Pesti Hírlap, 1906. január (28. évfolyam, 1-15. szám)

1906-01-02 / 1. szám

­L PESTI HÍRLAP 1906. január 2., kedd. hat az elnémított országgyűlésen; addig pedig ítélje meg a hadügyi kormány, hogy milyen harc­képességű hadsereg az, melynek egyharmad része elkeseredett emberekből áll. A nemzet küzdelmét a képviselőházból a tör­vényhatóságok mezejére vitte át a törvénytipró kor­mány, amelyen az eddig ismeretlen nemzeti hősök egész sorozata tűnik fel dicsfénytől övezve, azon tisztviselők sokaságában, akik egész exisztenciájukat teszik kockára azért, hogy esküjükhöz hívek marad­janak , megvédelmezzék az ország törvényeit. A nemzet babért nyújt bű fiainak, és midőn majd igaz ügye diadalmaskodni fog, le fogja róni irántuk anyagilag és erkölcsileg háláját. És vajon mit fog hozni a beköszöntött év? Egy­előre mást nem hozhat, mint a küzdelem folytatását. Ha az uralkodó kívánja a kibontakozást, ezt megta­lálhatja úgy, hogy a helyreállítandó béke ne legyen a nemzet vágyainak letörése. A tisztességes békére a nemzet mindig kész. Az alkotmányos megegye­zésnek és annak, hogy a nemzet álláspontja s a ko­rona álláspontja egyformán tekintetbe vétessék, a nemzet nem fogná útját állani. Azok, kiket a nem­zet bizalma a nemzet élére állított, mindig készek a nemzet akaratának megtagadása nélkül keresni a kiegyenlítést a korona álláspontjával. Most is foly­nak kísérletek ez irányban, de bár a király jóindu­latának hírét halljuk, a kiegyenlítésre alkalmas alap eddig nem találtatott meg azok által, akik azt kere­sik. Az összeütközés a törvényhozás két tényezője közt van; a megoldás tehát nem lehet olyan, hogy a népképviseleti tényezőknek a fejedelmi abszolút aka­rat előtt való letörését fejezze ki. E szavaim világosan jelzik, hogy meggyőződé­sem szerint még mindig bizonytalan a jövő, bár a törvénytipró kormány gyors eltávolítása elsőrendű nemzeti érdek lenne. A küzdelemben, mely tovább folyik, a szövet­kezeti pártok tartsanak össze. A cél közös, bár a küz­dő pártok elvi útjai eltérők. Mi, a függetlenségi párt, megállunk sziklaszilárdan ismert elveink mel­lett és bízva­ bízunk abban, hogy elveink megvalósu­lására el fog jönni az idő, mert elhozza azt, a törté­nelem kérlelhetetlen logikája. Isten áldása legyen velünk és hazánkon! Kossuth beszédét percekig tartó lelkes éljen­zés és taps követte. A pártelnök ezután a párt minden tagjával kezet fogott és ismételte jó kí­vánságait.* Délben Kossuth m­ég több küldöttséget foga­dott. A kültagok nevében dr Kernes Bertalan ügy­véd szólott, az V. ker. függetlenségi és 48-as párt negyven tagú küldöttségének nevében dr Lázár Sán­­dor elnök, a VIII. ker. függetlenségi és 48-as párt ötventagú küldöttsége nevében pedig, melyet dr Ka­­cziány Géza és Stróbl Miksa vezettek, Kacziány Gé­za mondott üdvözlő beszédet, amit Kossuth Ferenc meghatottan köszönt meg. Az alkotmánypárt. Az alkotmánypárt Kerepesi­ úti közhelyiségé­­ben az újév alkalmával csaknem teljes számban­­jelentek meg a párt tagjai, valamint a külta­gok. A párt elnökét, Darányi Ignácot, Semsey Boldizsár üdvözölte a következő beszéddel: Nagyméltóságú elnök úr. A beköszöntött újév alkalmából pártunk nevében és annak megbízásából van szerencsém Téged üdvözölhetni. Ez újév súlyos és válságos helyzetben találja hazánkat és mi nehéz feladatok betöltése előtt állunk. Legszentebb kin­csünk, ezer éven át féltékenyen őrzött alkotmá­nyunk veszélyeztetve van, annak védelmére és meg­mentésére immár az összes politikai pártok egyesül­tek. Úgy a parlamenten belül, mint azon kívül, ki ne érezné itt a felelősségnek nyomasztó súlyát? Az al­kotmánypárt kötelességeit teljesíten­i, midőn fel­adatának tudatában hazafias törekvéssel és a korona iránti hűséggel keresni akarja és fogja a király és a nemzet között felmerült ellentétek kiegyenlítését. Te, kegyelmes uram, mint pártunk elnöke, hivatva vagy a párt életének és fejlesztésének gondozása mel­lett aktuális politikai kérdések irányításával is be­folyásodat érvényesíteni. Hosszas politikai pályá­don szerzett tapasztalataid, nagy tudásod, áldozat­kész munkaképességed hozzád kötötte bizalmunkat és hisszük, hogy higgadt megfontolással és a haza­fias feladatok helyes megítélésével fogod keresni olyan alkotmányos kibontakozás útját, mely kive­zeti a nemzetet súlyos helyzetéből. Adjon a Min­denható Reked erőt és egészséget, hogy a Bead rótt feladatoknak megfelelhessél. Újévi üdvözle­tünket elnöktársaid nevében is fogad szívesen és tarts meg bennünket továbbra is nagybecsű barát­ságodban. Darányi Ignác sajnálja, hogy rekedtsége kö­vetkeztében hosszasabban nem válaszolhat. Hálásan köszöni ezen nem várt kitüntetést azonban nem fo­gadhatja el, minthogy az alkotmányos küzdelemben e munkának és fáradtságnak oroszlánrészét a párt vezére, gróf Andrássy Gyula végezte, ennélfogva minden érdem és minden elismerés is kizárólag őt illeti. Hálásan emlékszik meg elnöktársairól és a tisztikarról és magát velük együtt a megpróbáltatás­a , ezen napjaiban a párt hazafias támogatásába ajánl­­j­­a. Meg van győződve, hogy az alkotmány védelmé­ben az első sorban fog küzdeni mindenkor. (Éljen­zés.) Ezután a párt tagjai gróf Andrássy Gyula lakására mentek, ahol a párt vezérét, gróf Andrássy Gyulát Issekutz Győző hosszabb szép beszédben üdvözölte. Gróf Andrássy Gyula a következőkben vál­­aszolt: Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy megkö­szönjem azt a baráti érzést, amely idehozott benn­e­teket, azokat a szép szavakat, amelyeket az imént hallottam, s azt a bizalmat, amelyet irántam kifejez­tetek. Köszönöm mindezt, még­pedig nemcsak azért, mert jólesik szívemnek és mert hízelgő reám nézve, hanem azért is, mert csak kölcsönös bizalommal, el­szánt és erős együttműködéssel, csak válvetett, meg­feszített munkával leszünk képesek hazánknak hasz­nára lenni. Szomorú évforduló ez a mai. Szomorú, rossz volt az év, amely elmúlt, szomorú és rossz a királyra, szomorú és rossz a nemzetre nézve. Milyen lesz a jö­vő? Jobb-e vagy még rosszabb, ki tudná megmonda­ni? A sors könyve zárva van előttünk. Csupán egy megnyugtató tünetet látok, s ez az, hogy a nemzet a súlyos körülmények között is megállotta helyét, hogy higgadt, mérsékelt, de ugyanakkor határozott tudott lenni. Az érdem oroszlánrésze ebben az eredményben azok­é a derék tisztviselőké, akik kockára tették min­denüket, kockára■ tették eddigi verejtékes munkájuk gyümölcsét, kockára tették jövőjüket, hogy megvéd­­jék alkotm­ányunkat. Legyen első szavunk az övék, legyen első sza­vunk a köszönet szava azon derék hazafiakhoz, akik áldoztak és szenvedtek mindnyájunk, érdekében, a szabadság érdekében. Minden tényező, amely az állam erejét szívén hordja, amelynek érdeke össze van nőve a magyar nemzetével, csak örömmel üdvözölheti őket még akkor is, ha nem osztozik felfogásukban, mert kétségbevonhatatlan igazság az, hogy csak azon nem­zet bírja királya bizalmát megvédeni, csak azon nem­zet lesz kifelé is tiszteletgerjesztő, csak azon nemzet képvisel igaz hatalmat, amely jogaiért harcolni is képes, amelynek fiai meggyőződésük és lelkiismeretük parancsáért martiriumot is készek szenvedni. Amely nemzeten az önkényuralom könnyen keresztülgázol, az a nemzet a trónt sem lesz képes megvédeni. Kaink, Istennek hála, bebizonyult, hogy a nem­zet ellen kormányozni nemcsak nem szabad, de ha­tásosan, sikeresen nem is lehet. A jelenlegi kormány nem ura a helyzetnek. Az ország közigazgatása nincs a kezében. Közegei szánalmas szerepet visznek. Kapnak rangot, húznak fizetést, de nincs tekintélyük, szavuknak nincs súlya. A társadalom elfordul tőlük nem engedelmeskedik nekik, s hatásuk csak addig terjed, ahová a csendőr bajonetja ér, mert a nemzet parancsaikat nem tartja jogosaknak, mert nem állanak tiszta erkölcsi alapon. . Nem fegyelmezhetlen, nem forradalmi szel­lem, nem urhatnámság az oka a mai engedetlen­ségnek, hanem az alkotmány tisztelete és a szabad­ság szeretete. Büszkék lehetünk azért a mai ellenállásra. Büszkék lehetnek reá azok is, akik a rend hívei, akik guvernementálisak tetőtől talpig, mert a te­kintélynek egyedül helyes alapja a törvényesség. De ezek a kedvező momentumok nem okozhatnak igazi örömet, ennek a harcnak első, valóban örven­detes pillanata annak befejezése lesz. Ez oly ténye­zők küzdelme, amelyek egymásra vannak utalva, amelyek egymáson nem arathatnak olyan győzel­met, hogy keserűségét maguk meg ne érezzék, olyan tényezőké, amelyek csak úgy lehetnek erőben telje­sek, ha egymással tökéletes összhangban vannak, olyan tényezőké, amelyeknek együtt kell élniök, együtt kell halniok. Ezért ámbár egész erőmmel fogok küzdeni, amíg küzdeni kell, amíg a küzdelmet megkövetelik a nemzet érdekei és becsülete, ernyedetlen szorga­lommal fogom mindig a békés kibontakozás útjait is keresni. Ez a béke azonban csak tisztességes le­het, csak olyan lehet, amelyet, a nemzet is elfogad­hat megnyugvással, megalázás nélkül s amely a lelkeknek békéjét is helyreállítja. Más béke a nem­zet érdekeinek nem felel meg, más béke a király valódi érdekeinek éppen annyit ártana, mint a nemzetnek. Alig képzelhető nagyobb szerencsétlenség a királyra és a külső hatalmi állásra, mintha a ma­gyar nemzet arra a meggyőződésre jutna, hogy le kell mondania mindarról, amit a hadseregben el­érni akar, mindarról, amit jogos és törvényes ala­pon szorgalmazót s hogy e mellett meg kell hoznia mindazokat az áldozatokat, amelyeket tőle a h­ad­­vezetőség kért, mert ha nem úgy tenne, ha lemon­dana törvényadta jogos befolyásáról a hadseregre, akkor ellene fordulna az állam hatalma és veszélybe jutna alkotmánya. Ha erőt venne ezen hit a nemzeten, fiai a ha­talomra nézve legjobb esetben is megszűnnének­­ odaadóan támogatni ezt az ur­almát, amely őket ennyire megalázta. S ki kételkedhetnék azon, hogy a magyar nemzet odaadó támogatása nélkül Ausz­tria és Magyarország nem bírná fentartani európai állását. Együtt is csak minden erőnk megfeszítésé­vel és csak nagy áldozatokkal tarthatjuk fönn azt a hatalmat, amelyre e helyen szükségünk van. El­keseredett Magyarország mellett a király megszűn­nék tiszteletet parancsoló és félt hatalom lenni. A nemzet megalázását nyomon követné a ki­rályság tehetetlensége a külfölddel szemben. Ita nem találunk oly megoldást, mely a nem­zetet megnyugtatja, lezáródnék az összhangnak f 3 kora, mely a koronázással nyílt meg s mely k. tartományt szerzett meg azon tartományok helye amelyek az ellentét idejében elvesztek. I ha a keserűség maradna a nemzet szíve teljesen lehetetlen volna elérni azt, hogy a nem állandóan meghozza mindazon súlyos áldozat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy modern hat reg harcképes legyen és lépést tartson azon né­zetekével, melyek meg vannak elégedve és seregi­vel együttéreznek. (Ugv van! Úgy van!) Ha mi­alázottnak érezné magát a nemzet, nem lehet várni, hogy a háború percében megfeszítse minden erejét és szolgálatba állítsa minden szellemi , anyagi eszközeit, enélkül pedig modern hadjára sikerrel folytatni teljes lehetetlenség. Bármilyen nagy értékűnek tartja is­­ a hadsereg mai állapotának változatlan fente ezen értékért a nemzet támogatását i A rossz üzlet volna, olyan csere, amelyben f­izítene, mint amennyit nyerhet, véderőn jós helyeslés.­ Amit a nemzet ma kiván, az nini­ben az 1867. évi XII. törvénycikk , amit a nemzet, ma akar­ az nem teszi­­ a közös erővel való védelmet.. Ha ellen tetnek törvényes alapon álló minden jogáról Csak azért kell lemondania, hogy árán megmentse szabadságának alkotó szellem fejlődnék az országban, amely­­ erőszakkal és korrupcióval lehetne a­l­­­kotásokat fentartani. (Élénk helyessé ezt megkockáztatni ? Megengedi-e ezt valódi, jól felfogott érdeke? Csak az a kérdés: megengedi-e a kintélye hogy eltérjen eddigi álláspont­, vály tekintélye mindnyájunk kincse. A embernek bántani nem szabad. Azt­­ tudjuk, hogy 1867. előtt is sokan azt­­ a királynak, hogy­ előbbi kormányzásával sértené tekintélyét, de a fejedelem böle nem hallgatott a tanácsra. Engedett a­z és ezzel nem ártott tekintélyének. Lehetővé tett egy negyven éves dicse­dást s a monarchia szilárdan megállott oly­­ok közben, amelyek alapjaiban megérei volna, ha erőszakon nyugszik. Alkotmányos király tekintélyének nem hat ha inkább veszi figyelembe közjogi tényt­ges akaratnyilvánítását és velük egyezséges minthogy egyéni nézeteinek feltétlen érvény céljából a törvényen, saját hatalmának is ezen ján, túltegye magát. Alkotmányos fejedelei kintélyének nem árthat- ha alkotmányos bel soknak enged s nem vállalkozik arra, hogy ő­ csináljon, amihez ha meg is volna a hatalma, nincsen s hogy állandóan nemzete akarata­­ engedjen kormányozni. (Élénk helyeslés.) Egy királynak semmiképpen sem árthat, nemzetét kielégíti (Úgy van!) és lehetővé te hogy egyik állama a produktív munkának szí­telje minden erejét, hogy a nemzet szabad akara­ttól megerősítse a véderőt, s hogy rendesen kiég­szített, jó fegyverekkel ellátott és a nemzet ált készségesen fen tartott sereget kérjen. (Élénk he­lyeslés). Irtóztató a kár, amelyet a mostani eljárt már eddig is tett a tekintély elvén s csak az irány­változtatás mentheti meg azt, ami még megment­hető. (Zajos helyeslés.) De, t. barátaim, végzem szavaimat. (Halljuk!) Tőlem telhetőleg minden erőmből azon leszek, hogy egy jó, egy állandó béke váltsa fel a mai harcot. Erre kérem támogatástokat. Rendíthetetlen meg­győződésem- hogy csak­ métányos­ egyezséggel szol­gálhatjuk a nemzet és a király érdekét. (Zajos he­lyeslés.) Tartsatok meg barátságtokban, szerencsés boldog uj évet kivánok mindegyiteknek. (Zajos éljenzés.) Az uj-párt. Az uj-párt déli fél 12 órakor tisztelgett ve­zérénél, dr Bánffy Dezsőnél, Bimbó­ utcai palo­tájában. Az uj-pártiak a párt klubhelyiségében jöt­tek össze és innen hajtottak át Budára 12 kétfo­­gatu kocsin. A tisztelgő küldöttségben részt vet­tek: Fáy Béla cs. és kir. kamarás, a párt elnöke, Ágoston József alelnök, Eötvös Károly, dr Benő István, Dániel László, Hock János, Szakács Zol­tán, Gyárfás Endre országgyűlési képviselők, dr Sebestyén József, az új­ párt titkára, Haypál Benő, Hevesi Bischitz Lajos, Puky Gyula nyug­­táblai

Next