Pesti Hírlap, 1905. július (27. évfolyam, 180-210. szám)
1905-07-01 / 180. szám
1905. julius 1., szombat. PESTI HÍRLAP tett. .végrehajtani, akkor a miniszter felhatalmazza a főispánt, hogy maga rendelkezzék a törvényhatósági közegtetelel és maga gondoskodjék a miniszteri rendeletek sürgős végrehajtása tekintetében. 5. Ha pedig a tisztviselők és közegek nem engedelmeskednének a főispánoknak, akkor azokkal szemben a kormány a 65. § büntető rendelkezéseit akarja alkalmazni. Ez a 65 § így hangzik: ... „A főispán a nem engedelmeskedő tisztviselőket és közegeket vizsgálat alá vonhatja, hivataluktól felfüggesztheti vagy elmozdíthatja, mely utóbbi esetben másokkal véglegesen helyettesítheti. Az eként helyettesített tisztviselők és közegek a következő általános tisztujitásigl megmaradnak állásukban s jogok és kötelezettségek tekintetében a többi tisztviselőkkel teljesen egyenlők. Az elmozdított tisztviselővel szemben a nyugdíjigényre nézve ugyanazon eljárás követendő, melyet az illető törvényhatóság szabályrendelete a fegyelmi útán elmozdított tisztviselő nyugdíjigényére nézve megállapított.“ A kormány e kívánságainak teljesítése elől természetesen a főispánok túlnyomó része elmenekült és a szabadságolást választotta, mig az előbb említettek végleg lemondtak. Ezeknek egyike hevesen vitatkozott s végül azt mondta, hogyha a kormány ilyenre gondol, akkor ő maga fog élére állani oly mozgalomnak, mely a kormány törekvéseit megakadályozza. Ezzel az illető főispán sarkon fordult. — Akkor én magát elcsukatom! — kiáltott a távozó után báró Fejérváry. De bizonyosan korábban bűnhődnek a nemzetellenes kormány tagjai, semmint ők bárkit is a nemzeti ügy harcosai közül elcsukathatnának. A király enged. Pénteken politikai körökben a király egy mondását portálták. Komolyan beszélték, hogy a király engedni készül és hogy ezt mondta volna: — Der Széli hat recht gehabt. Ich hätte auf ihn hören sollen. (Szélinek igaza volt. Hallgatnom kellett volna reá.) Persze arra értik, hogy Széll mindig kompromisszumos tanácsokat adott. Ámbár, ha ő kellő időben visszavonatja vala az újonclétszám fölemeléséről szóló törvényjavaslatot, akkor a válság maga is elmaradt volna. A függetlenségi pártból. A függetlenségi párt klubhelyisége szokatlanul élénk volt pénteken este, ami báró Fejérváry Géza miniszterelnök meghívó leveleinek tudható be. Mindenekelőtt megjelent a pártkörben Kossuth Ferenc elnök, aki hosszabban beszélgetett gróf Batthyány Tivadarral és gróf Zichy Jenővel, akik a hét órás esti vonattal jöttek meg Bécsből és igen érdekes információkat hoztak a béketárgyalásokra vonatkozólag. Fenn volt a klubban Polonyi Géza és báró Kaas Ivor is, továbbá Kubik Béla és még vagy nyolc szélsőbali képviselő. Sok szó esett a vidék hangulatáról is, amire nézve különösen megemlítésre méltók a nyugat-magyarországi hírek. Nyugat-Magyarország idegen ajkú lakossága is a legradikálisabb elveket vallja és képviselőit kivétel nélkül arra buzdítja, hogy ne engedjenek és tartsanak ki a nemzeti követelések mellett. Olybá fogják fel a helyzetet, hogy az erőmérkőzés a hatalom és a nemzet között és tudják, hogy életbe, a nemzet életébe vágó kérdés, hogy ki győz. Rendkívülharcias a hangulat Zalában. Itt azt mondják, hogy csak szóljanak, s ők vagy negyvenezeren rendelkezésre állanak. A függetlenségi pártban szó volt arról, hogy a vezette bizottság a sztráijkoló mezei munkásokhoz felhívást intéz a sztrájk abbahagyására és a munkaadókat is felszólítja méltányos egyezkedésre. Báró Bánffy nyilatkozata. A Berliner Tageblatt mai száma báró Bánffy Dezsővel folytatott beszélgetést közöl, melyet a lapnak alkalmi tudósítója küldött. Báró Bánffy Dezső többek közt ezeket mondotta: — Fejtegetéseimből világosan, kitűnik, hogy helytelen, ha német részről és Németország álláspontjából kedvezőtlenül ítélik meg a mi törekvéseinket. Nem arról van szó egyébként, hogy Németországban kedvező színben tűnnek-e föl Magyarország törekvései, hanem arról, hogy ha a német illetékes körök érdekükben állónak tartják a régi monarchia életképességének fenmaradását, rokonszenvezniük kell a magyar aspirációkkal. Elismerem, hogy a magyar követelések látszólag fenyegetik a monarchia fennállását és nagy bonyodalommal is fenyegetnek, de ez csak látszat. Ilyen nagy reformtörekvések igen természetesen éles ellenállást váltanak ki s azt diplomáciai simasággal elintézni nem lehet. E bonyodalmakból győzedelmesen fogja kivezetni a monarchiát az a hatalmas lüktető hajtóerő, amely a magyar nemzeti öntudatot eltölti. A dualizmus, amely Magyarország erején épült fel, erős küzdelmek árán jött létre. Mi még meg fogjuk élni, hogy azok, akik most olyan hevesen ellenzik a katonai reformokat, el fogják ismerni, hogy azokra Magyarországnak feltétlenül joga van s akkor a megtérte fognak legerősebben hivatkozni a magyar nemzet öntudatára, mint a monarchia fentartásának legbiztosabb tényezőjére. Justh és Fejérváry. Szegedi tudósítónk jelenti, hogy Justh Gyula szerdáról-csütörtökre virradó éjjel Szegedről egy óra hosszáig telefonbeszélgetést folytatott báró Fejérváry Gézával. A képviselőház elnöke azután tovább utazott tornyai birtokára. Bécsi jelentés, Bécs, jan. 30. (Saját tudósítónktól ) Báró Fejérváry magyar miniszterelnök, ki délben ideérkezett és a magyar minisztérium Bankgassei palotájában vett lakást, 172 órakor a Hofburgba ment, hol mindenekelőtt a kabinetirodába ment és egy darabig ott időzött. Két órakor a miniszterelnököt a király kihallgatáson fogadta. A kihallgatásról, mely másfél óra hosszáig tartott, következőket jelentik: Fejérváry miniszterelnök, noha brucki kihallgatása óta még nem sok idő telt el, mégis szükségesnek látta, hogy a királynak Ischlbe való elutazása előtt a legutóbb történtekről kimerítő jelentést tegyen. A jelentés főképen a magyar minisztertanácsnak a kereskedelmi szerződésre vonatkozó határozatai és Gautsch osztrák miniszterelnöknek a Derschatt a bizottságiban tett idevágó jelentése körül forgott. Fejérváry a mai audiencián jelentette, hogy a magyar minisztertanács megegyezett abban, hogy gondoskodni fog a bolgár és svájci kereskedelmi szerződés időleges meghosszabbításáról, továbbá pedig referált a főispánok magatartásáról és utalt a koalícióval megindítandó tárgyalásokra. A jelek arra vallanak, hogy Fejérváry ezeket a tárgyalásokat maga fogja vezetni és már legközelebb megindítja. Apponyi levele. Gróf Apponyi Albert a következő levelet intézte a zsombolyai polgársághoz: Kedves Polgártársaim, régi barátaim! Nagy sajnálatomra nem lehetek jelen azon a lélekemelő ünnepélyen, mely a ti hazafiságtokat dicséri. Családi, gazdai kötelességem tartanak távol. De legalább ezzel a levéllel akarom bizonyítani, hogy gondolatban veletek vagyok, ma inkább, mint valaha és hogy részt veszek lelkileg mindenben, ami titeket jóban, rosszban érinthet. Azután német nyelven így folytatja: Mind a kettőről, a jóról és a rosszról ma nagyon sokat lehet beszélni. Aggodalmas alkotmányunk jelenlegi helyzete vagy jobban mondva, azon állapot, mely már régen létezik, de amelyről a titkos lepel csak most hullott le, amit azonban mindig jobbnak tartok, mint az önáltatás folytonosságát. Jó a mi népünk lelkes hazafisága, azon nyugodt elszántság, melyet a haza minden részében megnyilatkozni látok: az alkotmányt szigorúan törvényes alapon megvédeni, az abszolutisztikus kísérletekkel szemben egy lépéssel sem hátrálni. Es ti kedves, szeretett barátaim, akik ma Magyarország legnagyobb fiának, megszabaditótoknak, valamint magyarul beszélő testvéreiteknek szobrot emeltek, ti a hazafiság seregének legelső soraiban álltok. Istennek legyen hála, áldassék és dicsőittessék azon napért, amelyen a ti elődeitek a magyar földnek ezen részét birtokukba vették, hogy nekünk drá- I ga testvéreket adjanak, nektek pedig hazát, amelyet S mi, ha a jelenleg feltorgyosuló fekete felhők elvonul A nemzeti ellenállás. Pénteken a megyék és városok alkotmányvédő küzdelméről a következő jelentéseket kaptuk: Szabadka. Szabadka város törvényhatósági bizottsága pénteki közgyűlésén Borsod és Pest vármegyék közönségének megkereséseit együttesen tárgyalta Mukics Simon és Varga Károly indítványával, melyet lapunk csütörtöki számában közöltünk és ennek alapján hazafiai aggodalmának és tiltakozásának adott kifejezést a fölött, hogy a parlamentarizmus alapjain nyugvó magyar alkotmány szellemével össze nem egyeztethetően olyan kormány intézi az ország ügyeit, amely a nemzeti képviselet többségének bizalmát és támogatását nem bírja. Miután pedig ez a tény aggodalmat kelt az iránt is, hogy esetleg kísérlet fog tétetni az országnak a fennálló törvényekkel ellenkező rendeletekkel való kormányzására, a törvényhatósági bizottság szükségét látja annak, hogy ezen eshetőséggel szemben a leghatározottabban állást foglaljon, amiért is kimondja már most, hogy az 1886. évi 21. t.-c. 19-ik szakaszában biztosított jogával teljes mértékben élni fog, és hogy, ugyanezen törvény 20-ik szakaszának alapján az országgyűlés által meg nem szavazott adók behajtását és annak beszolgáltatását, valamint a meg nem ajánlott újoncok kiállítását megtagadja. Ennek folyományaképen, ámbár meg van győződve arról, hogy a tisztviselői kar letett hivatalos esküjéhez híven, minden olyan rendelet végrehajtását, amely a fennálló törvényekkel ellenkezik, meg fogja tagadni, miután az idők komolysága erre int, helyesnek látja, hogy ezen állásfoglalásával egyidejűleg a tisztviselői kart külön is biztosítsa, hogy a kormánynak törvényellenes rendeleteit, különösen pedig amelyek esetleg az Országgyűlés által meg nem szavazott adók tényleges behajtására és beszolgáltatására, valamint a meg nem ajánlott újoncok tényleges kiállítására vonatkoznak, végre ne hajtsa. Egyúttal a polgármestert is utasítja, hogy a hozzá netalán intézendő törvényellenes rendeleteket végrehajtásuk előtt a törvényhatósági bizottság elé terjeszsze. Egyben biztosítja a város közönsége a tisztviselői kart arról, hogy bármilyen sérelemért, amely őket a törvényhatósági bizottság utasításainak megfelelő eljárásáért netalán érhetné, teljes elégtételt fog nyújtani. Ezt a határozatot a törvényhatósági bizottság Mukics Simon indítványára még annak kimondásával egészíti ki, hogy amennyiben a póttartalékosok behívása az újoncmegajánlási jog kijátszását célozná, az erre vonatkozó rendeletek végrehajtását is megtagadja és megtiltja. A határozatot a közgyűlés Mukics Simon, dr Biró Károly polgármester és dr Lipozencsics Lázár felszólalásai után egyhangúlag hozta. Makó. '' Makó város képviselőtestülete pénteki kézgyűlésén tárgyalta dr Kiss Pál indítványát, amely a kormány iránt bizalmatlanságot szavaz. Cseresnyés János rendőrfőkapitány ezzel szemben az állandó választmány indítványát nyújtotta be, 3 nak, egyesült erővel, szabaddá, nagggyá és boldoggá akarunk tenni. Én mindenkor bizonyságot tettem rólatok, régi jó barátaim, én mindenkor fogadalomszerűen hangoztattam, hogy mi reátok nehéz időkben mindig számíthatunk. Midőn néhány évvel ezelőtt a nagynémet szélhámosság Délmagyarországon kiburjánozott, mindenütt hirdettem: az én svábjaimat nem féltettem. És ma bizonyult be kijelentésem igazsága: ma ünnepli egész Magyarország a ti tiszta, áldozatot hozó hazafiságtokat és számit rátok, mint legjobb fiaira. Testvérek! Bátorság és kitartás! a megpróbáltatás néhány rövid hónapja után eljön a bizalmatokkal felruházott férfiak dicsőségteljes munkájának napja. A nagy Kossuth képe és az ő korának kimagasló férfiéinak követése mintegy két céljá lesznek: a haza nagyságát és a nép jólétét ugyanazzal a buzgalommal szolgálni. Fokozatosan kiküzdjük Magyarország függetlenségét, mint perszonáluniót Ausztriához, egy gondolattól áthatva megkönnyítjük a nehéz terheket, melyekkel a munkás, a paraszt, a polgár küzköd. Törvényeket alkotunk, melyek megszaporítják a munkát, azt produktívabbá teszik és melyek megakadályozzák, hogy ennek gyümölcsétől bármiféle csalás által a munkást megfoszszák. Az állam minden polgár tulajdona lesz és nem egy kizsákmányoló csoporté, mely eddig is oly sokáig nyakán csüggött. Egy szebb jövőért küzdünitól én hiszem, hogy ez az idő közel van — mindenképen közelebb, mint volt a csalódás azon idejében, mikor az úgynevezett szabadelvű párt uralkodott. Azért mégegyszer mondom: bátorság, kitartás, hideg vér! A levelet Apponyi így fejezi be magyarul: Szeretett barátaim! Sok mondanivalóm volna, amire eljön az alkalom, talán nemsokára. Most fogadjátok még egyszer igaz testvéri szeretetem üdvözletét. Eberhardt, 1905. június 27. Apponyi Albert.