Pesti Hírlap, 1905. október (27. évfolyam, 286-301. szám)
1905-10-16 / 286. szám
______Budapest, 1905. ______________XXVII. évf. 236. (9655.) szám._____________ Hétfő, október 16. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre.... 28 k. — f. Budapest, Váci-körut 78. Félévre...........14 „ — , Illllik ma mm l' Negyedévre ... 7 , , IP B . |f ff ?oválap szellemi részét ■ ’HÜR akova az előfizeték és a lap Megjelenik minden nap, innep FAU szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is, szólalások intézendők. A válság. A vasárnapi nap a politikai válság dolgában változást nem hozott. A helyzet ugyanaz maradt, ami szombaton volt, tudniillik a király még most sem döntött sem a Fehárykormány programútjára nézve, sem a vonatkozólag, hogy újra kinevezi-e a mostani kormányt végleges megbízatással és abban a reményben, hogy többséget tud majd szerezni magának. A mi információnk, amelyet arról közöltünk, hogy Szögyény-Marich László a királynak Kossuth Ferencék biztatása folytán levelet irt és hogy ennek következtében a király újra megfontolás tárgyává tette a programmot, helyesnek bizonyult. Ezen információ következtében elterjedt a politikai körökben az a hir, hogy az uralkodó esetleg más megoldási módokat keres és emlegetik, hogy Széll Kálmánt fogja meghívni. Ezzel szemben ragaszkodnunk kell azon eredeti információmhoz, hogy a király álláspontján a Szögyény-Marieldeféle közbenjárás csak annyiban okozhat változást, hogy az uralkodó a Fejérváry-programm egynémely részletének a megváltoztatását kívánja, de ezek a változtatások nem olyan természetünk, hogy miattuk a Fejérváry-kormány a kabinetalakítást el ne vállalhatná. Mindenekelőtt azonban rendkívüli érdeklődéssel várják, hogy minő eredménynyen fog járni gróf Zichy Jánosnak a missziója,melyhez az a feltétel van kötve, hogy oly megoldási módot javasol, ami a kibontakozást a Fejérváry-féle erőszakos tervek nélkül is lehetővé teszi. Széll Kálmán mindez ideig nem kapott meghívást a királyhoz. Azt hiszik, hogy az ő közbenjárása inkább csak óhajtás, mint terv. A tudakozódásokból az tűnt ki, hogy a szabadelvű párt, amely most túlnyomó részben a Széli-buktató Tisza István befolyása alatt áll, nem fogadná szívesen Széll Kálmánt s egyúttal a Kristóffy-párt sem látná örömmel. E kettőnek pedig most elsőrangú fontosságot tulajdonítanak az udvarnál, ahol most, hogy ha békés kibontakozásról esik szó, legelsősorban is a hatvanhetes pártokra szeretnének támaszkodni. Meghívások Bécsbe. Vasárnap politikai körökben leginkább arról beszéltek, hogy újabb meghívások lesznek, minthogy a király a helyzet új stádiumában olyan politikusokat akar meghallgatni, akik a hatvanhetes pártokhoz tartoznak ugyan, de akiknek tanácsát a Fejérváry-programm dolgában még eddig nem vette igénybe. A szeptember 23-iki deklaráció óta úgy látszik, mintha a parlament többségi pártjai és a király között az összeköttetés megszakadt volna, ámbár Bécs részéről e kihallgatás után is módot akartak adni a tárgyalások folytatására. A Szögyény-Marieh-féle levélváltás lett volna a felelet a felszólításra, de ennek dacára sem bíznak abban, hogy közvetlen a koalícióval újabb tárgyalások keletkezhetnének. Várták vasárnapra, hogy Széll Kálmán kap meghívást, de ez nem történt meg. Emlegették Wekerle Sándort is, azonban ő sem kapott meghívót. Úgy látszik, hogy egy-két napig szünetet akarnak tartani, amíg folytonosan azt hangoztatják, hogy kedden vagy szerdán megtörténik a báró Fejérváry-kabinet új kinevezése, de királyi manifesszáta és Programm nélkül. Hitelre talál az a hír, hogy esetleg még a kormány kinevezése előtt, meghívást kap a királyhoz gróf Tisza István, a szabadelvű párt vezére és Nagy Ferenc, a szabadelvű pártból újabban kilépett disszidensek vezetője. Kossuth és Apponyi Szabadkán. Függetlenségi nagygyűlés. Budapesttől — Szabadkáig. A bácsbodrog-vármegyei függetlenségi és 48-as párt vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg Szabadkán ez évben első nagy gyűlését, amelyre a szomszédos városokból és községekből a függetlenségi polgároknak százai gyülekeztek össze. A nagy gyűlésre a központból Kossuth Ferenc és gróf Apportyi Albert kíséretében leutaztak: Ballagi Aladár, Szighy Gyula, Kelemen Béla, Adrerr Pál, Nyáry Béla, Steiner Ferenc, Csányi Sándor, Günther Antal, Lovászi Márton, Gainer Gyula, Bedőházi János, Markos Gyula, Somogyi Aladár, Mihajlovics Kornél, Szúnyog Mihály ,és a pártnak számos kültagja. A képviselők reggel 7 órakor indultak a Keleti pályaudvarról. Az cipő küldöttség Kiskőrösön járult Pozsgay Miklós vezetésével Kossuth Ferenc elé. Pozsgay Miklós a száz tagú deputáció élén tolmácsolta a függetlenségi párthoz való tántoríthatatlan ragaszkodást, egyúttal bizalmáról biztosította a vezéreket s megbotránkozásának adott kifejezést azon a nemzetre nézve sértő fogadtatás felett, amelyben a vezérek a legutóbbi kihallgatás alkalmával részesültek. Pozsgaybeszédére Kossuth Ferenc válaszolt. Néhány Szóval megköszönte az üdvözlést és azt mondotta, hogy" a függetlenségi eszmék megvalósítása érdekébek a harcot folytatja és a győzelmet reméli. Kéri a választókat, tartsanak ki a küzdelemben és egyúttal köszönetet mond nekik, hogy a küzdelemhez olyan derék és elvhű közkatonát küldtek neki, mint Pozsgay Miklós. Majd a szabadkaiak 16 tagú küldöttsége járult a vezérek elé, akikkel vonatra szállva indultak Szabadka felé. Kiskunhalason Babó Mihály vezetésével mintegy 501 választó jelent meg, hogy üdvözöljék a párt vezéreit: Kossuth Ferencet és gróf Apponyi Albertet. Babó Mihály üdvözlő szavait úgy Kossuth Ferenc, mint gróf Appollyi Albert megköszönték és a választókat a küzdelemnek szigorúan törvényes keretei között való lefolytatására buzdították, mert a sikernek biztositéka abban rejlik. A szabadkai pályaudvaron, ahova a vonat fél 11 órakor robogott be, ezrekre menő választó gyűlt össze. A szabadkai képviselő, Mukics Simon és Varga Károly, a bácsbodrogvármegyei függetlenségi párt elnöke fogadták a vezéreket, akik, valamint a kíséretükben lévő képviselők fényes kocsisorban vonultak be a városba. Az ezrekre menő tömeg éljenezve és a Kossuth-nóta hangjai mellett kísérte be a vezéreket a város piacára. Itt díszes tribün volt felállítva a képviselők részére, amely körül mintegy 8000 választópolgár helyezkedett el. A polgárok soraiban ott volt a bu- Por Lázár tragédiája. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. —* Minden áldott reggelen, alig nyitották ki az egyetem kapuját, a sánta filozopter ott kopogott már a lassú, homályos folyosón. Bal karjával mankóját szorította hóna alá, aránytalanul hosszú jobb keze pedig tele volt könyvekkel, jegyzetekkel, írószerekkel. Ijesztően csúnya volt az egész ember, arca teljesen csupasz és behintve ezer apró ránccal. Vízszinti szemei körül is kopáron mozogtak szempillái, vörösesszürke haja pedig csomókban, rendezetlenül lógott homlokára. Talán visszataszító külseje miatt kerülték a többiek, talán ő maga menekült a társaság elől, de egyetlenegy barátja sem volt. Mindig egyedül lehetett látni, amint végigvonszolta nyomorék testét a folyosón, vagy valamelyik tanteremben ült és szorgalmasan jegyezgetett. Lassan kint mindenki hozzászokott, a diákság is, a tanárok is és nem igen vették észre. Egyszer mégis sokat beszéltek róla. Valami szociális problémát kellett fejtegetni, azt a kérdést, hogy mi okozza manapság az általános elerkölcstelenedést. Mikor az eredményt kihirdették, kitűnt, hogy a pályadíjat a sánta diák nyerte el. Ő készítette a legjobb értekezést melyet a tanár a belőle kisugárzó modern, tiszta gondolkozásért valóságos áradozással dicsért. Arra került a sor, hogy Pár Lázárnak föl kellett olvasnia munkáját az összegyűlt hallgatóság előtt. Míg fölbicegett a kathedrára, sovány arcán idegesen rángatóztak az izmok és hogy elkezdte az olvasást, meg-megremegett kezében a papiros. Gyönge, horpadt melle erősen zihált s vékonyan, mint a kisgyermeksírás, jöttek ki szájából a szavak, miket még a közel állók sem értettek meg. A teremben először kínos csönd támadt, aztán némelyek kezükkel tapasztották be szájukat, elfojtván a kitörni készülő kacagást, a nevetőkedv mindenkire ráragadt és pár pillanat múlva remegtek a falak a nagy hahotától. A tanár is csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta megőrizni komolyságát és úgy vetett végett a dolognak, hogy kivette az írást a halálsápadt diák kezéből és maga olvasta föl. Aztán lélegzetét visszafojtva figyelt mindenki azokra a nagy igazságokra, melyek benne voltak. Valósággal riadó szózat volt ez a fennálló rend ellen, apostoli érzéssel áthatva. Megtámadva, benne az emberek életének minden hazugsága, az ósdi, lenyűgöző tradíciók, aztán megmutatva az út, mely belőle kivezet. Lefestve eszményi szerepe, jézusi küldetése az oktatónak, aki arra van hivatva, hogy új, szabadabb szellemnek a terjesztője legyen. És elmondva a kötelességei, apai jósága, melylyel a gyermek lelkét magáévá kell tennie. Éljenzés, az elragadtatás tapsa hangzott fel, de Pár Lázár már nem hallotta azt. Régen kiosont, eltelve keserűséggel és gyülöletet érezve önmaga, idétlen teste iránt. Nem ment többé az egyetemre. Otthon ült egész nap levegőtlen hónapos szobájában s hogy lassan kint, nagysokára megnyugodott a lelke, nekilátott egyetlen örömének, a tanulásnak. Közbe pedig szőtte a tündérszép álmokat. Mi lesz, ha végez s állást kap valahol s taníthat! A szivének, lelkének nagy gondolatait beleplántálja a tanítványaiba, akik megértik majd és gyermeki szeretettel ragaszkodnak hozzá. Éjt napot egybevéve dolgozott s dicséretesen vizsgázott le a tanárságból. Épen kellő időben, mert teljesen támasz nélkül maradt. Az anyját nem is ismerte, az apja pedig akkoriban halt meg, miután egyik istenverte, eldugott oláh faluban kitanította a tüdejét és összekuporgatta azt a keveset, amit ráhagyott s amiből a vizsgája költségeit fizette ki. Mihelyt megkapta a diplomáját, pályázni kezdett mindenhová. Meg is hívták több helyre, de mihelyt bemutatkozott, Zümmögni kezdtek az igazgatók meg a tanfelügyelők, hogy igy, még úgy, a kathedra tulajdonképen be van már töltve. Hosszú ideig ajánlkozott sikertelenül s csüggedés szállta meg és a nyomorúságnak irtózatos érzete. Még nevelői,ködni sem mehetett, hiszen oda is rendes külső kell, sőt sok esetben határozott kellék, hogy a nevelő ahölgyeket is mulattatni tudja. A Festi Hírlap mai száma 12 oldal.