Pesti Hírlap, 1905. december (27. évfolyam, 332-360. szám)

1905-12-06 / 337. szám

PESTI HÍRLAP 1905. december 6., szerda. ____________________________7 toolcsöt, 1 kg. süteményt, 24 kosár 2otts£g­et, 140 darab tojást. — Tilos szert hét esetben koboztak el !— Az állategészségügy kielégítően kedvező volt. —­­Az ingyen tejosztó intézmény október hónapban 51,985 liter tejet osztott ki.­­ A nyugdíjazásra ajánlott székesfővárosi vámfelügyelők az összes fővárosi bizottsági tagok­hoz olyan értelmű levelet intéztek, amelyben kérik, eszközölnék ki a nyugdíjaztatásuk megakadályozá­sát, tehát, hogy az állásukban meghagyják őket, il­letőleg, hogy hivatalból áthelyezzék, annyival is in­kább, mivel már a pénzügyi és gazdasági bizottság is így határozott a szeptember hónapban tartott ülé­sében. Más állás után nem nézhettek, egyrészt azért, mert folytonosan szolgálják a fővárost, másrészt pe­dig azért nem, mert az elnöki határozat kimondta, hogy a vámfelügyelők,­­ a megfelelő üresedés esetén, irtás­szolgálati ágban is alkalmazhatók, így tehát ez a határozat mintegy biztosítékot nyújtott arra nézve, hogy a vámfelügyelők állása, az előre látható bevá­lasztás után megszilárdul.­­ Ez az ügy még decem­ber hónapban a közgyűlés elé kerül. — Uj építkezések. A magánépítési bizottság legújabban a kö­vetkező spito-engedélyeket adta ki: Baseli Istvánunk, VII. fcer., névtelen­ utca 1975. hm. földszintes családi házra. — Budapest székesfőváros közönségének, IX. ker. Gyáli-ut 9629. hrsz. földszintes szennyviz-fertőtlenitő­ inté­­zet épületére, — Mayer Istvánnak, III. ker., Mik­­lós-utca 370. hrsz. földszintes épületére, — Han­­tlmann Jánosnak, VII. ker., Csömöri-ut 2821. hrsz. vendéglő-épületre. — Szabályzat a fölvonó-gépekről. Kun Gyula tanácsos bejelentette a magánépítási bi­­­­ottságban, hogy a fel­vonó­­gépeid­ől (Lift) szóló szabály rendelet-tervezetet a napokban tárgyalás­­ra fogják venni. Ugyanekkor fogják tárgyalni a gázvezetékekre­, világító- és fűtő­berendezésekre vonatkozó szabályzatot is. —­ Szállítás a vizművekhez. Kedden délelőtt tartották meg az árlejtést több rendbeli olyan kel­lékhez, amelyek a vízművekhez szükségesek. Tizen­kilenc rendbeli ajánlat érkezett be s ezeket kiadták El számvevőségnek az összehasonlító számítások megtétele végett, az eredmény kihirdetése mához két hétre — december 19-én — délelőtt 10 órakor lesz a középs­égi ügyosztályban. — A pesti oldal kültelkeinek világítása. A pesti oldalon levő kültelkek kőolajlámpáinak a föntartására ma délelőtt tartották meg az árlej­tést. Négy ajánlatot nyújtottak be s ezek közül legjutányosabbat javasolja a bizottság a tanács előtt elfogadásra. — Fertőző betegségek. A tiszti főorvosi hi­vatal jelentése szerint az elmúlt héten a következő fertőző betegségek fordultak elő a főváros terüle­tén : tifusz 14, bárányhimlő 52, vörheny 38, ka­nyaró 200, difteritisz 25, egyiptomi szembetegség 11, szamárhurut 15, gyermekágyi láz 5. Halálozás: tifusz 4, vörheny 3, kanyaró 6, orbánc 2. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Egy képgyűjtemény elárverezése.) [Pá­rizsból jelentik, hogy ott hétfőn árverezték el a nem­rég öngyilkossá lett Cronier cukorspekuláns kép­gyűjteményét. Az árverés várakozáson felül sikerült. A legmagasabb áron az „olvasónő“ kelt el, a­melyért 182,000 frankot fizettek, továbbá a „Bille­­doux“, amelyet 420,000 frankon vettek meg. * (Becses szobor,) Notre-Dame de Louviers­­templomának a pincéjében nemrégiben egy körül­belül másfél méter magas szoborra bukkantak, amely Szent­ Mária Szalomét, Szent Jakab és Szent János anyját ábrázolja. A szobrot Párizsba küldték, ahol ahoz értő tudósok megállapították, hogy a szobor Germain Pilorn műve (Ibi 5—1590.) A becses műkincset visszavitték a templomba, ahol most sok bámulója akad. Egyletek és intézetek. ~ Az Otthon-körből. Az Otthon írók és hír­lapírók köre választmánya kedden délután ülést tartott Rákosi Jenő elnöklésével. A Vidéki Hír­lapírók Országos Szövetsége kéri, hogy a hírlap­írók és kiadók közt levő viszony rendezésére indított akciójához csatlakozzék. A választmány a kérdést a Testületi Bizottsághoz utalta. Miredub basa, török belügyminiszter megköszönte levélben az Otthonnak, amiért a kör alapító tagjává választot­ták. Fálk Zsigmondi lovag pénztáros bemutatja a pénztári jelentést- Rendes tagnak megválasztották Tábori Kornél hirlapk­ót. IRODALOM. * (A Közigazgatási Közlöny) értesíti olva­sói­t, hogy a lap mostani számának a megjelenése — a sztrájk miatt -halasztást szenved. Ló SZÍNHÁZ ÉS ZENE. Kültelki hercegnő. (Nagy operetté egy előjátékban, két felvonásban. Szövegét írta Bélai Izor, zenéjét szerzette Fejér Jenő.) A Népszínház szombaton nyílott meg, de csak kedden adott programmot. Ek­kor került szinre dr Bélai Izor és Fejér Jenő nagy operettje, a Kültelki­­ hercegnő, amelyről sietünk kijelenteni, hogy a kö­­­­zönség velünk együtt édes testvérnek tartja úgy­­ irodalmi kékvérűség, mint siker tekintetében a fel­séges Katalinnal, mely a népszerű társszerzők majd száz előadást ért első operettje­. A programra, amelyet v­idor igazgató a kültelki hercegnővel adott a legna­gyobb mértékben biztató. Jelenti a túlontúl sok bús napot látott színház teljes megújhodását. A kö­zönség, amely természetesen zsúfolásig megtöltötte a­ nézőterét, mintha csak érezte volna ezt, az egész es­tén át szinte ünnepi kedvben volt. Végtelen sokat mulatott a szöveg pompás fordulatain, eleven ötle­tein és ugyanilyen mértékben gyönyörködött a ze­­neszámok könnyedén ömlő melódiáin. Fejér Jenőről már itt meg kell említeni, hogy a Katalin zenéje óta végtelenül sokat fejlődött. Sikerül neki már a legnehezebb is, harmonizálni tudja zeneszámait kon­cepciójukban a darab helyzeteivel és dallamai is bő­ségesebbek, üdébbek, hangszerelés dolgában pedig épen meglepő a fejlődése. Igaz, hogy aligha találha­tott volna jobb szövegírót dr Béldinél, akiről a Pesti Hírlap olvasói tudják legjobban, hogy a legelső zene­kritikusok közül való, aki tudásánál, ízlésénél fogva könnyen tudhat olyan helyzetet, szöveget a zene­szerző számára teremteni, amely valósággal meghat­ványozza az invenciót, így mindjárt az előjáték mennyi színnel, ked­vességgel, poézissel van teli. Fiatal leánysereg virá­gozza a színpadot, mert hát nagy nap virradt reá­juk, a Péntek Lina születésnapja. Azaz, hogy meg­találásának napja. Ezen a napon vették ugyanis a kültelkiek gondjaikba a kis Linát, akit az anyja, Belcoroni olasz énekesnő hagyott reájuk árván hir­telen elhalálozásával. Mivel halála napján péntek volt, hát Péntek Linának keresztelték el az aprósá­got, aki az évek­ során gyönyörű hajadonná fejlő­dött mosóteknője mellett. Mint mosóleány kereste meg kenyerét, a kültelkiek azonban — és titkon maga Lina is — meg voltak győződve, hogy az állapot nemi soká fog tartani, mert egy nap el­jön érte aranyos hintóban édes­apja, aki király vala­hol, messze földön. Nem is hitták másként Linát, mint a kültelki hercegnő. És hitük nem volt mese­beli álom. Bizony csak betoppant udvarukra ha nem is maga az apa, de gróf Taubenklee Jeremiás, Sehweida hercegség uralkodójának udvarnagya, még pedig épen a születésnapon, hogy tudtára adja Linának és az ámult-bámuló kültelkieknek, hogy fejedelme ne­vében jött. Ez ugyanis megöregedett és oly egyedül áll, mint a kis ujja, hát vágyakozik egyetlen leánya után, aki nem más, mint Lina, az olasz énekesnő magzatja. Menne el tehát vele Sehweidába meg­aranyozni az öreg végső napjait. Az így beteljesült álom azonban végtelenül elszomorítja Linát. A va­lóra vált mesénél is szebb számára a kültelken a vi­lág, mert itten köszörűs az ő szíve bálványa, vőle­génye, Pajkos Feri. Taubenkleenek végre is nem volt más kiútja, mint hogy elvigye magával Pajkos Ferit, a szegény köszörúslegényt is. Persze korántsem mint vőlegényt. Mert a ra­vasz udvarnagynak egészen más célja volt Linával, amint ez a már Schweidtban játszó második felvo­násban hamarosan kitűnik. A ravasz gróf ugyanis, az időközben törvényesített és Belcoroni Madeleine grófnővé avatott Linát a szomszéd duodec fejede­lemség trónörökösével akarja összeházasítani, hogy ezáltal a két egy korona alá kerülő ország halhatat­lan Mettemichje lehessen. Hogy célját érje, mint az elaggott fejedelem ősanyja, kísértet alakjában meg­jelenik, arra inteni az uralkodót, hogy a házas­ság megtörténjen ám­ mindenáron. Szerencsére Paj­kos Feri, aki meg báró Rosenhein lett, megtudja ezt az alávaló csalafintaságot, aminek úgy akarja útját állani, hogy ő is fölcsap hercegi ősanyának. Igen ám, hanem mind aketten majd egyazon minu­­i­tában jelennek meg egy nyilvános udvari ünnepé­lyen a fejedelem előtt, persze, az egyik azt taná­csolva, hogy Lina a trónörökösé, a másik pedig azt, hogy ne azé legyen. Ebből aztán olyan kolosszális zűrzavar támad, hogy a rendőrfőnök nemcsak a két leleplezett ősanyát, de az uralkodót, no meg a közben, leánynézőbe megérkezett trónörököst is a dutyiba viszi. Ilyenformán a harmadik felvonás a börtönben játszik. Mondanunk se kell, hogy Lina megjelenik kimenteni Ferijét, sőt még előbb Filoméla udvar­ra estem ő is, akinek szíve viszont a gróf Taubenklee­­ért dobog oly hevesen, hogy a börtön nyirkos levegő­jét is kész vele megosztani. A börtönében aztán ösz­­szekerültek, egy kis mulatságot csapnak, aminek za­jára celláiból előbújik az uralkodó is, a trónörö­kös is és a bor gőzében csakhamar megszületik a mindenkit kielégítő kompromisszum. Feri elveszi Linát­, annál is inkább, mert a trónörökös ragaszko­dik régebbi kijelentéséhez, hogy őt egyelőre csak a ritka bélyegek gyűjtése érdekli. Filomélát pedig el­veszi Taubenklee gróf. Ez a mese. Míg az első felvonásban a roman­­tita parfümje árad a nézőtérre, a másodikban a se­­renissimus udvarának kitűnő persiflageját élvezi a közönség, a harmadik pedig csupa fejtetőre állított, rendkívül mulatságos groteszkség. Emellett a darab tónusa mindig nemes, irodalmi, anélkül azonban, hogy száraz lenne, a poétikus, csiklandós helyzetek, párbeszédek, ötletek egymást kergetik. A szereplők pedig nem hagytak kiaknázat­lanul semmit. Mindenekelőtt mint sajnálatos kö­rülményt kell fölemlítenünk, hogy Szirmai, aki kü­lönben már a hétfő esti főpróbán is rekedt vett, nem játszhatott s így szerepet Kassai Károly, a színháznak ez az intelligens, talentumos színésze, vállalta hirtelen és feladatának várakozáson felül megfelelt, teljesen beleilleszkedve a szereplők össz­­játékába. Ezeknek élén a címszerep kreálója, Komlóssy Emma haladt, aki, mondanunk se kell, játszva győzte szerepének temérdek énekszámát, amelyek közül különösen az első felvonásban éne­kelt „Az élet olyan, mint a szappan-buborék . . kezdetű, Kovácscsal együtt énekelt duettel, majd a második és harmadik felvonás egy-egy magán­dalával ért el frenetikus hatást. Azonfelül játéka Csupa kedvesség, természetesség, úgy hogy bőven rászolgált arra a rengeteg tapsra, sok-sok virágra, amikben az est folyamán része volt. Pajkos Ferit Kovács játszotta el, gazdag humorának közvetlen­ségével. Egy második felvonásbeli keringőjével is nagy sikere volt. Petross Sári a trónörökös szere­pét játszotta el. Szerepét, amely hálás és bájos, még jelentékenyebbé tette magával ragadó pajkos­­sága, igazán megcsodálni való szépsége,, amely bi­zony veszedelmes konkurrense talentumának. Az ember nem tudja, hallgassa-e, vagy inkább nézze. Virágot ő is sokat kapott. Igen jó alakítást nyújtott Pintér a nagyherceg szerepében, úgyszintén Páz­­mány, Újvári, Gyenizse, Huszár, Siposná szintén ki­fogástalanul megfeleltek feladatuknak, így aztán nem csodálható, ha a felvonások végén őket is, no meg a szerzőket is tíznél is több­ször kitapsolták. Utóbbiakat szinte elárasztották babérkoszorúval. Többek között a Lipótvárosi ka­szinó, a csömöri barátok, a Hungária asztaltársa­ság küldött nekik. A koszorúk sorából nem hiány­zott az ezüstbabér sem. Dicséret illeti még Stoll Károlyt, a zseniális rendezőt, Stefanidesz karmes­tert, aki Kontira emlékeztető temperamentummal dirigált, úgyszintén az igazgatóságot, amely a da­rabot fejedelmi bőkezűséggel állította ki. (kat.) * (A M. Kir. Operaházban) csütörtökön ,­Carmen“ kerül előadásra Szamosi, Szoyer, Berts, Payer, Bod­picsek, Beck, Várady, Kiss, Kornai és Mihályi közreműködésével. — Péntekre „Bánk bán“ van kitűzve. A főszerepeket V. Krammer, Flattné, Frevost és Takát­s éneklik.­­ Szombaton „Lakmé“ kerül színre. A címszerepben Sándor Er­zsébet, az Opera ösztöndíjas tagja mutatkozik be. A fiatal énekesnő a zeneakadémia legutóbbi vizsga­­előadásán tűnt fel igen figyelemreméltó szép ko­­loratúr hangjával. * (A Vígszínházban) kedden délelőtt tartot­ták meg a Dorrit kisasszony díszletes és jelmezes főpróbáját. Az­ újdonságban sűrűn váltakozó vidám és poétikus jelenetek azzal biztatnak, hogy a holnapi

Next