Pesti Hírlap, 1906. június (28. évfolyam, 164-178. szám)
1906-06-23 / 171. szám
12 EESTI HÍRLAP, 1906. Junius 23., szombat. Csak hitt kérdésekről. Nézete szerint kétségtelen, hogy mindazt, amit viteldijakban takarítanak, a nemzetnek javára válik, az maga megokolja a csatorna szükségességét. Nem szabad szem elől tévesztenünk Ausztria óriási csatorna-terveit: nekünk is dolgoznunk kell e téren és nem szabad befolyásoltatnunk magunkat az államvasutak képviselőinek pesszimizmusa által. Az aktív kereskedők pesszimisztikus állásfoglalásával szemben megjegyzi, hogy azok figyelmen kívül hagyták az ország északkeleti vidékének, a Tisza eredetétől le Szolnokig terjedő vidék forgalmát; ez a vidék általában mostohagyermeke az országnak, úgy természeti, mint forgalmi viszonyai tekintetében. E vidékre igen áldásos hatással lesz a csatorna, már annak terve is életet öntött annak lakóiba. A szolnoki torkolat mellett foglal állást, Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter. Maga az a tény, hogy annyi tekintélyes urat arra kértem, hogy itt összejöjjenek és a Duna-Tisza csatorna megépítése felett tanácskozzanak, mutatja már azt, hogy nekem, mint miniszternek szándékom, hacsak lehet ezt a csatornát kiépíteni. (Élénk éljenzés.) Azok az érvek, amelyek elhangzottak a csatorna kiépítése ellen, megvallom, hogy engem nem győztek meg. (Helyeslés.) Röviden elő fogom adni okaimat, hogy miért? Köztudomású dolog, ami jelenleg Ausztriában történik, hogy oly mérvű ellenségeskedés ütött ki, nem annyira a kormányban, mint amennyire a közvéleményben, tehát ott, ahol sokkal veszélyesebb, mert sokkal tartósabb és ahonnan sokkal nehezebben irtható ki és amelylyel sokkal nehezebb a megalkudás is és az okos beszéd, hogy lehetetlen nekünk arra nem gondolnunk, hogy miképen biztosítsuk magunkat olynemű túlzások ellen, amelyekre esetleg Ausztriában képesek volnának. A közvélemény Ausztriában hangoztatná és nekem természetesen itt most ezen gyülekezeten csak a közvéleményről lehet beszélni, hogy Magyarországot meg kell fojtani, Magyarország és a magyar terményeket konzumáló világrész között mindenütt Ausztria fekszik; Ausztriának akaratától függ tehát, hogy keresztül ereszszen minket, igen vagy nem. Más szóval Ausztria akaratától függ az, hogy minket egy vasgyűrűvel megfojtson. Ez az osztrák felfogás, melyet talán érvényesíteni akarnak, T. uraim! A jelen kormány abban a szerencsés helyzetben van, amit itt jelezhetek, mert közismeretű dolog, hogy egy bizonyos megállapodásra jutott magával az uralkodóval, amely megállapodás a magyar ügyeket egy bizonyos fokig megvédelmezi a közgazdasági téren 1917-ig az osztrák gyűlölködés ellen, mert az van mondva, hogy vagy kereskedelmi szerződés köttetik Ausztriával, nem szövetség, hanem szerződés szabad kereskedelem alapján, vagy pedig fentartatik a mostani állapot 1917-ig. Íme, tehát az országnak van egy bizonyos ideje arra, feltétlen fel kell használnia, mégpedig teljes erővel (Élénk helyeslés.) arra, hogy magát függetlenítse a közlekedési eszközökre vonatkozólag Ausztriától. (Úgy van!) Hát t, uraim, hogyha mi a térképet nézzük, egészen természetesnek tűnik fel előttünk, hogy ez miképen eszközler de, megjegyzem azonban, hogy én mint kereskedelemügyi miniszter csak a magam tevékenységi köréről szólhatok, azok a kollégáim, akiknek más hivatásuk van, meg fogják szinte tenni, az ő kötelességüket arra nézve, hogy előkészítsük az országot azon nem nagyon messze levő időre, amikor talán teljes erejével szembe fog kelleni szállani egy nagyon igazságtalan és nem okadatolt osztrák elhatározással. Én a kereskedelemügyi kormány szempontjából beszélve, arra a meggyőződésre jutottam, hogy közlekedési eszközök csak akkor jutnak egymással ellentétbe, ha nem helyesen vannak megállapítva, vagy ha nem helyes közlekedési politikát folytat a kormány. Az én meggyőződésem az, hogy a közlekedési eszközöknek egymást ki kell egészíteniük, illetőleg szükséges az, hogy egymásnak fejlesztését mozdítsák elő, és abban az irányban már elkezdtem működni, hogy minden közút és minden vicinális vasút egy előre elkészített tervszerű összefüggésben létesíttessék, nem úgy, hogy itt vagy ott egyének vagy szűk körök érdekében, hanem az ország érdekében (Élénk éljenzés), illetőleg hogy a vasutaknak a forgalmat növelje, ezekbe mintegy ártérbe belevihesse a különféle erekből a nemzeti produkció vérét. Ez a közutakra és a vicinális vasutakra vonatkozó általános elv, amelyet én keresztül is fogok vinni. (Élénk helyeslés.) Egy másik közlekedési út, amelyet maga a természet számunkra kijelölt, a vízi út. Minthogy van két parallel nagy folyó, nem tudom, miért történt eddig az, hogy ezt a két parallel folyót kellő helyen össze nem kötötték? (Igaz! ügy van!) Igaz, hogy már régen gondoltak erre, de a gondolat sohasem vált ténynyé. Van egy körülmény, amelyre tekintettel kell lennünk, mégpedig az, hogy Magyarország eddig a Nyugat felé irányította közlekedését, mégpedig Bécs irányában; ezzel az irányzattal nekünk végre szakítanunk kell. (Élénk éljenzés.) Nagyon fontos volt, elismerem, Budapestet ebből a szempontból is gócponttá tenni, így a vasúti összeköttetés szempontjából is, de nagyon kétlem, hogy helyes-e a vízi összeköttetésrétr ig gócpontjává tenni kizárólag Budapestet. Kétlem pedig azért, mert nem tudjuk, hogy Ausztria nem iparkodik-e bennünket teljesen megfojtani. Nem tudjuk, hogy kell-e majd inkább Fiumén át kijutnunk a világpiachoz, mint Bécsen át (Élénk helyeslés.), továbbá Galacon át és eszerint irányítani közlekedési utainkat. T. uraim, késtem eddig álláspontom kifejtésével, tettem ezt azért, hogy ne predajudikáljak, semminek, amit az urak el kívántak mondani. A csatornatorkolatra vonatkozólag véleményem az, hogy leghelyesebb lesz Csongrád, mégpedig azért, mert eléggé lent esik, úgy, hogy odáig a Tisza is jobban hajózható; de azért is, mert lejebb esik Budapestnél és így közelebb a fiumei irányhoz; és végül azért, mert ott létesíthető az a megoldás, amely a legolcsóbb volna, és ha a csatorna Soltnál menne be a Dunába. Ez az útirány kikerülné azt a hátrányt, hogy Monostortól kezdve a Csongrádtól Budapestig tervezett csaknem parallel menjen a Dunával körülbelül 40 kilométernyire ettől. Ez 33 kilométerrel rövidebb és kiépítése 7 millió koronával kevesebbe kerülne. Ezen irány továbbá nem kötné le a csatorna értékét a Bécs felé gravitáló forgalom fenmaradásának, hanem egyenlő értékkel a Fiume felé irányított forgalomnak is használ, mert körülbelül közepén van a Bécs és Fiume felé gravitáló forgalom útirányának. Ezért az én véleményem szerint ez volna a legjobb megoldás. Mivel az. urak erről a megoldásról nem tettek említést, megemlítem itt azért, hogy ne csak a szűkebb bizottság vegyen erről a tervről tudomást, hanem a jelen nagyobb értekezlet is. Azonban az itt bőven megvitatott útirányokat nem ejtem el, hanem az általam felhozottakkal együtt szűkebb bizottság megbírálása tárgyává teszem. (Élénk helyeslés.) De minthogy a csatornákról beszélünk, lehetetlen rá nem mutatnom arra, hogy ha a politikai körülmények ennek a minisztériumnak életet adnak, egy másik csatornát is tervezek, nevezetesen a vukovár-samáci csatornát. (Élénk éljenzés.), a Száva szabályozásával összekötve, egészen Károlyvárosig, úgy, hogy ez a mostani Duna-Tisza csatorna csak egy része azon csatornahálózatnak, amelyet, meggyőződésem szerint, azon idő alatt, amely előttünk áll, iparkodnunk kell kiépíteni. Az én meggyőződésem az, hogy Magyarországnak kétfelé kell iparkodnia kifelé. Az egyik irány Fiume, a másik Galac. (Helyeslés.) Egy előttem szólott t úr megemlítette már annak szükségét, hogy mi a galaci utat rendes úttá tegyük. Én annyira átérzem ezt, hogy ezzel már behatóan foglalkozom és remélem, sikerrel. (Éljenzés.) De ehéz csatonamunkálatokra nincs szükség, hanem másra, amiről jobb, ha nem beszélek. Bízzák ezt rám, tudom, hogy mit csináljak. (Élénk éljenzés.) Fiuméra vonatkozólag a tényállás az, hogy mikor a vasutat építették, nem számítottak arra, hogy olcsón kelljen szállítani tömegárut Fiuméba. Minthogy ennek a vasútnak kiépítése olyan, hogy ezen olcsón szállítani bizonyos ponttól kezdve lehetetlenség. Ezért, mihelyt a miniszteri székbe ültem, elrendeltem, hogy tanulmányoztassék egy variáns úgy, hogy a nagy lejtő és szűk körök kikerültessenek. De mást is tettem, t. i. tanulmányoztatom a kedvezőtlen részen a villanyos vontatást és pedig azon tényekből indulva ki, amelyeket Olaszországban a legutóbbi időben megállapítottak, amelyekből kitűnik, hogy ezzel ugyanazon költséggel dupla mennyiséget lehet szállítani. T. uraim, miután lehetetlen, hogy negyedik tanácskozmányt is tartsunk, vagyok bátor ajánlani, hogy szűkebb bizottságot küldjünk ki a kérdés tanulmányozására. (Általános helyeslés és zajos éljenzés.) Bacher Emil és Hieronymi Károly megjegyzései után Kossuth Ferenc még egyszer felszólalt. Távol áll tőlem — úgymond — az a szándék, hogy én a budapest-csongrádi irányt, vagy akármelyik irányt elejteném, csak szükségesnek véltem az értekezlet figyelmét erre a másik irányra is felhívni azért, hogy ha majd a dolog a szűkebb bizottságban tanulmány tárgyát képezi, senki se mondhassa, hogy ez az útirány itt megemlítve nem lett. Ami egyébként Budapestet illeti, azt a vízi forgalomból kizárni annál kevésbbé lehet, mert itt van a Duna, a Nyugat felé gravitáló cikkek úgy is felfelé úsznak Budapesttől. Ezzel a miniszter az értekezlet anyagát kimerítettnek jelentette ki és köszönetét fejezte ki a tanácskozáson résztvetteknek buzgalmukért. Miklós Ödön viszont az értekezlet tagjai nevében mondott a miniszternek köszönetet. Az értekezlet este nyolc, órakor ért véget. Hát az bizonyos, hogy a spekuláció már hetek óta rendkívül tartózkodó s ezt nemcsak nálunk, hanem a külföldi tőzsdéken is megfigyelhetjük. Ennek dacára a gyengülésnek nem vehetők ki a természetes okai. Érthető lenne ez ugyanis a nemzetközi értékeknél, azonban a helyi értékek elhanyagolása már kevésbbé magyarázható meg. A belpolitikai helyzet nyugodt, az aratási kilátások kedvezők, iparvállalatainknak bőségesen van munkája, bankjaink néhány igazán nagyarányú pénzműveletet kezdeményeztek, úgy, hogy értékpapírjaink elhanyagolását csak nehezen lehetne érthetővé tenni. Pénteken újra gyenge volt az értéktőzsdei üzletmenet s mindössze kereskedelmi bank és Asphalt részvények kerültek élénkebb kereslet mellett forgalomba. A pénzpiacon az angol bank kamatláb leszállitása egyelőre kevés hatást keltett Bécsi távirat szerint: a magánkamatláb 3, százalékot tesz. * A Magyar Jelzálog-Hitelbank 3 százalékos nyereménykötvényeinek konverziója. A szindikátus vezetősége a következőket teszi közzé: A Magyar Jelzálog-Hitelbank 3%-os nyereménykötvényeinek tulajdonosai a nekik biztosított konvertálási jogot oly nagy mértékben vették igénybe, hogy a konverzió eredménye a feldolgozandó anyag rendkívüli tömegénél és a benyújtó felek nagy számánál fogva ma természetesen még nem volt véglegesen megállapítható. Eddig tényleg feldolgoztatott kerek számban 194.000 darab konvertálásra bejelentett 3%-os nyerménykötvény, amely számban a szindikátus által felvett 3%-os kötvények nem foglaltatnak benn. Minthogy a 3%-os nyereménykötvényekből összesen 277,300 darab volt forgalomban, a nem konvertált 3%-os kötvények helyébe kerülő és nyilvános aláírásra bocsátott nyereménykötvények csak korlátolt mennyiségben fognak rendelkezésre állani. Minthogy továbbá a készpénzjegyzések túlnyomó része kis tételekből áll, amelyek a felosztás alkalmával elsősorban veendők figyelembe, ennélfogva a nagyobb jegyzéseknél lényeges redukció fog szükségessé válni. * Jegybankok kamatláb-leszállítása. Az angol jegybank csütörtökön szállította le 4 százalékról 32 százalékra a hivatalos kamatlábat s most Berlinből táviratozzék, hogy a német, birodalmi bank július első felében valószínűleg fél százalékkal, tehát 4 százalékra fogja leszállítani a kamatlábat. * A Jelzálog-sorsjegyek tőzsdei jegyzése. A tőzsdetanács hirdetményt tett közzé, mely szerint a Magyar Jelzáloghitelbank az 1889. VI. t.-c. alapján nyert felhatalmazás folytán az 1894. évben 70,000,000 korona névértékben kibocsátott 3 százalékos nyereménykötvényeinek még törlesztetten 68,320,000 korona névértékű összeget a m. kir. pénzügyminiszter által tudomásul vett keresztülviteli módozatok szerint nem kamatozó nyereménykötvényekre konvertáltatván, a tőzsdetanács elrendeli, hogy az ennek folytán kiadásra kerülő új nyereménykötvények folyó évi június hó 23. napjának déli tőzsdéjétől fogva következőleg jegyeztessenek a tőzsde árjegyzőlapjában: 1. Magyar jelzáloghitelbank konversionális nyereménykötvények 100 korona. 2. Magyar jelzáloghitelbank nyereménykötvények 100 korona. Ezen nyereménykötvények megjelenéséig (1906. október hó 1.) ideiglenes igazolványok adatnak ki, amelyek a kibocsátandó nyereménykötvényekkel teljesen egyenértékűek s azok helyett képezik a tőzsdei forgalom tárgyát. E nyereménykötvényekből 50 darab egy tőzsdei kötés , az alkuszdíj az értéküzleti szokások 57. §-a értelmében darabonkint 20 fillér. Végül közhírré teszi a tanács, hogy ezen nyereménykötvények a tőzsdei leszámolásba bevonutnak. E részben elrendeli a tanács, hogy a leszámolásra való első bejelentés napja 1906. évi julius hó 4-ike, a további leszámolások tekintetében pedig a tanács által kiadott értéküzleti leszámolónaptár adatai irányadók. * A 4 százalékos aranyjáradékkölcsön szelvényeinek beváltása. A magyar kir. pénzügyminisztérium által a 4 százalékos magyar aranyjáradék-kölcsön szelvényeinek beváltásával megbízott bel- és külföldi bankházak és pénzintézetek részére kiadott utasítás értelmében, az említett szelvények beváltásánál 1906. évi julius hó 1-től egy font sterling értéke Budapesten és Bécsben, valamint a német birodalom egész területére — a Londonra szóló váltóknak Berlinben jegyzett megfelelő árfolyama szerint húsz és negyvenkilenc század birodalmi márkával, Párizsban pedig a Londonra szóló cheque párizsi árfolyamának megfelelően — huszonöt és tizennyolc század frankkal fog számításba vétetni. * A Magyar Kereskedelmi Hitelbank r. t. igazgatósága (Vasas utca 24. sz.) dr Schreyer Endre intézeti titkárt cégjegyzővé nevezte ki. Pénzügyi hírek * Az értéktőzsdéről. A biztatóan indult Séf mindinkább elposványosodik s az u. n. tőzsde-technika mind fokozottabban fekszik rá a piacra. Neve-zetes, hogy ezidőszerint minden kontremin-mozgalmat azzal akarnak betakarni, hogy a gyengülés egyszerűen tőzsde-technikai okokra, vezethető vissza.