Pesti Hírlap, 1906. június (28. évfolyam, 164-178. szám)

1906-06-23 / 171. szám

12 EESTI HÍRLAP, 1906. Junius 23., szombat. Csak hitt kérdésekről. Nézete szerint kétségtelen, hogy mindazt, amit viteldijakban takarítanak, a nemzetnek javára válik, az maga megokolja a csa­torna szükségességét. Nem szabad szem elől té­vesztenünk Ausztria óriási csatorna-terveit: ne­künk is dolgoznunk kell e téren és nem szabad befolyásoltatnunk magunkat az államvasutak kép­viselőinek pesszimizmusa által. Az aktív kereskedők pesszimisztikus állásfoglalásával szemben megjegy­zi, hogy azok figyelmen kívül hagyták az ország északkeleti vidékének, a Tisza eredetétől le Szol­nokig terjedő vidék forgalmát; ez a vidék általá­ban mostohagyermeke az országnak, úgy termé­szeti, mint forgalmi viszonyai tekintetében. E vi­dékre igen áldásos hatással lesz a csatorna, már annak terve is életet öntött annak lakóiba. A szol­noki torkolat mellett foglal állást, Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter. Maga az a tény, hogy annyi tekintélyes urat arra kértem, hogy itt összejöjjenek és a Duna-Tisza csatorna megépítése felett tanácskozzanak, mutatja már azt, hogy nekem, mint miniszternek szándé­kom, hacsak lehet ezt a csatornát kiépíteni. (Élénk éljenzés.) Azok az érvek, amelyek elhangzottak a csatorna kiépítése ellen, megvallom, hogy engem nem győztek meg. (Helyeslés.) Röviden elő fogom adni okaimat, hogy miért? Köztudomású dolog, ami jelenleg Ausztriában történik, hogy oly mérvű ellenségeskedés ütött ki, nem annyira a kormány­ban, mint amennyire a közvéleményben, tehát ott, ahol sokkal veszélyesebb, mert sokkal tartósabb és ahonnan sokkal nehezebben irtható ki és amelylyel sokkal nehezebb a megalkudás is és az okos beszéd, hogy lehetetlen nekünk arra nem gondolnunk, hogy miképen biztosítsuk magunkat olynemű túlzások ellen, amelyekre esetleg Ausztriában képesek vol­nának. A közvélemény Ausztriában hangoztatná és nekem természetesen itt most ezen gyülekezeten csak a közvéleményről lehet beszélni, hogy Magyar­­országot meg kell fojtani, Magyarország és a ma­gyar terményeket konzumáló világrész között mindenütt Ausztria fekszik; Ausztriának akaratá­tól függ tehát, hogy keresztül ereszszen minket, igen vagy nem. Más szóval Ausztria akaratától függ az, hogy minket egy vasgyűrűvel megfojtson. Ez az osztrák felfogás, melyet talán érvényesíteni akarnak, T. uraim! A jelen kormány abban a szeren­csés helyzetben van, amit itt jelezhetek, mert köz­­ismeretű dolog, hogy egy bizonyos megállapodásra jutott magával az uralkodóval, amely megállapo­dás a magyar ügyeket egy bizonyos fokig megvé­delmezi a közgazdasági téren 1917-ig az osztrák gyűlölködés ellen, mert az van mondva, hogy vagy kereskedelmi szerződés köttetik Ausztriával, nem szövetség, hanem szerződés szabad kereskedelem alapján, vagy pedig fentartatik a mostani állapot 1917-ig. Íme, tehát az országnak van egy bizonyos ideje arra, feltétlen fel kell használnia, még­pedig teljes erővel (Élénk helyeslés.) arra, hogy magát függetlenítse a közlekedési eszközökre vonatkozólag Ausztriától. (Úgy van!) Hát t, uraim, hogyha mi a térképet nézzük, egészen természetesnek tűnik fel előttünk, hogy ez miképen eszközler­ de, megjegyzem azonban, hogy én mint kereskedelemügyi miniszter csak a magam te­vékenységi köréről szólhatok, azok a kollégáim, a­kiknek más hivatásuk van, meg fogják szinte tenni, az ő kötelességüket arra nézve, hogy előkészítsük az országot azon nem nagyon messze levő időre, amikor talán teljes erejével szembe fog kelleni szállani egy nagyon igazságtalan és nem okadatolt osztrák elha­tározással. Én a kereskedelemügyi kormány szem­pontjából beszélve, arra a meggyőződésre jutottam, hogy közlekedési eszközök csak akkor jutnak egy­mással ellentétbe, ha nem helyesen vannak megálla­­pítva, vagy ha nem helyes közlekedési politikát foly­tat a kormány. Az én meggyőződésem az, hogy a közlekedési eszközöknek egymást ki kell egészíteniük, illetőleg szükséges az, hogy egymásnak fejlesztését mozdítsák elő, és abban az irányban már el­kezdtem működni, hogy minden közút és minden vicinális vasút egy előre elkészített tervszerű összefüggésben létesíttessék, nem úgy, hogy itt vagy ott egyének vagy szűk körök érdekében, hanem az ország érdeké­ben (Élénk éljenzés), illetőleg hogy a vasutaknak a forgalmat növelje, ezekbe mintegy ártérbe belevi­­hesse a különféle erekből a nemzeti produkció vérét. Ez a közutakra és a vicinális vasutakra vonatkozó általános elv, amelyet én keresztül is fogok vinni. (Élénk helyeslés.) Egy másik közlekedési út, amelyet maga a ter­mészet számunkra kijelölt, a vízi út. Minthogy van két parallel nagy folyó, nem tudom, miért történt eddig az, hogy ezt a két parallel folyót kellő helyen össze nem kötötték? (Igaz! ügy van!) Igaz, hogy már régen gondoltak erre, de a gondolat sohasem vált ténynyé. Van egy körülmény, amelyre tekintet­tel kell lennünk, még­pedig az, hogy Magyarország eddig a Nyugat felé irányította közlekedését, még­pedig Bécs irányában; ezzel az irányzattal nekünk végre szakítanunk kell. (Élénk éljenzés.) Nagyon fontos volt, elismerem, Budapestet ebből a szem­pontból is gócponttá tenni, így a vasúti összeköttetés szempontjából is, de nagyon kétlem, hogy helyes-e a vízi összeköttetés­rétr ig gócpontjává tenni kizárólag Budapestet. Kétlem pedig azért, mert nem tudjuk, hogy Ausz­tria nem iparkodik-e bennünket teljesen megfoj­tani. Nem tudjuk, hogy kell-e majd inkább Fiumén át kijutnunk a világpiachoz, mint Bécsen át (Élénk helyeslés.), továbbá Galacon át és eszerint irányítani közlekedési utainkat. T. uraim, késtem eddig álláspontom kifejté­sével, tettem ezt azért, hogy ne predajudikáljak, semminek, amit az urak el kívántak mondani. A csatornatorkolatra vonatkozólag véleményem az, hogy leghelyesebb lesz Csongrád, még­pedig azért, m­­ert eléggé lent esik, úgy, hogy odáig a Tisza is jobban hajózható; de azért is, mert lejebb esik Budapestnél és így közelebb a fiumei irányhoz; és végül azért, mert ott létesíthető az a megoldás, amely a legolcsóbb volna, és ha a csatorna Solt­nál menne be a Dunába. Ez az útirány kikerülné azt a hátrányt, hogy Monostortól kezdve a Cson­grádtól Budapestig tervezett csaknem parallel menjen a Dunával körülbelül 40 kilométernyire ettől. Ez 33 kilométerrel rövidebb és kiépítése 7 millió koronával kevesebbe kerülne. Ezen irány to­vábbá nem kötné le a csatorna értékét a Bécs felé gravitáló forgalom fenmaradásának, hanem egyenlő értékkel a Fiume felé irányított forgalom­nak is használ, mert körülbelül közepén van a Bécs és Fiume felé gravitáló forgalom útirányának. Ezért az én véleményem szerint ez volna a legjobb megoldás. Mivel a­z. urak erről a megoldásról nem tettek említést, megemlítem itt azért, hogy ne csak a szűkebb bizottság vegyen erről a tervről tudomást, hanem a jelen nagyobb értekezlet is. Azonban az itt bőven megvitatott útirányokat nem ejtem el, hanem az általam felhozottakkal együtt szűkebb bizottság megbírálása tárgyává teszem. (Élénk helyeslés.) De minthogy a csatornákról beszélünk, le­hetetlen rá nem mutatnom arra, hogy ha a poli­tikai körülmények ennek a minisztériumnak éle­tet adnak, egy másik csatornát is tervezek, neve­zetesen a vukovár-samáci csatornát. (Élénk éljen­zés.), a Száva szabályozásával összekötve, egészen Károlyvárosig, úgy, hogy ez a mostani Duna-Tisza csatorna csak egy része azon csatornahálózatnak, amelyet,­ meggyőződésem szerint, azon idő­­ alatt, amely előttünk áll, iparkodnunk kell kiépíteni. Az én meggyőződésem az, hogy Magyaror­szágnak kétfelé kell iparkodni­a kifelé. Az egyik irány Fiume, a másik Galac. (Helyeslés.) Egy­ előttem szólott t­ úr megemlítette már annak szük­ségét, hogy mi a galaci utat rendes úttá tegyük. Én annyira átérzem ezt, hogy ezzel már behatóan foglalkozom és remélem, sikerrel. (Éljenzés.) De ehéz csatonamunkálatokra nincs szükség, hanem másra, amiről jobb, ha nem beszélek. Bízzák ezt rám, tudom, hogy mit csináljak. (Élénk éljen­zés.) Fiuméra vonatkozólag a tényállás az, hogy mikor a vasutat építették, nem számítottak arra, hogy olcsón kelljen szállítani tömegárut Fiuméba. Minthogy ennek a vasútnak kiépítése olyan, hogy ezen olcsón szállítani bizonyos ponttól kezdve le­hetetlenség. Ezért, mihelyt a miniszteri székbe ül­tem, elrendeltem, hogy tanulmányoztassék egy va­riáns úgy, hogy a nagy lejtő és szűk körök kikerül­tessenek. De mást is tettem, t. i. tanulmányoztatom a kedvezőtlen részen a villanyos vontatást és pe­dig azon tényekből indulva ki, amelyeket Olasz­országban a legutóbbi időben megállapítottak, amelyekből kitűnik, hogy ezzel ugyanazon költ­séggel dupla mennyiséget lehet szállítani. T. uraim, miután lehetetlen, hogy negye­dik tanácskozmányt is tartsunk, vagyok bátor ajánlani, hogy szűkebb bizottságot küldjünk ki a kérdés tanulmányozására. (Általános helyeslés és zajos éljenzés.) Bacher Emil és Hieronymi Károly megjegy­zései után Kossuth Ferenc még egyszer felszó­lalt. Távol áll tőlem — úgymond — az a szán­dék, hogy én a budapest-csongrádi irányt, vagy akármelyik irányt elejteném, csak szükségesnek véltem az értekezlet figyelmét erre a másik irányra is felhívni azért, hogy ha majd a dolog a szűkebb bizottságban tanulmány tárgyát képezi, senki se mondhassa, hogy ez az útirány itt­ megemlítve nem lett. Ami egyébként Budapestet illeti, azt a vízi forgalomból kizárni annál kevésbbé lehet, mert itt van a Duna, a Nyugat felé gravitáló cik­kek úgy is felfelé úsznak Budapesttől. Ezzel a miniszter az értekezlet anyagát kimerítettnek je­lentette ki és köszönetét fejezte ki a tanácskozáson résztvetteknek buzgalmukért. Miklós Ödön vi­szont az értekezlet tagjai nevében mondott a mi­niszternek köszönetet. Az értekezlet este nyolc, órakor ért véget. Hát az bizonyos, hogy a spekuláció már hetek óta rendkívül tartózkodó s ezt nemcsak nálunk, hanem a külföldi tőzsdéken is megfigyelhetjük. Ennek dacára a gyengülésnek nem vehetők ki a természetes okai. Érthető­ lenne ez ugyanis a nemzetközi értékeknél, azonban a helyi értékek elhanyagolása már kevésbbé magyarázható meg. A belpolitikai helyzet nyugodt, az aratási kilátások kedvezők, iparvállalatainknak bőségesen van munkája, bankjaink néhány igazán nagyarányú pénzműveletet kezdeményeztek, úgy, hogy értékpapírjaink elhanyagolását csak nehezen­ lehetne érthetővé tenni. Pénteken újra gyenge volt az értéktőzsdei üzletmenet s mindössze kereskedelmi bank és Asphalt részvények kerültek élénkebb keres­­­let mellett forgalomba. A pénzpiacon az angol bank kamatláb leszálli­­tása egyelőre kevés hatást keltett Bécsi távirat sze­rint: a magánkamatláb 3­­, százalékot tesz. * A Magyar Jelzálog-Hitelbank 3 százalékos nyereménykötvényeinek konverziója. A szindiká­tus vezetősége a következőket teszi közzé: A Ma­gyar Jelzálog-Hitelbank 3%-os nyereménykötvé­nyeinek tulajdonosai a nekik biztosított konvertá­lási jogot oly nagy mértékben vették igénybe, hogy a konverzió eredménye a feldolgozandó anyag rend­kívüli tömegénél és a benyújtó felek nagy számánál fogva ma természetesen még nem volt véglegesen megállapítható. Eddig tényleg feldolgoztatott ke­rek számban 194.000 darab konvertálásra bejelentett 3%-os nyerménykötvény,­ amely számban a szindi­kátus által felvett 3%-os kötvények nem foglaltat­nak benn. Minthogy a 3%-os nyereménykötvények­ből összesen 277,300 darab volt forgalomban, a nem konvertált 3%-os kötvények helyébe kerülő és nyil­vános aláírásra bocsátott nyereménykötvények csak korlátolt mennyiségben fognak rendelkezésre ál­lani. Minthogy továbbá a készpénzjegyzések túlnyo­mó része kis tételekből áll, amelyek a felosztás al­kalmával első­sorban veendők figyelembe, ennél­fogva a nagyobb jegyzéseknél lényeges redukció fog szükségessé válni. * Jegybankok kamatláb-leszállítása. Az an­gol jegybank­ csütörtökön szállította le 4 százalékról 3­2 százalékra a hivatalos kamatlábat s most Ber­linből táviratozzék, hogy a német, birodalmi bank július első felében valószínűleg fél százalékkal, te­hát 4 százalékra fogja leszállítani a kamatlábat. * A Jelzálog-sorsjegyek tőzsdei jegyzése. A tőzsdetanács hirdetményt tett közzé, mely szerint a Magyar Jelzáloghitelbank az 1889. VI. t.-c. alap­ján nyert felhatalmazás folytán az 1894. évben 70,000,000 korona névértékben kibocsátott 3 szá­zalékos nyereménykötvényeinek még törlesztetten 68,320,000 korona névértékű összeget a m. kir. pénzügyminiszter által tudomásul vett keresztül­­viteli módozatok szerint nem kamatozó nyeremény­­kötvényekre konvertáltatván, a tőzsdetanács elren­deli, hogy az ennek folytán kiadásra kerülő új nyereménykötvények folyó évi június hó 23. nap­jának déli tőzsdéjétől fogva következőleg jegyeztes­senek a tőzsde árjegyzőlapjában: 1. Magyar jelzá­loghitelbank konversionális nyereménykötvények 100 korona. 2. Magyar jelzáloghitelbank nyere­ménykötvények 100 korona. Ezen nyereménykötvé­nyek megjelenéséig (1906. október hó 1.) ideiglenes igazolványok adatnak ki, amelyek a kibocsátandó nyereménykötvényekkel teljesen egyenértékűek s azok helyett képezik a tőzsdei forgalom tárgyát. E nyereménykötvényekből 50 darab egy tőzsdei kötés , az alkuszdíj az­ értéküzleti szokások 57. §-a értel­mében darabonkint 20 fillér. Végül közhírré teszi a tanács, hogy ezen nyereménykötvények a tőzsdei leszámolásba bevonutnak. E részben elrendeli a ta­nács, hogy a leszámolásra való első bejelentés napja 1906. évi julius hó 4-ike, a további leszámolások te­kintetében pedig a tanács által kiadott értéküzleti leszámolónaptár adatai irányadók. * A 4 százalékos aranyjáradékkölcsön szel­vényeinek beváltása. A magyar kir. pénzügymi­nisztérium által a 4 százalékos magyar aranyjá­­radék-kölcsön szelvényeinek beváltásáva­l megbí­zott bel- és külföldi bankházak és pénzintézetek részére kiadott utasítás értelmében, az említett szelvények beváltásánál 1906. évi julius hó 1-től egy font sterling értéke Budapesten és Bécsben, valamint a német birodalom egész területére — a­­ Londonra szóló váltóknak Berlinben jegyzett meg­felelő árfolyama szerint húsz és negyvenkilenc század birodalmi márkával, Párizsban pedig a Londonra szóló cheque párizsi árfolyamának meg­felelően — huszonöt és tizennyolc század frank­kal fog számításba vétetni. * A Magyar Kereskedelmi Hitelbank r. t. igazgatósága (Va­sas­ utca 24. sz.) dr Schreyer Endre­ intézeti titkárt cégjegyzővé nevezte ki. Pénzügyi hírek­ * Az értéktőzsdéről. A biztatóan indult Séf mindinkább elposványosodik s az u. n. tőzsde-tech­nika mind fokozottabban fekszik rá a piacra. Neve-­­­zetes, hogy ezidőszerint minden kontremin-mozgal­­mat azzal akarnak betakarni, hogy a gyengülés egy­szerűen tőzsde-technikai okokra, vezethető vissza.

Next