Pesti Hírlap, 1906. április (28. évfolyam, 106-119. szám)

1906-04-17 / 106. szám

A PESTI HÍRLAP 1906. április 17., kedd, amikor a koalíció többségre jutott, azt hangoztat­tam, hogy át kell vennie a kormányt. Ha a koalíció vezérei 1905. január havában, amikor az én lemon­dásom után felajánlottam a kormány átvételét, meg­alakították volna a kabinetet, ma már sokkal mesz­­szebb volnánk. Az uj kormány munkaprogrammj­át ismerem s amint már kijelentettem, azt hiszem, hogy nekem a leghelyesebb, ha a nyilvános élettől félre­állok. A legközelebb elmúlt idők ellentéteinek meg kell szűnni s ez csak az én­ közreműködésem nélkül történhetik. Az uj kormány program­ja nagyjában megfelel a szabadelvű párt elveinek, de van egy pontja, amelyet én sohasem támogathatok és ez az általános választói jog jelszava, amelyet én a nemzeti ügy veszedelmének tartok. Nagy szerencse lenne ezt a kérdést kikapcsolni. Erre azonban nincs kilátás. Ez­ért vonulok én vissza a politikai élettől, ezért osz­lik fel a szabadelvű párt. •Egy előkelő politikus, egykor Deák bizalmas barátja, aki hallotta Tisza kijelentéseit, így szólt: Nekünk, öreg liberálisoknak megvan az az elégtéte­lünk, hogy elveink diadalmaskodtak, csak embereink buktak meg. Széll Kálmán: Nagyon örülök a békének, — monda az egykori miniszterelnök — amit én is, mint­­ minden jó hazafi, óhajtottam. A politikai helyzetre vonatkozó nézeteimet szentgotthárdi beszédemben kifejtettem. Királynak és nemzetnek meg kell ta­­lálniok egymást, ez legyen minden politikus jelsza­va és Deák Ferenc nagy művének minden követője arra törekedjék, hogy a 67-es alapot megőrizze. — Hiszi-e excellenciád, hogy a­­béke tartós lesz? — kérdezte a tudósító. __ Akarom remélni, — mondá Széll Kálmán. Uj tagok az alkotmány­pártban. Az alkotmány­pártba újabban beléptek: Jekkil­­falussy Lajos honvédelmi miniszter, (ajánlói dr We­kerle Sándor miniszterelnök és Semsey László), rutt-­­­kai Ráth Péter udvari tanácsos és Massirevits Samu, gróf Lázár István, Ürmössy Mik­ós és ifj. báró Pe­­rényi Zsigmond: Lakoma Wekerle tiszteletére. Csütörtökön, e hó 19-én, este az Országos Ka­szinó hosszú éveken át volt igazgatója, dr Wekerle Sándor miniszterelnök tiszteletére lakomát rendez, a­melyen a kabinet összes tagjai részt vesznek. Az üd­vözlő beszédet a kaszinó nevében Gulner Gyula igaz­gató fogja Wekerle Sándor miniszterelnökhöz in­tézni. Báró Fejérváry a kibontakozásról. Báró Fejérváry Géza volt miniszterelnököt egy hírlapíró megintervieválta a kibontakozás ügyében. Beszélgetés közben szóba került az, hogy a koalíciós kormány teljesen szabad kezet kapott, hogy semmi­ben sincs kötve a Fejérváry-kormány tevékenységei­hez, intézkedéseihez, ahhoz a helyzethez, amelyet e rendelkezések támasztottak. __ Mi tagadás — úgymond báró Fejérváry — ebben a tekintetben kétségtelen hézagok vannak a megegyezésben. Azonban őszintén szólhatok, ez volt a béke ára. A koalíció mindjárt eleinte azt a felté­telt szabta, hogy a tárgyalások befejezéséig, a mi ré­szünkről semmiféle kinevezés nem fog történni. Eb­be azonnal belementem. Viszont aztán én is két fel­tételt szabtam. Az első magában foglalta a felmen­tést a Tisza- és Fejérváry-kormány kormányzati tény­kedéseiig való felelősség alól. A második az volt, hogy anyagilag gondoskodjanak az általunk kineve­zett tisztviselőkről, akiket, tudom, úgyse tartanak meg és amennyiben joguk van rá, részesítsék őket megfelelő kárpótlásban. Az első feltétel nem okozott nagy nehézségeket. A koalíció elismerte a kormány kényszerű helyzetét, annyiban, hogy elállott attól, hogy bennünket jogi és anyagi felelősség alá vonja­nak. De a politikai felelősségről nem mondtak le, fentartották a szabadságot, hogy politikai felelőssé-­­ günkre vonatkozólag elvi határozatot hozzanak az­­ országgyűlésen. A koalíció továbbá kijelentette, hogy csakis a lelépő kormány dolga azokról a tisztviselők­ről gondoskodni, akiknek a kineveztetése a koalíció hatalomra jutása előtt történt. Elfogadtam ezt is s erre meg­lett a béke. E beszélgetéshez kapcsolják azt a hírt, amelyet tegnap hallottunk, hogy tudniillik a Fejérváry-kor­mány megkezdte embereinek a kártalanítását. Állí­tólag különböző bankműveletek folytán öt millió ko­rona felett rendelkeznek Fejérváryék, akik ezt az összeget választási célokra gyűjtötték s most az ab­szolutizmus emberei közt osztják szét. Miniszter-változás. — Az uj honvédelmi miniszter kinevezése. — A hivatalos lap a következő királyi kéziratokat közli: Kedves dr Wekerle! Előterjesztésére Önt a ma­gyar honvédelmi miniszter teendőinek ideiglenes el­látásától ezennel felmentem. Kelt Bécsben, 1906. évi április hó 14-én. Ferenc József s. k. Wekerle Sándor s. k. Kedves Jekelfalussy altábornagy! Magyar mi­niszterelnököm előterjesztésére önt, katonai szolgá­laton kívüli viszonyba való áthelyezése mellett, ma­gyar honvédelmi miniszteremmé ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1906. évi április hó 14-én. Ferenc József s. k. Wekerle Sándor s. k.­­ császári és apostoli királyi felsége a követ­­kező legfelső kéziratot méltóztatott legkegyelmeseb­ben kibocsátani: Kedves Pap altábornagy! Önt magyar honvé­delmi miniszteri állásától fölmentvén, számitok to­vábbi értékes szolgálataira. A szolgálaton kívüli viszonyból, tábornokaim tényleges állományába való áthelyezését elrendelem. Szolgálati rendeltetése utólag fog megállapittatni. Kelt Bécsben, 1906. évi április hó 10-én. Ferenc József s. k. Kristóffy megszólalása. Kristóffy József cikket irt a bécsi Zeit húsvéti számába. Cikkében, amelynek ezt adta címül: „Az uj kormány“, főleg az általános választói jogért ag­godalmaskodik, s a Wekerle-kormányt kizárólag a választói jog reformjának szempontjából ítéli meg. „Erre vonatkozólag, — írja Kristóffy — csak any­­nyit mondhatok, hogy az új kabinet az általános vá­lasztói jog programmjával alakult meg, sőt mi több, elfogadta a választói reform alapjául azokat a tör­vényjavaslatokat, amelyet az őszszel közzé is tettem,. Fel kell tennem azokról a férfiakról, akik a Wekerle­­minisztériumban helyet foglalnak, hogy őszintén, komolyan és minden utógondolat nélkül cseleked­tek, amikor ezt a kötelességet elvállalták.“ Kristóffy ezután azt fejtegeti, hogy ez a béke már régen létrejöhetett volna. Az álta­lnos válasz­tói jogot jelölte meg az ő németbogsáni programm­­beszéde s Apponyi is azt mondotta híres nagybányai beszédében, hogy bizonyos körülmények között haj­landó volna az általános választói jogot azonnal megvalósítani. Ekkor bizonyos pourparlerik indul­tak meg ily irányban, amelyeket azonban gróf And­­rássy Gyula közbeeső missziója félbeszakított. Csak később vette fel az alkudozások fonalát Méray-Hor­­váth Károly. A Wekerle-kormánynak nincs egyéb feladata, mint az általános választói jog törvény­erőre emelése. „Az eszme, amelyet én képviseltem —­­mondja Kristóffy —, ily módon győzedelmeskedett. Végül fogadalmat tesz, hogy ő továbbra is harcolni fog az általános választói jog győzelméért. A törvényhatóságok és a béke. Egy új főispán fogadtatása. Szinte szokatlanul hangzik: Újvidéken éljen­zéssel és igaz lelkesedéssel fogadta a polgárság Bálla Zoltánt, az új főispánt. Szombaton este a függetlenségi párt a Kossuth-nótát énekelve vonult a pályaudvarhoz. Bálla főispánt a kocsiról leemel­ték és vállaikon vitték a perronra, ahol Szalay La­jos polgármesternek meghatottan mondott köszöne­tet a lelkes fogadtatásért. Virág plébános a főis­pánt a törvényhatóság nevében üdvözölte. A menet a városba zeneszó mellett történt és a főispán mel­lett Szalay polgármester foglalt helyet. A főispán kocsijából kifogták a lovakat és a polgárok maguk húzták a kocsit. Törvényes rend Tornán. Április 12-én Tornán is helyreállott a tör­vények uralma: a szolgabirói hivatalt elfoglalták a törvényes tisztviselők. Mikor az átvételre vonatko­zó belügyminiszteri távirati rendelet köztudomású lett, nagy öröm szállta meg a lakosságot. A várost fellobogózták. Délután zászlós és tulipános deputác­­­ció ment Slidvég-Ardóra, onnan kisérték be Gedeon Aladár főszolgabírót, ki Péchy Gábor tb. főszolga­bíró és Zabrácky József szolgabiróval felvonult a megyeház hivatalos helyiségébe. Az ott váró hölgyek három tisztviselőnek nemzeti szalaggal átkötött pálmaágat nyújtottak át a nagy nap emlékére. A hi­vatal átadása után Bánfalvy helyettes főszolgabíró eltávozott a hivatal helyiségéből, azonban a szemközt levő lakásáig nem mert elmenni, mert félt a nép in­zultusától. Midőn ezt a tisztviselők megtudták, Zab­­rácky József szolgabiró lement hozzá és biztosította őt, hogy bántódása nem lesz és az összegyűltek sor­fala között kisérte át lakásáig. A nagyheti ájtatos­­ságok miatt a hálaadó istentiszteletet csak ünnep után tartják meg, mikor újabb ünnepeltetésben ré­szesítik a tántoríthatatlanul, igaz, hazafias tisztvisel­ő­­ löket.­­ A turóci megyefőnök lemondása Alsókabinból táviratozzák, hogy Kőcsön Lajos, Turóc vármegye főispánja, április 11-én lemondott állásáról. A nagyváradi szabadelvű párt feloszlása. A nagyváradi szabadelvű­ párt hétfőn délelőtt tartotta utolsó közgyűlését a Kereskedelmi Csarnok nagytermében. A közgyűlés egyetlen tárgya a párt feloszlása iránti határozathozatal volt. Dr Hoványi Géza pártelnök indítványára a párt elhatározta, hogy a politikai helyzet kényszerítő hatása alatt feloszlik, de politikai elvei tartalmát, a 67-es alap védelmét és a szabadelvű eszmék fejlesztését, továbbra is fel­tartják a párt tagjai. A közgyűlés üdvözlő táviratot küldött gr. Tisza Istvánnak. Választási mozaiknak. A fővárosban. Szterényi államtitkár jelölése. A főváros ötödik kerületének választói vasár­nap délelőtt 11 órakor renkívül népes értekezletet tartottak a vigadóban, amelyen a kerület képviselő­jéül Szterényi József kereskedelemügyi államtitkárt jelölték. A megjelentek közt voltak Hatvany-Deutsch Sándor, Kohner Ágost, Majorossy Géza, dr Lichten­­berg Kornél, Elek Pál lovag Faik Zsigmond, Czettel Gyula, Mezey Gyula, Frischmann J. R., Pollák ülés Geiger B. Zsigmond, Visontai Soma, Bischitz Lajos, dr Rosenberg Gyula, Bruszt Dávid, Guttmann Ádám, Jelinek Henrik stb. Elnökké Hatvany-Deutsch Sándor javaslatára dr Chorin Ferenc főrendiházi tagot, jegyzővé pedig Reich Ferencet választották meg. Dr Chorin Ferenc elnök az értekezletet a következő beszéddel nyitotta meg: T. uraim! Midőn i­ántam­ tanúsított bizal­mukért hálás köszönetet mondok, elnökké történt megválasztásomat főleg annak tulajdonítom, hogy hosszú politikai pályámon követett meggyőződé­sem szükségképp azok táborába vezetett, akik a kö­zeli múltban az alkotmány integritásáért szálltak síkra, szembe­helyezkedtem azzal a rendszerrel, mely­ alkotmányunkat megtámadta, a törvény ural­mába vetett hitet megingatta, veszélyeztette azon alapokat, melyeken nemzeti kultúránk és gazda­sági fejlődésünk eddig felépült. (Helyes éljenzés.)­ Mert az, uraim, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nemzetünknek nemcsak nagy eszményei, hanem ösz­­szes gazdasági érdekei is egybeforrvak, a magyar al­­kotmánynyal, és hogy különben a magyar ipar és ke­reskedelem eddigi, habár ki nem elégítő fejlődése azon szívós küzdelmünk eredménye, melyet a lefolyt 30 esztendő alatt kormány törvényhozás és vállal­kozás együtt folytattak a ránk nehezedő túlerős osz­trák versenynyel szemben. Az a veszély, mely alkot­mányunkat fenyegette, elmúlt, a jog uralma helyre­állt, a nemzet megkönyebbülten lélegzik fel és uj­jongva fogadja azokat a férfiakat, akik a törvény­telenség elleni küzdelemben vezérek voltak s kik ma a kormány élén vannak. (Éljenzés.) S mi, t. uraim, akik a főváros kereskedelme és ipara gyúpontjának polgárai vagyunk, mi különítsü­k-e el magunkat a nemzet e nagy felbuzdulásától, hidegen álljunk szem­ben azon nagy áramlattal, amely a nemzet milliói­nak meggyőződéséből fakadt s oly színben tűn­jünk-e fel, mintha, minket a nemzeti áram­lat erős vérkeringése át nem hatna? Avagy uraim, teljes szolidaritást vállalva a nemzet törekvéseivel, vegyük ki a jövendő munkának reánk eső részét? Erre a kérdésre válaszolni kell, igen­­, uraim, s az önök hazafias érzése már válaszolt azzal, hogy sza­­kítva a múlt tradícióival, szakítva esetleg baráti érzelmekkel, melyekkel az általam is nagyrabecsü­lt volt képviselő iránt viseltettek, szembeszállva azok­kal a nevetséges jelszavakkal, amelyekkel a kerület polgárait érdekcsoportokra akarják osztani, oly férfiút tüntettek ki bizalmukkal, kinek neve össze van forrva a magyar ipar és kereskedelem fejlő­désével, önállósítási törekvésével. E férfiú neve: Szterényi József (Hosszantartó éljenzés), Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszternek államtitkára. (Megújuló éljenzés.) Szterényi József érdemeinek felsorolásával foglalkozni felesleges, mert neve maga egy programm. (Igaz! Úgy van!) Évek óta központja és mozgatója minden ipari és kereske­delmi törekvésnek. Az ő működését önökkel ismer­tetni igazán kicsinylése volna ezen előkelő választó­kerület intelligens polgárságának. A múlt válasz­tás eredménye kétségtelenül igazolta a nemzet aka­ratát és elhatározását gazdasági életének független berendezés iránt. (Igaz! Úgy van!) Csodálatos, hogy a hatalmas eszmeáramlat nem az ipar és ke­reskedelem impériumából, a fővárosból, hanem in­kább a mezőgazdasággal foglalkozók kerületeiből indult ki. Ott­­— sajnos — a folyton tartó kivándor­lás és néptelenedés, hamarább, mint a központban, érlelte azon meggyőződést, hogy gazdasági erőfor­rásaink erősbítése különösen a nemzeti ipar és ke-

Next