Pesti Hírlap, 1907. január (29. évfolyam, 1-27. szám)

1907-01-30 / 26. szám

1907. január 30., szerda. PESTI HÍRLAP, ____________________________9 mivelésügyi miniszter pedig 1904. október 26-án. Helyükbe neveztettek ki dr Kosél pénzügy-, dr lo­vag Randa cseh- és gróf Buquoy földmivelésü­gyi miniszter. 1904 december 31-én bekövetkezett a Kör­­ber-kormány lemondása, amire az szolgáltatott okot, hogy a költségvetési bizottság a pénzügyi költség­­vetés egyik fejezetét leszavazta. Hivatalában a báró Gautschi-kormány követte. Gautschot 1904. december 31-én keltezett császári kézirat nevezte ki miniszter­­elnökké, másnap gróf Bylandt-Rheidtnek belügy- és dr Kitinnek igazságügy miniszterré való kinevezését hozta az osztrák hivatalos lap. 1905 március 11-én­­fölmentették állásától gróf Welsersheimb honvédel­mi minisztert s helyébe Schönaich jelenlegi közös hadügyminisztert nevezték ki. 1905 május 1-én fo­gadta el az uralkodó dr W­itt­ele vasútü­gyi minisz­ter lemondását s a tárca vezetésére Wrbna osztály­főnök rendeltetett ki. 1905 szeptember 11-én követ­kezett be dr lovag Hartel kultusz- és báró Call ke­reskedelemügyi miniszterek fölmentése, s utódaik, báró Bienerth osztályfőnök és gróf Auersperg lettek. Nagyobb jelentőségű kormányválságot okozott azonban a választói reform kérdése. Báró Gautsch 1905 november 28-án bejelentette a reformot és az általános választói jogról szóló törvényjavaslat 1906. február 24-én a képviselőház asztalára került. Bal­végzetű volt ez a javaslat a Gautsch-kormányra nézve, amely komoly kísérleteket tett, hogy parla­mentáris kormánynyá alakuljon át, de ezek a kísér­letek megtörtek egyes pártoknak a választói reform­mal szemben tanúsított ellenállásán. Hiábavaló volt a Gautsch-kormány minden igyekezete, az által­ános választói jogot életbeléptetni nem tudta. Báró Gautsch idejében látta ezt be és elbocsátását kérte. Gautsch és Bylandt-Rheidt fölmentse 1906 má­jus 2-án következett be. A kormány vezetésével her­ceg Hoh­enlohet bízta meg az uralkodó, aki a Gautsch-kormány tagjaiból alakította meg minisz­tériumát. Miután Hohenlohe abbeli törekvései, hogy az egyes pártok kiválóságait miniszteri tárcák vál­lalására bízza, nem jártak sikerrel, s Magyarország ellen a korona nem volt hajlandó segíteni, alig négy heti kormányzás után visszavonult. Örökébe báró Beck jelenlegi miniszterelnök lépett, akkor a földmi­­velésügyi minisztérium osztályfőnöke. Becknek si­került az ifjucsehek és a lengyel klub ellenállásának megtörése után, a német néppárt, a német haladó­párt, az ifjucsehek és a lengyelek bizalmi férfiait kormánya tagjainak megnyerni. 1906 június 2-án je­lent meg a kormány kinevezése a hivatalos lapban. Honvédelmi miniszter lett: Schönaich, igazságügy­­miniszter dr Klein, pénzügyminiszter­ dr Korytow­­ski, belügyminiszteri dr báró Bienerth, földmive­­lésügyi miniszter: gróf Auersperg, kereskedelemügyi miniszter dr Forst, vasútü­g­yi miniszter: dr Der­­schad­a, tárcanélküli miniszterek dr gróf Dzsiedu­­szicki, dr Pacak és Prade. Az utolsó változás 1906 október 28-án történt. Ekkor neveztetett ki közös hadügyminiszterré Schönaich osztrák honvédelmi miniszter, akit Lutscher táborszernagy követett a miniszteri székben. A pártviszonyok érdekes változásokon mentek keresztül e hat év leforgása alatt. A feloszlás előtt a következő volt a pártok aránya-Tagok száma Keresztény szocialista egyesülés 25 Német agrárpárt 9 Német haladópárt 27 Alldeutschok 11 Cseh konzervatív nagybirtokosok pártja 19 Délszláv haladó-klub 6 Cseh agrárius-klub 6 Ifjúcsehek 44 Lengyel-klub 65 Morva középpárt 3 Lengyel néppárt 5 Románok klubja 5 Ruthén-csoport 8 Szláv szövetség 25 Szociáldemokraták 11 Független cseh képviselők egyesülése 8 Olasz csoport 18 Német néppárt 42 Alkotmányhű nagybirtokosok 30 Centrum-klub 29 Pártonkívüli 30 A feloszlott Reschsrath sokat dolgozott. Há­romszázhatvan javaslatot terjesztettek elébe a kor­mányok. A képviselőház elé ezenkívül 71 császári rendeletet és hét költségvetést juttattak. A költségve­tések közül egyedül az 1902. évit fogadta el a Reich­­srath, a többit egyáltalán nem, vagy csak részben tárgyalta. Hat év alatt 1650 indítványt terjesztettek elő a képviselőházban, 11500 interpelláció történt és 46700 különféle petíció érkezett be. A birodalmi ta­nács 1901-ben 10, 1902-ben 15, 1903-ban 3 törvényt hozott, 1904-ben pedig egyetlen egyet sem s az ál­lami szükségletekről rendeleti úton kellett gondos­kodni. Lassan-lassan munkaképessé vált a Reichs­­rath, 1905-ben 15, 1906-ban 24 és 1907-ben ugyan­csak 24 törvényt hozott. Azt urakháza utolsó ülése. Az urakháza ked­den tartotta utolsó ülését. Ebben az ülésben elvetette az automobiltörvény sürgős tárgyalására vonatkozó javaslatot, noha Unger, a birodalmi törvényszék el­nöke, Wittek volt miniszter és Klein igazságügy­miniszter a javaslat sürgőssége mellett foglaltak állást. A kongrua-javaslat tárgyalása során Gruscha bíboros a javaslat mellett szólott, amely bár nem teljesíti az episcopátus kívánságait, mégis nagy jó­tétemény úgy a működő, valamint a nyugalomban levő lelkész­ karra nézve. Azután elfogadták a kép­viselőház által hétfőn elintézett törvényjavaslato­kat. Windischgrütz herceg elnök köszönetet mondott az alelnöknek, a bizottságoknak, valamint a ház hivatalnokainak önfeláldozó működésükért és azon óhajnak adott kifejezést, hogy teljesülni fognak azoknak a reményei, akik a választójog reformja ügyének szolgáltak, és hogy a megerősödött urak­háza a jövőben a fontos törvényhozói munkák el­intézésére kellő idővel fog rendelkezni. (Élénk he­lyeslés.) Beszéde végén nagy tetszés mellett az ural­kodót éltette. Gróf Schönborn az urak háza , nevében élénk helyeslés mellett a ház bizalmáról és mély há­lájáról biztosította az elnököt, aki a tiszteletet meg­köszönve, az ülést bezárta. Külpolitikai hírek. A francia kultúrharc egy újabb mozzanatá­ról értesülünk Párizsból, amennyiben a püspökök újabb tanácskozásról tesznek jelentést. Ezt a tanács­kozást abból az alkalomból tartották, hogy a leg­­utóbbi püspöki konferencia határozatai Róma jóvá­hagyásával ellátva visszaérkeztek. Most értesülünk tehát hiteles alakban arról, hogy a francia püspöki kar miféle modus vivendit hozna javaslatba a kor­mánynak a nyilvános istentiszteletek jövendőbeli szabályozását illetőleg. A jóváhagyott határozatokat az orléansi püspök vitte magával Rómából s azok­nak hivatalos szövege a következő: A Szent­atya jóváhagyásával az egyház részére hierarchiája, javaink sérthetetlensége és szabadságának tiszteletben tartását követeljük. Szent javainkat méltatlan módon elrabolják tő­lünk, de senkit sem lehet az egyház autorizá­­ciója nélkül azok uraivá tenni. Ezért hozzájá­­rulunk ahoz, hogy a kultusz helyreállítására kísérlet tétessék. Közigazgatási úton a prefektu­sok és a püspökök közt kötött szerződések utób­biakat a törvény értelmében a kulturális épüle­tek haszonélvezőivé iktathatnák be. A legfőbb feltétel az épületek díjtalan haszonélvezete volna. Meg akarjuk kísérteni, hogy ilyen szer­ződéseket kössünk és azokat mindama záradék­kal ellássuk, amelyek a közrenddel nem ellen­keznek és két feltétlenül szükséges biztosítékot nyújtanak, az egyik a haszonélvezetre átutalt épületek használatának és a vallás azokban való gyakorlásának permanens biztosítása, a másik az egyházi hierarchia elvének biztosítása. Az e tárgyban kibocsátandó körlevelet szerződési for­mula kíséri, mely az állam képviselői és a püspökök, illetőleg lelkészek közti viszony meg­állapítására szolgál. E szerint a lelkészek 18 évre kapnák meg a templomok haszonélvezetét, a polgármester a maga és utódai nevében le­mondana arról, hogy a plébánia igazgatására befolyást gyakoroljon, a rendőri hatalom a templomban egyedül a lelkészt illetné meg és utódaira is átszállana. Első tekintetre is világos, hogy ez a formula úgyszólván semmi eltérést nem mutat fel az egy­ház eredeti merev álláspontjától. Különben nem is nyerhette volna meg Róma tetszését. Ki van ebben fejezve úgy a szétválasztási, mint a később hozott egyházpolitikai törvények semmibevétele. A püspö­kök csak jogokat követelnek, kedvezményeket akar­nak biztosítani, de kötelességet az állam iránt nem ismernek. Előre lehet látni, hogy a köztársasági kormány ezzel az ajánlattal szemben minő álláspon­tot fog elfoglalni. Marokkóból újabb harcokról értesülünk. A múlt pénteken a szultán csapatai megtámadták a Ben-Mansur törzset, mert azt hitték, hogy Raisuli annak hegyi tanyái közt tartózkodik. Ha a tudó­sításoknak hinni lehet, a harc ezúttal heves és vé­res volt s körülbelül harminc álzatot követelt a megtámadott törzs részéről. A törzs meg is adta magát, meghódolt a szultán csapatai előtt, azon­ban Raisuli ismét elmenekült, még pedig ezúttal a Ben-Apos törzshöz. A szultán csapatai pedig is­ f­ővárosi ügyek. Pályázat a Népszínházra. A Népszínház bérletére vonatkozó hirdetményt a főváros tanácsa a következőkben állapította meg! A népszínházi bizottmány a kezelése alatt álló Népszínháznak 1907. évi október hó 1-től, illetőleg, ha a célba vett átalakítások miatt 1907. évi október hó 1-én a Népszínház átadható nem lenne, a tény­leges átadás napjától számítandó tíz egymásután következő évre leendő bérbeadására ezennel nyilvá­nos pályázatot hirdet a következő feltételek mellett: 1. A bérbevételre vonatkozó ajánlatok magyar nyelven szerkesztve és ajánlattevő által sajátkezű­­leg két tanú előtt aláírva, lepecsételve, 1907. évi február hó 16-ának déli 12 órájáig a székesfőváros polgármesteréhez, mint a népszínházi bizottmány elnökéhez (központi városház, I. emelet) nyújtandók be. 2. Az ajánlat benyújtásával egyidejűleg letéti nyugtával igazolandó, hogy ajánlattevő a főváros központi pénztáránál húszezer korona biztosítékot készpénzben, vagy a fővárosi pénzek elhelyezésére kijelölt pénzintézetek egyikének nem kötményezett betét­könyvecskéjében letett. 3. A bérbeadásra vonatkozólag a megállapított szerződési feltételek irányadók. Az ajánlatban ki kell jelenteni, hogy ajánlattevő a bérleti szerződés feltételeit ismeri és magára nézve kötelezőkül elfo­gadja. Ezek a feltételek a bizottmányi jegyző hiva­tali helyiségében (központi városház, I. em. 86. ajtó), naponként 9—12 óra között megtekinthetők és meg­szerezhetők. A bizottmány az ajánlati aláírások hitelesíté­sét kívánhatja. 5. A megállapított bánatpénzzel el nem látott vagy elkésve tett ajánlatot a bizottmány figyeleme venni nem köteles. 6. Ha az ajánlatot társvállalkozók teszik, azt mindegyik tartozik aláírni és egyetemlegesen lesz­nek kötelezettek. 7. A bizottmány fentartja magának a jogot, hogy a pályázók közül egyfelől az intézet művészi vezetésére való hivatottság, másfelől az anyagi meg­bízhatóság mérlegelése mellett, szabadon választ­hasson és amennyiben a pályázat eredményét kielé­gítőnek nem találná, a színház bérbeadására akár a pályázók bármelyikével, akár olyannal, aki a pá­lyázatban részt nem vett, szabadon tárgyalhasson és a színház bérbeadására nézve szabadon intézked­­hessék. 8. Az a pályázó, akinek ajánlatát a bizottmány elfogadja, köteles az általa ismert bérleti szerződési feltételeknek megfelelő bérleti szerződés elkészítése után azt azonnal aláírni és az ajánlata beadása al­kalmával lefizetett biztosítékot, 60.000 koronára ki­egészíteni, ellen esetben, vagyis, ha akár a szerző-­­dést 8 nap alatt alá nem írná, vagy ha ajánlatát annak elfogadása előtt visszavonná, vagy biztosí­tékát 60.000 koronára 8 nap alatt ki nem egészítené, az ajánlata alkalmával befizetett 20.000 korona biz­tosítékot a népszínházi alap javára elveszti és az az alapítvány tulajdonává válik. •­ A fővárosi üzemek szénszükséglete. Ked­den délelőtt ülést tartott a vízvezetékek üzemére fel­ügyelő­bizottság, Vosits Károly tanácsos elnöklése mellett, előadó Márker Aladár fogalmazó volt. A bizottság, arra való tekintettel, hogy a Budapest-vi­­déki kőszénbánya részvénytársasággal kötött szerző­dés értelmében, joga van a fővárosnak ahoz, hogy vele további három évre köthessen szerződést, ugyan­olyan feltételek mellett, mint eddig, javasolja, hogy ezt a szállításbeli kötelezettséget újítsák meg. Ez a vállalat a régi szerződés értelmében, a legolcsóbb szállítást 83 fillérért teljesíti, a legdrágábbat pedig 1 kor. 07 fillérért, azonban kizárólag csakis a fővá­rosi üzemek részére, így a főváros a további három éven át mintegy 800.000 koronát fog megtakarítani. Itt említjük meg, hogy kedden reggel újabban ismét 206 vagyon készen érkezett a fővárosba, kü­lönböző vonalakon. Ebből 144 nagyon porosz, szén, 62 nagyon pedig magyar szén. Ez összesen 20.600 métermázsa, ami körülbelül megfelel a fő­város területén levő másfélnapi fogyasztásnak. — Adomány a szegényeknek. Néhai Ellen­­berger Károly örökösei nevében, kedden délelőtt 1000 koronát nyújtott, át a polgármester kezeihez Hirsch Jakabné, abból a célból, hogy azt a fővárosi szegények között oszszák ki.­­ Fertőző betegségek. A tiszti főorvosi hi­vatal jelentése szerint, az elmúlt héten a következő fertőző betegségek fordultak elő a főváros területén: tífusz 2, bárányhimlő 59, vörheny 40, kanyaró 104, difteritisz 28, fülte-gyuladás 9, egyiptomi szembe­tegség 11, szamárhurut 9, gerinc-agy-gyuladás 1. Is­mét jó zsákmányhoz jutottak s most folyik afölött az osztozkodás. Szóval: a bujósdi játék tovább tart s a nyu­­­galom még mindig nem állt helyre Marokkóban.

Next