Pesti Hírlap, 1906. január (28. évfolyam, 1-15. szám)
1906-01-02 / 1. szám
L PESTI HÍRLAP 1906. január 2., kedd. hat az elnémított országgyűlésen; addig pedig ítélje meg a hadügyi kormány, hogy milyen harcképességű hadsereg az, melynek egyharmad része elkeseredett emberekből áll. A nemzet küzdelmét a képviselőházból a törvényhatóságok mezejére vitte át a törvénytipró kormány, amelyen az eddig ismeretlen nemzeti hősök egész sorozata tűnik fel dicsfénytől övezve, azon tisztviselők sokaságában, akik egész exisztenciájukat teszik kockára azért, hogy esküjükhöz hívek maradjanak , megvédelmezzék az ország törvényeit. A nemzet babért nyújt bű fiainak, és midőn majd igaz ügye diadalmaskodni fog, le fogja róni irántuk anyagilag és erkölcsileg háláját. És vajon mit fog hozni a beköszöntött év? Egyelőre mást nem hozhat, mint a küzdelem folytatását. Ha az uralkodó kívánja a kibontakozást, ezt megtalálhatja úgy, hogy a helyreállítandó béke ne legyen a nemzet vágyainak letörése. A tisztességes békére a nemzet mindig kész. Az alkotmányos megegyezésnek és annak, hogy a nemzet álláspontja s a korona álláspontja egyformán tekintetbe vétessék, a nemzet nem fogná útját állani. Azok, kiket a nemzet bizalma a nemzet élére állított, mindig készek a nemzet akaratának megtagadása nélkül keresni a kiegyenlítést a korona álláspontjával. Most is folynak kísérletek ez irányban, de bár a király jóindulatának hírét halljuk, a kiegyenlítésre alkalmas alap eddig nem találtatott meg azok által, akik azt keresik. Az összeütközés a törvényhozás két tényezője közt van; a megoldás tehát nem lehet olyan, hogy a népképviseleti tényezőknek a fejedelmi abszolút akarat előtt való letörését fejezze ki. E szavaim világosan jelzik, hogy meggyőződésem szerint még mindig bizonytalan a jövő, bár a törvénytipró kormány gyors eltávolítása elsőrendű nemzeti érdek lenne. A küzdelemben, mely tovább folyik, a szövetkezeti pártok tartsanak össze. A cél közös, bár a küzdő pártok elvi útjai eltérők. Mi, a függetlenségi párt, megállunk sziklaszilárdan ismert elveink mellett és bízva bízunk abban, hogy elveink megvalósulására el fog jönni az idő, mert elhozza azt, a történelem kérlelhetetlen logikája. Isten áldása legyen velünk és hazánkon! Kossuth beszédét percekig tartó lelkes éljenzés és taps követte. A pártelnök ezután a párt minden tagjával kezet fogott és ismételte jó kívánságait.* Délben Kossuth még több küldöttséget fogadott. A kültagok nevében dr Kernes Bertalan ügyvéd szólott, az V. ker. függetlenségi és 48-as párt negyven tagú küldöttségének nevében dr Lázár Sándor elnök, a VIII. ker. függetlenségi és 48-as párt ötventagú küldöttsége nevében pedig, melyet dr Kacziány Géza és Stróbl Miksa vezettek, Kacziány Géza mondott üdvözlő beszédet, amit Kossuth Ferenc meghatottan köszönt meg. Az alkotmánypárt. Az alkotmánypárt Kerepesi úti közhelyiségében az újév alkalmával csaknem teljes számbanjelentek meg a párt tagjai, valamint a kültagok. A párt elnökét, Darányi Ignácot, Semsey Boldizsár üdvözölte a következő beszéddel: Nagyméltóságú elnök úr. A beköszöntött újév alkalmából pártunk nevében és annak megbízásából van szerencsém Téged üdvözölhetni. Ez újév súlyos és válságos helyzetben találja hazánkat és mi nehéz feladatok betöltése előtt állunk. Legszentebb kincsünk, ezer éven át féltékenyen őrzött alkotmányunk veszélyeztetve van, annak védelmére és megmentésére immár az összes politikai pártok egyesültek. Úgy a parlamenten belül, mint azon kívül, ki ne érezné itt a felelősségnek nyomasztó súlyát? Az alkotmánypárt kötelességeit teljesíteni, midőn feladatának tudatában hazafias törekvéssel és a korona iránti hűséggel keresni akarja és fogja a király és a nemzet között felmerült ellentétek kiegyenlítését. Te, kegyelmes uram, mint pártunk elnöke, hivatva vagy a párt életének és fejlesztésének gondozása mellett aktuális politikai kérdések irányításával is befolyásodat érvényesíteni. Hosszas politikai pályádon szerzett tapasztalataid, nagy tudásod, áldozatkész munkaképességed hozzád kötötte bizalmunkat és hisszük, hogy higgadt megfontolással és a hazafias feladatok helyes megítélésével fogod keresni olyan alkotmányos kibontakozás útját, mely kivezeti a nemzetet súlyos helyzetéből. Adjon a Mindenható Reked erőt és egészséget, hogy a Bead rótt feladatoknak megfelelhessél. Újévi üdvözletünket elnöktársaid nevében is fogad szívesen és tarts meg bennünket továbbra is nagybecsű barátságodban. Darányi Ignác sajnálja, hogy rekedtsége következtében hosszasabban nem válaszolhat. Hálásan köszöni ezen nem várt kitüntetést azonban nem fogadhatja el, minthogy az alkotmányos küzdelemben e munkának és fáradtságnak oroszlánrészét a párt vezére, gróf Andrássy Gyula végezte, ennélfogva minden érdem és minden elismerés is kizárólag őt illeti. Hálásan emlékszik meg elnöktársairól és a tisztikarról és magát velük együtt a megpróbáltatása , ezen napjaiban a párt hazafias támogatásába ajánlja. Meg van győződve, hogy az alkotmány védelmében az első sorban fog küzdeni mindenkor. (Éljenzés.) Ezután a párt tagjai gróf Andrássy Gyula lakására mentek, ahol a párt vezérét, gróf Andrássy Gyulát Issekutz Győző hosszabb szép beszédben üdvözölte. Gróf Andrássy Gyula a következőkben válaszolt: Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy megköszönjem azt a baráti érzést, amely idehozott benneteket, azokat a szép szavakat, amelyeket az imént hallottam, s azt a bizalmat, amelyet irántam kifejeztetek. Köszönöm mindezt, mégpedig nemcsak azért, mert jólesik szívemnek és mert hízelgő reám nézve, hanem azért is, mert csak kölcsönös bizalommal, elszánt és erős együttműködéssel, csak válvetett, megfeszített munkával leszünk képesek hazánknak hasznára lenni. Szomorú évforduló ez a mai. Szomorú, rossz volt az év, amely elmúlt, szomorú és rossz a királyra, szomorú és rossz a nemzetre nézve. Milyen lesz a jövő? Jobb-e vagy még rosszabb, ki tudná megmondani? A sors könyve zárva van előttünk. Csupán egy megnyugtató tünetet látok, s ez az, hogy a nemzet a súlyos körülmények között is megállotta helyét, hogy higgadt, mérsékelt, de ugyanakkor határozott tudott lenni. Az érdem oroszlánrésze ebben az eredményben azoké a derék tisztviselőké, akik kockára tették mindenüket, kockára■ tették eddigi verejtékes munkájuk gyümölcsét, kockára tették jövőjüket, hogy megvédjék alkotmányunkat. Legyen első szavunk az övék, legyen első szavunk a köszönet szava azon derék hazafiakhoz, akik áldoztak és szenvedtek mindnyájunk, érdekében, a szabadság érdekében. Minden tényező, amely az állam erejét szívén hordja, amelynek érdeke össze van nőve a magyar nemzetével, csak örömmel üdvözölheti őket még akkor is, ha nem osztozik felfogásukban, mert kétségbevonhatatlan igazság az, hogy csak azon nemzet bírja királya bizalmát megvédeni, csak azon nemzet lesz kifelé is tiszteletgerjesztő, csak azon nemzet képvisel igaz hatalmat, amely jogaiért harcolni is képes, amelynek fiai meggyőződésük és lelkiismeretük parancsáért martiriumot is készek szenvedni. Amely nemzeten az önkényuralom könnyen keresztülgázol, az a nemzet a trónt sem lesz képes megvédeni. Kaink, Istennek hála, bebizonyult, hogy a nemzet ellen kormányozni nemcsak nem szabad, de hatásosan, sikeresen nem is lehet. A jelenlegi kormány nem ura a helyzetnek. Az ország közigazgatása nincs a kezében. Közegei szánalmas szerepet visznek. Kapnak rangot, húznak fizetést, de nincs tekintélyük, szavuknak nincs súlya. A társadalom elfordul tőlük nem engedelmeskedik nekik, s hatásuk csak addig terjed, ahová a csendőr bajonetja ér, mert a nemzet parancsaikat nem tartja jogosaknak, mert nem állanak tiszta erkölcsi alapon. . Nem fegyelmezhetlen, nem forradalmi szellem, nem urhatnámság az oka a mai engedetlenségnek, hanem az alkotmány tisztelete és a szabadság szeretete. Büszkék lehetünk azért a mai ellenállásra. Büszkék lehetnek reá azok is, akik a rend hívei, akik guvernementálisak tetőtől talpig, mert a tekintélynek egyedül helyes alapja a törvényesség. De ezek a kedvező momentumok nem okozhatnak igazi örömet, ennek a harcnak első, valóban örvendetes pillanata annak befejezése lesz. Ez oly tényezők küzdelme, amelyek egymásra vannak utalva, amelyek egymáson nem arathatnak olyan győzelmet, hogy keserűségét maguk meg ne érezzék, olyan tényezőké, amelyek csak úgy lehetnek erőben teljesek, ha egymással tökéletes összhangban vannak, olyan tényezőké, amelyeknek együtt kell élniök, együtt kell halniok. Ezért ámbár egész erőmmel fogok küzdeni, amíg küzdeni kell, amíg a küzdelmet megkövetelik a nemzet érdekei és becsülete, ernyedetlen szorgalommal fogom mindig a békés kibontakozás útjait is keresni. Ez a béke azonban csak tisztességes lehet, csak olyan lehet, amelyet, a nemzet is elfogadhat megnyugvással, megalázás nélkül s amely a lelkeknek békéjét is helyreállítja. Más béke a nemzet érdekeinek nem felel meg, más béke a király valódi érdekeinek éppen annyit ártana, mint a nemzetnek. Alig képzelhető nagyobb szerencsétlenség a királyra és a külső hatalmi állásra, mintha a magyar nemzet arra a meggyőződésre jutna, hogy le kell mondania mindarról, amit a hadseregben elérni akar, mindarról, amit jogos és törvényes alapon szorgalmazót s hogy e mellett meg kell hoznia mindazokat az áldozatokat, amelyeket tőle a hadvezetőség kért, mert ha nem úgy tenne, ha lemondana törvényadta jogos befolyásáról a hadseregre, akkor ellene fordulna az állam hatalma és veszélybe jutna alkotmánya. Ha erőt venne ezen hit a nemzeten, fiai a hatalomra nézve legjobb esetben is megszűnnének odaadóan támogatni ezt az uralmát, amely őket ennyire megalázta. S ki kételkedhetnék azon, hogy a magyar nemzet odaadó támogatása nélkül Ausztria és Magyarország nem bírná fentartani európai állását. Együtt is csak minden erőnk megfeszítésével és csak nagy áldozatokkal tarthatjuk fönn azt a hatalmat, amelyre e helyen szükségünk van. Elkeseredett Magyarország mellett a király megszűnnék tiszteletet parancsoló és félt hatalom lenni. A nemzet megalázását nyomon követné a királyság tehetetlensége a külfölddel szemben. Ita nem találunk oly megoldást, mely a nemzetet megnyugtatja, lezáródnék az összhangnak f 3 kora, mely a koronázással nyílt meg s mely k. tartományt szerzett meg azon tartományok helye amelyek az ellentét idejében elvesztek. I ha a keserűség maradna a nemzet szíve teljesen lehetetlen volna elérni azt, hogy a nem állandóan meghozza mindazon súlyos áldozat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy modern hat reg harcképes legyen és lépést tartson azon nézetekével, melyek meg vannak elégedve és seregivel együttéreznek. (Ugv van! Úgy van!) Ha mialázottnak érezné magát a nemzet, nem lehet várni, hogy a háború percében megfeszítse minden erejét és szolgálatba állítsa minden szellemi , anyagi eszközeit, enélkül pedig modern hadjára sikerrel folytatni teljes lehetetlenség. Bármilyen nagy értékűnek tartja is a hadsereg mai állapotának változatlan fente ezen értékért a nemzet támogatását i A rossz üzlet volna, olyan csere, amelyben fizítene, mint amennyit nyerhet, véderőn jós helyeslés. Amit a nemzet ma kiván, az niniben az 1867. évi XII. törvénycikk , amit a nemzet, ma akar az nem teszi a közös erővel való védelmet.. Ha ellen tetnek törvényes alapon álló minden jogáról Csak azért kell lemondania, hogy árán megmentse szabadságának alkotó szellem fejlődnék az országban, amely erőszakkal és korrupcióval lehetne alkotásokat fentartani. (Élénk helyessé ezt megkockáztatni ? Megengedi-e ezt valódi, jól felfogott érdeke? Csak az a kérdés: megengedi-e a kintélye hogy eltérjen eddigi álláspont, vály tekintélye mindnyájunk kincse. A embernek bántani nem szabad. Azt tudjuk, hogy 1867. előtt is sokan azt a királynak, hogy előbbi kormányzásával sértené tekintélyét, de a fejedelem böle nem hallgatott a tanácsra. Engedett az és ezzel nem ártott tekintélyének. Lehetővé tett egy negyven éves dicsedást s a monarchia szilárdan megállott olyok közben, amelyek alapjaiban megérei volna, ha erőszakon nyugszik. Alkotmányos király tekintélyének nem hat ha inkább veszi figyelembe közjogi ténytges akaratnyilvánítását és velük egyezséges minthogy egyéni nézeteinek feltétlen érvény céljából a törvényen, saját hatalmának is ezen ján, túltegye magát. Alkotmányos fejedelei kintélyének nem árthat- ha alkotmányos bel soknak enged s nem vállalkozik arra, hogy ő csináljon, amihez ha meg is volna a hatalma, nincsen s hogy állandóan nemzete akarata engedjen kormányozni. (Élénk helyeslés.) Egy királynak semmiképpen sem árthat, nemzetét kielégíti (Úgy van!) és lehetővé te hogy egyik állama a produktív munkának szítelje minden erejét, hogy a nemzet szabad akarattól megerősítse a véderőt, s hogy rendesen kiégszített, jó fegyverekkel ellátott és a nemzet ált készségesen fen tartott sereget kérjen. (Élénk helyeslés). Irtóztató a kár, amelyet a mostani eljárt már eddig is tett a tekintély elvén s csak az irányváltoztatás mentheti meg azt, ami még megmenthető. (Zajos helyeslés.) De, t. barátaim, végzem szavaimat. (Halljuk!) Tőlem telhetőleg minden erőmből azon leszek, hogy egy jó, egy állandó béke váltsa fel a mai harcot. Erre kérem támogatástokat. Rendíthetetlen meggyőződésem- hogy csak métányos egyezséggel szolgálhatjuk a nemzet és a király érdekét. (Zajos helyeslés.) Tartsatok meg barátságtokban, szerencsés boldog uj évet kivánok mindegyiteknek. (Zajos éljenzés.) Az uj-párt. Az uj-párt déli fél 12 órakor tisztelgett vezérénél, dr Bánffy Dezsőnél, Bimbó utcai palotájában. Az uj-pártiak a párt klubhelyiségében jöttek össze és innen hajtottak át Budára 12 kétfogatu kocsin. A tisztelgő küldöttségben részt vettek: Fáy Béla cs. és kir. kamarás, a párt elnöke, Ágoston József alelnök, Eötvös Károly, dr Benő István, Dániel László, Hock János, Szakács Zoltán, Gyárfás Endre országgyűlési képviselők, dr Sebestyén József, az új párt titkára, Haypál Benő, Hevesi Bischitz Lajos, Puky Gyula nyugtáblai