Pesti Hírlap, 1905. október (27. évfolyam, 286-301. szám)

1905-10-16 / 286. szám

______Budapest, 1905. ______________XXVII. évf. 236. (9655.) szám._____________ Hétfő, október 16. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre.... 28 k. — f. Budapest, Váci-körut 78. Félévre...........14 „ — , Illllik ma mm l' Negyedévre ... 7 ,­­ , IP B . |f ff ?ová­­lap szellemi részét ■ ’H­ÜR a­kova az előfizeté­k és a lap Megjelenik minden nap, i­nnep F­AU szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is, szólalások intézendők. A válság. A vasárnapi nap a politikai válság dol­gában változást nem hozott. A helyzet ugyan­az maradt, ami szombaton volt, tudniillik a király még most sem döntött sem a Feh­­­áry­­kormány programútjára nézve, sem a vo­natkozólag, hogy újra kinevezi-e a mostani kormányt végleges megbízatással és abban a reményben, hogy többséget tud majd szerezni magának.­­ A mi információnk, amelyet arról közöl­tünk, hogy Szögyény-Marich László a király­nak Kossuth Ferencék biztatása folytán leve­let irt és hogy ennek következtében a király újra megfontolás tárgyává tette a program­­mot, helyesnek bizonyult. Ezen információ kö­vetkeztében elterjedt a politikai körökben az a hir, hogy az uralkodó esetleg más megoldási módokat keres és emlegetik, hogy Széll Kál­mánt fogja meghívni. Ezzel szemben ragasz­kodnunk kell azon eredeti információmhoz, hogy a király álláspontján a Szögyény-Marielde­­féle közbenjárás csak annyiban okozhat vál­tozást, hogy az uralkodó a Fejérváry-pro­­gramm egynémely részletének a megváltozta­­tását kívánja, de ezek a változtatások nem olyan természetünk, hogy miattuk a Fejér­­váry-kormány a kabinetalakítást el ne vállal­hatná. Mindenekelőtt azonban rendkívüli ér­deklődéssel várják, hogy minő eredménynyen fog járni gróf Zichy Jánosnak a missziója,­­melyhez az a feltétel van kötve, hogy oly meg­oldási módot javasol, ami a kibontakozást a Fejérváry-féle erőszakos tervek nélkül is lehe­tővé teszi. Széll Kálmán mindez ideig nem kapott meghívást a királyhoz. Azt hiszik, hogy az ő közbenjárása inkább csak óhajtás, mint terv. A tudakozódásokból az tűnt ki, hogy a szabad­elvű párt, amely most túlnyomó részben a Széli-buktató Tisza István befolyása alatt áll, nem fogadná szívesen Széll Kálmánt s egyút­tal a Kristóffy-párt sem látná örömmel. E kettőnek pedig most elsőrangú fontosságot tu­lajdonítanak az udvarnál, ahol most, hogy ha békés kibontakozásról esik szó, legelső­sorban is a hatvanhetes pártokra szeretnének támasz­kodni. Meghívások Bécsbe. Vasárnap politikai körökben leginkább arról beszéltek, hogy újabb meghívások lesz­nek, minthogy a király a helyzet új stádiu­mában olyan politikusokat akar meghallgatni, akik­ a hatvanhetes pártokhoz tartoznak ugyan, de akiknek tanácsát a Fejérváry-programm dolgában még eddig nem vette igénybe. A szeptember 23-iki deklaráció óta úgy látszik, mintha a parlament többségi párt­jai és a király között az összeköttetés megsza­kadt volna, ámbár Bécs részéről e kihallgatás után is módot akartak adni a tárgyalások folytatására. A Szögyény-Marieh-féle levélváltás lett volna a felelet a felszólításra, de ennek dacára sem bíznak abban, hogy közvetlen a­ koalíció­val újabb tárgyalások keletkezhetnének. Várták vasárnapra, hogy Széll Kálmán kap meghívást, de ez nem történt meg. Emle­gették Wekerle Sándort is, azonban ő sem kapott meghívót. Úgy látszik, hogy egy-két napig szünetet akarnak tartani, amíg folytonosan azt han­goztatják, hogy kedden vagy szerdán megtör­ténik a báró Fejérváry-kabinet új kinevezése, de királyi manifesszáta és Programm nélkül. Hitelre talál az a­ hír, hogy esetleg még a kormány kinevezése előtt, meghívást kap a királyhoz gróf Tisza István, a szabadelvű párt vezére és Nagy Ferenc, a szabadelvű párt­ból újabban kilépett disszidensek vezetője. Kossuth és Apponyi Szabadkán.­ ­Függetlenségi nagygyűlés. Budapesttől — Szabadkáig. A bácsbodrog-vármegyei függetlenségi és 48-as párt vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg Sza­badkán ez évben első nagy gyűlését, amelyre a szomszédos városokból és községekből a függetlenségi polgároknak százai gyülekeztek össze. A nagy gyű­lésre a központból Kossuth Ferenc és gróf Apportyi Albert kíséretében leutaztak: Ballagi Aladár, Szighy Gyula, Kelemen­ Béla, Adrerr Pál, Nyáry Béla, Stei­ner Ferenc, Csányi Sándor, Günther Antal, Lo­vászi­ Márton, Gainer Gyula, Bedőházi János, Mar­kos Gyula, Somogyi Aladár, Mihajlovics Kornél, Szúnyog Mihály ,és a pártnak számos kültagja. A képviselők reggel 7 órakor indultak a Keleti pálya­udvarról. Az cipő küldöttség Kiskőrösön járult Pozsgay­ Miklós vezetésével Kossuth Ferenc elé. Pozsgay Mik­lós a száz tagú deputáció élén tolmácsolta a függet­lenségi párthoz való tántoríthatatlan ragaszkodást, egyúttal bizalmáról biztosította a vezéreket s meg­botránkozásának adott kifejezést azon a nemzetre nézve sértő fogadtatás felett, amelyben a vezérek a legutóbbi kihallgatás alkalmával részesültek. Pozs­­gay­­beszédére Kossuth­ Ferenc válaszolt. Néhány Szóval megköszönte az üdvözlést és azt mondotta, hogy" a függetlenségi eszmék megvalósítása érdeké­­bek­ a harcot folytatja és a győzelmet reméli. Kéri a választókat, tartsanak ki a küzdelemben és egyút­tal köszönetet mond nekik, hogy a küzdelemhez olyan derék és elvhű közkatonát küldtek neki, mint Pozsgay Miklós. Majd a szabadkaiak 16 tagú kül­döttsége járult a vezérek elé, akikkel vonatra szállva indultak Szabadka felé. Kiskunhalason Babó Mihály vezetésével mint­egy 501 választó jelent meg, hogy üdvözöljék a párt vezéreit: Kossuth Ferencet és gróf Apponyi Alber­tet. Babó Mihály üdvözlő szavait úgy Kossuth Fe­renc, mint gróf Appollyi Albert megköszönték és a választókat a küzdelemnek szigorúan törvényes ke­retei között való­ lefolytatására buzdították, mert a sikernek biztositéka abban rejlik. A szabadkai pá­lyaudvaron, ahova a vonat fél 11 órakor robogott be, ezrekre menő választó gyűlt össze.­ A szabadkai képviselő, Mukics Simon és Varga Károly, a bács­­bodrogvármegyei­ függetlenségi párt elnöke fogadták a vezéreket, akik, valamint a kíséretükben lévő kép­viselők fényes kocsisorban vonultak be a városba. Az ezrekre menő tömeg éljenezve és a Kossuth-nóta hangjai mellett kísérte be a vezéreket a város pia­cára. Itt díszes tribün volt felállítva a képviselők részére, amely körül mintegy 8000 választópolgár helyezkedett el. A polgárok soraiban ott volt a bu- Por Lázár tragédiája. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. —* Minden áldott reggelen, alig nyitották ki az egyetem kapuját, a sánta filozopter ott kopo­gott már a lassú, homályos folyosón. Bal kar­jával mankóját szorította hóna alá, aránytala­nul hosszú jobb keze pedig tele volt könyvek­kel, jegyzetekkel, írószerekkel. Ijesztően csú­nya volt az egész ember, arca teljesen csupasz és behintve ezer apró ránccal. Víz­­szinti szemei körül is kopáron mozogtak szem­pillái, vörösesszürke haja pedig csomókban, rendezetlenül lógott homlokára. Talán visszataszító külseje miatt kerül­ték a többiek, talán ő maga menekült a társa­ság elől, de egyetlenegy barátja sem volt. Min­dig egyedül lehetett látni, amint végigvonszolta nyomorék testét a folyosón, vagy valamelyik tanteremben ült és szorgalmasan jegyezgetett. Lassan kint mindenki hozzászokott, a diákság is, a tanárok is és nem igen vették észre. Egyszer mégis sokat beszéltek róla. Va­lami szociális problémát kellett fejtegetni, azt a kérdést, hogy mi okozza manapság az általá­nos elerkölcstelenedést. Mikor az eredményt ki­hirdették, kitűnt, hogy a pályadíjat a sánta diák nyerte el. Ő készítette a legjobb értekezést melyet a tanár a belőle kisugárzó modern, tisz­ta gondolkozásért valóságos áradozással di­csért. Arra került a sor, hogy Pár Lázárnak föl kellett olvasnia munkáját az összegyűlt hall­gatóság előtt. Míg fölbicegett a kathedrára, sovány arcán idegesen rángatóztak az izmok és hogy elkezdte az olvasást, meg-megremegett kezében a papiros. Gyönge, horpadt melle erő­sen zihált s vékonyan, mint a kisgyermeksírás, jöttek ki szájából a szavak, miket még a közel állók sem értettek meg. A teremben először kí­nos csönd támadt, aztán némelyek kezükkel tapasztották be szájukat, elfojtván a kitörni készülő kacagást, a nevetőkedv mindenkire rá­ragadt és pár pillanat múlva remegtek a fa­lak a nagy hahotától. A tanár is csak a legnagyobb erőfeszí­téssel tudta megőrizni komolyságát és úgy ve­tett v­égett a dolognak, hogy kivette az írást a halálsápadt diák kezéből és maga olvasta föl. Aztán lélegzetét visszafojtva figyelt mindenki azokra a nagy igazságokra, melyek benne vol­tak. Valósággal riadó szózat volt ez a fennálló rend ellen, apostoli érzéssel áthatva. Megtá­madva, benne az emberek életének minden ha­zugsága, az ósdi, lenyűgöző tradíciók, aztán megmutatva az út, mely belőle kivezet. Le­festve eszményi szerepe, jézusi küldetése az ok­tatónak, aki arra van hivatva, hogy új, sza­badabb szellemnek a terjesztője legyen. És el­mondva a kötelességei, apai jósága, melylyel a gyermek lelkét magáévá kell tennie. Éljenzés, az elragadtatás tapsa hangzott fel, de Pár Lázár már nem hallotta azt. Régen kiosont, eltelve keserűséggel és gyülöletet érez­ve önmaga, idétlen teste iránt. Nem ment többé az egyetemre. Otthon ült egész nap levegőtlen hónapos szobájában s hogy lassan kint, nagysokára megnyugodott a lelke, nekilátott egyetlen örömének, a tanulás­nak. Közbe pedig szőtte a tündérszép álmokat. Mi lesz, ha végez s állást kap valahol s ta­níthat! A szivének, lelkének nagy gondolatait beleplántálja a tanítványaiba, akik megértik majd és gyermeki szeretettel ragaszkodnak hozzá. Éjt­ napot egybevéve dolgozott s dicsére­tesen vizsgázott le a tanárságból. Épen kellő időben, mert teljesen támasz nélkül maradt. Az anyját nem is ismerte, az apja pedig akko­riban halt meg, miután egyik istenverte, eldu­gott oláh faluban kitanította a tüdejét és össze­­kuporgatta azt a keveset, amit ráhagyott s amiből a vizsgája költségeit fizette ki. Mihelyt megkapta a diplomáját, pályázni kezdett mindenhová. Meg is hívták több hely­re, de mihelyt bemutatkozott, Zümmögni kezd­tek az igazgatók meg a tanfelügyelők, hogy igy, még úgy, a kathedra tulajdonképen be van már töltve. Hosszú ideig ajánlkozott sikertelenül s csüggedés szállta meg és a nyomorúságnak ir­tózatos érzete. Még nevelői,köd­ni sem mehetett, hiszen oda is rendes külső kell, sőt sok esetben határozott kellék, hogy a nevelő a­­hölgyeket is mulattatni tudja. A Festi Hírlap mai száma 12 oldal.

Next