Pesti Hírlap, 1906. május (28. évfolyam, 134-149. szám)
1906-05-16 / 134. szám
1 Budapest, 1906. XXVIIL évf. 134. (9863.) szám. Szerda, május 16. Előfizetési érák: Szerkesztőség:: Egész évre.... 28 k. —f. Budapest, Váci-körut 78, Félévre................lé , , _ _ *• emelet: Negyedévre ... 7 _ * Írt^ljj pj IS hová a ^ lap szellemi részét Megjelenik minden nap, tnnepszétküldésére vonatkozó fel* és vasárnap után is szólalások intézendők. B5SS$3BB! ------i—i—i— i------------ujii-LaiMj m Idegen divat. Egy angol tudós, aki egyúttal milliomos is volt, (Londonban ilyen csodabogár is akad), világkörüli útra indult becses családjával, feleségével és felnőtt leányával. E közben megérkeztek Athénbe. A tudós gondolt merészet és nagyot s régi görög viseletet öltött magára, valamint feleségét és leányát is rávette, hogy lenge lepelbe öltözzenek, így sétált az ángliai feleségével és leányával Athén utcáin. Amint a modern athéniek megpillantották őket, nagyon nevettek, később mind hatalmasabb csoportosulás keletkezett körülöttük és végül az athéni rendőrség bekísérte az egész famíliát. Az angol azzal védekezett, hogy ők a régi görög nagyság iránti rajongásból öltözködtek e képen és erősen csodálkozott, hogy az ő lelkesedésüket épen a görögök nem méltányolják. Ezt az abszurdumot azért bocsátjuk előre, hogy szemléltessük, hogy mi egyáltalában nevetségesnek találunk minden túlzást s a magyar szellem újraébredését sem óhajtjuk a képen, hogy komikus hatások keletkezzenek. Látunk egy-egy vidékről jött urat, aki feszes magyar nadrágban, csizmásan és pitykés mellényesen jár a budapesti aszfalton. Új képviselők és volt korteseik ezek, akik abban a hitben voltak a nemzeti uralom létesülése folytán, hogy most Budapesten tökéletesen régi magyar világ van és gyorsan megcsináltatták a magyar ruhát. Nehogy félreértés legyen: az athéni hasonlat egészben nem vonatkozik erre. A magyar viselet szép volna, kedves volna. De ez is idejét múlta. A modernség, a nemzetközi érintkezés folytán keletkező európai öltözködési mód csak ünnepi alkalmakra hagyhatta meg a nemzeti viseleteket. Egyáltalában nem kívánjuk, hogy törvényhozóink szűk ruhában és csizmában kínlódjanak, amikor kényelmes öltözékek vannak divatban. Hasonlóképen semmi olyan divatnak a meghonosítását nem ajánljuk, amely a fejlődött kor hasznos szokásaival, a civilizált életmóddal és praktikussággal ellenkezik. Azonban ezektől eltekintve, nagyon keressük, hogy mutatkozik-e valami eredménye annak a nemzeti felbuzdulásnak, amely az abszolutizmus utolsó hónapjaiban keletkezett s amely nemes és hazafias célú szövetségeket, egyesületeket és fogadalmakat hozott létre. Emlékezzünk csak egy kissé. Nem olyan régen volt, nem, kell nagyon megerőltetni gondolkozásunkat. Emlékezzünk vissza, miképen fogadkoztak társadalmi köreink legelőkelőbbjei, a divatot csináló mágnás asszonyok és arisztokrata urak, hogy száműzik az idegenséget, ami iparban és kereskedelemben a magyar vagyonosságot gyöngíti, anyagi erejét fogyasztja és társadalmát kozmopolitává s a nemzeti célok iránt érzéketlenné teszi. A fogadalmak közt első volt, hogy a magyar ipar fejlődését a társadalmi szövetség minden lehető eszközének a felhasználásával előmozdítják. Ami iparcikk, ruházati cikk és általában akár öltözködésre, akár fogyasztásra szánt áru található, azt csak Magyarországon szerzik be. A mozgalmat a képen is lehetett tekinteni, mint igen fontos előkészítőjét az önálló vámterületnek. Emlékezünk arra a fogadalomra is, hogy a társaság tagjai takarékosságra kötelezték magukat és akkor mi nagyon dicsértük ezt a fogadkozást, mondván, hogy ha a takarékosságból divatot tudnak csinálni, ez maga Magyarország gazdasági megerősödését hihetetlen mértékben elő fogja mozdítani és a példát szolgáltatók nevüket az utókor előtt is tiszteltté teszik. Már most nézzük a legközelebbi eredményt. Ki kell jelenteni, hogy a mozgalom gazdasági és társadalmi irányán semmit sem változtat az a körülmény, hogy az abszolutizmus veszedelme elmúlt és hogy a nemzeti szellem harcosai jutottak hatalomra. Sőt ellenkezőleg. Nagyobb befolyás nagyobb akcióra teszi képessé az egyéneket, ép úgy, mint a testületeket, szövetségeket és egyesületeket. A társadalmi mozgalom vezetői és részesei legközelebbi összeköttetésben vannak az új rendszer tényleges irányítóival, az ország kormányzásának illetékes tényezőivel. Szervezetük most hatalmasabb, messzebbre kiterjedő, agilisabb és hatásuk intenzívebb és gyorsabb lehetne. Ámde az eredmény eddigelé mégsem kecsegtető. Mondják ugyan, hogy a mágnás hölgyek egy szőkébb társasága (az úgynevezett tulipánosok vezetői) az idén nem csináltatott egyetlen új toilettet sem, mert meg akar felelni a fogadalomnak, mely a takarékosságról szól, ezenkívül pedig várakozik, hogy a magyar iparosok készülhessenek a megrendelések teljesítésére és idejük legyen a munkára. De olyan óriási virágos kertjét a legdrágább toiletteknek, mint amint most a legutóbbi budapesti nagy lóversenynapon pompázott, sohasem lehetett látni, amióta egyáltalában lóversenyek vannak. A turf kabitnéi elcsodálkoztak a váratlan szenzációs látványon. Több millió forint értékű selyemre és csipkére ragyogott a vasárnap dél- Hogy üljenek a követek ? — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: EÖTVÖS KÁROLY. I. Hogy a mostani országgyűléseken miként ülnek a követek, minő sorrendben, minő csoportokban, ezzel ma nem nagyon törődik senki. 1848-ban, de még inkább 1865 óta a nyugati nemzetek szokása lett nálunk is a szokás. Pártok szerint csoportosulva ülnek a követek. A tanácskozó terem tájékait a szerint nevezik el, amint azok az elnök jobbkeze, vagy balkeze felől vagy szemközt feküsznek. Ezért vannak jobboldali, baloldali és középpártok. S e pártok ott ülnek, ahova őket a nevük utalja. De még ezek az oldalak is többfélék, amint többfélék a pártárnyalatok. Van szélsőjobb és szélsőbal, van jobb és bal, van jobbközép és balközép. Van a francia forradalom óta hegy is, hegy párt is. Nálunk ez eddig még nem volt. De kárpótlásul volt nálunk sok minden egyéb. Konzervatív, szabadelvű, független szabadelvű, egyesült ellenzék, mérsékelt ellenzék, 48-as, azután függetlenségi, azután 48-as függetlenségi, nemzeti párt, néppárt, nemzetiségi párt, szászpárt, horvát párt, vacsorapárt, porosz, disszidens, alkotmánypárt, haladó párt s manó tudja, még hány. Sok támadt, sok elmúlt, sok újra támadt, senki se tartja számon valamenynyit. Minden párt emberei lehetőleg egy csomóban ülnek. Valami előkelőbb helyen a vezér, melette két-három benfentes s közelben a párt többi tagja. Most ez a szokás. Jó-e, rossz-e ez a szokás, hiábavaló volna tűnődni fölötte. Nyugaton is úgy van, hát akkor nálunk is jól van. Én nem erről beszélek. Hanem arról, miként ültek a követek 1848 előtt. A régi követek, a tekintetes karok és rendek, a vármegyék szigorú megbízatású küldöttei? A királyi városok, a kerületek, a nemes káptalanok, a távollevők követei, az apát urak s egyéb egyházi rendek? De nem is a nagyon régi országgyűlésekről akarok szólani. Amikor lóháton jött a nemes ember az ország gyűlésére. Megállt Rákos mezején. Cölöphöz kötötte a lovát s kipányvázta vagy kinyűgözte legelni, maga pedig leült a gyepes zsombékra, költötte házas tarisznyáját s amig a fölséges paprikás szalonnában s fokhagymás ürücombban tartott, addig szívesen tanácskozott, szívesen hozta a törvényt s kedvére kimarakodta magát a király tanácsuraival. De amint a tarisznya és a kulacs kiürült s a ló legelője elkopott, öt-hat nap múlva lovára pattant s úgy elporzott hazafelé, hogy még csak hátrafelé se nézett. Hiába beszéltek ő neki a pártvezérek, hiába édesgették a pénz-ügyi bizottságba, hiába küldték delegátusnak Bécsnek városába. Azt felelte: vakapád! Elem se tanácskozik étlen-szomjan. Ezekről a boldog időkről se beszélek. Hanem arról, miként ültek a követek a múlt század közepéig? Ezt se sok ember tudja már jó Magyarországon. Nem pártok szerint ültek. Jobboldal, baloldal, széljobb, szélbal ismeretlen szó volt előttük. Nem is voltak pártok. Minden kérdésben másként mozogtak az elmék s másként alakultak a szavazatok. Annyit észre lehetett venni, hogy a követek egyik része szívesen támogatja, másik része szívesen támadja a kormányt, de határozott pártalakulás még ebből se támadt. Csak Deák Ferenccel kezdődik 1834-ben az igazi pártalakulás. Neki már voltak lelkes hívei, akiket a kancellárok nem tudtak mellőle elédesgetni vagy elriogatni. Nem is igen lehetett pártalakulás. Az 1825-iki országgyűlésen volt már 175 mágnás. Fele se volt magyar. Törődtek is a mágnások az országgal. Pártot alakítani különben se természetük. A követek tábláján volt 19 királyi táblabiró. Ezeket az udvar tartotta, fizette, utasította. Szavazati jogot egyébként se engedtek nekik a vármegyék követei. A Pesti Hírlap mai száma 32 oldal.