottsága pén­teki közgyűlésén Borsod és Pest vármegyék közönsé­gének megkereséseit együttesen tárgyalta Mukics Simon és Varga Károly indítványával, melyet la­punk csütörtöki számában közöltünk és ennek alap­ján hazafiai aggodalmának és tiltakozásának adott kifejezést a fölött, hogy a parlamentarizmus alap­jain nyugvó magyar alkotmány szellemével össze nem egyeztethetően olyan kormány intézi az ország ügyeit, amely a nemzeti képviselet többségének bizalmát és támogatását nem bírja. Miután pedig ez a tény aggodalmat kelt az iránt is, hogy esetleg kísérlet fog tétetni az országnak a fennálló törvé­nyekkel ellenkező rendeletekkel való kormányzására, a törvényhatósági bizottság szükségét látja annak, hogy ezen eshetőséggel szemben a leghatározottab­ban állást foglaljon, amiért is kimondja már most, hogy az 1886. évi 21. t.-c. 19-ik szakaszában bizto­sított jogával teljes mértékben élni fog, és hogy, ugyanezen törvény 20-ik szakaszának alapján az országgyűlés által meg nem szavazott adók behajtá­sát és annak beszolgáltatását, valamint a meg nem­ ajánlott újoncok kiállítását megtagadja. Ennek fo­­lyományaképen, ámbár meg van győződve arról, hogy a tisztviselői kar letett hivatalos esküjéhez hí­ven, minden olyan rendelet végrehajtását, amely a fennálló törvényekkel ellenkezik, meg fogja tagadni, miután az idők komolysága erre int, helyesnek látja, hogy ezen állásfoglalásával egyidejűleg a tisztviselői kart külön is biztosítsa, hogy a kormánynak tör­vényellenes rendeleteit, különösen pedig amelyek esetleg az Országgyűlés által meg nem szavazott adók tényleges behajtására és beszolgáltatására, vala­mint a meg nem ajánlott újoncok tényleges kiállí­tására vonatkoznak, végre ne hajtsa. Egyúttal a polgármestert is utasítja, hogy a hozzá netalán inté­zendő törvényellenes rendeleteket végrehajtásuk előtt a törvényhatósági bizottság elé terjeszsze. Egyben biztosítja a város közönsége a tiszt­viselői kart arról, hogy bármilyen sérelemért, amely őket a törvényhatósági bizottság utasításainak meg­felelő eljárásáért netalán érhetné, teljes elégtételt fog nyújtani. Ezt a határozatot a törvényhatósági bizottság Mukics Simon indítványára még annak kimondá­sával egészíti ki, hogy amennyiben a póttartalékosok behívása az újoncmegajánlási jog kijátszását cé­lozná, az erre vonatkozó rendeletek végrehajtását is megtagadja és megtiltja. A határozatot a közgyűlés Mukics Simon, dr Biró Károly polgármester és dr Lipozencsics Lázár felszólalásai után egyhangúlag hozta. Makó. '' Makó város képviselőtestülete pénteki kéz­­gyűlésén tárgyalta dr Kiss Pál indítványát, amely a kormány iránt bizalmatlanságot szavaz. Cseresnyés János rendőrfőkapitány ezzel szem­ben az állandó választmány indítványát nyújtotta be, 3 nak, egyesült erővel, szabaddá, nagggyá és boldoggá akarunk tenni. Én mindenkor bizonyságot tettem­ rólatok, régi jó barátaim, én mindenkor fogadalom­­szerűen hangoztattam, hogy mi reátok nehéz idők­ben mindig számíthatunk. Midőn néhány évvel ez­előtt a nagynémet szélhámosság Délmagyarországon kiburjánozott, mindenütt hirdettem: az én svábjai­mat nem féltettem. És ma bizonyult be kijelentésem igazsága: ma ünnepli egész Magyarország a ti tiszta, áldozatot hozó hazafiságtokat és számit rátok, mint legjobb fiaira. Testvérek! Bátorság és kitartás! a megpróbálta­tás néhány rövid hónapja után eljön a bizalmatokkal felruházott férfiak dicsőségteljes­ munkájának napja. A nagy Kossuth képe és az ő korának kimagasló fér­fiéinak követése mintegy két céljá lesznek: a haza nagyságát és a nép jólétét ugyanazzal a buzgalommal szolgálni. Fokozatosan kiküzdjük Magyarország füg­getlenségét, mint perszonál­uniót Ausztriához, egy gondolattól áthatva megkönnyítjük a nehéz terheket, melyekkel a munkás, a paraszt, a polgár küzköd. Tör­vényeket alkotunk, melyek megszaporítják a munkát, azt produktívabbá teszik és melyek megakadályozzák, hogy ennek gyümölcsétől bármiféle csalás által a munkást megfoszszák. Az állam minden polgár tulaj­dona lesz és nem egy kizsákmányoló csoporté, mely eddig is oly sokáig nyakán csüggött. Egy szebb jö­vőért küzdün­itól én hiszem, hogy ez az idő közel van — mindenképen közelebb, mint volt a csalódás azon idejében, mikor az úgynevezett szabadelvű párt ural­kodott. Azért mégegyszer mondom: bátorság, kitar­tás, hideg vér! A levelet Apponyi így fejezi be magyarul: Szeretett barátaim! Sok mondani­valóm volna, amire eljön az alkalom, talán nemsokára. Most fo­gadjátok még egyszer igaz testvéri szeretetem üdvöz­letét. Eberhardt, 1905. június 27. Apponyi Albert.

Next