Pesti Hírlap, 1906. november (28. évfolyam, 316-330. szám)
1906-11-16 / 316. szám
f Budapest, 1906. XXVIII. évf. 316. (10.045.) szám. Péntek, november 16. ...................................................... ................ - ------------------- ------------------- ---------------------------- -------------------------------————— ■■ ■■■ w ^ 1 .... ^ Előfizetési áraki Szerkesztőség:: Egész évre____28 k. - l Budapest, Váci körut 78. ................1’7 * * WSk 81 fa hová a lap szellemi részét J negyedévre ... / , — , BTe| MSSB Hl PS« ------- m sa ------- illető minden közlemény imr Zz'*TM............ -■“• U *■ V ni H P| tézendö. I Ly II 1 In Lili -Aa B TM lB H H ■ HH ■ B ■ hová az előfizetések és a lap legjelenik minden nap, ünneppári szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is. AzlNY'A'fszólalások intézendők. A bürokratizmus ellen. "A képviselőház mai ülésén terjesztették be a pénzügyi bizottság jelentését a jövő évi állami költségvetésről. Az ilyen jelentés egyszerű sablon szokott lenni s kevesen szokták elolvasni. A mostani jelentésben van azonban egy passzus, ami figyelmet érdemel s figyelmet fog kelteni. Azt mondja ugyanis a jelentés, hogy itt a legfőbb ideje, hogy a pénzügyi bizottság és a képviselőház is állást foglaljon a bürokratizmus túltengése ellen. Meg is indokolja Hoitsy Pál bizottsági előadó ezt az állásfoglalást. Kimutatja, hogy az állami kiadások emelkedésében a költségek egyharmada személyi járandóságokra esik, mégpedig 15,634.000 korona ez az emelkedés. Ma már ennélfogva a személyi járandóságok öszszege az állami költségvetésben 275 millió 523.000 koronára rúg. De ebbe a nagyösszegbe nincs még beleszámítva a vármegyék dotációja, az országgyűlési kiadások, az egyházaknak és felekezeti iskoláknak adott, segélyek s a közösügyi kiadások személyes természetű járandóságai. Mindezeken felül pedig még emelni kell a személyi járandóságokat, mert például a tanítók, a vasúti alkalmazottak és a bírók fizetésének fokozatos emelése elől elzárkózni többé nem lehet. A személyes terhek tehát oly módon nőnek az államháztartásban, hogy meg kell állni a bürokratizmus továbbterjesztésében. Amit a pénzügyi bizottság jelentése pénzügyi bajnak jelez, az egyszersmind nagy társadalmi és közigazgatási baj is Magyarországon. A bürokratizmus túltengése , minden államban nagy veszedelem. Nálunk kétszerte nagyobb. Mert az adófizetők válla nem bírja már meg a növekvő terheket s mert a bürokratizmus terjedésével tulajdonképen egyszersmind a szellemi proletariátust is terjesztjük. A bürokratizmus alatt tulajdonképen a megcsontosodott hivatalnoki hatalmaskodást, az irodák szűk fala által korlátolt felfogást, a tisztviselői copfot, vaskalaposságot, a formák által a lényeg rovására való üres adminisztrálást értik általában mindenütt. Ebben az értelemben bürokratizmus uralkodik különösen a germán népfajoknál. Ez az iroda-mánia elnyomja a szabad gondolkodást a hivatalnoki karban és a szabad szellemet a közönségben. Gyötrelmessé teszi az embereknek a hivatalokkal és hivatalnokokkal való érintkezést. S a rendnek a cégére alatt s annak kedvéért megöli az eleven életet. Éhez az általános, hogy úgy mondjuk, nemzetközi bürokratizmushoz már most Magyarországon hozzájárul egy külön magyar nemzeti betegség. Nálunk ugyanis kezd egy olyan bürokratizmus kifejlődni, mely még a rendet sem szolgálja s biztosítja, csak gyötrelmet okoz a közönségnek. Mert azt senki sem meri állítani, hogy a hivatalok és hivatalnokok óriási mértékű szaporítása mellett minden hivatalban s általában az ország adminisztrációjában mintaszerű rend volna. A magyar bürokratizmust ugyanis az idézte elő, hogy az emberek ezrével tódulnak a hivatalokba gyakran minden képesség és hivatottság nélkül. Az atyafiság, a protekció, a születés, a választói szolgálatok vagy a panamázás juttatja nálunk a bareaukba a tisztviselők igen nagy tömegét. S ezenfelül a hivatott és tehetséges embereket a szabad, de bizonytalan pályáktól való félelem s a fixumra és a nyugdíjra való vágyakozás kergeti a hivatalokba, így szaporodik a hivatalnoki szegénység, a szellemi proletariátus s így következik be a bürokratizmusnak egy olyan túltengése Magyarországon, amely nemcsak hogy az országnak árt, hanem nem használ maguknak a bureaukban szenvedőknek sem. Ennek a speciális magyar bürokratizmusnak áldozatai maguk a hivatalnokok is. A biztos megélhetésnek vágya viszi az ifjakat a hivatalokba s férfikorukban, vagy amikor családot alapítottak, akkor győződnek meg csak róla, hogy tulajdonképen a biztos nyomorba jutottak. Az embereknek a hivatalnoki állásokba való tömeges pályázása, az a megrohanás, aminek e tekintetben miniszterek s törvényhozók hosszú ideje ki vannak téve, okozta tulajdonképen azt, hogy a hivatalnoki állásokat folyton szaporították. Igen sok esetben nem is annyira a hivatalokban előállott belső szükségből kreálták az állásokat, hanem abból a külső szükségből, hogy mindig igen sok embernek állás kellett. Mikor aztán a hivatalba vágyók s állás nélküliek kedvéért megcsinálták a hivatali állásokat s ezeket betöltötték, akkor következett az illetők hivatalos nyomora, amelyen most az államháztartás fokozódó megterhelésével kell enyhíteni. E szociális okok mellett aztán lassan kint kifejlődött nálunk is egyes igazgatási ágakban A Kerkapolyak. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: EÖTVÖS KÁROLY. XIV. A házat később Békássy Lajos volt képviselő, lángoló lelkű hazafi, egykor vitéz honvéd vette meg tőle 24 ezer korona vételáron. Most ennek örököseié. Vett utóbb a város belsőbb részén Kerkapoly másik házat is, földszinteset, jövedelmezőt. Mikor Pápától megvált, ezt is eladta hét vagy nyolcezer koronáért. Vett birtokot is Pápa határában az úgynevezett Koldústelek-dülőben. Ez ötven magyar holdnyi volt. Mezei gazdálkodást folytatott rajta. Egyik szomszéd falu észak felé Gyimóth. Ennek határában is vett mintegy ötven holdnyi birtokot, mely barázdás szomszéd volt a pápai határról. Pápáról könnyen vezethette ezen is gazdaságát. Maga vezette, nem bízta másra. Mindenre, volt ideje, mindenhez kedve. Bámulni való ügyességgel,s követni való takarékossággal tudott gazdálkodni. Szerencséje közmondásos lett. Esze volt szerencséje. Üzleti számítása abból állt, hogy nyomasztó adósságot sohase csinált; ha birtokot vett, mindig készpénzen vett és sohase adósságra. Amikor eladni valója volt, megvárta a legmagasabb árakat. Amikor vennie kellett, mindig eltalálta a legolcsóbb árt. Nem volt ebben semmi ördögség. Mindig télen vette a nyári ruhát s mindig nyáron a téli ruhát. Az üzleti világ a sok ügylethez s a gyors lebonyolításhoz szokott. Ez a szokása az évszakok szerint elmaradhatlanul szökkenti föl vagy ejti le az árakat. Ő ezt a szokást zsákmányolta ki. Ez volt rá nézve az a vízesés, melyről bölcs tanára, Tarczy Lajos, beszélt, s melyre az okos gazda vígan kotyogó malmot épít. Háztartását édesanyja vezette, ruháit, fehérneműit, apró kiadásait ő gondozta. Okosabb vezetés, jobb gondozás nem lehet a világon. Az életmód költségeiről, anyagi oldaláról ez volt elve: — Arait az ember keres, rakja félre, gyűjtsön belőle tőke-vagyont Elégedjék meg azzal, de azt föl is élheti, amit már meglevő tőke-vagyona hoz, így sohase lát szükséget és sohase kell összébb húzódnia. Mikor miniszterré lett, mikor pénzzé tette minden pápai értékét, az államtitkári fizetésből megtakarított tőkéjével együtt volt összesen 146 ezer korona készpénz-vagyona. Jegyezd meg ezt jól, nyájas olvasóm, s ne csodálkozzál azon, hogy én a nagy miniszter vagyoni dolgairól ennyit beszélek. Lesz erről még sokkal bővebb szó is majd később. Tudom én, hogy költők, művészek, államférfiak, győztes hadvezérek apró-cseprő vagyoni viszonyairól nem szokás krónikát írni. Nem sokat törődik ezzel a világtörténet. Hanem hát mi alkotmányos népképviseleti államban élünk, Európa kellő közepén, a népszenvedély minden magasztos és minden ocsmány dulakodása közt, nálunk hát az alkotmányos erők minden része tevékeny munkában buzgólkodik. S most mondok neked, nyájas olvasóm, iíj dolgot, új igazságot, melyet évezredek óta ismer az emberiség s melyet már örökké emlékezetes szavaiban a nagy római költő, Vergilius is megénekelt. Ez az évezredek óta ismert új dolog és új igazság pedig nem egyéb, mint hogy az alkotmányos erők közé tartozik s azok közt nem is a leggyöngébb a rágalom. A rágalmat oly alak, aminő Kerkapoly, ki nem kerülhette. Sőt ő szilaj bátorsággal felbuzdította maga ellen. Elméjének, ősmagyar tiszta jellemének s férfiszilárdságának erejével semmiféle ellenzék nem mert s nem tudott szemtül szembe megküzdeni. Ő volt az egykori Deák-párt legerősebb viaskodó hőse. Semmiféle vértet, páncélt, paizst, hízelgést, sajtóbarátságot nem öltött fel, nem szerzett magának. Fedetlen mellel és vállal küzdött, mint a normannok mesebeli hősei. Kardjának suhintásaitól A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal.