Pesti Hírlap, 1905. október (27. évfolyam, 271-285. szám)

1905-10-07 / 277. szám

1905. október 7., szombat.PESTI HÍRLAP Károly, Petrovics Soma, Scholtz Gusztáv, Geduly Lajos egyháziak; Szmik Lajos mint ker. ügyész, Földváry Elemér és Szeberényi Lajos (fóti), mint póttagok. Az aszódi leánynevelő-intézeti bizottság elnökei: a ker. elnökség. Tagjai: báró Prónay Dezső, Babiny Teofil, báró Podmaniczky Géza, báró Podmaniczky Gyula, Rohonyi Gyula, Babiny Gyula, dr Peér Endre, dr Wagner Géza, báró Solymossy Lajos, Kaufmann Camill, Sárkány Sámuel, Horváth Sándor, Moravcsik Mihály, Schranz János, Balvay Antal, Kurz Sámuel, Scholtz Gusztáv, dr Szelényi Aladár. A báró Baldácsy-alapitvány jövedelme felosztására kiküldött bizottság elnökei: a püspök és dr Radvánszky György. Tagjai: az esperesek és egyházmegyéi felügyelők. Jegyzője: Scholtz Gusztáv ker. egyh. jegyző. . Famler G. Adolf, mint a kerületi gyámintézet egyházi elnöke bejelenti, hogy a gyámintézet közgyűlését megtartotta és kéri, hogy a gyámintézeti közgyűlés jegyzőkönyve a bányakerületi közgyűlés jegyzőkönyvének függeléke gyanánt kinyomassék. A közgyűlés a gyámintézet jegyzőkönyvének függelékül leendő kinyomatását elrendeli. Határoztak a Baldácsy-alap jövedelmének felosztása tárgyában. Hosszabb és gyakran személyeskedő éles hangú vita keletkezett a szarvasi tanítóképzőnek az átvétele tárgyában. .. , Wagner Géza ismerteti az ügy előzményeit. A tavalyi közgyűlés lelkesedéssel fogadta az e tárgyban kiküldött bizottság jelentését és a szarvasi tanítóképezdének javasolt átvételét és Szarvason, mint kerületi intézetnek fentartását ama feltétel alatt határozza el, hogy a szarvasi gimnázium kormányzótanácsával az érdekelt három egyházmegye közgyűlésének hozzájárulásával oly szerződés jöjjön létre, mely a jelentés szerint kilátásba helyezett javadalmakat a tanítóképezde részére biztosítja. Felhatalmazta ennek folytán a kerületi elnökséget hogy a szerződést kösse meg és az egyházmegyei közgyűlések elfogadása után, a legközelebbi közgyűlés elé terjeszsze. Végül felhatalmazta a kerületi elnökséget arra is, hogy az előbb említett szerződés biztosítása után a m. kir. kormánynyal a tanítóképezde nagyobb mérvű segélyezése végett tárgyalásba bocsátkozzék. Az elnökség a szükséges lépéseket megtette. Az arad-csanádi és csongrádi egyházmegye beleegyezett az átvételbe, az arad-békési egyházmegye azonban nem akart beleegyezni a szerződés meg-, kötésébe. Ezzel az ügy további folyama megakadt. Benyújtja a következő határozatot: A kerületi közgyűlés megnyitva tavalyi határozatát, az arad-békési egyházmegye határozatát sajnálattal veszi tudomásul s annak a reményének ad kifejezést, hogy az egyházmegye újabb megfontolás után más elhatározásra fog jutni. A kerület annál inkább elvárja azt, hogy az arad-békési egyházmegye a szerződéshez hozzájárul, mert a tanítóképző fennállása és fejlődése csak az egyházkerület kezelése alatt van biztosítva. Zsilinszky Endre, az arad-békési egyházmegye főfelügyelője védi esperessége álláspontját. Bizonyítja, hogy az egyházmegye nem vállalhatta magára azokat a terheket, melyeknek átvételét az átadáskor követelték tőle. Kéri, méltányolja álláspontjukat a kerület. A tanítóképzőt ám vegye kezébe a kerület, az egyházmegye azonban semmiféle megterheltetés viselésére nem képes. Osztroluczky Miklós azt bizonyítgatja, hogy az átadási szerződés nem jelentené az arad-békési egyházmegye újabb megterheltetését. A zsinati törvény a tanítóképzőket a kerület fentartására utalja. A konziszionális eljárás fegyvert és módot nyújt a kerület kívánságainak megvalósítására. _ Haviár Gyula szerint nem jelent az átadás teherszaporodást. Sárkány Béla békésen kívánná elintézni az ügyet, s az arad-békési egyházmegye aggodalmait a szerződés pontjai megfelelő szövegezésével eloszlatni. Rohonyi Gyula kölcsönös méltányossággal tartja megoldhatónak. A határozati javaslatból ki óhajtaná hagyni az egyházmegyét megrovó szavakat. Bakay Péter ellenkező nézeten van. Ezután Veress József, Szelényi Aladár, Benka Gyula s többek hozzászólása után a közgyűlés elfogadja aWagner-féle határozati javaslatot. Sárkány Béla egyházi és dr Liedeman Frigyes újonnan választott világi aljegyzők leteszik a hivatalos esküt. A közgyűlés hosszabb vita után megengedte, hogy Rákosliget önálló filiává alakuljon s letárgyalta a jogügyi bizottság több előterjesztését. A délutáni gyűlésnek legérdekesebb pontja a horvát báni kormány átirata volt, amelyben a lelkészválasztási szabályrendeletnek a horvát esperesség területére való megváltoztatását kéri. A horvát bán és a horvát-szlavén esperesség kívánságai a következők: 1. Változtassa meg az egyházkerület a lelkészválasztási szabályrendeletet olyképen, hogy a Horvátországban alkalmazandó lelkészektől ne követeljék meg a magyar nyelv ismeretét, ellenben kívánják meg a horvát nyelv tudását. 2. A theológusok, akik külföldön végezték tanulmányaikat, horvát vagy német nyelven tett vizsgálat alapján is nyerhessenek lelkészi alkalmazást. A jogügyi bizottság az első pontra nézve azt javasolja, hogy a magyar nyelv tudását a zsinati törvénynek megfelelően követeljék meg minden lutheránus lelkésztől, a második pontra nézve pedig azt indítványozza, hogy tartsák fenn az eddigi gyakorlatot, amely csak Magyarországon szerzett lelkészi oklevél érvényességét ismeri el. A bizottság egyébként megrovandónak tartja a horvát esperesség azon eljárását, hogy a kerület megkerülésével egyenesen a bánhoz fordult Alajsy Miklós horvát-szlavón esperes hangsúlyozza, hogy az egész ügy tisztán gyakorlati kérdés. A horvát ifjak neo tudnak magyarul, a magyarok nem tudnak horvátul, minek következtében az esperesség lelkészeik nélkül marad. Az esperességet tisztán egyházi érdek, s távolról sem a magyar nyelv ellen irányuló szándék vezéreli. Belohorszky Gábor, Szeberényi Lajos, Veres József felszólalásaikban méltánylandónak tartják azt, hogy az a három horvát ifjú, akik tanulmányaikat már külföldön végezték, külföldi oklevéllel is nyerhessen Horvátországban lelkészi alkalmazást. Éppen ezért a közgyűlés kimondta, hogy ezeknek okleveleit kivételesen érvényeseknek fogadja el, megköveteli azonban tőlük, hogy egy évet magyar theológián töltsenek s magyarul megtanuljanak. A jövőre nézve pedig elfogadta a közgyűlés a jogügyi bizottság határozati javaslatait, amelyeket dr Zolnay Jenő szerkesztett kiváló jogi érzékkel. Ezzel a közgyűlés Bachát Dániel imájával véget ért. * Gyámintézeti közgyűlés. A mai kér. közgyűlés előtt, reggel 8 órakor a bányakerületi ev. egyházi gyámintézet tartotta dr Radványszky György és Famler G. Adolf elnöklete alatt 1905. évi közgyűlését. Miután Radványszky György megnyitotta a tanácskozásokat, Famler G. Adolf, egyházi elnök adta elő gondosan szerkesztett, nagy buzgalomról 63 kötelességtudásról tanúbizonyságot tevő évi jelentését. Körülményesen beszámolt a gyámintézet pénzügyeiről. Több nagyobb adomány jutott egyesek áldozatkészségéből az elnökség kezéhez. Földváry Elemér 500 koronát ajándékozott a gyámintézetnek, Radványszky 100 koronával járult egy, a Bachót Dániel nevére teendő alapítványhoz. A gyűjtés eredménye ez évben tizennégyezer korona, 1700 koronával több, mint a múlt esztendőben. Javasolja, hogy a gyámintézet Barhát Dániel nevére tegyen egy 1500 koronás alapítványt, melynek kamatait szegény egyházaknak juttassák. A közgyűlés lelkesen fogadja el ezt az indítványt. A pénztári számadást jóváhagyják, Bandi Henrik pénztárosnak a szokásos felmentvényt megadják, a pénzügyi bizottság segélyezési tervét jóváhagyják. A „Gusztáv Adolf“ egylethez segélyezésre fölterjesztenek 34 folyamodványt, az „Egyetemes Gyámintézet“-hez ajánlanak 10 kérvényt, a „Kér. Gyámintézet“ kiutal kilenc segélyt. A jegyzőkönyv hitelesítésére Schranz és Földváry Elemért küldték ki s a közgyűlés d. e. kilenc órakor véget ért Gautsch az általános szavazati jogról. (Az osztrák képviselőhöz ülése.) , Bécs, október 6. Az általános választói jog behozatalára vonatkozó sürgősségi indítvány fölötti folytatólagos vita során Romanczuk a választói reform érdekében szólalt fel. Ebenhach behatóan indokolja indítványát és utal arra, hogy az általános választói jog behozatala nagy veszélyt jelentene az előfeltételek kellő előkészítése nélkül. Ezután báró Gautsch miniszterelnök szólalt fel s a következőket mondta: T. Ház! Az általános, egyenlő és közvetlen szavazati jog behozatala valamennyi közügyeinkre nézve oly fontos, sőt azok alapjait megrendítő kérdés, hogy nézetem szerint azt csak a legnagyobb objektivitással és valamennyi, mellette és ellene szóló érveknek érett megfontolásával lehet megoldani. Ezért, uraim, tartózkodni is fogok attól, hogy e helyen mindazokra a gúnyos megjegyzésekre és személyes támadásokra reflektáljak, amelyeket a szociáldemokrata párt szónokának tegnapi beszéde tartalmazott (Helyeslés.) Iparkodni fogok, htt a kormánynak már nemrég e házban jelzett álláspontját röviden ismételjem, mert a kormány nem akar hozzájárulni ahhoz, hogy e tárgyalások befejezése, amelyeknek már, mint önök előtt ismeretes, csak kevés időt szentelhetnék, halasztást szenvedjen. De engedjék meg t, uraim, hogy mindenekelőtt egy észrevételt tegyek. A különböző, meghallgatott beszédekből, melyek a benyújtott sürgősségi indítványokat indokolják, amelyekkel a különböző pártok a nyilvánosság előtt az általános választói jog kérdését tárgyalják, nyilván kiviláglik, hogy az általános választói jog lobogója a legkülönbözőbb politikai áruk takarójául szolgál. (Élénk helyeslés.) Az általános választói jognak egy oly határozott híve, mint labor kerület 1. képviselője is, határozott korlátozásokkal akarja csak e jogot. Amennyiben tegnapi, nagyon érdekes beszédet jól értettem, azt akarja ugyanis, hogy az egyes tartományok lakásegyenlő választói jogról beszélni, az, legalább az én képviselőket válaszszanak, de itt elkerüli talán figyelmét az, hogy nem e tartományokról, hanem az azokat lakó nemzetiségekről van szó. Ha ezeknek megfelelő számú képviselőket akarna koncedálni, akkor talán könnyebben lehetne egyezni az ő álláspontjával. Végül azonban a képviselő úr fontolóra veszi a műveltségi cenzus lehetőségét és az analfabétáknál az adócenzust is. Hogy ekkor nem lehet már többé általános, egyenlő választási jogról beszélni, az, legalább az én felfogásom szerint, nem szorul hosszabb fejtegetésre. (Nagyon helyes!) De itt még valami tekintetbe veendő. El fogják ismerni, uraim, hogy az állandó lakhely kérdése is — és a közvetlen előttem szóló képviselő úr erről beszélt és álláspontját ebben a kérdésben is kifejezésre juttatta — a képet azonnal teljesen megváltoztatta. Hosszabb vagy rövidebb ideig ártó lakóhely vagy pedig állandó lakóhelynek teljes hiánya oly tényezők, amelyeknek e kérdés megítélésénél igen nagy jelentőségük van. (Helyeslés.) Volt szerencsém a komány álláspontját egy más alkalommal egész röviden vázolni fes akkor kijelentettem és ugyanezt jelentem ki most is egész világosan, hogy nem vagyok a választói jog legszélesebb alapon való kiterjesztésének elvi ellensége és sohase is voltam az. Szívesen elismerem a választói jog kiterjedésére irányuló követelés jogosultságát, csak elengedhetetlennek tartom, hogy tekintetbe vegyük azokat a különbségeket, amelyek Ausztriát a legtöbb más államtól elválasztják és azért kijelentem, hogy én nálunk az általános választói jogot csak nemzeti viszonyaink tartós rendezésének alapján képzelhetem, tehát mintegy a nemzetiségek megegyezésének alapján. Ettől a felfogásomtól az eddig hallott beszédek sem téríthettek el, már azért sem, mert azok nem nyújtottak kellő felvilágosítást az általános és egyenlő szavazati jog hatásáról a birodalom különböző területein élő nemzeti kisebbségek képviseletére. Igaz, hogy azt hallottam, hogy csak kísértsük meg az általános és egyenlő szavazati joggal. Ha az általános és egyenlő szavazati jog egyszer már érvényben van, akkor azt hiszik, a nemzeti különbségek is el fognak tűnni. Ha ez iránt némileg biztosítva lehetnék, akkor talán csatlakoznék a hallott nyilatkozatokhoz. De, uraim, nyíltan kimondom, e bizonyságot nélkülözöm. Azután nem is volna szerencsés megoldása a kérdésnek, ha az általános és egyenlő szavazati jog a birodalom bármely nemzetiségét megfosztaná attól a képviseletétől a házban, melyet kulturális és történelmi súlyánál fogva igényelhet. Ebben az esetben az általános és egyenlő szavazati jog az én felfogásom szerint nemcsak veszélyes, hanem nagyon rövid életű kísérlet is volna. Uraim! Az osztrák képviselőház nemcsak a pártok és az egyes politikai nézetek képviselete, hanem a nemzetiségek képviselete i. A komány feladata, hogy ne hagyja figyelmen kívül az osztrák nemzetiségek ránk szállott történeti jelentőségét. E nemzetiségek kulturális és nemzeti követeléseiket illetőleg soha nem vetnék magukat alá a számok mechanikai nyomásának. Ez idő szerint a vegyes nyelvű tartományok képviseleteiben és a különböző egyesületekben az összes törekvés odairányul, hogy a nemzetiségeket megóvják a majorizálástól és hogy biztosítékokat teremtsenek a puszta szám hatalma ellen. Egyelőre a vegyes nyelvű országok egyes képviseleteiben, valamint a különböző testületekben, mint látjuk, minden törekvés odairányul, hogy a nemzetiségek majorizálás ellen megvédessenek és hogy biztosítékokat alkossanak a puszta számbeli többség hatalma ellen. Máskép állana a dolog, ha maguk a nemzetiségek képviselői ilyen garanciákat fölöslegesnek tartanának, ha kijelentenék, hogy lemondanak azokról a védbástyákról, amelyek eddig Ausztriában a szám egyeduralmát korlátozták. Ha t. i. az osztrák népek képviselői ezt maguk is szükségtelennek tartanák, amihez eddig mint jogosult parlamenti befolyásuk biztosítékához ragaszkodtak, akkor a komány részéről is elesnék az általános és egyenlő választói jog behozatala ellen szóló legfontosabb aggály. Egyébként a kormány nyilatkozatai ellen intézett támadásokat teljes nyugalommal viselhetem, ha nézem a dolgok fejlődését más országokban. Hivatkozhatom arra, hogy még Franciaországban is — hiszen ezt ma már itt is kiemelték — nem egyszerre és nem hosszas átmenetek nélkül lépett életbe az általános szavazati jog, hanem annak 1848-ban történt behozatala egy hosszas mozgalom befejezése volt, mely több mint egy félszázaddal az előtt a !