Pesti Hírlap, 1906. október (28. évfolyam, 270-284. szám)

1906-10-01 / 270. szám

2 P­E­S­T­I HÍRLAP, 1906. október 1­., törolfőnök a közös ági" költségvetés tárgyában az osztrák miniszterelnökkel és a kö­zös miniszterekkel folytatott. A pártközi hely­zetre vonatkozólag ugyanis első rangú fontos­ságú az, hogy a delegációk elé semmi olyan elő­­terjesztés ne kerüljön, ami ellentétben áltana az átmeneti időre kötött paktummal. Wekerle Sán­dor miniszterelnök hétfőre tanácskozásra hívja össze a kabinet tagjait s ez alkalommal refe­rálni fog a bécsi kihallgatás és tanácskozás eredményéről. Az eddigiekből látni lehetett, hogy még előnyökkel való kecsegtetés árán sem lehet meg szmnlegesen sem eltérni a paktumtól. Itt képen a kormány csakis a megegyezésre tá­maszkodva, leginkább katonai kérdésekben sem­­miféle változtatást nem proponálhat. Ha a ludovika-intézetben honvédtüzérségi tanfolya­mot állítanak föl, ez is csak a képen történhe­tik, hogy az elvállalt feladatok közé számítják azon a címen, hogy a honvédtisztek minél telje­sebb kiképzése a nemzeti irányzat fejlesztéséhez tartozik. A bécsi jelentésekből kitűnik, hogy a kö­zös hadügyminiszter és a haditengerészet pa­rancsnoka nagyobb követelésekre akartak elő­terjesztéseket tenni. De kitűnik az is, hogy a kö­vetelésekkel a magyar miniszterelnök szem­beszállóit és teljesítésüket a maga ré­széről nem vállalta el. A közös konfe­rencián tehát törölni kellett a nagy követelések rubrikáját oly sűrűn, hogy az őszi delegáció költségvetése ne legyen feltűnően eltérő a tava­szi delegációétól. A nyilvánosságra jutott szá­mokból ez idő szerint igen bajos kiokosodni. Ezeket akkor lehet megbírálni, amikor hitelesen közreadják. Mindenesetre idejekorán figyel­­meztetjük a közös kormányt és a magyar kor­mányt is a legutóbbi delegáció azon határozott utasítására, hogy a közös költségvetést tartal­mazó füzeteket jóval a delegáció összeülése előtt kell a delegátusokhoz juttatni, hogy azokat be­hatóan tanulmányozhassák. Az idei első delegá­ció alkalmával zavarokat okozott az, hogy a füzeteket csak a tanácskozás előtt egy nappal osztották ki. Ha most a delegátusok legalább egy héttel korábban meg nem kapják a javaslato­kat, kétségtelen, hogy a delegacionális ülések el­halasztását követelik vagy bekövetkeznek egy l­egújabb fajta sztrájk: a delegátusok sztrájkja. Sí átT °'a kép TM 15 »‘»«tält, számos köz-5 AftSflA? A békéscsabai parasztpárt Achim András el­boim 1200 avtlVarmnaP értekezletet tartott körül­­belül 1200 választó részvételével. A választók egy­ Uk Sm 8 is elf­elektett­ek’A h,így aZt 3 jelöltet választ­­ják Lepv­iselőnek, kit Achim András fog ajánlani. Belpolitikai hírek, újjászervezett szocialisták nagygyűlése. Zen tú­rói jelentik, hogy ott vasárnap délután a bács- és torontálmegyei újjászervező szociáldemokrata párt nagy­gyűlést tartott. A gyűlésen, amelyen M. Már most szent igaz ugyan, hogy még mindig többet ér a döglött tinó, mint a semmi tinó, mert amannak legalább a bőre ér valamit. De nem így a két székely. Am­int meggyőződtek róla, hogy csakugyan döglött az a tinó, egy­szerre fordított az eszén mind a két gányó. A döglött tinót no, azt nem támasztja fel többé de a­merikói harsona sem, ámde az elveszett tinó még előkerülhet. Mindegyik atyafi tehát most már azon volt, hogy a társára disputálja rá a döglött kérődzőt. — Hogy is monda, kee, — kezdte Alsó Nagy Pál, — hogy ez a kee tinója? Jól monda, kee. Most már magam is úgy látom, hogy ez a kee tinaja és senki másé. — Én meg a’ valló vónék, szomszéd — bizonygott Felső Kis Péter, — hogy keedh­ez tartozik ez a barom. Soh’se volt ez az enyém. E’ biz a keedé volt. Egy darabig még bizonygattak, vitatkoz­tak, hogy kié is hát az a tinó? De mikor látták, hogy semmire sem mennek, együtt beballagá­­nak a községházára, Agyaras Mózses bíró uram színe elé. A döglött tinót három cigány cipelte utánok hevenyészett fatalpakon. Agyaras Mózses bíró uram hamarosan el is intézte volna a peres kérdést, hogy kié is hát az a tinó? Mert józan eszű székely vala ö­lelme. De ott volt épen Zselyky Imre, az esküdt, aki mindent a világon csakis hivatalos észszel méregetett. Mivelhogy más nem volt neki. Még a napfényt és a holdvilágot is csak hivatalos észszel nézte, vajon megfelel-e a kalendárium­bel­i hivatalos adatoknak. A két gányó tehát Zselyky Imre esküdt úrnak adta elő a maga ügyét. Péter azt mond­­ta: Pálé a tinó. Pál azt mondta: de bizony Pé­teré a tinó. — Különös ügy, nagyon különös. — Zselyky uram takargatta is az üstöket, de na­gyon. — Mindenekelőtt ki fogok menni a hely­színére, megállapítani a trió halálának okát, — bökte ki hosszú gondolkozás után az esküdt. A hivatalos észtől mit is várhatunk mást, mint első­sorban helyszíni szemlét, szakértők meg­hallgatását és más­­féle hiábavalóságot. Agyaras Józses bíró uram csak mo­solygott. — Mire való az, nemzetes uram? — kér­dezte. — Lehetne ám enélkül is igazságot tenni a peresek között. — Kend, bíró úr, hallgasson. Kend­ehez nem ért, — válaszolta mérgesen az esküdt. Az­zal már fogta is a süvegét, botját és ment. Vagy egy óra múlva tért vissza. Egy be­tű nem sok, de ennyivel sem lett okosabb. — Ha nem vétenék számmal, esküdt uram, — kezdte ismét a falu érdemes bírája, — megkérdezném, mitől is döglött hát meg az a tinó? — Tudja a kö. Én nem tudom. — Én bizony tudom. Szomjas volt a tinó és vizet ivott a Marosból. Arra jöhetett valami tutaj vagy farönk, az elütötte. Ettől döglött meg a tinó. Történt már ilyesmi máskor is. — No, ha tudta, mit kérdezi tőlem? De ne beszéljen annyit, kend, bíró, inkább pipáz­zék. Hadd végezzem dolgom a peresekkel. Bíró uramnak így is jó volt. Elővette pi­páját, minden hozzátartozó készségét, rágyúj­tott és csak nézte az esküdtet. Aki he­vesen kínlódott. Sehogy sem tudta megállapítani személyazonosságát. Péter azt mondj­­ál azt mondta: Péteré. — Tudják mit, keetek? —­­ végre az esküdt, — hozzák ide mit , akik ösmerték a keetek tanait. Majd megmondják, hogy kié volt, míg élt, ez Bíró uram ismét mosolygott és is állhatta meg szó nélkül. Az ő józan éss tisztában volt vele, hogy az esküdttel­­ csúfot járat majd a hivatalos ész. — Nem megy ezzel semmire, eskü instálom, — szólt csendesen. — Tan­­itt nem segít. — Ugyan hallgasson. Még­­ mondjam? Rend­ehez nem ért. Tudja mi az a corpus juris meg a tripartitu Bíró uram persze hogy nem ti hát hallgatott. Hanem azért mégis az igaza Mert a tanúk mindegyike eg vallott. — Mikor együtt volt a két trió, í­tük sohasem megmondani, melyik ki hogy tudhassuk mi azt most, mikor­­ egyik van itt és az is döglött? Az esküdt úr mérges lett, mint a gomba. Előbb szakértőt, állatorvost eu süsse ki az az igazságot. De szerencsés jutott, hogy mire a vármegyei állatorvo érkezik, talán egy hét múlva, talán sem, addig ez a trió háromszor is . Azért hát úgy akarta megoldani a kérd békéltette a perlekedőket. Nyúzzák le bőrét, az árán osztozkodjanak meg és Semmelweis emlékezete.­ ­Szoborleleplezés.) A tudományos világ a vasárnapot a nagynevű magyar orvos, Semmelweis Ignác emlékének szen­telte, akinek szobrát, melynek felállításához az egész művelt világ orvosai hozzájárultak, vasárnap lep­lezték le impozáns ünnepély keretében. Az ünnep jelentőségét emelte, hogy azon megjelent gróf Appo­­nyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter és hogy a távol idegenből a magyar tudós ünneplésére számos hírneves orvos jött el hozzánk, hogy úgy a tudomány, mint nemzetük nevében hódoljanak a tudomány vértanúja emlékének Az egyetemi ünnep. Az ünnepély első része a tudomány­egyetem központi épületének aulájában délelőtt fél tizenegy órakor kezdődött, amelyre zsúfolásig megtelt a ha­talmas terem előkelő vendégekkel. A közönség sorai­ban helyet foglaltak gróf Apponyi Albert közokta­tásügyi miniszter, Molnár Viktor és Tóth János államtitkárok, Tóth Lajos, Chyzer Kornél minisz­teri tanácsosok, Gopcsa László min. oszt. tanácsos, Bárczy István polgármester, K. Jónás Ödön, a mű­egyetem rektora, Hutyra Ferenc, az állatorvosi fő­iskola rektora, Szabó Dénes kolozsvári egyetemi pro­­rektor és Krigler dékán, Heinrich Gusztáv, a Tud. Akadémia főtitkára, Szily Kálmán, stb. A katonai orvosi kar részéről megjelentek: Kepes Gyula ve­zértörzsorvos,­­ Hodoly Elek, Mirdács Pál, Ábrahám Béla, Szilágyi József főtörzsorvosok, Kovács Áron és Kosztka Emil honvédtörzsorvos. A külföldi tudósok közül ott voltak: Jena: dr Schultze B. tanár, v. b. t. t., Friedburg: Weckerling H. tanácsos, Boroszló: dr Ash R. London: dr Duka A. Bécs: dr Chrobak R. tanár, udv. tanácsos, dr Schauta Fr. tanár, udv. ta­nácsos, dr Neumann Gy. egyetemi m. t., dr Herzfeld K. egyetemi tanár, dr Halban József egyet. tanár, dr Mandl Lajos egyete­m. tanár, Laczkó egyete­m. tanár, dr Fischer igazgató, dr Schürer v. Waldheim, Semmelweis életrajzírója, Kopenh­ága: Fibiger J. tanár, Róma: dr Pestalozza E. tanár, Genua: dr Bossi L. tanár, Messina: di Guzzoni degli Ancerini A. tanár, Basel: v. Ilerff von Salis tanár. Testületileg voltak jelen az egyetem összes ta­nárai, élükön Ajtai K. Sándor rektorral és az egye­temi tanács tagjaival, akik díszmagyarba öltözöt­ten foglaltak helyet az emelvényen. Képviseltették magukat a diszülésen: a közegészségügyi tanács, a vöröskereszt egylet, a budapesti kir. orvosegyesület, az orsz. közegészségügyi egyesület, az ő és fiókjai, a közkórházi orsz. társulat, összes kórházak és klinikák, a budapes­tesegyesületek és orvostársulatok, az őrs iskolák, stb. Semmelweis családjának tagjai kö­t tudós özvegye, a nővére, Semmelweis Péter özvegye fiával, Ráth Péter udvari fő, eTM.sok­ családjával, továbbá a tudós­aik közül az egyik Lehotzky pozsonyi felesége, azonkívül a Szemerényi és Mül] . A diszülést Ajtai K. Sándor rektor nyitotta meg rövid beszédével, melyben jelentőségét méltatta, amikor nemcsak a hanem a megmentett és hálás polgárok rakják le a nagy magyar tudós emléke e tor beszédét a közönség zajos tapssal és fogadta. Utána Bársony János tanár már végig a közönség tetszésével kisért­­es; a külföld küldöttei emelkedtek fel szólás Schultze Bernit jénai nyug. tanár, v. b.­dott beszédet, melyet a hallgató közönség és éljenzése szakitott félbe több ízben, r bah R. udvari tanácsos, bécsi professzori­ kés tapssal jutalmazott beszédet. Máj derf Fr. udvari tanácsos, bécsi tanár beszélje­széde során megemlitette, hogy Bécs voj magyar tudós emlékének szobrot fog eset nem akaró éljenzésbe tört ki a közilet Fibiger J. kopenhágai tanár, majd dr.es római tanár mondott olasz nyelven . Utánuk Guzzoni degli Ancerini A. mer­é­ször mondott latin nyelven beszédet, ne tével v. Herff von Salis baseli tanár be­rá­tással és végül a külföldi vendégek ké­­ Albert londoni tanár tette le hódolatánát emléke előtt. an Ezután dr Dirner Gusztáv tanár a) weis-emlékünnep végrehajtó-bizottsága 102 emelkedett fel és beszéde során elm­eg bizottságot a világ minden részéről,­­pi­­den országából elárasztották táviratidé­ben hódolnak a nagy magyar tudós­ai . Most Györy Tibor emelkedett , hosszabb beszédben méltatta Semmel, a tudomány terén. Íze Nagyhatású beszédének nagy rpel­mekágyi láz ismertetése, majd Semmit­ módjának részletezése foglalta­ el. Le.­köszönheti — úgymond — nemcsak ", de az egész szenvedésre praedesztina,­­hogy megszabadította a gyermekágyi­ rémétől, mely elrabolta a feleséget a), anyát a gyermektől. Az ő idejében azo­­nitis a visszhang nélkül hangzott el. Jn­jában nem tudhatja, hogy ma már az e'­o tanítása, az ő elvei­ szerint jár el úgy­mint a sebészet terén. Tanításának az a de emlékének mi vagyunk a letétemén ti meg Istenünk nemzetünket és adjon neo weishez hasonló hű és nagy fiakat, kis,e földnek és nőinek oly dicsőséget szerez.­ anyák megváltója, Semmelweis! A lélekemelő ünnepélyt Ajtai K.:-‘

Next