Pesti Hírlap, 1906. november (28. évfolyam, 316-330. szám)

1906-11-16 / 316. szám

f Budapest, 1906. XXVIII. évf. 316. (10.045.) szám. Péntek, november 16. ...................................................... ................ - ------------------- ------------------- ----------------------------­ -------------------------------————— ■■ ■■■ w ^ 1 .... ^ Előfizetési áraki Szerkesztőség:: Egész évre____28 k. - l Budapest, Váci­ körut 78. ................1’7 * * WSk 81 fa hová a lap szellemi részét J negyedévre ... / , — , BTe| MSSB Hl PS« ------- m sa ------- illető minden közlemény imr Zz'*TM............ -■“• U *■ V ni H P| tézendö. I Ly I­­­I 1 In Lili -Aa B TM lB H H ■ HH ■ B ■ hová az előfizetések és a lap l­egjelenik minden nap, ünnep­pá­r­i szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is. AzlNY'A'f­­szólalások intézendők. A bürokratizmus ellen. "A képviselőház mai ülésén terjesztették be a pénzügyi bizottság jelentését a jövő évi állami költségvetésről. Az ilyen jelentés egyszerű sab­lon szokott lenni s kevesen szokták elolvasni. A mostani jelentésben van azonban egy passzus, ami figyelmet érdemel s figyelmet fog kelteni. Azt mondja ugyanis a jelentés, hogy itt a legfőbb ideje, hogy a pénzügyi bizottság és a képviselőház is állást foglaljon a bürokratiz­mus túltengése ellen. Meg is indokolja Hoitsy Pál bizottsági előadó ezt az állásfoglalást. Kimutatja, hogy az állami kiadások emelkedésében a költségek egy­­harmada személyi járandóságokra esik, még­pedig 15,634.000 korona ez az emelkedés. Ma már ennélfogva a személyi járandóságok ösz­­szege az állami költségvetésben 275 millió 523.000 koronára rúg. De ebbe a nagy­­összeg­be nincs még beleszámítva a vármegyék dotá­ciója, az országgyűlési kiadások, az egyházak­nak és felekezeti iskoláknak adott, segélyek s a közösügyi kiadások személyes természetű já­randóságai. Mindezeken felül pedig még emel­ni kell a személyi járandóságokat, mert például a tanítók, a vasúti alkalmazottak és a bírók fi­zetésének fokozatos emelése elől elzárkózni többé nem lehet. A személyes terhek tehát oly módon nőnek az államháztartásban, hogy meg kell állni a bürokratizmus tovább­terjesztésé­ben. Amit a pénzügyi bizottság jelentése pénzügyi bajnak jelez, az egyszersmind nagy társadalmi és közigazgatási baj is Magyaror­szágon. A bürokratizmus túltengése , minden államban nagy veszedelem. Nálunk kétszerte nagyobb. Mert az adófizetők válla nem­ bírja már meg a növekvő terheket s mert a bürokra­tizmus terjedésével tulajdonképen egyszersmind a szellemi proletariátust is terjesztjük. A bürokratizmus alatt tulajdonképen a megcsontosodott hivatalnoki hatalmaskodást, az irodák szűk fala által korlátolt felfogást, a tisztviselői copfot, vaskalaposságot, a formák által a lényeg rovására való üres adminisztrá­lást értik általában mindenütt. Ebben az érte­lemben bürokratizmus uralkodik különösen a germán népfajoknál. Ez az iroda-mánia el­nyomja a szabad gondolkodást a hivatalnoki karban és a szabad szellemet a közönségben. Gyötrelmessé teszi az embereknek a hivatalok­kal és hivatalnokokkal való érintkezést. S a rendnek a cégére alatt s annak kedvéért meg­öli az eleven életet. Éhez az általános, hogy úgy mondjuk, nemzetközi bürokratizmushoz már most Ma­gyarországon hozzájárul egy külön magyar nemzeti betegség. Nálunk ugyanis kezd egy olyan bürokra­tizmus kifejlődni, mely még a rendet sem szol­gálja s biztosítja, csak gyötrelmet okoz a kö­zönségnek. Mert azt­ senki sem meri állítani, hogy a hivatalok és hivatalnokok óriási mér­tékű szaporítása mellett minden hivatalban s általában az ország adminisztrációjában min­taszerű rend volna. A magyar bürokratizmust ugyanis az idézte elő, hogy az emberek ezrével tódulnak a hivatalokba gyakran minden képesség és hi­­vatottság nélkül. Az atyafiság, a protekció, a születés, a választói szolgálatok vagy a pana­mázás juttatja nálunk a bareaukba a tisztvi­selők igen nagy tömegét. S ezenfelül a hivatott és tehetséges embereket a szabad, de bizonyta­lan pályáktól való félelem s a fixumra és a nyugdíjra való vágyakozás kergeti a hivatalok­ba, így szaporodik a hivatalnoki szegénység, a szellemi proletar­iátus s így következik be a bü­rokratizmusnak egy olyan túltengése Magyar­­országon, amely nemcsak hogy az országnak árt, hanem­ nem használ maguknak a bureauk­­ban szenvedőknek sem. Ennek a speciális magyar bürokratiz­musnak áldozatai maguk a hivatalnokok is. A biztos megélhetésnek vágya viszi az ifjakat a hivatalokba s férfikorukban, vagy amikor csa­ládot alapítottak, akkor győződnek meg csak róla, hogy tulajdonképen a biztos nyomorba ju­tottak. Az embereknek a hivatalnoki állásokba való tömeges pályázása, az a megrohanás, ami­nek e tekintetben miniszterek s törvényhozók hosszú ideje ki vannak téve, okozta tulajdon­képen azt, hogy a hivatalnoki állásokat folyton szaporították. Igen sok­ esetben nem is annyira a hiva­talokban előállott belső szükségből kreálták az állásokat, hanem abból a külső szükségből, hogy mindig igen sok embernek­­ állás kellett. Mikor aztán a hivatalba vágyók s állás nélküliek kedvéért megcsinálták a hivatali állá­sokat s ezeket betöltötték, akkor következett az illetők hivatalos nyomora, amelyen most az államháztartás fokozódó megterhelésével kell enyhí­teni. E szociális okok mellett aztán lassan kint kifejlődött nálunk is egyes igazgatási ágakban A Kerkapolyak. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: EÖTVÖS KÁROLY. XIV. A házat később Békássy Lajos volt képvi­selő, lángoló lelkű hazafi, egykor vitéz honvéd vette meg tőle 24 ezer korona vételáron. Most ennek örököseié. Vett utóbb a város belsőbb részén Kerka­­poly másik házat is, földszinteset, jövedelme­zőt. Mikor Pápától megvált, ezt is eladta hét vagy nyolcezer koronáért. Vett birtokot is Pápa határában az úgy­nevezett Koldústelek-dülőben. Ez ötven magyar holdnyi volt. Mezei gazdálkodást folytatott rajta. Egyik szomszéd falu észak felé Gyimóth. Ennek határában is vett mintegy ötven hold­­­nyi birtokot, mely barázdás szomszéd volt a pápai határról. Pápáról könnyen vezethette ezen is gazdaságát. Maga vezette, nem bízta másra. Mindenre, volt ideje, mindenhez kedve. Bámulni való ügyességgel,s követni való takarékossággal tu­dott gazdálkodni. Szerencséje közmondásos lett. Esze volt szerencséje. Üzleti számítása abból állt, hogy nyomasztó adósságot sohase csinált; ha birtokot vett, mindig készpénzen vett és sohase adósságra. Amikor eladni valója volt, megvárta a legmagasabb árakat. Amikor ven­nie kellett, mindig eltalálta a­ legolcsóbb árt. Nem volt ebben semmi ördögség. Mindig télen vette a nyári ruhát s mindig nyáron a téli ru­hát. Az üzleti világ a sok ügylethez s a gyors lebonyolításhoz szokott. Ez a szokása az évsza­kok szerint elmaradhatlanul szökkenti föl vagy ejti le az árakat. Ő ezt a szokást zsákmányolta ki. Ez volt rá nézve az a vízesés, melyről bölcs tanára, Tarczy Lajos, beszélt, s melyre az okos gazda vígan kotyogó malmot épít. Háztartását édes­anyja vezette, ruháit, fehérneműit, apró kiadásait ő gondozta. Oko­sabb vezetés, jobb gondozás nem lehet a vilá­­­­gon. Az életmód költségeiről, anyagi oldaláról ez volt elve: — Arait az ember keres, rakja félre, gyűjtsön belőle tőke-vagyont Elégedjék meg azzal, de azt föl is élheti, amit már meglevő tőke-vagyona hoz, így sohase lát szükséget és sohase kell összébb húzódnia. Mikor miniszterré lett, mikor pénzzé tet­te minden pápai értékét, az államtitkári fizetés­ből megtakarított tőkéjével együtt volt összesen 146 ezer korona készpénz-vagyona. Jegyezd meg ezt jól, nyájas olvasóm, s ne csodálkozzál azon, hogy én a nagy minisz­ter vagyoni dolgairól ennyit beszélek. Lesz er­ről még sokkal bővebb szó is majd később. Tu­dom én, hogy költők, művészek, államférfiak, győztes hadvezérek apró-cseprő vagyoni viszo­nyairól nem­ szokás krónikát írni. Nem sokat törődik ezzel a világtörténet. Hanem­ hát mi alkotmányos népképviseleti államban élünk, Európa kellő közepén, a népszenvedély minden magasztos és minden ocsmány dulakodása közt, nálunk hát az alkotmányos erők minden része tevékeny munkában buzgólkodik. S most mondok neked, nyájas olvasóm­, iíj dolgot, új igazságot, melyet évezredek óta ismer az emberiség s melyet már örökké emlé­kezetes szavaiban a nagy római költő, Vergi­­­­lius is megénekelt. Ez az évezredek óta ismert új dolog és új igazság pedig nem egyéb, mint hogy az alkotmányos erők közé tartozik s azok közt nem is a leggyöngébb a rágalom. A rágalmat oly alak, aminő Kerkapoly, ki nem kerülhette. Sőt ő szilaj bátorsággal fel­­buzdította maga ellen. Elméjének, ősmagyar tiszta jellemének s férfiszilárdságának erejével semmiféle ellenzék nem mert s nem tudott szemtül szembe megküzdeni. Ő volt az egykori Deák-párt legerősebb viaskodó hőse. Semmiféle vértet, páncélt, paizst, hízelgést, sajtóbarátsá­got nem öltött fel, nem szerzett magának. Fe­det­len mellel és vállal küzdött, mint a norman­nok mesebeli hősei. Kardjának suhintásait­ól A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal.

Next