Pesti Hírlap, 1905. szeptember (27. évfolyam, 242-256. szám)
1905-09-01 / 242. szám
Fölösleges agitáció, Magyarország az agitációk hazája. Itt mindig kell valamiért agitálni, akár van arra szükség, akár nincs, amiért agitálnak. Egy kis cinikus őszinteséggel azt lehetne mondani, hogy Magyarország fele mindig az agitációkból élt. Nem csoda tehát, hogy kedvet kapott a kormány is a demagógok kenyerére, mert a miniszteri kenyér mostanában a legkeservesebb s miután semmikép sem tud boldogulni, hát elkezd ő is agitálni, izgatni olyanért, amire valami sürgős szüksége eddig nem volt Magyarországnak: az általános titkos választói jogért. Hát ha azt hiszi valaki, hogy ez az ország, amelyet a katonai kérdések évek óta fölizgattak s amelyet a jogos nemzeti agitáció a legmagasabb lázba hozott, kiáll még több izgalmat s még egy új agitációt, az vagy csalódik vagy csal. Az is téved, vagy meg akar téveszteni, aki azt állítja, hogy egyik agitációt meg lehet szüntetni a másik agitációval, hogy a nemzeti, agitációt, mely a magyar alkotmányért folyik, el lehet némítani a nemzetközi szociáldemokrata agitációval, mely az általános választói jogért indul. Az lesz ennek a vége, ha tovább így folyik, hogy a sokféle agitációba Magyarországnak a másik fele belepusztul. S egy nagy különbséget konstatálni kell. Amig a nemzeti eszmékért folytatott agitáció az események talajából természetszerűleg fejlődött ki s a maga igazságának kényszerítő erejével tolult előtérbe, addig az általános választói jog izgatását mesterségesen dobták bele a közvéleménybe, tisztán taktikai célzattal. És amíg a nemzeti agitáció célja a magyar nemzeti állam kiépítése vagyis a magyar nemzet megmaradásának s Magyarország megerősítésének biztosítása, addig az általános választói jog agitációját úgy indították meg, hogy az az internacionalizmust szolgálja, a nemzetiségeket dédelgesse s a magyarság hegemóniájának megtörésére, az állami nyelvének egy újabb megaláztatására vezessen. Háromféle társaságból indult ki ez az agitáció. Az első az abszolút kormány. A második a nemzetközi szociáldemokraták. S harmadikul szegődött e kompániához most egy sereg jóravaló úriember, a „szabad gondolkodók.“ E valóban vegyes társaságból azonban még senkit sem hallottunk afelől nyilatkozni, hogy hajlandó-e az általános titkos választói jogot az állam nyelvének írásban és olvasásban való leírásához kötni? Pedig ránk nézve csak ez a főkérdés. Ha erre igennel felelnek, akkor hamar megértjük egymást, de ha nemmel felelnek, akkor a magyar nemzeti eszme ellenségeinek kell őket tartanunk. Magához az abszolút kormányhoz semmi szavunk e kérdésben. Ha ettől függne e reform keresztülvitele, kétségtelen, hogy ezt is a német nyelv tudásához kötné, mert Bécsben a választók millióit is szeretnék német vezényszóra táncoltatni. De van szavunk a szociáldemokratákhoz és a „szabadgondolkodók“-hoz. Egyenes kérést intézünk a magyar munkásokhoz, hogy ne legyenek „nemzetköziek“, hanem legyenek „nemzetiek“, legyenek igazán magyar szociáldemokraták. Nemcsak a mostani agitáció alkalmából intézzük hozzájuk ezt az őszinte kérelmet, de kérjük őket, legyenek egész politikájukban, minden törekvésükben e hazának hű fiai, legyenek testben, lélekben egyaránt magyarok. A saját eszméik és a saját érdekeik miatt tegyék meg ezt. Higgyék el, hogy a művelt társadalomban így kelthetnek föl rokonszenvet s minden politikai párt részéről így nyerhetnek teljes támogatást. A szociáldemokrácia eszméi nem csupán a munkások tulajdonát képezik. Ezeknek némelyike iránt igaz lelkesedéssel ragaszkodik ezer és ezer művelt ember. S miért nem lehet csatlakozni mégis a szociáldemokrata párthoz? Csak azért, mert az nemzetközi s nem akarja programmjába a nemzeti eszméket s a magyar haza gondolatát is bevenni. Vegyék csak be Bokányiék a programmjukba a nemzeti magyar állam megerősítésének pontját; kössék az általános titkos választói jogot az állam nyelvének írásban és olvasásban leírásához, mint az minden művelt államban van, majd nem kell nekik agitációjukkal az utcára szorulni, mert eszméik akkor e nemzeti tartalomtól szárnyat kapnak s bevonulnak a szalonokba, a tárgyaló termekbe s a törvényhozó testületbe is. Miért vonakodnak jó hazafiak lenni, mikor úgy is bírja minden jóravaló szociáldemokrata az állam nyelvét írásban is, szóban is, té vesztett csata. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — IV. Hanem ha a férj ott is maradt neje mellett hűséges betegápolónak, fiacskájukat a leány sokszor magával vitte a hullámos gyerek-paradicsomba. A szép szőke gyermek eleinte ugyancsak félve ölelte körül az úszómestere szoborszép, gömbölyű nyakát, aki váltig bíztatta . __ Ne félj, kicsikém. Itt van a mamád. Mert itt a vízben én vagyok a mamád, úgy-e bár? A gyerek szépegve, boldog izgatottsággal nevetett s azután mindjobban nekibátorodott s nemsokára vígan lubickolt, úszkált az ő vizi mamája mellett. Aki nem ismerte őket, csakugyan azt hitte: ime, egy boldog fiatal mama, tanítja a kicsikéjét úszni. És Idud ezt a partról nézte Egy reggel azt mondta a fiúnak: _ Ma nem eresztelek fürödni. Hideg van. Megfázol. A gyermek egészen kétségbe volt esve. Sirt, könyörgött: — Én Ella nénivel akarok menni! A mamuska azt akarja, hogy mindig itt maradjak vele . . . — Azt akarom. És hát te szívesebben megy az Ella nénivel? — Szívesebben. — felelt a fiú a gyermekek kegyetlen önzésével. — Mert Ella néni elvisz ladikázni, fürdeni . . . A beteg asszony szeme elhomályosodott. Aléltság környékezte. Intett a gyermeknek, hogy csak menjen, menjen ... Délután is a szobájában maradt. Férje szótlanul ápolgatta. S az asszonynak úgy rémlett, hogy ez a gondoskodás nemi is annyira szeretet, mint pontos, hű, hideg kötelességteljesítés. Gusztáv a vacsoráját is oda akarta hozatni a beteg ágya mellé, de az asszony kérte, hogy csak menjen, le a kertbe s vacsorázzon Terka néniékkel. S azután odalopózott az ablakhoz és úgy kémlelődött utánuk. Már akkor csak hárman ültek az asztalnál: férje, a leány és a fiacskája. A gyermek elaludt, a fejét Ella ölébe hajtotta. S az apa csöndesen simogatta a fiú fejecskéjét, amelyet a leány tartott karjai között. A hold előbújt a felhők közül, kötelességének tartotta megvilágítani az idillt. Bizonyára abban a hiszemben volt a jó holdvilág, hogy egy boldog kis család idilljéhez szolgál világítással... A következő percben Ida, aki alig kapott magára valamit, lem termett a kertben. Odarohant az asztalkához s nyersen, rekedten kiáltott a leányra: — Add ide a gyermekemet! Szinte durván ragadta azt ki Ella karjai közül — s minden erejét megfeszítve, futott föl vele a lépcsőkön. A férfi és a leány elámulva néztek utána . . . V. — Iduci, mi lett? — nyitotta be szobája ajtaját megütődve a férje. Az asszony oda fordult hozzá a kis ágytól, amelybe épen lefektette a fiacskáját. S megnyugtatta a férjét, hogy nincs semmi baja; hirtelen eszébe jutott, hogy meg talál fázni a kicsi, azért futott le érte oly lélekszakadva. Ne aggódjék semmit, menjen szépen és szívja el a rendes, vacsora utáni szivarját . . . Ő maga pedig kiment az erkélyre a csillagfényes, gyönyörű éjben, s hallgatta azt a távolról odaröppenő dalt, amely oly halkan zengett, mintha inkább csak álma volna a fehér éjszakának . . . S akkor újra felhangzott mögötte a kérdés: — Iduskámi, mi bajod? Ella lopózkodott utána. Az asszony hevesen fölkapta a fejét: — Jó, hogy itt vagy. Különben én kerestelek volna föl. Mert kérni akarlak valamire. — Mire? Az asszony iparkodott megőrizni a nyugodtságát. De a hangja remegésen érzett, hogy ez mily erőfeszítésébe kerül: — Arra, hogy várj legalább addig, amíg elpusztulok. Ne igyekezzél már most meghódítani az uramat. Legalább ne csináld ezt az én szemem láttára. Hiszen úgy sem sokáig kell várnod, míg a szememet lehúnyom . . . A leány arcát elöntötte a vér. Vesékbe lát ez az asszony? Eltalálja az ő legtitkosabb gondolatait, azokat a gondolatokat, amelyeket önmagának se mert bevallani? — De Ida! Ida egészen közel lépett hozzá és megfogta a kezét. Inkább lihegte, mint mondotta: — Ne tagadj semmit. Tudom, hogy már akkor akartad az uramat, amikor még mindketten, leánypajtások voltunk s Gusztáv mindkettőnknek udvarolt. Akkor én felém hajlott a szíve; neked le kellett róla mondanod. De most lesújt rám a végzet s most te igy gondolkozol: Biztosítsuk magunknak hamar a jövendőt, amíg más el nem kaparintja ismét az orrunk A Festi Hírlap mai száma 28 oldal. • VVi Budapest, 1905. XXVII. évf. 212. (9610.) Szám. Péntek, szeptember 1. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre.... 28 k. — f. Budapest, Váci körut 78. Félévre ...... 14 _ pia nssa eme,et* Negyedévre^ . . . 7, a ^laP szellem^ részét ^ S hová az előfizetések és alap megjelenik minden nap, fnnep szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is szólalások intézendők.