Pesti Hírlap, 1906. november (28. évfolyam, 316-330. szám)
1906-11-16 / 316. szám
______________________________ PESTI HÍRLAP 1906. november 16., péntek. az az igazi bürokratizmus, mely papiros-tengerbe fojtotta az adminisztrációt. Egyszerre elkezdtek termékenyek lenni az irodai akták s egy akta szült tizet. A szoba-adminisztráció kezdte Magyarországot behálózni. Ennek volt aztán köszönhető, hogy ha valakinek bármiféle dolga akadt a hivatalokban, akkor az előszobákban kellett töltenie az élete felét. Aki az igazságát kereste a bureaukban, az befeszült, mire megkapta. Aki a pénzét kereste az irodákban, az ráköltötte az egészet, mire hozzájuthatott volna. Most aztán már odajutottunk, hogy minden ember retteg attól a gondolattól is, hogy valami irodában dolga akad, az irodák hivatalnokai szintén panaszkodnak, mert nyomorognak, az állam pedig nem bírja meg a mesterségesen csinált bürokratizmus terheit. Hogy lehet már most ezen a hármas bajon segíteni? Az államon, a hivatalnokokon s a hivatalokban jussát kereső publikumon? Valami nagyon hamarosan bizony nem lehet. Változtatni kell az egész rendszeren. Nem szabad szaporítani a hivatalokat, hogy több fizetés teljék a hivatalnokoknak. De egyszerűsíteni kell az adminisztrációt, hogy kevesebb hivatalnok jobban elvégezhesse a közönség dolgát. Egyszerűsíteni az adminisztrációt! Könynyű ezt Magyarországon kimondani. Egész sereg miniszternek volt már ez a jelszó hangzatos programmpontja. S tetszik tudni, hogy próbálták megoldani? Úgy, hogy a rendeletek tömkelegét,a fulladó adminisztráció egyszerűsítése céljából — újabb rendeletek tömkelegét gyártották. S a hivatalok számának csökkentése s a kezelés egyszerűsítése fölött való gondolkodás céljából — külön hivatalokat létesítettek! Hogy egy egyszerű ügy hány hivatalnok kezén megy keresztül Magyarországon, azt csak azok a kevesek sejtik, akik a legsötétebb magyar adminisztráció rejtelmeibe be vannak avatva. .Most már csak egy dolog van hátra: írjanak ki a magyar bürokratizmus megéneklésére egy bohózat-pályázatot nem birta senki. Ellenfelei hát félreálltak, oldalt és hátul kerültek, árkok, bokrok, erdők árnyékába húzódtak s onnan röpítették felé a mérgezett nyilakat. A rágalom nyilait. Egyszer csak azt suttogták az emberek, hogy Kerkapoly nemi tiszta kezű. Gazdagodik. Közvagyonból gazdagodik. Állását és tekintélyét önző magánérdekei, előmozdítására használja föl. Palotákat épít. A szegény pápai kálvinista tanár milliomossá lesz. Országos köztolvaj! Ezt suttogták, a gyöngék, a hitványok, a kapaszkodók, a népszenvedélyek salakjának hízelkedői. A sánták, bénák, siketek, vakok, isten nyomorultjai karba álltak s azt kezdték kiabálni Herkulesre: — Nyomorék! Kerkapoly nyers és nagy lelke nem törődött a suttogással. Nem még a zsivajjal se. Tudta is, érezte is, hogy ő ki. Jól tudta, hogy Deák Ferenc, Ferenc József, a király és gróf Andrássy Gyula öt és minden dolgát tökéletesen ismeri és tökéletesen becsüli. Ez neki elég volt. Mikor Csillag utcai házát építtette, azt mondtam neki: — Jobb lenne ezt a házat nem építeni. Itt mindenki orra előtt van. Gyönge a világ, hallgat a hitvány telkekre, rágalom támad. Pápai tanár miként építhet Pesten palotát? .Vállat vont s ezt felelte: — Nem élünk a középkorban s nem vagyok zsidó, hogy rongyos ruhában járjak, vagyonom eltagadjam, nehogy pénzemért agyonüssenek. Hát hiszen neki volt igaza. Nos, hát azért beszélek annyit vagyoni dolgairól. Élete, halála fenséges és dicső. Minden vagyonát hazafias, szent célra hagyta. Még édes felesége se vitt el belőle egy fillért se. Még özvegyi jogairól is föltétlenül lemondott. Az a vagyon ma az ország közvagyona. Tudnunk kell, mennyi és miként keletkezett. Én tudom, hát el kell mondanom s be kell mindent bizonyítanom. Akik az igazságot kedvelik, az elmúlt nagy ember életében sok szépséget és sok gyönyörűséget találnak. de egyúttal az alkotmányos élet sötét és undok részeit is megismerik. Kerkapoly a külföldi egyetemek közt legtöbb időt töltött s legnagyobb tanfolyamot végzett a berlini egyetemen. Itt meglehetősen elsajátította a német nyelvet. Darabosan beszélte ugyan mindig, de gondolatainak alakot tudott adni német szóval és nyelvtannal is. Miként töltötte berlini életét, erről keveset tudok. Jó tudom, tőle hallottam, hogy Berlin légköre teljesen megfetelt vágyainak. Berlin akor nem volt világváros, német birodalmi egység akkor nem volt, a német nem volt akkor az európai szárazföld leghatalmasabb nemzete, a német önérzet akkor még nem volt oly bántóan csillogó, mint most. Beleszeretett Berlin tudományos és komoly szellemébe. A porosz munkásság, a porosz tudományosság szeges rendszerének a rideg dialektika fonalán függő mindensége igen alkalmas volt arra, hogy tudományszomját fölgerjeszsze, de ki is elégítse. Neki is feküdt kedvenc tanulmányainak, a bölcsészeinek, annyira, hogy amikor Pápán tanszékét elfoglalta s előadásait megkezdette, az emberek úgy beszéltek róla, mint csodálatos tüneményről, mint oly lángelméről, amelyhez hasonlatos eddig nem volt. Még tanártársai is elmentek meghallgatni. Még híres tanára, Tarczy Lajos, is szentelt neki néhány órát. A város előkelőségei is be-benéztek előadásaira. A tanuló ifjak elvitték hírét országszerte. A főiskola hittani karának szuplikánsai találkoztak más főiskolák szuplikánsaival s ily találkozásnál mindig vita folyt afölött: melyik főiskolának vannak jelesebb tanárai? Mielyik főiskola különb? Debrecen-e, Sáros-Patak-e vagy Pápa? A pápai deák inkább meghalt, semhogy Kerkapoly fölött valakit elismert volna valaminek. Ha már Sáros- Pataknak megengedte, hogy Erdélyi János is Valaki, az már nagy dolog volt. Vajon német elmével vagy magyar elmével jött-e haza Kerkapoly Berlinből? E kérdést talán nem érti mindenki. Talán sokan mosolyognak is e kérdés fölött. Sok jó magyarról tapasztaltam, hogy amikor idegen népek közt, idegen társaságban a helyzet. Wekerle Sándor miniszterelnök tegnap este minden előzetes kihirdetés nélkül Bécsbe utazott, kevéssel azután, hogy a miniszteri tanácskozást befejezték. A sok politikai baj között az ilyen öröm, jut legnagyobb öröm gyanánt a miniszterelnök részére, hogy végre egy alkalommal a képen mehetett el, hogy sem Budapesten, sem Bécsben nem közöltek jelentést az utazásáról. Eddig még, hogyha egy miniszterelnök Budapestről el is utazhatott titokban, nem érkezhetett meg Bécsbe anélkül, hogy tudomást ne vettek volna róla. Nem is mese az, hogy egynémely esetben, amikor a király szerette volna, hogy a világ semmit se tudjon az eseményekről, az arról szóló jelentést, hogy a miniszterelnök Bécsben van, így kellett fogadni: — Tudom, már olvastam a Pressében. , Ám most azt gondoljuk, legkevésbbé fontos az a tény, hogy Wekerle titokban utazott, de ha ez örömet szerez, hadd tegyen öröm. A fontosabb kérdés az, hogy mit végzett Wekerle Sándor Bécsben ama pár óra alatt, amíg ott időzött. A Pesti Hírlap tudósítása már a tegnapi miniszteri tanácskozással kapcsolatosan elbeszélte, hogy jelenleg mely kérdések aktuálisak és eszerint melyekről kell referálnia a király előtt. Az a körülmény, hogy Wekerle egy nappal korábban ment Bécsbe, nem változtat a kérdések aktualitásán. A miniszterelnök ma délelőtt tizenegy órakor megjelent kihallgatáson a király előtt, jelentést tett az általános politikai helyzetről, továbbá előterjesztéseket tett a parlament és a delegáció munkarendjére nézve. Kétségtelen, hogy az általános politikai helyzetet a miniszterelnöknek a képen kellett jellemeznie, hogy az ország közvéleménye és a parlament egész többsége, a képviselőház valamennyi magyar pártja ragaszkodik a paktum valamennyi feltételének a teljesítéséhez a képen, hogy, a nemzet részére minél előbb meg kell szereznie az összes alkotmánybiztosítékokat és ezen az alapon gondoskodnia a további teendők felől. Ezt a célt szolgálja a költségvetés napirendre tűzése is, amelylyel azt igyekeznek elérni, hogy még az idén törvényerőre emeljék a jövő évi költségvetési javaslatot s azután a jövő év kezdetén nyomban hozzáfoghassak a reformjavaslatok tárgyalásához. Az uralkodó ehez az előterjesztéshez hozzájárult. Ám hogy ebben a tekintetben a hozzájárulás kérdéséhez semmi kétség sem fért, bizonyítja az, hogy már a képviselőház mai ülésén a kormány részéről azt a javaslatot tették, hogy a legközelebbi ülésen, e hó 22-én, a képviselőház kezdje meg a jövő évi költségvetés tárgyalását a pénzügyi bizottság ma benyújtott jelentése alapján s a képviselőház tényleg így határozott. A költségvetés tárgyalásának a lehetőségét megkönnyíti az a körülmény, hogy nyomban a delegáció megnyitása után egy heti szünet lesz, mert a delegátusoknak időt akarnak adni a közösügyi előterjesztések tanulmányozására. Fontosabb része volt a mai kihallgatásoknak, a Burg szempontjából, a delegacionális dolgokra vonatkozó megállapodás. Ezekre nézve előbb tegnap az osztrák miniszterelnököt hallgatta meg az uralkodó, minthogy a megállapodás tekintetében mind a két kormány egyetértésére van szükség. Azt jelentik, hogy a trónbeszédre vonatkozólag másképen határoztak, mint ahogy eddig tervezték és megváltoztatták azt a tervet, hogy a mostani delegációnál a trónbeszédet mellőzzék. Eddig azt mondták volt, hogy a helyzet változatlanságát és azt a körülményt, hogy a jelenlegi delegáció csak folytatása a múltkorinak, azonkívül, hogy a régi delegátusok tisztségükben megmaradnak, azáltal is szemléltetni kell, hogy az uralkodó ne mondjon trónbeszédet. Időközben azonban több oly jelenség merült fel, ami az elhatározás megváltoztatására befolyást gyakorolt. A külpolitikai intrikusok mozgolódni kezdtek. Báró Aehrenthal külügyminiszterré történt kinevezését oly kommentárokkal kísérték, amelyek veszedelmesen megingathatták volna a hármasszövetségbe és a monarchia külpolitikájának állandóságába vetett bizalmat. Egy új szövetségről kezdtek beszélni olyan módon, mintha az már befejezett elhatározás lenne. Egy mentőakcióról Oroszország hatalmi állása érdekében, továbbá egy támadó akcióról Olaszország ellen és végül oly külpolitikai irányról, amely fölkelthette volna Anglia féltékenységét, így aztán nagyobb jelentőségűnek tartották, hogy Olaszország rendkívüli módon megerősíti védelmi hadseregét és hogy Szerbia is sokkal több ágyút rendelt, mint amennyiről szó volt. Ezen zavaros hírek folytán nagyon szükségesnek találták, hogy a külpolitikai kérdésekben autentikus tájékoztatást nyújtsanak. Aki Bislow beszédét olvasta, az már észrevehette, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint ahogy felületesen gondolták. A hármasszövetség változatlan fenmaradásának olyan erős hangsúlyozása legalább is annyit jelent, hogy valamely más