Pesti Hírlap, 1906. április (28. évfolyam, 91-105. szám)
1906-04-01 / 91. szám
A PESTI HÍRLAP 1906. április 1., vasánap, aki azonnal letette az esküt és felolvasta a kormány leiratát, amelyben értesíti a megye közönségét a királyi biztos kiküldetéséről. Ezután Sulyovszky Dezső királyi biztos állott föl, üdvözölte a közgyűlés tagjait és fölolvasta a kinevezéséről szóló királyi kéziratot, melynek végeztével fölkérte a jelenlévő négy bizottsági tagot, az előre elkészített jegyzőkönyv hitelesítésére. Aztán a közgyűlést hirtelen berekesztette és kíséretével elhagyta a közgyűlési termet. A közgyűlési teremben jelen volt négy bizottsági tag hosszú ideig a királyi biztos lakásán maradt, mert nem tartották tanácsosnak magukat a megyeháza előtti ezernyi tömegben összegyűlt közönség dühének és szenvedelmének kitenni. A zalaegerszegi polgárság fölháborodása óriási, a négy bizottsági tag hazafiatlansága miatt. A város egyébként nyugodt. Bár Sulyovszky Dezső teljhatalmú királyi biztos a szombati napon Zalavármegye autonómiáját felfüggesztette, az április 6-ára hirdetett rendkívüli közgyűlést a megyebizottsági tagok mégis meg fogják tartani s azon határozatokat fognak hozni. A többi közt kimondják, hogy a szombati közgyűlést törvényesnek el nem ismerik s a fölolvasott királyi leiratot tudomásul nem veszik. Sulyovszky, Zalavármegye királyi biztosa táviratilag értesítette Kristóffy Józef belügyminisztert, hogy a vármegye autonómiáját a törvényhatósági bizottság renitenciájára való tekintettel, teljhatalmú királyi biztosi meghatalmazásából kifolyólag felfüggesztette. Miután a törvényhatósági bizottság kimondotta, hogy dacára a királyi biztos rendelkezéseinek az április 6-ára hirdetett rendkívüli közgyűlését megtartja, a belügyminiszter táviratilag utasította Csiszár Gyula csendőrszázadost, hogy, az esetleg megtartandó közgyűlést szükség esetén karhatalommal oszlassa fel. Kecskeméten tartja tiltakozását. Kecskemétről jelenti tudósítónk, hogy szombaton délelőtt 9 órakor Kada Elek polgármester elnöklete alatt a törvényhatóság rendes havi közgyűlést tartott. Napirend előtt a törvényhatóság nevében Tömöri Jenő törvényhatósági bizottsági tag jegyzőkönyvi elismerést szavazott Kada Elek polgármesternek, Kecskemét illusztris írójának aziránt, hogy szülővárosának hírnevét, dicsőségét gyarapította „Helyre-asszony“ című darabjával, amelynek tárgyát Kecskemét életéből merítette. A közgyűlés nem vette tudomásul Kristóffy József belügyvivő megsemmisítő, leiratát, hanem föntartotta a törvényhatóság múlt havi közgyűlésén hozott azon határozatát, hogy Kolozsváry Dezső kecskeméti kormánybiztost nem ismeri el kormánybiztosnak, kinevezését törvénytelennek tartja. S annak semmiféle intézkedéseit nem respektálja és eltiltja tisztviselőit, hogy a kormánybiztosnak bármiféle rendelkezését végrehajtsa. Egyébként a város hivatalos lapját, a „Kecskemétet beszüntetik ” elrendelte a közgyűlés, hogy a város hivatalos hirdetéseit ezután a „Függetlenség“ című politikai napilapban tegye közzé, oly kikötéssel, hogy a fontosabb hirdetéseket a Kecskeméten megjelenő másik két lapban is közhírré tegye. Nyitramegye dotációja. Nyírfáról jelentik: Nyitravármegye csütörtöki közgyűlésén feloldotta a tisztviselőket az ellenállás alá. Erre való tekintettel a belügyminiszter szombaton folyósította a megyei tisztikar dotációját február 1-étől visszahatólag. Pécs város és az önkéntes adók. Pécsről jelentik: Pécs város jóléti bizottsága szombaton délután Erreth János elnöklése alatt tartott ülésén elhatározta, hogy a hétfőn tartandó közgyűlésnek a nyár óta visszatartott adók bérletének befizetését, az önkéntes adó elfogadását és a visszatartott összeg lefizetését fogja ajánlani, hogy a várost megóvja a károsodástól. Kassával nem boldogulnak. Kassáról jelentik: Kassa város törvényhatósági bizottsága szombaton délután gróf Pongrác főispán elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott. A közgyűlésen a koalíciós bizottsági tagok voltak többségben. A terembe lépő főispánt néhány másodpercnyi abcugo- lással fogadták. A gyűlés megnyitása után Kozora jegyző felolvasta a múlt ülés jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyv felolvasása közben Halmos bizottsági tag közbeszólt, miért őt a főispán rendreutasította. Szauberer indítványára szótöbbséggel kimondták, hogy a jegyzőkönyvét nem hitelesítik. Szaubererért azon kifejezéséért, hogy a főispán nem törvényes főispán, gróf Pongrác főispán rendreutasította. A polgármesteri jelentésnél Korláth bizottsági tag, ki indítványa közben szintén rendreutasításban részesült az elnöktől, az összes tárgyaknak a napirendről való levételét indítványozta. Az indítvány megtétele után a főispán emelkedett szólásra: — Miután meggyőződést szereztem, hogy külön- külön is le fogják venni a tárgyakat a napirendről, határozatként kimondom az összes tárgyaknak a napirendről való levételét és az ülést berekesztem azzal, hogy a hitelesítés hétfőn délelőtt 9 órakor lesz. Az ülés berekesztése után a bizottsági tagok csendben szétoszlottak. Az ülés tartama alatt egyetlen csendőr vagy rendőr sem volt jelen. Zombor befizette az adókat. Zombor város törvényhatóságának pénteken tartott közgyűlésén dr Baloghy Ernő indítványára a bizottság kimondotta, hogy az önként befizetett állami adókat az államkincstárnak beszolgáltatja. E közgyűlési határozat értelmében a önként befizetett 180.000 korona adót szombaton már be is szolgáltatták az államkincstárba. A borsod megyei kormányzóságból. Miskolci tudósítónk jelenti. A Horváth Gyula mérnök által dr Tarnay alispán és a megyei tisztikar ellen indított becsületsértési és rágalmazási perben a tanuk száma egyre szaporodik. A március 27-iki tárgyaláson a vádlón kívül még 10 megyei tisztviselő, mint vádlott, továbbá Szaffka Pál kir. közjegyző, Lukács Béla rendőrkapitány, Ábrányi postatiszt és Huberth János lapszerkesztő, maradtak- mint tanuk — tárgyalási restanciának. A tanúk száma újabban megszaporodott, Szentiványi Árpád, Bizony Ákos és Ragályi Béla volt orsz. képviselők, Demeter Ernő kir. aljárásbíró és Szomjas Aladár megyebizottsági tagokkal és Bonis Sándor debreceni biztosító-társulati titkárral, így azt is könnyen megéghetik, hogy az esetleges apatláták folytán az idén végese lesz a pernek. A társadalmi bojkott épességgel nem szűnt meg Miskolcon, így a múlt héten az itteni Kaabelféle cukrászdába bement Szatmáry Lászlóné, Brezovay egyetlen installálójának a felesége és sikőrt kért. — Nincs! — mondja Kaabel. — Úgy kávét kérek. — Az sincs, — válaszolta Kaabel. — Nagysádnak egyáltalán semmi sincs nálam. — Úgy! Tudom már, bojkott, bojkott . . . • No, tesz az még másképen is! S ezzel eltávozott. Pénteken érkezett ide a híre annak, hogy Zemplén megye varasnnói járásának új szolgalmijává Iatházy Dezső földbirtokost nevezték ki. Sajnos, de ezt az urat hozzánk is fűzi valamennyire a múlt. Itt élt pár évig s mindenáron pénzügyi biztos akart lenni. Régebben a fínáncszemlészségig vitte, legutóbb Miskolcon, mint biztosítási üzletszerző tengette magát, majd Debrecenbe tette át hasonló minőségben hadiszállását. Különben oda is való, Hajdú megyébe Hadházra. Miskolcon a legutolsó téli választáson dr Leitner Adolf mellett: korteskedett, ma dr Kazay László és Szatmáry László barátsága révén — zempléni szolgabiró! Az időjárás Borsodban és Miskolcon is zimankós, de azért kivirult már nálunk is a szép magyar — tulipán! Első példányai csütörtökön értek ide s már aznap nagy volt a kelendőségük, ami azóta folyton folyvást emelkedik. Belpolitikai hírek. Ballagi Aladár beszámolója. A IX. és X. kerületi függetlenségi párt volt képviselője, dr Ballagi Aladár, vasárnap tartja beszámolóját a kőbányai régi sörház óriási nagytermében. A beszámoló nagyszabásúnak ígérkezik, mert a népszerű képviselő ferencvárosi és tisztviselőtelepi híveitömegesen fognak megjelenni, meghallgatni Ballagi beszédét, noha a Ferencvárosban már megtartotta beszámolóját és újra is jelölték. A tisztviselőtelepi választók is Ballagi Aladárt jelölték újra képviselőjüknek. Külpolitikai hírek. Nemzetiségi vita a német birodalmi gyűlésen. Fölötte érdekes és tekintettel a mi nemzetiségi viszonyainkra, tanulságos vita folyt le ezen a héten, a német birodalmi gyűlésen. Körülbelül két éve lesz annak, hogy a német birodalmi gyűlés törvényt hozott, amelynek az volt a célja, hogy Porosz-Sziléziában és Posenben a telepítési ügyeket szabályozza. Ez volt a törvénynek kimondott célja, az elhallgatott cél pedig a két tartomány — körülbelül három millió — lengyel lakosságának germanizációja. Nem azért volt szükség erre a törvényre, mintha a germanizáció csak most indult .Volna meg a két tartományban , mert rég időtől folyik már a lengyelek elnémetesítése, erőszakkal és szépszerével, hanem azért, mert ez a németesítés az utóbbi időben sehogy se akart már előre haladni, sőt már-már visszafelé kezdett fejlődni. Azelőtt ugyanis a germanizáló törekvések a Bismarck által megjelölt nyomokon haladva, minden nagyobb zaj és föltűnés nélkül lassan bár, de biztosan haladtak, amennyiben a nyers erőszak helyett ahoz az egyszerű és biztos eljáráshoz folyamodtak, hogy gazdag német családok a két tartományban a lengyel parasztbirtokokat kisajátították, lassan-lassan magukhoz váltották. Épen úgy jártak el, mint a mi oláhaink Erdélyben, akik lassan-lasan teajátítják a magyarságot, megveszik a magyar földe Minthogy azonban a német gőg és elbizakodás nem képes sokáig türelmes maradni, a kisajátítás csendes munkája mellett a német kukta is kezdett ágaskodni és mindenáron érvényesülni kart az elfoglalt területen. Nem elégedett már meg azzal, hogy a lengyelt birtokától megfosztotta, a nem nyelvére és vallására is kezdett pályázni. A folo Hungáriam primam mendicam, dem catholicas (Magyarországot előbb koldussá, azután katholikusá teszem) a Kolonics bibornok szájába adott Habsurg-mottót . Németország lengyel tartományaira kezték alkalmazni. De amint ez az elv nálunk nem vált be és nem fog beválni soha, azonképen nem váltaz be ama két tartományban sem. Sőt épen az elkkező célt szolgálta, amennyiben fölébresztette végre a lengyelek nemzeti érzését és munkám, tettre, tmörülésre bírta a már-már halálos lethargiába sülydt nemzetet. Azt a széthúzó, civakodó, renyhe nő, amely már az erkölcsi és anyagi züllés legalsóbb lejtőjére kezdett jutni, midőn látta, hogy iskoláiban nyanyelvét és hitét kezdik bántani, mintegy vilin ütőere összerezzent s azontúl megemberelte maga levetkőzte öröklött hibáit, munkás, józan, takartos kezdett lenni és megtörtént a csoda, hogy nem olt többé Posenben eladó lengyel birtok, hanem renkezőleg, a lengyelek kezdték birtokaikat visszavsarolni. Vasszorgalommal és kitartással annyira intik, hogy ők lettek ismét a hajdani lengyel föld urai. Ez már sokkal több volt, mint amit a német nemzeti büszkeség elviselhetett. Meghozták tehát 1904-ben az u. n. telepítési törvényt, remélve hogy ennek segítségével útját állhatják a lengyelek honfoglalásának.“ Azonban ez a törvény nem felt meg a hozzákötött várakozásnak. A lengyelek a vagilag és erkölcsileg tovább erősödtek. Most azután birodalmi gyűléshez egy memorandumot nyújtuik be, amely a telepítési törvény végrehajtását illető, reformokat sürget. Hogy pedig minő reformcéka óhajt az a híres kulturét a két tartományban létíteni, az a birodalmi gyűlés vitáiból is látható. Az egyik képviselő ugyanis támadván a reformjávlatot, egyenesen kimondta, hogy, a helyzeten az fog változtatni, ha megtiltják, hogy német birtok árverésen eladassanak és a lengyel kézre jussan, vagy a lengyeleknek német vidéken való birtokőrzését és letelepedését el fogják tiltani. A vitákan az „egyes felszólalásokból még sok más érdekes djót is megtudunk, így a többek között kitűnt, hogy telepítési törvény végrehajtása körül óriási viaölések történtek. Hogy tehát „az istenfélelem és erkölcsök hazájában“ szintén vígan dühöng arrupció. Megtudjuk továbbá azt is, hogy az új evény oltalma alatt több mint nyolcvanezer német dadot sikerült lengyel területen, elhelyezni. Mi tudjuk végre, hogy a lengyelek már nagybirtokok lesitésére gondolnak és hogy a lengyel gazdasági,rcellazó és egyéb szövetkezetek mily szép erőténynyel működnek a németek túlkapásai ellen. Ebből kerekedett az a nagy jajveszéklésmely a pángormán ajkakról mélabús panaszbankban tört ki a „Deutschtum“ veszedelmén siratva pedig „Deutschtum ist Freiheit“ — mondta a német hatalmas Császárja. Ezt a mondást pedig igy lel magyarra fordítani: németség szabadság a Beteknek, — de szolgaság minden más nemzetnek, lengyelek ezt bőven tapasztalják, nemkülönben csehek és Ausztria összes szláv népei. És még ahoz az erőszakosan germanizáló nagy német népi járnak panaszra a mi szász és pángermán izgágionosaink, és az a durva, erőszakos, türelmetlen, nden más nyelvet és kultúrát lenéző, elnyomó, gyéző nemzett elég szemérmetlen őket nemcsakhallgatni, hanem nékik igazat is adni és magymonsztársaik ellen izgatni, bujtogatni. Fővárosi ügyek. —■ Kristóffy patikajogot adományoz belügyi ügyvivő— mint értesülünk .— a fővár törvényhatóságának ama határozata ellenére, gy uj patikasotsot senkinek sem engedélyez, a követőknek adta meg a patikajogot. Hahn Henrikné István-tér), Kerbold Dánielnek (Sas-tér) éséthy Béla csabai gyógyszerésznek (Nagymező-után.) . — Pályázat tíz iskolaszolgai állásra, székesfőváros tanácsa, a szolgai létszámhoz tözó tíz iskolaszolgai állásra hirdet pályázatot. Javadalmazás egyenként 160 korona évi fizetés 400 korona lakáspénz, vagy esetleg természetbevaló lakás. A kellőleg fölszerelt kérvényeket ma, hónap 5-ikéig lehet benyújtani, a tanácshoz mviten, a Központi városházán levő oktatóhivatalba csak magyar állampolgár pályázhat, s aki a 18 életévét már betöltötte és a 40-ik életévet még m nem haladta. A szolgák ruha-illetményt is kap. A kinevezettek egy évi próbaidőt fognak szűlni. Szinte felesleges már megjegyeznünk, hogy nek nincs hathatós protekciója, az ne pályázzamert kár a bélyegért.