Pesti Hírlap, 1906. február (28. évfolyam, 31-45. szám)

1906-02-01 / 31. szám

1908. február 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP Mi, hogy a katonai téren a nemzeti követelmé­nyek ama részei, amelyek a vélt felségjogokba sem ütköznek, meg ne valósittassanak. Alapjá­ban véve tehát, csakis tévedés, vagy a nemzet többségi képviselete nevében eljáró vezetők iránt rosszakaratú meggyanúsítás lehet az a hír, hogy a koalíció vezérei az alkudozás során, még ennek megkezdése előtt, már minden jogos követelményről lemondtak. Ilyen ténykedésre nekik nincs joguk és hogy ha megtennék, hát az eféle megállapodást az ő megbízóik a pár­tok képviselői és a nemzet választói, nem rati­fikálnák. Igen nagy tévedés, vagy rosszakaratú híresztelés lehet az, hogy a katonai kérdésekben teljes leszereléssel szerzik meg a békét, minden visszaélésnek az eddigi állapotban való meg­hagyásával, nagyobb véráldozat és óriási, egész gazdasági létünkkel ellentétben álló anyagi áldozatok biztosításával sietve a bécsi akarat teljesítésére. Lehetetlen, hogy ellenszolgálat nélkül a nagy terhek elvállalására hajlandó­ságot lehessen nyilvánítani. Lehetetlen, hogy nemzeti vívmányok nélkül biztosítékot nyújt­son a többség arra, hogy a Széll Kálmán mi­niszterelnöksége idejében előterjesztett követe­léseket teljesíteni fogja. Ami a feltételek bírálásánál jelentékenyen előtérbe kerül az a kérdés, hogy ha a katonai téren több vívmányt nem lehet megszerezni, mint amennyire a király álláspontja, az ő ha­gyományos felfogása, a vén generálisok csökö­nyössége és e legális, hű magyar nemzettel szemben igaztalanul táplált gyanakvás mellett kilátás nyílik, miképen lehetne más téren re­­kompenzációkat találni. E kérdésnél aztán rendkívüli, életbevágó fontosságú gazdasági helyzetünknek a fig­iyelembevétele. Itt nyilván, minden félreértést kizáróan, semmúi más jog által nem korlátozva, tisztán áll a követelésünk. Gazdasági érdekeink előmozdítására most van a legkedvezőbb alkalom. Most támogat bennün­ket minden törvény, minden mellékkörülmény, valamennyi viszonylatnak a véletlen és a hely­zet folytán keletkező kényszerűsége, de minde­­nekfölött a saját érdekünkről való köteles gon­doskodás késztet bennünket arra, hogy gazda­sági téren megszerezzük a függetlenséget és ez­által fejlődésünk ama biztosítékait, amelyekkel jövőre, mint gazdag és erős ország kieszközöl­hetjük, hogy más téren is előrehaladhassunk. Minden lehetséges, csak az nem lehetsé­ges, hogy a parlament többségi pártjai a gaz­dasági téren megszerezhető nagy anyagi elő­nyökről (melyek egyúttal erkölcsi dolgokat is jelentenek) most lemondjanak. A békekötést megakadályozni senki sem akarja azok közül, akikkel most a király, mint alkudozó felekkel szóba áll. Sőt talán leginkább épen a király bizalmasa, a Fejérváry-kormány és a Goluchowski-féle intrikus csoport tagjai működnek oly irányban, hogy a békét lehetet­lenné tegyék. Mi nekünk erős vágyódásunk az, hogy a normális viszonyok helyreálljanak. De ez csak­is a képen lehetséges, hogyha elégületlenségre és bizalmatlanságra nem marad anyag. En­gedjék, hogy az ország legalább a maga gaz­dasági sorsát érdekeinek és a saját előrehala­dásának a biztosítására intézhesse. A többi az­tán elkövetkezik az idővel, amely megtenni egy­úttal az uralkodócsalád részére is azt a biztos hitet, hogy a magyar nemzetben sokkal inkább bízhatik, mint az idegenek felé több irányban csatlakozni kész Ausztria népeiben. A vezérlő-bizottság ma délelőtt tartott ülésén megszövegezték a föltételeket, melyeket gróf Andrássy Gyula visz, mint a király üzene­tére vonatkozó választ, a királyhoz. A­ válasz azt tartalmazza, hogy a koalíció a föltételek felől tárgyalni akar a királylyal. Egy tudósítás, mely a kormányhoz kö­zelálló helyről származik, már azt is megjósol­ja, hogy a király a vezérlő­bizottság válaszá­nak tartalmáról már annyira tudomással bír, hogy ezen az alapon meg lehet mondani, hogy a király a koalíció vezéreivel tárgyalni fog s ebből a célból mindenekelőtt Kossuth Feren­cet kihallgatásra rendeli. E szerint tegnapi erre vonatkozó tudósításunk úgy módosul, hogy Kossuth Ferencet a király azért fogja meghív­ni, hogy vele az egyezség részletei felől tárgyal­jon. Bécsben mindenesetre nagy örömet kel­tett a békehajlandóság híte. Ott nem­ aképen fogták fel a helyzetet, mint nálunk. M­­alunk egy függetlenségi képviselő a békemegállapodás alkalmával azt mondta: „Nyeregben vagyunk! Bécsben ellenben ugyanezen hír hallásakor igy szóltak: „Meg vannak nyergeivel“ E két felfogás közti ellentéteket lesznek hivatva eldönteni a tárgyalások, hogyha csak­ugyan lesznek mélyrehatóbb tárgyalások. A békehangulat ez idő szerint leginkább a kormányt lepte meg. Az utolsó percben is arra törekedett mindenféle machinációkkal, hogy a közeledést meghiúsítsa, még apokrif táviratokat is küldött a vidékre, valahogyan a­ szabadelvű pártot is megmozgatta, a horvátok­­nál a magyar ügygyel szemben ellentétes han­gulatokat tudott fölkelteni, de eredmén­yt nem tudott elérni. 1.­­ Végre a kormánynak is meg kellett nyu­godnia abban, hogy egyelőre a béke jegyében fognak folyni a dolgok. A megyékkel szemben az erőszakosságokat folytathatja Kristóffy, de sehol sem veszik olyan komolyan, mint eddig, hanem inkább csak komikus részeit méltányol­ják a megfelelő komikus álláspont szemlélteté­sével. Lényeges azonban, hogy a közigazgatási bíróság ma már a kormány ellen foglalt állást. A kormány azt szerette volna, — a Lányi Ber­talan intenciói szerint, — hogy a közigazgatási tisztviselőknek a kormán­ynyal szemben való vitás dolgaiban a Lányi fenhatósága alatt levő bíróságok döntsenek. Ezzel szemben a közigaz­gatási bíróság megállapította, hogy ily ügyek­ben a közigazgatási bíróság illetékes. Bizonyos, hogy a tisztviselők Wekerlében inkább megbíz­hatnak, mint Lányiban, gunk se ismerjük önhazánkat. Még magyar utazó sincs Magyarországon. Széchenyi, Wes­selényi is csak idegen országokon járt; Gór­dve, Szemere, Pulszky is csak a külföldet utazta be. Fényes Elek munkái is csak üres, hivatalos adatokkal telvek. Alig van bennük élet, költé­szet és népleirás semmi. Népünk lelkéről, nem­zetünk szelleméről senki nem beszél. Mintha a vármegyék viszályain kívül nem is volna ma­gyar világ. Szerencse még a Kis Tükör. De ez is elemi iskolás gyerek számára való. Ez is tör­téneti s nemi jelenkori. Ez is csak arra oktat, hogy valaha voltunk, de arra nem oktat, hogy most is vagyunk s talán még ezentúl is lehet­nénk valami. Mit tudhatunk hát magunkról? Ki utazik minálunk? "A vándorló legény. De az se magyar nagy részben, nemzeti míveltsége épen nincs és csak arra van gondja, hogy műhelyet találjon.­­A gabona- és marhakereskedők s a haj­csárok. De hiszen ezek nem utazók, hanem üz­letük emberei, lótófutók s nem az országra és a nemzetre gondolnak, hanem az adókra, ve­vőkre, árusokra, vásárosokra. A drótostótok, babkárok, bálisok, kucsé­­berek. Jámbor lelkek, de egy magyar sincs köz­tük. . Szegény kálvinista diákok. No ezek igazi utazók. Legátusok és szuplikánsok. Minden esztendőben elindul kollégiumából négy-ötszáz ifjú s bejárja az ország nagy részét. S hogyan járja be? Gyalog. Az apostolok lovain és mód­jára. Hátán háza, kebelén kenyere. Ott hál, ahol megesteledik, ott lakik jól, ahol szívesen látják. Bejárja az egész vidéket. Megmászsza hegyeit és sziklavárait, fürdik vizeiben, bekukkan ren­getegeibe, ismeri csárdáit, összeszedi népdalait, megrakodik minden tájnak költészetével, bölcs és vidám mondásaival, tarka-barka példabeszé­deivel. S amikor visszatér kollégiumába, lel­két és tudását ott kicseréli társaival. Ez az igazi utazás, így készül a magyar tudás, a magyar önérzet, a szellemek magyar világa. Nem is ájul hintón, bezárt vasúti kocsi­ban, vendéglők termeiben, nagy urak várai­ban, tőzsdék, kiállítások, tárlatok zagyva töm­kelegében, éhsóvár tömegek tolakodása közt, szótárak és ismerettárak sivár, aszú, holt adat­halmazaiból. így beszéltek a jurátusok Hollinger uram füstös kávéházában, amikor a lutrijátékot be­fejezték. (Folyt. köv.) Válasz a királynak. — A vezérlő bizottság ülése. — A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága szerdán délelőtt tíz órakor ült össze harmad­szor a király üzenetére adandó válasz tárgyá­ban. Az értekezlet egyedüli tárgya a szűkebb bizottság által megszövegezett válasz ratifiká­lása volt, ami teljes 3 órát vett igénybe. A vál­­laszirat eredeti szövegezése Kossuth Ferencnél maradt; gr. Andrássy Gyulának egy tisztáza­­tot adtak, hogy azt vigye Bécsbe, mert hisz a külszínre is kell valamit adni. Az értekezletről, mely délután 1 órakor ért véget, a hivatalosan kiadott tudósítás a kö­vetkező: Elnök: Kossuth Ferenc. Jegyző: Tóth János. Jelen voltak: gróf Andrássy Gyula, gróf Ap­­ponyi Albert, Darányi Ignác, gróf Zichy Aladár, gróf Batthyány Tivadar, Justh Gyula, Tóth János, Sághy Gyula, gróf Hadik János, Barabás Béla, Hock János, Holló Lajos, Molnár János, Rakovszky István, Polonyi­­Géza. Hiányoztak: báró Bánffy Dezső, Eötvös Károly,­­Vázsonyi Vilmos, Thaly Kálmán, gróf Zichy Jenő. A vezérlő bizottság véglegesen megál­lapította és formulázta azt a választ, ame­lyet gróf Andrássy Gyula a vezérlő bizott­ság nevében a királylyal közölni fog. Még csak azt jegyezzük meg, hogy gróf Andrássy Gyula, aki szerdán kihallgatásra je­lentkezett, szerda estig nem kapta meg a kabi­netiroda értesítését, h­ogy mikor fogadja a ki­rály. Azonban egész biztosra vehető, hogy csü­törtök reggel utazik Bécsbe. Mint a Badh. Tud. értesül, gróf Andrássy Gyula a kabinetirodától azt az értesülést kap­ta, hogy ő felsége pénteken délelőtt fogja ma­gánkihallgatáson fogadni. Gróf Andrássy a célra csütörtökön Bécsbe utazik. Gróf Andrássy a királynál. Gróf Andrássy Gyulának, mint a király megbízottjának, a szövetkezett ellenzék vezérlő­­bizottsága átadta a bizottság válaszát arra az üzenetre, amelyet a király a többségi pártok vezéreinek küldött. A választ a bizottság egy­hangúlag állapította meg. Gróf Andrássy Gyula a válasz átvétele után kihallgatásra jelentkezett a királynál. A táviratra m­ég ma estig nem érkezett válasz és gróf Andrássy Gyula ma este még megjelenhe­tett a József főherceg bálján. Nem hiszik, hogy a jelentkezésre a válasz késése valami különös jelentőséggel bírna, mert gróf Andrássy Gyula holnap okvetlen Bécsbe megy és ott fogja esetleg megvárni a király el­határozását. Az éjjeli órákban azt az értesítést kap­tuk, hogy Andrássyt péntekre hívták meg. A békefeltételekről újabban ezeket közüik: Biztosítani kell a kormánynak: A rendkívüli hadügyi hitel (450 millió korona) megszavazását, a most folyó küzdelem elején kért újonclétszám-emelés megszavazását, az 1917-ig terjedő külföldi szerző- t

Next