Pesti Hírlap, 1906. április (28. évfolyam, 91-105. szám)

1906-04-01 / 91. szám

A PESTI HÍRLAP 1906. április 1., vasánap, aki azonnal letette az esküt és felolvasta a kormány leiratát, amelyben értesíti a megye közönségét a királyi biztos kiküldetéséről. Ezután Sulyovszky Dezső királyi biztos állott föl, üdvözölte a közgyűlés tagjait és fölolvasta a kinevezéséről szóló királyi kéziratot, melynek vé­geztével fölkérte a jelenlévő négy bizottsági tagot, az előre elkészített jegyzőkönyv hitelesítésére. Az­tán a közgyűlést hirtelen berekesztette és kíséreté­vel elhagyta a közgyűlési termet. A közgyűlési teremben jelen volt négy bizott­sági tag hosszú ideig a királyi biztos lakásán ma­radt, mert nem tartották tanácsosnak magukat a megyeháza előtti ezernyi tömegben összegyűlt kö­zönség dühének és szenvedelmének kitenni. A zala­egerszegi polgárság fölháborodása óriási, a négy bizottsági tag hazafiatlansága miatt. A város egyéb­ként nyugodt. Bár Sulyovszky Dezső teljhatalmú királyi biztos a szombati napon Zalavármegye autonómiá­ját felfüggesztette, az április 6-ára hirdetett rend­kívüli közgyűlést a megyebizottsági tagok mégis meg fogják tartani s azon határozatokat fognak hozni. A többi közt kimondják, hogy a szombati közgyűlést törvényesnek el nem ismerik s a fölolva­sott királyi leiratot tudomásul nem veszik. Sulyovszky, Zalavármegye királyi biztosa táv­iratilag értesítette Kristóffy Józef belügyminisztert, hogy a vármegye autonómiáját a törvényhatósági bi­zottság renitenciájára való tekintettel, teljhatalmú királyi biztosi meghatalmazásából kifolyólag felfüg­gesztette. Miután a törvényhatósági bizottság ki­mondotta, hogy dacára a királyi biztos rendelkezései­nek az április 6-ára hirdetett rendkívüli közgyűlését megtartja, a belügyminiszter táviratilag utasította Csiszár Gyula csendőrszázadost, hogy, az esetleg megtartandó közgyűlést szükség esetén karhatalom­mal oszlassa fel. Kecskemét­­en tartja tiltakozását. Kecskemétről jelenti tudósítónk, hogy szomba­ton délelőtt 9 órakor Kada Elek polgármester elnök­lete alatt a törvényhatóság rendes havi közgyűlést tartott. Napirend előtt a törvényhatóság nevében Tömöri Jenő törvényhatósági bizottsági tag jegyző­könyvi elismerést szavazott Kada Elek polgármester­nek, Kecskemét illusztris írójának aziránt, hogy szü­lővárosának hírnevét, dicsőségét gyarapította „Hely­re-asszony“ című darabjával, amelynek tárgyát Kecs­kemét életéből merítette. A közgyűlés nem vette tu­domásul Kristóffy József belügyvivő megsemmisítő, leiratát, hanem föntartotta a törvényhatóság múlt havi közgyűlésén hozott azon határozatát, hogy Kolozsváry Dezső kecskeméti kormánybiztost nem is­meri el kormánybiztosnak, kinevezését törvénytelen­nek tartja. S annak semmiféle intézkedéseit nem respektálja és eltiltja tisztviselőit, hogy a kormány­­biztosnak bár­miféle rendelkezését végrehajtsa. Egyébként a város hivatalos lapját, a „Kecskemét­et beszüntetik ” elrendelte a közgyűlés, hogy a város hivatalos hirdetéseit ezután a „Függetlenség“ című politikai napilapban tegye közzé, oly kikötéssel, hogy a fontosabb hirdetéseket a Kecskeméten megjelenő másik két lapban is közhírré tegye. Nyitramegye dotációja. Nyírfáról jelentik: Nyitravármegye csütörtöki közgyűlésén feloldotta a tisztviselőket az ellenállás alá. Erre való tekintettel a belügyminiszter szomba­ton folyósította a megyei tisztikar dotációját február 1-étől visszahatólag. Pécs város és az önkéntes adók. Pécsről jelentik: Pécs város jóléti bizottsága szombaton délután Erreth János elnöklése alatt tar­tott ülésén elhatározta, hogy a hétfőn tartandó köz­­gyűlésnek a nyár óta visszatartott adók bérletének befizetését, az önkéntes adó elfogadását és a vissza­tartott összeg lefizetését fogja ajánlani, hogy a várost megóvja a károsodástól. Kassával nem boldogulnak. Kassáról jelentik: Kassa város törvényhatósági bizottsága szombaton délután gróf Pongrác főispán elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott. A közgyű­lésen a koalíciós bizottsági tagok voltak többségben. A terembe l­épő főispánt néhány másodpercnyi abcugo- l­ással fogadták. A gyűlés megnyitása után Kozora jegyző felolvasta a múlt ülés jegyzőkönyvét. A jegy­zőkönyv felolvasása közben Halmos bizottsági tag közbeszólt, miért őt a főispán rendreutasította. Szau­berer indítványára szótöbbséggel kimondták, hogy a jegyzőkönyvét nem hitelesítik. Szaubererért azon kifejezéséért, hogy a főispán nem törvényes főispán, gróf Pongrác főispán rendreutasította. A polgár­­mesteri jelentésnél Korláth bizottsági tag, ki indít­ványa közben szintén rendreutasításban részesült az elnöktől, az összes tárgyaknak a napirendről­ való le­vételét indítványozta. Az indítvány megtétele után a főispán emelkedett szólásra: — Miután meggyőződést szereztem, hogy k­ü­lön- k­ü­lön is le fogják venni a tárgyakat a napirendről, határozatként kimondom az összes tárgyaknak a na­pirendről való levételét és az ülést berekesztem­ azzal, hogy a hitelesítés hétfőn délelőtt 9 órakor lesz. Az ülés berekesztése után a bizottsági tagok csendben szétoszlottak. Az ülés tartama alatt egyet­len csendőr vagy rendőr sem volt jelen­. Zombor befizette az adókat. Zombor város törvényhatóságának pénteken tartott közgyűlésén dr Baloghy Ernő indítványára a bizottság kimondotta, hogy az önként befizetett állami­­ adókat az államkincstárnak beszolgáltatja. E köz­gyűlési határozat értelmében a önként befizetett 180.000 korona adót szombaton már be is szolgáltat­ták az államkincstárba. A borsod megyei kormányzóságból. Miskolci tudósítónk jelenti. A Horváth Gyula mérnök által dr Tarnay alispán és a megyei tiszti­kar ellen indított becsületsértési és rágalmazási perben a tanuk száma egyre szaporodik. A március 27-iki tárgyaláson a vádlón kívül még 10 megyei tisztviselő, mint vádlott, továbbá Szaffka Pál kir. közjegyző, Lukács Béla rendőrkapitány, Ábrányi postatiszt és Huberth János lapszerkesztő, maradtak­­-­ mint tanuk — tárgyalási restanciának. A tanúk száma újabban megszaporodott, Szentiványi Árpád, Bizony Ákos és Ragályi Béla volt orsz. képviselők, Demeter Ernő kir. aljárásbíró és Szomjas Aladár megyebizottsági tagokkal és Bonis Sándor debreceni biztosító-társulati titkárral, így azt is könnyen meg­éghetik, hogy az esetleges apatláták folytán az idén vé­ge­se lesz a pernek. A társadalmi bojkott épe­ss­éggel nem szűnt meg Miskolcon, így a múlt héten az itteni Kaabel­­féle cukrászdába bement Szatmáry Lászlóné, Bre­­zovay egyetlen install­álójának a felesége és sikőrt kért. — Nincs! — mondja Kaabel. — Úgy kávét kérek. — Az sincs, — válaszolta Kaabel. — Nagy­­sádnak egyáltalán semmi sincs nálam. — Úgy! Tudom már, bojkott­, bojkott . . . • No, tesz az még másképen is! S ezzel eltávozott. Pénteken érkezett ide a híre annak, hogy Zemplén megye varasnnói járásának új szolgalmi­jává I­atházy Dezső földbirtokost nevezték ki. Sajnos, de ezt az urat hozzánk is fűzi vala­mennyire a múlt. Itt élt pár évig s mindenáron pénzügyi biztos akart lenni. Régebben a­ fínáncszemlészségig vitte, legutóbb Miskolcon, min­t biztosítási üzletszerző tengette magát, majd Debrecenbe tette át hasonló minőségben hadiszállását. Különben oda is való, Hajdú megyébe Hadházra. Miskolcon a legutolsó téli választáson dr Leitner Adolf mellett: korteskedett, ma dr Kazay László és Szatmáry László barátsága révén — zempléni szolgabiró! Az időjárás Borsodban és Miskolcon is zi­­mankós, de azért kivirult már nálunk is a szép magyar — tulipán! Első példányai csütörtökön ér­tek ide s már aznap nagy volt a kelendőségük, ami azóta folyton folyvást emelkedik. Belpolitikai hírek. Ballagi Aladár beszámolója. A IX. és X. kerületi függetlenségi párt volt képviselője, dr Bal­lagi Aladár, vasárnap tartja beszámolóját a kőbányai régi sörház óriási nagytermében. A beszámoló nagy­szabásúnak ígérkezik, mert a népszerű képviselő fe­rencvárosi és tisztviselőtelepi hívei­­tömegesen fog­nak megjelenni, meghallgatni Ballagi beszédét, noha a Ferencvárosban már megtartotta beszámolóját és újra is jelölték. A tisztviselőtelepi választók is Ballagi Aladárt jelölték újra képviselőjüknek. Külpolitikai hírek. Nemzetiségi vita a német birodalmi gyűlésen. Fölötte érdekes és tekintettel a mi nemzetiségi vi­­­­szo­nyainkra, tanulságos vita folyt le ezen a héten, a német birodalmi gyűlésen. Körülbelül két éve lesz annak, hogy a német birodalmi gyűlés törvényt ho­zott, amelynek az volt a­ célja, hogy Porosz-Sziléziá­ban és Posenben a­ telepítési ügyeket szabályozza. Ez volt a törvénynek kimondott célja, az elhallga­tott cél pedig a két tartomány — körülbelül három millió — lengyel lakosságának germanizációja. Nem azért volt szükség erre a törvényre, mintha a germa­­nizáció csak most indult .Volna meg a két­ tartomány­ban , mert­ rég időtől folyik már a lengyelek­ elnéme­­tesítése, erőszakkal és szépszerével, hanem azért, mert ez a németesítés az utóbbi­ időben sehogy se akart már előre haladni, sőt már-már visszafelé kezdett fejlődni. Azelőtt ugyanis a germanizáló törekvések a Bismarck által megjelölt nyomokon haladva, minden nagyobb zaj és föltűnés nélkül lassan bár, de biztosan haladtak, amennyiben a nyers erőszak helyett ahoz az egyszerű és biztos eljáráshoz folyamodtak, hogy gazdag német családok a két tartományban a lengyel parasztbirtokokat kisajátították, lassan-lassan ma­­gukhoz váltották. Épen úgy jártak el, mint a mi oláhaink Erdélyben, akik lassan-lasan teajátítják a magyarságot, megveszik a magyar földe Minthogy azonban a német gőg és elbizakodás nem képes sokáig türelmes maradni, a kisajátítás csendes munkája mellett a német kuk­ta is kezdett ágaskodni és mindenáron érvényesülni kart az el­foglalt­ területen. Nem elégedett már meg azzal, hogy a lengyelt birtokától megfosztotta, a nem nyel­vére és vallására is kezdett pályázni. A folo Hungá­riam primam mendicam, dem­ catholicas (Magyar­­országot előbb koldussá, azután katholikusá teszem) a Kolonics bibornok szájába adott Habsurg-mottót . Németország lengyel tartományaira kezték alkal­mazni. De amint ez az elv nálunk nem vált be és nem fog beválni soha, azonképen nem váltaz be ama két tartományban sem. Sőt épen az elkkező célt szolgálta, amennyiben fölébresztette végre a lengye­lek nemzeti érzését és munkám, tettre, tmörülésre bírta a már-már halálos lethargiába sülydt nem­zetet. Azt a széthúzó, civakodó, renyhe nő, amely már az erkölcsi és anyagi züllés legalsóbb lej­tőjére kezdett jutni, midőn látta, hogy iskoláiban nyanyel­­vét és hitét kezdik bántani, mintegy vilin ütőere összerezzent s azontúl megemberelte maga levet­kőzte öröklött hibáit, munkás, józan, takartos kez­dett lenni és megtörtént a csoda, hogy nem olt töb­bé Posenben eladó lengyel birtok, hanem renkező­­leg, a lengyelek kezdték birtokaikat visszavsarolni. Vasszorgalommal és kitartással annyira intik, hogy ők lettek ismét a hajdani lengyel föld urai. Ez már sokkal több volt, mint amit a német nemzeti büszkeség elviselhetett. Meghozták tehát 1904-ben az u. n. telepítési törvényt, remélve hogy ennek segítségével útját állhatják a lengyele­k hon­foglalásának.“ Azonban ez a törvény nem felt meg a hozzákötött várakozásnak. A lengyelek a vagi­lag és erkölcsileg tovább erősödtek. Most azután biro­dalmi gyűléshez egy memorandumot nyújtuik be, amely a telepítési törvény végrehajtását illető, re­formokat sürget. Hogy pedig minő reformcéka óhajt az a híres kulturét a két tartományban létíteni, az a birodalmi gyűlés vitáiból is látható. Az egyik­ képviselő ugyanis támadván a reformjávlatot, egyenesen kimondta, hogy, a helyzeten az fog változtatni, ha megtiltják, hogy német birtok ár­verésen eladassanak és a lengyel kézre jussan, vagy a lengyeleknek német vidéken való birtokőrzését és letelepedését el fogják tiltani. A vitá­k­an az „egyes felszólalásokból még sok más érdekes djót is megtudunk, így a többek között kitűnt, hogy te­­lepítési törvény végrehajtása körül óriási viaölé­­sek történtek. Hogy tehát „az istenfélelem és­ er­kölcsök hazájában“ szintén vígan dühöng a­rrup­­ció. Megtudjuk továbbá azt is, hogy az új evény oltalma alatt több mint nyolcvanezer német dadot sikerült­ lengyel területen, elhelyezni. Mi tudjuk­ végre, hogy a lengyelek már nagybirtokok lesité­­sére gondolnak és hogy a lengyel gazdasági,­rcel­­lazó és egyéb szövetkezetek mily szép erőtény­­nyel működnek a németek túlkapásai ellen. Ebből kerekedett az a nagy jajveszéklésmely a pángormán ajkakról mélabús panaszbankban tört ki a „Deutschtum“ veszedelmén siratva pedig „Deutschtum ist Freiheit“ — mondta a német ha­talmas Császárja. Ezt a mondást pedig igy lel ma­gyarra fordítani: németség szabadság a Betek­nek, — de szolgaság minden más nemzetnek, len­gyelek ezt bőven tapasztalják, nemkülönben cse­hek és Ausztria összes szláv népei. És még ahoz az­ erőszakosan germanizáló nagy német népi jár­nak panaszra a mi szász és pán­germán izgágiono­­saink, és az a durva, erőszakos, türelmetlen, nden más nyelvet és kultúrát lenéző, elnyomó, gyéző nemzett elég szemérmetlen őket nemcsak­­hall­gatni, hanem nékik igazat is adni és magymonsz­­társaik ellen izgatni, bujtogatni. Fővárosi ügyek. —■ Kristóffy patika­jogot adományoz­ bel­ügyi ügyvivő­­— mint értesülünk .— a fővár tör­vényhatóságának ama határozata ellenére, gy uj patikasotsot senkinek sem engedélyez, a követők­­nek adta meg a patikajogot. Hahn Henrikné Ist­­ván-tér), Kerbold Dánielnek (Sas-tér) és­éthy Béla csabai gyógy­szerésznek (Nagymező-után.) . — Pályázat tíz iskolaszolgai állásra, szé­kes­főváros tanácsa, a szolgai létszámhoz tözó tíz iskolaszolgai állásra hirdet pályázatot. Java­dalmazás egyenként 160 korona évi fizetés 400 korona lakáspénz, vagy­ esetleg természetbevaló lakás. A kellőleg fölszerelt kérvényeket ma, hó­nap 5-ikéig lehet benyújtani, a tanácshoz mviten, a Központi­ városházán levő oktató­hivatalba csak magyar állampolgár pályázhat, s aki a 18­ élet­­évét már­ betöltötte és a 40-ik életévet még m nem haladta. A szolgák ruha-illetményt is kap. A kinevezettek egy évi próbaidőt fognak szűlni. Szinte felesleges már megjegyeznünk, hogy nek nincs hathatós protekciója, az ne pályázzam­ert kár a bélyegért.

Next