Pesti Hírlap, 1906. február (28. évfolyam, 31-45. szám)
1906-02-01 / 31. szám
1908. február 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP Mi, hogy a katonai téren a nemzeti követelmények ama részei, amelyek a vélt felségjogokba sem ütköznek, meg ne valósittassanak. Alapjában véve tehát, csakis tévedés, vagy a nemzet többségi képviselete nevében eljáró vezetők iránt rosszakaratú meggyanúsítás lehet az a hír, hogy a koalíció vezérei az alkudozás során, még ennek megkezdése előtt, már minden jogos követelményről lemondtak. Ilyen ténykedésre nekik nincs joguk és hogy ha megtennék, hát az eféle megállapodást az ő megbízóik a pártok képviselői és a nemzet választói, nem ratifikálnák. Igen nagy tévedés, vagy rosszakaratú híresztelés lehet az, hogy a katonai kérdésekben teljes leszereléssel szerzik meg a békét, minden visszaélésnek az eddigi állapotban való meghagyásával, nagyobb véráldozat és óriási, egész gazdasági létünkkel ellentétben álló anyagi áldozatok biztosításával sietve a bécsi akarat teljesítésére. Lehetetlen, hogy ellenszolgálat nélkül a nagy terhek elvállalására hajlandóságot lehessen nyilvánítani. Lehetetlen, hogy nemzeti vívmányok nélkül biztosítékot nyújtson a többség arra, hogy a Széll Kálmán miniszterelnöksége idejében előterjesztett követeléseket teljesíteni fogja. Ami a feltételek bírálásánál jelentékenyen előtérbe kerül az a kérdés, hogy ha a katonai téren több vívmányt nem lehet megszerezni, mint amennyire a király álláspontja, az ő hagyományos felfogása, a vén generálisok csökönyössége és e legális, hű magyar nemzettel szemben igaztalanul táplált gyanakvás mellett kilátás nyílik, miképen lehetne más téren rekompenzációkat találni. E kérdésnél aztán rendkívüli, életbevágó fontosságú gazdasági helyzetünknek a figiyelembevétele. Itt nyilván, minden félreértést kizáróan, semmúi más jog által nem korlátozva, tisztán áll a követelésünk. Gazdasági érdekeink előmozdítására most van a legkedvezőbb alkalom. Most támogat bennünket minden törvény, minden mellékkörülmény, valamennyi viszonylatnak a véletlen és a helyzet folytán keletkező kényszerűsége, de mindenekfölött a saját érdekünkről való köteles gondoskodás késztet bennünket arra, hogy gazdasági téren megszerezzük a függetlenséget és ezáltal fejlődésünk ama biztosítékait, amelyekkel jövőre, mint gazdag és erős ország kieszközölhetjük, hogy más téren is előrehaladhassunk. Minden lehetséges, csak az nem lehetséges, hogy a parlament többségi pártjai a gazdasági téren megszerezhető nagy anyagi előnyökről (melyek egyúttal erkölcsi dolgokat is jelentenek) most lemondjanak. A békekötést megakadályozni senki sem akarja azok közül, akikkel most a király, mint alkudozó felekkel szóba áll. Sőt talán leginkább épen a király bizalmasa, a Fejérváry-kormány és a Goluchowski-féle intrikus csoport tagjai működnek oly irányban, hogy a békét lehetetlenné tegyék. Mi nekünk erős vágyódásunk az, hogy a normális viszonyok helyreálljanak. De ez csakis a képen lehetséges, hogyha elégületlenségre és bizalmatlanságra nem marad anyag. Engedjék, hogy az ország legalább a maga gazdasági sorsát érdekeinek és a saját előrehaladásának a biztosítására intézhesse. A többi aztán elkövetkezik az idővel, amely megtenni egyúttal az uralkodócsalád részére is azt a biztos hitet, hogy a magyar nemzetben sokkal inkább bízhatik, mint az idegenek felé több irányban csatlakozni kész Ausztria népeiben. A vezérlő-bizottság ma délelőtt tartott ülésén megszövegezték a föltételeket, melyeket gróf Andrássy Gyula visz, mint a király üzenetére vonatkozó választ, a királyhoz. A válasz azt tartalmazza, hogy a koalíció a föltételek felől tárgyalni akar a királylyal. Egy tudósítás, mely a kormányhoz közelálló helyről származik, már azt is megjósolja, hogy a király a vezérlőbizottság válaszának tartalmáról már annyira tudomással bír, hogy ezen az alapon meg lehet mondani, hogy a király a koalíció vezéreivel tárgyalni fog s ebből a célból mindenekelőtt Kossuth Ferencet kihallgatásra rendeli. E szerint tegnapi erre vonatkozó tudósításunk úgy módosul, hogy Kossuth Ferencet a király azért fogja meghívni, hogy vele az egyezség részletei felől tárgyaljon. Bécsben mindenesetre nagy örömet keltett a békehajlandóság híte. Ott nem aképen fogták fel a helyzetet, mint nálunk. Malunk egy függetlenségi képviselő a békemegállapodás alkalmával azt mondta: „Nyeregben vagyunk! Bécsben ellenben ugyanezen hír hallásakor igy szóltak: „Meg vannak nyergeivel“ E két felfogás közti ellentéteket lesznek hivatva eldönteni a tárgyalások, hogyha csakugyan lesznek mélyrehatóbb tárgyalások. A békehangulat ez idő szerint leginkább a kormányt lepte meg. Az utolsó percben is arra törekedett mindenféle machinációkkal, hogy a közeledést meghiúsítsa, még apokrif táviratokat is küldött a vidékre, valahogyan a szabadelvű pártot is megmozgatta, a horvátoknál a magyar ügygyel szemben ellentétes hangulatokat tudott fölkelteni, de eredményt nem tudott elérni. 1. Végre a kormánynak is meg kellett nyugodnia abban, hogy egyelőre a béke jegyében fognak folyni a dolgok. A megyékkel szemben az erőszakosságokat folytathatja Kristóffy, de sehol sem veszik olyan komolyan, mint eddig, hanem inkább csak komikus részeit méltányolják a megfelelő komikus álláspont szemléltetésével. Lényeges azonban, hogy a közigazgatási bíróság ma már a kormány ellen foglalt állást. A kormány azt szerette volna, — a Lányi Bertalan intenciói szerint, — hogy a közigazgatási tisztviselőknek a kormánynyal szemben való vitás dolgaiban a Lányi fenhatósága alatt levő bíróságok döntsenek. Ezzel szemben a közigazgatási bíróság megállapította, hogy ily ügyekben a közigazgatási bíróság illetékes. Bizonyos, hogy a tisztviselők Wekerlében inkább megbízhatnak, mint Lányiban, gunk se ismerjük önhazánkat. Még magyar utazó sincs Magyarországon. Széchenyi, Wesselényi is csak idegen országokon járt; Górdve, Szemere, Pulszky is csak a külföldet utazta be. Fényes Elek munkái is csak üres, hivatalos adatokkal telvek. Alig van bennük élet, költészet és népleirás semmi. Népünk lelkéről, nemzetünk szelleméről senki nem beszél. Mintha a vármegyék viszályain kívül nem is volna magyar világ. Szerencse még a Kis Tükör. De ez is elemi iskolás gyerek számára való. Ez is történeti s nemi jelenkori. Ez is csak arra oktat, hogy valaha voltunk, de arra nem oktat, hogy most is vagyunk s talán még ezentúl is lehetnénk valami. Mit tudhatunk hát magunkról? Ki utazik minálunk? "A vándorló legény. De az se magyar nagy részben, nemzeti míveltsége épen nincs és csak arra van gondja, hogy műhelyet találjon.A gabona- és marhakereskedők s a hajcsárok. De hiszen ezek nem utazók, hanem üzletük emberei, lótófutók s nem az országra és a nemzetre gondolnak, hanem az adókra, vevőkre, árusokra, vásárosokra. A drótostótok, babkárok, bálisok, kucséberek. Jámbor lelkek, de egy magyar sincs köztük. . Szegény kálvinista diákok. No ezek igazi utazók. Legátusok és szuplikánsok. Minden esztendőben elindul kollégiumából négy-ötszáz ifjú s bejárja az ország nagy részét. S hogyan járja be? Gyalog. Az apostolok lovain és módjára. Hátán háza, kebelén kenyere. Ott hál, ahol megesteledik, ott lakik jól, ahol szívesen látják. Bejárja az egész vidéket. Megmászsza hegyeit és sziklavárait, fürdik vizeiben, bekukkan rengetegeibe, ismeri csárdáit, összeszedi népdalait, megrakodik minden tájnak költészetével, bölcs és vidám mondásaival, tarka-barka példabeszédeivel. S amikor visszatér kollégiumába, lelkét és tudását ott kicseréli társaival. Ez az igazi utazás, így készül a magyar tudás, a magyar önérzet, a szellemek magyar világa. Nem is ájul hintón, bezárt vasúti kocsiban, vendéglők termeiben, nagy urak váraiban, tőzsdék, kiállítások, tárlatok zagyva tömkelegében, éhsóvár tömegek tolakodása közt, szótárak és ismerettárak sivár, aszú, holt adathalmazaiból. így beszéltek a jurátusok Hollinger uram füstös kávéházában, amikor a lutrijátékot befejezték. (Folyt. köv.) Válasz a királynak. — A vezérlő bizottság ülése. — A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága szerdán délelőtt tíz órakor ült össze harmadszor a király üzenetére adandó válasz tárgyában. Az értekezlet egyedüli tárgya a szűkebb bizottság által megszövegezett válasz ratifikálása volt, ami teljes 3 órát vett igénybe. A vállaszirat eredeti szövegezése Kossuth Ferencnél maradt; gr. Andrássy Gyulának egy tisztázatot adtak, hogy azt vigye Bécsbe, mert hisz a külszínre is kell valamit adni. Az értekezletről, mely délután 1 órakor ért véget, a hivatalosan kiadott tudósítás a következő: Elnök: Kossuth Ferenc. Jegyző: Tóth János. Jelen voltak: gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Darányi Ignác, gróf Zichy Aladár, gróf Batthyány Tivadar, Justh Gyula, Tóth János, Sághy Gyula, gróf Hadik János, Barabás Béla, Hock János, Holló Lajos, Molnár János, Rakovszky István, PolonyiGéza. Hiányoztak: báró Bánffy Dezső, Eötvös Károly,Vázsonyi Vilmos, Thaly Kálmán, gróf Zichy Jenő. A vezérlő bizottság véglegesen megállapította és formulázta azt a választ, amelyet gróf Andrássy Gyula a vezérlő bizottság nevében a királylyal közölni fog. Még csak azt jegyezzük meg, hogy gróf Andrássy Gyula, aki szerdán kihallgatásra jelentkezett, szerda estig nem kapta meg a kabinetiroda értesítését, hogy mikor fogadja a király. Azonban egész biztosra vehető, hogy csütörtök reggel utazik Bécsbe. Mint a Badh. Tud. értesül, gróf Andrássy Gyula a kabinetirodától azt az értesülést kapta, hogy ő felsége pénteken délelőtt fogja magánkihallgatáson fogadni. Gróf Andrássy a célra csütörtökön Bécsbe utazik. Gróf Andrássy a királynál. Gróf Andrássy Gyulának, mint a király megbízottjának, a szövetkezett ellenzék vezérlőbizottsága átadta a bizottság válaszát arra az üzenetre, amelyet a király a többségi pártok vezéreinek küldött. A választ a bizottság egyhangúlag állapította meg. Gróf Andrássy Gyula a válasz átvétele után kihallgatásra jelentkezett a királynál. A táviratra még ma estig nem érkezett válasz és gróf Andrássy Gyula ma este még megjelenhetett a József főherceg bálján. Nem hiszik, hogy a jelentkezésre a válasz késése valami különös jelentőséggel bírna, mert gróf Andrássy Gyula holnap okvetlen Bécsbe megy és ott fogja esetleg megvárni a király elhatározását. Az éjjeli órákban azt az értesítést kaptuk, hogy Andrássyt péntekre hívták meg. A békefeltételekről újabban ezeket közüik: Biztosítani kell a kormánynak: A rendkívüli hadügyi hitel (450 millió korona) megszavazását, a most folyó küzdelem elején kért újonclétszám-emelés megszavazását, az 1917-ig terjedő külföldi szerző- t