Pesti Hírlap, 1907. január (29. évfolyam, 1-27. szám)

1907-01-17 / 15. szám

10 PESTI HÍRLAP 1907. január 17., csütörtök, marival. Hogy ezt a krízist az erős Clémenceau-ka­­binet ki fogja-e állani, arra ma még senki se tudna biztos feleletet adni. A francia püspöki kar kedden ismét tanács­kozásra gyűlt össze Párizsban. Erre a gyülekezésre állítólag, a pápának az utasítása adott okot, amelyben meghagyja a püspököknek, hogy a sze­gényebb egyházakról akép gondoskodjanak, hogy a gazdagabbak jövedelmét azokkal megoszszák és egy bizottságot alkossanak, amely a szentszék és a fran­cia egyház közt az érintkezést közvetítse és a kül­földi segélypénzeket kezelje. Egyéb végezni valója ennek a tanácskozásnak aligha lesz, minthogy a pápa január 6-iki encyclikájában az új kultusztör­vényt már elítélte és elfogadhatatlannak mondotta ki­. Hasztalan törekednének tehát a püspökök akárminő modus vivendi fölött tanácskozni. Kü­lönben is a római kúria eljárása teljesen érthetet­len és minden logikával összeegyeztethetetlen. El­vetette a kultuszközségek alakítására vonatkozó törvényt, amelyet a püspöki kar nagy többséggel elfogadhatónak mondott ki és azt javasolta, hogy a régibb, u. n. egyesületi törvény szerint járjanak el az egyháziak, de midőn a kormány szintén erre az álláspontra helyezkedett, akkor már ez se kel­lett neki, azt állítván, hogy abban a miniszteri rendeletben, amely az egész eljárást szabályozza, nem lát elég biztosítékot a jövőre nézve. Erre a kormány tételes törvény által gondoskodott a jövő biztosításáról s mikor ez megvolt, akkor meg már ez sem volt jó. Ezzel az eljárással szemben csak­ugyan megszűnik minden okoskodás. A püspöki konferencián néhány püspök újra fölvetette a kérdést, hogy az istentisztelet biztosítá­sára talán mégis jó volna a köztörvények alapján egyesületeket szervezni, de a többség, hivatkozva a pápa encyclikájára, ellene mondott minden ilyen kí­sérletnek. A szenátus keddi ülésén a külügyminisztérium költségvetését kezdték tárgyalni, amely alkalommal az elő­adó Marokkóra nézve a következő kijelentést tette: „A szultán, mihelyt a francia és spanyol hadi­hajókat Tanger előtt látta, azonnal elhatározta, hogy a rend helyreállítását megkíséreli. Reméljük, hogy ez komoly akarata és hogy sikerülni is fog neki. Őriz­zük meg hidegvérünket és tartsuk nyitva a szemein­ket. A veszélylyel szembe tudunk szállani.“ — A krétai kérdésre nézve kijelentette, hogy Franciaor­szág azt kívánja, hogy Kréta Görögországgal egye­süljön. A hágai békekongresszusban pedig nem bízik és hangsúlyozza, hogy a tengeri védőeszközöket sza­porítani és a szövetségeket, barátságokat ápolni kell, de másoknak politikájába nem szabad beavatkozni. szobrok megfelelő gondozását. Külföldön általában nagy gondot fordítanak a szobor­művekre és min­denféle eljárással igyekeznek szépségüket és tartós­ságukat biztosítani az idő vasfoga ellen. A képzőmű­vészeti tanács hasonló eljárás meghonosítására kéri a fővárost.­ ­ * (A Szépművészeti Múzeum metszetosz­tálya.) A városligeti Szépművészeti Múzeumnak egyik legfőbb részét teszi a metszetosztály, amelynek gazdag gyűjteménye európai hírű. Hogy a gyűjte­mény egyes darabjait a nagyközönségnek is módjá­ul­ legyen megtekinteni, dr Térey Gábor, az osztály igazgatója, azokból időnként váltakozó kiállításokat rendez. E kiállítások számára hatalmas terem áll rendelkezésre a múzeum palotájának az állatkert felé eső szárnyában, melynek berendezése bizonyára mintául fog szolgálni a külföldnek. A hatalmas ki­állítási teremben a megnyitás alkalmára dr Térey Gábor a tizenkilencedik század magyar rajzoló művé­szetének remekeit tette ki közszemlére, amelyek egy­szersmind élénken tükrözik vissza annak fejlődését. A tanulságos kiállítás teljesen el van rendezve s rendezője magyarázó vezetőt is irt hozzá. A kiállí­tást még e hónapban megnyitják s csakis azért ké­sett, mert az osztály személyzete nem volt még ki­nevezve. * (Művészek ünneplése.) A Magyar Képző­művészek Egyesülete elhatározta, hogy Benczúr Gyula, Zala György, Bruck Miksa és Balogh Berta­lan tiszteletére a közelben lakomát rendez. Benczúr Gyula főrendiházi taggá történt kineveztetése, Zala Györgyöt az Andrássy-szobornak leleplezése alkal­mából ünnepük a művészek. Bruch Miksa másfél év­tized óta áll élén a Magyar Művásárlók Egyesületé­nek s mint annak igazgatója, fáradságot nem ismerő buzgalommal dolgozott a magyar művészet föllendí­­tésén és szép eredményeket is ért el. Balogh Berta­lan, a negyedik ünnepelt, pendítette meg a vándor­kiállítások eszméjét s ez idén meg is csinálta a Kép­zőművészeti Társulat felvidéki vándorkiállítását, a­mely mind a hét városban egyaránt, úgy erkölcsileg, mint anyagilag, nagy sikerrel járt.­­ (A főváros közszobrainak gondozása.) Az Országos Képzőművészeti Tanács legutóbbi ülésén dr­­. Lippich Elek kultuszminiszteri osztálytanácsos, a művészeti osztály feje, szóvá tette a székesfőváros nyilvános emlékműveinek gondozását. A város közte­rein és parkjaiban álló bronz és márvány-szobrok megfelelő tisztántartásáról, valamint konzerválásá­ról senki sem gondoskodik, pedig valamennyi szobor átvételénél fogadalmat tesz a fővárosi törvényható­ság képviselője, hogy a város a­ szobrot gondjaiba ve­szi, fönntartja és megőrzi. A képzőművészeti tanács elhatározta, hogy a fővároshoz átiratot intéz, amely­ben figyelmébe ajánlja a törvényhatóságnak a köz­­ fővárosi ügyek. Botrányos közgyűlés. A főváros szerdai közgyűlésén a városatyák el­szomorító tanújelét adták annak, hogy nem keresik a békés együttműködést, hanem mindig akadnak olyanok, akik a közérdek rovására bántó személyes­kedéseket rögtönöznek és megakadályozzák azt, hogy a törvényhatósági testület a fontosabb ügyeket tár­gyalhassa. Ezúttal tervszerűen előkészített hecc a karzat szégyenletes közreműködésével folyt le és a szenvedélyes, sértő jelenetek egymást követték. A komolyan gondolkozó és dolgozni akaró városatyák­ra, akik néma szemlélői és hallgatói voltak ennek a komédiának, hideg zuhanyként hatott a piszkolódás, mert hát a magánéletben, ahol csakis úrimódon tör­ténik az érintkezés és a vitatkozás, ilyen qualifikál­­hatatlan jeleneteket nem kell végig hallgatniok. Annyi bizonyos, hogy a mostani ügyrend ellen­kezik a józan ész és a becsületes munkaprogramm követelményeivel. A rendszer az, hogy a városatyák előbb órákon át indítványoznak, interpellálnak, ve­szekednek, marakodnak és a főváros ügyeire, a rendes tárgyalásra csak akkor kerül a sor, mikor már a bi­zottsági tagok tekintélyes része belefáradva a sok zenebonába, távozott. így volt ez most is, amikor a napirendre kitűzött tárgyakkal nem is foglalkoz­hattak. Ha tehát a közgyűlés csakugyan meg akar felelni kötelességének, úgy jövőben föltétlenül vál­toztatni kell az ügyrenden. Előbb tárgyalják le a főváros közönségét érdeklő ügyeket és csak az ülés végén interpelláljanak, így van ez a parlamentben is, ahol pedig nem kell védekezni a rendszerré fejlődött személyeskedésekkel szemben. A botrányos jelenetekről itt adjuk részletes tudósításunkat: Mikor legyen a tanácsnok­választás? Fülepp Kálmán főpolgármester a közgyűlés megnyitása után azt indítványozta, hogy az ürese­désben levő tanácsnoki állásra a kijelölő választ­mány legközelebbi ülésén állapítsa meg a jelölte­ket és e megállapítás alapján két hét múlva vá­­laszszon a közgyűlés. Szalai Mihály: Én a főpolgármester úr in­dítványát nem fogadom el. Előbb legyen meg a kandidálás, a jelölés eredményét két hét múlva élő szóval közöljék a közgyűléssel, amely csak­­az­tán fog intézkedni, hogy mikor választ. Ezen in­dítványom megtételére csakis az önkormányzati jogkör megvédése késztet. Platthy: Úgy éljen. (Nagy derültség.) Szalai: Csak esküdjék mindig önmagára! Hecht Ernő: Nem értem a Szalai felszóla­lását. Halász Lajos: Olyan nehéz felfogása van? Hecht: A régi gyakorlatot fenn kell tartani és ezért a főpolgármester indítványához csatla­kozom. Heltai: Sohasem adhat itt okot az ellenve­tésre az, ha az autonóm hatáskört kiterjesztenék. Most erről sincs szó, csak arról, hogy a kijelölés a közgyűlésnek ne írásban, hanem e helyen élő szóval jelentessék be. Ez az eljárás leginkább meg­felel az autonóm hatáskörnek. Platthy: A kijelölés a kijelölő választmány joga, a bejelentés joga pedig a főpolgármesteré. (Oké.) Fülepp főpolgármester: Az eddigi gyakorlat váltakozó volt. Sürgős esetben ,a t. közgyűlés el­tért a szóbeli bejelentéstől és azt az expedienst fogadta el, hogy írásban is be lehet jelenteni a jelölést. Tessék kimondani, hogy négy hét múlva töltjük be az állást. Dr Füredi: Nem, mi a Szalai indítványát fo­gadjuk el. Két hét múlva bejelentik a k­andidálást és akkor döntünk, hogy mikor lesz a választás? Fülepp: Ez a rend ellen volna és az eddigi gyakorlatot megváltoztatná, a választást pedig el­odázhatnák így egy évre is. Vázsonyi: A főpolgármester úr már eddig is nagyon eltért a gyakorlattól. Platthy: Dehogy is! Vázsonyi: Nem­ tudom, mi címen helyette­síti ön az elnököt? Platthy: Csak lehet közbeszólnom. Hűvös Iván: De ön mindig kellemetlen­kedik. Vázsonyi: Az autonóm jogkör nem a papí­ron, hanem e közgyűlési teremben van. Itt kell bejelenteni a kandidálást is. Az önkormányzati aktusokat, ha csak lehet, mindenkor a közgyűlés elé kell vinni. Minthogy azonban az a célzat tu­­lajdoníttatik kívánságunknak, mintha az a főpol­gármester ténykedése ellen irányulna, elfogadom a főpolgármester úr propozícióját, amely szerint a bejelentés két hét múlva történik és ettől szá­mítva két hétre megtartjuk a választást. Fülepp: Az pedig, azt hiszem, kétségtelen, hogy nekem eszem ágában sincs a közgyűlés auto­nómiáját sérteni. Vázsonyi bizottsági tag úr fel­szólalása után — úgy látom — indítványomat, mint határozatot kihirdethetem. Válasz a régi interpellációkra. Bárczy polgármesterhez Havas Rezső volt bizottsági tag a tisztviselők drágasági pótléka ügyében interpellált. Ez az interpelláció tárgyta­lan lett, mert a tisztviselők időközben segélyben részesültek. Kasics Péter a tisztviselők adósságrendezése ügyében intézett kérdést a polgármesterhez, aki kijelentette, hogy az ügyet gondosan előkészítet­ték, legközelebb végleges tervezetet készít a tanács és azt a közgyűlés elé terjeszti. Hecht Ernő az üresedésben volt 70 tisztvise­lői állás miatt interpellált. Ez is tárgytalan, mert időközben az állásokat betöltötték. Kun Gyula tanácsnok: Sümegi Vilmos a Mohács­ utca folytatólagos megnyitását sürgette. Ezt kisajátítási eljárásnak kell megelőznie, a köz­munkatanács nem tudott a telektulajdonosokkal megállapodni. Foglalkozott az ügygyel az ügy­osztály is, azonban eredményt még nem érhet­tek el. Gróf Festetich Géza tanácsjegyző: Komlós Ágost a budakeszi úton levő villamos vasúti kocsi­szín melletti híd veszélyes volta miatt panaszko­dott. A tanács megvizsgálta a dolgot, konstatálta, hogy oda 45000 korona költséggel vas­híd szüksé­ges, amelyhez a közúti vasút­társaságnak 15000 korona költséggel kell hozzájárulnia. Az ügyet, fe­­lebbezés miatt, még nem intézték el. Kasics Péter és Fenyvessy Adolf bizottsági tagok részben a húsdrágaság, részben pedig a sza­bad húsbehozatal, valamint a szúrás- és szállás­­díjak eltörlése ügyében interpelláltak. Bittner Já­nos felszólalása után Melly Béla tanácsnok meg­nyugtató választ adott, amit a közgyűlés tudomá­sul vett. Bántó nyilatkozat. Platthy György szóvá tette, hogy a lapok tu­dósításai szerint Holéczy állatorvos és társainak bűnügyében a főtárgyaláson az ügyész, szakértő és védő végtelenül sújtó kritikát mondtak a főváros ügymenetéről. Kérdezte, hajlandó-e a tanács a fő­város becsületét megvédeni az ilyen nyilatkozatok­kal szemben. A kérdésre Melly Béla tanácsnok felelt. A választ azonban Platthy nem találta kielégítőnek és kijelentette, hogy a polgármestert teszi felelős­sé, mert amennyire nem vigyáz a főváros és a tör­vényhatóság becsületére, nem vigyáz a magáéra sem. Felkiáltások: Ne sértegesse a polgármestert, aki nincs jelen. — Rendre! Rendre! — Főpolgármester úr! Tessék a szónokot rendreutasítani. Fülepp elnök: A nyilatkozatot nem hallot­tam. De úgy értesültem, hogy a polgármester urat becsületében bántotta. Platthy: Ezt nem tettem. Hűvös Iván: De nagyon is azt tette! Fülepp: Sajnálom, hogy a polgármester úr az imént kiment és igy a méltó választ nem adhat­ta meg és kijelentem, hogy e nyilatkozat nem egyeztethető össze sem a polgármesternek tartozó tisztelettel, sem a közgyűlés tekintélyével. Platthy: T. közgyűlés! Felkiáltások: Vonja vissza! Platthy: Nem vonok vissza semmit, mert én csak azt mondtam, hogy ha a polgármester úr nem vigyáz a főváros és a törvényhatóság becsületére, akkor nem vigyáz a magáéra sem, mivel a főváros becsülete egyszersmind a polgármester becsülete is. Hűvös Iván: Tehát mégis visszavonta! Feleki: Bizony szégyen, hogy e teremben ilyen hangot használnak a polgármesterrel szemben. Platthy: A gyorsírói jegyzetből konstatál­hatja bárki, hogy én nem sértettem, csak rosszul értelmezték szavaimat. Fülepp: Miután a kimagyarázás megtörtént, térjünk át más tárgyra. A szén-uzsora. Perczel Béla: Mikor a hó, mint elemi csapás, elárasztotta a fővárost, életre kelt a spekuláció. A szénkereskedők kartellbe léptek, hogy kihasznál­hassák a kényszerhelyzetet, botrányos áremeléssel kizsákmányolhassák a közönséget. Ez a kapzsiság nemcsak a szegény népet, hanem a jobbmódú pol­gárságot is sújtja, mert hiszen az is nagy részben kicsinyben vásárolja a kőszenet. A hatóság megál­lapította és büntette a csalásokat, az lényegtelen

Next